A
Cs. és Kir.
Báró Hötzendorfi Konrád Ferenc Tábornagy
Írták:
Vitéz Lépesfalvi Lépes Győző
és
Mátéfy Artur
Ny. Áll. Ezredesek
Debrecen, 1939.
Nyomta a Magyar Nemzeti Könyv- és
Lapkiadó Részvénytársaság, Debrecen.
A HŐSI
HALÁLT HALT HARMINCKILENCESEK
József királyi herceg előszava
Az ezred hadrendje és tisztikara
Az első lembergi csata. Rohatyn
A második lembergi csata. Komarno
Visszavonulás a San mögé és a Kárpátokon át
Sztropkóig
Újabb offenzíva a Kárpátokon át
Wolff- és Zeiss zászlóaljak harcai (Chyrowi
csata)
A harcok megszakítása és visszavonulás az
Támadás a Dukla szoroson át Widaczig
A gorlicei áttörést követő üldöző harcok
Az ezred tiszti beosztása 1915. szeptember
8-án
Hadtestünk
külön karsztütközete.
A S. GRADO DI
MERNA-I ÁLLÁSBAN
A
KOSTANJEVICA-FAJTI HRIB-I ÁLLÁSBAN
Az
oláhok ellen harcoló zászlóaljunk története
Papp
Gyula t. fhdgy. vállalkozása
Az ezred tisztjeinek beosztása 1917. április
30-án
A
Fajti hrib magaslat elfoglalása
Az ezred tisztjeinek beosztása augusztus 27-én
Az
ellenség üldözése. Előrenyomulás olasz földön
Az ezred tisztjeinek beosztása december 28-án
Az ezred tiszti beosztása 1918. február 28-án
Az ezred tiszti beosztása július végén
A világháborúban a Mária
Terézia-renddel kitüntetettek
A világháborúban arany vitézségi éremmel kitüntetettek
A világháborúban
nagyezüst vitézségi éremmel kitüntetettek
HŐSI HALOTTAINK A
VILÁGHÁBORÚBAN
T é n y l e g e s t i s z t e k
T a r t a l é k o s t i s z t e k
Ismeretlen illetőségüek P - ZS
Adatok az ezred régebbi multjából
illetve
annak részei résztvettek és az
azokban elszenvedett veszteségek
Az ezrednek, illetve egyes részeinek
állomáshelyei
Északi-front
1914.VIII. hó - 1915. V. hó közötti
Isonzo-front
1915.X.1.-1917.X.27. közötti
A HŐSI
HALÁLT HALT HARMINCKILENCESEK
|
Messze
világtájak földén, hol hadba viharzál, Van híred
és temetőd egykori hős regiment. Érzé Nagy
Frigyes is vele vívó fegyverid élét, és
lobogóid előtt Bonaparte megállt. |
|
|
Zivuska
Jenő. |
|
Köszönetet mondunk mindazon bajtársaknak, akik munkánkban
segítségünkre voltak, valamint azoknak a hatóságoknak, - különösen Debrecen sz.
kir. városnak, - melyek a könyv kiadását anyagi támogatásukkal elősegítették.
A
szerzők. |
|
József királyi herceg előszava
Ez a könyv egy hős ezred
dicsőséges története, a hajdúság nagyszerű fiainak világháborús tevékenysége, a
volt cs. és kir. 39. gyalogezred halhatatlan fegyvertényeinek hosszú sorozata.
Büszkeségem az atya büszkesége volt az, hogyha egy-egy győzelmét láthattam,
vagy arról értesültem ; mélységes fájdalmam, az atya fájdalma, ha haldokló
fiainak utolsó szavát vagy sóhaját hallottam. Az ezred összesen közel három
évig állott vezetésem alatt és nap-nap után szemtanúja voltam emberfölötti
véresi küzdelmeinek. Sokszor könnybelábbadt szemmel láttam, vagy olvastam
fényes sikereit, vagy száraz leírásukat és a haza elesett vértanúinak szörnyű
nagy számát.
Midőn 1914 november végén Sztropkón kétségbejtő helyzetben átvettem a VII.
hadtest parancsnokságát, a mindjobban visszaszoruló siralmas állapotban levő
kimerült, kiéhezett csapataimat szorongató orosz óriás túlerő betódulófélben
volt imádott hazánkba és már-már megsemmisülés előtt állott a hadtest, akkor a
39-esek emberfölötti megerőltetéssel, utolsó erejüket latba vetve, oldalba
támadják az orosz tömegeket; elkeseredett tusában visszavetik a hatalmas
ellenfelet és lélegzethez jutunk s a 39-esek döntő eredményű fegyverténye
lehetővé teszi, hogy gyülekezve új ellenállást fejthessünk ki, majd pár nappal
később mi induljunk ellentámadásba, mely kiveri messze Duklán túlig a betört
oroszoknak híres szibériai csapatait. Ettől kezdve a rettenetes kárpáti téli
csaták vértengerében minduntalan fölragyog a 39-esek tündöklő hősiessége. 1914.
XII. 13-án saját szemeimmel látom őket kitörő lelkesedéssel a Dukla fölötti
magaslatokat elfoglalni és az egész megszálló orosz csoportot elfogni.
Nagycsertész, Radivoj, Szálnok megannyi szörnyű tusa és ragyogó tettek
színhelye, hol a hajdúság dicső fiai halhatatlan babérokat arattak, súlyos
véres áldozatok és szenvedések árán, a legnemesebb vitézségnek magasztos
példáját arany betűkkcl hadtörténelmünk lapjaira írva.
A húsvéti nagy csatában az óriás orosz erő utolsó kísérlete, a Kárpátok
vonalainak áttörésére, a magyar szilaj ellenálláson törött meg. A
hadseregparancsnok csodálatát fejezte ki nekem a minden elképzelhetőt fülülmúló
szívósság miatt, mellyel derék csapataim, az elsők között a 39-esek, minden
ellenséges támadást vérbefojtva, elkeseredett kézitusákban vertek vissza, még
akkor is, midőn már a két szomszéd hadtest már visszaszorult és Ratko
Dimitriev fülszabadult erővel megduplázott hévvel nekem rontott.
A karintiai egetverő havasok nehéz vállalkozásai között, midőn egy
különösen veszélyes föladatra önként jelentkezőket keresek, az egész ezred
ajánlkozik lelkesen. Az alföld fiai Dolomit sziklaóriások halálos veszélyeit
semmibe se veszik, hogy szorongatott bajtársaik segitségére siethessenek.
A 22 napig tartó harmadik Isonzoi csatában a harcterek legvéresebbikén, a
Doberdoi fennsíkon, a legelkeseredettebb szuronyküzdelmekben, a pergőtüzek
leírhatatlan poklában, halhatatlan vitézséggel állja az olaszok
hullámverésszerű hatalmas támadásait és hullahegyek maradnak a Szörnyű tusák
helyén ; de a 39-es minden rohamot keményen kitartva nagy áldozatokkal
visszaver, vagy a betört ellenséget újból kiveti állasaikból. A szenvedések
netovábbja ! De a hajdú hősök nem tőrődve ezzel, híven és büszkén, emberfölötti
áldozatkészséggel teljesítik súlyos föladatukat. Ellentámadásokat láttam, hol
a bekötetlen sebesültek utolsó erejüket összeszedve, mindent feledve
csatlakoztak a rohamozókhoz, vagy utánuk bicegtek, áthatva az áldozatkészség
netovábbjaitól és résztvettek a kézitusában, csak hogy magyar becsülettel a
győzelmet minden áron kivívják.
A 25 napos
negyedik Isonzoi csata, mely tulajdonképpen folytatása volt a harmadiknak, még
nagyobb próbára tette a nagyszerű ezredet. Számos tiszti kitüntetés és
legénységi arany és ezüst vitézségi érem megannyi ékes bizonyítéka az ezred
ragyogó fegyvertényeinek és soha nem látott vitéz áldozatkészségének.
Minden csata fokozódva végletekig próbára teszi a testi és lelki erőt és
kitartást. Csata következik csata után, mind a Karst fennsíkok el nem
képzelhető poklában, mely a szenvedések netovábbját összpontosítva, idegbontó
pergőtüzek szakadatlan áradatában, tömegrohamok viharos hullámverésében, a
hullák rothadó garmadái között, mérges gázok felhőiben, pihenést nem tűrő
szakadatlanságban, a hősiesség legmagasabb fokát igényelte a harcostól. Ott
állottak a 32-esek nap-nap után vérezve, küzdve, szenvedve és a legmagasztosabb
kötelességérzettől áthatva, el nem képzelhető méretű és hevességű harcokat
vívtak.
Állandóan folytak az elkeseredett, kétségbeesett tusák míg meg nem törött
bámulatosan szívós ellentelünk ereje és a 12. nagy csatában bekövetkezett a mi
nagy áttörésünk Caporettonál. A háború végéig bárhol találtam a 39-eseket,
mindenütt a régi doberdoi hősiességgel és hűséggel Teljesítették súlyos szent
kötelmüket.
Nevük a háborúban magasztos fogalommá lett, mely a magyar dicsőség arany koszorújába
számtalan fényes levelet fűzött.
Sok ezer hősi halottjuk előtt, vérző, de büszke szívvel hajtok térdet !
Fölmagasztalt emlékük szent nekem és é1 bennem utolsó leheletemig, mint azon
sziklaszilárd hitnek egyik gyökere, hogy ilyen nemzet akármily gyötrelmes sorscsapások
és gonosz igazságtalanságok is sanyargatják, mégis boldogabb jövőre fog
ébredni, mert így kívánja az isteni igazságosság.
Hősi halottjaink lelke virraszt szent hagyományuk fölött és nem engedi
elvenni azt, amiért meghaltak : az ezeréves Magyarországot.
Midőn e lelki kincsekkel telt könyvet átadom hivatásának, mélységes, soha
nem múló hálás szeretettel köszöntöm az életben maradt 39-es bajtársaimat,
akiket mindenkoron szeretett fiaimnak tekintettem és kérem a magyarok Istenét,
hogy áldja meg mindazzal, amit szívük, lelkük kíván ! Aldja meg régi szent
hazánk dicsőséges föltámadásával.
Hűséges ragaszkodással volt hadvezérük és bajtársuk: József főherceg
Sok-sok nemes, önzetlen igyekezettel
és szeretettel írták meg ezt a nagyon értékes munkát, a volt császári és
királyi 39. gyalogezred történetét. Véres dicsőségekben gazdag haditettek és
harci események hosszú soraiból szép csokrot tűzött össze e könyvben a
kegyeletteljes megemlékezés. Magyar hősiesség, vitézség, önfeláldozás és izzó
hazaszeret ragyogó példái sugároznak ki belőle az olvasó elé azokról a dicső
harminckilences bajtársakról, akiknek a Haza iránti kötelességek teljesítése
mindenekelőtt való volt.
Az idő homokórája pereg ... és
minél inkább telik az idő és múlnak az évek, a mult ködös fátyolán át annál
szebb és annál tisztább fényben ragyog az utódokra a világháború heroszainak
dicső emléke, amelyből ebben a megcsonkított szegény hazában erőt, biztatást és
a nemzet szebb jövőjébe vetett hitet merít a szenvedő magyar.
Debrecen volt háziezredének dicső
fiai, akik legnagyobbrészt a nagy magyar Alföldről származtak, s aranykalászt
termő róna szülöttei, a nagy világégés közepette megmutatták, hogy mire képes
az acélos magyar izom, az erős kar, a nemesen dobogó magyar szív és a hazát
szerető lélek akkor, amikor a H a z a ü
z e n és amikor a H a z a h í v.
Én, aki velök jártam a vérrózsákkal
termő harcmezőket s ott velök küzdöttem, láttam őket ádáz Harcok fergetegében
oroszlánként küzdeni, láttam őket vérük hullásakor, láttam őket hősi halált
halni, láttam őket lovagias győzőként, mikor a legyőzött ellenféllel egy nemes
nemzet fiaihoz méltó módon bántak, láttam őket mint a bajtársiasság
példaképeit, láttam őket mint a katonai erények megtestesítőit. Mint volt ezredparancsnok
lelki szemeimmel ma is látom őket és látni fogom mindig és magam mellett
érezni, amíg szívem dobog - egyaránt az életben maradottakat, mint azokat, kik
hősi halált haltak, s akik felett rég elkorhadtak már a fakeresztek, de akiknek
emléke örökké élni fog és körülveszem mindnyájukat bajtársi szeretetem és
megbecsülésem minden melegével.
A hős harminkilencesek történetének
e könyve az áldozatos Hazaszeretet könyve, melynek minden szava olthatatlan
honszerelmet hirdet a volt szemtanúknak és a késő utódoknak. Büszke vagyok és
mindig büszke leszek arra, hogy ennek a kiváló ezrednek parancsnoka lehettem.
Adja Isten, hogy a sok-sok hősi véráldozat teremje meg mielőbb
országunknak boldog feltámadását!
Debrecen, 1939. évi január hó 2-én.
|
Besztercebányai Klein László |
|
ny. áll.
tábornok. |
|
a volt
cs. és kir. 39. gyalogezred utolsó parancsnoka. |
Egy kiváló ezrednek a világháborúban viselt dolgairól könnyű sokat írni. Ha
azonban annak, a 41/4 év alatt, több harctéren végrehajtott
tetteit, a számtalan, sokszor heteken át tartó csaták, győzelmes előnyomulások,
sietve végzett visszavonulások és ácsoportosításoknak talán óránként változó eseményeit
hézag nélküli egészbe akarjuk összefoglalni, azoknak okait és döntő fordulatait
hiteles adatok alapján kimutatni, egyúttal az utókor számára minél több oktató
és lelkesítő részletet megörökíteni. - úgy ez a vállalkozás könnyűnek nem
mondható.
Hogy erre képesek legyünk, úgy az ezred és a zászlóaljak, sőt egyes
századok parancsnokainak minden fontosabb parancsára és az egyes eseményeknél
kiváló szerepet játszó egyéneknek pontos adataira van szükségünk.
Munkánk kezdetén mindebből alig volt meg valami. Legkevesebb az első
(1914.) évből.
Az ezrednek „hadtörténelmi ládájá"-ban az anyagnak csak kis töredékei
voltak meg és a Debrecenbe bejött oláh katonák még azokat is szétszórták.
Ezeknek az eltaposott értékek után kutatók által fel nem fedezett kincseknek a
porból való kiszedésével, kisimítgatásával kezdődő az első munka.
Azután megkezdődött az anyaggyűjtés mely évek hosszú során át tartott. Nem
csoda! Zászlóaljainknak, eleinte századainknak is parancsnokai nagyrészt nem
voltak magyar állampolgárok és a háború után az ő feljegyzéseikre nem tehetett
számítani. A parancsnokságok harctéri naplói pedig majdnem kivétel nélkül
elvesztek.
Bajtársainknak magánnaplói a forradalmi években részben szintén elkallódtak,
részben csak egyéni benyomásokat tartalmaztak. (*Volt közöttük egy egyszerű iparosnak, volt tizedesnek, a legnagyobb
pedantériával kaligrafált, családi ereklye számba menó 80 ívoldalas naplója;
egy gyalogosnak összes háborús élményeit elmondó könyve, stb.)
A legtöbb és igen értékes adatot szolgáltattak utolsó
ezredparancsnokunknak, besztercebányai Klein László tábornok úrnak - kit a
Végzet keze annyi válságos időkön át csodálatosképen sértetlenül megtartott -
harctéri magánnaplói.
Még mindég nagy hézagok tátongtak az események között, midőn ezredünknek
egy volt tagja, egyideig parancsnoka és élete végéig lelkes híve, Dominig Ernő
osztrák tábornok vállalkozott a bécsi Kriegsarchivban található, ezredünket
érintő összes adatoknak a kiírására. Hálával tartozunk emlékének, mert önzetlen
munkájának eredménye számunkra nagy értéket képvisel.
Időközben az Országos Hadilevéltárban - ahol pedig éveken át alig volt
ezredünket érintő anyag, - tömegével gyűltek az ezredre vonatkozó adatok, úgy
hogy most már ebből, a részben egymásnak ellentmondó adathalmazból a valóságnak
kihámozása adott nagy gondot.
És a munka ki tudja mikor de bizony nem ezen terjedelemben készült volna
el, ha Mátéfy Artúr ezredes úr, eltelve ezredünk háborús tettei iránti
csodálattal, hőseink iránti kegyelet áhitatától, hasonlóképen sorompóba nem
állítja nagy felkészültségét és évekre szóló önzetlen munkásságát. Az ő
lelkesítő befolyása és a munkamegosztás tette lehetővé annak fokozott ütemben
való folytatásat és végre befejezését.
Azonban legnagyobb igyekezetünk dacára sem lettünk volna képesek sok helyi
és időbeli adatnak kétségen kívül való megállapítására, főképen pedig az ezred
tetteinek teljes tárgyilagossággal való elbírálására egy, terjedelmében és alaposságában
minden világháborús munkát felülmúló műnek, József királyi herceg tábornagy
Őfensége „A világháború amilyennek én láttam" című hatalmas memoirjának
igénybevétele nélkül.
At a részletesség, mellyel a Fenséges Úr ezredünkről állandóan
megemlékezik, az a ntegkülönböztetett szeretet és csodálat, mellyel a mi
„József apánk" hadtestének (később hadseregének) kiváló ezredei között is,
az ő 39-eseiről beszél, nemcsak a legszebb emlék, melyel az ő, a Kárpátok és
Erdély erdős hegyeiben és Doberdo szikláin elvérzett „fiacskái"-nak
állíthatott, hanem egyúttal döntő bizonyíték arra, hogy ezredünket, a volt
monarchia legkiválóbb csapattestei között is, a legelső sorba állíthatjuk.
A naplószerűen megírt műben igyekeztünk volt ezredünk világháborús
tetteinek hézagnélküli, részletes és a valóságnak megfelelő történetét olymódon
megörökíteni, hogy az a Mayer Ferdinánd százados által német nyelven, nagy
szeretettel megírt, 1756-tól 1875-ig terjedő ezredtörténetnek méltó folytatását
és befejezését képezze.
Lapozzák szívesen, nemcsak bajtársaink, a nagy harcok tanui és szereplői,
hanem azoknak ivadékai is, ezt a könyvet, melynek az a célja, hogy tanuságot
tegyen arról, hogy több mint másfél évszázadon át, ha bárhol Európa harcterein
a hajdúsági és északbihari fiúkból álló, skarlátpiros hajtókás, fehérgombos
ezred megjelent, nála vitézebb harcos nem volt és így szemünk elé tárva fajunk
katonai kiválóságát, lelkesítsen minden magyart az eljövendő küzdelmekre, a
szebb, boldogabb magyar jövő kivívására.
Debrecen, 1939. évi február hó.
|
Vegetius Flavius római hadvezér
mondotta „SI VIS PACEM, PARA BELLUM!” (Ha békét akarsz, készülj a háborúra.)
Ez lett a nagyhatalmak jelszava is a XX. század elején és a túlságos
fegyverkezés - a béke érdekében, - hozta meg a háborút. I n d í t ó o k a i:
Anglia féltékenykedett az elhatalmasodott Németországra, Franciaország
„revanche”-ját VII. Eduard angol király bekerítő politikája érlelte meg,
Monarchiánk délszlávjainak elszakadását Szerbia szorgalmazta, Oroszország a
szláv területek fennhatóságára törekedett stb., stb.
Az égő fáklyát a feszültség
puskaporos tornyába Szerbia dobta be, midőn emberei 1914. j ú n i u s 28-án
Szarajevóban csapatszemlét tartó Ferenc Ferdinánd trónörökösünk és neje ellen
kétszeres merényletet követtek el. A s z
e r b P r i n c i p G a v r i l ó g o l y ó i k i o l t o t t á k a t r
ó n ö r ö k ö s p á r é l e t é t.
Erre Monarchiánk biztonsági
garanciákat követelt Szerbiától, de utóbbi azokat Oroszország biztatására
megtagadta és válaszként a két ország mozgósította haderőit. Így hát
Monarchiánk sem maradhatott tétlen, királyunk - I. Ferenc József - j ú l i u s
25-én elrendelte a részleges mozgósítást Szerbia ellen. Ennek keretében a
császári és királyi 39. gyalogezred is megkapta a mozgósítási parancsot.
Hadüzenetünket Szerbia 1914. j ú 1
i u s 28-án vette át, de ekkor már Oroszország is egész haderejével felkészült
a háborúra. Erre július 31-én nálunk is elrendelték az egész Monarchiára
kiterjedő á l t a l á n o s mozgósítást.
Szerbia és Oroszország elleni - két
irányú - mozgósítás miatt hadvezetőségünk a Monarchia haderejét két részre
osztotta : Az északi orosz hadszíntérre az 1., 2., 3. és 4. hadsereget és a
Kummer altábornagy hadseregcsoportot vonultatta fel, a déli szerb frontra az
5. és 6. hadsereget.
Az a körülmény, Hogy a részleges
mozgósítást négy nap mulva általános mozgósítás követte, némi zavart okozott.
Ugyanis a 39. gy. ezredet magában foglaló 2. hadseregnek részleges mozgósítás
esetére a déli harctérre kellett felvonulnia, míg az általános mozgósítási
terv szerint az északi frontra.
A 2. hadsereg legnagyobb része már
le is ment a szerb határszélre, ahol az Újvidék-Zimony-Pancsova területén
gyülekeztették azon célhól, hogy a Dráván átkeljen és az 5. hadsereggel
Belgrád-Valjevo-Uzice vonaláig hatoljon be. Oroszország elleni általános
mozgósításra a Szerémségben gyülekező 2. hadsereget is az északi hadszintérre
át irányították, elszállításáig azonban a Duna partján tüntető vállalkozást
kellett végeznie.
*
A mozgósítás elrendelésének
idejében ezredünknek parancsnoksága, úgyszintén az I., a III. és a IV.
zászlóalja B é c s b e n (Wienben) állomásozott, a II. zászlóalj pedig D e b r
e c e n b e n. Itt volt az ezrednek a pótkerete, egyben a kiegészítési és
felszerelési állomása is, így az ezredet hadbavonulás előtt Bécsből Debrecenhe
kellett szállítani.
Júl. 27-28.
Bécsben a Stifts-laktanyában
(Máriahilferstrassén) elhelyezett ezred július 27-én 1 ó. 30 p.-kor éjjel
kapta kézhez a mozgósítási parancsot. Az előre megállapított és mozgósítási
napokra felosztott felkészülődési munkálatok megkezdésére július 28-át jelölték
ki a mozgósítás első napjául.
Júl. 29. |
Lázas készülődés és csomagolás után
az ezred 29-én 5 ó.-kor
délután menetkészen állott. Az egybegyűlt ezredhez hötzendorfi Conrád báró,
gyalogsági tábornok - az ezred tulajdonosa - lelkesítő beszédet intézett. Utána
az ezred zászlóaljanként, a bécsiek tűntető lelkesedése közepette a
pályaudvarra menetelt, ahol vasúti szerelvényekre rakodott be. Az éjszaka
folyamán a szállítmányok elindultak a magyar haza felé.
Júl. 31. |
Miután a részleges mozgósítási terv
szerint az ezrednek a délihadszíntérre kellett vonulnia a déli határ
biztosítására, a Debrecenben állomásozott II. zászlóaljat azonnal a déli Duna
szakaszra indították el. Ez a zászlóalj a felszerelési állomáson lévén
legelőbb készült fel és már a 4. – mozgósítási napon - július 31-én - a
Pancsova melletti R é v ú j f a 1 u r a érkezett.
Bécsből az ezred július 31-én
érkezett Debrecenbe. Itt páratlan lelkesedéssel és mindenképen megnyilvánuló
szeretettel fogadták Debrecen és a Hajdúság fiait. Özönlött ki a nép az
állomásra, a bevonulás után pedig a laktanyához.
Aug. 1. |
A behívott tartalékosok késedelem
nélkül vonultak be, a kiegészítés és a felszerelés csodálatos gyorsasággal ment
végbe. Másnap - augusztus 1-én - az ezred már teljesen hadrakészen állott és e
napon délután 5 ó.-kor a Pavillonlaktanya előtti gyakorlótéren, óriási
közönség jelenlétében, ünnepélyesen letette a hűségesküt királyának és
hazájának.
Aug. 2. |
Augusztus 2-án az ezredet négy, egymást
kb. 6 órai időközökben követő vonaton vitték le a déli hadszíntérre.
Az ezred
hadrendje és tisztikara.
Mielőtt az ezred hadrendjének és
tisztikar névsorának közléséhez fognánk, meg kell itt említenünk azt, hogy a mozgósítás
elrendelése előtt K á r o l y F e r e n c J ó z s e f f ő h e r c e g alezredest - immár a
Magyar-Osztrák monarchia trónörökösét, a későbbi IV. Károly királyt - I. Ferenc
József császár és király 1914 július hó 21-én ezredessé és a 1. közös huszárezred
parancsnokává nevezte ki.
A Bécsben állomásozó ezredet 1912.
év őszén érte az a megtiszteltetés, hogy Károly Ferenc József főherceg őrnagyot
beosztották hozzá és az I. zászlóaljnak parancsnokságát reá ruházták. Őfensége
szívvel-lélekkel megszerette a tősgyökeres magyar ezredet és viszont az ezred
minden tagja, de főként az I. zlj.-a is rajongott a példás parancsnokért és
előljáróért, a tisztikar a Fenséges bajtásért, a tiszti hölgyek pedig Zita
főhercegasszonyért. A főherceg
1913-ban alezredes lett, zlj. segédtisztje Pintér Ferenc főhadnagy volt. 1914
július 23-on a zászlóaljparancsnokság átadása alkalmával a főherceg az alábbi
búcsú parancsot adta ki
„Legfelsőbb Hadurunk tegnap kegyesen az 1. közös huszárezredhez ezredessé
nevezett ki, azért most - bár nehéz szívvvel - átadom az annyira megszeretett
Conrád gyalogezred I. zászlóaljának parancsnokságát Dominig őrnagy úrnak.
Szívem óhajának teszek eleget, ha ez alkalommal legelsősorban a
századpararncsnok uraknak. azután valamennyi tiszt úrnak, altisztnek és az
egész legénységnek legmelegebb köszönetemet fejezem ki, hogy a legmagasabb
szolgálat érdekében oly hűségesen teljesíttették kötelességüket és oly élénk
igyekezetet mutattak.
Különösképen e derék zászlóalj valamennyi hozzátartozójának köszönöm a mi
szép és magasztos hivatásunk teljesítésében tanúsított áldozatkész támogatását
és a személyem iránti ragaszkodását és bizalmát.
Nagyon fájlalom e hirtelen megválást valamennyitektől, de a válás a katona
sorsa. Egyúttal, mikor mindnyájatoknak szívélyes „Istenhozzádot” mondok,
minden egyesnek közületek megelégedett jövőt és a további katonai életetek
számára sok szerencsét kívánok. Egyet sem fogok közületek elfelejteni, de
remélem, hogy ti is meg fogtok őrizni emléketekben.
Ha majd Őfelsége, a legfelsőbb hadúr magasztos kötelességünknek
vérontással való teljesítésére hív fel, akkor tudni fogom, hogy az én derék I.
zászlóaljam mindenütt a legelsősorban fog haladni, győzelemről-győzelmre
félelem nélkül, a Dom Miguel gyalogság példájához híven.”
Wien, 1914. július hó 23.-án. Károly főherceg ezredes.
Ezredtörzs
Ezredparancsnok : Ezredsegédtiszt : Vonatparancsnok : Ezredutásztiszt : Élelmezőtisztek : Zászlótartó : Táborilelkész: Orvosfőnök : Csapatszámvevő: |
nemes Vidulovics Sándor ezredes. Martinovszky Antal százados. Scheibner Béla százados. Liebich Ferenc százados. Bezerédi Győző hadnagy és Forgács hadapród. Munkácsi József hadapród. Vass Antal t. táborilelkész. dr. Firbas Károly ezredorvos. Lóbert Ulrik számvevőszázados. |
I. zászlóalj.
Parancsnok: Segédtiszt: Orvosfőnök: |
Kellner Ferenc alezredes. Pintér Ferenc főhadnagy. dr. Grünfeld t. segédorvos. |
1. század.
Parancsnok: |
Waldhauser Rezső százados. Gusztovics Artúr főhadnagy. Kindlovics József főhadnagy. Szundy Sándor tart. hadnagy. Szundy Jenő hadnagy. Hajdu Lajos tart. zászlós. Somogyi Gábor és Tausch A.
hadapródok. |
2. század.
Parancsnok: |
Hiller Rezső százados. Dús Jenő főhadnagy. Róbert Béla tart. hadnagy. Klein tart. hadnagy. Nagy Lajos tart. zászlós. Zakar József és Klosz Ákos
hadapródok. |
3. század.
Parancsnok: |
Valentics Fülöp százados. Hermann Géza főhadnagy. nemes Palik Brunó hadnagy. László Miklós tart. hadnagy. Nyilas István tart. zászlós dr. Szabó Zsigmond és Flamm Ernő
hadapródok. |
4. század.
Parancsnok: |
Hölzl Alfréd százados. Pokorny Dániel főhadnagy. Balogh Ferenc tart. hadnagy. Szabó III. tart. zászlós Ottava Jenő és Bukovinszky
hadapródok. Ármány hadapród jelölt. |
I. géppuska-osztag.
Parancsnok: Beosztva: |
Starkel Ferenc százados. Veres Béla őrmester. |
II. zászlóalj.
Parancsnok: Segédtiszt: Orvosfőnök: |
Wenderinszky Pál alezredes. Herditzky Jenő hadnagy. dr. Lévai József tart.
segédorvos. |
5. század.
Parancsnok: |
Kogler János százados. Bőhm Richárd főhadnagy. Fischer Antal hadnagy. Fischer Ernő tart. hadnagy. dr. Ecsedi István tart. zászlós. U. Szabó Gyula hadapród. |
6.
század. |
|
Parancsnok : |
Felsővályi Nagy Frigyes százados. Lajbek József főhadnagy. Zwolenszky Albert hadnagy. Biró Béla tart, hadnagy. Szladek Barnabás zászlós. Németi tart. zászlós. Tikos Béla és Bleyer Andor
hadapródok. |
7.
század. |
|
Parancsnok : |
Hatházy Géza százados. Strauss László főhadnagy. Palkovics Ferenc hadnagy. Riskó Rezső tart. hadnagy. Ezry Millós tart. hadnagy. Puschnik tart. zászlós. Szigeti és Rotter hadapródok. |
8.
század. |
|
Parancsnok : |
Jandl Lipót százados. Piszkai Árpád főhadnagy. dr. Berger Károly tart. hadnagy. Klár István tart. hadnagy. dr. Sóvágó Tibor tart. zászlós. Hermann, Hunyadi és Vass
hadapródok. |
II.
géppuska-osztag. |
|
Parancsnok : Beosztva : |
Lépesfalvi Lépes Győző százados. Komán György őrmester. |
III. zászlóalj. |
|
Parancsnok : Segédtiszt : Orvosfőnök : |
Zeiss Oszkár őrnagy. Nébel Ádám főhadnagy. dr. Tamássy Géza tart.
segédorvos. |
9.
század. |
|
Parancsnok : |
Eschenbach Győző százados. Radó Lajos hadnagy. Pintér Sándor hadnagy. Vönneki Antal tart. hadnagy. Hollós Károly tart. zászlós. Szőllősi Sándor és Jóvér Antal
hadapródok. |
10.
század. |
|
Parancsnok : |
Hedrich Jenő százados. Massányi Gyula főhadnagy. Pintér Pál tart. hadnagy. Fiala Ernő tart. zászlós. Jakubik József és Stern
Hadapródok. |
11.század |
|
Parancsnok : |
Bohner Zoltán százados. Hegedűs Dezső hadnagy. Herbert Ferenc hadnagy. dr. Frank Dezső tart. hadnagy. Balla Gerő tart. hadnagy. dr. Papp Lénárd tart. zászlós Zierlich Elemér és Strobl
hadapródok. |
12.
század. |
|
Parancsnok : |
Moldauer Henrik százados. Frischfeldt Frigyes főhadnagy. Kinzl Gyula hadnagy. Brüll Fülöp tart. hadnagy. Czipott Árpád tart. zászlós. dr. Kathó és Walenta hadapródok. |
III.
géppuska-osztag |
|
Parancsnok : Beosztva : |
Gömöry Á rpád százados. Hajnal István őrmester. |
IV. zászlóalj. |
|
Parancsnok : Segédtiszt : Orvosfőnők : |
Redensbrucki Redlich Ottó őrnagy.
Sill Ede főhadnagy. dr. Székely József tart. segédorvos. |
13.
század. |
|
Parancsnok : |
Zivoinovics Milorad százados Schinszky Ágost főhadnagy. Csiszár Sándor hadnagy. Steinbach Emil tart. hadnagy. Szászy József tart. zászlós. Gáll Sándor és Alina hadapródok. |
14.
század. |
|
Parancsnok : |
Fischer Nándor százados Kőnig Adolf főhadnagy. Bodonyi László tart. hadnagy. Hendel Ottó és Schiller tart.
zászlósok. Bán Endre hadapród. |
15.
század. |
|
Parancsnok : |
Popovits Konstantin százados Szabó Gyula főhadnagy. Görtz tart. hadnagy. Löwy Imre tart. hadnagy. Zelenka Ferenc tart. zászlós. Kursinszky Kálmán és Kallós
hadapródok. |
16.
század. |
|
Parancsnok : |
Schell Ernő százados. Hermann Móric főhadnagy. Rotter Ferenc hadnagy. dr. Papp Emil tart. hadnagy. Schwab Ottomár tart. zászlós. Bartsch Artúr és Westerschutz
hadapródok. |
IV.
géppuskaosztag. |
|
Parancsnok : Beosztva : |
Andrea Pompeius százados. Sipos tart. őrmester. |
Az ezred kiegészítésével és
felszerelésével egyidőben alakult meg Debrecenben a z I. m e n e t z á s z 1 ó
a 1 j. (A menetalakulatok rendeltetése volt, hogy más menetalakulatokkal
menetezredekké, vagy menetdandárrá stb. egyesítve, mini haderőnk újabb alakulatai
felhasználtassanak, vagy a tábori alakulatok állományánk kiegészítésére
szolgáljnak.)
A tartalékos legénységből alakított
I. menetzászlóaljat Debrecenben a Ghillányi-laktanyában (a mikepércsi út mentén
volt régi épületben) helyezték el. 1914 augusztus 31-ig harctéri szolgálatra
képezték ki és szeptember 1-én útbaindították az északi hadszíntérre, ahová
időközben az egész ezredet felvitték.
I. menetzászlóalj. |
|
Parancsnok : Segédtiszt : Orvosfőnök : |
Klein László őrnagy. Szremácski Sándor főhadnagy. dr. Hajdu tart.
segédorvos-helyettes. |
1.
menetszázad. |
|
Parancsnok : |
Lupeán Sándor százados. dr. Bernáth Zoltán tart. hadnagy.
Lukács Gyula tart. hadnagy. Beke Jenő tart. hadnagy. Blassmann Miklós tart. zászlós. dr. Pécsi Mihály és dr. Julow
Mihály hadapródok. |
2.
menetszázad. |
|
Parancsnok : |
Müller Emil százados. dr. Horváth Kálmán tart. hadnagy.
Antalffy Lajos tart. hadnagy. Székely Sándor tart. hadnagy. Magi Ferenc és Papp Gyula
hadapródok. |
3.
menetszázad. |
|
Parancsnok : |
Müller Artúr százados. Révész Aladár tart. hadnagy. Pólya László tart. hadnagy. Pákozdy Elek tart. hadnagy. Sajó E. tart. zászlós. Palkovics hadapród. |
4.
menetszázad. |
|
Parancsnok : |
Orosz Jenő százados. Léderer Róbert tart. hadnagy. Miklóssy Béla tart. hadnagy. Domokos Jenő tart. hadnagy. dr. Vitéz József tart. zászlós. Wéhli és dr. Pénzes Miklós
hadapródok. Richtfeld hadapród-jelölt. |
A felsorolt tábori (harctéri)
csapatokon kívül még az alábbi alakulatok létesültek.
Felsőbb parancsnokság szolgálatára
beosztott:
1.
törzs-század. |
|
Parancsnok : |
Tornyos Ede százados. |
2.
törzs-század. |
|
Parancsnok : |
? |
Harcvonal mögötti és hadtápterületi
munkálatok ellátására:
I. munkásosztag-csoport. |
|
Parancsnok : |
Roykó Richárd főhadnagy. |
1.
munkás-osztag. |
|
Parancsnok : |
dr. Csabai István tart. hadnagy. |
2.
munkás-osztag. |
|
Parancsnok : |
Ivanovics Aladár tart. hadnagy. |
3.
munkás-osztag. |
|
Parancsnok : |
Kovács Gyula tart. hadnagy. |
II. munkásosztag-csoport. |
|
Parancsnok : |
Elek Miklós tart. főhadnagy. |
4.
munkás-osztag. |
|
Parancsnok : |
Riesz Miklós tart. hadnagy. |
5.
munkás-osztag. |
|
Parancsnok : |
Reiter Armand tart. hadnagy. |
6.
munkás-osztag. |
|
Parancsnok : |
Engel Vilmos tart. hadnagy. |
7.
munkás-osztag. |
|
Parancsnok : |
dr. Krennmacher Károly tart. hadnagy. |
8.
munkás-osztag. |
|
Parancsnok : |
Schneider, utána Jakobovits József tart. hadnagy. |
Mozgósításkor ezreden kívüli beosztásba
kerültek : nagyiváni Fekete László alezredes, Dominig Ernő őrnagy, Waldherr
Rezső százados, Busenlecher Ferenc, Büttnerr Herman és verbói Szluha Ferenc
főhadnagyok. A háború folyamán visszakerültek az ezredhez a fentiekből: Dominig
őrnagy, Busenlechler Ferenc és Büttner Herman főhadnagyok.
Pótzászlóalj. |
|
|
|
Zászlóalj-törzs. |
|
Parancsnok : Segédtiszt : Géppuska előadó : Orvosfőnök : Számvevőségi előadó : Hadkiegészítési előadó : |
Hegyközszentimrei Wolff János
alezredes. Milion Rezső százados. Radits Ervin százados. dr. Topalovics Pál törzsorvos. Lukáts Zsigmond számv. százados. Penyigey Sándor százados. |
I.
pótszázad. |
|
Parancsnok : |
Penyigey Sándor százados. |
Beosztottak : |
Postl Rezső és dr. Barna
főhadnagyok. Weiss Ármin, dr. Lőwy Gyula,
Lovass Béla, dr. Pénzes Miklós, Podhaicky Béla tart. hadnagyok. Lukács Jenő
és Antal Béla tart. zászlósok. Leska Ferenc és Ujvárosi tart.
hadapródok. Ferenczi, Szabó I., Darvassy
István, Szívós Antal, Lovászi, Schwarz, Stieglmar, Stolfa hadapródjelöltek. |
II.
pótszázad. |
|
Parancsnok : |
Sucher Alfréd százados. |
Beosztottak : |
Unger Jenó főhadnagy. Kovács II. Lajos, Baudisch Alfréd,
Korizek Ottokár, Budaházy Győző, dr. Gáll Zoltán és Winkler tart, hadnagyok. Dr. Kiss Artúr tart. zászlós. Kertész Aladár, Koller, Radó é M.
Nagy tartalékos hadapródok. Lovász, Szabó I., Borotvás, Kiss,
Szerinka, Török, Papp, Mikulicsics, Lipcsey, Bonek Hadapród-jelöltek. |
III.
pótszázad. |
|
Parancsnok : |
Schima József százados. |
Beosztottak : |
Lederer József, Schorr Elkán,
Langer Nándor, dr. Czobor László, dr. Jakobovics József és Medgyesi Pál tart,
hadnagyok. Hegedüs Gyula és Nagy tart.
zászlósok. Bérczi és Komlósi László tart.
hadapródok. Horváth, Czizovszki, Antal A.,
Bognár, Pólya László, Tapódi, Schweger, Vértesi, dr. Hoffmann Pál, Waldner és
Weber hadapród-jelöltek. |
IV.
pótszázad. |
|
Parancsnok : |
Holzschuh Sándor százados. |
Beosztottak : |
Uzonyi-Kiss György, Jeney János,
Gulácsy Sándor, Nagy János, Debreczeni Gyula és Engel László tart. hadnagyok. Simon Zoltán tart. zászlós. Komáromy Miklós, Hegedűs Jenő
tart. hadapródok. Boros Béla, Fehér, Dávid,
Flegmann Ödön, Friedmann Dezső, Novák, Friedmann Lajos, Osváth Lajos és
Nánásy hadapród-jelöltek. |
Az ezred felsőbb kötelékei és azok
p a r a n c s n o k a i: A debreceni 39. gy. ezred és a nagyváradi 37. gy.
ezred a 33. g y a 1 o g d a n d á r t alkotta. a szegedi 46. gy. ezred és a
karánsebesi 43. gy. ezred a 34. gyalogdandárt, a 33. és a 34. gy. dandárok
együttesen a 17. h a d o s z t á l y t.
A császári és királyi közös 17. és
34., valamint a magy. kir. 20. honvédhadosztályok és egyéb szervezetileg hozzá
tartozó csapatok képezték a V I I. h a d t e s t e t.
A IV., VII. és XII. hadtestből,
valamint 4 lovashadosztályból, 3 osztrák népfelkelődandárból, 2 magyar
népfelkelődandárból és 2 menetdandárból alakult a 2. h a d s e r e g.
Az összhaderők főparancsnoka : F r
i g y e s f ő h e r c e g tábornagy,
vezérkari főnöke : h ö t z e n d o r f i
C o n r á d F e r e n c báró gyalogsági tábornok.
A 2. hadsereg parancsnoka : B ö h m
- E r m o l l i lovassági tábornok, vezérkari főnöke : Mecenséffy Artur
tábornok.
A VII. hadtest parancsnoka lovag M
e i x n e r O s z k á r gyal. tábornok,
vezérkari főnöke : lovag Schilhawsky József vk. ezredes.
A 17. hadosztály parancsnoka :
lovag H e n r i q u e z J á n o s ,
altábornagy, vezérkari főnöke : Say Győző vezérkari őrnagy.
A 33. gyalog dandár parancsnoka : B
a r b i n i S á n d o r tábornok.
(A 34. hadosztály parancsnoka :
Krautwald altábornagy, a 20. honv. hadoszt. parancsnoka : Csanády Frigyes
altábornagy, a 34. gyal. ddr. parancsnoka : Resch Ferenc tbk.)
A szép, harcikedvtől lelkesült
ezred tehát 36 év után ismét hadbavonult, ismét délre, a Balkánra. Most már
tudjuk, hogy úgy azok, akik akkor Bosznia megszállását csak mint egy erősebb
hadgyakorlatot, mint azok, akik a mostani háborút csak mint egy erősebb harcikalandot
képzelték el, - nagyon csalódtak.
Aug. 3. |
Az ezredet szállító vasuti szerelvények
aug. 3-án érkeztek Ferenchalomra (Pancsovától északra 10 km-re), ahol az ezred kirakodott
és este R é v ú j f a l u r a
(Belgrádtól 35 km-re) menetelt. A II. zlj. már néhány nappal hamarább
érkezett ide. A hadműveletek elején a VII. hadtest - így tehát az ezred is - a
Szerbia ellen felvonult déli hadsereg tartaléka lett. Az ezred aug. 10-ig
maradt Révújfalun és az északi hadszíntérre való elszállításáig állandóan
gyakorlatozott. A dandárparancsnokság Ferenchalom-ban volt.
Aug. 7. 8. |
A 17. hadosztályparancsnokság
valamennyi géppuska-osztagát Resch tábornoknak - az I. határkörlet parancsnokának
- rendelkezésére bocsátotta, ezért mind a négy gépp.osztagunkat H o m o 1 i c
z b a rendelték, ahová azok aug. 8-án hajnalban, 55 km-nyi út után érkeztek
meg, s ott báró Henneberg ezredesnek (46. gy. ezred parancsnoka), valamint
Potyondy századosnak (46. ezr. I. zlj.) parancsnoksága alá léptek. A II. és IV.
gépp.-osztagot még e napon S á n d o r e g y h á z á r a küldték, ahonnan
délután 5 órakor a Duna partjára, az ott kiszemelt
lesállásba ment. I n n e n l ő t t e
k a z
e m b e r e i n k l e g e l ő s z
ö r a z
e l l e n s é g r e, a túlsó parton kb. 100 emberrel Ritopek felé
menetelő komitácsi osztagra és egy ellenséges gépp.-osztagra 1400 lépésről.
Aug. 9. |
E két gépp.-osztag éjjelre a
sándoregyházi szállására ment vissza, másnap az I. és III. gépp.-osztaggal és
két ágyúsüteggel együtt újból a Duna menti állásba mentek. A tüzérek Ritopek
és Vinca falvakat lőtték.
Az ezrednek augusztus 8.-i létszáma
a következő volt. Élemezési 4608 ember és 304 ló ; puska : 4096, géppuska : 8 :
kétlovas szekér : 57, kerékpár : 4. Beteg : 52.
Aug. 10. |
Reggel 6 órakor a II. és IV.
gépp.-osztagot Omlódra, a III. gépp.-osztagot Starcsavaba küldték, a IV.
gépp.-osztag azonban délután visszajött Sándoregyházára.
Aug. 11-12. |
Ezredünk Révújfaluról Dolova-ra
menetelt, ahonnan másnap három zlj. Banaviste-re, az I. zlj. Homokbálványosra
ment, hogy a 33. gyalogdandár dunai átkelést színlelő ténykedésében részt
vegyenek.
Aug. 13-14. |
13-án az egész ezred P a n c s o v
á n gyülekezett, hová 14-én valamennyi gépp.-osztag is bevonult.
Aug. 15. |
Hajnalban 3 ára 20 perckor
felriasztották a IV. zlj-at, utána a 19-es tábori ágyus ezreddel a Dunához
menetelt, s ott a parti töltés mögött foglalt állást. A tüzérség a távoli szerb
tüzérségre lőtt. Este e zlj. H e r t e 1 e n d i f a 1 v á r a ment, ott
elszállásolták és az ezrednek az északi hadszíntérre való elszállításáig ott is
maradt.
Aug. 16. |
A zlj. parancsnokok felsőbb
utasitásra felszólították tisztjeiket és a legénységet, hogy jelentkezzenek
azok, akik hajlandók és képesek arra, hogy aug. 17-én hajnalban a Dunát
átússzák és a túlsó parton a szerbeket oldalba támadják, hogy csapataink által
a szerbek ellen más irányból megindított támadást támogassák.
Az alföldi embereink közül kevesen tudtak úszni, mégis
számosan jelentkeztek erre a veszélyes és úszási gyakorlottságot igénylő
vállalkozásra. (Például az I. zlj.-tól Dus főhadnagy és 10 ember jelentkezett.)
A tervezett támadás azonban elmaradt, Dus főhadnagy
mindazonáltal éjjel álúszta a Dunát, a túlsó partot szemügyre vette és 17-én
este úszott vissza.
Aug. 18. |
17-én este I. Ferenc József
királyunk születése 84. évfordulójának előestéjén Pancsovát kivilágították,
másnap - 18-án - az ezred díszkivonuláson vett részt és tábori misét
hallgatott.
Az ünnepélyt az tette lelkessé,
hogy ezúttal osztrák zászlók helyett mindenütt magyar zászlók lengtek. A IV.
zlj. Hertelendifalván hasonlóképen ünnepelt.
Aug. 19. |
Belgrád bombázása Pancsováig
elhallatszott. Éjszaka távoli fény jelezte, hogy a szerb főváros kigyulladt. A
szerbek Sándoregyházát lőtték.
Az ezred minden katonája
türelmetlenül várta az alkalmat, hogy a megindult harcokban résztvehessen.
Harci vágytól tüzelve mindenki erőpazarlásnak hitte a naponkénti igen fárasztó
gyakorlatozásokat, mert a nehéz hadifelszereléssel történő kivonulások az
akkori nagy hőségben kimerítették a legénységet. Harcra azonban itt a szerb
határon nem került sor, a 2. hadsereget, vele tehát a 39. g y a l o g e z r e
d e t is áthelyezték az északi
harctérre.
Aug. 20-24. |
Aug. 20-án az ezred megkapta a
menetparancsot és útravalókkal ellátva 22-én Ferenchalomra menetelt, ahonnan
szállítmányokra bontva vasuton Temesvár-Hódmezővásárhely-Nagyvárad-Debrecen-Csap-Sambor-Stryj
vonalán Galíciába vitték.
Útközben a felvirágzott és
zászlódíszes vonatokat mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták, embereinket sok
helyen megvendégelték, azonban sehol sem volt hosszabb tartózkodásuk, mert az
északi hadszíntéren nagy szükség volt csapatokra.
A szállítmányok ilynemű
megvendégelése egyes vidékeken hihetetlent méreteket öltött.
Hiszen nagyon régen volt már az utolsó háború! Bizonnyal ez
sem fog, éppen úgy, mint az előzőek, egy-két hónapnál tovább tartani. Sietett
mindenki kitenni nnagáért. A legénység épúgy, mint a tisztikar, már nem tudott
mit csinálni a tömérdek ennivalóval. Szekérszámra hozták a fehérneműt, sőt párnát és polgári ruhát is, ez utóbbi jó lesz
a kémeknek - ahogy azt a jószívű, lelkes falusi emberek elképzelték. Mennyi
tábori kórházat lehetelt volna ezekkel felszerelni s milyen jó lett volna ez a
készlet a háború 3-4. évében ...
Debrecenben aug. 24-én csak átfutottak a szállítmányok, az
állomáson óriási tömeg várakozott reájok, hogy - ha futólag is - mindenki
viszontláthassa szeretett katonáját és újból szerencsét kívánhasson neki.
Az első lembergi csata. Rohatyn.
Aug. 26-27. |
Az északi hadszíntéren a hadműveletek
már folyamatban voltak, amidőn a déli frontról áthelyezett VII. hadtest még
csak gyülekezett L e m b e r g alatt. Az ezredet szállító vasuti szerelvények
augusztus 26-án különböző időpontokban érkeztek M i k o 1 a j o w b a, illetve
e városnak 3 km-nyire Rozwadow falunál lévő vasutállomására. (Lembergtől délre
35 km-nyire.)
A szállítmányok kirakodása a
megérkezés sorrendjében történt, nagyjában ugyanígy a csapatok továbbindítása
is, aminek következtében az ezred valamennyi része Rohatyn-ig nem egyesülhetett
teljesen, mert a harchelyzet megkövetelte, hogy a beérkezett csapatok minél
hamarabb elérjék a harcvonalat. A külön menetelő zászlóaljak felzárkózása,
amennyire lehetséges volt, még a menet alatt megtörtént.
A 33. gyalogdandár menetiránya Z y d a c z o w – C h o d o r o w volt. Az említett napon
délután 2 órakor első szállítmányként a géppuskás osztagok érkeztek meg, 4
órakor megérkezett az I. zlj. az ezredtörzzsel. Ez a zlj az I., III. és IV.
gépp. osztagokkal már 5 órakor elindult, s dél-keleti irányban a Dniester folyó
északi partján vonuló úton menve, aztán Brezina falunál a folyó hídján átkelve
Zydazow elé érkezett, ahol sátortáborba szállt. E csoporttal másnap - 27-én -
délelőtt Vidulovics ezredes tovább menetelt a Chodorow előtti Carnagora-ba.
A II. zlj. 26-án éjfélkor érkezett
M i k o l a j o w b a. Ezt megvárta a hozzá tartozó III. gépp.-osztag, s 27-én
reggel 6 órakor együttesen elindultak déli irányba, Mikolajow alatt átkeltek a
Dniesteren, Czernicza falun át dél-keletnek fordulva szintén Zydaczow-ba (22
km.) mentek.
A később beérkezett IV. zlj. 27-én
délelőtt indult el, az utolsónak érkezett III. zlj. pedig csak késő este érte
el Zydaczow-ot. Legvégül érkezett meg az ezred vonata, melynek menet alatti
biztosítására 1/2 század maradt hátra. 27-éről 28-ára
Zydaczow-ban éjjelezett a II., III., IV. zlj. és a 11. gp - osztag.
Aug. 28. |
Hajnali 2 órai felriasztás után az
alig pihent zlj.-ak elindultak Zydaczowból biztosított menetben. Elővéd : 1/2
II. zlj., főcsapat : 1/2 II. zlj., 19. tábori ágyusezred
és a III. zlj. Barbini parancsnoksága alatt, Az időközben Zydaczowba érkezett
VII. hadtestparancsnokság védelmére visszamaradt a IV. zlj., de ez is már 5
órakor menetkészen állott és követte az előbbi csoportot.
Barbini tábornok csoportja, mint a
hadosztály északi (bal oldali) oszlopa Chodorow-on át Podkamien és Psary
területe felé haladt. A menetet késleltették a szembe áradó menekülők végtelen
sorai, szánalmas látványt nyújtott az életüket és szekerekre rakott csekély
holmijukat menteni igyekvők özönlése valamennyi járható és immár járhatatlanná
vált úton. Elakadt az ezred vonata (trénje) is, mert sem ez, sem a menekülők
szekerei nem tudtak kitérni a tengelyig érő sár miatt.
Az egész nagy chaosznak látszott. Így hát elmaradtak az ezrednek
élelmi cikkei. A tisztikar tájékozatlan volt a helyzet felől, a
csapatparancsnokok nem tudtak az ellenségről, csapatainkról, a harcvonalról, a
zlj. parancsnokoknak térképük sem volt. Így nem volt csoda, ha ebben a
zűrzavarban a dandárparancsnok a Chodorow-tól észak-kelet felé vonuló dombokon
tartózkodó (leszállt) lovasjárőröket ellenségnek nézte s ellene a III. és IV.
zlj.-at, a II. gépp.-osztagot és a 2. ágyusüteget támadásra indította. A
tévedés hamarosan kiderült. Ezután a balszárny hathatósabb biztosítása céljából
két zlj. - a III. és IV. - Chodorow-tól nagykerülővel észak felé kikanyarodott
és miután Duliby, meg Hrusiatycze falukon át haladt, ismét visszafordult délnek
és végül az eredeti menetirányba érve a IV. zlj. P s a r y b a, a III. zlj. K
n i h y n i c z e b e vonult. (55 km-es út.) Ez az erőszakolt menet a nagy
hőségben a legénységet rendkívül megviselte, sokan kidőltek és elmaradtak.
Az ezrednek többi része
(ezredtörzs, I. zlj. és 3 gépp.oszt.) Chodorowból egyenest keletnek a Swirz
patak mélyedésén és tavas szakaszán át Psary-ba menetelt.
A nagy melegben teljes
felszereléssel való fárasztó menetelés, a sebesült katonák és a hajléktalanná
vált lakosság visszaözönlése, s a mind erősebben hallatszó ágyúdörgés bizony
némileg lelohasztotta az embereknek a háború iránti lelkesedését. A babonások
rossz jelnek vették, hogy a csillagos égbolton egy üstökös mutatkozott. A
növekvő zür-zavarban a vezető tisztek és parancsnokok bátorító szava tudta
csak fenntartani az önbizalmat. Az ezred parancsnoka - Vidulovics ezredes -,
akit a bécsi garnizonban mindenki vasakaratúnak, fegyelmet és kitartást a
végsőkig követelő parancsnoknak ismert, épp most, közvetlenül az ellenséggel
való összeütközés előtt - aug. 28-án reggel - megbetegedett (fehérvérűséggel,
leukaemia) és az ezredet
elhagyta.
Fokozta a bajt utódjának, Kellner
alezredesnek hősi halála aug. 30-án. A parancsnokságra hivatott Wenderinszky
alezredes szintén ezen a napon esett el. Most már a harmadik törzstiszt, Zeiss
őrnagy lett az ezred parancsnoka, erről azonban ő az akkori viszonyok miatt
csak későn értesült. Ezek a felette sajnálatos események okozták azt a bizonytalanságot,
amely az ezred vezetésében éppen a harcok első napjaiban (29-én és 30-án)
mutatkozott.
Éjszakára a két csoportra bontott ezred Knihyniczen és
Psaryban megpihent. Knihyniczen a 11. század mint főőrs biztosított délkelet
felé, a 9. század 1 szakasza felderítésre ment déli irányba Wasiuczyn felé.
Psaryt kelet felől 2 főőrs - a IV. zlj. két százada - biztosította.
Aug. 29. |
A 17. hadosztály a VII. hadtest
északi, illetve bal szárnyát képezte és 29-én R o h a t y n felé támadott.
Eleinte úgy látszott, hogy csekély számú ellenséggel került szembe, de később
erős állásokra bukkant és rendkívüli veszteségei lettek.
29-én az ezred két csoportja
hajnali 4 órakor menetkészen állott. Parancs szerint Barbini tábornoknak a 33.
gyalogdandárral északi menetiránnyal Bienkowce-ba kellett volna vonulnia, s
onnan keleti irányban : P o d k a m i e n - magassági pont 331 Peczona -
magaslat (Rohatyntól északra) felé támadnia.
Az ezrednek a dandár keretében
tervezett menetét közvetlen az elindulás előtt megváltoztatták. A fenti
vonalon csak az I. zlj. és a III. gépp.-osztag nyomult előre, míg a II., III.
és a IV. zlj. a többi gépp. osztagokkal délnek Wasiuczyn falun keresztül P o d
m i c h a 1 o w c e i g menetelt, ahol délelőtt 10 óra 15 perckor - mint a 17.
hadoszt. legdélibb csoportja - e falu és a 340-es magassági pont ,,Malowice”
magaslat között délkeleti arcvonallal készültségi alakzatba helyezkedett.
Jobbszárnyon a II., középen a IV., balszárnyon a III. zlj. Ebből aztán átmentek
harcalakzatba, és pedig : a III. zlj. Malowicei erdő és Podmichalowce falu
között széles arcvonalban előállást vett, a balszárny mögött a IV., a
jobbszárny mögött a falunál a II. zlj. került állásba közbeékelt tüzérütegekkel.
A 13. század fedezetül maradt a 19. táb. ágyusezrednél. (L. 1. sz. vázlat.)
A zlj.-ak nagy buzgósággal
lövészárkokat ástak, mire jól berendezkedtek, délután 5 órakor a II. és IV.z1j.
parancsot kapott, hogy Jawce elé vonuljanak és a falu feletti (északi) 315-ös
és 344-es magaslatról az ellenséget észak-keleti iránnyal támadják meg. (l,.
2. sz. vázlat.) A III. zlj. mint tartalék továbbra is megmarad a széles
arcvonalú állásában.
A IV. zlj. és utána a II. zlj.
egészen Jawce-ig ment előre. A falu északi, illetve déli szegélyén megállottak,
s megfelelő tájékozódás és harcalakzat felvétele után a IV. zlj. délután 6
órakor, a II. zlj. 20 perccel később a falu északi sarkától támadásba indult.
Általános irány volt : a keleti dombvonulat, ahonnan élénkülő ágyúdörgés
hallatszott.
Harcalakzatba való tagozódáskor
érte a zlj.-kat az első srapnell tüz. Itt esett át az ezred a t ü z k e r e s z
t s é g e n, ekkor lettek az első sebesültjei és a legelső hősi halottjai. Az
előterepről pedig idegen csapattestek (XII. hadtest) sebesültjei vonszolták
magukat hátrafelé, vérző tiszteket és embereket vittek a zászlóaljak
rajvonalán keresztül.
Az élen előnyomuló IV. zlj. került
legelébb ellenséges gyalogsági tűzbe. A rajvonalat elől a 16. és a 15. század
alkotta, jobb oldalt lépcsőben mint tartalék a 14. század és az időközben
bevonult 1/2 13. század követte. Utóbbiak, mivel jobbról
tüzet kaptak, délkelet felé fejlődtek fel. A második 1/2
13. század a zlj. mögötti ütegnél maradt fedezetnek. A IV. zlj.-al kb. 1500
lépésre lemaradva követte a II. zlj. Ez már csak alkonyatkor került gyalogság
tüzbe. A zlj.-ak küzdő századai előtt élként haladtak a gp.osztagok.
Malowice magaslaton visszamaradt
III. zlj. semmiféle parancsot nem kapott. Zeiss őrnagy saját elhatározásából
egy kissé előbbre hozta a zlj.-át, úgy hogy onnan a J a w c e falu feletti
magaslatokon előremenő zászlóaljaink jól látszottak.
Időközben beesteledett, IV. zlj. és
a II. zlj. beszüntette további támadását, rajvonalaik Jawce-től 2 1km-nyire egy
erdőparcellánál megálltak és ott beásták magukat.
A dandárparancsnok este 9 órakor az
erődítési munkálatokat beszüntette, az ellenállási vonalat 2000 lépéssel hátrább
vétette a Jawce feletti (északi) 344-es magaslatra. Itt újból kellett ásni. A
IV. zlj.-tól most a küzdők vonalába a 14. és a 15. századok jutottak, a 16.
század közép mögötti tartalék lett. Az előbbi zlj. jobb szárnyán helyezkedett
el a II. zlj., szélső jobb szárnyán a II. gp.-osztaggal. A jobb oldalvédet a
14. század egy szakasza képezte Bán tart. hadapróddal az élén.
Kellner alezredes I. zászlóalját és
a III. gp.-osztagot - Gömöry századossal - reggel 5 óra 30 perckor Psary-ból.
illetve Knihynicze-ből indították el északnak Podkamien-be. Innen irányt
változtatva Rohatyn felé a 8 órakor kiadott intézkedés szerint e zlj. az előtte
lévő küzdőknek tartalékja lett. Útvonal: Podkamien-Peczona gora magaslat.
Az utóbbi magaslaton helyezkedett
el az I. zlj. Az igen jó kilátást nyujtó, de másrészt a terepből hátrányosan
kiemelkedő Peczona magaslaton helyezkedett el a hadtest tüzérsége is. A
hegyről látható volt az ellenség tüzérségének tüzelőállása, kb. 6 kilométerre.
Ez a távolság a mi tüzérségünk hordképességén felül volt, viszont az orosz
tüzérségnek kedvezett. Utóbbi ezt ki is használta és a magaslatra több nehéz
gránátot lőtt.
Mikolajewből beérkezett ezredvonat
a jól megtelt mozgókonyhákkal az I. zlj. mögött állott meg. A tisztek és a
legénység néhány nap óta nélkülözték a meleg ételt, pedig erre már nagyon
rászorultak. Estefelé a zlj. parancsnok megengedte, hogy az ételt kiosszák,
amidőn az éhes legénység a konyhakocsikhoz tódult, néhány jól irányított orosz
gránát belecsapott a tömegbe. A szakácsok ijjedtükben kiborították a jó meleg
gulyást és az ezredzenekar megrettent cseh muzsikusaival megfutamodtak. Az
étkezésből nem lett semmi. Augusztus 29-én az I. zlj. nem került tűzharcba,
csupán Róbert t. hadnagyot küldték ki este a 2. század egy szakaszával a
rajvonalba, ahonnan reggel ismét visszarendelték.
Aug. 30. |
A VII. hadtest kezdetben sikerrel támadt, de délutánra már
kimerült. E nap hajnaláig a II. és a IV. zlj. Jawce előtti állását kiépítette.
A szárnyon volt tartalékszázadoknak hátrább egy második harcállást kellett
ásniok, de már 5 óra 30 perckor a védelmi vonalat 11/2
km-rel egyenest északnak a 354-es magaslati pontra, a Mogilkára - tolták fel,
ahol (7 óra tájban) a zászlóaljaknak egy újabb vonalat kellett ásniok.
7 óra 30 perckor érkezett oda B á n h a d a p r ó d 10 orosz katonával - az ezred
első hadifoglyaival - és a már elveszettnek hitt tegnapi jobb oldalvéddel. Bán
fél szakaszával éjszaka megtámadott egy orosz osztagot, amelyet az elfogott
tíz ember kivételével megsemmisített.
A IV. zlj. mögött állásba került ágyus- és taracküteg 8
órakor megkezdte a tüzelést. A 14. század (König főhdgy.) fele fedezte az
ütegeket.
Zeiss őrnagy, a III. zlj. parancsnoka egymásnak ellentmondó
parancsokat kapott, ugyanígy a többi zászlóaljparancsnok is. A zászlóaljak hol
ide, hol oda meneteltek és sok hiábavaló utat tettek meg. Sok erő pocsékolódott
a céltalan ásásokkal is. A bizonytalan irányítás folytán a III. zlj. a bal
szárnyról átjött a szélső jobb oldalra, azután átment Jawce falun, míg végül
ismét visszajutott az eredeti Malowicze nevű magaslatra.
A M o g i l k a magaslaton lévő II. zlj. és ettől jobbra a
IV. zlj. 9 órakor azt a parancsot kapta, hogy 10 órakor kezdje meg a támadást
Rohatyn irányába. Kijelölt támadási sávjuk : Knihynicze és Rohatyn közötti
országúttól balra (északra). Az úttól délre egyidejüleg a 46. gyalogezred egy
zászlóalja is támad.
E zászlóaljak a támadási sávot észak felőli nagyobb
kikanyarodással tudták csak elérni, amelyben a következő támadási irányt vették
: A IV. zlj. - Redlich őrnagy – jobb szárnyával az említett országút mentén,
ettől 500 lépésre északra a bal szárnyon lévő II. zlj. - Wenderinszky alezredes
- a vasuti vonal melletti Poczwarki 314-es magaslaton ál Potok nevű falunak
(Rohatyntól 1 km-re észak-nyugatra).
A 1V. zlj.-nál mint küzdő a
rajvonalba ment a 16. és a 15. század, tartalék lett a közép mögött a 1/2
14. század és 1 szakasz a 13. századból. Utóbbi századnak egy másik szakasza a
balszárny mögé került. A 13. század másik fele - a tegnapi ütegfedezet - a III.
zászlóaljhoz csatlakozott. A zlj. jobb szárnyát követte még az a század is,
amelyet a 62. és 64. ezredek, valamint a honvédek visszamaradt és szétugrasztott
embereiből alakítottak.
A balszárnyon lévő II. zlj.
(Rohatyn-tól 4000 lépésnyire nyugatra) a Poczwarki magaslat déli lejtőjén nyomult
elő. Küzdő századai voltak az 5. és a 7. század és a II. gp.-osztag, tartalék a
balszárny, mögött lépcsőzve a 6. század. A II. gépp.-osztag (Lépes százados)
már 1500 lépésről megkezdte a tüzelést a legelső orosz rajvonalra, amely ennek
hatása következtében hátrább húzódott, miáltal a zászlóaljnak megkönnyítette
az előbbrejutást. Ezután a gp.-osztag a vasut vonaláig (az ellenségtől 800
lépésre) ment előre, ott azonban Czercze falutól délre a 2000 lépésnyire
állásban levő tüzérségünk lövedékei érték, ugyanakkor jobbról saját csapatainktól
gyalogsági tüzet is kapott. Akkor esett el az ifjú Schiller tényleges zászlós.
Hasonló zavarok másutt is voltak.
Amidőn a II. gp.-osztag északnak kikanyarodva a 311-es magaslaton (Potoktól
nyugatra) elhelyezkedett, a mellette fekvő rajvonallal ismét tüzet kapott egy
másik csoportunktól. Ez oly heves volt, hogy kürtösökkel kellett „tüzet
szüntess !"-t hosszasan fúvatni, míg azt végül észrevették. A II.
gp.-osztag nyugodt magatartásának volt köszönhető, hogy nagyok zür-zavar nem
keletkezett.
Poczwarki magaslatnál Rohatyn felé
a II. zlj. vitézül szökelt előre. Wenderinszky Pál alezredes, a zászlóalj
parancsnoka önfeláldozó példával járt elől, itt lelte hősi halálát.
A IV. zlj. az ellenséges tüzérség
zárótüzén és a srapnelltüzben álló 4 és 1/2 km-nyi
terepen áthaladva déli 12 óra körül az ellenség állásait 1200 lépésre
megközelítette és ott a tüzelést maga is megkezdte. Amikor 700 lépéssel
előbbre haladt, mind a három százada már a rajvonalban volt, délután 2 óra 30
perckor a kombinált század is. Vitézül harcolt az egész zászlóalj. Kiváló
bátorságot tanusítottak Sill főhadnagy, zlj. segédtiszt, Popovits százados a
15. századával, Prokopovits Leó főhadnagy (16. század), Jónás őrmester. Utóbbi
hősi haláll halt, még utolsó szavaival is bátorította legénységét. A 16. század
kiválóan bátor magatartásáért és mintaszerű előnyomulásáért elismerésben
részesült. E század vesztesége 11 halott és 44 sebesült volt.
A III. z á s z 1 ó a 1 j a fentiektől más csapatok által elválasztva
a Knihynicze-Rohatyn útvonaltól délre támadott. E zászlóalj a Mogilka
magaslatról kb. 10 óra 30 perckor jött le, Jawce-tól keletre elnyúló mélyedésben
eltolódott és délről észak-északkeleti irányban Rohatyn felé nyomult előre.
Mint küzdők mentek elől (jobbról-balra) a 12, a 11. és a 10. század ; keletnek
kifelé lépcsőzve mint tartalék a 9. század és ismét lépcsőzve - mint jobb
oldalvéd - a zászlóaljhoz csatlakozott 13. század. A zászlóalj erős tüzérségi
tűzbe került, de közelharcba nem jutott. Délután a Rohatyn felől visszaözönlőket
hatásosan fedezte.
Általánosságban a támadás
lendületét az ellenség igen erős srapnell- és gránáttüze, valamint a mélyedésekben
elnyúló nádasok, süppedékes, nedves rétek gátolták. A támadó zászlóaljak
1200-1500 lépésre kezdték meg a tüzelést. A déli órákban tartalékjaikat
felhasználva 600-800-ra közelítették meg az ellenséget, amely jól rejtett,
fedett állásaiból csak igen nehezen volt észlelhető. Délután a legtöbb
alakulatnál, de főként a géppuskás osztagoknál beállott a lőszerhiány. A lőszer
igen nehezen, csak áldozatok árán volt pótolható, ezzel szemben az ellenség
tüze fokozódott, különösen szárnyaink ellen.
A legészakibb szárnyon volt I.
zászlóalj az aug. 30-ra nyuló éjjelt Peczona ga. nyugati lejtőjén töltötte.
Hajnalban mélyen bevágott úton hozták a szakácsok a reggeli fekete kávét.: Az
éhes legénység - úgy mint tegnap este - a kiosztáshoz csődült, ekkor ismét közéjük
lőtt az orosz tüzérség. A srapnellek igen sok embert sebesítettek meg, maga a
zlj.parancsnok, Kellner Ferenc alezredes is megsebesült és elszállítása alatt
meg is halt. Az eset után a magaslaton levő tüzérségünk lőni kezdte az orosz
üteget, de ez oly hatásosan válaszolt, hogy tüzérségünk kénytelen volt
elhallgatni.
A zlj. erre kibontakozott és laza
vonalban megszállotta a magaslatot. Szélső balszárnyára került a 3. század, a zlj.-hoz
beosztott III. gp.-osztag a középen helyezkedett el. Az elébb említett
tüzérségi tüz annyira foltozódott, hogy 8 óra 30 perckor a zlj.-at vissza
kellett rendelni (északnak) Zalanow falu mögé. Délután az általános támadás
előrehaladtával az I. zlj. is előnyomult és leszaladt a magaslatról, de ott
igen sűrű golyózáporba került, amely sok áldozatot szedett. A zászlóalj e
pusztító ágyú- és géppuskatűz elől egy erdőbe tolódott el, ahonnan azonban a
meglepetés veszélye miatt Podkamien felé visszahúzódott. A III. gp.-osztag
déltájt a küzdők támogatására 1700 lépésre megkezdte a tüzelést, mire a célba
vett ellenség vissza is ment, de az osztag zalanowi temetőnél foglalt állását
veszélyeztette a kelet felőli erdő, ezért kénytelen volt állását elhagyni.
A Peczona ga. magaslat az ellenség
kezébe került. A 29. és a 61. gyalogezred zászlóaljai vissza akarták szerezni s
délután 3 és 5 óra között többször megrohamozták az oroszokat. A rohamot a
III. géppuska-osztagunk támogatta, de a támadás nem járt eredménnyel. Este a
gp.-osztag a 37./II.-es zászlóaljjal Podkamien mögé ment vissza.
A 17. hadosztályparancsnokság az ellenség túlereje és
a nagy veszteségek miatt elrendelte csapatainak visszavonulását a Swirz patak
mögé. Az oroszok veszteségei is nagyok lehettek, mert csak ezután tudták
megszállni a Rohatyntól nyugatra általunk kiürített állásokat. A 39.
gyalogezrednek gyülekezőhelyül a ∆ 334-es magaslatot jelölte ki, amely 2 kilométernyire
nyugatra van Knihynicze-től.
E parancs folytán a csapatparancsnokok délután 2 óra és 3 óra
között a küzdőket szakaszonként, terepszakaszról terepszakaszra vették vissza.
Ez a balszárnyon, a II. zlj.-nál kezdődött, 3 óra 30 perckor már a jobbszárny,
a IV. zlj is visszavonulóban volt. Utoljára a II. gp.-osztag (Lépes százados)
hagyta el állását. A visszavonulás erős tűzben történt, ekkor sebesült meg
Bedlich őrnagy is, a IV. zlj. parancsnoka. E zászlóalj déli részét Sill
fűhadnagy egy domb mögött gyülekeztette, ide érkeztek szakaszaikkal König és
Matiegka főhadnagyok is ; másik részét, mely egy ütegünk közelében gyülekezett,
Popovits százados Knihynicze-re, az éjszaka folyamán pedig tovább nyugatnak,
Chodorow felé vezette vissza. A IV. zlj. veszteségei : 16 halott (Szabó Gyula
főhadnaggyal), 92 sebesült (köztük Redlich őrnagy, Schell százados), 27
eltűnt (köztük Bán hadapród).
A balszárnyon küzdött II. zlj.
észak-nyugati irányban ment vissza. A legdélibb III. zlj. Jawczebe ment, onnan
tovább nyugatnak Wasiuczyn-ba, átkelt a Swirz patakon (Knihynicze-től 5
km-nyire délre), aztán Novosicicebe ment s olt töltötte az éjszakát.
A Psary felé visszamenetelö II.
gp.-osztagnak (Lépes százados) a 20. honvéd hadosztály egy vezérkari lisztje
azt a parancsot hozta, hogy e dombnál utóvédállást kell felvennie. Itt a 39. és
a 46. gy. ezredeknek kb. 200-200 emberéből, a 101. gy. ezred menetzlj. 2
századából, 2 honvéd szakaszból és a 39/II.gp.-osztagból egy ,Diendorfer
csoport" alakult. Lépes szds. géppuskásaival és egy századdal a domb
keleti oldalán védelmi állást hevenyészett és ennek biztosítása alatt a csoport
többi része pihenve töltötte az éjszakát.
A kimerült és kiéhezett legénység a
földeken talált krumplit a védelmivonalban sütötte meg. Másnap Herditzky
hadnagy (a csoport segédtisztje) a visszavonuló hadosztályvonattól több
szekérnyi élelmiszert szerzett.
Az éjszaka aránylag csendes volt.
Hajnalban a 345-ös Psary magaslaton állásban maradt Diendorfer csoport balszárnyán
Podkamien felől egy oszlop Rohatyn irányába előretört, de ezt az ellenség
fölényes tüzérsége megtizedelte, mielötl még gyalogságunk a tüzelést
megkezdhette volna. A támadás kudarccal végződött.
Az oroszok megkezdték
előnyomulásukat. Miután a Dindorfer csoport teljesen magára maradt és két
szárnya védtelen lett, ez délelőtt 10 órakor szintén visszavonult Knihynicze-re.
A 39/III. gp.-osztag reggel 5
órakor a 37. ezred II. zlj.-ával indult visszafelé. Útközben parancsot kapott,
hogy Psaryn át Knihynicze-re, az ezred gyülekező helyére vonuljon be. E
gp.-osztag délután 1 órakor érkezett az ezredhez, amelyhez akkor már annak a
többi része - kivéve a III. zászlóaljat - felcsatlakozott.
Az oroszok északi és keleti
irányból hatalmas erősítéseket kaptak. Az ellenségnek tömege elől kitérni
akaró 17. hadosztály elrendelte, hogy csapatai Chodorow-ig menjenek viszsza. Az
ezredet Demidow-ba irányították. A visszavonuló csapatok útját magasba szálló
por messzire jelezte, elhányt és
elmaradt felszereléseket,
fegyverzetelket mindenütt lehetett, látni. Az ezred négy nap óta nélkülözte a
meleg ételt, Demidow-ban jutott hozzá legelébb. D e m i d o w b a n, illetve (a
III. és IV. zlj.) Z u r a w k o w b a n megpihent az ezred. A biztosító
csapatokat azonban már éjfélkor bevonták és másnap korán hajnalba az ezred
elindult elébb déli, majd később nyugati irányba. Az ezred vesztesége a rohatyni
csatában : Elesett Wenderinszky Pál és Kellner Ferenc alezredes, Szabó Gyula
tart. főhadnagy, Schiller N. zászlós, Bán Endre hadapród és 160 ember ;
megsebesült 12 tiszt és kb. 300 ember.
Dr. Tamássy Géza, a III. zlj. volt orvosfőnöke feljegyzéseiből : „Aug.
29-én a III. zlj. Knihyniczeről Wasiuczynon keresztülmenve a 347 méter magas
Malowicze hegy magaslatain állást foglalt. Itt egy tüzérüteg is csatlakozott
hozzánk. A legénység hozzáfogott a védelmi vonal elkészítéséhez, de alig kezdte
el a munkát, ismét más állásba rendelték keleti irányba. Éhesen, ebéd nélkül
újra menetelni kellett. Délután négy kilométerrel előttünk megkezdődött a
csata. Hatalmas ágyúzást és puskaropogást hallottunk, de a III. zlj. még nem
avatkozott bele. Miután semmiféle parancs nem érkezett és újabb állásunkban a
terepet áttekinteni nem tudtuk, Zeiss őrnagy néhány tisztje kíséretében
előrement és a terepet figyelte. Estefelé a segédtisztjével, Nebel Ádám
főhadnaggyal, Eschenbach századossal és Radó hadnaggyal mintegy 2 kilométerre
előrementünk és a terepet uraló magaslatra felmentünk. Az egész úton egy ulánus
járőrön kívül semmi katonával, csapattal nem találkoztunk, ellenben a
magaslatról a Glina-Lipa völgyében duló heves csatát a maga borzalmas
valóságában megfigyelhettük. Visszafelé menet az erdős vidéken egy csomó
sebesülttel találkoztunk, honvédekkel és az erdélyi hadtest katonáival, akiket
a zászlóaljhoz vittünk. Itt már szintén összegyűlt mintegy húsz ellátatlan
súlyos sebesült. Ezeket Zeiss őrnagy csapataik fekvése felől kikérdezte. A
sebesülteket első segélyben részesítve még éjjel egy közeli községből hozott
szekereken a hadosztály egészségügyi intézetbe, Knihynicze-re szállíttattuk.
Zászlóaljunk az állásban éjjelezett. Másnap - augusztus 30-án reggel parancsra a
négy század ismét hosszabb menetelésbe kezdett. Becsléseink szerint mintegy 1
km-nyi utat tettünk meg hatalmas vargabetűket
csinálva. Közben egy orosz repülőgép is haladt el felettünk. Két és fél órai
menetelés után visszaérkeztünk a tegnapi állásunkhoz. Onnan keleti irályban
haladtunk, balfelől hagyva Jawcze községet. Itt csatlakozott hozzánk a negyedik
zlj.-ból két század Zsivojnovics kapitány vezetése alatt. Hat század Zeiss
őrnagy parancsnoksága alatt menetelt tovább, midőn délelőtt 11 órakor a menetalakulatban
haladó csapatot hirtelen heves ágyú- és fegyvertűz fogadta, Körülöttünk
fütyültek a golyók, szerencsére, eleinte magasra jártak. A századok
felfejlődtek és székes rajvonalban haladtak előre egy házcsoportig, hol a
segélyhelyet felállítottuk és onnan tovább nyomultak előre a rendkívül
kedvezőtlen terepen. Jobbra tőlünk egy kis erdőcske feküdt, előttünk lapos
dombhát, azon túl a Glina-Lipa folyócska völgye. Azon túl fekvő magaslatokon
szabad szemmel is jól láttam az orosz ütegeket, felvillanásuk elárulta őket.
Nem is nagyon leplezték magukat, az állások mellé a zászlókat is kitűzték. Én a
vöröskeresztes zászlót levétettem, az orosz megfigyelő ütegállásnak vélhetné. A
házcsoportot átkutattuk, lakósai elmenekültek, még az élelmiszereket is
otthagyták. Míg az egyik házban voltam, szaladt hozzám egy katona : „Tessék
nézni, micsoda fekete tömeg jött ki a földből” - kiáltotta. Mögöttük az orosz
tüzérség zárótüzet adott le. Szerencsére a konyhák és a lovászok a lovakkal még
idejében visszamentek. A zárótüz közeledett felénk. Az úttól baloldalt pár száz
méterrel előttünk felfedeztünk egy mélyedést, futva és közben hasra feküdve
előrementünk és szerencsénk volt, mivel a zárótüz az út vonalát követte.
Előrehaladás közben láttuk előttünk
a rohamozó századokat, teljesen fedetlenül haladtak, mintha békebeli
naggyakorlaton lennének. Volt olyan század, amelyik roham előtt a hátibőröndöt
letétette a katonákkal, ezek visszavonuláskor felszerelésüket nem találták meg.
A halált megvető hősies rohamok sorsa előre látható volt, a túlerő a századokat
visszavetette és csakhamar pánikszerű visszavonulás következett be. A 39-esek
legtovább tartották magukat és szinte fedezték más ezredek visszavonulását.
A III. zlj. a csata után Jawcze
községben, a közben ott felállított segélyhelynél gyülekezett. Mivel azonban az
oroszok ezt a falut is ágyúzták, az összegyült századok rövid pihenő után
visszavonultak Wasiuczyn községbe. A sebesültek szállítására a zlj. mintegy 30
szekeret foglalt le. A zlj. parancs szerint Nowosielce községbe menetelt. A
sebesültek kocsira helyezése sok időt igényelt, azért hátvédül Papp Lénárd
zászlós maradt vissza néhány könnyebb szakasszal. A könnyebb sebesültek Lamberg
orvostanhallgató felügyelete és a hátvéd védelme alatt Novosielce-be, a fekvő
súlyos sebesültek pedig kocsikon az orvosfőnök vezetése alatt toronyirányban a
9 km.-re délkeletnek fekvő Nowosielce vasutállomáshoz szállíttattak. A hadtest
tábori kórházai akkor még vasuton jöttek, egyedül a hadoszt. egészségügyi
intézet és Chodorow-on egy kisebb betegnyugvó állomás működött. A had. oszt.
néhány betegszállító kocsija a rossz útakon teljesen hasznavehetetlenné lett.
A második lembergi csata. Komarno.
A 2. hadseregnek az volt a feladata,
hogy Lemberg erődítményei és Mikolajow hídfő vonalában (Lembergtől délre) a 3.
hadsereggel együtt - ennek jobbszárnyára támaszkodva a kelet felől előnyomuló
ellenséggel felvegye a harcot.
A Chodorow-Zurawno mélyedés,
illetve tavas, vizes lapály mögötti dombvonulat igen kedvezőnek látszott az
ellenség feltartóztatására addig, amíg a csapatok a kijelölt vonalat elérik és
ott újabb támadásra felkészülnek. E célból a 17. hadosztály elrendelte, hogy
Barbini tábornok dandára a
Chodorow-Zurawno és a Dniester kanyarulata közti vonalat
szállja meg.
Szept. 1. |
E parancs folytán az ezred
szeptember 1-én hajnali 3 órakor elindult déli irányba, hogy a neki kijelölt
védelmivonalat elfoglalja. Azonban menetét be kellelt szüntetnie, illetve
nyugatnak kellett kitérnie, miután az ellenség a fenti vonalat már elérte. E
napon az ezred Zydaczow-ba ment.
Legénységünk kiváló szellemére
jellemző volt, Hogy az ezred minden egysége annyi fáradalom, nélkülözés és
véres veszteség átélése, annyi rendetlenség, sőt pánik látása után alig 48
órával a rend és fegyelem tökéletes képét mutatta.
Szept. 2. 3. |
2-án az ezred Barcza ezredes
csoportjában (39. és 46. gy. ezred) Wolcniow-Radelicz-on át H r u s z o w felé
(49 km-t) menetelt. Estére az ezred R u d n i k i b e érkezett, az utóvédnek
maradt III. zlj. kivételével, mely Demenkalies-ban töltötte az éjszakát, 3-án
pedig az egész ezred H r u s z o v b a
ment. A hadtest a maga mögött hagyott hídakat - így a Dniester hídját
is - felrobbantotta, a torlódás folytán fennakadt vonatokat, valamint a
visszamaradt raktárakat és hadi anyagokat elpusztíttatta. Az oroszok az
általuk elért falvakat felgyújtották, ezek lángjai éjjel messzire mutatták a
háború rémes képét.
A 2. hadsereg parancsnokságának
(hadvezetőségnek) az ellenség közelsége miatt immár az előbbi
(Lemberg-Mikolajow) vonaltól el kellett tekintenie és új ellenállási vonalat
kellett kiszemelnie. Erre alkalmasnak mutatkozott a Grodek-Komarno-Dniester
vonala a Weresyca patak mentén. Ez a patak több tavon átfutva a Dniester-be ömlik.
E napon hagyták el csapataink L e m
b e r g e t is, ahová az oroszok 4-én este bevonultak. A visszavonulás egyenest
nyugatnak sok oszlopban történt. A csapatok az utakat alig vehették igénybe,
mert azok alapépítményei a nagy használat és a későbbi esőzések folytán
teljesen hasznavehetetlenné váltak, hanem egyenest a terepen át, új utat
vágva, sok akadállyal megküzdve, az ágyúkat, lőszerkocsikat és élelmiszerekkel
megrakott társzekereket helyenként emberi erővel továbbsegítve özönlöttek
visszafelé.
Szept. 4. 5. |
Az ezred Hruszow-ból Hordyna-ba
menetelt (38 kilométeres út). 5-én észak irányú eltolódás következtében az
ezred átkelt a Dniester-en és Rudki-n át Gornicki-ba érkezett. (34 kilométeres
út.)
Szept. 6. |
Gornicki-ből az ezred harcszerű
tagozódásban egyenest keletnek tartott és terepen át megtett 18 km-nyi menet
utáti Buczaly-ba érkezett, ahonnan a kijelölt 1 és fél km. széles védelmi
szakaszban - a Buczaly vasútállomás és ettől északra a K r u p k a - F o l w a
r k nevű major között - helyezkedett el s állását lövészárokkal erősítette meg.
A jobbszárnyon, Buczaly előtt a IV. zlj., a középen a II. zlj., a balszárnyon a
majornál a III. zlj. foglalt állast. Az I. zlj. tartalékként a falu mellett, a
segélyhely pedig 6 km.-re a vonal mögött Chiszewicenél maradt.
Buczaly K o m a r n o - t ó 1 3
km-re van északra.
Szept. 7. |
Reggel a messze távolban már
észlelni lehetett a közeledő oroszok éleit. Dacára ennek és a jól kiépített
védelmi vonalnak Barbini tábornok dandárát (39. ezreddel) délután az állás
előtt folyó W e r e s i c z a patakon, illetve a visszavonuláskor csapataink
által felégetett hídnak megmaradt fapilléreire fektetett két szál pallódeszkán
átküldte és a dandárnak egy újabb védelmivonalat jelölt ki: a
Piaski-Czulowicze-Jakimczyce falvak közötti 5 km.-es területet. Így most a
nehezen átgázolható mocsaras, tavas mélyedés a dandár háta mögé került.
Czulowicze falu keleti szegélyén
foglalt ezredünk állást, ez előtt 1 km-nyi nyílt terep volt s azon túl a „Las
Czulowski" nevű kb. 2 km. széles erdő terült el. A III. zlj. mint tartalék
a jobbszárnyra, a Jakimczyce melletti erdőcskébe vonult. E szárnnyal szemben 5
km.-re, Humieniec falunál számottevő orosz tüzérség vonult fel.
Szept. 8. |
Reggel 6 órakor, már világos nappal
a dandár elhagyta a tegnapi állását és támadásra indult. Az ezred a Las Czulowski
erdő déli részében 7 órakor megközelítő alakzatban ment előre és pedig : az
erdő déli szegélyén a IV. zlj. (Zivojnovics százados), ettől balra (északra)
az I. és a II. zlj. A tartalék III. zlj. a jobbszárny mögött maradt. Az első
segélyhely az erdő déli szélén a vadászlakban, az ezredsegélyhely (Firbas
törzsorvos) Czulowicze faluban helyezkedett el.
A IV. zlj. a ritkás, bozótos
területen csakhamar tüzérségi tűzbe került és veszteségei voltak.
Az erdőben a lövedékek becsapódásai, a ledöntött fák
reccsenései nagy morális hatással voltak a támadókra, kik déltájt érték el az
erdő keleti szegélyét. Innen a támadás Falkenstein, Nikonkowice és Einsiedel
közötti területre irányult.
Amidőn a rajvonalak az erdő
szegélyét elhagyták, a nyílt és az ellenség felé mérsékelten lejtős terepen
szembejövő és oldalozó ágyútüzbe kerültek, később ehhez járult az ellenség
géppuskatüze is. Délután 2 óráig az ezred valamennyi alakulata átjutott az erdő
szegélyén.
A támadás menetét a géppuskás
osztagok bátor kitartásukkal és a helyzet nyugodt megítélésével segítették
elő. A II. géppuskaosztagnak (Lépes szds.), mely az erdő előtti nyílt terepen a
századok előtt több száz lépésre előnyomult, sikerült egy orosz ágyúsüteget,
amely az ezrednek nagy veszteséget okozott, Einsiedel melletti állásából
elriasztani. E gp.osztag a vele szemben előnyomuló ellenségnek egy előtörését
egyedül meghiusította és azt több órán át tüzével lekötötte. A későbbi
visszavonulást oly hathatósan fedezte, hogy a túlerőben lévő ellenség meg se
kísérelte a hátrálókat üldözőbe venni. (Lépes százados megsebesült.)
A tartalék III. zlj. a déli
szárnyról, a Jakimczicze-i erdőből eltolódott a Las Czulowski erdőben a
balszárnyra. Ennek a zászlóaljnak géppuskaosztaga (Gömöry százados) délután 2
órakor az erdő előtti terepről, az ellenség igen heves tüzében 2200-as
irányzékkal kezdte meg a tüzelést az orosz géppuskákra. Amikor utóbbiak tüze
lanyhulni kezdett, a rajvonalak kibujtak az erdőből és a támadás tért nyert. E
géppuskaosztag esti 7 óráig maradt állásában, addig, amíg a visszavonult
rajok biztonságba nem kerültek. Az elfogyott lőszernek utánpótlása okozott
nehézséget, ennek megoldásánál Tőzsér tizedes kiváló érdemeket szerzett. A
kezelők közül Horváth szakaszvezető hősi halált halt, Balog és Fazekas
tizedesek, Cs. Kis és Sós őrvezetők súlyosan megsebesültek. Egy gép. puskát az
ellenség széjjellőtt.
Századaink halált megvető
elszántsággal mentek előre. A rajvonalak 2-300 lépésnyi távközökkel hagyták el
az erdő szegélyét, a nyílt terepen a nagy veszteségek miatt a terep legkisebb
egyenetlenségét is kihasználva, állásból állásba futva és kuszva az igen jól
elhelyezkedett ellenséget tüzérségi támogatás nélkül 6-800 lépésre megközelítették.
A gyilkos tűzben két és fél órát tartottak ki. A dandárparancsnokság az
ellenség hatalmas fölénye, a nagy veszteségek, s így a további támadás
céltalansága miatt délután 5 és 6 óra között az ezredet visszarendelte a Las
Czulowski erdőbe. E visszavonulás is áldozatokba került. Este az ezred
Czulowice-ben vonult, aztán átkelt a Wereszyca patak félig leégett hídjain és
végül Burzaly-nál megállott. Itt a megbomlott kötelékeket igyekeztek rendbe
szedni. Megállapítást nyert, hogy a csatában az állomány egyharmada elveszett.
Sok derék ember esett el, a tisztek
közül : Kogler János százados (Czulowice északi szegélyén temették el), König
Adolf és Schinszky Ágost főhadnagyok, Frank Dezső t. hadnagy, Bartsch Artúr és
Weiterschütz N. t. hadapródok.
Megsebesült : Lépes Győző százados
; Frischfeldt Frigyes, Dus Jenő, Matiegka Vilmos főhadnagy; Herditzky Jenő,
Palik Brunó, Görtz Artur hadnagy ; Riskó Rudolf t. hadnagy ; dr. Ecsedy István,
Nyilas István, Hollós Károly, dr. Szabó Zsigmond, Schváb Otmár t. zászlós ; Kursinszky
Kálmán, Kallós Dezső, Szászy János, Szőllősi Sándor, Stern Ferenc, Szundy
Sándor, Tausch Árpád és Zakár József t. hadapródok.
A sebesült legénység száma k. b.
400 volt. A támadás sikertelensége és a nagy veszteségek az ezredet
lehangolták.
Szept. 9. |
Barbini tábornok, a 33.
gyalogdandár parancsnoka felettes parancsnokának az alábbi jelentést küldte:
„Tegnap este a sötétség beálltával összegyűjtöttem a 39. és a 46. gy.
ezredek maradványait és azokat a tegnapi támadás kiindulópontjára visszarendeltem.
Csapataimnak igen nagy veszteségei voltak és teljesen kimerültek. Kell, hogy a
39. gy. ezred bravuros, bátor magatartásáról elismerőleg nyilatkozzam, miután
ez az ezred a túlerőben lévő ellenség gyilkos tüzérségi és gyalogsági tüzében
teljes öt órán át kitartott és csak Einsiedel felüli nagyon hatásos oldalozó
ágyútüz miatt volt kénytelen visszavonulni. Újabb támadásra e két ezredet most
képtelennek tartom.”
Az ezred zöme Buczaly-ban maradt, a III. zlj. reggel 6 órakor
Czulowice keleti szegélyit megszállotta, jobb oldalvédje a ∆ 286-os magaslaton állt, figyelőjárőrei az erdő tulsó
(keleti) szegélyén helyezkedlek el. Miután délig az ellenség ebből az irányból
nem közeledett, e zlj. délután 2 órakor előre ment és a „Las Czulowski” erdő
keleti szegélyén foglalt állást.
Időközben az ezred zöme is a
czulowicei hídig jött előre, innen óvatosan követte az előrehatolt zlj.-at az
erdőbe. Arra a hírre, hogy a hadosztályunktól délre, a harcban álló IV. hadtest
győzelmesen halad és tért nyert, az ezred este parancsot kapott, hogy támadjon
Falkenstein és Einsiedel felé.
Bár e parancsot visszavonták, az
ezred mindazonáltal támadásra fejlődött fel abban az erdőben. amelyben tegnap
sok hű katonáját elvesztette. A hősi halált halt bajtársak némán feküdtek
szana-széjjel.
Az ezred lendülettel tőrt ki az
erdőből a nyílt terepre. Az előnyomulás alatt mindenki az ellenség gyilkos
tüzét várta, de csak gyengén jelentkezett. Éjfélkor az ezred Einsiedel elé ért.
Az eddig csak kudarcot és veszteségeket szenvedett, de győzelmet szomjuhozó
legénység rettenetes, az éjszakába ezerszer visszhangzó „Hurrá"-val
rontott be a faluba, azt elfoglalta, s az ott talált muszkákkal rövidesen
elbánt. Utána az emberek kimerülten ledőltek és megpihentek.
Szept. 10. |
Hajnalban 3 órakor az ezrednek egy
balszárny csoportja Einsiedel melletti Serdyca-ba ért, s ott kevés veszteséggel
200 oroszt elfogott.
Az ellenség kénytelen volt a IV.
hadtest nyomásának engedni, ezért a hadosztályunkkal szemben álló ellenség is
kiürítette Falkenstein-t, Nikonkewice-t, Einsiedel-t és Serdycá-t és
észak-kelet felé húzódott vissza. A 17. hadosztály nyomon követte.
Az ezred Serdyca és Einsiedel
között harcalakzatban pihent a déli étkezésig, délután a falu melletti 318-as
magaslaton a további előnyomulásra fejlődött fel. A megfogyatkozott
géppuskás-osztagokat egyesítették és Gömöry százados parancsnoksága alá
helyezték. (Helyettese Hajnal őrmester lett.)
Délután 2 órakor indult meg az
előnyomulás észak-keleti irányba. Az ezred Mostki falu melletti Debianka-i
erdőben megállott és készültségi állásban a további parancsot várta. Itt maradt
éjszakára is.
Szept. 11. |
E napon - vasárnap - a Mostki-Lesnovice ∆ 300-as magaslat vonalában
vívott harcokban az ezrednek ismét nagy veszteségei voltak.
Az ezred délelőtt 8 órakor lámadásra fejlődött fel és a dandár bal
szárnyán nyomult az ellenség ellen. Közvetlen jobb szomszédja a 37/II. zlj.
volt, a távolabbi pedig a 34. dandár. Az ezred a következő képen alakult :
Első vonalba mint küzdő a III. zlj. a jobb szárnyra, ettől balra ill. melléje
az I. zlj. került. Mint tartalék a jobb szárny mögött 500 lépésre a IV. zlj. és
a külső balszárny mögött a II. zlj. követték a küzdők vonalát.
Így alakulva a debiankai erdő déli
szélétől - S u f r a g a n k a majortól indultak el, átmentek az erdőn,
melynek északi szegélyét 11 órakor érték el. Ekkor igen heves ágyútűzbe
kerültek, s meg kellett állniok. A századok beásták magukat, de a lövészárok
csakhamar megtelt halottakkal és sebesültekkel. Századaink vitézül kitartottak
és tüzelésükkel a közeledő igen erős ellenséget visszaszorították. Az oroszok
átkaroló támadással fel akarták göngyölíteni az ezred vonalát, amint az nékik
már az 51. gyalog ezreddel szemben sikerült. Ez itt is biztos győzelemre
vezetett volna, Ha e szándékukat vitéz géppuskásaink fel nem fedezik és
idejében meg nem hiusítják. A jobb szárnyon küzdő III. zlj. szélső szárnyán a
III. gp.-osztag harcolt. Szárnyunk és a szomszéd csapatok között keletkezett
hézagból az oroszok szárnyunkat mélyen átkarolva ellentámadással akarták
felgöngyölni és megsemmisíteni. Ezt Gömöry Árpád százados észrevette s ezért
11 óra 45 perckor gp.-osztagának egy puskájával az erdőből kirohant és nyílt
terepen, az orosz géppuskák záporszerű kereszttüzében, valamint heves
ágyútűzben az ellenség által már szorosan körülzárt kis erdőparcellába vetette
magát, ahová csak néhány vitéz emberével tudott eljutni, de ezekkel az
ellenségnek 200 lépésre megközelített ellentámadását fé. nyesen mehhiusította.
E vitéz tett által az ezred
harcállása megerősödött és a további kitartást, sőt a további támadást is
lehetővé tette.
Gömöry századosnak az említett
előtörésénél a géppuska-osztag vitéz legénysége közül csak kettő jutott el az
exponált helyre : Tőzsér Ferenc tizedes (1912. évfolyambeli), ki a géppuskának
puska részét vitte és Rácz Péter tizedes (1908. évf.), aki két rakasz töltényt
hozott. Ezek halált megvető vakmerőséggel 500 tölténnyel a már rohamra érkező
muszkák egész sorát lekaszálták, s ezáltal a többit visszaszorították. A derék
Rácz Péter tizedes azon a Lesnowice falu előtti helyen hősi halált halt, Gömöry
százados és Tőzsér tizedes megsebesültek. (Gömöry százados ezért és 1915.
VII./6.i haditettéért a II. oszt. vaskoronarendet, valamint a Mária Terézia-rend
arany vit. érmét kapta.)
Sill Ede főhadnagynak, a IV. zlj.
segédtisztjének naplójából:
„Szept. 11-én az ezrednek véres vasárnapja
volt. Az 51. és a 62. gy. ezredek támadása az oroszok lesnowice-i állása ellen
az ellenség ágyutüzében összeomlott. Erre ezredünk azt a parancsot kapta, hogy
Lesnowice falut foglalja el. Zeiss őrnagy, az ezred akkori parancsnoka
csodálatos nyugalommal és szabatossággal adta ki a támadási parancsot, akár a
gyakorlótéren. A parancs értelmében IV. zászlóaljunk 500 lépésnyi közzel
követte a jobbszárnyon haladó III. zászlóaljat.
Az erdőben ritkított sorokba
bontakoztunk szét, s aztán neki indultunk a pokolnak. 5000 lépésnyi
távolságról állandó heves ágyútűzben haladtunk az ellenség felé. Úgy éreztük,
hogy legalább is négy üteg a legkíméletlenebbül verdes bennünket, de azért egy
percre sem állottunk meg. Embereink, ezek a remek fickók feltartóztatlanul és
kifogástalanul mentek előre, azonban egyszerre megakadt a menet, mert az
előttünk haladók balra fordulva - ebben a gyilkos tűzben oldalmenettel - egy
kis tó elől kitértek. Ezek a 39-es ördöngös fiúk a tó vizének láttára a tóhoz
futottak és a sűrű golyózáporban nyugodtan töltötték meg kulacsaikat és jó indulattal
felénk kiáltották : „Friss víz, főhadnagy úr !” A tavat húzódással jobbra
kikerültük, de ezáltal, a III. zlj. mellé, annak csaknem a jobbszárnyára
jutottunk.
Ekkor már fütyülő puskagolyók sűrűn
vettek körül bennünket és oly közel értünk az ellenséghez, hogy saját
fegyvereinket is használhattuk. Egy orosz géppuska a zlj. törzsünket vette
célba, erre hirtelen le kellett hasalnunk. Zivojnovics százados - a zlj.
parancsnoka - monoklijával maga elé kapart egy kis földet, én puszta kézzel
néhány rögöt sepertem össze. Zászlóaljtörzsünkből ekkor 6 ember megsebesült,
egyik pedig, ki Zivojnovics századosnak szolgálatkészen fedezéket kezdett ásni,
3 golyót kapott. Végre Gömöry százados géppuskái kattogni kezdtek és az oroszok
tüzét elhalkítottak, mire mi is előbbre futhattunk az oroszok által elhagyott
állásba. Ez sebesültekkel volt megtelve. Előttünk még mindig tombolt a harc.
Nebel százados közölte velem, hogy balszárnyuntk védtelen lett, mert az I. és
II. zlj. eltűnt onnan, ezeknek pedig ott kellene harcolniok. Valószínűleg az
oroszok elfogták őket. Ez azért okozott nagy nyugtalanságot, mert
előhaladásunkkal a jobbszárnyunk újból veszedelmes átkarolásnak volt kitéve.
Utóbbinak elhárítása céljából az erdőben szállingózókból 50 embert szedtem
össze és a jobbszárnyon lévő Prokopovits főhadnagyhoz vezettem, ahol a
veszélyben álló szárnyak segítségére voltunk, amennyiben az oroszokat
kereszttűzbe vettük. Küzdő századaink a faluba behatoltak, de akkor már ott
volt a keresett I. és II. zászlóalj is. Az ellenség pedig előttünk 300
lépésre.”
A további előnyomulásban az ezred
Le s n o w i c e faluba jutott, amelynek északi szegélyén ismét megállott, mert
az ellenség a vasúti töltés mögötti kiváló állásából gyilkos tüzzel fogadta. Az
oroszolk eme állását a falu szélétől kinyúló kertekből és a temetőből kellett
megrohamoznunk. Itt is sok derék 39-es vesztette életét. A géppuskák állványai
elpusztultak, a géppuskások térdükre fektették a kattogó fegyvert.
Este 6 óra 15 perckor az ezred bal szárnya a Stawczaska
patakig jutott előre, az I. (Hiller) zlj. a patak hídjánál állott. 7 órakor még
mindig dúlt az elkeseredett harc a faluban és azon kívül. A csatazajba
belevegyült a falu asszonyainak, gyermekeinek segélykiáltása, az állatok
bőgése, a kutyák vonítása. Rémes látványt nyújtott a lángokban álló falu a
szana-széjjel heverő holttestekkel és a jajgató sebesültekkel.
Végül a lőszer is elfogyott és a
küzdőkre ráborult az éjszaka. A rengeteg halott és sebesült között az
életbenmaradottak is kimerültek. A harci zaj elhalkult és mindenki azon a
helyen, ahol a sötétség érte, a földre dőlve elaludt.
A támadás irányitását Henriquez
altábornagy hadoszt. parancsnok és Barbini tábornok, dandárparancsnok közvetlenül
az arcvonalból személyesen végezték, Zeiss őrnagy az ezred parancsnoka hősiesen
a rajvonalban tartózkodott, ott megsebesült, de nem hagyta el ezredét, csak
bekötöztette sebét. Erre a kis időre Jandl százados volt ezredparancsnok. A
megsebesült Gömöry százados után Hajnal István törzsőrmester vette át az
egyesült gp.-osztagok parancsnokságát.
Szept. 12. |
A hadvezetőség, melynek éjszaka
tudomására jutott, hogy az oroszok ebbe az arcvonalba több hadtestet vetettek
be, elrendelte a visszavonulást.
Erre vonatkozólag a hadosztály
reggel 5 órakor úgy intézkedett, hogy a visszavonulás fedezésére a két dandár
(Barbini és Resch tábornokok) 1-1 zlj.-a és a tüzérség állásban marad, a többi
csapat pedig Serdyca-n és Piaski-n át Zaszkowice-Zawidowice területére menetel
vissza. Sorrend: 101., 33., 46., 37/II. és végül a 39. ezred.
Hajnalban, amint kivirradt, az
oroszok megkezdték a tüzelést, s bár a harctér kiürítése már világos nappal
ment végbe, nagyobb zavarok nem voltak. A kozákok ugyan igyekeztek zavart
kelteni, de elhárításukkal nem volt sok baj.
A harccsoportok egyenest nyugatnak
tartottak, átkeltek a Wereszyca patakon - gázlókon és a vasúti hídon - és a
patakon inneni falvakban megállottak. Az ezred 19 km.-nyi út után Zaszkowice-be
jutott, ahol a különvált részei az éjszaka folyamán felzárkóztak.
Henriquez altb. a 17. hadoszt.
parancsnoka egy parancs keretében csapatainak hősiességéért és elszántságáért a
legteljesebb elismerését fejezte ki. Az altb. büszkének vallotta magát, hogy
ilyen hős csapatoknak lehet a parancsnoka.
Szept. 1-én a harctérre indított I.
menetzlj. szállítási torlódások miatt mindezideig nem érkezett az ezredhez,
megelőzte azt a 1/2 II. m e n e t z l j., amely
Zaszkowice-ben az ezreddel egyesült Utóbbinak már csak két gyenge zlj.-a volt.
A 2. hadseregnek nagy áldozatok
árán elért térnyerése dacára a hadvezetőség az általános helyzetre való
tekintettel elrendelte az összes erők visszavonulását a San folyó mögé.
Visszavonulás
a San mögé
és a Kárpátokon át Sztropkóig.
Szept. 12-13. |
A 17. hadosztály szept. 12-én
Zawidowice és Zaszkowice falvak körletét
érte el. A visszavonulás másodnapján a hadosztály Zarajsko-ba akart eljutni,
de a tornyosult akadályok a visszavonulást lassították és csak Rudki-t tudta
elérni. A menetet biztosító utóvéd parancsnoka Barbini tábornok volt, az
utóvédet a tüzérséggel az ezredünk alkotta. Zeiss őrnagy ezredünkkel 7 órakor
reggel a Hoszany falu alatt húzódó műútat kelet felől előőrsökkel elzárta. És
pedig A falu előtt és az úttól délre a 317-es magaslaton a II. zlj. (Sucher
százados) 7., 5. és 8. százada állott, tartalékja a 6. szd. Ettől a zlj.-tól
délre az I. zlj. (Hiller százados) a 308-as magaslaton. A II. zlj. mögött mint
előőrstartalék a III. zlj. (Müller E. százados) a ∆ 323-as magaslaton. A IV. zlj. (Zivojnovic százados)
Hoszany és Dubaniowice falvak között vett állást a 15., 14. és 13. szd.-dal
arcvonallal északnak, tartalékja 1/2 37/II. zlj. volt.
Szept. 14-15. |
A menetakadályok további késedelmet
okoztak, az ezred a tegnapi állomáson
maradt és csak 15-én reggel 3 óra 45 perckor tudott tovább indulni nyugat felé
s a Blozewka patak mocsaras mélyedésén és Zarajsko-n át 37 km.-nyi út után
Wola-Baranieska-ba érkezett. E falu északi és keleti bejáratait 1-1 szd. zárta
el, később az I. zlj. (Hiller százados) az északi oldal biztosítására a patakon
túli Sadkowice feletti magaslatokra ment, ahol 1/2 - 1/2 szdnyi főőrsöket helyezett el.
A z I. m e n e t z á s z l ó a l j Szept.
1-én indult el Debrecenből Galíciába. A Kárpátok erdős gerincei között Stryj
felé haladó szállítmányt szept. 2-án Hrebenow állomáson megállították és
szept. 7-ig vesztegeltették. A vasút pályáját Galiciából Magyarország felé
irányított - sebesülteket, foglyokat, valamint a visszavonulás miatt a mentendő
nagy mennyiségű hadi anyagot és a kiürített galíciai hivatalok készleteit, személyzetét
szállító - vonatok számára nyitva kellett hagyni.
Szept. 5-én Tuchla állomás ebit egy
vasúti őr két vonatot kisiklatott. A menetzlj.-tól Orosz Jenő százados egy fél
századdal a helyszínre ment és a pályát szabaddá tette, a merénylőt
letarlóztatták. Szeptember 7-én a menetzlj.-at visszafelé és nagy kerülővel
Lavocne-Csap-Ungvár-Siánki-Sambor vonalán Waniowice-be szállították, s ott
szept. 12-én kirakatták. Ezután gyalogmenetben közeledett az ezred
visszavonulási útjához és 15-én Wola-Baraniecka-ban az odaérkezett ezredhez
felcsatlakozott. A menetzlj.-at feloszlatták és beolvasztották az ezred
alosztályaiba.
Az ezred parancsnokságát Klein
László őrnagy vette át. I. zlj. parancsnoka : Hiller Rezső százados. II. zlj.
parancsnoka : Sucher Alfonz százados. III. zlj. parancsnoka : Müller Emil
százados. IV. zlj. parancsnoka : Zsivojnovics Milorad százados.
Szept. 16-18. |
Az így némileg megerősödött ezred
esőben és a víztől felázott útakon folytatta menetét nyugati irányba és szept.
16-án B 1 o z e w g o r n i-ba, 17-én Dobromil mellett L a c k o nevű faluba
érkezett. Utóbbiban 18-án megpihent. Itt már látszottak ama erődítési
munkálatok, amelyeket P r z e m y s 1 (L a c k ó t ó 1 északra kb. 20 km.-re)
védelmére végeztek. Az egész vonalon népfelkelő és munkás osztagok ástak sáncokat,
a vár megerősítésére csapatok meneteltek a város felé, a kiürített falvak lakói
pedig déli irányban igyekeztek menekülni.
Szept. 19-21. |
A további visszavonulásban az ezred
19-én V o j t k o w a -ba, 20-án W a n k o w a-ba, 21-én T a r n a w a-ba
menetelt. A tüzérség és a csapatok vonatai újból megtorlódtak, egész
zászlóaljakat kellett felhasználni arra, hogy a kátyuba akadt lövegeket és
szekereket kiemeljék. Az ezred-vonatparancsnok Scheibner Béla százados 18-án
jelentette, hogy szállítmányával Kwaszenina-ban elakadt. Az átfázott, átázott
és kimerült legénység napok óta meleg ételt nem kapott, de már kenyere is
elfogyott. Útközben talált nyers burgonya és répa félékkel - itt-ott némi
gyümölccsel - kellett beérnie. A csapatok átkelését a hágókon és a San folyón
délfelől a 11. (Sucher) zlj. Olszanica-nál biztosította.
Szept.
22. |
Zuhogó esőben, 28 km.-nyi út után
22-én az ezred K o m a n c z a-ba érkezett. Itt érte utól a terhétől
megfosztott ill. megkönnyített ütközet- és eleség-vonat. Ekkor már jelentkeztek
az első koleraesetek. Ez éjszaka 4 ember halt meg. Eleinte senki sem gondolt
kolera járványra, de már a következő esetek bizonyságot tettek róla, menet
közben ugyanis lépten-nyomon dőltek ki a megbetegedettek. A betegség hirtelen
jelentkezett, egyesek néhány óra múlva meghaltak. Az ezred visszamaradt
betegeinek összegyűjtésére dr. Tamássy Géza t. segédorvos a III. zlj.
egészségügyi katonáival volt kirendelve. Az útközben megbetegedetteket az
útmenti falvakban fedél alá juttatták és meleg teával, s némi orvossággal
látták el.
Szept. 23. |
23-án az ezred a K á r p á t o
k g e r i n c é t, a 685 méter magas B e s z k i d hágót átlépte és m a g y
a r f ö l d r e érkezett. Sok
nélkülözés és fáradság dacára mindenki fellélegzett, a „hazaérkezés"
mindnyájukba új erőt öntött és mindenki igyekezett a további terheket
elviselni. 26 km.-nyi út után L a b o r c z r é v h e érkeztek. Itt 6 ember
halt meg.
Szept. 24.-okt. 1. |
24-én az ezred S z t r o p k ó-ra
vonult be és ott maradt október hó 1-ig. Az időjárás ez alatt sem javult,
azonban a jobb, bár zsúfolt elhelyezés és a rendes élelmezés javított az
emberek állapotán. Megérkezéskor 1,31 koleragyanus beteg volt és 2 halál eset.
A betegeket az ezred kórházba szállíttatta, így 26-án : 62, 27-én : 38, 28-án :
39, 29-én : 19, okt. 1-én : 8 és elindulás előtt okt. 2-án : 35 embert.
Meghalt Podhajeczky Béla t. hadnagy
és Pénzes Gyula t. zászlós.
A járvány ideje alatt (szept.
22-okt. 13.) az ezrednél meghalt 14 ember, kórházba utaltak, ill. falvakban
hátrahagytak 1 tisztet és 679 közembert.
29-én érkezett oda Schima József
százados a III. m e n e t z 1 j.-al. Ebbő1 350 embert le kellett adni a 37. gy.
ezred II. zlj.-ának, a többit az ezred századjaiba osztották el.
Újabb
offenzíva a Kárpátokon át.
A Kárpátok hágóit gyenge népfelkelő
csapatok szállották meg. A 2. hadsereg a Kárpátok fővonalától délre
csoportosult és felkészült az újabb előnyomulásra. A VII. hadtest, melynek
parancsnokságát Feil-Griesler altábornagy vette át a Lupkow-i hágó mögött, a
17. hadoszt. Sztropkó-n és környékén láborozott.
Az oroszok lassan, tapogatódzva
közeledtek és szeptember utolsó napjaiban itt-ott nagyobb erőkkel magyar
földre törtek be.
Okt. 2-3. |
Ezredünk Klein László őrnagy
parancsnoksága alatt okt. 2-án reggel 7 órakor indult Sztropkó-ról és aznap d.
u. 1/2 4 órakor
Laborczrév-re érkezett, s ott maradt 3-án is.
Okt. 4. |
Az I. zlj. az árkász osztaggal
(Hiller R. százados parancsnoksága alatt) kivált az ezredtől és a Beszkid
hágóra vonult, s onnan mint a 17. hadoszt. tüzérségének és vonatának fedezete
menetelt tovább. 5-én Radoszyce-n át Oslavise-be, 6-án Wola-Michowa-n és
Balnica-n át Solinka-ba, 7-én Zubracze-n és Cisna-n át Hadkowcze-be, 8-án a 800
m. magas Jablonko hágóra, 9-én Baligrod-on át Hoczew-be érkezett, utóbbi helyen
okt. 10-én az ezredhez csatlakozott.
Az őszi időjárás szokatlanul korán
állott be. Az esőzés után a havazás is megindult. Legnehezebben a megrakott
tüzérség, a lőszerlépcsők és a vonat tudott előre jutni. A szakadékos
hegyiútakon nem volt ritka eset, hogy a mélységbe zuhanó ágyú magával rántotta
az eléje fogott hat lovat.
Okt, 4-én az ezred Palotá-ra érkezett.
Okt. 5-11. |
Az ezred 5-én egy 706 m. magas hágó
hegyi ösvényén i s m é t eljutott G a 1
i c i á b a, Wola-Michowa-ba, 6-án sűrű havas esőben Jablonki-ba. Itt újabb kolera
megbetegedések voltak. 7-én Baligrod-ba és 8-án Hoczew-be érkezett, utóbbi
helyen okt. 11-ig maradt.
H o c z e w b e n az I. zlj.
egyesült az ezreddel, úgyszintén Unger Jenő főhadnagy géppuska-osztagja is,
amelyet Sztropkón a 37. ezred II. zlj.-ához csatoltak. Itt tábori
Istentisztelet volt, mely után Henriquez altábornagy és Barbini tábornok
jelenlétében ünnepélyes keretek között kitüntettek I. oszt ezüst vitézségi
éremmel 5 embert és II. oszt.-val 20 embert.
Károly Ferenc József Főherceg
trónörökös ide küldte üdvözletét az ezred számára.
A legénységet itt kolera elleni
szérummal oltották be. Két ember meghalt, itt betegedett meg Orosz százados is,
ki azután Sztropkón meg is halt.
Okt. 8-án, ill. 9-én az ezred az
alábbi betegállományt jelentette : újabb megbetegedés 60, ill. 41, meghalt 1,
ill. 0, kórházba szállíttatott 29, ill. 23, eddigi kórházi ápolt 85, ill. 103,
ennél több beteget okt. 9-én csak a 101. gy. ezred jelentett.
Okt. 12-13. |
12-én a VII. hadtest élei Strwiaz
folyónál, Starasolnál az ellenséggel
összeütköztek ; a 17. hadoszt. még nem jutott vele érintkezésbe, mert eddig a
hadtest tartalékja volt.
Az ezred 12-én délben elindult
Hoczew-ből és este 9 órakor Ustyanowa elé érkezett s szabadban töltötte az
éjszakát. 13-án Starzawa-ba jutott. Itt már nagyon meglátszottak az oroszok
féktelen pusztításai.
Okt. 14. |
Az egész vonalon kiéleződek a harcok, az ezred is közeljutott
a harcvonalhoz, D o h r o m i 1 o n át Chyrow és Przemysl közötti N o w e-M i a
s t o t érte el, ahonnan a keleti kijárat előtti magaslatra irányították. Itt
mint a hadoszt. tartalékja helyezkedett el. Előtte a 29. gy. ezred állott
harcban.
Okt. 15. |
Éjfél után 1 órakor parancs
érkezett, hogy a IV. zlj. azonnal induljon el a Blozew-gorny és Towarnia előtti
magaslatokról leszorított 61. és 96. gyalog ezredek támogatására. Alig hogy a.
IV. zlj. elindult az ezredparancsnokság újabb parancsot kapott, hogy egész
ezred vonuljon oda a szorongatott 34. hadosztály megerősítésére. Ehhez a
hadosztályhoz irányították a 37/II. zlj. kivételével az egész 33. (Barbini tb.)
dandárt.
Annak a jellemzésére, hogy az
ottani harcokban mennyire összeverődtek a csapatok, feltüntetem a 34.
(Krautwald altábornagy) hadosztály akkor létesült hadrendjét, amelybe azután
még a 6. (Gelb altábornagy) hadoszt. csapatai is belevegyültek.
Barbini tábornok parancsnoksága
alatt állottak : A 96. gy. ezred 4 zlj.-jal, a 61. gy. ezred 2 zlj.-jal, a 39.
gy. ezred 4 zlj.-jal, a 43. gy. ezred 1/2 zlj.-jal, a 4.
honvéd gy. ezred 2 zlj.-jal.
Krasel tábornok alatt állott : A
17. gy. ezred 2 és 1/2 zlj.-jal, a 8. vadász zlj., a 9.
vadász zlj.
Tüzérség : 36. ágyús ezred 3
üteggel, 12 tarack ezred 2 üteggel, 9. ágyús ezred 3 üteggel.
Végül a hozzá tartozó intézetek.
A IV. zlj. reggel 5 órakor sűrű
ködben érkezett Blozewgornyba, ahol a 15. és 16. századot az 96. ezredbeli
Pilar ezredes csoportjához utalták és a falu északi végénél a harcvonalba
küldték. A 13. és 14. szd. a IV. géppuska-osztaggal, mint e csoportnak
tartalékja a falu mögötti téglagyárnál maradt. Utóbbiakat délután Pilár ezredes
szintén a harc vonalba vetette.
Az ezrednek I., II. és III. zljai a 17. hadoszt. mögötti
magaslatról reggel 5 órakor elindultak déli irányba és 6 órakor
Posada-Nowomiejska-n át e község déli kijárata előtti 328-as magaslatra
érkeztek, ahol Klein őrnagy paratncsot kapott, hogy menten támogassa Weiss
ezredes Blozew gr. csoportját és a Sutowkai csoportot, a II. (Hedrich) zlj.
tartaléknak marad, amelyet csak a legvégső szűkségben szabad felhasználni. 7 órakor, az ezred kibontakozásakor igen heves tüzelés folyt
mindkét fél részéről, dacára annak, hogy a harcvonalra igen sűrű köd borult.
B 1 o z e w - g o r n y igen
szélesre és hosszúra nyúlt falu. A szélességét az okozza, hogy a falut egy
átszelő patak és annak partjat övező nedves rétek két különvált részre osztják
; egy nyugatira és egy keletire, mindkettő egy-egy dombvonulat tetején
nyugszik.
Az ezredet tehát részben a Pilar
csoport felerősítésére használták fel, részben Klein őrnagy parancsnoksága
alatt, az előbbi csoporttól délre (azaz jobbra) a Weiss csoportban küldték a
harcvonalba. Ezeken felül szélső bal szárny biztosítására az 1. és 2.
századot, a legdélibb jobb szárnyra pedig Popovits századost két századdal
rendelték ki. Az így csoportosított ezreddel, illetve a felerősített
harcvonallal délelőtt 9 órakor, amidőn a köd felszállt, megindult a támadás,
azonban az ellenség igen heves tüze súlyos veszteségeket okozott és a támadás
menete csakhamar fennakadt. Az ezred kénytelen volt a falu keleti szegélyén
megállani és ott beásni magát.
Weiss ezredes 9 óra 30 perckor
felettes parancsnokának jelentette, hogy az erősítés folytán a falu keleti
szegélye ismét a kezükbe került, az állásokat műszakilag kiépítik.
A déli szárnyon Popovits százados
fél zlj.-a a falu kápolnájánál állott. Miután az előtte lévő erdőtől nem volt
kilátása, illetve kilövése, a zlj. az erdőbe hatolt, a szembe került ellenséget
visszavetette és Folwa Antonowka majorságig ment előre. Az ellenséges túlerő
miatt további előnyomulását beszüntette, de egy ideig tudta tartani állását.
Itt sebesült meg Pokorny Dániel főhadnagy.
A köd elszálltával tüzérségünk is
megindította erőteljes tüzelését. Popovits százados jelentette, hogy félóra óta
saját tüzérségünk tüzében áll, ebben esett el Hegedüs Gyula t. hadnagy és
többen megsebesültek.
Az oroszok nehéz gránátokkal lőttek
és igen pontosan célba találtak. Például azt is megfigyelték, hogy embereink
melyik kútból merítik ivóvizüket, ezt a kutat állandó tűz alatt tartották. A
falu házai sorban kigyulladtak, minden üszkös és füstös lett.
A tartalék II. zlj. a falu nyugati
oldalán a téglagyármál állott. Weiss ezredes déli 1 órakor belőle két századot
előre küldött a rajvonal megerősítésére, a falu délebbi temploma (310-es
magaslat) előtti csoporthoz. Az ellenség is erősítéseket kapott s kétszer
megrohamozta állásainkat. Délután 3 órakor már nem volt tartalék, csak
tüzérségünk hatásos tüze tartotta vissza az oroszokat az újabb rohamtól.
Az élénk tüzelés késő éjszakáig tartott.
Okt. 16. |
Hajnalban a tartaléknak szánt II.
zlj. századait kivonták a harcvonalból, e zlj. 3 századdal a régi helyét újból
elfoglalta. Kora reggeltől erős gyalogsági- és géppuskatűz, 8 órától igen
kiadós ágyútűz tizedelte vonalainkat. A falut az oroszok nagy kaliberű
lövedékekkel teljesen elárasztották. Ilyen tűzben újabb támadásra gondolni sem
lehetett.
E napon érkezett meg Blozew-gorny
alá a III. hadtest 6. hadosztálya, ez is csapatokat vetett be a küzdők
vonalába. Az ezred megmaradt Barbini tábornok parancsnoksága alatt. A Barbini
dandár arcvonala két részre oszlott : az északira, Pilár ezredesére ; a délire,
Schotsch alezdesére. Mindkét csoport felett első sorban Weiss ezredes (a 61.
gy. ezred parancsnoka) rendelkezett.
Közvetlenül az ezred balszárnyától
északra terült el a Blozewka patak sík árterülete. Ez igen veszedelmes terület
volt, amelyre senki sem mert lépni, sem pedig azon át támadni. Ezt a területet
az ellenség állandóan tűz alatt tartotta. Az ezred bal szárnya mellett tehát
nagy űr tátongott. A patak iszapos völgyétől északra a 17. hadosztály harcolt.
így a 34., illetve a 6. hadosztály bal szárnyán küzdő ezredet e völgy választotta
el a saját eredeti hadosztályától.
Okt. 16-án az ezred a következő
csoportositásban volt:
Pilár ezredes északi csoportjában a
bal szárnyon az 1. és 2. század, amelyhez hozzájött a 13. és a 16. század. Eme
alcsoport tartalékját képezte a 10. és a 11. század. E balszárnyrésznek
parancsnoka Zivojnovic százados volt. A fentiektől délre (azaz jobbra) a falu
keleti szegélyén állott a 96. gy. ezred a néki alárendelt 1/2
II. zlj.-unkkal ettől lejjebb délre Pados százados a 9. és 12. századunkkal.
Schotsch alezredes déli csoportjának egyik alcsoportját
Popovits százados csapatai képezték. Ez Blozew-gorny-tól délre Wolcza-dolna
falu felett volt állásban. És pedig egy 1/2 39-es zlj., a
9. vadász zlj. 3 századdal, a 8. vadász zlj. 1 százada. Ettől a csoporttól
délre a 27. gy. ezred 1/2 IV. zlj.-a (Weingraber
alezredes) harcolt.
1914. okt. 17-én délelőtt. |
||
Schotsch ezredes támadó
csoportja: |
||
|
|
a) Popovits szdos 8 századdal, b) Weingruber alezr. 2 századdal,
c) Csoporttartalék 2 század. |
Barbini tábornok harcvonalának
tartalékja az említett 1/2 II. (Hedrich) zlj. a
téglagyárnál, amelyhez később a harmadik század is visszakerült. Posada-Nowomiejska-n volt a segélyhely (250
ember számára). Még akkor is voltak kolerás megbetegedések.
Popovits százados este 6 óra 25
perckor jelentette az ezredparancsnokságnak, hogy Folwa Antonowka-nál áll, de
vele szemben az ellenség igen erős. Az ott volt 17. ezred I. zlj.-a már
visszavonult Wolcza dl.-ra, este ő is visszaveszi csoportját a falut keletről
övező dombokra.
Okt. 17. |
A VII. hadtestnek igen nehéz harcai voltak a Magiera ∆ 315-ös magaslat - Sanoczany-Blozew gr. és ettől délre
nyúló vonalában. A 6. hadoszt.-nak e napra tervezett támadása nem tudott tért
nyerni. A csapatok a hajnali szürkületet igyekeztek kihasználni, de
eredménytelenül
Pilar ezredes 6 óra 20 perckor
jelentette, hogy az ellenség tüzérségének észak felőli Czyszki magaslatról jövő
oldalozó tüze nagy veszteségeket okoz csoportjának, a támadás keresztülvihetetlen.
10 óra 30 perckor egy ekrazit-gránát a téglavetőbe csapott és a 39-esek egész
lőszerkészletét (kb. 60.000 töltényt) elpusztította.
Egész nap tombolt a tűzharc, a
leghevesebbre délután 2 és 3 óra között fokozódott, de az éjszaka sem volt
csendesebb. Az oroszok este 1/2 10 órakor sűrű,
egymásmögötti sorokban megrohamozták a falumenti állásokat, ezt éjfélkor
megismételték, de mindannyiszor eredménytelenül. Ezután az ellenség tüzérsége
eddig nem tapasztalt hevességgel lőtte védelmi vonalainkat. Elesett Miklóssy
Béla és dr. U. Szabó Gyula t. hadnagy.
Okt. 18. |
A harc hevessége ma sem enyhült. Az
ellenség nyakasan küzdött, s fölényes erejével sikerült is néki a Blozewka
patak tulsó parján a 17. hadosztály déli, felénk ágazó szárnyát
visszaszorítani. E hadosztály csapatai a tulsó magaslatok déli lejtőin hátrább
mentek. (Czyszki falutól nyugatra.) A visszavonulók mentesítésére Müller Emil
százados az 1., 2. és 13. századdal, valamint a 29. gy. ezred két századával
északkeleti irányban ellentámadásba ment a Blozewka patak innenső oldalán.
Amint e csoport a falu északi szegélyét elhagyta, igen erős tűzbe került és
nagy veszteségei lettek. Ezzel egyidejüleg az inneni ellenség az elöretőröket
megrohamozta, minek következtében Müller százados további előnyomulása
lehetetlenné vált.
A temetőnél lefolyt harcokban
Pribil főhadnagy az I.géppuska-osztagnak kitűnő vezetése által tűnt ki. Az
oroszok délután 4 órakor a 96. gy. ezred falumenti állásait is megrohamozták és
ezt az ezredet 100-200 lépésnyire visszaszorították, miáltal a 96. gy.
ezredtől északra és délre a 39-esek állásainak szárnyai védtelenekké váltak és
ellenséges átkarolásnak voltak kitéve. Ezenkívül a patak északi oldalán a
visszamenőket követő ellenség az innenső szárnyainkat szintén veszélyeztette.
Mindezek elkerülésére az ezred is visszavette a küzdő vonalát a falu tulsó
(nyugati) oldalára, a 328-as magaslati pont területére. Igy tehát az oroszok
délután 5 órakor elfoglalták Blozew-gorny-t és harcállásaikat a falu nyugati
oldalára, a téglagyár vonálig tolták előre. A legdélibb szárnyon Popovits
százados csoportjával megmaradt a Wolcza dl. falu keleti szegélye előtti
dombokon.
Az állandó nehéz Harcok miatt az
embereket nem lehetett élelmezni, a táplálékhiány azok fizikai erejeit
lerombolta. A kimerülés oly nagy volt, hogy sokan a támadó oroszok ellen
védekezni sem tudtak már. Az élők is mint hullák feküdtek a harcvonalban, a
sebesültek elszállításáról szó sem lehetett, a sötétség beálltával megkísérelt
mentés soknak bizony már nem használt.
E napon esett el Büttner Hermann
főhadnagy és Pólya László t. hadnagy, megsebesült : Waldhauser százados (1.
szd. parancsnoka), Róbert t. hadnagy, Somogyi G. zászlós. Vályi Nagy Frigyes
százados megbetegedett.
Egy hadtest-tartalék alakítása
céljából elrendelték, hogy a 34. (Krautwald) hadosztály gyalogságát ki kell
vonni a harcvonalból és azt a 6. (Gelb) hadosztály pótolja. E tartalék Barbini
tábornok parancsnoksága alatt Posada –Nowomijeska-tól nyugatra alakuljon. A
Barbini dandárból azonban a 39. gy. ezred továbbra is megmarad a harcvonalban.
Így tehát az ezredet nem vonták
vissza, hanem Krasel tábornok parancsnoksága alá került és a 96. gy. ezred
helyett a 17. és 27. közös gyalogezredekkel vegyülten maradt eddigi állásaiban.
Okt. 19. |
Reggel gyengébb tüzelés folyt,
amely délutánra erősbödött. A Blozewka patak tulsó területén a 17. hadosztály
Czyszki felé tért nyert.
A déli szárnyon Popovits százados
századaival és a 8. vadász zlj. részeivel délután 4 órakor megtámadta a vele
szemben lévő orosz vonalat és Wolcza dl. falutól északkeletre (kb. 300 lépésre)
az elvesztett állások egy részét visszafoglalta.
A 34. hadosztály gyalogságának a
felváltása a 6. hadosztály által igen vontatottan ment, a húza-vona következtében
Weiss ezredes az elhagyott állásokat este 10 órakor újból megszállotta. Egy
sürgető parancsra a felváltás megtörtént. Az ezred az eddigi állásaiban
maradt. A harcvonal szakadozott és egyenetlen volt. Századait szemlélni akaró
Klein őrnagy, éjjel egy hézagon át, közvetlenül az oroszok elé és azok tüzébe
került és csak lélekjelenlétének küszönhette, hogy megmenekült.
Okt. 20. |
A déli szárnyon a tegnap
megindított támadást Popovits százados ma reggel a sűrű köd kihasználásával
folytatta. Fél zászlóaljával és némi erősítéssel a 8. vadász-zászlóaljjal - összesen
180 emberrel - a falu délkeleti szegélyével szemben elhelyezkedett ellenség
állását rohammal elfoglalta. Ekkor 300 foglyot ejtett, akik közölt 5 orosz
tiszt volt és 4 géppuskát is zsákmányolt. Az elfoglalt állás kezükben maradt az
általános visszavonulásig. Popovits százados ezért a tettéért a III. oszt.
vaskorona-rendet kapta.
Délután 2 órakor Lupean százados
azt a parancsot kapta, hogy az I. zlj. 1. és 2. századaiból, valamint a IV.
zlj. 13. és 16. századaiból alakított két századdal - összesen 500 emberrel - a
bal szárnyon elterülő és védetlen Blozewka patak völgyét szállja meg és
összeköttetést létesítsen a tulsó parton küzdő 17. hadosztálynak a Folwa Budy
majorságnál álló jobb szárnyával. Erről azután részletes jelentést küldjön.
Lupean százados estefelé a fél zászlóaljjal a veszélyes területre vonult, de
tőle sem az éj folyamán, sem másnap semmiféle jelentés nem jött. A 34.
hadosztályt és vele a 33. gyalog dandárt véglegesen kivonták a harcvonalból és
Chyrow-ra (Dobromil-on át) meneteltették.
Okt. 21. |
A veszélyeztetett bal szárnyról hír
nem érkezett, s attól kellett tartani, hogy e patak mentén az ellenség
arcvonalunk mögé is eljuthat, így szükségesnek találták, hogy a tegnap oda
irányított századokat még egy századdal megerősítsék. Hatházy Géza századost a
7. századdal küldték el Lupean századai után. Hatházy embereivel éjjel az
ellenség golyózáporában eljutott az állásba, amelytől az ellenség 300
lépésnyire volt.
Okt. 22. |
Miután a Blozewka völgyéből még
most sem érkezett jelentés, Zivojnovic századosnak, a zászlóalparancsnoknak
Parancsolták meg, hogy menjen ő is ki a szélső bal szárnyra, vegye át a
parancsnoklást és okvetlenül küldjön beható jelentést a bal szárny
helyzetéről. Zivojnovic százados az akkor bekövetkezett lábficama miatt nem tudott
elmenni, helyette elment Sill Ede főhadnagy, a zászlóalj segédtisztje, ki e
szárnynak parancsnoklását valóban át is vette. Egyébként az egész vonalon
szakadatlanul folyt a harc kisebb-nagyobb, de sikertelen rohamozási
kísérletekkel. - Budaházy Viktor t. hadnagy elesett. Sill főhadnagy jelentelte,
hogy a Blozewka patak területére vetett századoknak igen nagy veszteségei
voltak, Lupean százados, Lipcsey hadnagy, Barabás őrmester megsebesültek,
Hatházy Géza százados pedig a veszélyes területen történt előnyomulásnál,
százada élén - személyes bátorság példáját mutatva - hősi halált halt.
A következő napok folyamán Sill Ede
főhadnagynak sikerült vitéz és önfeláldozó emberek munkájával a réten
felgyülemlett vizet levezetni, mélyített állásokat létesíteni és a 2 kilométer
széles ú. n. „halál völgyét” védelemre alkalmassá tenni. Innen az, általános
visszavonulásig az oroszok minden támadását visszaverte Sill, ezért a III.
oszt. vaskoronarendet kapta. A négy napi étlenségtől legyengült legénység
élelmezése is lehetővé vált. E csoport állománya 780 fő volt.
Okt. 23. |
Az ezred az oroszok éjszakai
támadásait mindenütt visszaverte s jelenlegi állásában az általános
visszavonulásig kitartott. Sill főhadnagy a Blozewka patak tulsó partjára egy
századot áttolt, ezáltal az összeköttetést a 17. hadosztállyal létre hozta. A
harcvonalból kivont és kimaradt csapatrészek képezték a 6. hadosztály
tartalékját, amely Blozew gr. - tól délnyugatra Wolcza dl. és a 345-ös magaslat melletti erdőszélen
helyezkedett el. Ezredünktől ott tartózkodott : Zeiss őrnagy, ezredparancsnok
helyettes, Hölzl őrnagy, Martinovszky százados, ezredsegédtiszt, Hedrich
százados az 5. és 6. századokkal (212 fővel), Liebich százados az árkász
század al, végül 1 géppuska-osztag.
Wolff- és
Zeiss-zászlóaljak harcai.*
(A zászlóalj ténykedése, az ezredbe való beolvadásáig, dőlt betűkkel van
megírva.)
A VII. hadtest arcvonala mögött fekvő C h y r o w-ba (Blozew gr.-tól 7
km.-re délkeletre) megérkezett W o l f f János alezredes az ezred IV.
menetzászlóaljával. Ezt nem egyesítették az ezreddel, hanem a Krautwald
altábornagy csoportban eleinte a sambori vasútvonalat védte, azután S t a r y
- S a m b o r-tól délre a fenti csoport harcaiban vett részt.
Okt. 24. |
A harchelyzet az ezrednél nem
változott. Blozew gr.- tól északra a Magiera magaslaton erős harc dúlt. A
századoknál még mindig voltak kolerás megbetegedések.
Okt. 25. |
Este 10 órakor Zeiss őrnagy 2 kombinált századdal (amelyeket összeszedett
emberekből alakítottak) és pedig Vértesi zászlós 10. és Gál zászlós 13.
századával, valamint Borotvás zászlós géppuska-osztagával Chyrow-ba menetelt.
Később hozzácsatoltak még két menetszázadot, Postl főhadnagy I. és Strauss
főhadnagy III. menetszázadát. Ez a Zeiss-különítmény, illetve zászlóalj a
különvált Barbini tábornok dandárához, a IX. hadtesthez tartozó Krautwald
altábornagy csoportjához került. Zeiss 1/2 zlj.
összállombnya volt : 370 Ember és két géppuska 31 emberrel.
Az ezrednek kimaradt része és a II.
géppuska-osztag az ezred zászlójával a hadosztály-tartalékához tartozott.
Okt. 26. |
Délután a hadosztály
rajtaütésszerűen ágyútüzet adott le az ellenségre. Az oroszok Sill csoportját
megtámadták, de eredménytelenül.
Zeiss őrnagy ulán elindították a kivont századok tábori konyháit, a
lőszerkocsikat, a sebesültvivőket és az egészségügyi járőrt, Lévay dr.
segédorvossal. A 34. hadosztály Chyrow -Suszycawk útján Biliczbe érkezett,
innen kapta a további parancsait Zeiss őrnagy.
Okt. 27. |
A Blozew gr.- i harchelyzet
általánosságban változatlan maradt, csupán Sill balszárnya a Blozewka völgyében
futóárkokkal előbbre dolgozta magát és közel jutott az északi kocsiúthoz. Jobb
szomszédja, a 7. gy. ezred IV. zlj.-a is előbbretolta állását.
Wolcza dl. melletti 345-ös magaslat
erdőszegélyén álló tartalékná1 Klein őrnagynál jelentkezett Pintér hadnagy 188
Konrád t. zászlós 71 emberrel. A később egyenként odaszállingózókból és az
odaérkezett Zwolenszky hadnagy II.gp. osztagával összegyűlt 322 ember és 35
géppuskás ember.
Wolff alezredes a tysovicka-i völgyben azt a parancsot kapta, hogy
menetzászlóaljával akadályozza meg, hogy az oroszok e völgyön keresztül
betörhessenek. Wolff alezredes 1 századot lenn a völgyben, 1 századot a
Jaworinska magaslaton és 2 századot a Palcynskie magaslaton helyezett el. A
völgyben erős, géppuskákkal bőven ellátott orosz gyalogság közeledett. Ennek
megállapítása után Wolff az alul levő század rnegerősítésére a magaslatról
Hermann Móric századost századával leküldte. Hermann az erdőben kb. egy
ezrednyi, ágyúkkal rendelkező csoportra bukkant, ezt az ellenséges túlerőt oly
elszántan és eréllyel támadta meg, hogy az meg futamodott. Hermann vitéz
39-eseivel kétszer is megrohamozta az ellenséget, a második rohamnál maga is
megsebesült, lábán hatolt át a golyó, de a rohamot azért végigvezette, végül
vérveszteségtől elgyengülve, százada élén összeesett. (Hermann százados a III. oszt. vaskorona-rendet kapta.)
Evvel egyidőben a Palcynskie magaslaton is folyt elkeseredett harc. Busenlechner Ferenc főhadnagynak és a
vitéz 39-eseknek volt köszönhető, hogy e fontos állást az ellenség nem tudta megingatni.
A harcban Busenlechner főhadnagy karlövést kapott, ezt bekötözni sem engedte,
végül géppuska-golyók által találva, hősi halált halt. (Azon a hegyen temették
el. Vitézi magatartásáért a III. oszt.
katonai érdemkeresztet kapta utólagosan.) Felderítésre kiküldött Nagy
László őrmester bravúrosan végezte feladatát, közben ő is megsebesült. (Nagy őrmester arany vitézségi érmet
kapott.)
Az I. osztályú (nagy ezüst)
vitézségi érmet kapták : Oláh József és Berényi Mihály szakaszvezetők, Somogyi
Gyula tizedes és Hrivnyák tisztiszolga.
A II. osztályú (kis ezüst)
vitézségi érmet pedig : Sill Arnold e. önk. őrvezető, Csató Gyula tizedes, Móka
György tizedes, Vencel Mihály őrvezető, Tóth Ferenc, Kovács Sándor, Katona
András, Méreg János, Bihari István, Kiss Lajos, Komán György és Zádori Miklós
gyalogosok.
Az elesetteket a helyszínen temették el, közöttük 1 orosz ezredest s 3
orosz tisztet és több mint 200 orosz katonát. Spanocchi gróf tábornok,
csoportparancsnok a 39-esek rohamáról a legteljesebb elismeréssel nyilatkozott.
Wolff alezredes a III. o. vaskorona-rendet kapta.
A 34. hadoszt. 27-én este a 28-ára szóló parancsában a következőket
rendelte el:
„Az ellenség Holownia-nál van. Tyszoviczka-tól északra sikerült
támadásunkkal az ellenséget a
Palczynskie magaslatról elkergettük. Barbini tábornok Holowniat támadja
meg, ezt Zeiss őrnagy a 101-es és 39-es zászlóaljakkal a Lenina völgy felől
támogassa.”
A
Zeiss-csoport a tegnapi parancs szerint támadásra fejlődött fel. Wolff
alezredes menetzászlóaljával Barbini tábornok harcvonalában a ∆ 723-as
Palczynskie magaslat nyugati lejtőjén (Stary Sambortól 10 km.-re délnyugatra)
állott.
Holownia-nál az oroszok erősítéseket kaptak. A „Kahle
Höhe"-n lévő Wolff alezredes támadási intézkedéseit Barbini tábornok
helybenhagyta. E szerint küzdők: Horváth őrnagy a 29-esek 1 zászlóaljával és a
39-esek 1/2 zászlóaljával. W o l f f a másik 39. 1/2
zászlóaljat később veti be a harcba. A Zeiss-csoport a szélső balszárnyon
Lawrow felől Holowia felé tért nyert, itt Ritter százados a 39-esek 3 és a
101-esek 2 századával küzd. Ezekhez csatlakozott azután az előbb emlitett
Horváth őrnagy csoportja.
Okt. 30. |
Zeiss őrnagy a támadást folytatta Spas-Mlyny felől Holownia felé. Wolff
János alezredes megsebesült, a zászlóalj parancsnokságot egyelőre Postl
főhadnagy vette át. Megsebesült Németi István zászlós is.
Okt. 31. |
Zeiss őrnagy észak felőli, a Wolff féle (Postl főhdgy.) zászlóaljának
Olenka völgyétől délnyugat felőli szívós támadása a közös 29. és 101. gy.
ezredek részeivel eredményes volt, a zászlóaljak a 668. m. magas Holownia
hegyet rohammal elfoglaltak és az oroszokat az egész hegytömbről
leszorították. Barbini tábornok a 39-es menetzászlóaljat (Postl fhdgy.)
Strzylki-be irányította.
Nov. 1. |
Az elmúlt napok alatt a 39. gy.
ezred a Blozew gr.-i állásokból seholsem tudott előbbre jutni a szemben álló
túlerő miatt, de állásait az állandó és igen heves tűzharcok dacára mindenütt
megtartotta. 25-én esett el Hegedüs Dezső t. főhadnagy.
Zeiss őrnagy a 68. dandárparancsnokságtól az alábbi parancsot kapta
(összevonva) : „Az ellenség utódvédei Stary Sambor-nál állanak, a Krautwald
hadosztály folytatja az üldözést. Barbini tábornok csoportja (a Zeiss-zászlóaljjal)
mint jobb oldali oszlop Luzek grn.-tól - 652-es magaslaton át - a Lisyj
magaslat felé támad.”
Az előnyomulás folytán - 7 óra 45 perckor - Zeiss őrnagy mint csoport
parancsnok elrendelte, hogy Postl főhadnagy a zászlóaljával a 29-esek balszárnyához
csatlakozva, támadja meg az ellenség által megszállott Zukotyn-t. E zászlóalj
egyenes iránnyal a falunak támadt, jobb szárnyán a 13. századdal, a középen a
10. századdal és a balszárnyán a III. menetszázaddal. Az I. menetszázad
tartaléknak maradt a bal szárny mögött.
A harcok
megszakítása
és visszavonulás az átcsoportosítás érdekében.
Nov. 2. |
A 2. hadsereg nov. 2-án általános
és sikeresnek ígérkező támadásra indult. A megkezdett előnyomulás közben
érkezett meg a hadvezetőség parancsa a visszavonulásra. Az általános helyzet,
főként Hindenburg tábornagynak Varsó elleni sikertelen támadása, megkövetelte
az erők átcsoportosítását. A 2. hadsereget a harcvonalból ki kellett vonni és
vasúton Porosz-Sziléziába szállítani, hogy a német hadseregnél támadt rést
kitöltse.
A 2. hadseregből azonban a VII.
hadtestet meghagyták az itteni arcvonalban (a 17. közös és a 20. honvéd
hadosztályokkal.) E hadtest Boroevic Svetozár gyalogsági tábornok
parancsnoksága alatt álló 3. hadsereg kötelékébe került. Így tehát a 39. gyalog
ezredet sem szállították el, hanem a 6. hadosztálytól való különválása után
visszakerült a 17. hadosztályhoz és ezután már megmaradt a szervezetszerű
beosztásában.
A VII. hadtest parancsnoka
Faill-Griessler gy. tábornok megbetegedett, ennek helyére József kir. herceg
Őfensége került. Utóbbinak beérkeztéig, nov. 19-ig, a hadtestet ideiglenesen
Csanády altábornagy vezényelte. A hadtest az átcsoportosítás után Colerus gy.
tábornok hadsereg-csoportja kötelékébe tartozott. Hogy a hadtestet az
arcvonalból ki lehessen vonni, a 17. hadosztálynak utóvéd-állást kellett
elfoglalnia. Nov. 2-án az ezred vonatja (trénje) parancsot kapott, hogy az
ezred mögötti Boniowice-ben (Dobromil mellett) gyülekezzék.
Az ezred állományáról a következő
jelentést terjesztette fel:
Zeiss őrnagy 370 emberrel és 2
géppuskával (31 fő) ismeretlen helyen ;
Popovits százados 139 emberrel és 5
géppuskával (100 fő) a 12. gy. ezrednél Folwa Janowka-nál ;
Papp zászlós 120 emberrel a 7. gy.
ezrednél a blozewgrn-i csőszháznál ;
Sill főhadnagy 402 emberrel a 6. és
17. hadosztályok között ;
a hadosztály-tartaléknál az
ezredparancsnokság 270 emberrel és 2 géppuskával (35 fő), s két nap óta az 5/3
árkász-század 200 árkásszal ;
ismeretlen helyen : 47 ember.
Barbini tábornok támadó csoportja a Lisyj magaslaton erős állásban
helyezkedett el az ellenséggel szemben. A Zeiss zászlóalj a 101-es zászlóaljjal
a Zwor felé nyúló szakadékos völgyben támadásra alakult, amelyet nov. 3-án
akartak megindítani. Zeiss őrnagy törzsével a Holownia magaslaton állott. Oda
jelentette Strauss főhadnagy d. u. 5 óra 15 perckor, hogy támadása előre halad
és Postl főhadnagy századával érintkezésben áll.
Nov. 3. |
Az ezrednek nem tűzvonalbeli része
Boniowicen át Dobromilre ment vissza és e város keleti szélén a visszavonuló 6.
és 28. hadosztályoknak fedezésére állást foglalt. A kijelölt vonalban az ezred
lövészárkot ásott és fedezékeket készített. Északi szárnyának bizlositására
Zwolenszky hadnagyot a II. gp.- osztaggal és Konrád zászlóst fél századdal
Hubicebe küldte.
Nov. 4. |
Az ezred utóvédállásába éjfélkor
megérkeztek Popovits százados és Sill főhadnagy csoportjaikkal - 2 géppuskásosztaggal
és 590 emberrel -, valamint az ütegfedezetből 30 ember.
Az erőknek
általános visszavonása következtében az időközben a ∆ 622-es Lisyj magaslatra feljutott Barbini, ill. Zeiss-csoportnak is
vissza kellett mennie Luzek grn.-ra onnan délnyugat felé a Busowisko melletti ∆ 668-as Holownia erdős hegyre.
Nov. 5. |
A dobromili utóvédállásba ama
árkász-század érkezett, amely a vasúti hídat felrobbantotta. Este 10 órakor az
ezred biztosítási csapatait gyülekeztette, éjfélkor pedig elhagyta állásait, s
tovább vonult vissza.
Nov. 6. |
Délelőtt háromnegyed 9 órakor az
ezred Woytkowa-ba érkezett, étkezés után (11 órakor) folytatta menetét Kuzmina-ba.
(35 km. út.)
A Zeiss zászlóalj Lomna melletti utóvédharc után Holowiecko-ra ment
vissza.
Nov. 7. |
Az ezred reggel 7 órakor elindult,
de a csapat és vonat torlódások miatt csak este 9 órakor érkezett a Sanok folyó
melletti Dabrowka-Ruska-ba. (30 km. út.)
A Zeiss zászlóalj közvetlenül Boberka előtt foglalt állást, arcvonallal
nyugat felé, jobb szárnya mögött 1 század, a közép mögött 1/2
század volt tartalék, a bal szárny védelmére északon 1/2
század állott, a falu mögött 1/2 hegyi ágyús üteg.
Nov. 8-9. |
8-án Bukowsko-ba érkezett az ezred,
másnap a Beskidekben Kulaszne falunál az Oslavica patakot érte el, éjszakára
Szczawne-ban volt. Schima százados 1/2 századdal a hídnál biztosította az ezredet.
Az ezrednek nov. 8-i állománya az
alábbi volt : Élelmezési : 1369 ember, puska : 1076, géppuska : 5.
Ezredparancsnok Klein őrnagy, az egyedüli zlj.-nak parancsnoka : Popovits
százados, az 1. század parancsnoka : Herditzky hadnagy, a 2. századé : Lajbek főhadnagy,
a 3. századé : Székely t. hadnagy, a 4. századé : Schima százados. Ezeken
kívül volt 2 géppuskás-osztag és egy töredék árkászosztag.
A különvált Zeiss őrnagy zászlóaljának állománya 370 ember, 2 géppuska.
Századparancsnokok : I. menetszázadé : Postl főhadnagy, III. menetszázadé
: Strauss főhadnagy, 13. századé : Gál t. zászlós, 10. századé : Vértessy t.
zászlós, a géppuskás osztag Borotvás zászlós. E zászlóaljhoz tartozott az
állandóan beosztott 5/6. Worschik-féle 1/2 hegyi ágyús
üteg.
Nov. 10-11. |
Az ezred Szczawne-ben maradt. Az
Oslawica völgyben a csapattestektől elmaradt és elszakadt csoportok és
személyek összetorlódtak, ezek egy részét az ezred átmenetileg állományába
vette és megalakította velök az 5. századot. (A 43. gy. ezredtől jött 378
ember, 1 tiszttel.)
Éjszaka parancs jött, hogy az ezred
résztvegyen az északirányú előnyomulásban. Azonban helyette a 37. gy. ezred
indult el. Ellenséges túlerő a támadó 17. hadosztályt visszaszorította
kiindulási helyére.
A Zeiss-csoport 10-én délelőtt 10 órakor Boberkaból elindult Nasiczne felé
mint utóvéd, az élén az I. menetszázaddal, azután a 13. szd., 1/2
hegyi á.üteg, a gp.-osztag következett, ezt 400 lépésre a 10. szd. követte.
Menetközben a III. menetszd. felzárkózott. Smolnikban a menetrend megváltozott
és pedig : 1 zl j. 29-es, 1/2 zlj. 39-es, gp.-osztag.
utána a 1/2 üteg. Este másutt is beszüntették a harcot és
a visszavonulást folytatták, bár nov. l l-én Zeissnak Zurawinbe kellett előre
mennie, onnan csakhamar visszarendelték Devernik-be, ahonnan gyorsabb iramban
az 1000 métert meghaladó hegyek által övezett felső Vetlina völgyében északnyugati irányba vonult.
Nov. 12. |
Az ezred reggel indulásra készen
állott Szczawne-ben, de nem meneteltették, hanem csak Herditzky hadnagyot 1 századdal
és 1 gp.-osztaggal Wysoczany-ba (északra 8 km.) küldték Reviczky alezredeshez.
A Zeiss-z1 j. Berechy gr. falun, ill. a Vetlina völgyön át Cisnaba
érkezett.
Nov. 13. |
Klein őrnagy 3 századdal és 1
gp.-osztaggal 6 órakor reggel elindult Szczawne-ból és Wysoczany-n át e falu
felett elkanyarodó vasutig menetelt, ahol Kratochvill alezredes csoportjához
került. Draskóczy honv. dandár parancsnok utasítására délelőtt 11 órakor
összeköttetést létesített az ezred a honvéddandár és a Henneberg-csoport
között Bukowsko felé az észak-nyugatra vonuló 664 m. magas hegygerincen át,
amelyre Herditzky hadnagy századával már tegnap megérkezett.
Lajbek főhadnagy századát a 4.
honvéd gy. ezredhez küldték.
Az ezrednek délután 5 órakor egy
37-es félzászlóaljjal, egy 46-os és egy honvéd századdal az említett
hegygerincet meg kellett szállnia, miután az oroszok oda több irányból előtörőben
voltak. Alig hogy embereink az állást kezdték építeni, az erdőből már is jöttek
az oroszok. Este 8 órakor ezredünket az ottani századokkal Karlikow-ba
visszarendelték, majd Plonna-ba, menetközben pedig Komancza-ba irányították,
ahová 14-én hajnalban 2 órakor megérkezett.
A VII. hadtest, orosz túlerő miatt,
a Bukowszko melletti állásait is feladta és tovább délen újból állást foglalt.
Nov. 14. |
9 órakor délelőtt az ezred elhagyta
Komancza-t és 7. km. meredek út után feljutott a falut nyugat felől övező
hegynek a gerincére. Itt Hanasiowka és Pasika 823-as és 849-es magaslati
pontjai között, sűrű erdőben állásba ment s azt igen nehéz munkával jó védelmi
vonallá építette ki. Az oroszok az ezredet hamarosan megtámadták, de támadásuk
nem járt eredménnyel, embereink visszaverték őket, sőt az erdőben 500 oroszt
el is fogtak.
Klein őrnagy megbetegedett, az e z r e d p a r a n c s n o k s á g o t
Schima József százados vette át.
Zeiss őrnagy csoportja Lopienkatól északra az oroszok elől elzárta a
Solinka patak völgyét.
Nov. 15. |
Hölzl Alfréd őrnagy egy
menetzászlóaljjal megérkezett. Ezzel az alosztályok megcsappant állományát
kiegészítették és a századok számát szaporították.
Az ezred sokat szenvedett a
hidegtől és nélkülözte a kiadós és meleg ételeket is.
Nov. 16. |
Hölzl őrnagy átvette az e z r e d p
a r a n c s n o k s á g o t. Az ezred nov. 20-ig maradt a Hanaslowka és
Pasika magaslatok állásaiban. Itt kisebb harcok voltak, főként ellenséges
járőrökkel és előre küldött biztosító osztagokkal.
Nov. 17-19. |
Az ezrednél a helyzet nem
változott.
Krautwald altábornagy csapatai már a magyar határon állottak, az oroszok
erősen küzdöttek az Udava Cziróka és Solinka forrása táján az Erdős-Kárpátok
magaslataiért, főként a 1014 m. Stribért. A Zeiss zlj. eleinte Zellőnél volt,
nov. 17-én pedig, amikor az oroszok Stribet elfoglalták, Pabst alezredes
csoportjába a 933-as Czerenin hegyre (Stribetől 5 km. nyugatra) jutott.
Nov. 20-24. |
Nov. 20-án és 21-én az oroszok igen
nagy erőket vetettek, harcba, ezért harcvonalunkat itt is magyar földre : Mezőlaborc-Mákos
területére, illetve a Hocsánka patak mentére vették vissza.
Az ezred 22-én éjszaka Kaleno-n át
R o k i t ó c z-ra menetelt és 24-én utóbbi falutól északra (Mezőlaborcz-tól
nyugatra) az 537 m.-es magaslaton, egy erdővel borított hegytetőn, felvette a
harcot az utána nyomuló ellenséggel.
Az ezred Rokitócz-on azt a parancsot
kapta, hogy a H u r k i magaslatot szállja meg. Az ezred két lépcsőben
(részben) nyomult fel a hegyre, az első vonalban Liebich százados 1/2
zlj.-al, ezt követte az ezred többi része. A hegygerincre érve a szemközti,
keleti magaslaton, 3000 lépésre orosz osztagok bukkantak fel. Lehetett egy
dandár, amely zárt oszlopokban a Hurki alatti völgybe ereszkedett le és
közeledett az ezred felé. Bár a távolság nagy volt, Starkel százados
géppuskáival tűz alá vette az ellenséget, aminek kiváló hatása azonnal
mutatkozott. Az oroszok széjjelszaladtak s nagy rendetlenségben rohantak le a
völgybe. Ennek dacára újabb és újabb oszlopok jelentek meg a szemközti magaslat
peremén.
A Hurki hegyen az ezred északkeleti
arcvonallal foglalt állást. Az 537-es magaslati ponttól jobbra 2 század és 1
gp.osztag, balra 3 század helyezkedett el, 1 század zlj.tartalékban a közép
mögött, 2 század pedig ezredtartalék volt. Az ezredtől jobbra a 43. és balra
a 37. gy.-ezred volt állásban.
Egy 43. gyalogezredbeli tisztnek
ama jelentésére, hogy jobbszárnyunk és ezredének balszárnya között egy 500
lépésnyi hézag támadt, Hölzl őrnagy Magi zászlóst 180 főnyi századával a
jobbszárnyra rendelte ki. Innen a biztos állásból Magit embereivel egy 43.
ezredbeli százados rossz kilövésre hivatkozva előre küldte a völgy felé. E
századot a mélységben az oroszok körülzárták és 150 embert elfogtak, csak
30-nak sikerült harc árán visszajutni. Az ezrednek immár csak 7 százada maradt.
A Hurki nevű hegyen ezután heves
harc fejlődött ki, de a gyenge állományú ezred a lehető legrosszabb idő- és
terepviszonyok dacára becsülettel megállotta a helyét.
Este az ezredet lerendelték,
Liebich százados zlj.-a Kispolány-ba ment, amelyet Starkel százados zlj.-a a
keleti magaslat nyergéből biztosított. (Martinovszky százados megbetegedett,
helyette Sill főhadnagy lett ezredsegédtiszt.)
A Zeiss-z1j. a Czerinin hegyen, csoportja a jobb szárnyán harcolt. Az
oroszok túlereje nagy veszteségeket okozott a zlj.-nak, 1 gp.-osztagot az
ellenség elfogott. Nov. 20-án Vendégi faluig ment vissza. Nov. 21-én erős
ellenséges csapatok nyomon követték a Krautwald-csoportot s a Zeiss-zlj.
keményen harcolva csak- lépésről lépésre engedte át a magyar talajt. Meg
kellett küzdenie a korán beállott rossz idővel, az erdőségek és hegyek okozta
fáradalmakkal és a hiányos élelmezéssel is. A Zeiss-zlj. e napon Szennatól
északnyugatra állott. Este Krautwald altábornagy Taksány környéki állásait
feladta és tovább vonult vissza.
Barbini csoportja (101. qy.e. + Zeiss-zlj. + 14. huszár oszt. Szinnába
került nov. 22-én pedig Cirókabélára, ahol Zeiss parancsot kapott hogy Szinnára
menjen vissza a 101. gy.e. támogatására. De onnan vissza kellett húzódnia, mert
az oroszok oldalba támadták. Nov. 23-án a Zeiss-zlj. a Birkenhain-csoportban
Nagykemenczénél harcolt, ahonnan Cziróka völgyén át Laborcza völgyébe,
Várjeszenőre ment vissza. Itt újból harcba került az északról jött s Homonnába
behatolt oroszokkal. A Cziróka völgyben közeledő ellenség Nagykemenczét érte
el.
Nov. 24-én az oroszok Várjeszenőbe bevonultak. A Zeiss-zlj. Barkónál
állott harcban, innen azonban Stáraig ment vissza, onnét nagyobb kerülővel,
erdős területen át rnegközelítette az oroszok arcvonalát, amelyet egy kedvező
ponton át akart törni, azonban parancsra ismét vissza kellett mennie Őrmezőre a
101-esek támogatására.
Nov. 25. |
Az ezrednek két zlj.-a, Liebich és
Starkel századosoké, Kispolány mellett a magaslati nyeregben volt állásban.E
napon vette át L e B e a u t á b o r n o k, az új hadosztályparancsnok a 17.
hadosztály parancsnokságát.
Jellemzéséül az akkori harcoló erők
sokféleségének, s ennek következtében a parancsnoklás és irányítás
nehézségeinek, alább felsorolom a 17. hadosztály csapatait:
A 43. gy. ezred a 61. ,, a 46. „
a 39. „ a 96. „ a 37. „ a 33. „ a 101. „ a 29. „ |
4 zlj.-jal parancsnok : 3 „ „ 2 „ „ 3 „ „ 1 „ „ 1 „ „ 1 „ „ 1 „ „ 1 „ „ |
Siemens ezredes, Báthorffy őrnagy, Reiff őrnagy, Klein őrnagy, Pilar ezredes, Szemerjai főhadnagy, Treska százados, Fleschke őrnagy, Kastnar őrnagy, |
||
a tüzér-dandár
parancsnoka : |
Zajar ezredes, |
|||
a 19. ágyús
ezred 5 üteggel, parancsnoka : Logoschan ezredes, |
||||
a 7. tarack „ |
2 „
„ |
Mybl százados, |
||
a 21. ágyús „
|
5 „ „ |
? |
||
a nehéz ágyús üteg parancsnoka : |
Mocsek ezredes, |
|||
a 17. huszár ezred 2 huszárszázada : |
Töpke alezredes. |
|||
A hadoszt. vezérkari főnöke : Say
Viktor vezérkari őrnagy. Az ezred jelenleg a 34. gyal. dandár kötelékébe
tartozott, ennek parancsnoka báró Henneberg ezredes.
Krautwald altb. haderőit átcsoportosította és megkezdte elönyomulását az
egész arcvonalon. Birkenhain tábornok csoportja (ebben volt Zeiss őrnagy
zlj.-a) parancsot kapott Várjeszenő elfoglalására, utána előnyomulásra
Kisgerzsényre és Láczfalvára. Ebbe az irányba indultak el a felderítő-járőrök,
útjuk a Vihorlát 600 m. magas nyugati nyúlványainak erdőségein át vezetett.
Nov. 26. |
Starkel százados zlj.-a (3 század)
este lejött a magaslatról szállásra Kispolány-ba, a Liemich zlj. fent maradt.
J ó z s e f f ő h e r c e g, lovassági tábornok átvette
a VII. hadtest feletti parancsnokságot. Amidőn e célból Colerus gy.
tábornoknál jelentkezett, utóbbi a következőképen ecsetelte a hadtest
állapotát
„A legénység hetek óta nem pihent,
mert mindig rajvonalban volt, s ezért teljesen ki van merülve, apatikus és
annyira átfázott - mert téli ruhája még máig sincsen -, hogy felállani is alig
bír. Az embereket képtelenség rohamra vezetni, ha pedig az oroszok támadnak,
akkor alig lőnek, s annyira elfásultak, hogy már azt sem bánják, ha egyszerűen
agyonütik őket, vagy fogságba kerülnek. A román nemzetiségű katonák eldobálják
fegyvereiket és tömegesen megadják magukat az ellenségnek.”
Zeiss őrnagy a 39-es zlj-jal és a 29-esek 1/2
zlj-ával Ordasfalvánál megtámadta az oroszokat. ezeket visszavetette és a
hegyeken át Kiskemenczét megközelítette. Menetközben Draskovich százados
századait felvette csoportjába.
Nov. 27. |
Dicsőséges napja az ezrednek.
Éjjel érkezett parancsra az I.
(Liebich) zlj.-at a 20. honvéd hadosztályhoz küldték, a II. (Starkel) zlj.-at
az ezredtörzzsel a Hegyesbisztra melletti 510-es magaslatra (Havaj és Roskócz
között) rendelték, hogy ott mint tüzérségi fedezet és egyben mint tartalék
helyezkedjék el. A II. zlj. a kapott parancs szerint reggel elhelyezkedett,
tőle jobbra és előre a 43. gy. ezred volt állásban, amelyet azonban délelőtt
egy erélyes orosz támadás kivetett a helyéből.
Délután 1 órakor a II. zlj. azt a
parancsot kapta, hogy az erdőt, annak 2000 lépésnyire levő szegélyéig tisztítsa
meg az ellenségtől, hogy a 43. ezred elhagyott állásait újból elfoglalhassa.
Starkel százados, bár betegsége
folytán alig tudott járni, a támadást mégis maga vezette és amidőn később ereje
teljesen kimerült, egészségügyi katonákkal, hordágyon vitette magát a küzdő
századok mögött.
A zászlóalj 2 századdal elől és
ezeket a közép mögött követő 1 (dr. Berger t. hadnagy) század tartalékkal
nyomult előre. Az erdőben ágyútűzbe kerültek, majd orosz gyalogság elé
jutottak, mellyel tűzharc fejlődött ki. Orosz járőrök oldalozó tüzén kívül a
jobb szárny felől a 43-októl -, akik nyilván oroszoknak nézték a küzdő vonalat
- géppuska tüzet kaptak.
A kereszttűzbe került jobb szárny
már ingadozni kezdett, mire az előre rendelt tartalék-század lendülettel
előretörve, a másik két századot magával rántotta és az egész zlj. elszántan és
vitézül megrohamozta az oroszokat, kik meglepetésükben megadták magukat. A zlj.
megtisztította az erdőt az ellenségtől, 113 fogoly került a kezébe. Vesztesége
: 15 halott, 54 sebesült (ezek között két tiszt) és 36 eltűnt. A zlj. késő
délutáni órákban visszament az előbbi tartalékviszonyba.
Az orosz foglyok elmondásából
kitűnt, hogy a gyenge zlj.-jal szemben az egész 16. szibériai lövész ezred
állott, amelyet a zlj. széjjelugrasztott.
E dicső fegyvertényben résztvettek
közül Starkel százados a III. oszt. vaskoronarendet, dr. Berger hadnagy a III.
oszt. érdemkeresztet, Kiss Zsigmond zászlós kiváló bátorságáért a nagy ezüst
vitézségi érmet kapta, ezen kívül több vitéz kapott látható elismerést.
Nov. 28. |
Az egész harcvonalon csend
uralkodott.
A 17. hadoszt. harcvonala a
visszavont jobb szárnnyal Havaj és Variháza között, a völgyet nyugat felől
övező magaslatokon nyúlt el arccal egyenest keletnek. A 39-es zlj. egy 61-es
zlj.-jal mint hadosztálytartalék a jobb szárny mögött az 508-as magaslaton, az
erdőben felkészülten állott egy ellentámadásra. A másik zlj. hadtesttartalék
lett.
Az ezrednek tegnapi este Conrád
báró gy. tábornok, az ezred felettes parancsnokságához intézett távíratban a következőképen
méltatta
„Kérem, hogy közölje vitéz
ezredemmel a legszívélyesebb szerencsekívánataimat és teljes elismerésemet e
bravuros fegyvertényért.”
A Zeiss-z1j. a Krautwald-csoporttal északkeleti irányú támadásban a
Cziróka-völgyben előbbre jutott.
Nov. 29. |
Az ezred állománya : 788 ember, 674
puska A 17. hadosztálynál maradt zlj. 3 századból állott 2 géppuskával.
A Zeiss-zlj. a 33. dandár kötelékében Szinnán, Tüskésen át Tölgyeshegyre
menetelt, s a főcsapatba volt sorolva.
Nov. 30. |
Parancs jött általános visszavonulásra.
A 17. hadosztály délnyugat felé 10 ó. 30-kor indította e1 csapatait, utóvédnek
maradt egy 46-os és a 39-es zlj. , Henneberg ezredes parancsnoksága alatt. A
hadosztály Velkőn, Körösényen át éjjel 12 órakor Szrtopkóra érkezett.
Menetközben parancs jött a további visszavonulásra. A hadtesttartalék 39-es
zlj.-a az Ondova völgyi Kelcsére (Sztropkótól délre 19 km.) ment.
A Zeiss-zlj. evvel ellenkezőleg északabbra, Hegyescsabára menetelt.
Dec. 1. |
A 17. hadoszt. egész éjszaka
menetelt, Sztropkó-tól délfelé kanyarodva, éjfél után Felsőtokaj-ba, utóvéd
zlj. pedig Dér-re érkezett. Innen a hadoszt. délelőtt 10 órakor tovább vonult,
most már keletnek, hegyes vidéken, rossz útakon
Királyhegy-Felsővirányos-Oroszvágáson át ért Homonna-Olyka felé. A 39-es zlj.
a főcsapatban menetelt.
Utóbbi falu előtt a huszárjárőrök
jelentették, hogy a falut az oroszok megszállva tartják. Erre a hadosztály támadásra
felfejlődött, a 39-esek a szélső jobb szárnyra kerültek. A támadás megindítása
után megállapították, hogy a faluban ellenség nincsen. Korom sötétben, holt
fáradtan érkeztek embereink a faluba.
Az ezred puskaállománya 902 volt.
Dec. 2. |
Az ellenség Bányavölgy-et, utána
Sztropkó-t szállta meg, a 17. hadosztályt újból az Ondova völgybe rendelték
vissza. A 39-es zlj. Olyká-ról 7 órakor elindult és ugyanazon az úton vissza :
Oroszvágás-on, Felsőirányos-on, Királyhegy-en át Felsőtokaj-ba vonult, ahol rövid
időre megpihent. Kimerült embereink végre este 9 órakor Kelcsé-be érkeztek. Itt
a két 39-es zlj. újból ezreddé egyesült.
A hadosztályparancsnok csapataink
legutolsó teljesítményeit elismerő napiparancsban a következőképen ecseteli
azok szenvedéseit : „Az utolsó három napnak óriási menetteljesítményei,
harcai, éjszakai állásváltoztatásai és a folytonos erődítési munkálatai a
csapatokat teljesen kimerítették. A mai menet is jéggel borított útakon, három
hegygerincen át és meredek lejtőkön keresztül vezetett.”
Az ezred az alábbi elismerő és
üdvözlő táviratot kapta Károly Ferenc József trónörökös Főhercegtől:
„Nagy örömmel és jogos büszkeséggel értesültem a Conrad báró nevét
viselő 39. gyalogezred dicső és fölötte sikeres fegyvertényéről. A
legkellemesebb visszaemlékezéssel ama időkre, amelyeket e vitéz ezredemnél mint
zászlóaljparancsnok töltöttem, küldöm egykori barátaimnak a legszívélyesebb
szerencsekívánataimat és meg vagyok győződve, hogy ez a derék 39. gyalogezred a
háború történetének még sok dicső lapját fogja díszíteni. Károly főherceg.”
A 3. hadsereg parancsnokától az alábbi távirat érkezett
„A bravuros ellentámadásért, amellyel a 39. gyalogezred a 16. orosz
lövészezredet teljesen széjjelugrasztotta - szerencsekívánataimat és teljes elismerésemet
fejezem ki. Boroevic gy. tábornok.”
A fenti táviratot követte József főherceg távirata
„Igen örvendek, hogy a parancsnokságom alá került csapatok első
harcainkban a megszokott bravurossággal harcoltak és hogy a 39-esek a
hadseregparancsnokság dicsérő elismerését nyerték el. Folytassuk ezt tovább ily
módon. Józset főherceg, lovassági tábornok.”
Végül Le Beau, az új
hadosztályparancsnoknak üdvözlőtávírata érkezett, abban azt is elrendelte, hogy
a beérkezett táviratokat a legénységgel is közölni kell. Egyben értesítette az
ezredparancsnokságot, hogy 9-en a nagy ezüst, 25-en a kis ezüst vitézségi érmet
kapták.
Dec. 3. 4. |
Az ezred északi irányban Turány-ba
menetelt, a felderítés kiterjeszkedett Borosnya felé és ettől keletre. József
főherceg az ezredet megszemlélte. Délután 2 órakor észak felől erős ágyútűz
hallatszott. Az ezred állománya 861 fő volt. Az eredeti 4500 emberből és a
beolvasztott 4 menetzászlóaljból csak ennyi maradt és csak két gyönge zlj.-at
(4 géppuskával) tudott alakítani. Ide érkezett Moldauer százados is k é t m e n e t s z á z a d d a 1.
Alsóalmád-Takcsány szakaszból támadó Krautwald-csoport északi szárnyán a
Zeiss-zlj. is előrenyomult a Laborcza völgyéből a 640 m. magas erdővel borított
Kobila-hegy elfoglalására. (Hegyes-Csabától északkeletre.) E zlj.-nak nehéz
terepen vívott súlyos harcok után, az orosz túlerő miatt, vissza kellett
mennie a Laborcza völgyébe.
4-én az ezrednek pihenője volt.
A Krautwald csoport újból átcsoportosított.
Támadás a Dukla szoroson át Widaczig.
Dec. 5. |
Az ezred ma is Turány-ban maradt,
felderítésre egy századát (Görtz hdgy) Szorocsány és Dukla felé küdték ki. Az
ezred állománya itt némikép megszaporodott 1391 főre, melyből 8 századot és 2
gp.-osztagot (3-3 gp.-val) alakítottak két zlj.-ra felosztva. Ezredparancsnok
: Hölzl őrnagy, az I. zlj. parancsnoka : Moldauer százados, a II. zlj. parancsnoka
: Scheibner százados.
Dec. 6. |
A 17. hadosztály feladata volt,
hogy jelenlegi helyéről. Havaj-Jobbos felé felderíttessen. A felderítést
Bátorffy őrnagy a 61-es ezred 2 zlj.-ával és a kirendelt 39-es századdal
végezte Oroszvágás-Homonna-Olyka területére. A hadosztály az elől lévő
biztosító csapatokat felváltatta Kouff ezredes 46. gy. ezr. 2 zlj.-ával és az
I. zlj.-unkkal. Utóbbi Turányó1 elmenetelt észak felé és 9 km. út után
Felső-Olsva és Alsó-Olsva közötti erdős hegyen állásba ment, ill. a 43. gy.
ezred zlj.-át felváltotta. A II. zlj.-unk Turány-ban maradt.
A Zeiss-zlj.-at a Birkenhain csoporttal vasúton Udva-ról Koskócz-ra
szállították és a Laborcza völgyétől nyugatfelőli hegyeken ment állásba.
Dec. 7. |
A helyzet változatlan maradt. A
hadosztály az Alsó- olsvánál biztosító I. (Moldauer) zlj.-at a szomszédos 20.
honv. hadoszt.-hoz csatolta e megszállás tartamára. Az ezredet hivatalos
távirattal értesítették, hogy Lengyelországban az 5. orosz hadsereget
megvertük és csapataink Lodz-ba bevonultak. A hadsereg-főparancsnokság
elrendelte, hogy az itteni 3. hadseregünk erélyesen támadjon északi irányban,
azután a Limanová-nál álló oroszok szárnya ellen forduljon és az ottani 4.
hadseregünkkel egyesüljön.
Dec. 8. |
A VII. hadtest erői Sztropkó és
Turány közötti magaslatokon voltak, Sztropkó-tól 4 km.-re délre az orosz 3. lövészdandárral
szemben a 20. honvéd hadosztály állott. Éjjel 1 órakor kapott parancsra a VII.
hadtest megkezdte előnyomulását. Kouff ezredes csoportja az I. zlj.-unkkal
Felső és Alsó-olsva-nál állásban maradt és lekötötte a vele szemben álló
ellenség erőit. Reggel azonban Sandal
irányába szintén előrenyomult. A 1/2 I. zlj. egyenest Sandal-nak támadt, balra
tőle a 46-osok 1 1/2
zlj.-a volt. A másik fél I. zlj. jobbra a 20. honvéd hadosztállyal
összeköttetést létesített Reif őrnagy parancsnoksága alatt. Utóbbi másnap mint
hadtest-tartalék kelet felé eltolódott. Kouff csoportjának támadása délután 6
órakor tért nyelt és este 9 órakor a fél I. zlj.-unk Sandal elé jutott, s ott
maradt éjszakára. Le Beau tábornok a 17. hadoszt.-al és a Reviczky csoporttal
az Ondova kelet felőli magaslatain át északi irányba támadt. A támadó
csoporthoz tartozott Henneberg ezredes dandára is, amelyet a II. zlj.-unk mint
hadoszt. tartalék követett.
Amidőn a támadó csoport jobbra
Vojtvágása és Érfalu felé kikanyarodott, a 96. és 29. gy. ezredek között hézag
keletfezett, ebbe az űrbe rendelték délután 3 órakor a II. zlj.-at. 4 órakor a
II. zlj. megfelelően elhelyezkedett, azonban a hézag mindig nagyobbodott, s
végül a 37-esek II. zlj.-a arcvonalát korrigálni kellett. Az arcvonal
helyesbítések alatt besötétedett, s most az a ritka eset alakult ki, hogy az
élcsapatok az ellenség háta mögé kerültek, a tartalékok pedig szembe az
ellenség szárnyát biztosító csapatokkal. Utóbbi történt meg a mi II.
zlj.-unkkal is. Amint századaink este 9 órakor Vojtvágása faluba bevonulóban
voltak a falu felől tüzet kaptak. Mindenki azt hitte, hogy saját csapataink
tévedésből tüzelnek ránk. A zlj.-nál tartózkodott Henneberg ezredes, a
dandárnok és Le Beau tábornok a hadoszt. parancsnokság egész törzsével.
Utóbbinak egy tagja, Bosits vezérkari őrnagy előbb németül, később magyarul is
harsány hangon átkiáltotta „tüzet szüntess”. E helyett azonban a tűz egyre
fokozódott, a sűrűn becsapódó lövedékek oly zavart okoztak az éppen a faluba
bevonulni szándékozó zlj.-unknál, hogy az emberek visszariadva, hátra
özönlöttek, s a zlj.-at egy mögöttes dombon újra gyülekeztetni kellett. Ekkor
bizonyságot szereztek arról, hogy a falut csakugyan az oroszok tartják
megszállva. A falu kitisztítását másnapra halasztották, de reggelre az oroszok
elvonultak. Az éjszakát a hadosztály Sztropkó kelet felőli magaslatain
töltötte.
Krautwald csoportja elől az oroszok Ökröske mögé, a Laborczát kelet felől
övező magaslatokra hátráltak, a mieink a nyugat felőli magaslatokon foglaltak
állást. A Zeiss-zlj. Bacsilla ezr. parancsnoksága alá került.
Dec. 9. |
Az ellenség erőit a Laborcza és
Ondova völgyeibe vissza. A 17. hadosztály a Havaj-Mákos szakaszba igyekezett.
8-án este Vojtvágása-ból jött váratlan tüzeléstől a II. zlj.nak 5 halottja és
8 sebesültje lett. A II. zlj. 9-én délelőtt 9 óra 15 perckor az erdő szélén
támadásra alakult e falu ellen, erre az oroszok elvonultak. A 17. hadoszt.
délelőtt 10 óra 30 perckor a 315-ös magaslaton újból gyülekezett és a további
előnyomulásra alakult, ekkor a II. zlj. a 3. honvéd gy. ezreddel (Hauser
ezredes) hadoszt. tartalékba került.
Az előnyomulás következtében
Felsőolsva-nál állásban visszamaradt I. zlj. is követte a hadosztályt. E zlj.
1. és 2. százada Reiff őrnagy parancsnoksága alatt a hadtest-tartaléknál
maradt, menetében reggel 8 órakor Köves és Hegyzávod között, éjszakára pedig
Pusztaházán volt. Az ellenség a 17. hadoszt. elől visszavonult, mire a támadás
iránya Havaj lett. A II. zlj. az előrenyomuló főcsapat balszárnyát
biztosítolta Vojtvágása-tál Kisberezsnye-Velkő-Mákos vonalán. Ennek a
biztositó zlj.-nak nagyon fáradságos volt az útja, mert az a Mocitka patak
menti úttalan magaslatokon, a 315-ös, 297-es, 334-es csúcsokon, azután a
Kozuchov hegyen, majd a 434-es magaslaton át vezetett és ezen kívül a zlj.-nak
állandóan harcra felkészülten kellett haladnia. De a harcalakzatban haladó
hadoszt. menetét is meglassították a menetakadályok oly annyira, hogy a II.
zlj. eléje került és így a hadosztály elővédje lett. Mint ilyen a Kisberezsnye
feletti magaslaton este azt a parancsot kapta, hogy V e 1 k ő-t rohamozza meg
és az oroszok utóvédjét űzze el onnét. A II. zlj. (Hölzl őrnaggyal) későn,
sötét éjben érkezett meg Velkő elé, e falu erősen volt megrakva oroszokkal,
azért Hölzl a támadást másnap reggelre halasztotta el.
Kouff csoportjában 1/2
I. zlj.-unk 9 árakor folytatta a támadást, lépést tartva a jobboldalt támadó
20. honvéd hadosztállyal. E fél zlj. megrohamozta Sandal falut, a benne volt
oroszokat elfogta. Kouff csoportja délután 4 órakor az 528 m. magas Banja hora
nevű erdős magaslatot érte el (Sztropkó-tól nyugatra). Este 9 órakor
lerendelték a völgyben lévő Sztropkóra.
Dec. 10. |
Dukla felé visszavonuló ellenséget
csapataink az egész vonalon követték, az ellenség utóvédjeivel heves harcok
keletkeztek. Az erélyes üldözést megnehezítették a jeges, síkos útak, a nehéz
terep ú. m. erdőségek, meredek magaslatok, s végül a hiányos élelmezés.
Éjfélutáni 2 órakor Velkő elé, Reviczky alezredes csoportjához érkezett a II.
zlj.-unk, s szabadban megpihent. 4 órakor, amidőn világosodni kezdett, az
ellenség kiürítette Velkő-t. Reviczky a további előnyomulás érdekében a faluban
gyülekeztette csoportját, megvárta a hadtest-tartalékot (evvel az ottani 1/2
I. zlj.-unkat is), azután tovább menetelt északnak Mákos-on át Nagytavas-ra és
Peszternyc-re.
Az ellenség helyenkénti
felbukkanása következtében előidézett felfejlődések, átcsoportosítások stb.
csapatainkat nagyon kifárasztották, az emberek csak késő éjjel juthattak rövid
nyugalomhoz. Így volt az p1. P e s z t e r n y e-nél is. Az elővédet délután 2
óra 30 perckor az ellenség feltartóztatta, csak 5 órakor- tudták elűzni onnan.
A 1/2 I. zlj.-unk Mérfalvánál 32 oroszt fogott el. Ez a
fél zlj. tovább ment egyenesen Rózsadomb-nak, ahová báró Henneberg csoportjához
este 10 óra 30 perckor érkezett. A csoportot az ellenség tüze fogadta, erre
Pilar ezredes a sötétségben a 39-es, 96-os és 43-as zlj.-akkal (összesen
néggyel) támadásra indult, de a sötétség miatt nem tudott előbbre jutni. A
zlj.-aljak harcalakzatbat. maradtak künn az ellenséggel szemben.
A II. zlj. Velkő-től az ellenséget
üldözve észak-nyugatnak - az előbbi csoporttól eltérőleg - mint a hadosztály
baloldali oszlopa nyomult előre, Ladomérvágás-nál megállott és megpihent. A
falut az ellenség ágyúval lőtte. József főherceg hadtestparancsnok épp akkor
szemlélte ott a helyzetet. A kocsikonyhák is eljöttek ide s így 4 napi
nélkülözések után az emberek végre meleg ételhez jutottak. A hadosztály-parancsnok
azonban alig engedte meg az étkezést és sürgette a tovább indulást.
A tegnap esti parancsra a Kouff csoport alig hogy éjfél előtt
Sztropkóra érkezett, hajnali 2 órakor ismét felrendelték a Banja hora
magaslatra. A fárasztó ide-oda út után ismét tovább indult északi irányba,
délelőtt 11 órakor Felsőrákóc-ra ért, tovább haladva Alsóvízköz-nél újból a 17.
hadosztály kötelékébe jutott. Az ezred helyzete tehát dec. 10-én: 1/2
I. zlj. Alsóvízköznél, a másik 1/2 I. zlj. Rózsadomb-nál,
a II. zlj. a kettő között Ladomérvágás-on, Zeiss
zlj. Laborczrév-en.
Dec. 11. |
Pilar ezredes csoportja (1/2
I. zlj.-unkkal) reggel 6 órakor folytatta a támadást Rózsadomb ellen. Miután az
oroszokat elűzte onnan, már 8 óra 15 perckor Ladomérmezőn volt, ahonnan azonnal
Dukla-szoros felé felderített. Ezredünk 4 százada a faluban készültségben
állott. Az oroszok A 1 s ó k o m á r n o k-nál ismét állást foglaltak, ellenök
a támadás déli 12 órakor Ladomérmező-től megindult. A küzdők vonalában Siemens
alezredesnél 1, Pilar ezredesnél 2 századunk harcolt. Délután 3 órakor a
csoportok Alsókomárnok-ot bevették.
Az esti sötétségben ezredünk a
Dukla-szorosba érkezett. Miután az oroszok a legközelebbi helységben -
Barwinek-ben - tartózkodtak, csapataink az éjszakát harcalakzatban töltötték.
Felsőkomárnok és Barwinek között a
szorosban, az 502-es magaslaton Reviczky alezredes csoportja volt egy 39-es századdal,
mögötte tartalékban Felsőkomárnok-nál három 39-es század. Ettől nyugatra állott
a Siemens csoport, a bal szárnyon Sarbó-nál Kouff ezredes két 39-es századdal.
A Zeiss-zlj. nagy nehézségek leküzdésével érkezett a Beszkid hegység
gerincére és másnap dec. 12-én már ismét Galiciába, Radoszyce-be, az Oslawica
völgyébe jutott.
Dec. 12. |
Reggel amint a támadást folytatni
akarták, megállapitották, hogy az oroszok Barwinek-et elhagyták. A menet folytatásánál
az ezred az elővédet képezte. Egy új hadrendi beosztással az ezred 6 százada a
34. (Henneberg) dandárhoz, és 2 százada Kouff ezredeshez került. A további
előnyomulásnál Tylawa-n túl a menetet egy szétrombolt hídnak a helyreállítása
késleltette. Amidőn az elővéd déli 1 órakor Lipowicá-t elérte, megállapították,
hogy D u k 1 a város két oldali magaslatain és Zboiska-nál 4000 lépésnyi
távolságra az oroszok állásban vannak. Foglyok kijelentései szerint az oroszok
erősítéseket kaptak. A szembe került oroszok ellen az elővéd délután 3 órakor
Lipowica felett (északra) felfejlődött és beásta magát. Az állásban a jobb
szárnyon, egészen Zaklucin-nál egy 39-es század volt, azután egy 46-os század
állott, a balszárnyon pedig két 39-es század, egy 39-es század tartalék a
faluban. A főcsapatot Henneberg ezredes nyugat felől - Ywla-tól - átkaroló
támadásra vezette, vele volt két 39-es század. A támadás a nehéz terepen csak
lassan haladt előre, az oroszok erős ellenállást fejtettek ki, ezért a
hadosztály tartalékából Moldauer századossal egy 1/2
39-es és egy 1/2 33-as zlj.-at vetettek be. Ezek már
sötétben érkeztek meg a támadási sávba. Le Beau tábornok este 8 órakor
megállíttatta a harcot, s annak folytatását másnapra, reggel 3 órára rendelte
el. Azonban a támadás már csak világos reggel volt újból megindítható. A
lövöldözés egész éjjel tartott
Dec. 13. |
A tegnap megkezdett támadást reggel
folytatták, de nagy veszteségekkel. Tért akkor nyertek, amidőn Reiff őrnagy
ezredünk 2 századával (Fischer t. hadnagy és Vitéz t. zászlós századaival)
Zboiska felől a 398-as magaslaton át előtört. Fischer hadnagynak az 1.
századdal sikerült egy orosz üteget megrohamoznia, de míg az ágyút kezelő
legénység kézigránátokkal védekezett, az orosz tüzérek lovaikat az ágyúk elé
fogták és 2 ágyú kivételével az üteg nagyobb részét megmentették.
Dukla városon át elsőnek a mi 7.
századunk hatolt át, amint ez a város tulsó szegélyére ért, a magaslatokról
gyilkos tüzet kapott. Ebben 2 óra hosszat kitartott, amíg a többi század el
tudott odáig jutni. Délelőtt 10 óra 45 perckor Dukla a miénk volt. A csapatok
ott megpihentek és étkeztek.
A támadó főcsoport 10 tisztet, 933
orosz katonát fogott el, 4 géppuskát, 2 ágyút és egyéb nagy mennyiségű anyagot
zsákmányolt. Ezredünk vesztesége: 10 halott, 1 tiszt és 121 ember sebesült.
A 17. hadosztály délután folytatta
menetét és este 9 órakor elérte Draganowa-Lazy-vonalát. A II. zlj.-unk a
főcsapat elővédjében menetelt, a menet beszüntetése után pedig Pilar ezredes
parancsára Lazy-nál foglalt állást.
A Zeiss-zlj.-at egy 46. gy. ezredbeli zlj.-jal egyesítették, ez a
kombinált zlj. ezután mint 39/46-os zlj. működött. A mai napon Kulaszno-ra
érkezett.
Dec. 14. |
Az offenzíva északi irányban
folytatódott. Az ezred zöme Lazy-ból reggel 7 órakor elindult és Bobrka-n át
haladva este 9 órakor Zrecin-be érkezett. Éjjel 12 órakor riadó volt, s a
menetet folytatták.
A 39/46-os Zeiss-zlj. külön álló feladattal Zagorcz elé menetelt.
Dec. 15. |
Az éjféli riadó után Pilar ezredes
a 39. és a 96. gy. ezredekkel Bialobrzegi-re menetelt, Hogy ott a 20. honvéd hadosztály
átkelését a Wislok folyón elősegítse. Az ezredek sötét éjszakai nehéz menet
után reggel 5 óra 45 perckor érkeztek Bialobrzegi alá. Ez szánalmas menetelés
volt. A kimerült emberek útközben le-leültek, a gyakori rövid pihenőknél földre
dőltek és elaludtak, elmaradoztak. Az elmaradottak az ismeretlen terepen és a
sötétben nem találták meg csapattestüket és szanaszéjjel kóboroltak. Az
említett falunál egy felderítő-osztag átment a Wislok-on, a túlsó parton
sikerült összeköttetést létesíteni a 20. honvéd hadosztállyal. Pilar ezredes
csoportja ezután átkelt a folyón, egy drótkötélre erősített bürün az emberek
egyenként mentek át a túloldalra. Ez az átkelés a délelőtt folyamán több
órahosszat tartott. A Pilar csoport a Krosnó feletti 279-es magaslaton állást
foglalt és a Krosnó-ban volt oroszokat elfogta. Délután az ezred visszament
Bialobrzegi-re( ott hadoszt. tartalék lett) és elszállásolta magát. Hideg téli
eső esett egész nap.
Dec. 16. |
Az oroszok tetemes erősítéseket
kaptak. Az ezred Bialobrzegi-ből Potok-on át Jedlicze vasútállomásig menetelt,
itt újból a 17. hadosztályhon, került, de a két zlj.-jat külön csoporthoz
osztották be. Az I. zlj. Jaszczew-be ment, ahol hadoszt.-tartalék lett. E
zlj.-tól felderítő osztagot indítottak az ellenség felé. (Az egyiknek
parancsnoka Szladek zászlós volt.).
A II. zlj. észak felé menetelt és
Ustrobna-nál állásba ment. Az ezredparancsnokság Jaszczew-ben maradt..
A 39/46-os Zeiss-zlj. a Krautwald csoporttal a San völgyébe érkezett és
Csaszyn-Tarnava dl. területén (Lisko-tól 6 km.-re nyugatra) több napig tartó
harcba került.
Dec. 17. |
A 17. hadosztály csoportjai
megtámadták az oroszokat. Az ezred I. zlj.-ja a 46-osokkal Kouff ezredes
csoportjában Budzisz-től északra a Chrzaslowka feletti 312-es magaslatnak
támadt és déli 1 óra 30 perckor elérte P r z y b o w k a és Niepla előtti
magaslatot. Utóbbit e zlj. rendkívüli heves ágyú és gyalogsági-, valamint erős
oldalozó tűzben vitéz nekiiramodással foglalta el. Egy század a falun át
törtetett és az észak felőli orosz állások egy részét rohammal foglalta el. A
veszteségek nagyok voltak. A II. zlj. a 33-asokkal és a 29-esekkel báró
Henneberg ezredes csoportjában Ustrobna-tól Wojaszowka felé támadt és délután
elérte e falu melletti magaslatokat. A csapatok az éjszakát a harcvonalban
töltötték, a harcjárőrök az ellenséget szemmel tartották.
Ezredünk állománya 910 ember
(puska) volt.
Dec. 18. |
A hadosztály a Wislok két partja
mentén tovább támadt északnak Frysztak felé. A délelőtt elindított csoportok
délután 3 órakor az egész vonalon harcoltak és pedig : Az I. zlj.-unk Przybowka
feletti
316-os magaslaton, a II. zlj. a
Henneberg csoportban a szélső jobb, azaz keleti szárnyon a W i d a c z feletti
magaslaton. (A VII. hadtest mostani offenzívájának az elért legészakibb pontja
Widacz volt.) Itt esett el az igen tehetséges és vitéz Serbák őrmester, a
gp.-osztag parancsnoka sok mással.
A délelőtti elindulásnál 1 és 1/2
század a parancs téves értelmezése folytán Bátorffy őrnagy csoportjához
csatlakozott, onnan ismét visszaküldték és számára az árkászosztagunk (Pionnier
Abteilung) a Wislokon átjáró bürüt épített. Éjszakára a csapatok kinnmaradtak a
harcvonalban. Az ezredparancsnokság Bajdy-ban volt.
Dec. 19. |
Dacára az irdatlan rossz, hűvös,
esős időnek, a harcok nagyon megélénkültek. Az ellenség erősítéseket kapott,
azért a VII. hadtestnek szorosabbra kellett csoportosulnia. A kelet felőli
szomszédos 20. honvéd hadosztályt az oroszok visszaszorították, ennek
következtében a jobb szárnyunk védtelen lett és a csapatok visszarendelése
elkerülhetetlen volt. A 17. hadosztály készültségi állásba ment vissza
Ustrobna és Jaszczew területére.
A jobb szárny hathatós
biztosítására szükségesnek mutatkozott, hogy a Wislok tulsó partját uraló
bratkowka-i magaslatok a kezünkben legyenek. Azokon azonban már az oroszok
állottak, így tehát azokat előbb el kellett foglalni. Erre eleinte csak egy
61-es zlj.-jat (Bátorffy őrnaggyal), de később a Henneberg csoportot is
kirendelték. Miután a szomszédos 20. honvéd hadosztálytól semminemű támogatást
remélni már nem lehetett, a hadosztályunktól elrendelt támadás elmaradt és a
Henneberg csoport II. zlj.-unkkal visszament U s t r o b n a-ra.
Az I. zlj. Pilar ezredessel
Jaszczew-ben volt, egy századunk Kouff ezredesnél, az utóvédnél maradt az
északabbra fekvő Przybowka-nál. Egy századunkat egy 29-es 1/2
zlj.-jal (Kastner őrnaggyal) este 1/2 9 órakor
Ustrobnatól keletre Odrzykon-ra küldték, hogy összeköttetést létesítsen a
visszavonult 20. honvéd hadosztállyal. Éjjel az oroszok támadását jelentették
kelet felől, erre a Ustrobnán lévő II. zlj.-at éjjel 11 órakor felriasztották
és a falun kívül készültségi állásba helyezték, ezáltal kiegészült a biztosítás
észak-kelet felé. Az ezredparancsnokság Jaszczew-ben volt. Az ezred több nap
óta a csoportokra szétosztva annyira részekre volt bontva, hogy az ezredparancsnok
: Hölzl őrnagy (segédtiszt : Sill főhadnagy) csak közigazgatásilag,
adminisztrative tudott működni, nem pedig harcászatilag.
Zeiss őrnagy 39/46-os zlj.-a Sanok várostól 8 km.-re nyugatra Piasarowce-nél
állott harcban.
Dec. 20. |
Az oroszok észak-kelet felőli erős
nyomásának ellensúlyozására Pilar ezredest Moldauer százados I. zlj.-ával és
egy 96-os zlj.-jal a 20. hadosztály támogatására K o r c z y t l a -ba (Krosno
mellett) irányították. Az I. zlj. reggel 8 órakor érkezett oda és harcra
fejlődött. Délután 1 óra 20 perckor is harcban állott, de ekkor már az ellenség
túlerejének engedni volt kénytelen, s nagy veszteséggel visszavonult. Az 1.
század (Ezry), t. hadnaggyal) és a 4. század részei fogságba jutottak. Kouff
ezredes a 39-es századját (utcóvéd) Przybowka-nál a Vislok balpartjához küldte,
az délután 3 órakor kénytelen volt visszavonulni. Kastner őrnagy Odrzykon
északi szegélyén egy 39-es és két 29-es századdal volt állásban és harcban.
Henneberg csoportja (a mi II.zlj.-unk 3 századával)
Ustrobna-ban volt. Ustrobnába
jöttek meg az ezred számára az otthonról küldött karácsonyi ajándékcsomagok. A
háború első karácsonyára rengeteg adomány érkezett a megcsappant állományú
ezredhez. A legtöbb csomag nem volt kézbesíthető, mert a címzettek közül igen
sokan hiányoztak. Az adományokat igazságosan elosztották a harctéren volt
legénység között.
Dec. 21. |
A 4. lovas hadosztály északi
irányba támadt, a gyalog csapatok ezt (tűzzel) támogatták, de miután a túlerő
ellen eredmény nem volt remélhető, a 17. hadosztály e lovas hadosztály védelme
alatt Jaszczew és Ustrobna mögött gyülekeztette csapatait.
Az Ustrobnaban elhelyezett zlj.-jal
éjszakára a falutól délre állást vétettek. Ez az elővigyázatosság helyesnek
bizonyult, mert az oroszok az éj folyamán minden irányból a faluba
beszivárogtak és reggel az állásban levőket megtámadták. A zlj.-nak nagy
veszteségei voltak, éjszaka az 5. század eltévedt.
Az eddig elkülönített Zeiss zlj. e napon újból visszakerült a 17.
hadosztályhoz. Eleinte megmaradt Birkenhain tábornok csoportjában, e hó végén
pedig véglegesen beolvadt az ezredbe.
Dec. 22. |
Előbb a keleti szárnyunkon a 20.
hadosztály vonult vissza, most a nyugati balszárnyunkról a III. hadtest hagyta
el állásait. Parancs jött, hogy az ellenség nyomását fel kell tartani. Az I.
zlj. - Henneberg-csoport - Dobieszyn-nál állott harcban, a II. zlj. az
előbbitől keletre B i a 1 o b r z e g i - P o 1 a n k a vonalát védte. Este a
hadosztály feladta állásait és éjszakára Zrecin területére vonta vissza
csapatait. (Általánosan : Iasiolka patak nyugati partjára.)
Elesett és megsebesiilt 80
emberünk. (Köztük Schwab Ottmár t. hadnagy.)
Dec. 23. |
Az ellenség túlereje miatt a hadosztály,
illetve az ezred Zrecin-t is elhagyta és D r a g a n o w a-ra ment vissza. A
visszavonulás fedezésére a II. zlj.-jat 11 órakor Zrecintől keletre
Szcsepanlowa-nál helyezték állásba. Később a Glowienka-i út elzárására még 2
századot és a gp.-osztagot (5 gp.-val) Nachnowka falun és a Jasiolka patakon
keresztül a keleti dombokra küldték. Amidőn a már napok óta tartó, néha út
nélkül, mély hóban való meneteléstől kimerült emberek a nevezett faluba értek,
egy kozák csapat váratlanul körülzárta őket és Csukás törzsőrmester meg 16
ember kivételével valamennyiüket elfogta. Az elfogottak között volt Szladek
zászlós (gp.-osztag parancsnoka) és a századok fiatal parancsnokai : Sajó és
Mózes zászlósok. Rövid időn belül az ezred 4 századot, kb. 5-600 embert veszített.
A draganowai hegytetőn, az erdő szélén a 404-es magaslati pontnál az ezred
elsáncolta magát s ott maradt éjszakára.
Az ezred veszteségeit pótolta
némileg az ide érkezett 2 m e n e t s z á z a d 441 embere. (Hozták :
Prokopovits főhadnagy és Steinbach t. hadnagy.) A II. zlj.-at kiegészítették 4
századra. Az I. zlj. Peteani tábornok (4. lovas hadosztály) csoportjába, a II.
zlj. Metze alezredes csoportjába volt beosztva.
Dec. 24. |
A VII. hadtest eddigi vezérkari
főnöke Schilhawsky ezredes helyébe E i s n e r - B u b n a vezérkari alezredes
jött. A hadosztály ma is tartotta a draganowa-i vonalat, az ellenség szorosan a
harcvonalunkhoz tapadt.
Le Beau tbk., a 17. hadosztály
parancsnokának naplójából :
„Este 8 órakor a
hadosztályparancsnoksághoz Ywla-ba egy 39-es zászlós az I. zlj. gp.-osztagával
és 74 emberrel érkezett és jelentette, hogy a 433-as magaslatról az I. zlj.-at
leszorították és széjjelugrasztották. A hadosztályparancsnok ezt nem hitte el
néki és a zászlós ellen megindította a bűnvádi eljárást, de tájékozódás
céljából egy járőrt küldött oda ki. Utána 8 óra 30 perckor a hadosztályhoz az
I. zlj. segédtisztje is megjött 30 emberrel, a segédtiszt a zászlós
kijelentéseit igazolta. Az érkezetteket a 29. gy. ezredhez - Kouff ezredeshez
- osztották be.”
Ez volt az I. zlj. embereinek a
karácsonyestje.
A II. zlj.-nak harcállása a
Palacowka feletti magaslaton volt. E z e n
a z e r d ő s h e g y e n
t ö l t ö t t é k
e z l j. – n a k d e b r e c e n
i é s
h a j d ú s á g i e m b e r e i a s z e
n t e s t e t. Egy erdőtisztáson letaposták a havat, a tér közepére egy nagy
karácsonyfát állítottak, azt körülállották és halkan, áhítattal szent énekeket
énekeltek. Gondolatban mindenki otthon volt az övéi között.
Dec. 25. |
A hadosztály délig az eddigi
állásaiban maradt, azután visszavonult. Közvetlenül a visszavonulás előtt a
kilátást gátló téli köd felszállott és kb. 1200 lépésre felénk menetelő
hatalmas lovassági és tüzérségi oszlop mutatkozott. Századaink tüzeltek rájuk,
ezek azonban igen szép rendben leszálltak lovaikról tűzharchoz és tüzérségükkel
igen hathatósan adták vissza a kölcsönt. A zlj.-ak széjjel bontva most sem
voltak ezredkötelékben. Hölzl őrnagy betegen elment. Estére a II. zlj. Metze
alezredes csoportjában Ywla és a Kárpátok gerincéből kiemelkedő 694 ni. magas
Hyrowa csúcs között vett állást arccal észak-keletnek. A 1/2
I. zlj. hadosztálytartalék volt.
Dec. 26. |
A hadosztály a Dukla-szoros feletti
Barwinek körüli terepre vonult vissza.
A rettenetes rossz, havasesős
időjárás következtében a járatlan síkos útak, valamint az elgyengült emberek és
állatok miatt sok hadianyagot kellett elhagynunk. A hadosztályparancsnok
rendeletére Barwinek mellett egy 39-es század nagy mennyiségü tüzérségi lőszert
ásott el, hogy az ellenség kezébe ne kerülhessen.
Itt csatlakozott az ezredhez az október hó 20-a óta elkülönített Zeiss
őrnagy zlj.-a a megmaradt csonka századaival, Zeiss őrnaggyal érkezett
az útközben felvett két népfelkelőszázad is, melyeket régi, kék ruhában,
rosszul öltöztetett munkásszázadok embereiből állítottak össze. Szremacsky
főhadnagy által vezetett menetszázad is itt vonult be. Ezredünk ezekkel
állományilag annyira gyarapodott, hogy 9 századot alakíthatott.
Z e i s s ő r n a g y
á t v e t t e a z e z r e d
p a r a n c s n o k s á g á t. A II. zlj. parancsnoka Moldauer százados
lett.
Az ezred harcállása közvetlenül a
Dukla-szorostól északra, valamint a hágó útjától keletre a Zyndranowa feletti
magaslatokon volt, jobb szárnnyal (egyúttal a Hadosztály jobb szárnya is) a Dzial
magaslaton, balszárnnyal Barwinek észak felőli útjánál. Ehhez Pilar ezredes
csoportjának jobb szárnya támaszkodott. A nagykiterjedésű arcvonal ellenséges
beíratás ellen nehezen volt tartható. Állásban voltak a II. zlj.-tól
Prokopovits főhadnagy, Palkovics t.
hadnagy, Somogyi zászlós és Papp zászlós által vezetett századok, ezenfelül
Mini főhadnagy százada és még egy század. Két századunk mozgótartalékként
Zyndranowa faluban maradt.
Az ezred másnap is eddigi állásában
maradt. Az oroszok egész nap tüzeltek a D z i a 1 magaslaton átvonuló
állásaink, gyalogságuk pedig a hegy aljában gyülekezett és ott beásta magát. A
hegytetőn volt két századunkat felváltotta ezredünk 8. és 12. százada. Az egyik
felváltó század első lépcsője (része) kb. 100 emberrel haladt az erdőben
felfelé a gerincre, néhány száz lépésre követte őket a másik lépcső, szintén
annyi emberrel. Menet közben a századparancsnok tájékozódás céljából
meg-megállott és visszamaradt. Amint újból előre sietett, az első
lépcsőbelieket sehogysem tudta megtalálni, azok nyomtalanul eltüntek. A
frissen esett hóban nem lehetett megállapitani, hogy azok merre mentek.
Kiáltások, sípjelek nem vezettek eredményre, az eltévedtek teljesen elvesztek.
Az oroszok este 5 óra 30 perckor észak-kelet felől nagy erőkkel támadtak, s a
bal szomszédos Pilar ezredes csoportjánál áttörték az arcvonalat és vele
együtt részben Fischer t. hadnagy 39-es századát is felgöngyölítették, illetve
letarolták. Zeiss őrnagy az ezred vonalának megerősítésére két 43-as századot
kapott. Később az oroszok visszaűzésére a 17. honvédezred (Gombos ezredes)
kapott parancsot.
Utóbbiaknak felkészülődése a
támadásra sötét éjszakába nyúlt, e késedelem miatt Moldauer százados II.
zlj.-ának veszélyeztetett balszárnyát vissza kellett venni. Éjjel a
hadosztályparancsnok elrendelte, hogy az oroszokat a honvédek bevárása nélkül
is meg kell támadni. (Sill főhadnagy ezredsegédtiszt ezt a parancsot
tekintettel az elől lévő gyenge erőinkre a hadosztályparancsnoktól írásban
kérte.)
Dec. 28. |
Reggel 3 óra körül megindult a
megparancsolt támadás a 17-es honvédek nélkül. Az oroszok engedték, hogy
embereink egész közel jöjjenek hozzájuk, akkor azután gyilkos tüzet zúdítottak
rájuk. A 43-asok azonnal visszaözönlöttek, a Zeiss őrnagynál volt honvédszázad
bátran megrohamozta az ellenséget, a 200 vitéz emberből csupán 15 jött vissza.
Századaink az egész vonalon
visszamentek és közvetlenül a Zyndranowa előtti szűk hegytaréjt szállották meg.
Itt is Moldauer százados ment állásba.
A nem sikerült támadás után
megérkezett Gombos ezredes is a 17-es honvédekkel és a támadást megismételtük.
Gombos ezredes ezt akként tervezte, hogy arcban három 39-es századdal és
átkarolólag a szárnyról 6 honvéd századdal támad. Azonban az oroszok az éjszaka
folyamán szintén átkoroló támadáshoz csoportosultak, ez által a honvédek maguk
kerültek átkarolás alá és roppant nagy veszteséget szenvedtek.
Az arcban támadó három 39-es
századnak is nagy veszteségei voltak. Sok derék ember pusztult el, közöttük :
Palkovics t. hadnagy, ki súlyos sebesüléssel az oroszok kezébe került, Wolff t.
zászlós elesett (utólag arany vitézségi érmet kapott.)
Délután folytattuk a
visszavonulást, az ezred egész éjszakán át menetelt. Tüzérségünk megmentése
csak emberi erővel volt lehetséges, mert az agyonkínzott lovak teljesen használhatatlanokká
váltak.
A 17. hadosztályparancsnokság
csapatainak állapotáról a felettes parancsnokságának a következőket jelentette:
„A hadosztály csapatai október hó elejétől kezdve szakadatlanul
meneteltek és harcoltak. Ez idő alatt kétszer keltek át a Kárpátokon és a
legritkább esetben lehetett őket elszállásolni. Különösen a legutóbbi
offenzívának voltak igen nehéz követelményei úgy a tisztekre, mint a
legénységre nézve egyaránt. Az igen rossz időjárás ezeket a fáradalmakat
szinte elviselhetetlenné tette. Mindezek nagyon lerontották a csapatok fizikai
erejét, a folytonos visszavonulás pedig azok erkölcsi erejét is."
Dec. 29. |
Hajnali sötétségben érkezett
ezredünk zöme kimerülten L a d o m é r v
á g á s-ra, ahol némileg kipihenhette fáradalmait. A hadosztály innen
felderített és úgy intézkedett, hogy ha az ellenség Kapisó felől jönne,
ellentámadással tartóztassuk fel. Az oroszok azonban nem jöttek, így embereink
az éjszakát ott és Felsővízköz-ön töltötték. Henneberg csoportja Ruzsoly-on
volt.
A 17. hadosztály naplója szerint
december 20. és 22. közötti időben ezredünktől orosz fogságba esett : 1
hadnagy, 212 ember és bizonytalan módon eltűnt : 130 ember.
Az ezred ütközetállománya dec.
29-én : 1 és 1/2 zlj., 2 géppuska-osztag, azaz 845 puska
és 5 gp. összállomány : 1 törzstiszt, 2 százados, 6 alantos tiszt, 6
hadapródjelölt és 1002 ember.
A hadosztály a 33., 37. és 29.
ezredek lemaradt embereiből egy kombinált zászlóaljat alakíttatott, ennek
parancsnoka a 39-es Kappel százados lett.
Dec- 30. |
Ezredünk nem változtatta a helyét.
Somogyi zászlós a 8. század 25 emberével Ruzsoly-ból átment Belejőcz-re, a
falut környékező magaslatokat átkutatta és estére ismét visszament Ruzsoly-ba.
Pintér százados 2 menetszázaddal
Felsővízköz-re érkezett.
Dec. 31. |
Az egész ezred báró Henneberg
csoportjába került és F e 1 s ő f e n y v e s-re ment pihenőre. Ez ugyan nem
volt teljes pihenő, mert az ezrednek Belejőcz-Kisfagyalos-Felsőhímes falvak
vonalában előőrsükkel kellett biztosítania magát.
A háborúnak ez a csonka - 1914. - esztendeje sok áldozatot szedett
Debrecen és a Hajdúság vitéz fiainak sorából. Ennek dacára a legkevésbé sem
lankadt el az ezred kitartásban, kötelességteljesítésben, fegyelemben és
becsülettel harcolta végig a következő - tán még több áldozatot követelő négy
súlyos esztendőt is.
Az ezrednek veszteségei 1914. december 31-ig :
1086 hősi halott, 3104 sebesült, 1029 beteg, orosz fogságba került 617
ember és eltűnt 443.
Tiszti veszteségek voltak : 30 hősi halott, 47 sebesült, 76 beteg.
Fogságba jutott 4, eltűnt 2.
A muszka medve már teljes súlyaival
ránehezedett Galíciára és míg egyik talpaival a tőlünk csak néhány napi
járásnyira levű Przemyslt fojtogatta, a másiknak karmaival a Kárpátoknak erdős
gerincét, ezeréves határainkat bontogatta. Így kezdődött Magyarország számára
az újév.
Bár erősen megcsappant létszámú
csapataink, a nagy hézagok kitöltésére egy gyér, mondhatni csatárláncszerű
vonalban voltak kénytelenek felállani és számottevő tartalékaink sem voltak,
még sem elégedtünk meg a passzív védő szerepével, hanem időnként kétségbeesett
erőfeszítéssel, nekirohantunk a mélyen tagozott ellenséges túlerőknek, nehogy
azok lélegzethez juthassanak, vagy átcsoportosulhassanak.
A VII. hadtest (összesen alig 6000
puska) a teljes létszámú 12. szibériai és 12. és 19. európai hadosztályoknak
legalább is ötszörös túlereje elől először lépésről-lépésre kitért, majd
február elején, Sztropkó előtt lábát szilárdul megvetette. Ez volt a
háromhónapos kárpáti nagy téli csata kezdete.
A már október közepe óta majdnem
szakadatlanul tartó harcok és fáradalmak ezredünket is megviselték. Bizony csak
az, aki néhány tucat főnyire olvadt századaink didergő, lefogyott, gondozatlan
ruházatú embereink ápolatlan arcába közelebbről is beletekintett és a derék
fiúk nyílt, hűséges, még mosolyogni is tudó szemeit látta, csak az tudta
elhinni, hogy ezek a harcosok képesek voltak a többszörös számú és kiválóan
ellátott ellenségnek nemcsak ellenállani, hanem azt le is győzni.De itt az
ember még ember ellen és nem gépek tömegével állott szemben. Ezek a harcok még
igazán hajdúfiúknak valók voltak. Géppuskákkal és különleges harcieszközökkel
csapataink ekkor még igen hiányosan voltak ellátva, ezekben azonban az oroszok
sem bővelkedtek, a tüzérséget illetőleg pedig még mi voltunk némi fölényben. Az
időjárás januárban zord, februárban enyhe volt, márciusban azonban ismét
szokatlanul hidegre változott.
Hadtestparancsnokunk József királyi
herceg lovassági tábornok, (vezérkari főnöke Eisner Bubna alezredes) ; hadosztályparancsnokunk
Le Beau tábornok, (vezérkari főnöke Say Győző őrnagy, egykor ezredünknek
tisztje) ; dandárparancsnokunk báró Henneberg József ezredes volt.
Az ezred tiszti beosztása- (január
3.-tól) a következő volt:* (A tényleges és tartalékos tisztek nincsenek külön
feltüntetve.)
Ezredparancsnok : Zeiss Oszkár
őrnagy. Segédtiszt Pintér Ferenc százados. Orvosfőnök : dr. Lévay József.
Számvevőtiszt : Lobert Ulrik százados. élelmezési tisztek Scholaszter
tiszthelyettes és Mikulicsics hadapród.
I. zászlóalj. Parancsnok : Moldauer Henrik százados.
II. zászlóalj. Parancsnok: Müller Emil százados. Segédtiszt
: Balassa József zászlós.
III. zászlóalj. Parancsnok : Felsővályi Nagy Frigyes százados.
Segédtiszt : Pintér Sándor hadnagy.
Századparancsnokok:
1. szd. Fischer Ernő hdgy., 2. szd. Szremacski Sándor fhdgy.,
3. szd. Herbert Ferenc hdgy., 4. szd. Gusztovics Artur fhdgy., 5. szd. Herditzky Jenő hdgy., 6. szd.
Prokopovits Leó fhdgy., 7. szd. Székely
Sándor hdgy., 8. szd. Engel László hdgy., 9. szd. Bohner Zoltán szds., 10. szd.
Böhm Richárd hdgy.
I. géppuska-osztag parancsnok :
Borotvás zászlós,
II. géppuska-osztag parancsnok:
Pribil József hadnagy.
A századokhoz beosztott tisztek,
illetve tisztjelöltek Szabó, dr. Hendel Ottó, Jakubik József, Weisz Ármin,
Weiner Sámuel hadnagyok, Kőrösi, Somogyi Gábor, Szerinka, Lipcsei, Budó, dr.
Pécsi, dr. Pólya András, Papp, Csizowszky, Klósz, Walenta zászlósok.
Jan. 1., 2. |
Az új év, mely péntekkel kezdődött,
az ezredet A 1 s ó é s F e l s ő - F e n y v e s e n hadtesttartalékban
találta. Csak egy századunk állott főőrsön Mészégetőnél. A falvakat, mint a
hadműveleti területen levő összes községeket, elővigyázatból a rutén
lakosságtól kiürítettük. A velünk szemben levő 12. szibériai hadosztály
Zydowska-Wielka hegyek és a Duklahágó vonalában állott meg.
2-án a Felsővályi Nagy Frigyes
százados által felhozott V. m e n e t z á s z l ó a l j bevonult az ezredhez.
Ezen a napon József királyi herceg hadtestparancsnok megszemlélte az ezredet és
annak fegyelmezett magatartását és kiváló szellemét rendkívül meleg hangon
dicsérte.
Jan. 3., 4. |
Az ezred részei felderítő
vállalkozásokat és tüntető mozdulatokat végeztek. Így Szremacski főhadnagy,
századával és 6 huszárral, bal szomszédunknak a III. gráczi hadtesthez tartozó
44. landwehr (osztrák honvéd) dandárnak jobb szárnya elé Belejőczön át P o 1 á
n y irányába küldetett ki. A különítmény rendkívüli vakmerőséggel áttört az
oroszok előőrsein és egy ellenséges századot foglyul ejtett. Visszavonulása
közben azonban az ellenséges túlerő bekerítette őket és csak veszteségteljes
tusa árán tudták magokat átvágni.
Jan. 5-6. |
Nem felejtettük el, hogy az oroszok
a mi karácsonyesténket nagyon elrontották. 6-án ők ünnepelték a karácsonyt és
viszonzásul Zeiss őrnagy ezredünk egy zászlóaljával Felsőhímesen át a W i 1 s
z n i á t ó 1 délre levő 749-es magaslatra küldetett ki, az azt megszállva
tartó oroszok erélyes megriasztására. Az oszlop, egy egész éjjelen át tartó,
mély hóban való menetelés után 3 erős tábori őrsre bukkant és ezeket ártalmatlanná
téve, 34 foglyul ejtett muszkával és hadianyag zsákmánnyal tért vissza. Még
szerencsésebb volt az oszlopnak egy. O 1 c h o v i e c irányába küldött
különítménye, mely ott egy főőrsöt lepett meg. Ha rendkívül kimerülve is, 150,
nagyobbrészt mohamedán fogollyal, érkezett vissza Felsőfenyvesre.
Jan. 8-10. |
A következő 3 nap a Felsőfenyves
közelében húzódó második állásaink megerősítésével és hókunyhók építésével telt
el. A hó a magaslatokon 75 cm. mély volt, az útakat azonban - a néhány napon át
tartó enyhe idő következtében - feneketlen sár fedte. A magaslati
lövegállásokba az ágyúkat bivalyokkal és helyenként gyalogosok százainak
megfeszített erejével vontatták fel. A vezetésnek igen nagy hátrányára
tüzérségünk lőszerpótlása csaknem teljesen megakadt.
Jan. 11-24. |
A hideg, magyarnak és muszkának
ezen közös ellensége újból fellépett és mind erősebb lett. Hadosztályunk erőit
átcsoportosította és 11-én ez ezred Felsőfenyvesen és Alsóodoron ismét
hadtesttartalékba jutott. A 7. század 11. és 12-én Kecskőcztől északra főőrsön
volt és egy ellene intézett heves orosz támadást sikeresen visszavert. 17-én
nagy ágyúzás jelezte, hogy a muszkák egyik legnagyobb ünnepét, vízkeresztjüket
alaposan megzavartuk. Elszállásolási helyeinken több kémgyanus embert fogtunk
el. Akikre a tett rábizonyult, azokon a hadbíróság által hozott halálos
ítéletet végrehajtották. Felsőfenyvesen ismét fellépett a kolera az ezredben.
18-án József főherceg a Fenséges Asszonnyal meglátogatta kolerabetegeinket.
Az ezred 10 századának állománya
ekkor:
1 törzstiszt, 5 százados, 17
alantos tiszt, 14 zászlós, 1950 puska és 4 géppuska volt.
Jan. 25. |
Hajnali 1 óra 30 perckor hadtestparancsnokunknak,
József főherceg lovassági tábornoknak egy magyar nyelvű távirata ismét harcba
szólította a pihenő ezredet. A parancs így szólott : „A 20. honvéd hadosztály
nehéz küzdelemben a keményen ellenálló ellenséget lekötötte. Hozzátok, hős harminckilences
bajtársak fordulok azon szent meggyőződéssel, hogy ti feltartózhatlan rohammal
végre kiűzitek magyar hazátokból az oroszt. Ti bennetek a hitem, Veletek a
szívem. Egy zászlóaljatok egy világraszóló hőstettre hivatva ! Az Isten
vezéreljen Benneteket úgy, ahogy azt híven Hozzátok ragaszkodó lelkem Rátok
esdi. József főherceg lovassági tábornok.”
Ezen parancs végrehajtására a II.
zászlóalj jelöltetett ki, mely az ezred iránt megnyilatkozott kitüntető
bizalmat és melegséget kész is volt megfelelő nagy tettekkel viszonozni.
A zászlóalj mély hóban, fáradságos
menettel vonult a tőlünk keletre álló 20. honvéd hadosztály szélső jobb szárnyára,
hogy megtámadja a N a g y c s e r t é s z melletti 863-as Kamien hegy előtt levű
Czeremcha nyergen kiépített orosz állások bal szárnyát.
Útközben érte a zászlóaljat a 20.
hadosztálynak - melynek alárendeltetett - parancsa, mely így hangzott : „Felesleges
veszteségek elkerülése végett, a döntő támadás az elért állásokból akkor indul
meg, ha körülbelül 10 óra délelőtt, az erősítésként, hadosztályunk jobb
szárnyán és a hegyháttól északra, az ellenség oldalába és hátába bevetett
hadtesttartalék zászlóalj (39/II.) támadása megindul.
A zlj. reggel 5 órakor a
nagycsertészi templomtól elindul és egy, Pernetzky tábornok által kijelölt,
teljesen tájékozott tiszti-járőr által vezetve a 651-es magaslaton keresztül,
fedve és lehetőleg észre nem véve, a hadosztály jobb szárnyán kívül a határhegy
gerincére vezetendő, ahonnan feltartóztathatatlan támadását a 720-as csúcsra
végrehajtja. Ezen támadáshoz a többi csapatok csatlakoznak.”
A meglepetés leheletlenné vált,
miután az ellenséges járőrök a zászlóaljat már a hegyoldalon jelezték és a
tusa igen kemény és hosszantartó lett, annál is inkább, mert az oroszok itt
szintén nagy erőket gyűjtöttek össze és foglyok bemondása szerint, maguk is
támadásra készültek.
A zlj. délután 1 órakor ez erdős
magaslat tetejéig küzdötte fel magát, ott azonban kimerülve, az orosz árkoktól
alig egy kőhajításnyira, a derékig érő hóban beásta magát. A zászlóaljnak a
délután folyamán 17 halottja és 57 sebesültje volt, melyeknek elszállítására a
zlj. parancsnok sürgősen szánkókat igényelt a hadosztálytól. Délután 4 óra 30 perckor
a hadosztály csapatainak azt a parancsot adta ki, hogy azok szappékkal
(megközelítő árkokkal) dolgozzák magukat előre, hogy a másnapi támadást előkészítsék.
A saját állás ágtorlaszokkal rohambiztossá volt teendő.
Jan. 26. |
Hajnali 1 óra 45 perckor érkezett
az ezredhez a hadtestparancsnokság parancsa, melynek értelmében az ezred az
előző este érkezett menetzászlóaljjal, haladéktalanul R ó z s a d o m b r a, a
hadtest jobb szárnyára vonuljon. Térden felőli hóban, hóviharban, ismeretlen,
befújt útakon, részben terepen keresztül és éjjeli menettel, tette meg az
ezred ezt az útat és első századai másnap (27-én) reggel 3 óra 45 perckor
érkeztek meg Rózsadombra. Egy hadseregparancs a legteljesebb elismerés hangján
emelte ki II. zászlóaljunk rendkívüli teljesítményét és hősiességét. Közben az
oroszok heves támadásokat intéztek a Henneberg csoport ellen is, melyhez
ezredünk többi része tartozott. Ezredünk 26-ától kezdve öt napon át - az
oroszok több irányból megindított támadásai következtében előállott helyzetváltozások
folytán - 2-4 részre osztva, ugyanannyi helyen küzdött.
Jan. 27., 28. |
27-én az I. és 1/2
III. zászlóalj Rózsadombon át A l s ó k o m á r n o k irányba ellentámadásra
indult. Midőn a csoport már harcba lépett, kapta a parancsot, hogy - hadtestünknek,
eredményes harcai dacára, - máshol előnyomuló orosz erőknek átkoroló mozdulata
következtében, hátrább fekvő állásokba kell visszavonulnia és így az útközetet
szakítsa félbe. II. zászlóaljunk az ellenség előtt levő állásait lehetőség
szerint kiépítette. Ezen munkára a 6./7. utászszázadot és a 95. munkásosztagot
is beosztották hozzá 27.-e tartamára. Alig hogy ezek készen lettek és
eltávoztak, az ellenség megrohamozta az állást. Visszavertük. 8 súlyos és 20
könnyebb fagyási eset fordult elő.
Egy összekötőjárőr ezen
zászlóaljnak hírül hozta, hogy a tőle keletre harcoló 4. dandárt az ellenség
visszaszorította.
Még az éjszaka folyamán az ezred Nagy
ezredes lovascsoportjához került Körmösre. Itt vette az intézkedést, hogy
Zeiss őrnagy parancsnoksága alatt 5 század a hadtest átcsoportosításának
biztosítására visszahagyott Peteani lovascsoporthoz osztatott be. 28-án ez a
csoport, vagyis az ezred zöme, a Rózsadomb-Nagytavas közti útszorost zárta el.
E napon a hideg különösen nagy volt. Igen sok megfagyás fordult elő A sérültek
között volt Pintér Sándor hadnagy is súlyos lábfagyással. Varga Lajos tizedes
felderítő járőrével 48 oroszt fogott el.*( Varga tizedes háborús naplóját
versben írta meg.)
Jan. 29. |
Közben II. zászlóaljunk a 863-as és
720-as magaslatok közötti nyergen rohamtávolságra feküdt az orosz állások
előtt. A derékig érő hó, az éber ellenségnek tüze, a lőszer és élelemutánpótlását
csaknem teljesen lehetetlenné tette, mégis hősiesen visszaverte az ellenségnek
megismétlődő összes támadásait. Ezen rohamok leghevesebbje a 29-ére virradó
hajnalon indult tneg. A megfogyott, a hidegtől félig megdermedt, éhségtől,
fáradságtól a végletekig kimerült századok azonban ezt is, helyenkint
elkeseredett kézitusában, meghiusították.
A zászlóalj maradványa - az
ellenségtől már majdnem egészen körülvéve - a hadtestparancsnokság
visszavonulási parancsa ellenére tovább kitartott és csak akkor hagyta el a
küzdőteret, midőn az előtte álló ellenséget megverte. A 20. honvédhadosztály
parancsnoka Nagy Pál tábornok legnagyobb elismerését fejezte ki a zászlóalj
kiváló teljesítménye felett és kitüntetési beadványok felterjesztését rendelte
el. Hogy mit végeztek itten a harminckilencesek, erre jellemző József
főhercegnek az ezredhez intézett távirata, (J. fhg. 396. old.), mely így szólt
: „Most érlesülök hősies küzdelmetekről
vitéz bajtársak. Mélyen megindulva, szeretettel üdvözöllek mindnyájatokat, kik
megmutattátok, hogy a hősök között is a legkiválóbbak közé tartoztok.” Más
helyen pedig „Dukla hősei”-nek nevezi a fenséges úr az ezredet. *( Hivatkozás
József főherceg Őfensége „Amilyennek én a világháborút láttam" művének I.
könyv 396. oldalára.)
A dicsőségnek azonban nagy ára
volt. A II. zászlóaljnak a négynapos küzdelem több mint 400 emberébe, vagyis
állományának 50 százalékába került. Beleszámítva a visszavonulás alkalmával
fogságba esett több mint 100 embert. Ezek között volt Székely Sándor és
Steinbach Emil hadgy. Somogyi Gábor (sebesülve) és Czizovszky zászlós. Az
oroszoknak támadásai, e napon, hadosztályunknak minden vele szemben álló
részére kiterjedtek. A Peteani-csoport is egész nap harcban állt és a mi oda
beosztott 5 századunk hősiesen kivette részét a küzdelemből. Veszteségei
tetemesek.
A következőknek nagy ezüst
vitézségi éremmel való kitüntetése érkezett meg az ezredhez : Véber Andor és
Grósz Jenő zászlós. Konez József és Csukás Bertalan törzsőrmester. Balog
József, Forgács Gábor és Cziganek Hugó szakaszvezető és Venczel Mihály
őrvezető.
Jan. 30. |
A megerősített III. (Bohner)
zászlóalj 3 géppuskával 2 órakor reggel Körmösről Szemesen keresztül a Felsővargonytól
észak-keletre fekvő magaslatra menetelt, hogy a Peteani-csoport visszavonulását
bal oldalállásból fedezze. Feladatát már csak ezen a hegyen már elhelyezkedett,
ellenség megtámadása által tudta megoldani. Ebben Kouff 46-os ezredes csapatai
is hathatósan segítették. A kb. egy ezrednyi ellenség visszavetése által a már
nagyon szorongatott Peteani lovascsort felvételét lehetővé tették. Ebben a L a
d o m é r v á g á s melletti ütközetben különösen Pribil főhadnagy tűnt ki,
derék géppuskásaival. A II. zászlóalj Laborcfőről Mákosra jutott.
Jan. 31. |
Az ezred három századának, melyek
már előző nap óta az ellenséggel érintkezésben voltak, reggel a 468-as magaslattól
Ladomérvágásra vezető gyalogösvény mindkét oldalán a 651-es magaslatot kellett
volna megtámadniok. Zeiss őrnagy a hadosztálynak jelentette, hogy ezek a
századok már három nap óta térdig érő hóban és 18 fokos hidegben harcolnak és
menetelnek és ezáltal állományuknak 50 százalékát elvesztették és kéri a
parancs megmásítását. A parancs megmásítása, bár nagy késedelemmel, mégis a
támadás megindítása előtt és így idejében megjött. Szerencsére, mert, mint azt
a későbbi hírek tudtul adták, kb. 2 orosz ezred állott velünk szemben. Este az
egész ezred végre ismét a 17. hadosztály kötelékébe visszakerült és tábori
őrsökkel biztosíva, Szemes északkeleti végén éjjelezett. Csige József
gyalogosnak, aki az oroszok fogságából megszökött, az utolsó harcok folyamán
egy golyó a könyökét szétroncsolta. Az orvosi műtétnél József főherceg is
segédkezett és utána a derék katona mellére tűzte a nagy ezüst vitézségi érmet.
Febr. 1. |
Az éjjeli pihenés alig tartott
éjfélnél tovább. Jött a hír, hogy arcvonalunkat Szárazhegy és Peszternyétől
északra a 12. szibériai hadosztály áttörte és csapataink Kistavasra vonatnak
vissza. Ezredünknek a Kistavasra vezető útak elzárására S z e m e s n é l
állásba kell mennie. A hadosztálynak ezt az Ondovától délre való elvonulását
az ellenség nem vette észre és így nem is zavarta. Ezredünk egy kimerítő éjjeli
menet után reggel 6 órakor érkezett Kisvajszlóra. A Kisolysótól nyugatra fekvő
dombot 3 századdal megszállta, 2 század tartalék a 302-es magaslati pontnál. A
II. zlj. Nagybukóczon volt az I. lovas h. o. jobb szárnya mögött arccal
keletnek. Balra tőlünk a 17. honvéd gyalogezred volt állásban. Az oroszok
délután meglepetésszerüen, túlnyomó erővel megtámadták a hadosztály állásait. A
345-ös magaslaton levő főőrsünk állását elfoglalták. Dr. Pálya András zászlós
hősi halált halt. Bajgal István szakaszvezető, akit egy felderítő járőrrel a
Szemestől keletre levő magaslatra küldtek, 12 muszka fogollyal tért vissza.
Febr. 2. |
A hadosztály éjjel, hóviharban, F e
1 s ő r á k ó c z - K i s b e r e z s n y e vonalában ment állásba.
Hadosztályparancsnokság Sztropkón. Az orosz állandóan nyomon követett
bennünket erős különítményeivel. Meg akarta akadályozni, hogy a terepen valahol
tartósan megkapaszkodjunk. Ezt azonban nem érte el. Dacára csapataink
rendkívüli kimerültségének, ezredünk a Körözsénytől keletre levő magaslaton,
továbbá Hocsánál és a Mocsitkén, a nap folyamán kiépítette állásait. Keletre
tőlünk Kouff ezredes csoportja ásta be magát.
Febr. 3. |
Egész nap harcok az állás különböző
részein. Viskónál a 46-osok egyik főőrsszázada orosz túlerő támadása elől
visszavonult, ami által a hadosztály frontjának ezen része kedvezőtlen
helyzetbe került. Jó, hogy tüzérségünk idejében lelohasztotta az ellenség
harci kedvét. 10 óra 30 perckor éjjel Zeiss őrnagy parancsot kapott az
elvesztett állás visszafoglalására. Nem volt szabad gyengének mutatkoznunk,
pedig ismertük az ellenség számeli fölényét és tudtuk, hogy az napról-napra
növekedik.
Febr. 4. |
Az éjszaka nyugodtan telt el. A
hideg - 14 C. fok. Zeiss őrnagy
6 órakor reggel a következő támadási parancsot adta ki : „A tegnap elvesztett
állás visszafoglalására ma 9 órakor délelőtt támadnak : Burtik százados a 46-os
zlj.-al (4 század) Körözsényből, jobbszárny a Hocsanka mentén, a magaslati
vonalon, a Binjovecz völgytől keletre, az erdőn keresztül, az elvesztett
állásokba. III. (Bohner) zlj. (3 század) az országút mindkét oldalán H o c s á
r a, bal szárnyával a Hocsankán. Elfoglalja Hocsát és az előtte levő tegnapi
állásokat. II. (Müller) zlj. (4 század) a III-iktól keletre, jobb szárnyával a
315-ös magaslattól. Tartaléka lépcsőben jobbra. Irány M o c s i t k e és az ez
előtt levő tegnapi állások. A fél 37. zlj. csoporttartalék Körözsénytől délre a
Hocsanka nyugati oldalán a 201-es magaslati pontnál. Zlj. parancsnokság a
Hocsa-Blednicza országúton.”
A kijelölt csoportok mint egy
békegyakorlaton, olyan tervszerűen és nyugodtan kezdték meg és a legnagyobb
összhangban hajtották végre a támadást. Az eredmény tökéletes volt. 12 órakor
az elvesztett állás, délután 1 óra 30 perckor pedig a Viskótól keletre levű
dombok is, birtokunkba kerültek. 150 oroszt ejtettünk foglyul. A tegnap
visszaszorított 46./8. szd. derék szegedi bakái ma különösen kitűntek
vitézségükkel. Déltájt az ellenség Viskótól keletre és nyugatra több sikertelen
támadást intézett, melyeket könnyűszerrel visszautasítottuk. A VI./2. m e n e
l z á s z 1 ó a 1 j az ezredhez érkezett. Parancsnoka nemes Gyárfás Sámuel
százados. Századparancsnokok : Lépes Győző százados és dr. Lengyel hadbíró.
százados (utóbbi, mielőtt a kért engedélyt erre megkapta volna, jött a
frontra.) Alantos tisztek : nemes Palik Brunó, Rotter Ferenc, dr. Szabó Sándor,
Beke Jenő és dr. Berger Károly hadnagy, Kiss Zsigmond zászlós és Papp Sándor
hadapródjelölt. A legénység túlnyomó része sebesüléseikből felgyógyult, jól
kiképzett emberekből állott. József főherceg az előző nap Nagyberezsnyén
megtekintette a zászlóaljat és Fazekas Bálint gyalogost - ki Csige Józseffel
együtt szökött meg Luzseb Gornynál az oroszok fogságából - felismerve neki a
nagyezüstöt mellére tűzte.
Délután Böhm Richárd hadnagy
századával a Hocsától északkeletre levő dombon beásott ellenség elűzésére
kapott parancsot. Teljesen fedetlen terep, mély hó. Tüzérségünk az előnyomulást
és rohamot - amennyire kiégett csövű 15-ös tarackjainkkal az lehetséges volt -
támogatta. A Viskó melletti dombról néztük az előttünk lefolyó támadást. A
ritka csatárvonal, veszteségek dacára, olyan rendben és nyugodtan, akár csak
egy békegyakorlaton, nyomult előre. Láttuk az ellenséges árkokba való
belerohanást, hallottuk a hurrázást és a szél vad dulakodás zaját hozta hozzánk
- azután mély csend. Később kitűnt, hogy a kimerült, alig 80 ember erős század
az állást megszállva tartó oroszok tömegével nem tudott megmérkőzni és aki nem
esett el, fogságba jutott. (Bőhm hadnagy a fogságban halt meg.) A Gyárfás
zászlóalj éjjelezésre Tizsénybe menetelt. Körözsény község rutén lakosai nem
voltak hajlandók a csapatot a hegyen átvezetni és gyermekeiket állították be
erre a szolgálatra.
Febr. 5. |
Az ezred három csoportban van Kouff
ezredes főkörletében.
1. csoport : 3 század Müller Emil
százados alatt a Hocsától délre levő magaslaton ;
2. csoport : Moldauer százados
alatt, 3 század K i s b e r e z s n y é n é l, a Radivoj és Kozuchov, továbbá
a Szálnokfelé vezető völgyek elzárására ;
3. csoport : Gyárfás zászlóalj a T
i z s é n y t ö 1 keletre levő dombokon a hadosztálytartalékban álló 61-eseket
váltotta fel. Egész nap tüzérségi és gyalogsági lövöldözés. -6°C. Hóesés. Este
a Gyárfás zászlóaljat Kisberezsnyére eltolták.
Febr. 6. |
Délben az ellenség a tőlünk jobbra
levő 61-es (Rottmund) zászlóaljat megtámadta és visszanyomta. E csoport visszavonulását
Szálnokon át Kövesre két századunk fedezte. Élénk felderítő tevékenység. Velünk
szemben a 12. szibériai hadosztály áll. A szláv 2. hadosztály, a tőlünk jobbra
levő 20. honvéd hadosztály szomszédja, ellenállást alig fejtve ki, meghátrált.
Híre jön, hogy a 3-as honvédek egy támadást fényesen visszavertek. Egy, visszavonulásunkkor
általunk egy házban elhelyezett akna a házba vigyázatlanul behatolt saját
felderítő járőrünket elpusztította.
Febr. 7. |
A Gyárfás zászlóalj három századot
alakított. Ebből 2 század Lépes százados alatt éjfél után Vojtvágásán át
Pusztaházára tolatott el a szálnoki völgyet elzáró 61-es zászlóalj
(Vásáry-csoport) megerősítésére. Gyárfás százados a kisberezsnyei csoportot
vette át. Árulás megakadályozása céljából a környékbeli falvakat a lakosság
nagy siránkozása közben kiürítettük.
Febr. 8. |
Az orosz tüzérség délelőtt két órán
át lőtte a Hocsa előtt álló Bohner zászlóalj hevenyészett állásait, délben
pedig gyalogságával a Pintér F. és Massányi századokat megtámadta. Véresen
visszavertük. Tüzérségünk ez alkalommal is igen nagy segítségünkre volt.
Zászlóaljunk vesztesége csak 2 halott és 9 sebesült.
Febr. 9. |
Az ellenség Hocsától keletre, a
Herditzky és Gusztovics századok által megszállott állásainkat támadta, azonban
itt is visszaveretett. A hadosztály vezérkari főnöke Metzger vk. százados lett.
Febr. 10., 11. |
Járőrharcok az arcvonalak között.
Az ezredet ismét 3 zászlóaljba osztották. Az I. zlj. (3 század) parancsnoka
Moldauer, II. (2 század) parancsnoka Müller E. III. (3 század) parancsnoka, a
megbetegedett Vályi Nagy százados helyett, Bohner százados. A 3 századot
alakított menetzászlóalj még nincs beosztva.
Febr. 12. |
A völgyekben 5º meleg. Duklánál egy nagyszabású ellentámadásunk kezdődött.
Az ezred is éjjel már 3 tiszti felderítőjárőrt küldött ki. A legénység testi és
erkölcsi erejét a két napos nyugalom teljes mértékben helyreállította. A Lépes
félzászlóalj egy százada a Szálnoktól nyugatra levő 447-es magaslaton főőrsőn
állt.
Febr. 13., 14. |
Feltűnő csend és nyugalom. A
Gyárfás zászlóalj századai Kisberezsnyén
ismét egyesültek és ott pihentek.
Febr. 15. |
Hadtestünk majdnem egész arcvonalán
támadásba ment át. Hajnalban, a már három nap óta elrendelt és a legénység
által is sejtett támadásnak a már kiadott intézkedések szerinti végrehajtása
nálunk is megparancsoltatott és így elkövetkezett kárpáti harcainknak egyik
legvéresebb napja.
Ezredünknek az oroszok által
megszállott 428-as Radivoj elfoglalása tűzetett ki célul. Ennek elérése után,
Nagybukócz irányában való biztosítás mellett a 431-es és 434-es magaslatok
felé, jobbra kellett kanyarodnia. Az ezred a következő csoportosításban indult
feladata elvégzéséhez. F ő c s o p o r
t az ezredparancsnok Zeiss őrnagy által
vezetett 2 1/2 zászlóalj (7 században 900 puska) és a
géppuska osztag (3 gp.). Tagozódása : a bal szárnyon levő III. (Bohner)
zászlóalj lépcsőben a Bocsai mélyedés mentén. Igyekeznie kellett, hogy a
Nagybukócznál álló orosz tüzérséget mielőbb tűz alá vegye. Tőle jobbra a
Mocsitkéről induló II. (Müller) zászlóalj. Előnyomulási iránya, jobb szárnyával
a R a d i v o j r a vezető út mentén.
Tartalék az I. (Moldauer) zászlóalj a közép mögött.
J o b b o 1 d a l c s o p o r t a -
Palik század kivételével - Kisberezsnyéről kiinduló Gyárfás zászlóalj (350 puska),
melynek déli irányból kellett a hegyet megtámadnia.
Pollak őrnagynak 5 század 43-assal
(880 puska) Kisberezsnyéről a 434-es K o z u c h o v ellen tüntető támadást
kellett végeznie. Csoporttartalék 1 század 43-as Kisberezsnyénél. Az ellenséges
állások felderítésére nem volt idő. Hajnalban előreküldött járőreinket az
orosz már a domboldalakon lelőtte. Mint azt később foglyoktól megtudtuk, a
hegyet a teljes létszámú 46. szibériai lövészezred tartotta megszállva.
A hegy oldalait bükk szálerdő, a
kb. 50 m.-re kimagasló tetejét fenyőerdő fedte. Az előnyomulást - a széles és
10-20 méter mély szakadékokon kívül - a kb. 40 cm.-es hó nehezítette meg. Az
ezredtől balra a 37-es zászlóalj és 46-os ezred, jobbra pedig a 43-as és 61-es
ezred 1-1 zászlóalja, tovább jobbra a 20. honvéd hadosztály támadott. Ezredünk
mindkét csoportjának támadása délelőtt 10 órakor kezdődött. F ő c s o p o r t u
n k előnyomulását, annak mindjárt kezdetén, erős ellenséges ágyútűz, később
oldalozó gyalogsági tűz akadályozta, úgy hogy csak 4 óra 30 perckor délután
jutott az ellenség főállásai elé. Itt tűzharc fejlődött ki, mely estig tartott.
A küzdők, dacára annak, hogy a 1/2
8. századot a 3. és 12. század közé bevetették, nem tudtak tért nyerni.
Este 7 órakor a 6. századot a 7.
század mögé, a 1/2 8.-at pedig a 3. mögé állították és
így töltötte a csoport a havon fekve, fegyverrel a kézben az éjszakát.
Pihenésről, az időnként meg-megújuló lövöldözések miatt nem lehetett szó.
A G y á r f á s - c s o p o r t a
Radivoj csúcsát veszteség nélkül megközelítette, összeköttetése azonban a
nehezen járható terepen a lemaradt főcsoporttal teljesen megszakadt. Ezt tekintetbe
sem véve, 1 órakor délután megrohanta és elfoglalta az első orosz állásokat,
azonban további előnyomulása során az ellenségnek meglepetésszerű pusztító
kereszttüzébe került és kénytelen volt, anélkül, hogy az oroszok kitűnően
leplezett főállásának vonalát még csak megközelítőleg is felfedezte volna, a
tető előtt magát beásni. Ennek a csoportnak oldalaiba az oroszok ismételten
heves előtöréseket intéztek, melyeket a maroknyi tartalékok csak
ellenrohamokkal és hősies kézitusában voltak képesek kivédeni. Közben az első a
hősök között, Gyárfás százados, súlyosan megsebesült és Lépes százados vette át
a zászlóalj parancsnokságát, akinek a megfogyott századokkal sikerült
visszaverni az ellenség további rohamait.
Később a 43-as ezred részei is
felnyomultak a zászlóalj jobb szárnyán, ekkor azonban, - kb. 6 órakor este, - a
csoport már parancsot kapott, hogy tekintettel messze előretolt helyzetére, a
drágán megszerzett területet hagyja el. A zászlóaljat az ezredhez vonták vissza
tartalékba.
Ennél a zászlóaljnál elesett :
Rotter Ferenc és dr. Szabó Sándor hadnagy és (350 közül) 43 ember, megsebesült
; Gyárfás századoson kívül még Lengyel százados is, továbbá Papp kadét és 136
ember. Az ellenrohamok közben 40 ember, nagyrészt sebesülten, az oroszok
fogságába került. A zászlóalj véres vesztesége több mint 50 százalék volt. Az
elesettek között volt Zabos Konrád őrmester (Hajdúböszörmény) is, aki halálosan
sebesülve is lelkesítette szakaszát és utolsó szavai ezek voltak : „Királyomért
és hazámért halok meg!” Az ütközetben Kiss Zsigmond zászlós különösen kitűnt.*
(Ezen rendkívül bátor és hidegvérű tiszt, aki ekkor már a nagy ezüst vitézségi
éremmel volt díszítve, néhány hét mulya, tífuszban halt meg.)
A Gyárfás zászlóalj rendkívüli
veszteségei, különösen halottakban, a legközelebbi távolságra vívott tűzharc és
a kézitusák által, valamint avval magyarázható meg, hogy az ellenség nagyrészt
dum-dum golyókkal és sokáig észrevétlenül a fák koronáiból is lőtt. A Gyárfás
zászlóaljnak a Vásárycsoport kötelékében harcoló századánál annak kiváló
parancsnoka Palik főhadnagy és 10 ember elesett és 25 ember megsebesült. A
főcsoport veszteségei korántsem voltak olyan tetemesek, kivéve a III. (Bohner)
zászlóalj bal szárnyán harcoló 9. (Szremacski) századot, melynél 15 ember esett
el és 40 sebesült meg. Az ezred összes véres vesztesége e napon (az alig 1400
főnyi állományból) halottakban 3 tiszt és 76 ember ; sebesültekben : 3 tiszt
és 231 ember volt.
Az óriási véráldozatot elkerülni
nem lehetett és az nem volt hiába hozva. Járőreink hirül hozták, hogy ahol a
Gyárfás zászlóalj támadott, rakásban hevertek az elesett oroszok. A fő eredmény
azonban abban állott, hogy az oroszoknak kedvét, - akik ekkor igen nagy
túlerőben érezték magukat és éppen itten is megindulni akartak, hogy magukat a
Kárpátokon átküzdve, a Magyar Alföldre jussanak, hihetetlen vakmerőséggel végrehajtott
támadásunk igen lelohasztotta.
Gyárfás százados,* (A 43.
gyalogezredből volt hozzánk beosztva. Az olasz harctéren egy repülőbomba
oltotta ki életét.) az őt a segélyhelyen meglátogató József főhercegnek a
következőket mondotta : „A 39-eseket bámulni kell. Minden 39-es a hősiességnek
ragyogó mintaképe. Századok, melyek tiszt nélkül maradtak, a legénység
kezdeményezéséből rohamra indultak, majdnem mind elestek és a következő század
ugyanígy előtörve, elfoglalta az ellenséges állást." (J. fhg. II. 440. és
450.)
Le Beau tábornok
hadosztályparancsnok a 39-esek hőstetteiről így tesz jelentést : „Ezek azokhoz
hasonlóak, mint amilyeneket a régi regék jegyeztek fel.”
A Fenséges úr Ő Felségétől kéri az ezred zászlajára a kettős nagyságú
arany vitézségi érmet, melyet eddig csak a 44-es „Rosseb" bakák számára
kért (J. fhg. II. 441.) A Radivojról egyenesen délre leereszkedő oldalhátat a
hadtest ezentúl „Gyárfáshát"-nak nevezte.
Febr. 16. |
Az ezred, a tegnap a főcsoport
által elért arcvonal kiigazítása, az ellenség pedig az elveszített tér
visszaszerzése céljából, helyenként támadott. Veszteségünk : 11 halott és 40
sebesült. Utóbbiak kőzött volt Lusztbaum kadét is.
Febr. 17. |
-5 ºC. A febr. 15-i támadás
megismétlése más formában. Ugyanis ezuttal a csoportok egymással
összeköttetésben és egyidejűleg támadtak. Az ezred és
egy 96-os zászlóalj arcban volt hivatva az ellenséget lekötni, mig az átkaroló,
döntő támadást a Lépes (menet)zászlóalj és egy 61-es zászlóaljból álló, Vásáry-csoportnak
kellett végrehajtania. Ezen művelet főfeltételét a jobb oldalunkban levő
Kozuchovon álló ellenségnek hathatós lekötése képezte volna, amit azonban a
tőlünk jobbra támadó csoport nem volt képes elérni. Átkaroló csoportunk, miután
ezen irányból oldalozó és háttüzet kapott, kénytelen volt a hegy peremén az
oroszoktól 150-200 lépésnyire magát beásni. Zászlóaljunk vesztesége 17 halott
és 56 sebesült volt. Ezen háromnapos ütközet után az ezred puskaállománya
620-ra csökkent. Bár jobban, mégis eléggé elhasználtan néztek ki a hadtest
többi ezredei is, úgy hogy a felső vezetés az ellenség nyomásának esetleges
folytatása esetén, csapatainknak a II. vonalba való visszavételével számolt.
Febr. 18., 19. |
Az ellenségnek általunk várt
támadásai nem következtek be. Az ezred körletében két napon át aránylag csend
volt. Mert az, hogy a támadásaink által idegessé tett ellenség éjjelenként -
különösen a Gusztovics század előtt - minden legkisebb megmozdulásunkra, eszeveszett
lövöldözésbe kezdett, az nem ment esemény szánba. Az élelmezés igen hiányos
volt.
Febr. 20. |
Hajnalban a Beke-század egy
ellenséges támadást könnyűszerrel visszautasított. Kihírdették, hogy
Keletporoszországban, a Mazuri Tavaknál, Hindenburg az oroszok felett nagy
győzelmet aratott.
Bracciofortei S p i e s s S z i l v i ó ezredes, az ezred
kinevezett ú j p a r a n c s n o k a, az állásokba
megérkezett. Magas, szikár mozgékony alakjával, feketeszakállas élesmetszetű
arcával, szürke esőköpenyével, hosszú turistabotjával, az első naptól kezdve
állandó látogatója lett a legelső árkoknak. A nap folyamán az orosz ismételten
megkísérelte, hogy meglepetésszerűen árkainkba behatoljon, azonban mindannyiszor
halottak visszahagyásával kénytelen volt menekülni. Este báró Henneberg
ezredes, dandárparancsnok megbeszélte a helyzetet az ezred és zászlóalj
parancsnokokkal, bár hivatottabb mint ő, kinek galykunyhója mindig közvetlen a
legelső vonal mögött állott és aki katonái életmódjának minden keménységében
osztozott, a helyzet megítélésére alig lehetett. A megbeszélésnek az oroszoknak
bal szárnyunk elleni támadása vetett véget, melyet könnyen visszavertünk.
Febr. 21. |
Éjfél után az ezred felsőbb parancs
folytán szűnni nem akaró esőben az ellenségtől észrevétlenül a radivoji erdei
állást kiürítette és 1500 lépéssel hátrább, a M o c s i t k é n előkészített
állásokat foglalta el. A Hocsa melletti bal szárnyon a II. (Müller), középen a
Mocsitkén, a III. (Pintér), a jobb szárnyon, egész a Szálnoknál levő 417-es
magaslati pontig az I. (Moldauer) zászlóalj állott. A hadosztályparancsnokság a
támadások beszüntetését és az állások megerősítését rendelte el. A legénységnek
naponta kétszer meleg étel volt szolgáltatandó.
Febr. 22.,23. |
Járőrlövöldözések az arcvonalak
között. A mocsitkei állásoknak
Spiess (volt mérnökkari) ezredes utasításai szerinti kiépítését igen nagy
alapossággal, azonban, miután csapatárkászok nem állottak rendelkezésre, igen
nagy fáradsággal is hajtattuk végre. Talán az első eset volt a háború kezdete
óta, hogy a tartalékok számára pihenő helyeket létesítettek. József főherceg
Árvai Imre gyalogosnak, aki láb- és karlövését maga kötözgette be és így,
hozzá még gyomorhuruttal is, napokig az első vonalban maradt, a nagy ezüstöt a
mellére tűzte.
Febr. 24. |
Starkel százados a fél VII.
menetzászóaljjal az ezredhez érkezett. Minden század kapott 30-40 jól
kiképezett embert. Az ezredet 10 századba és 3 zászlóaljba osztották be. Élelmezési
állomány 1289 fő, harcállomány 933 puska és 6 géppuska.
Febr. 25. |
Tizenkét napi harcolás és havon
való tanyázás után az ezredet a 43-asok felváltották az állásokban. K i s b e r
e z s n y é r e kerültünk mint hadtesttartalék. Csak Spiess ezredes maradt még
3 századdal Mocsitkén vissza. Mint ez rendesen ilyenkor történni szokott, a
pihenőre téréssel egyidejűleg mindjárt egy támadási parancsot is kapott az
ezred. Ez a következőképen hangzott : „Saját 3. hadseregünk a 7. hadtesttel az
egész vonalon (Mezőlaborctól Sztropkóig) támadásba megy át. A saját hadosztály
Váriházán keresztül Havaj irányába támad. A hadtesttartalék viszonyban álló 39.
gyalogezred feladata, hogy Kaminci 488-as magaslaton és Szálnokon keresztül
előnyomulva a 450-es hegyhátat foglalja el. A támadás napjául febr. 28.
jelöltetik ki.”
Febr. 26. |
A tervezett támadásnak leplezésére
az ezred két különítménnyel Radivoj és Kozuchov ellen tüntető támadásokat
végeztetett. Spiess ezredes a még Mocsitkén maradt 3 századdal Kisberezsnyére
érkezett és egy megbeszélés keretében tájékoztatta a tisztikart a saját és az
ellenséges arcvonal helyzete felől. A háború kezdete óta ez volt az első eset,
hogy az ezrednek összes, a fronton levő tisztjei jelen voltak, egy az ezred
helyzetét és a megoldandó feladatot tárgyaló megbeszélésen. Velünk szemben a
teljes létszámú 12. orosz hadosztály állott.
Febr. 27., 28. |
Az ezredet É r f a 1 u r a tolták
el. Itt töltötte nyugalomban a következő napot is, miután felsőbb intézkedéssel
a tervbevett támadást későbbre halasztották el. Időnként havazás.
Márc. 1. |
Az ezred reggel Pusztaházára
menetelt. Útközben elvonult József főherceg előtt és őt lelkesen megéljenezte.
Már az ezrednek köztudatába ment át, hogy mennyi melegséggel gondoskodik a
Fenséges úr csapatairól.
A zászlóaljak és alosztályok
parancsnokai ekkor a következők voltak :
I. zászlóalj Zeiss Oszkár őrnagy, II. Müller
Emil százados, III. Moldauer Henrik százados.
1. század Szremacski Sándor fhdgy.
; 2. dr. Berger Károly hdgy. ; 3. Pintér Ferenc szds. ; 4. Gusztovics Artur
fhdgy. ; 5. Postl Rudolf fhdgy. ; 6. Papp Gyula zls. ; 7. Kiss Zsigmond zls. ;
8. Herditzky Jenő fhdgy. ; 9. Bohner Zoltán szds. 12. Massányi Gyula fhdgy. I.
géppuska-osztag Lépes Győző szds. ; II. Pribil József fhdgy.
Délben az ezredet a K a m i n c i
488-as magaslatra, ahol a hadtestparancsnok megfigyelő állása volt, vonták
előre. Itten délután 3 órakor a hadtestparancsnokságnak a következő (803/28.
hm. sz.) parancsát vette : „A 20. honvéd hadosztály a 498-as hegyhát mindkét
oldalán az ellenséghez a legközelebbi távolságra jutott. Az ellenség, mely úgy
látszik szárnyait akarja átkarolni, heves támadásokat intéz ellene. A hadtesttartalék
(39. gy. e.) bevetésével a támadást tovább akarom vinni.
A 39. gyalogezred jelen
álláshelyéről, az erdőrészecskék kihasználásával, jobb szárnnyal a 498-as
magaslattól nyugatra levő lapos hegyhátról irány északnak támadjon, a 20.
honvéd hadosztály nyugati szárnya ellen előnyomuló ellenséget vesse vissza és a
450-es magaslatot, valamint az attól keletre vezető taligautat 1000 lépésnyi
hosszúságban, vegye birtokába.”
A délután folyamán az ezred, harc
nélkül, a szálnoki völgy vonaláig nyomult előre. Közben a köd leszállott és a
sötétség is beállott. Spiess ezredes az előnyomulás megszakítását rendelte el
és az ezred harcalakzatban, a mély hóban ülve, itt töltötte az éjszakát. Az
összeköttetés a 61-esekkel és Kratochvill alezredes csoportjával felvétetett és
az ellenség állásai felé a felderítés megindult.
Márc. 2. |
6 órakor reggel az ezred megkezdte
támadását. A r c - c s o p o r t: Spiess ezredes 8 századdal és a II. gép. puska-osztaggal.
Súlyponttal az erdőben előnyomuló jobb szárnyon támadott.
J o b b o 1 d a 1- c s o p o r t :
Lépes százados 2 századdal és az I. géppuska-osztaggal. A 498-as hegyhátra való
eltolódás után az 508-as magaslatot kellett elfoglalnia, avval a feladattal,
hogy a főcsoport harcába is, lehetőleg oldalról, avatkozzék bele. Ezen
csoporttól jobbra az előnyomulás kezdetén a 61-es ezred részei voltak, balra az
ezredtől a 43-asok nyomultak elő. Jobbra elől, a honvédek irányából, a harcizaj
már hallatszott, midőn az előreküldött 12. század, mely a főcsoportnak a
völgyön való átjutását volt hivatva biztosítani, a messzelátható, csupasz
450-es hegyhát oldalán feltűnt.
10 órakor délelőtt a hegyoldalra
felnyomult f ő t á m a d ó c s o p o r t o t a hegy peremén, az ellenségtől
2-400 lépésnyire, igen élénk puska- és géppuskatűz fogadta. Némi tüzérségi
előkészítés után a csoport támadását folytatta és déli 12 órakor az ellenség
előállásai el voltak foglalva. Itt azonban, miután már az összes tartalékok fel
voltak használva és csatáraink minden megmozdulását a kitűnően rejtőző
ellenség arc- és oldaltüze vérbefojtotta, a helyenkint kivehető árkoktól
100-200 lépésnyire, a támadást félbe kellett szakítania.
A j o b b o 1 d a 1- c s o p o r t
ezalatt szakadékokon át, élénk ellenséges puskatűzben, felküzdötte magát a sűrű
bozóttal benőtt 498-as hegyhátra és első vonala harcolva, maga előtt űzte az
orosz leplező őrsöket. Jobb szomszédai ezen előnyomulásnál lemaradtak. Az
ezredparancsnok, miután a főcsoport további támadását tartalékok, nélkül
kilátástalannak látta, a jobb (Lépes) oldalcsoportnak a főcsoporthoz való
visszavonását rendelte el. A harcból azonban már csak a 2. század és a géppuskaosztag
volt kivonható. A 4. század, a nagy hézag részbeni kitöltésére helyén maradt.
Hadseregünk minden részén a
feszültség már a tetőfokra hágott, ennek jele volt az a parancs is, mely 3 óra
30 perckor a hadtesttől az ezredhez érkezett és a következőképen hangzott : „Támadásunk már 3 napja tart. Ez a
csapatoknak ellenállhatatlan elánját teljesen felőröli. Az akadályok eltisztítása
a műszaki csapatok által órákig, de nem napokig tart. Ma délután 6 órára az
összes, a 450-es és 508-as szakaszok ellen megindított erőkkel, az utolsó
szurony bevetésével, általános rohamot rendelek el. A tüzérség készítse ezt elő
és délután 6 órától az ellenséges vonalak mögötti terepet szórja le. Minden
szükséges előkészületet haladéktalanul meg kell tenni.”
Az ezredparancsnok erre, első
intézkedésképen, a 6. és 1/2 9. századot, I.
géppuska-osztagot és az utász-szakaszt a jobb szárnyra az I. zászlóaljnak
bocsátotta rendelkezésére. Este két aknavető és egy fényszóró érkezett az
ezredhez. A hadosztály, ezúttal először, k é z i g r á n á t o t é s k
i s a c é 1 p á n c é 1 o k a t is ajánlott fel a küzdő csapatoknak, a
legénység azonban, miután hozzájok kellő bizalma még nem volt, visszautasította
azokat. A támadáshoz minden előkészület megtörtént.
A rohamra kijelölt, vagyis az
összes századok legénysége, a hátizsákokat letette. Tüzérségünk az I. zászlóalj
bal szárnya előtt az ellenség állásait derekasan lőtte, utászaink pedig Szojka
főhadnagy vezetésével, az ezen részen felállított orosz akadályokat, főleg a
spanyollovasokat, haláltmegvető bátorsággal eltávolították. Világító
pisztolyaink igen jó szolgálatot tettek, aknavetőink azonban - valószínűleg a
kezelők gyakorlatlansága folytán - ekkor még nem sok kárt tettek az ellenséges
állásokban. 6 órakor, élénk puska- és géppuskatűz után, az ezred rohama
megindult. Derék századaink igazi hajdúvirtussal mindenhol betörtek az orosz
állásokba, az ellenséget azonban nem mindenhol sikerült azokból rövidesen
kiverni.
A ritka vonalban az árkokig elétörő
és azokba beugró vitézeinket mindenhol nagy túlerő fogadta és a tusa több
helyen megállott, más helyen azonban, mint a 3. (Pintér) és 1. (Szremacski)
századoknál megújuló előtörésekben és kézitusákban mindaddig folytatódott, míg
végre este 8 óra tájban úgy a 450-es hegyhát, mint a kijelölt erdei állások
birtokunkba nem kerültek.
Márc. 3. |
150 orosz, közte 4 tiszt, került
fogságunkba és 3 géppuskát zsákmányoltunk. A két géppuska-osztag az
ezredparancsnok jelentése szerint a küzdelemből különösen kivette részét.
Pribil főhadnagy a II. osztag parancsnoka, meg is sebesült. Osztagát Herditzky
főhadnagy vette át. Éjfél tájban az ellenségnek, egy a balszárnyunk ellen intézett
támadását visszavertük. Jobbra tőlünk is folyt a harc és az éj folyamáig
Kratochvil alezredes ismételten sürgősen segítséget kért tőlünk, mert attól
tartott, hogy csoportja elvérzik az oroszok átkaroló támadásai alatt.
A hadtestparancsnokság ezt a
segítségadást elrendelte. Egy ember pihent tartalékunk sem volt, mégis habozás
nélkül siettünk szorongatott bajtársaink tehermentesítésére. 2 óra 30 perckor
Zeiss őrnagy a 12. (Massányi) századdal és az I. géppuska-osztaggal
megerősített I. zászlóalj maradványaival (alig 200 puska) rohamra indult a -
nemsokára olyan véres emlékűvé vált - 508-as erdős magaslat ellen, a
Kratochvil-csoport megsegítésére.
Az ellenség állásainak vonala, sőt
távolsága is teljesen ismeretlen volt és annak felderítésére nem volt idő. Így
történhetett meg, hogy (éppúgy mint febr. 15-én a Radivojon) az ellenség - mely
előreküldött kutatóinkat ártalmatlanná tette, - zászlóaljunkra meglepetésszerűen
rendkívül erős puskatüzet zúdított és annak megkerülő osztagai csakhamar annak
oldalait támadták meg. (Lásd vázlat.)
Súlyosbította a helyzetet. hogy a
támadók mögött állásban maradt 5. század szakaszai, - a támadás iránya felől
tájékozatlanok lévén, - a sötétben az előnyomuló csoportra hátulról igen
élénk tüzelésbe kezdtek. A 48 óra óta tartó fáradalmakban és harcban a végsőkig
kimerült századoknak csak igen kemény tusa árán sikerült a kelepcéből
kiszabadulniok. Ez alkalommal Lépes százados a géppuska-osztag parancsnoka és
mintegy 20 ember az őket körülvevő túlerő által leküzdve, nagyobbrészt
sebesülve, az oroszok fogságába esett. Köztük volt Balogh Gábor őrmester a
géppuska fedezet parancsnoka is, aki a géppuskák biztonságbavitelénél és a közelharcban
nevezett százados védelmében, hősiesen kitüntette magát. *(Lépes százados 1918.
márciusában Szibériából, - melynek horzalmas táboraiba ezredünk emberei majdnem
kivétel nélkül kerültek, - harmadszori szökésével haza került és még az olasz
fronton parancsnokolt. Az ezrednek fogságba került tagjai szívesen vállalták a
szökéssel járó veszélyeket és fáradalmakat és a szerencsések, akik idejében
hazajuthattak, - még az olasz fronton harcoltak. Lépes szds.-nak 1. szökésénél
Macz János (Újléta), 2. szökésénél Szoboszlay Imre (Debrecen), Nagy Imre
(Hosszúpályi), Patka (Diószeg) és Góz (Derecske) gyalogosok felülmúlhatatlan
odaadással voltak segítségére.)
Márc. 4. |
Az ezred veszteségei a két roham alkalmával : Laubner
(Bärenkopf)
Imre kadét és 56 ember halott; Pintér Ferenc százados, Pribil József főhadnagy,
Deák és Weiss Ármin kadétok és 160 ember sebesült ; részben sebesülten az
oroszok fogságába került : 102 ember. Összes veszteség : 323 fő = 25.3 százalék. Véres veszteség : 221 fő = 16.2 százalék.
A nap az elfoglalt állások
megerősítésével telt el. Hajnalban az ellenség kisérletet tett a 450-es hegyhát
visszaszerzésére, támadását azonban a III. zászlóalj véresen visszaverte. 80
oroszt ejtettünk foglyul. Később, délelőtt, az oroszok ugyanezen a részen, egy
újabb támadás közben, sapkalengetéssel próbálkoztak közelünkbe férkőzni, heves
tüzelésünk ezuttal is visszaűzte őket. Az ezredben a két ütközetnapon
tanusított különösen vitéz magatartásáért 10 legénységi vitézt nagy ezüst,
18-at kis ezüst vitézségi éremmel tüntettek ki. József főherceg
hadtestparancsnok a csapatok magatartásárál a legnagyobb dícsérettel
emlékezett meg és hősiességökért köszönetét fejezte ki.
Jobbra tőlünk a 61-esek voltak.
Tartalék a 2 század 37-es segélyhely és ütközetvonat Borozsnyán volt. Az
ellenség csak igen vigyázatosan követte ezredünket Pusztaháza-Érfalu vonaláig.
Járőreink vele érintkezést tartottak. Egy járőrrel a Saliska magaslatra
kiküldött Papp Gyula zászlós egy nála erősebb orosz járőrt meglepett és foglyul
ejtett. Az ezredet 5 századba oszlották be és Pacor ezredes
csoportparancsnoknak rendelték alá.
Márc. 5. |
E napon az egész 17. hadosztály támadásra indult az oroszok által eddig
olyan nagy szívósággal védett 508-as erdős magaslat ellen. A mi csoportunk
parancsnoka báró Henneberg ezredes dandárparancsnokunk volt. A támadásban,
rajtunk kívül, a 46., 61. és a 96. ezred, továbbá a 37/II. zászlóalj vett
részt. Tőlünk jobbra (keletre) Teuss ezredes csoportja, mellette a 20.
honvédhadosztály indult támadásra ; balra, a hadosztály bal szárnyán Pollák
alezredes csoportja Hocsát tartotta. Most ilyen erőkkel és felkészültséggel
indult meg a támadás az 508-as magaslat elfoglalására, amit 3-án hajnalban egy
gyenge zászlóaljjal próbáltunk elérni.
A támadáshoz ezredünk - jobb
szárnyon az I. középen a III. és balszárnyon a II. zászlóaljjal - oly mélyen
tagozódott, hogy a hozzánk beosztott 46-os (Szávics) zászlóalj számára első
vonalunkban már nem volt hely, úgy hogy azt a III. (Müller) zászlóalj mögött 2.
és 3. vonalba állították. A csoport feladata az volt, hogy az előtte álló orosz
állásokat elfoglalja, azután jobbra az 508-as magaslatra nyomuljon. Az
ellenség árkai, - mint azt járőreinknek az a néhány embere, akiket a jól
fedett, fákon is rejtőző orosz lövészek tüze megkímélt, némileg
megállapították, - tőlünk 2-300 lépésre, több vonalban húzódtak. A
bükk-szálerdő, mely a támadási terepet fedte, sűrű bozóttal volt benőve, a
völgyeken reggel köd feküdt.
5 órakor a támadás, rövid tüzérségi
előkészítés után, mint ahogy el volt rendelve, általános meglepetésszerű előtöréssel,
megindult. Az I. (Zeiss) és a III. (Müller) zászlóalj 2-300 lépés megtevése
után a láthatatlan ellenségnek rettenetes kereszttüzébe került. Percek alatt
borítva volt a hó sebesültekkel és holtakkal. Az I. zászlóalj bal szárnyán,
egy vízmosásban előnyomuló 1. századot az oroszoknak kitünően vezetett tüze
mondhatni elsöpörte. 6 órakor del. Spiess ezredes, aki a legelső vonalig előrement,
már nagyon megritkult századainak előrántására a 46-os zászlóaljat indította
rohamra.
Rövid előtörés után ez a kísérlet
is véresen összeomlott. 7 órakor egy hozzánk irányított 61-es zászlóalj egy
századának bátor erőfeszítése sem vitte az ellenségig a rohamot. Vitéz
parancsnokát már akkor elérte a hősi halál, mikor Müller századosnál
jelentkezett. 7 óra 30 perc. Miután a támadás megállott, a II. (balszárny)
zászlóalj is előnyomulásra és jobbrakanyarodásra kapott parancsot. 7 óra 55
perckor jelenti ennek a zászlóaljnak a parancsnoka, hogy támadás közben bal
oldaltüzet kapott, úgy hogy ha jobbra kanyarodna, háttűzbe kerülne. Ugyanekkor
Zeiss őrnagy is jelenti, hogy az I. zászlóalj veszteségei rendkívül nagyok.
Csak Papp Gyula zászlós jutott be a szélső jobb szárnyon a 6. század egy
rajával az ellenség árkába.
Hét század vérzett el itten és az
ezred hősiességét bizonyítja, hogy két óra alatt állományának felét
elvesztette. Délelőtt 9 óra. Nehogy az első vonalban küzdő századok megmaradt
töredékei is egy ellenséges előtörésnek áldozatul essenek, Spiess ezredes azokat
kiindulási helyökre visszarendelte.
Az ezred veszteségei a következők
voltak : Elesett 113 hős gyalogos ; megsebesült Bohner Zoltán százados,
Massányi Ferenc (belehalt sérülésébe), Postl Rudolf és Szremacski Sándor
főhadnagy, Gulácsi Lajos hadnagy, Szivós Antal és Kató József zászlós, Szerinka
és Zsiros kadét és 215 derék hajdú és bihari fiú ; eltünt 3 tisztjelölt és 138
ember.
Összes veszteség (az ezred 953
főnyi állományából) 468 fő = 49.1 százalék. Véres veszteség = 34.4 százalék.
Egyik legszomorúbb napja volt ez az
ezrednek. Este a VII. menetzászlóalj második fele megér kezett. Állománya : 1
százados, 9 alantos tiszt (tisztjelölt) és 507, nagyobbrészt régen kiképzett
ember.
Márc. 6., 12. |
A
h a d t e s t á t c s o p o r t o
s u l t. Ezredünk, bal szárnyával a Szálnoktól nyugatra húzódó mélységi
vonalnál, felerészben a 450-es hegyháton, melletünk jobbra a 46/I. balra a
37/III. zászlóalj állott. Úgy az éjszakák, mint a nappalok csendben teltek el.
Pusztító vihar utáni nyugalom. Hó esett.
Állásaink a balszárnyon 100, a
jobbon 1500 lépésre vannak az oroszokétól. A közbeeső téren helyenkint jól
beásott rajok vannak, melyek egymást állandóan nyugtalanítják.
Tőlünk jobbra gyakran távoli
harcizaj. Hadtestünk azonban, a nagy veszteségek után, csak tüntető
vállalkozásokat végeztet, így Radivoj és Velkő irányba is, minek következtében
az oroszok előttünk álló erőinek egy részét oda vonta. Éjjelenkint mi is, rakéták, fényszórók,
fényjelek, világító pisztolyok, kézigránátok stb. igénybevételével, lövöldözéssel,
rohamjelekkel, sőt kiáltásokkal is tüntetéseket hajtunk végre. Az ellenség
félrevezetése sikerült, mert állásaiból nem mozdul ki, csak idegesen, de
eredménytelenül lövi árkainkat.
Márc. 8-12. A hideg -14° C.-ig
fokozódott. A nagy véráldozatok után még a nagyszámú fagyás, sőt tifusz is
ritkította századainknak anélkül is ritka sorait, úgy hogy a 10 s z á z a d b ó 1 5- ö t
a 1 a k i t o t t a k. Állomány : 825 fegyver. Spiess ezredes irányítása
mellett állásainkat és pihenő helyeinket tökéletesen kiépítettük.
Márc. 13., 19. |
Az idő végre megenyhült. Ezredünket
a honvédek felváltották és mint hadosztálytartalék É r f a l u é s V
o j t v á g á s r a került. Itt egy
második és egy - Hegyzávod-Köves-Borozsnya-Felsőolsva vonalában létesítendő, -
3. ellenállási vonal kiépítésén dolgoztunk. Munkánkat a Viskó felől oldalozó
ágyútűz zavarta. Éjjel állandó puskaropogás volt hallható. Időnkint hóesés. A
rákövetkező hóolvadás az árkokat vízzel megtöltötte, aminek levezetése sok
gondot és munkát okozott. 16-án József főherceg Spiess ezredesnek átnyujtotta a
Lipót-rendet. Megtudtuk, hogy a cs. kir. 28. (prágai) cseh gyalogezred
Pothavonál a Koniezsna nyergen, ellenállás nélkül megadta magát és ezért azt
feloszlatták.
Márc. 20. |
Reggel az oroszok megtámadták a 20.
honvédhadosztály bal szárnyát. A 450-es magaslaton betörtek és azt elfoglalták.
Az orosz hadifoglyok vallomása szerint tisztjeik ütlegekkel és revolverrel
űzték őket támadásra. Röviddel azután a 498-as magaslat is az ellenség kezére
került. A nap további folyamán az egész vonalon heves harcok fejlődtek ki.
Tartalékban álló ezredünket délelőtt felriasztották és még a délelőtt folyamán
előrevonták.
6 óra dut. az ezred azt a parancsot kapta, hogy haladéktalanul támadásra
induljon a 450-es hegyhát visszafoglalására. Tőlünk jobbra a 61. ezrednek
kellett támadnia. Spiess ezredes, az egész támadó csoport parancsnokától, Teuss
ezredestől vett parancs értelmében, az ezred 5 századát és 2 géppuska-osztagát
következőképen csoportosította
A.
S p i e s s e z r e d e s személyes vezetésével. 1., 2., 5. század
(Zeiss őrgy.), I. és II. géppuska-osztag. Éjfélkor a 417-es magaslatról indul.
Támadási cél a 450-es magaslati pont.
B.
M o 1 d a u e r s z á z a d o
s vezetésével 3. és 4. század a Spiess
csoporttól k. b. 500 lépésre jobbra (keletre) áll fel. Éjfélkor előnyomulását
megkezdi. Támadási célja, a 450-es hegyhát szemben levő része.
Márc. 21. |
A támadás végrehajtása a következőképen
történt : A Spiess-csoport éle 1 órakor éjjel eléggé észrevétlenül elérte a
tetőt, összeköttetése azonban az éj sötétjében és erdőben a
Moldauer-csoporttal megszakadt. Spiess ezredes, aki ilyen esetben mindég a
saját erejében bízva cselekedett, sok várás nélkül rohamra indult csoportjával.
Legelsőnek a II. (Herditzky) géppuskaosztag emberei értek az orosz állásokba.
Őket nyomon követte az 1. és 2. század. Rövid, de heves kézitusa után az
oroszok, halottak és foglyok visszahagyásával, a saját csapataink által előző
napon feladott árkokban berendezett főállásukra menekültek vissza, ahonnan
állandóan pusztító golyózáporral árasztották el a Spiess-csoport előtti
terepet. Ezen csoportnak előrejutása ez által teljesen lehetetlenné vált. Ez
okból Spiess ezredes éjjel 2 órakor a tartalékban levő 1/2 5. és az elfoglalt árkokban túlzsúfoltan álló
2. századot
a Moldauer-csoporthoz rendelte,
hogy a támadás súlypontját ezen előnyösebb helyre áthelyezze. A 2. és 1/2
5. század hajnalban a Moldauer-csoport mögé érkezett és a 3. és 4. század
között haladéktalanul támadásra indult, azonban az ellenség tüze ekkor már
itten is oly hevessé fokozódott, hogy tüzérségi támogatás nélkül a támadás
folytatása a századok teljes feláldozásával egyenértelmű lett volna.
Az eddig elért eredmény után, a -
39-esekhez méltó - derék fegyvertényre, következett be az a szörnyű esemény,
mely a napot az ezred történetének egyik legszerencsétlenebb napjává tette.
Mert nem bámulatot keltő elszánt támadásban, vagy ember-ember elleni hősies
tusakodásban érték igen nagy veszteségek, hanem azok, mondhatni védtelen helyzetben,
a szerencsétlen körülményeknek hihetetlen összejátszása folytán állottak elő.
Midőn kivilágosodott, feltárult
ugyanis a helyzet egész komolysága : a tőlünk jobbra támadó csapatainknak nem
sikerült a mellettünk levő árkokat elfoglalniok és századaink ezen oldalról,
magasabban levő ellenséges lövészek és géppuskák hosszantozó tüzének voltak
kitéve. Ezért 1 órakor dut. a felsőbb parancsnokság a vitézül megszerzett állás
kiürítését rendelte el.
Ez nem látszott nappal sem
nehéznek, mivel ennek, az előtte való napon még birtokunkban volt állásnak,
századaink által visszafoglalt részéből, egy futóárok vezetett hátra az erdős völgy
felé. (Lásd vázlat A árok.)
Ezektől az árokoktól k. b. 100
lépésnyire keletre egy épolyan, vele párhuzamos futóárok húzódott (Lásd vázlat
B árok), mely azonban már az oroszok birtokában levő árkokba torkolt és azt
senki sem sejtette, hogy annak végét az oda már lehúzódott oroszok
megszállották.
Így történhetett meg, hogy midőn az
elsőnek visszavonuló 2. és 3. századunk szakaszai a futóárok végénél a nyílt
terepre kiértek, ottan irgalmatlanul lekaszáló puska- és géppuskatűz fogadta
őket. A habozó, vagy a keskeny árokban visszatérni akaró embereket a felülről
lesietők egyszerüen belenyomták a halál-torkába. Az iszonyat kiáltásai nem
tudták túlharsogni az orosz puskák ropogását, géppuskák kelepelését és az
ellenségnek diadalordítását. Ebben a helyzetben Kiss Ernő e. é. önkéntes, aki
csodálatosmódon sértetlenül került le ebből a vérfürdőből, a szomszédok
figyelmét az ezrednek ezen borzasztó helyzetére felhívta és azokkal az
ellenséges futóárkokat tűz alá vette, ezek megszállóit elhallgattatta és így a
további visszavonulást megkönnyítette. Ekkor azonban már, alig néhány perc
lefolyása alatt, száznál több derék vitézünk feküdt egy alig 100 lépés hosszú
térségen, holtan, vagy halálra sebezve, mondhatni egy halomban. A bal szárny
csak az esti szürkületben vonult vissza a támadásnál elért vonalból.
A 17. hadosztály jobb szárnyát a
488. Kaminci-Szálnok 447-es és 417-es magaslatok vonalában előkészített II.
állásba vonta vissza. Az ezred ismét Érfaluban és Vojtvágásán gyülekezett. Az
ezred az elmúlt két napon 400 embert vesztett. Ebből az 1. századra 46, a 2-ra
123, a 3. századra pedig 74 fő jutott. Az elesettek között volt Moldauer
százados is. Azonban, a foglyok elmondása szerint, az oroszok veszteségei is
felette nagyok voltak és érzésük az volt, hogy ellenünk sikerrel nem
intézhetnek támadást.
Márc. 22. |
-3° C hideg. Az éjszaka nyugodtan
telt el, reggel 6 órakor azonban elől harcizaj támadt és nemsokára hírül
vettük, hogy az orosz 417-nél a 43-asok állásába betört. Ezredünk és Pusztaháza
felől két 46-os század ellentámadásra rendeltetett, az éppen megérkezett VIII. m e n e t z á s z l ó a l j pedig Kövesről Vojtvágásra irányíttatott. 6
óra 30 perckor az ellenség a 447-es magaslaton a 96-osoknál is betört.
Az ezen pontokra végrehajtandó
ellentámadás vezetésével Spiess ezredes volt megbízva és ő olyan körültekintően
és amellett gyorsan intézte azt, hogy az elvesztett állások kevés veszteséggel,
még a délelőtt folyamán, ismét kezeinkbe kerültek. Az ellenség azonnal
ellentámadásra indult Szálnok felől, azonban csakhamar százával feküdtek
előttünk a II. (Herditzy) gp.-o. által lekaszált oroszok holttestei. 400
foglyot ejtettünk. Ez volt a válasz tegnapért. Délután 6 órakor az oroszok újra
támadtak, azonban ekkor már könnyen visszavertük rohamukat.
Márc. 23. |
Szomorú nap. Hírül vesszük,
hogy P r z e m y s l v á r á t
a z e l l e n s é g k i é h e z t e t é s s e l h a t a l m á b a k e r í t e t t e.
Átcsoportosítás. Ezredünk, mint
Pilár ezredes csoportjának tartaléka, Érfalura került. Balra a 43-asokkal,
jobbra a 61-esekkel tartunk összeköttetést. A VIII/2. menetzászlóaljat
beosztották.
Márc., 24., 26. |
24-én ezredünk ismét a 447-417-es
állásokba került fel és Spiess ezredes azonnal hozzákezdett azoknak a leggondosabb
műszaki megerősítéséhez. Az akadályvonalban aknamezőket létesítettek, a
lövészárkokat srapnellernyőkkel látták el. Az ellenségnél szintén erődítési
munkálatok folytak. Éjjelenként felhangzott a mindkét részről előretolt járőrfészkek
megszállóinak harca. Az ezrednek 6 százada és 6 géppuskája volt az állásban és
1 1/2 század tartaléka, úgy a jobb, mint a bal szárny
mögött. Ellenséges tűzérségi tűztől 3 halottunk és 3 sebesültünk volt. Naponta
céllövészet gyakorlása az orosz állásokban mutatkozó célokra, állásaink előtti
tereptárgyakra való belövéssel egybekötve.
Márc. 27. - ápr. 3. |
Az ezredet, melynek állománya a
VIII/2. menetzászlóalj beosztása után 1308 puskára növekedett, 1 1/2
zászlóaljba osztották.
A tiszti beosztás a következő volt:
I. Zászlóalj. |
Parancsnok : Zeiss Oszkár őrnagy. |
1. század. |
Parancsnok : Pintér Ferenc százados. Beosztott dr. Berger
Károly fhdgy., Darvassy kadét. |
2. „ |
Gusztovics Artur fhdgy., Hollós hdgy., Gross, Szabó Sándor
kadétok. |
3. „ |
Zvolenszky Béla fhdgy. Beosztott : Révész Aladár hdgy.,
Papp, Szivós, Janku zászlósok. |
4. „ |
Lupeán Sándor szds. Beosztottak : Fiala, Kiss Zsigmond,
Bukovinszky zászlósok. |
II. Zászlóalj. |
Parancsnok : Hedrich Rudolf százados. Segédtiszt : Beke
Jenő hdgy. |
5. század. |
Müller Emil. Beosztottak : Zelenka Ferenc hdgy., Kreutz,
Borotvás, Jóvér zászlósok és Kálmán kadét. |
6. „ |
Radó Lajos fhdgy. Beosztott : Vitéz József hdgy., Konrád,
Vojt zászlósok. |
I. géppuska-osztag : |
Herditzky Jenő hdgy. |
II. „
„ |
Véber zászlós. |
Ezeken a napokon Spiess ezredes
csoportjához tartozott még a 61. gy. e. 2 zászlóalja és a 37-es fél zászlóalj.
Ezekkel együtt, 27-én délelőtt az oroszoknak egy elég heves támadását vertük
vissza
Időnként eső, a magasabb hegyeken hóvihar. Az erőditési
munkákat serényen folytatjuk. A naponta lejátszódó csatározások közben 1 tiszt
és 2 legény halottunk, 2 tiszt és 9 legény sebesültünk volt. Két kis fényszórót
kaptunk.
Ápr. 4. |
H ú s v é t v a s á r n a p. Az
ezred 6 századából 4 1/2 szd. a szálnoki erdei állásokban
első vonalban, a 1/2 6. a 417-es magaslat (bal szárny)
mögött, az 5. század egyik fele az ezredparancsnokság kunyhója mellett, a
közép mögött, míg a másik fele a 447-es magaslat (jobb szárny) mögött
tartalékban állott. Reggel járőrharcok. A szomszédos (Teuss) csoport árkait az
ellenség tűzérsége erősen lőtte. Az orosz állásokból fehér zászlóval egy
altiszt jött át hozzánk, aki egy kosár finom ételt hozott és az ő húsvéti
üdvözletüket tolmácsolta. Ezt a békés udvariassági látogatást hadtestünknek egy
tisztje egy altiszttel viszonozta. Mindennek dacára a hangulat túlfűtött. Ezt
nem titkolta a hadtestparancsnokság sem, mely az ellenség várható közeli
támadására ismételten figyelmeztetett bennünket.
Ápr. 5. |
Az éjszaka igen sötét volt. Hajnal
óta állásaink előtt élénk járőrlövöldözést lehetett hallani. 4 órakor reggel
járőreink jelentik, hogy az oroszok kis csoportokban gyülekeznek előttünk az
erdőben és a drótakadályokon megkíséreltek rést vágni. 4 óra 30 perckor erős
tűzérségi tűz kezdődött állásainkra, melynek eredményeként
távbeszélőösszeköttetésünk a szomszédos csoportokkal megszakadt. Egyidejüleg
tőlünk jobbra is csatazaj hallatszott. A 20. honvédhadosztály indult támadásra,
hogy az előtte való napon tőle elragadott állásokat visszafoglalja. 5 órakor a
hegyoldal holttereiben összegyűlt orosz tömegek rohama, különösen az 1. 3.
század körlete ellen meglepetésszerüen megindult. Véres tusában az árkok
védőit legyőzték és az első állásban beállított ágyú is a kezükbe került. Midőn
Spiess ezredes ezredparancsnok arról értesült, hogy az orosz árkainkba betört,
a bal szárny mögött lévő, félszázadot, melynek Prokopovitsch főhadnagy volt
parancsnoka, ellentámadásra rendelte.
A harcizaj mindjobban fokozódott és
megfigyelhető volt, hogy állásaink közepe felől a mögötte levő szakadék
irányába, a bozótos hegyoldalon embereink csoportonként lefelé húzódnak. Spiess
ezredes a közelében levő 1/2 5. század ezredtartalék
parancsnokának, Müller századosnak azt a parancsot kiáltotta oda, hogy egy
szakaszával siessen a „gyáván megfutamodottak” elébe, minden eszközzel
teremtsen rendet és velök a jobb szárny irányából intézett ellentámadással
vegye vissza az elvesztett állásrészt, maga pedig összegyűjtötte a közelében
levő embereket, küldöncöket és távbeszélőket és szürke gumiköpenyében, hosszú
botjával, az utolsó szakasz tartaléknak élére állva, egyenesen indult neki az
1. század bal szárnyának, ahol a harcizaj a legnagyobb volt.
Közben az ellenség a 2.
(Gusztovics) század jobb szárnyán is behatolt és a hegyoldalon felrohanókat
igen erős gyalogsági tűz alá vette. Spiess ezredes megállította a kis támadó
csoportot és a bokros terep gondosabb kihasználásával folytatta a támadást.
Egyúttal egy küldönccel elrendelte a fél 37/II. zlj. előrevonását. Ekkor már
állásunknak csak a szélső szárnyain tartotta magát végső erőfeszítéssel néhány
szakaszunk.
Spiess ezredes - látva, hogy az
elfoglalt állásainkba felözönlött oroszok támadásukat folytatni akarják -
anélkül, hogy a 37-es fél zászlóalj megérkezését bevárta volna, rohamra adott
parancsot. A rohamjelt fúvó ezredkürtössel az élen, maga vezeti a végsőkig
fellelkesült maroknyi csapatot. A magas szikár vezér az elsők között volt, akit
a reájuk irányított ellenséges tűz leterített. Először térdén sebesült meg,
azonban térden állva is buzdító szavakat kiált. Ekkor mellét járja át egy
golyó. Lehanyatlik, de fekete körszakállas fejét fenntartva, hosszú botjával
még ismételten előre int.
A vitéz ezredkürtöst is golyó éri.
Evvel ő nem törődik. Egy fának támaszkodva, szünet nélkül tovább fújja a
rohamot.
A hajdúfiúk azonban, ezen hősi
példaadások nélkül is, átérezték a pillanat kritikus voltát és a sok névtelen
hős, ahogyan csak ezeréves határokért lehet, oly haláltmegvető elszántsággal
tört az elvesztett állásrészekre. Müller százados, Spiess ezredes parancsa
értelmében, Kreutz zászlós szakaszával sietve a visszavonulók felé indult és
csak azok közelébe érve látta, hogy azok mind bicegő, vánszorgó, vagy sebesültvivők
által cipelt sebesültek. A szakasz az állások felé folytatta előnyomulását és
az 1. (Berger) század jobb szárnyára érve, azt tűzharcban találta egy a
drótakadályok előtt megállított ellenséggel. A század bal szárnyának irányából
(a század kiterjedése 300 lépésnél nagyobb volt) kézitusa lármája hallatszott.
Müller százados a magával hozott
szakaszt és az 1. szd. mellett harcoló 2. szd.-ból kivett szakasznyi csoportot
azonnal ellentámadásra rendelte. Ezeknek parancsnokai Darvassy és Kreutz
zászlósok sebtiben összegyűjtötték a közelben található kukoricagránátokat és
szakaszaik élére állva, (kézigránát-kezelésben akkor még csak kevés legénységi
személy volt jártas) lépésről-lépésre kiszorították az árkokból az azokban
zsúfoltan álló ellenséget. Egyidejűleg Prokopovitsch (most vitéz Prokopovitsch)
főhadnagy a fél 6. századdal igazi hajdúrohamot indított az állásainak
balszárnyára betört ellenségre és viszasszerezve az elvesztett löveget, az már
kevés pillanat mulya, új závárzattal, ismét tüzet okádott az állások felé
tóduló orosz csoportokra.
Az 5. századnak másik fele is
felküzdötte magát az állásokig és mindent letipró lendülettel verte ki a már a
2. század állásaiba is bejutott muszkákat. Erre a 3. századnak az árkokból
kiszorított, megtizedelt rajai is újra neki rohantak az azokban nyüzsgő
ellenségnek és kiverték azt azokból, azonban egy újabb orosz hullám ismét
kiveté onnan őket. Ebben a válságos pillanatban ért oda a század tartaléka és
véglegesen leszámolt a győzelmét már biztosra vevő ellenséggel. Időközben az
ezredparancsnoksági kunyhó közelébe érkezett Zsehránszky százados is a 37-es
fél zászlóaljjal és Schmidt 43-as hadnagy egy századdal és a pihent csapatok
haladéktalanul a nagy terjedelmű állás még ellenséges kézen lévő részeinek
elfoglalására indultak. A kiválóan vezetett, nagy lendülettel végrehajtott
roham fényesen sikerült. Sajnos, a hős parancsnokot, Zsehránszky Ferenc
századost a győzelmes roham után egy sebesült muszka halálos golyója
leterítette.
9 órakor már minden elveszett
állásrész hiánytalanul ismét birtokunkban volt és hosszú sorokban 1080 fogoly
muszka menetelt állásaink mögé. Árkainkban és azok előtt százával, sok helyen
halmokban feküdtek a géppuskáink által lekaszált oroszok holttestei. A
mindössze hat századunkat támadó két orosz ezred egy része az állásaink előtt
húzódó szakadékokban keresett menedéket, ahol tűzérségünknek reáirányított
tüzelése következtében alig várta az alkalmat, hogy magát megadhassa. Az
oroszok két géppuskát hagytak kezünkben (az ő ezredeiknél is csak 4-5 volt) és
estig 1600 orosz puskát számoltunk össze. Azonfelül sok Manlicher-puskát is
zsákmányoltunk, ugyanis az oroszok egyes századai már a Przemyslben birtokukba
került, ilyen puskákkal voltak ellátva.
4 óra 30 perckor délután Szálnok
felől fehér zászlót lengető ellenséges csoportok közeledtek az ezred jobb
szárnya felé, tűzérségünk azonban csakhamar szétszórta őket. Bracciofortei
Spiess Szilvió ezredes, akit Kacsárdi őrmester a hátán mentett ki a
tűzvonalból, miután Érfaluról még üdvözletét küldte ezredének, Istenbe vetett
hittel, a halállal, mint ahogy azt mindig tette, keményen szembenézve,
kilehelte lelkét. Vele egy kiválóan képzett és rettenthetlen bátorságú
parancsnokot vesztett el az ezred. Ezen utolsó fegyvertényéért utólag a Mária
Terézia Rendet ítélték oda neki.
Az ezred veszteségei súlyosak
voltak. Parancsnokán kívül elesett még 53 ember. Megsebesült : Velinszki
főhadnagy, Jóvér Antal, Borotvás, (mindkettő az 5. szd.-tól) és Véber zszls.
Kálmán (5. szd.) Balogh Gyula és Varga Ferenc kadét és 155 ember. Eltünt,
vagyis az ide-oda hullámzó harcok folyamán, részben sebesülten fogságba esett,
Szabó zászlós és 133 ember. Ez utóbbiak között volt három járőrünk is. Egyedül
az 5. századnak vesztesége 17 halott és 97 sebesült volt.
Ezen, az ezredre nézve felette
dicsőséges nap után az ezred létszáma ismét 835 fegyver és 6 géppuskára apadt.
P a r a n c s n o k s á g á t, immár harmadikszor, Z e i s s
ő r n a g y vette át.
Szomszédainknak azonban nem
mindenhol sikerült az orosz túlerőt visszaverniök, ennek következményeképen az
ezred az éj folyamán a 2. állásba visszarendeltetett. Állásaink elhagyását az
ellenség későn vette észre, akkor is, kimerülése folytán, üldözésre még nem is
gondolt.
Ápr. 6. |
A kora reggeli órákban az ezredet a
még hátrább eső K ö v e s - B o r o z s
n y a - i vonalba, az úgynevezett
borozsnyai állásokba rendelték. Három század 6 órára már ide is érkezett és
hozzáfogott a futólag kiépített állás rendbehozatalához. Mindenki átérezte,
hogy az orosznak nem szabad tovább jutnia. A teljes ezred megérkezése után a
jobb szárnyat maga Zeiss őrnagy vette át, míg a bal szárny parancsnoka Hedrich
százados lett. Jobbra tőlünk a 61-esek
voltak. Tartalék a 2. század 37-es segélyhely és ütközetvonat Borozsnyán volt.
Az ellenség csak igen vigyázva követte ezredünket Pusztaháza – Érfalu vonaláig.
Járőreink vele érintkezést tartottak. Egy járőrrel a Saliska magaslatra
kiküldött Papp Gyula zászlós egy nála erősebb orosz járőrt meglepett és foglyul
ejtett. Az ezredet 5 századba osztották be és Pacor ezredes
csoportparancsnoknak rendelték alá.
Ápr. 7. |
Az e napon megjelent 775/hmv.
sz. hadtestparancsnoksági parancs a
következőképen szólott : „Mint ahogy
arról személyesen is meggyőződtem, húsvét hétfői harcaink eredményének
oroszlánrésze a 39. gyalogezredet illeti meg. Az ezred ezen alkalommal a
becsület mezején elvesztette mindnyájunk által mélyen gyászolt hős
parancsnokát, Spiess ezredest A VII. hadtest örökké hálásan fogja őrizni
dicsőségteljes emlékét. A 417-es magaslat körüli harcokban a 39-es ezred, mint
már annyiszor, egész kiváló módon kitüntette magai. Régi jó hírnevéhez híven a
már elvesztett állást, pusztító tűzben, hősies rohammal visszafoglalta és sok
foglyot ejtett. Legmelegebb elismerésemet fejezem ki ezért. Az ezred majdnem
annyi foglyot ejtett, mint ahány katonát számlált. Bizalommal tekintek a még
előttünk álló harcok elé, mert tudom és érzem, hogy az ilyen csapatoknak csak
győzelem juthat osztályrészül. József főherceg lovassági tábornok.”
Ápr. 8-13. |
Az állás gondos kiépítése.
Drótakadályokat és földitorpedókat létesítettünk. Sok helyen üres
konzervdobozokból készített riasztóharangokat helyeztünk el. Az eső következtében
sok állás beomlott. Élénk tüzérségi tevékenység mindkét oldalon. Különben
nyugalom, mert - bár az ellenség támadási előkészületeiről elég híreket kaptunk
- erre azonban az orosz mi előttünk, úgy látszik, a húsvéti lecke hatása alatt,
csak nagyon nehezen szánta rá magát. A szomszédos 43-asok 10.-én, a 61-esek
11.-én vertek vissza egy-egy támadást. És végre egy vérben, fagyban
átszenvedett tél után mutatkoznak a minden rosszat elfelejtető tavasznak
előjelei. Sok helyen azonban az olvadó hó alól tavaszi virág helyett az elesettek
tetemei tűntek elő ...
Ápr. 14. |
K 1 e i n L á s z l ó
a 1 e z r e d e s a IX. menetzászlóaljjal megérkezett és átvette az
ezredparancsnokságot. Az ellenség kémkedési üzelmeinek megakadályozása
céljából a hadosztályparancsnokság „Lenctacce”, a dandárparancsnokság
„Lencguidó” elnevezést kapta.
Ápr. 15-24. |
A Hrinjován levő állásaink
kiépítése és az ellenséges állások felderítése. Különben ritka nyugalom és
csend. Az orosz tüzérség igen tevékeny. Különösen a Kövestől nyugatra levő
329-es magaslatot, Hrinjova lejtőit és Borozsnyát lövi. Az arcvonalak között
élénk járőrtevékenység és gyakori lövöldözés. Naponta saját és ellenséges
repülők jelennek meg felettünk. Ez eddig elég ritka dolog volt. 20-án saját
nehéz tüzérségünk eltévedt gránátjai csapódtak állásainkba. Szerencsére nem
okoztak sok bajt.
A IX. menetzászlóaljat egy hetes
frontmögötti begyakorlás után beosztották a századokba. A zászlóaljjal jött :
Popovics százados, dr. Sóvágó és dr. Berger hadnagy, dr. Roncsik Jenő és Papp
zászlós. Az ezred élelmezési állománya : 2225 ember, 304 ló, ütközetállomány :
1728 puska és 7 géppuska. 8 századból két zászlóaljat alakítottak. Ezek
parancsnokai : Zeiss őrnagy és Popovics százados. Századparancsnokok : Müller
E., Bohner, Pintér F., Hedricht századosok, Propokovits, Lupeán, Gusztovics
főhadnagyok és dr. Berger Károly hadnagy. A II. géppuska-osztag parancsnoka
Herditzky főhadnagy.
Ami a háború rengeteg megpróbáltatásainak
8. hónapjában más nemzetiségű csapatoknál már elég gyakori volt, egy
öncsonkítási eset fordult elő az ezrednél. Az ezred legénysége küldöttséget
menesztett a hadosztályparancsnoksághoz azon kéréssel, hogy ítélje halálra az
embert, „mert gyáva embert a 39-esek nem tűrnek soraikban.” (J. fhg. I. 595.)
A halálos ítéletet az ezrednél
alakított rögtönítélő bíróság ítélete alapján az ezred állásai előtt
végrehajtották.
Ápr. 25-30. |
Igen gyakori tüzérségi lövöldözés
és járőrharcok. Naponta 10-15 hastífusz megbetegedés. 25-én, vasárnap
istentisztelet Turányban. Állásaink kiépítése befejeződött. A völgyzárlatnál
ötsoros drótakadály áll, mely mögött két egymás fölötti tüzelő sor számára
srapnellernyős fedezékek vannak. Az előterepen több, az állásból gyújtható
aknát helyeztünk el. 26-án hadosztályunk egész tüzérsége meglepetésszerüen
lőtte a Zjár hegyen lévő orosz állásokat. Zsivojnovics százados
haditudósítókkal megtekintette állásainkat. 27-én Zita főhercegasszonyt,
trónörökösünk nejét nevenapja alkalmából az ezred táviratilag üdvözölte.
Máj 1. 2. |
Az ellenség állásainkat hosszában
lövi. 2 halottunk és 4 sebesültünk van. Tőlünk jobbra a 20. honvédhadosztálynál
egy orosz támadást visszautasítottak. Zita trónörökösné köszönő távirata
megérkezik. 2-án orosz támadás az ezred bal szárnya ellen, melyet véresen
visszavertünk. Minden századból 2-2 embert aknavető kiképzésre vezényeltek. A
hadtestparancsnokságtól, a hadseregfőparancsnokságnak f. é. ápr. 24. kelt
4975. sz. bizalmas parancsára való hivatkozással a következő (2124. sz. biz.)
parancs érkezett az ezredhez:
„Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége Ő Fenségét Frigyes főherceg
tábornagy hadseregfőparancsnokot legkegyelmesebben fölhatalmazni méltóztatott,
hogy a cs. és kir. 39. gyalogezrednek már most tudomására hozza, miszerint Ő
Felsége az ezrednek kiváló vitézségéről és példaadóan kimagasló magatartásáról
szóló jelentést legmagasabb különös megelégedésével tudomásul venni
méltóztatott. Ő Felsége e kitűnő csapatnak legmagasabb köszönetét és üdvözletét
küldi.”
Máj. 3. 4. |
Igen élénk járőrtevékenység mindkét
oldalon. 3-án Prokopovits főhadnagy egy fél század hírszerzőkülönítménnyel a
Salasiska hegyre küldetett ki. Ember hadapród szakaszával a 43-asoknak a 404-es
magaslat elleni támadásában résztvett. Vesztesége : 3 halott és 5 sebesült
volt. 4-én az oroszok a 2. és 3. táboriőrsünket megtámadták, azonban
visszaűztük őket.
Hírül vettük a g o r 1 i c e i á t t ö r é s t és annak rendkívüli arányát.
Ennek a nagy sikernek kihasználásához különösen nagy reményeket fűzünk. A
háború győztes befejezését talán ez fogja meghozni ...
Máj. 5. |
Az ellenség állásainak és
csapatainak alapos felderítése céljából több különítményt és számos járőrt
külddöttünk ki. Ezeknek lövöldözése egész nap hallatszik. Előkészületek, hogy
az előttünk álló ellenséget visszavessük és azután a Gorlice felől
visszavonuló oroszoknak oldalába támadjunk. Szálnok lángokban áll. Kelet felől
ütközet zaja hallatszik. Minden percben várjuk az előnyomulási parancsot.
Auguszta főhercegasszony Őfensége meglátogatta az ezredet.
A gorlicei
áttörést követő üldözőharcok.
Máj. 6. |
Az éj folyamán az oroszok
állásaikat kiürítették. Reggel mi utánuk eredtünk. Csapataink, utolsó erejüknek
latbavetésével, a legnagyobb szívóssággal űzték maguk előtt az ellenséget. A
417-es, 447-es, 450-es és 508-as állásokon, melyek körül hónapokon át, ezer és
ezer derék harcos hullatta vérét, gyenge utóvédek elűzése után, könnyedén
átmentünk.
Máj. 7. |
Az elébünk állított akadályok,
lerombolt hídak és járhatatlanná telt utak alig tartóztatták fel őket.
Nagycsertészen éjjelezünk. Le Beau tábornokot a hadsereg vezérkari főnökévé
nevezték ki és a 17. hadoszály parancsnokságát a csapatai által rendkívül
szeretett báró Henneberg ezredes vette át. *(Ezt a hős vezért, akinek jellegzetes
tulajdonsága példaszerű nyugodtsága volt, az olasz harctéren egy lavina temette
el.) Az ellenség sietve folytatta visszavonulását, bizonnyal abból az
okból is, mert tüzérségünk egész nap – láthatóan nagy eredménnyel - lőtte.
Moszczanic-en és Darow-on át Tokarnia felé vonultunk. Ahol az orosz megállott,
ott mindenhol igen nagy veszteségei voltak. Így Debrzánál is. ahol a 643-as
magaslatot rohamoztuk meg és innen már hazánk határain kívül űztük őt. E napon
200 foglyot ejtettünk.
Máj. 8-10. |
Reggel az 510-es, majd a 696-os
magaslatra meneteltünk. Itt este azt a parancsot kaptuk, hogy a dandár a 681-es
magaslaton gyülekezik. Odamenet közben Wola Jaworownánál a b u k o v i c a i
erdőben váratlanul olyan erős gyalogsági tűz lepte meg az ezredet, hogy
kénytelen volt a reggeli világosságot bevárni. 9-én szürkületkor sűrű ködben
tapogatózva, megkezdődött az előnyomulásunk. A bizonytalan helyzet a
legnagyobb óvatosságra intett és így csak igen lassan jutottunk előre. Déli 1
órakor végre felszállott a köd, ami egyelőre csak bajt hozott, mert az ezred
nagy része éppen egy nagy erdőtisztáson állván, a hirtelen reája zúduló
srapnellektől tetemes veszteséget szenvedett. Ekkor lathatóvá vált azt is, hogy
ezredünk jól kiépített orosz állások előtt áll. Az orosz főerők elvonulásához,
a „nagy gőzhenger" visszagördítéséhez, úgy látszik időre volt szükség,
mert az ellenség és pedig éppen előttünk, egy igen erős utóvédet hagyott hátra,
hogy bennünket feltartóztasson. Nekünk azonban az ellenséges főerők megverése
volt feladatunk, ezért az elénk állított akadályod át kellett törnünk. A
legszükségesebb felderítés befejeztéig századaink az tisztások által megszaggatott
erdőben állották az ellenségnek kereső ágyú- és géppuska tüzét. Délután 5
órakor az I. (Zeiss) zászlóalj támadása megindult. Irány : a 2. század a
völgyben vezető úton. A jobboldali dombokon az 1. attól balra a 3. század. Az
orosz srapnellzáport zúdított az előtörő rajokra. Veszteségeink szerencsére
nem voltak nagyok. Ahol egy szakasz nyílt terepre került, hevenyében beásta
magát, pihent, azután újra rohant előre.
A Bukovica magaslatot a zászlóalj
lendületes rohammal elfoglalta és 150 oroszt ejtett foglyul. Kecskés József
kadét különösen kitüntette magát. A sötétség beálltával, az ellenség tüzének
eddig eléggé kitett másik két zászlóalj századai is siettek az ellenség
állásait elérni, a bozótos terepen azonban az történt, hogy teljesen összekeverődtek
és ami még rosszabb volt, irányt vesztettek. Az ezred általában
Tokarnia-Petróleumforrás vonalában, feszült készenlétben és a kötelékeket
rendezve töltötte az éjjelt. 10-én hajnalban a századoknak sikerült támadásukat
100 -200 lépésre a Bukowsko-Dzial vonalába beásott ellenségig előrevinniök.
További előreküzdés azonban,
tüzérségi támogatás híjján lehetetlenné vált, mert minden felemelkedő alakot
fejlövés ért. Azonkívül az orosz Sekowa irányából erős oldaltámadást is
kísérelt meg, melyet csak nehezen sikerült visszavernünk. Igy az ezred
küzdőinek vonala a Sanoczek patak mindkét oldalán, a 445-ös Ubice magaslattól
800 lépésre délre, beásta magát. Zeiss alezredes csoportja Wola Jaworownától
délre a hídnál, Popovics századosé a 419-es magaslat előtt, csatlakozással
Hedrich századoséhoz. Élelmet csak az esti sötétségben sikerült előre juttatni.
Veszteségünk e két napon nagy volt.
Elesett : Csengeri apród és 61 ember ; megsebesült Winkler és Hoffmann hadnagy,
Ember és Tempus hadapród és 140 ember.
Máj. 11. |
Az éj folyamán az előttünk levő
ellenség visszavonult, délután azonban a Niebieszczany 504-es hegyen ismét megállott.
A súlyos veszteségek után az ezred este hadtesttartalékba került és Bukowskoban
elszállásoltatott. Hosszú hónapok után ismét lakott faluban volt, ahol polgári
emberek jártakkeltek és áruikat kínálták. A megbetegedett Martinovszky
százados helyett Pintér F. százados lett ezredsegédtiszt.
Máj. 12. |
Csengeri hadapród temetése a
bukowskoi temetőben. Utánra pedig menet Wolica-Pobiedne-Markowica útvonalon a
San folyó felé. Az ezred a 46-osokkal Sanoczeken éjjelezett.
Máj. 13. |
Pihenő nap. Az ezred a 34.
gyalogdandárból, a 37/II.
zászlóaljjal együtt ismét a báró Henneberg ezredes alatt álló 33. dandárba
osztatott be. Hadosztályunk parancsnokává Gelb altábornagyot nevezték ki.
Máj. 14-16. |
Hadtestünk előtt a német
„Beszkid" hadtest nyomult előre és így az üldöző harcok szépségeitől
elestünk. Az oroszok különösebb ellenállás nélkül engedtek bennünket a Szanon
és Wiarzon keresztül, azonban igen sok menetakadályt készítettek, ami az oszlop
gyakori feltartóztatását idézte elő. 14-én József főherceg megtekintette az
ezredet. Niebieszczaniban éjjelezünk. A gyors üldözés következtében élelmezési
zavarok. A Beszkid hadtest részére saját élelmezési lépcsőinket is előre
kellett küldenünk és így a tartaléklépcsőkből és vásárlásból élelmeztük
csapatainkat. 15-én reggel 4 órakor tovább menetelés Bircza felé Poraz, Zagacz,
Zaburs-on keresztül Tirawa-Wolowska-ra, ahol éjjeleztünk. 16-án oszlopunk számára
pihenőnap volt.
Máj. 17. 18. |
Menet Bereskán, Nafta forráson és
Wh. Kuzminán keresztül Leszezawa Dolnára. Itt Boroevic hadseregparancsnoknak
és József főherceg hadtestparancsnoknak az ezred tisztikarát bemutatták. Utána
folytattuk menetünket és éjfélkor érkeztünk meg a teljesen szétdúlt és leégett
B i r c z á b a. A következő nap pihenő, vagyis az ezred nem menetelt tovább,
hanem utakat javított, requirált és alosztályait fegyelmezte. A szép idő
meghozta az általános jókedvet, hiszen Przemysltől már csak 20 km-re voltunk. A
sors azonban nem akarta, hogy visszafoglalásánál a várnak - melyért annyi
áldozatot hoztunk - jelen lehessünk.
Máj. 19. |
Éjjel megtudtuk, hogy a hadtestet
más harctérre irányítják és berakodás céljából vissza fogunk menetelni
Mezőlaborc Vidrány állomásokra. Délelőtt a menetet meg is kezdtük és Leszezawa
Dolnán át Tirawa Wolaskára érkeztünk, ahol éjjeleztünk.
Máj. 20-23. |
Utazó menet Zaluz-Zastaw-Zagorz-on
és Czasyn keresztül Kulaszner-ra. Másnap a menet folytatása Szczawnén,
Komancán, Radoszycén és Beszkid Wh.-on keresztül a szétlőtt V i d r á n y b a,
hová késő este érkeztünk meg. A Hölzi őrnagy által felhozott X. m e n e t z á s
z l ó a l j már várt reánk.
Ennek beosztásával az ezred
élelmezési állománya a kővetkező lett :
58 tiszt, 26 tisztjelölt, 2919
ember, 260 ló. 10 századot és azokból 3 zászlóaljat alakítottunk. 22-én egy
rövid harcgyakorlat volt. 23-án istentisztelet volt, mely után több tisztnek és
sok legénységi vitéznek leérkezett kitűntetéseket (10 nagy, 14 kis ezüst és 20
bronz vitézségi érmet) mellökre tüzték.
Máj. 24. |
Harcgyakorlat, melynek folyamán az
elmult napok harcainak egyes mozzanatait, az elkövetett hibákat és ténykedéseket
tanulságos módon megbeszélték. Az olaszok hadüzenetének hírét vettük. Szerbia,
Oroszország, Montenegró, Franciaország, Anglia, Japán és Belgium hadüzenetei
után, tehát a nyolcadik is megjött ...
Az entente-hatalmak már nem
nélkülülözhették Olaszország segítségét. A nyugati front, a franciák legnagyobb
erőfeszítései és az angolok mind nagyobbmérvű segítsége dacára megmerevült, az
orosz csodahenger pedig szintén megállott, sőt már hátrafelé gördülőben volt.
Evvel szemben a központi hatalmak
önbizalma és egysége, dacára a szerb és a galíciai hadszíntéren elszenvedett
nagy veszteségeiknek, a Marne-i vereségnek és Przemysl elvesztésének,
mindjobban növekedett és fogolytáboraik drótsővényei mögött már közel egy
millió orosz és francia várta a háború végét.
Máj. 25. |
P ü n k ö s d v a s á r n a p. Az
istentisztelet előtt történt az olasz hadüzenet ünnepélyes kihirdetése a
kivonult ezred előtt. A 17. hadosztálynak ezt közlő parancsa egyúttal tudatta,
hogy az ezredet új harctérre helyezik át. Az emlékezetes „vidrányi
parancs"-ot az ezred nagy lelkesedéssel fogadta. Galícia és a Kárpátok
fagya, sara és a rengeteg véráldozatok után már mindenki vágyott „Itália örökké
mosolygó ege" alá kerülni, más ízű kosztot és harci kalandokat kóstolni.
Sokan úgy gondolták, hogy ottan csak betonállásokat fog kelleni egy teljesen
harcitapasztalatok nélküli ellenséggel szemben védeni. Mások azonban már
átérezték, hogy a központi hatalmak élet-halál küzdelmében a színmagyar 39-es
ezrednek már nagy elhivatottsága van, ahova viszik, ott bizonnyal már nagy a
szükség és a veszedelem. Egyben azonban senki sem kételkedett, hogy bárhol is
lesz, becsülettel helyet fog állani a királyért és hazáért, dacára annak, hogy ekkor
már mindenki tudhatta, hogy a magyar nép a felmérhetlen áldozatot követelő
háborúval még teljes győzelem esetén sem szerez önmagának egy
négyzetkilométernyi idegen földet sem.
Máj. 26-28. |
Hajnalban elindult az első lépcső
(ezredtörzs, 6. század és az I. géppuskaosztag). Homonnán, Sátoraljaújhelyen,
Miskolcon át 27-én Budapestre érkeztünk. Újpesten való áthaladásunk előtt egy
órával előbb siklott ki ottan egy német csapatokkal megtelt vonat. Pestről
tovább menve, Pozsonyon át este Bécsbe értünk. Innen éjjel elindulva, 28-án
Szemmering, a Mur melletti Bruck és Leoben mellett haladt el vonatunk.
Május 29-én azok, akik az ezred
irányítása felől tájékozatlanok voltak, nem kis csalódással vették észre, hogy
az elképzelt forró tájak és narancsligetek helyett a Karinthiai Alpoknak
vadregényes és még mindég eléggé hűvös völgyeibe kanyarodott be a vonat.
Villachot és Wiesensteint érintve Drauburgba érkeztünk, ahol kirakodtunk. Itt
József főherceg megszemlélt bennünket, azután Ritterdorfba és Pflügelre
meneteltünk, ahol éjjeleztünk. Másnap pihenő volt és József főherceg ismét
meglátogatta az ezredet.
Máj. 31. |
Hajnalban indult el az ezred és
esőben, ködben a Gailberg-nyergen át, Pörlschachon, Delachon keresztül menetelve,
éjjel K i r c h b a c h b a érkezett.
Jun. 1. |
Pihenőnap. A helyzetről a
csapatokat tájékoztatták. Megtudtuk, hogy az ellenség is még felvonulófélben
van és eddig részünkről csak gyenge csendőr, vámőr és népfelkelő osztagok
állottak vele szemben a határon. A 17. hadosztály feladata abból áll, hogy
csapatainak a magas hegységhez
szükséges - a Gail-völgyben történő
- felszerelése után, a Plöcken hágó és Findenigkofel közötti területen a határ
védelmét átvegye. A hadosztályparancsnokság Oberdrauburgban, a mi (Henneberg)
csoportunk parancsnoksága pedig Kirchbachban helyezkedett el. E csoport,
melyhez ezredünkön kívül a 37/II. zászlóalj, a 16. huszárezred tartalék százada
és a 21. ágyúsezred 3 ütege tartozott, 57. hegyidandár elnevezéssel közvetlenül
Rohr lovassági tábornok hadtestparancsnok alá rendeltetett.
Jun. 2. |
Zeiss alezredes az I. zászlóaljjal
- még pedig az első vonalban két századdal
- mint külön csoport, megszállta a Z ö l l n e r – k ö r l e t e t.
A másik, a S t r a n i n g e r v é d ő k ö r l e t, két alkörletből állott.
Az egyiket, mely az 1354-es magassági ponttól - Lodinettől keletre az 1806
ponton át *(A magassági pontok a különböző forrásokban nincsenek egyformán
megjelölve.) a Straninger B-ig terjedt. Sucher őrnagy szállotta meg az 5. és 6.
századdal és 2 hegyiágyúval. A másik alkörlet a Straninger B-től a Schulter
1454-ig terjedt és ezt a 10. és 12. század szállotta meg Hölzl őrnagy
parancsnoksága alatt. Ide 2 tábori ágyú volt beosztva. A szélső balszárnyon
Vályi Nagy százados százada állott. A 9. és 11. század Kirchbachban maradt mint
tartalék. Itt volt az ezredparancsnokság is.
Amint századaink a kőtorlaszokból
álló, félig elkészített állásokba felértek, mindjárt láthatták a helyzet
hátrányos voltát. Az olaszok a 2200 m. magas H o h e r T r i e b r ö l és a
2021 méteres Findenig Kofelről - az utóbbi helyen alig 200 m-re állottak tőlünk
- teljesen beláttak körleteinkbe, míg a mi legmagasabb megfigyelő állásunk alig
1900 méter magas volt. Az ellenség tüzérsége még pihegő helyeinkre is pontosan
belőhette magát. Az ellenség állásai kevés helyen voltak 300 méternél
közelebb.
Jun. 3. |
Derűs nyugalom. A 39-es baka igen
hamar beleszokott új helyzetébe. Csak jó időt kívánt, hogy néha a déli lejtők
buja pázsitjain leheveredhessék. A századok néhány kecskéje a helyzet
otthonosságát csak növelte. Ami pedig a hegymászást illeti, ebben nem kis
meglepetést készített elöljárói részére, mert olyan gyorsan és a fáradság
minden jele nélkül mászta - jobban mondva rohanta - meg a legmeredekebb
hegycsúcsokat, hogy az még a hegyilakókat is bámulatba ejtette. Inkább az volt
a baj, hogy a hegyifelszerelés nem volt tökéletes és csak lassan volt
kiegészíthető.
Este megtudtuk, hogy P r z e m y s
1 várát, melynek felmentéséért mi is annyit véreztünk, c s a p a t a i n k v i s s z a f o g 1 a l t á k.
Jun. 4-7. |
Tüzérségi és gyalogsági lövöldözés
és járőrcsatározás. Az ezrednek védelmére kiutalt 5 km-t is meghaladó széles
határkörletére való tekintettel az őrjáratok különös fontossággal bírtak. 6-án
az önként jelentkező Kerekes zászlós 30 emberével hajnalban kiment a Meledisnél
megállapított kisebb alpini csoport ártalmatlanná tételére. A feladatot nagy
eréllyel és teljes eredménnyel oldotta meg. Melediset felgyújtotta és az
ellenség állását szétrombolta. Két tábori ágyút 40 ember segítségével
felhúztunk az állásunkba. Az olaszok az ezredünkkel szomszédos Freikofel állásba
betörtek.
7-én Matiegka fhdgy. századával az alpinik által megszállott
1510-es magaslat ellen nyomult, az ellenség azonban elmenekült. Az ezredet,
mely ekkor 2229 fő erős volt, 2 1/2, zászlóaljba
osztották be. Felállított századok : 1-4., 5., 6., 9-12. A 9
géppuskából 4 osztagot állítottak fel.
Jun. 8. |
Felderítő őrjáratról visszatérve
Peinlich zászlós jó jelentést hozott az ellenség helyzetéről, a tegnap délután
dühöngő borzasztó zivatar alatt azonban 7 embere elveszett, kettőt pedig a
villám sujtott nyomorékká. Kerekes zászlóst a tegnapelőtti sikerült
vállalkozásáért a nagy ezüsttel tüntették ki.
Jan. 9.-11. |
Mindkét részről ágyútűz és
járőrvállalkozások. Az olaszok ismételten megkísérelték, hogy különösen fontos
pontok - mint a Hoher Trieb és a Straninger-csúcs - felé kis csoportokban
előtörjenek, azonban mindannyiszor visszaűztük őket. Gyakran meglepetésszerűen
tűz alá vették állásaink egyes részeit.
Jun. 12. |
Darvassy István hadnagyot többszöri
rendkívül bátor magatartásáért az arany vitézségi éremmel tüntették ki.
Szakaszával felderítésre küldött Németi hadnagy jó jelentéseket küldött,
útközben azonban egy szikláról leesik és megsérül.Az I. zászlóaljat, melyet a
Zöllner magaslaton a 37-esek felváltottak, a Findenigkofel elfoglalására
eltolták a Straninger Almra.
Jun. 13-18. |
Az állások kiépítése. Helyenkint
rühbetegség lépett fel, ennek következtében azonnal mindenhol nagy tisztogatás
és óvszabályok bevezetése. 16-án Baltazár debreceni református püspök
meglátogatta az ezredet és istentiszteletet tartott. 18-án József főherceg
megtekintette az ezred egyes állásait és a legutóbbi események után
kitüntetésre felterjesztettek mellére feltűzte a vitézségi érmeket.
Jun. 19. |
A XI. m e n e t z á s z l ó a l j a
t az ezredbe beosztották. Ezt már 2 hét előtt lehozta Hermann Móric százados és
eddig, Pacor ezredes felügyelete alatt, a hadtest többi menetalakulataival
együtt, a front mögött gyakorlatozott. A megérkezett 1007 ember közül 700 - a
hadtest minden ezrede között a legfőbben - sebeikből felgyógyult harcos volt.
Délelőtt tüzérségi csatározás, este járőrök lövöldözése.
Jun. 20. |
Károly főherceg trónörökös - aki
ezredünkben a háború előtt két éven át szolgálatot teljesített - meglátogatta
zászlóaljainknak Kirchbachban levő részeit és dekorálta a legutolsó harcok
legvitézebbjeit.
Jun. 21. |
Az ellenséges tüzérség különösen
hevesen lőtte a 1963-as magaslaton levő jobb szárnyunkat. A fedezékek erősen
megrongálódtak. A Monte Zermulán az ellenség egy 200 lépésszéles gyalogsági
fedezéket készített. A megbetegedett Lupeán százados Helyett Sill főhadnagy
vette át a 3. és 4. század és egy géppuska-osztag által mnegszállott
„Lodinet-nyereg körlet" parancsnokságát. A nyereg előtt aknamezőt
létesítettünk.
Megtudtuk, hogy csapataink L e m b
e r g e t b e v e t t é k. Erre a nagy
eseményre olymódon keltettük fel az olaszok figyelmét, hogy minden tábori- és
hegyi üteg 21 össztüzet adott le az ellenséges állásokra. Ahol a távolságok
nem voltak nagyok, ott a gyalogság is körletenként 3 össztüzet lőtt, mely után
a védőrség háromszoros harsogó „éljen!" „hoch!", vagy „zsivijó
"-ban tört ki. Az olaszuk, örömünknek ezen kifejezéseire élénk tüzérségi
tűzzel feleltek
Jun. 22-26. |
Naponta mindkét részről tüzérségi
tűz és élénk felderítőjárőr tevékenység. Az esőtől megrongált állások
kijavítása, berendezése, drótakadályokkal valló ellátása. Közben
riadógyakorlatok és iskolák, híradási gyakorlatok csapatrádióval és postagalambokkal.
A legkülönbözőbb közelharceszközök kipróbálása is nagy buzgósággal folyik. Hogy
a tartalékban lévők se julhasanak lélegzethez, mindenféle rendelet jött. A
legtöbb közülök körülményes jelentéseket kívánt. Ilyen rendeletek jöttek p1. a
különböző betegségek elkerülése, hátunk mögött gyakran megfigyelhető titokzatos
fényjelzések kipuhatolási a, kémek elleni védekezés, továbbá tűzgyújtás,
vadászat és fák kivágásának betiltása stb. végett.
A zászlóaljak hetenként váltották
fel állásban lévő századaikat. Bizony fellélegeztek az emberek amikor
elhagyhatták a sziklafalakon, szakadékokon keresztül-kasul vonuló, az ellenségtől
nagyrészt belátott és tűz alatt tartott csupasz, sziklakupokon bevésett
állásokat, melyeknél a hegyek északi oldalát még mindég hó és jég fedte,
azonban a déli oldal sima kőlapjain is a közönséges bakancs úgy csúszott akár
csak a jégen. Nem rohamra való terep volt ez! Jó időt sem sokat látott eddig az
ezred. Az első vonalakban lévők jeges esőben, sátorlapokba beburkolózva
állandóan dideregtek. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a harci eseményeknek
túlnyomó része állásainknak Zöllner körletében játszódik le, míg a Straninger
Alm körüli rész elég csendesnek bizonyult.24-én, miután a Findenig Kofel ellen
a Sucher-csoporttal közösen végrehajtandó támadást felsőbb parancsnokság lemondta,
az I. zászlóalj visszavonult a Zöllner állásba, ahová reggelre feljutott.
Károly trónörökös ezredünknek
Kirchbachba érkezett menetzászlóalját megtekintette. Az 1866-ban vívott
custozzai csatában való győzelmes harcunknak évfordulója (ezredünnepünk)
alkalmából Conrad vezérezredes ezredtudajdonosunk táviratilag üdvözölte az
ezredet.
Jun. 27-30. |
Csúnya ködös idő. Időnként zuhog az
eső. Az 1903-as magaslaton épített Straning-i barakok és Kirchbach környéke
erős tüzérségi tűz alatt állottak. Ezt mi a Monte Dimonnak ágyúzásával
viszonoztuk. Veszteségünk l halott és 3 sebesült volt. 30-ra éjjelre a 37-esek
felváltották a Zollneren az I. zászlóaljat, mely innen egy napi pihenő után a
Hoher Triebre került. Itt egy olasz század mindjárt meg is támadta állásait. Be
is fészkelte magát, de este 8 órakor onnan kivertük.
Jul. 1-4. |
Szeles, fagyos idő, mely által a
csapatok sokat szenvednek. Lövegharc.
1-én Zeiss Oszkár alezredes
elbúcsúzott az ezredtől. A 46. ezred parancsnokává nevezték ki. Távoztával egy
kiváló tisztet veszítettünk, aki ezredünknek ismételten, igen súlyos időkben,
parancsnoka volt és aki osztrák születésű létére a háború folyamán a magyar
katonának melegszívű csodálója lett.
3-án ezredünknek több csoportja,
Klein alezredes által kidolgozott terv szerint, több helyen, ejtő céltáblák
felhasználásával, tüzérség által támogatott tüntető manővert végzett. Az
ellenséget mindenhol sikerült félrevezetnünk és tévhitében egy ideig
megtartanunk, úgy hogy a céltáblák egy egész kis ütközetet játszottak végig -
helyettünk.
A Promoser Thörl-nek és a Hoher
Trieb még az olaszok kezén levő, állásainkat domináló részének elfoglalását
elrendelték. Ennek végrehajtására, úgy nálunk, mint a szomszédos körletekben
előkészületek folytak. Legfontosabb volt a megközelitő utak létesítése,
illetőlek kijavítása. Nevezett pontok felderítésére több járőrünk volt munkában,
melyek közül dr. Roncsik Jenő zászlós járőre igen jó jelentést hozott.
A Hoher Trieb egy óriási sziklatömb
volt, melynek két, egymástól k. b. 300 méterre álló, figyelőhelyekül kiválóan
alkalmas csúcsa közül az egyiken mi voltunk, a másik, 200 méterrel magasabbat
pedig az olaszok tartották megszállva. A két csúcsot egymástól egy nyereg
választotta el, melynek közepén egy kb. 100 m. hosszú és ugyanolyan széles kis
térség volt. Ehhez, mindkét részről - még zergék számára is nehezen járható és
a másik oldalról tűz alá vehető - sziklaösvényen lehetett jutni. Aki a másiknak
a csúcsát meg akarta támadni, annak azt csak ezen az úton lehetett
megközelítenie és ezen a kis térségen kellett gyülekeznie. A két csúcs,
melyeken pedig mindössze csak néhány ember tudott elhelyezkedni, hónapokon
keresztül, kölcsönös támadások célját, mindkét részen önként jelentkező és legválogatottabb
hősök klasszikus harcának színhelyét képezte.
Jul. 5-7. |
A Hoher Trieb elleni vállalkozások
sorozata részünkről július 5-én indult meg.
Az ezrednek ezt, az olasz harctéren
végrehajtott első nagyobb vállalkozását reggel 4 óra 30 perckor tüzérségünknek,
közte a félelmetes 30 1/2 -es mozsaraknak tüze vezette
be. (Két darab 28-as aknavetőnk csőrobbanás miatt nem vehetett részt.) A
sziklafalak csattogva, a szakadékok harsogva és hörögve verték vissza a
gránátóriások dörrenéseit. 7 óra után a 39-esek felszólíttattak, hogy ki
jelentkezik önként a veszélyes és végtelen nehéz támadásra a Hoher Trieb ellen?
Természetesen volt jelentkező bőségesen, úgyhogy a parancsnokoknak kellett
meghatározniok, hogy ki vegyen részt azon.
Mellettünk a cs. kir. 4. Landwehr
ezred részei voltak támadásra kijelölve, a Promost pedig a 18. gyalogezrednek
kellett elfoglalnia. A támadást 8 óra 30 perckor kezdte meg a 2. és 5. század,
Gusztovics főhadnagy vezetése alatt és gyors lendülettel, rövid küzdelem árán
sikerült elfoglalniok a Schulter nevű fontos hegycsúcsot.
Délután 5 óráig folytatták
századaink és az önként jelentkezők csoportja előreküzdésüket a Hoher Trieb
ellen, dacára annak, hogy a magasan, jól berendezett állásban fészkelő ellenség
tartalékaival mind újabb ellentámadást intézett ellenük. Akkor azonban a
támadás megakadt, mert a sikernek fő feltétele, hogy szomszédaink is
előrejussanak, nem teljesedett be sem
a 2112-es hegycsúcsot sem a Promost nem sikerült hatalmukba keríteniök ami
felett hadtestparancsnokunk, József főherceg rosszalását ki is fejezte szemben
ezredűnkről megállapította, hogy rendkívül kitettek magukért.”
Veszteségeink : a 2. száradnál 4
halott és 8 sebesült ; az 5. száradnál 4 sebesült. 6-án és 7-én a Hoher Trieben
elért helyzet rögzítésére szükséges műszaki munkálatokat sietve elvégeztük. Az
utóbbi napon híre jött, hogy az 57. hegyidandár, melyben voltunk, nemsokára a
Karsztra kerül. Ez nap estéjén érkezett a telefonparancs is, hogy az ezred
parancsnokságát az 53. gyalogezredtől jövő lovag H i l t l J ó z s e f
e z r e d e s veszi át. Klein alezredes az I. zászlóalj parancsnoka
lett.
Jul. 8.-29. |
Esős idő, kisebb vállalkozások. Az
ezrednek sokat kellemetlenkedik az ellenség nagyszámú és jól belőtt tüzérsége.
13-án Gájássy János kadét a Weidegger magaslaton megsebesült. Itt a Karinthiai
Alpokban az ezred számára jó alkalom nyílt, a későbbi idők folyamán - modern
harceszközökkel és gépek tömegeivel - vívott állásharcoknak megfelelő
előiskoláját elvégezni. A legénység megértette az állandó feszült éberség és
készültség szükségét. Megtanulta, hogy az állások kiépítése, berendezése,
javítása, főképen csak éjjel lehetséges. Akkor is csak a legnagyobb óvatosság
mellett, nehogy az ellenség fel-fel röppenő világító töltényeinek és rakétáinak
fénye, vagy kíváncsian tapogatózó fényszóróinak kévéje, dolgozó csapatainkat az
ő lesben álló tüzérségének kiszolgáltassa. A csapatok elsajátították a
tüzérséggel való pillanatok alatti érintkezésvételt, mely lehetővé tette, hogy
a piros világító töltény tüzérségünk tüzét azonnal kiváltotta, a zöld pedig, ha
kellett, azt tőlünk eltávolította. Az aknavetők és különösen a kézigránátok
használata mind gyakoribbá vált. Az olasz néha, mint azt határozottan
megfigyeltük, dumdum tölténnyel is lőtt. Hátunk mögött éjszakánkint kémek
fényjelzése volt látható. Azok helyét kipuhatolni nem sikerült, azonban
értettünk megfejtésükhöz és így ellenintézkedéseinket megtehettük. 20-tól
tábori postánk száma 302. lett. Közben megtörtént pótzászlóaljunknak nagy
átköltözködése Debrecenből Königgrätzbe. Az ottani nép hangulata megbízható magyar
csapatok állandó ottani tartózkodását tette sürgősen szükségessé.
Jul. 30. |
9 órakor délelőtt Sill százados
jelenti, hogy a Hoher Trieben lévő állásait az olasz tüzérség három irányból
igen hevesen lövi. 6 óra dut.-ig ezen állások erős tűz alatt állottak, amikor is
az olasz gyalogság támadásra indult ellenök. A támadást, a kitűnő tüzérségi
előkészítés ellenére, rövidesen sikerült visszavernünk, úgyszintén sikertelen
maradt az ellenségnek esti 8 órakor megismételt támadása is.
Veszteségünk 3 halott és 10
sebesült volt. Ebben a harcban Huszár Nándor zászlós és Szabó őrmester
különösen kitüntették magukat. Vitézül és nagy körültekintéssel védték a Hoher
Trieb csúcsát az olasz túlerővel szemben. Huszár zászlóst ezért a nagyezüsttel
tűntették ki.
Jul. 31. |
Az ellenség heves támadásai a Hoher
Trieb és a Lodinet-szoros ellen megismétlődtek. Ez a két hely a nap folyamán
többször cserélt gazdát, míg végre az éjszaka beálltával, mindkét helyen a
Harminckilences lett az úr. Állásaink itt az ellenségétől már alig 10 méterre voltak.
Veszteségünk a harcba került két századnál igen tetemes, 15 halott és 30
sebesült volt. Az ellenség veszteségei ennél jóval nagyobbak voltak. 7.
századunk 11.000 gyalogsági és 1500 géppuska töltényt tüzelt el.
Szigorú rendeletek érkeztek, hogy
az olasz hadifoglyok által behurcolt kiütésestífusz elleni óvintézkedésre, a
tetvezésre különös gondot fordítsunk.
Aug.
1.-10. |
1-én (vasárnap) az olasz tüzérség a
Thörl csúcs előtti árkaink lövésével 7 halott és 8 sebesült veszteséget
okozott. Éjjel a Hoher Trieben egy ellenséges támadást vertünk vissza.
Herditzky főhadnagy géppuskásai az eredményhez nagyban hozzájárultak.
Rosenwasser hadapród elesett. Állandóan rossz idő. Hol köd, hol havas eső.
Járőreinknek rendkívül nehéz a munkájuk. Állásaink sok helyen beomlottak. 3-án
ismét olasz támadás. Visszaverésénél Ungvári Józser kadét kitüntette magát. Meg
is sebesült. Jutalma a nagyezüst lett.
4-én a Hoher Trieb nehéz tüzérségi
tűz alatt állott. Veszteségünk 5 halott (ebből 2 lezuhanás következtében) és
15 sebesült, közte Huszár zászlós. Minél sűrűbb volt a köd, annál több járőrt
kellett kiküldenünk. Kisebb vállalkozások alkalmával Magi Kálmán és Tepes
kadétok megsebesültek. Az utolsó két napon állandó lövöldözés. Naponta 1-2
halott és 8-10 sebesült. Időnként rettenetes hózivatar, valóságos ítéletidő. 4
hetes skitanfolyamra 2 tisztet és 33 embert kellett vezényelnünk. Az ezred, úgy
látszik, még sem kerül le egyhamar a Karsztra. Parancsba jött, hogy minden
ellenséges zászlóért, vagy léghajóért 2000, repülőgépért 1000, puskáért 4
korona jár annak, aki azt lelövi, illetőleg hatalmába keríti.
Aug. 11.-17. |
Az I. zászlóalj előkészületei egy a
Hoher Trieb, még olasz kézen levő részének hatalmunkba kerítését célzó
nagyszabású támadásra. Utászokkal megerősített csapataink nappal a munkát
megkezdik és az anyagot előkészítik, éjjel pedig teljes erővel dolgoznak.
Tartalékaink minden embere el van foglalva. Srapnellbiztos kőmellvédfalak és
téli pihenőhelyek építése, páncéllőrések beépítése, fűtőanyagnak az állásokba
vitele, utak, futó- és vízlevezető-árkok készítése és karbantartása, kézigránátvető
gépek beállítása, oldalozó állások, akadályok készítése tervszerűen folyik.
Mindezen igen fontos és sürgős teendők alig engedték a legszükségesebb
nyugalomhoz a csapatokat.
Az első távcsöves puskákat kiadták.
Az ezred állománya 1703 puska és 5 géppuska. Hedrich százados betegen elment. Ő
Felsége a k i r á l y s z ü l e t é s n
a p j á t jobb ebéddel (igaz, hogy ez
sok helyen csak éjféltájban jutott a századhoz,) egy kis borral és kevesebb
munkával ülte meg az ezred. Mint ahogy várni lehetett, az ellenség egy
támadással meg kísérelte zavarni az ünnepélyes hangulatot, azt azonban II.
zászlóaljunk erélyesen visszaverte.
Aug. 19.- Szept. 7. |
Tüzérségi és gyalogsági lövöldözés.
Gyakori köd. Az olasz tüzérség gyakran lövi barakjainkat és a 6. és 7. század
állásait. Kisebb vállalkozások. A már három hét óta a front mögött
gyakorlatozó XII. m e n e t z á s z 1 ó a l j, (18 tiszt, 932 ember), melynek
parancsnoka Starkl Ferenc százados, 23-án Straninger Alm-tól keletre állásba
került. E zászlóaljból alakították a IV. zászlóaljat. 2 drb. 37 mm-es
gyalogsági ágyút kaptunk. 25-én Brest Litowsk bevételének híre hozzánk jutott
és nagy örömmel töltött el bennünket. 29-én istentisztelet volt. Ezen a napon a
XIII. m e n e t z á s z l ó a l j is megérkezett az ezredhez.
Szept. 8.-14. |
Az ezred a kies Gail völgybe
pihenőbe jutott. Az ezredtörzs és az I. zászlóalj, melyet a 93/I. zászlóalj
váltott fel Ratterdorfba ; a II. Zászlóalj, melynek helyébe az 57/II. került,
Weidegg-be ; a III. zászlóalj pedig Tresdofba került. Tisztálkodás, kolera
elleni oltás, gyakorlatok.
Az ezred
tiszti beosztása 1915 szeptember 8-án.
Ezredtörzs.
Ezredparancsnok : Lovag Hiltl
József ezredes. Ezredsegédtiszt : Martinovszky Antal százados Hozzá beosztva
: Zeitler Alajos és dr. Mikulicic Vinko hadnagyok. Éelmezési tiszt :
Scholaszter István hadnagy Orvosfőnök : dr. Kovács László ezredorvos.
Gazdászati főnök : Róbert Ulrich százados. Tábori lelkész : Vass Antal tábori
lelkész. Törzshöz beosztva : Kursinszky Kálmán hadnagy.
I. zászlóalj. |
Zászlóaljparancsnok : Klein László
alezredes. Helyettese : Popovits Konstantin őrnagy. Segédtiszt : Bittera Miklós
zászlós. Orvos : Dr. Tarpay Miklós segédorvos helyettes.
I. Géppuskaosztag : Herditzky Jenő
főhadnagy.
1. század. Dr. Sóvágó Tibor hadnagy. Beosztottak : Veres Béla zászlós,
Kecskés József és Szőregi Sándor hadapródőrmesterek.
2. század. Kinzl Gyula főhadnagy.
Beosztottak : Gargya Márton, Kardos Sámuel, Kovács István zászlósok, Grósz Péter e. ü. kadét
3. század. Nyilas István hadnagy.
Beosztottak : Janku Ferenc hadnagy, Kállay Géza zászlós.
4. század. Sill Ede százados.
Beosztottak : Zsuga Imre, Kulcsár Dezső, Oborzil Zoltán és Pesics Sándor
zászlósok
II. zászlóalj. |
Zászlóaljparancsnok : Sucher Alfonz
őrnagy. Segédtiszt : Beke Jenő főhadnagy. Orvos : Domokos Ferenc e. ü. kadét.
II. Géppuskaosztag : Darvasy István
hadnagy
5. század. Hermann Móric százados.
Beosztottak : Bukovinszky Antal és Waldner Károly hadnagyok, Botos Gábor
zászlós és Fehér Miklós e. ü kadét (vagyis hadapródőrmester.)
6. század. Pintér Ferenc százados.
Beosztottak : Horszky Károly főhadnagy, Fodorovszky hadnagy, Voith István
zászlós, Tóth Lajos és Schuszták István kadétok (vagyis hadapródőrmesterek.)
7. század. Dus Jenő főhadnagy.
Beosztottak : Gál Sándor főhadnagy, Grósz Jenő zászlós, Balla Lajos és Nemes
Győző kadétok.
8. század. Domokos Jenő főhadnagy.
Beosztottak : Faragó Béla, Hajdu Sándor, Debreczeny István kadétok és Ralovich
Ödön e. ü. kadét.
III. Zászlóalj. |
Zászlóaljparancsnok : Hölzl Alfréd
őrnagy. Segédtiszt : Ármány Ignác hadnagy. Orvos : Paulik Ferenc e. ü. kadét.
III. Géppuskaosztag : Nagy János
főhadnagy. Beosztott : Dóró Lajos kadét.
9. század. Dr. Lengyel József
százados. Beosztottak : Kerekes József és Brüll Fülöp hadnagyok, Magi Kálmán és
Hidvéger Barna kadétok és Dörfler János e. ü. kadét.
10. század. Matiegka Vilmos
főhadnagy. Beosztottak : Szundy Jevő főhadnagy, Zsuga Vencel, Józan István és
Grósz Dezső kadétok és Pólya Kálmán e. ü. kadét.
11. század. Kiss Lajos hadnagy.
Beosztottak : Baczoni Sándor, Kischka Vince és Markovits László kadétok és
Czirányi Vilmos e. ü. kadét.
12. század. Baudisch Alfréd
főhadnagy. Beosztottak : Peinlich Béla és Németi István hadnagy, Rácz Kálmán
kadét és Kovássy Miklós kadét-aspiráns.
IV. Géppuskaosztag. Palkovics Béla
hadnagy,
XIII. Menetzászlóalj. |
Zászlóaljparancsnok : Starkel
Ferenc őrnagy. Segédtiszt : Szerinka László hadnagy. Beosztva : Emmerich András
zászlós.
XIII/1. menetszázad. Friedmann
Dávid hadnagy. Beosztottak : Lázárevits Miklós, Herczeg Benő és Fernbach Jakab
kadétok.
XIII/2. menetszázad. Szremacsky
Sándor főhadnagy. Beosztottak : Héder
János zászlós, Kálmán Lajos és Róth Jenő kadétok.
XIII/3. menetszázad. Zelenka Ferenc
hadnagy. Beosztottak : Somogyi János, dr. Darvas György és Nikházi Ernő
kadétok.
XIII/4. menetszázad. Riesz Miklós
főhadnagy. Beosztottak : Tóth János, Capra Romulus kadétok.
Szept. 15.-28. |
Az I. és III. zászlóalj
hadseregtartalékba került Ratterdorfba, a II. dandártartalék Schlanizenbe ; a
IV. (Starkel) zászlóalj egyelőre a Ratterdorfer Almon maradt. A tartalékban lévő
zászlóaljak a háború kezdete - egy esztendő - óta először jutottak abba a
helyzetbe, hogy ellenségtől szét nem lőtt és ki nem rabolt falvakban, békebeli
életmódhoz hasonló pihenőben, tölthessenek 10 napot. Az időt könnyű
gyakorlatozással, fegyelmezéssel töltötték, de más munka is akadt bőven. Egy
napon 800 emberünk egy hatalmas
szétszedhető baraknak anyagát hordotta fel a Ratterdorfer Almra.
26-án parancs jött, hogy az I-III.
zászlóaljakat más harctérre szállítják. A IV. zászlóalj még ottan marad. Másnap
készülődés az indulásra. 28-án az I-III. zászlóalj T a r v i s b a menetelt,
ahol vonatra rakodott. Ezredünknek a karinthiai fronton való szereplése bővelkedett
fáradalmakban, érdekesebbnél érdekesebb mozzanatokban és nem egy kiváló
haditettével érdemelte ki magas előljáróinak legnagyobb elismeréseit. Később
mégis - összehasonlítva a Galiciában, a Kárpátokban és a Doberdón nagy harcok
között töltött hónapokkal - egy hűvös, esős, de eléggé békés nyaralás képét
hagyta vissza a harminckilencesek emlékében. Különösen az utolsó, a
szeptemberi hónap az első háborús évnek a legnyugodtabb hónapja volt.
Szept. 29. 30. |
A teljes hadilétszámon levő három
zászlóalj este 11 óra 30 perckor N a b r e s i n á b a, a Karsztra érkezett.
Másnap reggel körülnézve, bizony sok baka úgy találta, hogy ő nagyon másképen
képzelte el ezt a vidéket. Kő, baljóslatú kő mindenfelé. Mennyire más volt a
Kárpátoknak zöld rétje és erdeje! Hátha még tudta volna, hogy két álló esztendeig
lesz ez lakóhelye, a legvéresebb tusáknak, győzelmeknek, de mérhetetlen
fáradalmaknak és nélkülözéseknek is színhelye és talán az ő temetője ... Még
aznap Nabresinából Slivnóba, majd M a v h i n j é b e menetelt az ezred, ahol
mint hadtesttartalékot helyezték el.
A harc már három hónapja tombolt az
Isonzó-fronton, midőn az ezred annak, az olaszok által legjobban ostromolt
szakaszára, a Doberdói karszt-fensíkra érkezett.
A Doberdói Fensík említése békében egy rendkívül vízszegény
sziklatengert idézett az ember szemei elé, 1915-17-ben ez a név számunkra
poklot, majd temetőt jelentett, ma pedig szentéllyé vált.
Már lejövetelünk előtt hallottuk és kevés nap múlva
már magunk is éreztük, hogy itten, hevességében minden más európai harctereken
vívott harcokat messze felülmúló küzdelem folyik. Hiszen itten minden robbanó
gránát vagy akna ezer- és ezer kőszilánkkal szaporodva sebzi és öli a hevenyében
ősszerakott külalak mögött alig egy méter mélyre vésett árkokban kuporgó
védőket.
A szétrombolt állásoknak helyreállítása, vagy új árkok
kicsákányozása, esetleg villanyfurógépekkel való mélyítése, pihenőhelyek,
kavernák (mesterséges barlangok) fúrása, robbantása, akadálydrótnak,
deszkaanyagnak, homokzsákoknak előreszállítása csak rendkívüli fáradság és
emberveszteség árán, csak igen lassan volt eszközölhető. Mindez főképen csak
éjjel történhetett, mivel a nagy számbeli fölényben levő ellenséges repülők és
kötött léggömbök minden megmozdulásunkat kényelmesen megfigyelhették és
tüzérségük állásainkat, valamint tartalékainkat tetszés szerint tűz alá
vették. Ágyúik számban és hordképességben a mieinket jóval fölülmulták és -
ami a legkellemetlenebb volt - állásaink ellen sok helyen oldalazólag hatottak.
Légelhárító lövegünk a hadtestnél ekkor még
egy sem volt és csak tábori és hegyi ágyúkat használtunk, kisegítő eszközök
alkalmazásával, földi légvédelemre. Ezek valósággal nem sokat értek, hiszen az
akkori legjobb repülőelhárító ágyúknak is csak k.b. 10.000 lövésére esett le
egy repülőgép. ( A háború végén már k. b. 1000 lövésre esett egy találat.)
Hogy az ellenséges robbanó lövedékek hatása mérsékelve legyen, 3-4 csatár közé harántgátakat építettek. (Egy év múlva, midőn már mind fiatalabb korosztályok kerültek az ellenség elé, a vezetés megkönnyítése céljából ez a fülkerendszer megszűnt)
A lőrések szép nagy terméskövekből készültek
és azokat acélpajzzsal látták el, homokzsákokkal kibélelték. Az egész kis
fészek olyan rendesnek, biztosnak nézett ki, míg az odalőtt számtalan gránát és
akna közül egy el nem találta és védőire nem döntötte az egészet.
És ha ettől a legrosszabbtól meg is
menekültek, még akkor is, milyen sors várt a derék harcosokra? Ha az ellenség
irányából fújt a szél, a munkától, harctól kimerült emberek az állások előtt
heverő, temetetlen és oszlásnak induló hullák szaga miatt, az orrba dugott
formalinos gyapot dacára sem képesek egy falat ételt, vagy korty vizet
lenyelni; esős idő esetén az árok hamarosan térdig megtelik vízzel meg a
homokzsákok vörös agyagának levével és az abban meglapuló emberek zsebéből a
lyukaikból kiöntött patkányok falják ki a száraz kenyeret.
Az állásokba
vezető kövesutat egész éjjel az ellenséges tüzérség vereti. Ezeken a málhás
állatok hosszú sora kígyózik kattogva az állások felé. Az éjjel-nappal tartó
szakadatlan munkától kimerült vezetők fáradtan,. egykedvűen menetelnek szorosan
az állatok fejénél. Némelyik után négy súlyosan megrakott állat is megy
ragaszkodó hűséggel. Ezeknek vezetőit, mint
annyi sok hozzájuk hasonló névtelen húst, már elintézte a gránát.
A háború tizenötödik hónapjában, a galiciai, kárpáti csaták
és karinthiai harcok után, idejött a 39. gyalogezred és ekkor vette a doberdói sivár
karszttenger védelmének legborzasztóbb, de egyúttal legdicsőségesebb része a
kezdetét.
Okt.1.- 4. |
Az ezred még két napot töltött hadtesttartalékban, ritka
nyugalomban Mavhinje-ben.3-án hajnalban elindultak zászlóaljaink, hogy K o s t
a n j e v i c á n át esőben menetelve, a S e g e t i - nél épülő új
baraktáborba jussanak. A tábor előtt hadtestparancsnokunk, József főherceg várt
ránk, aki díszelvonulásunk feszességét igen megdicsérte. 4-én Ő Felsége a
király nevenapja alkalmából istentisztelet. József főherceg meglátogatta az
ezredet Soós ezredes dandárparancsnok kíséretében.
Okt. 5. |
Az összes osztály és alosztályparancsnokok az állásokban való
tájékozódás végett a védőkörletekbe előre mentek. A legénység a tábor
nagyszabású építkezéseinél dolgozott. A XIV. m e n e t z á s z 1 ó a 1 j,
melyet Neudert Richárd százados hozott le, megérkezett. Hadosztályunk ekkor a
következő csapattestekből állott A 33. dandárban, rajtunk kívül a temesvári
(sötétzöld) 61-esek ; a 34. dandárban a szegedi (világos zöld) 46-osok és a
karánsebesi (meggypiros) 43-asok voltak.
Tábori postaszámunk : 109.
Okt. 6., 7. |
E napon, az aradi - vértanúk napján,
Oppachiaselon keresztül, elsőízben menetelt az ezred a Doberdóra. Délután 5
órakor érkezett az á 11 á s b a és megszállotta a San-Martino és Monte dei sei
Busi közötti 111-es magaslatot. Az 1. század a G ; a 4. század a H ; a 3. az I
alkörletbe jutott. Az I. (Klein) zászlóaljnak a tartaléka a 2. század volt. A
III. (Hölzl) zászlóaljnál a 10. század a J ; a 12. a K ; a 11. az L alkörletet
szállotta meg. Ennek tartaléka a 9. század volt a 11- állásai mögött. A II.
zászlóalj dandártartalékban állott. 8 géppuska és 6 aknavető képezte a tűzerő gerincét.
Ezek állandóan az állásban maradtak és csak a kezelőlegénységük váltatott fel.
7-re éjjel az olasz repülők 80 bombát dobtak le St. Martinora.
Okt. 8.-13. |
Mindkét részről élénk repülőtevékenység. Az olasz tüzérség
időnként lövi állásainkat. Ez az első állásperiodus különben minden
nevezetesebb esemény nélkül telt el.
Okt. 14.-18. |
14-én hajnalban a 43-asok f e l v á l t o t t á k az ezredet.
Az I. és III. zászlóalj a segetii táborba került, hol annak kiépítésénél
alkalmazták őket ; a II. zászlóalj és a 9. század Marcottininál keletre
hadosztálytartalék. A IV. zászlóalj még mindig Karinthiában van.
Az állásból hátravont zászlóaljak nem gondolták, hogy ezen
első pihenőjük olyan rövid lesz. Az olasz ugyanis már 16-án megkezdte egyik
nagy ostromtámadását Isonzófrontunk ellen.
18-án József főherceg
meglátogatta az ezredet.
A fenséges úr ettől
fogva gyakran, mondhatni hetenként felkereste ezredünket. Ha állásban vagyunk,
eljön legelső állásainkig, ha pihenőben talál bennünket, vagy ha a kórházban
ápolt sebesültjeinket látogatja meg, a legközvetlenebb módon, atyai
jóindulattal elbeszélget a tisztekkel és legénységgel az előző, különösen a
kárpáti harcokról. Ilyenkor a legénység gyermeki bizalommal adja neki elő
kéréseit. Gyakran azonnal intézkedik, nem ritkán sajátkezűleg ír a hozzáforduló
érdekében.
Még a gyalogosoknak
szétlőtt pipái helyett is nem egyszer újat ajándékozott. Nem csoda tehát, ha az
ezred őt atyjaként tisztelte és „József apánk”-nak nevezte.
Fenséges neje szintén
bőven lerótta részét a honleányi áldozatokból. Számtalanszor meglátogatta sebesült
és beteg katonáinkat, mindenhol vigasztalva, segítve, gyámolítva. Sőt később,
mint főápolónő példaszerű odaadással közvetlenül részt vett a sebesültek
gondozásában is.
Okt. 19. |
A
szerb frontot az elmult hetekben áttörtük, ezért az entente mind
kétségbeesettebben követelt új offenzívát az olaszoktól és így az Isonzó-front
ismét nagy napok előtt állott. Ennek biztos előjelét képezte az is, hogy
ezredűnk, alig 4 napi pihenő után, éjjel, sietve az á 11 á s b a előre
vonatott, hogy ismét a legveszedelmesebb helyre, a front gyúpontára, a G-M
körletekbe kerüljön. Az I. zászlóalj a G, H, I alkörleteknek, a III. zászlóalj
a J-M alkörleteknek állásait szállotta meg. A II. zászlóalj egy százada az
utóbbi zászlóaljnak tartalékát képezte, míg a zászlóalj többi része az
ezredkörlet tartalékául jelöltetett ki.
Okt. 20. |
Reggel 8 óra óta az ezred állásainak minden része
leghevesebb nehéz tüzérségi "és aknavető tűz alatt állott. Az állások
vonalában állandóan a gránátok egész sora villant és dörrent és a vörös és
fekete füst mindent betöltött és elnyelt. A lárma rémületes volt, mintha ezer
örült ezer kaput döngetett volna. Leghevesebb volt a tüz az I. zászlóalj
állásain. Midőn a fedezékek és akadályok már szét voltak lőve, a védők nagy
része pedig alattok eltemetve, az olasz gyalogság kézigránáttal előrerohant,
azonban állásaink életben maradt védőinek tüze öt lekaszálta, részben
visszasöpörte.
A mi veszteségeink is nagyok voltak, legénységünk hangulata
az aratott győzelem folytán mégis kitünő volt. Pedig már ma tehettünk két igen
kellemetlen megfigyelést, melyek kevésbé értékes csapatok szellemére képesek
lettek volna nyomasztóan hatni : láttuk az olasz tüzérségnek és repülőknek nagy
számbeli főlényét.
A sebesültek között volt Faragó hadnagy is. Száz és száz
hőstettet végeztek itt ismeretlen hősök. Mészáros tizedes, a pergőtűz alatt
egyik fontos jelentést a másik után vitte a tartalékhoz, amíg csak meg nem
sebesült.
Hadtestparancsnokunktól este telefonon a következő parancs
érkezett : „A mai nehéz, többszörös túlerő által ellenünk végrehajtott roham
fényesen vissza lett verve. Összes derék csapataimnak hősies vitézségükért
köszönetet mondva, kegyelettel hajlok meg azoknak lelke előtt akik a hazáért
elestek. Közel l000 fogoly van kezeink között szörnyű véres vesztesége volt a
mi megátalkodott ellenségünknek. És mégis, holnap ismét meg fogja kísérelni,
logy acélfalunkat áttörje. Abban azonban biztos vagyok, hogy maihoz hasonló
fogadtatásban fog részesülni. Minden parancsnokság mielőbb jelentse azon
tisztek és legénység neveit, akik kitüntették magukat, hogy kitüntethetők
legyenek. Bátor katonáimat szívből üdvözli József főherceg.”
Okt. 21. |
Lehallgatott olasz
telefonbeszélgetésből megtudtuk, hogy reggel 6 óra 30 perckor megkezdődő
tüzérségi előkészítés után az ellenség egy alaposan előkészített gyalogsági
támadást szándékozik végrehajtani.
A bemondott leghevesebb rombolótűz
be is következett és állásaink védőrsége a bombázás megszüntét megváltásként
várta, vakon bízva a gyalogsági roham visszaverésében.
10 órakor délelőtt az ellenséges
lövegtűz valóban hirtelen állásaink mögé ugrott, azonban erre már várt a mi
tüzérségűnk és olyan erős srapnell-tűzzel árasztotta el előterepünket, hogy
az előrohanó ellenség nagy veszteséggel árkaiba visszaözönlött.
Déltől estig azután az egész front
újból pusztító tüzérségi tűz alatt állott és csak az esti szürkületkor indult
meg újból az ellenséges gyalogság támadása. A G, K és L alkörletekben
kézitusára is került a sor. Az ellenség nagyobb része árkaink körül lelte
halálát és csak kevésnek sikerült élve visszamenekülnie. Állásaink előtt az
olasz tetemeknek garmadái feküdtek.
Később megtudtuk, hogy hadtestünk
ellen első vonalban 10 ezred támadott, ezek mögött még 9 ezred állott,
repülőink pedig elég további, az Isonzó-hidakon közeledő csoportokat
jelentettek. Az elfogott olasz tisztek azt mondták, hogy ők becsületbeli
kötelességüknek tartották a fensík mielőbbi elfoglalását.
A köztünk és a balszárnyunkon levő 24-es vadászok között
éjjel befészkelt olaszokat virradatkor elkeseredett kézitusában kivertük.
Állásainkban számtalan sebesült és hulla maradt. összesen 100 sebesületlen
foglyot ejtettünk.
A H (28.) alkörlet védői 1915. okt. 20.-án a pergőtűz
előtt.
Kilátás az F (26.) századkörletből az ellenség állásai
felé.
Okt.22. |
Egész napon át romboló tűz feküdt
állásainkon. Délután és az esti szürkület beálltával állásaink több helyén az ellenség
ismételten támadásba ment át. Be is hatolt a 4. század állásaiba, honnan
azonban rövid kézitusa után, sok halott és 80 fogoly hátrahagyásával, menekülni
volt kénytelen.
A fél 7 századdal segítségül
küldött Gál Sándor hadnagy hősi halált halt és Kovács zls. megsebesült. Este 8
órakor az ellenség nagy mennyiségü kézigránátot dobott árkainkba. Kárt ezek
keveset okoztak, az ismételten reánk zúdított gyalogsági rajtaütésre pedig nem
válaszoltunk.
Az aknavetőtüztől balszárnyunk
szenvedett legjobban.
Az I. zászlóaljnak, mely ezen harcok súlyát leginkább viselte,
tisztibeosztása a következő volt : Parancsnok Klein alezredes.
Segédtiszt : Bittera zászlós. Élelmező tiszt Kursinszky hadnagy. Orvos : dr.
Tarpai, hozzá beosztva Jámbor és Grósz kadétok.
1. század parancsnoka dr. Sóvágó
Tibor hadnagy ; szakaszparancsnokok : Pécsi és Pesti hadnagyok, Veres Béla és
Kecskés József zászlós.
2. század parancsnoka Kinzel
főhadnagy ; szakaszparancsnokok : Kardos és Kovács István zászlós.
3. század parancsnoka Nyilas István
hadnagy ; szakaszparancsnokok : Janku Ferenc hadnagy, Kállay Géza és Horváth
zászlós.
4. század parancsnoka Lupeán
százados, okt. 23-tól Sill főhadnagy ; szakaszparancsnokok : Szügyi, Kulcsár
Dezső, Pénzes és Oborzil Zoltán zászlós. Géppuskaosztag parancsnok : Herditzky
főhadnagy, helyettese Forgács hadnagy.
Okt. 23. |
Reggel óta szünet nélkül tartott a
lövegtűz. A mindenféle nagyságú
gránátok az állásokban toronymagasságra hányták a füstöt, követ és acélt. Még
kellemetlenebbek voltak az aknák, melyeknek egy neme útálatos nyávogásszerü
hanggal közeledett áldozataihoz és ezért ezeket a legénység, macskáknak
nevezte el. Ha ezeknek fekete, nehéz füstfellegét a szellő a robbanás helyéről
tovavonszolta, a rombolás szörnyű képe volt látható. Rövid idő alatt az összes
távbeszélő vonalak megszakadtak.A felfüggesztett srapnellhüvelyből készített
riadójelzőknek éles felsikoltása hol itt, hol ott hallatszott.A
zászlóaljparancsnokság harcálláspontjáról az állásokat csak igen kis részben
lehetett áttekinteni, mert minden füst és porfelhőbe volt burkolva. A
kiküldött küldöncök nem tértek vissza.
Délután az ellenséges gyalogság nagy zsivajjal, „avanti!” és
„eviva Savoya!” kiabálással rátört a G, H és I körletekre, melyek kiszögellő
helyzetüknél fogva az ellenség oldaltüzének is ki voltak téve.
Mind között a legjobban veszélyeztetett a H körlet volt. Az
ezt négy nappal azelőtt megszálló 2. század 240 emberéből már alig 60 ember
állott még a gáton. Úgy a századnak, mint az ezred által esetenként erősítésül
a tartalékokból bevetett szalzaszoknak tisztjei mind elestek, vagy
megsebesültek. Fogságba eddig egy ember sem került. Árkaink előtt alig 15
méterre egy dolina szélét tartotta az olasz megszállva és mögötte a 6 méteres
mélységben, gyüledezett tömegeivel, hogy a három-négy század töredékeiből
összeverődött, végsőkig kimerült védőrséget leküzdve, az állást birtokába
vegye. Itt került a legelkeseredettebb harcra a sor.
József főherceg naplójában ezen időpontról a következőképen
emlékezik meg : „A küzdelem ide-oda hullámzik.
Az ellenség szakadatlanul új erőkkel jön és friss csapatokkal elegyedik a
küzdelembe az én maréknyi, teljesen kimerült védőrségemmel, mely még soha nem
látott hősiességgel védekezik és őrjöngő kétségbeesett dühhel irgalmatlanul lemészárol
mindent, ami közelébe jut ... 39-eseim rohamot roham után vernek vissza,
emellett maguk is a legsúlyosabb veszteségeket szenvedik s az ellenség
hulláinak egész hekatombái halmokat képezve hevernek mindenfelé és az olasz
csodálatos kitartással és vitéz szívóssággal rohamozik.” (J. fhg. 11. 502.)
4 óra 30 perckor az olaszoknak mégis sikerült egy újabb
tömegrohammal a H körletben és az evvel szomszédos G és I szárnyain magokat
befészkelniök. A körlet parancsnoka Lupeán százados, aki a 3 napi
ellentámadások vezetésében teljesen kimerült és éppen pihenő Sill százados
helyett az
ellentámadást vezette, hősi halált halt.
A hadosztályparancsnokság rémülten
jelenti a helyzet kritikus voltát a hadtestnek, mire ez a Karinthiából éppen
megérkezett és Marcottininál tartalékban álló IV. zászlóaljat az állás
visszafoglalására rendeli. Ennek az erőltetett menetben a küzdőtérre siető
zászlóaljnak azonban már nem akadt dolga. A legközelebb álló maréknyi
tartalékok, egy század derék szegedi 46-ossal és egy század vitéz 29-es
népfelkelővel a hősiesség csodáját művelték.
Az események a következőképpen
játszódtak le
Lupeán százados halálhírére Sill
százados vette át az 1. zászlóalj védőkörletének parancsnokságát. Neki, mint
tartalék, csak az ezred árkászszázadának egy szakasza (Herbert főhadnagy)
állott rendelkezésre, melyet azzal a paranccsal küldött előre, hogy az olaszok
által megszállott és megfordított H körlettel szemben - széles arcvonalban -
védelemre rendezkedjen be és akadályozza meg az ellenség további térnyerését.
Az ezrednek egyetlen tartalékát, a
46. gyalogezrednek fél 1. századát Sill százados jelentésére az ezred neki
rendelkezésére bocsájtotta és ő ezt az árkászszakasz megerősítésére rendelte.
Időközben már teljesen besötétedett
és az olaszok elkövették azt a hibát, hogy megelégedtek az elért sikerrel és
nem folytatták azonnal a támadást.
19 órakor a 39/I. parancsnokság
harcálláspontja mellett a 46. ezred 3. százada (Péter százados) vonult el avval
a paranccsal, hogy az ezredünk balszárnyán harcoló ezredének egy leküzdött századát
váltsa fel. Sill százados ezt a századot saját felelősségére parancsnoksága alá
helyezte és mint tartalékot a „Felvételező dolinába" az árkászszakasz és
a 1/2 46/1. század mögé irányította. A
dandárparancsnokság ezt rendelkezést utólag jóváhagyta.
Az est folyamán az ezredparancsnok
arról értesítette Sill századost, hogy az egész különösen veszélyeztetett védőkörlet
parancsnoksága Sucher őrnagynak adatott át, kinek
még a 29. (soproni) honvéd
népfölkelő ezred két századát és egy géppuskás-szakaszát rendelkezésére
bocsájtják, mely erőkkel azonnal ellentámadást kell végrehajtania.
Sucher őrnagy este 9 óra tájban
érkezett Sill százados harcálláspontjára, miután azonban a tekintetbe jövő
terepet egyáltalán nem ismerte és a tájékozódásétség tómat lehetetlen volt, nem
volt abban a helyzetbon hogy dásra saját belátása szerint intézkedjen, hanem
Sill századost bízta meg a támadás megtervezésével és vezetésével.
Közben jelentés jött, hogy az este
az árkászszakasz megerősítésére kiküldött 1/2 46/1.
század az árkászszakasszal az összeköttetést nem találta meg és a vett parancs
ellenére egyedül támadta meg az olaszokat, visszaveretett és igen súlyos
veszteséggel az eredeti helyzetbe tért vissza. Az ellenség által megszállt
állásrészben 12 tüzelő géppuskát állapítottak meg és az élénk gyalogsági
tüzből egy zászlóalj megszálló csapatra lehetett következtetni.
A támadás végrehajtására Sill
százados az alábbiak szerint intézkedett
„Távbeszélőn adandó felhívásra a
tüzérség, az első lövéstől számított 30 percig, lövi az ellenség által
megszállott állásrészt. A 30. percben a rendelkezésre álló 3 géppuska 1-1
hevedert lő ki a legközelebbi ellenséges géppuskákra, melyeknek állását a
holdvilágnál jól meg lehet állapítani.
A géppuskarajtaütéssel egyidejűleg
a két oldalozó csoport (jobbról Nitsch százados, balról a 1/2
29/2- népfelkelő század) a rohamot megindítja és az állást hosszában
felsodorítja. Az arctámadó-csoport, Péter Károly százados parancsnoksága alatt
1/2 46/1. és az 1/4 46/3. század az
oldalozó csoportok térnyeréséhez mérten szintén előnyomul. A roham
megindításakor a tüzérség zárótüzet ad az ellenséges állás mögé.”
Okt.24 |
Reggel 1 óra 40 perckor az
elrendelt jelentések Sill századoshoz beérkeztek és a tüzérség 1 óra 50
perckor megkezdte a tüzet.
Ez azonban nem a megkívánt helyre
irányult, hanem attól délre és túl messze feküdt, úgyhogy semmit sem használt,
sőt inkább ártott, mert felhívta az ellenség figyelmét. 2 óra 30 perckor a 3
géppuska megnyitotta tüzét, amelynek igen jó hatása volt, úgyhogy az egyidejűleg
előtörő oldalozó csoportok kezdetben gyorsan tért nyertek.
3 óra 30 perckor a jobb-csoport
parancsnoka jelentette, hogy már k. b. 200 méternyi árokrészt visszafoglalt és
2 géppuskát zsákmányolt. A bal-csoportnál csak a negyedik roham után sikerült
egy k. b. 100 méter hosszú árokrészt visszafoglalni és egyúttal 3 géppuskát
zsákmányolni. Így az eredetileg 800 m. kiterjedésű betörés kb. 5500 m.-re
szűkült össze.
A beérkezett jelentések alapján a
zászlóaljparancsnok az arctámadó-csoportot is elindította, amely a H-I dolinán
túlhaladva, 30-40 lépésre az olasz állásokig előrejutott. A tartalék (3/4
46/3. század) a H-I dolináig követte a küzdőket. Az olaszok részére azonban
erősítések érkeztek és tüzük olyan hatalmas lett, hogy a rohamot arcban nem
lehetett megkockáztatni. 5 óra tájban a jobb oldalcsoport parancsnoka
jelentette, hogy már alig bírja az elért állását tartani, óriási veszteségei
vannak és az ellenség nyomása mindjobban nő.
A kezdődő szürkületben egyidejűleg
az arc-támadócsoporttal szemben is az ellenség élénk mozgolódását lehetett
megfigyelni és hátulról egyre több tartalék közeledett az állások felé.
A helyzet kritikussá fejlődött és
Sill százados arra a meggyőzödésre jutott, hogy arc-támadócsoportja az ellenségtől
30-40 lépésre és teljesen fedetlenül nem maradhat, mert ott világos nappal
megsemmisülne. Tudta azt is, hogy mögötte már egyetlen egy ember sincs
tartalékban, hiszen már a két 29-es népfelkelőszázad is a szomszéd hadtesttől
jött
A tényállás mérlegelése után Sill
százados elhatározta, hogy a jobb oldalazócsoporttal még egy utolsó lökést
kísérel meg, hogy az arc-támadócsoportnak egy k. b. 200 m-re hátrább levő
vonalba való jutását lehetővé tegye.
E célból tartalékának, a 46/3. századnak
két szakaszát a G-I dolinán át Nitsch százados csoportjához irányította azon
paranccsal, hogy ezt a csoportot egy újabb rohamra rántsa előre, míg a tartalék
utolsó szakaszával a felvételező dolinától kb. 200 m-re délre fekvő kőkerítést
szállatta meg. Ennek megtörténtével az arc-támadócsoport egyenként való
visszavonulását a tartalékszakasz vonalába rendelte el.
Az olaszok az arc-támadócsoportnak
egyenkénti visszavonulását, mely 5 óra 30 percc tájban kezdődött, egyhamar
felismerték és annak zavarására állásaikból nyomban előtörtek. Később
megállapítást nyert, hogy ezen támadásban 4 olasz zászlóalj vett részt,
melyeket már éjjel a támadás folytatására egymás mögé csoportosítottak.
Sill százados az ellenség
előtörésére válaszul az arc-támadócsoport visszavonulását beszüntette. A
szakaszok, ezen felette válságos helyzetben mintaszerű fegyelmet mutatva,
követték a parancsot és heves tüzeléssel az ellenségnek fordultak.
Az olaszok első osztagai a már nem
várt ellentámadásra megtorpantak. A sűrű hullámalakzatban követő hátulsó
zászlóaljak sem ezt, sem ennek okát
nem láthatták, mivel mélyedésben voltak, így hát az előnyomulást nagy gyorsasággal
folytatták és az aránylag szűk területen mindjobban összezsúfolódtak. Három
géppuskánk 100-200) méter távolságról rettenetes pusztítást végzett közöttük.
Ebben a pillanatban a jobb szárnyra
beérkezett 1/2 46/3. szd. Nitsch százados csoportjával,
valamint a 39/1. századdal újabb rohamot indított az olaszok oldalába, amit
látva, Sill százados az arc-csoportot is újból előrevezette. Rohamához a
balszárnyon levő 1/2 29/1. század, valamint az I körlet
39-es védői is csatlakoztak.
Tüzérségünk az olaszok hátsó
lépcsőit igen erős tűz alá vette. Hátulról érkező új erőik csak fokozták az
ellenségnél a zsúfoltságot és a veszteségeket.
Az olaszok helyszűke miatt óriási
túlerejüket nem tudták érvényre juttatni abban az elkeseredett kézitusában sem,
melynek árán első vonalaik a körülöttük keletkezett zsákot szétfeszíteni
akarták és amely tusakodást József kir. herceg (II. 511-512.) a következőképen
írja le
„Látom dicső harminckilenceseimet Sill Ede százados parancsnoksága alatt
és a 29./II. magyar népfelkelő ezrednek két századát Nitsch Mátyás főhadnagy
parancsnoksága alatt. Mint ezt később telefonon megtudtam, a leghevesebb tűzben
előnyomulni, csodás nyugalommal és rendben, akárcsak a gyakorlótéren volna.
Soha nem észlelt mersszel végrehajtott rohamukat látom a nagyon erősen
megszállott, elvesztett állásunknak iramodni. még a bekötözetlen sebesültek
is, kiket összeesni láttam, ha bírják felugrálnak és a rohamozókkal bicegnek.
Nem egy az utolsó erejét összeszedve vánszorog előre, hogy e nagy órában részt
vehessen a küzdelemben. Roham ... Hurrá ! Éljen! zsivaly és mint Isten csodája által
hordatva rohamoznak ... Az olaszok felállanak és a rohamozók elé rontanak
előreszegzett szuronnyal. Először borzasztó kézigránátharc. Minden villog és
durrog és sűrű füst födi a küzdőket. Azután kézitusa a szó valódi értelmében.
Az erős olasz tartalékot hoz tartalék után, melyekben már
előremenetelükkor óriási pusztítást visz végbe tüzérségem. Az egész küszködő
tömegnek ide-oda ingó tolongása. Én csak a tüzérségnek süketítő dörömbölését
hallom, a gránátok és srapnellek állandó suhogását és üvöltését, a bombák
idegrázó zúgását, s néha mintha kiabálást is hallanék a viaskodók gomolyagában.
Az elkeseredésnek, a kétségbeesésnek oly vad küzdelme ez, amilyet még soha nem
láttam, de lehetségesnek sem tartottam..."
„7 óra 20 perc van. Az embergomolyag ritkul és nyugat felé tolong,
állásainkon túlhalad az olasz állások felé. Végre látom, hogy a még életben
maradt olaszok egy része megadja magát. Sokkal több mint ezer, tán kétezer
fetrengett vérében a rettenetes kézitusa helyén."
„Az olasz támadócsoport maradványai visszaözönlenek a mi rettenetes üldöző
tüzünkben, újból hajmeresztő veszteségeket szenvedve..."
„A 39-esek segélyhelyére megyek. Sok derék vitézemet látom ott, kiket még
a Kárpátok csatáiból ismerek, súlyosan megsebesülve. Ők hangos örömmel
köszöntenek, mikor én könnyes szemmel mondok nekik köszönetet és bámulatomat
fejezem ki hőseimnek. Jó sokat látok marási sebekkel arcukon. Egyiknek három
ujja van leharapva."
A szomszédos 34. dandár parancsnoksága a hadtestnek többek között a
következőket jelenti ezen napról: „A 39. ezred által elért eredmény mérlegelése
céljából ki kell emelnem azt, hogy a 39. ezreddel szemben 5 ellenséges ezred
állott. Az ellenség erkölcsi állapotára jellemző, hogy e nagy csapás után
délután 100 olasz, köztük tisztek is - azon ürügy alatt, hogy sebesülteket
szednek össze - önként átszöktek hozzánk.”
A reggeli tusakodás folytán 13
tisztet, 435 embert ejtettünk foglyul és 7 géppuskát zsákmányoltunk. Az olaszok
délben 2 óra fegyverszünetet kértek és kaptak halottaik eltakarítására. Az
ezredet ezen kiváló fegyverténye alkalmából összes magasabb parancsnokai
táviratilag üdvözölték.
Sill Ede*(A háború után mint bonvédezredes „Szill”-re magyarosította nevét.)
századost ezen támadás alkalmával szerzett érdemeiért később a tiszti arany vitézségi
éremmel tüntették ki. Forgács Gábor 7. és Geszti 6. századbeli szakaszvezetőket
az arany vitézségi éremmel és 200 korona pénzdíjjal jutalmazták. Azonfelül
Forgácsot őrmesterré nevezték ki és Konrád báró vezérezredes
ezredtulajdonosunktól egy arany gyűrűt kapott jutalmul.
Az utolsó 5 nap alatti
veszteségeink rendkívül súlyosak voltak. Elesett : Lupeán Sándor szds., Kerekes
József, Pécsi Mihály hadnagy, Pesics Sándor, Kardos Sámuel zászlós és 243 ember
; megsebesült : Németi István hadnagy, Baczony Sándor, Kovács, Balla, Hajdu
Sándor, Faragó, Oborzil Zoltán zászlós, Kovács István, Kischka kadét és 729
ember ; eltűnt (részben az összelőtt fedezékek alatt lelte halálát) dr. Lengyel
József százados, * (A fogságban többszöri
szökési kísérlet után, magát egy szikláról levetve, vált meg az élettől)
Kulcsár Dezső zászlós (sebesülve), Hidvéger, Dörfler, Stern kadét és 410 (az
ezred egész fennállása alatt mindvégig a legtöbb) ember.
Okt.25-27. |
Éjjel az ezredet a 6. Landsturm
(osztrák népfelkelő) ezred felváltotta.
26-án az I-III. zászlóaljak a
hadosztálynak Devetaki mellett létesített kavernatáborába vonultak. Csak itten
láttuk kötelékeinkben a nagy hiányokat,
melyeket az elmult napok harcai idéztek elő.
Táborhelyünkhöz odahallatszik, amint
a front csakúgy izzik és remeg. A csapatokat is csak azért küldik pár napra
hátra, hogy kiegészítéseiket felvegyék és máris készen kell hogy legyenek az
indulásra, új tusakodásra.
A Karinthiából hozzánk rendelt 1
géppuskaosztagot, valamint a megérkezett XV. m e n e t z á s z 1 ó a 1 j 4
századát az I. zászlóaljba beosztották. A Karinthiából megérkezett IV.
zászlóaljjal most már az ezrednek 3 1/2, zászlóalja van.
Állománya : 7 tiszt és 2714 puska. 27-én a IV. zászlóalj tartalékállásából az
állásokba került.
Okt. 28. |
A csata újból teljességében
feléledt. Egész nap ágyútűz, roham,
közelharc. Állásban levő századaink harcáról a 34. (szomszéd)
dandárparancsnokság a következőképen jelentett : „A 39./IV. zászlóalj, midőn az
ellenség nehéz lövetésük után három századszakaszon betört, újból különösen
kitett magáért. Miután az ellenség a mi tüzérségünk hatása alatt eléggé megpuhult,
tartalékaival ellentámadásra ment és kidobta az olaszokat állásainkból.”
Csak egy állásrész, az R alkörlet
maradt még ellenség kezén. Ennek visszaszerzésérc a tegnap érkezett menetzászlóalj
Neuderl századát rendelték. A parancs értelmében, tüzérségi előkészítés nélkül,
fényes nappal kellett a dombélen kiépített és már felénk fordított, k.b. 200
lépésre levő állásokat megrohanni. Ilyen szokatlan támadást az ellenség
bizonnyal nem várt de felsőbb parancsnokságunk az ellenség figyelőinek hanyagságára
és védőrségének nehézkességére túlságosan számított.
Neudert szds. áttekintve a
helyzetet. annak biztos tudatában, hogy aligha fog egy ember is élve az olasz
állásokig juthatni, a támadásnak az esti szürkületig való elhalasztását kérte.
Ezt nem engedték meg. Erre Neudert szds. a csatárláncba fejlődött százada elé
állt és „Előre!” vezényszavára elsőnek ugrott ki a fedezékből.
Alig tett meg a század száz lépést,
az olasz géppuskák és golyószórók működésbe léptek és a távolság felén már ott
feküdt a század kiigazolva, mozdulatlanul... aki megmozdult kiméletlenül
agyoncsépelték a géppuskák.
Az éj sötétjében alig egy tucat
sebesültnek sikerült visszakúsznia árkainkba. A többi ott maradt öt hét telt
el, míg itt előrejutottunk és a hős századot, Neudert Richard kapitánnyal és az
örök vidám dr. Czobor László főhadnaggyal az élén, sorakoztatni tudták, egymásmellé,
utoljára - a temetőben.
Okt. 29. |
Az ezred egyes részei helyeiket
változtatták. A 1/3 I. zászlóalj a „33-as” pontra jutott mint dandártartalék.
Hajnalban a San Martinonál álláson
levő 46-osoknál nagy ágyúzás hallatszott. Erre a dandártartalék parancsot
kapott az á 11 á s o k b a való elényomulásra. A robbanógázok által
átláthatatlanná sűrített ködben, midőn századaink a 46-osokhoz közeledtek, azok
tűzzel fogadtak bennünket és majdnem kölcsönös rohamra került a sor, midőn
szerencsére felismertük egymást. Akkor azután az olaszok heves támadásait
elkeseredett ellentámadásokkal, közösen vertük vissza.
Az állások előtt fekvő számtalan, eltemetetlen, oszlásnak
indult hullának szaga oly erős, hogy az emberek orrukat bekötik és még sem
képesek ételt venni magukhoz, míg a szél a szagot más irányba nem fújja. És
mégis a századok, fizikailag bármennyire is el vannak használva, bizakodva
várják az új rohamokat.
Ebben a harcban hősi halált halt Debreczeni István zászlós,
Takács, Grósz Jenő és Gál Jenő kadétok és 67 ember ; megsebesült : Sucher
Alfons őrgy., Herbert Ferenc, Havas Pál és Lusztbaum kadét és 263 ember.
Okt.30., 31. |
Esős idő. Erős ágyúlűz és harcizaj a fensík szélének egész
hosszában. 29-ről 30-ra való éjjel az árkaink egy helyén magát befészkelt
ellenséget sikerült kivernünk. A 7. hadtestparancsnokság Op. 1061/2. sz.-ban
erről ezt mondja : „Éjjel a 39.
gyalogezred és a 24. vadászzászlóalj csodás lelkesedéssel és eréllyel
végrehajtott rohamokkal a tegnap elvesztett állásokat visszafoglalták.”
József főherceg pedig (J. fhg. II. 546.) az esetről a kővetkezőképen emlékezik
meg : „A rohamok spontán, az ehhez
kirendelt tartalékok bevárása nélkül indultak meg."
A magyar vírtus, éppúgy mint Galicia mocsarainál, a Kárpátok
erdeiben, Karinthia hegycsúcsain, itt is ugyanaz maradt. Itten csak két új fogalom
kezdett az első hónap harcai folyamán a baka előtt szerepet játszani : a dolina
és a kaverna. Hogyne! Hiszen hányszor voltak ezek életének megmentői.
A d o 1 i n á k a
karsztban, ebben a hullámos mészkőtengerben elszórtan található 5-10 m. mély
és k. b. 10-20 m. átmérőjű, dézsaalakú gödrök, melyeknek agyagos fenekét
békében kertnek művelik. Ezeknek a meredek oldalaihoz támaszkodva és azokba
vésve voltak a tartalékok és raktárak elhelyezve.
A k a v e r n á k az
állások közelében a sziklába vésett és robbantott barlangszerű kisebb-nagyobb
folyosók, melyekben a parancsnokságok, tartalékok és pergőtűz alatt oknak
őrség nagyobbik része tartózkodtak. Az egészen nagyoknak két kijárata és
közepén egy tágasabb kiszélesedése is volt.
Említésre méltó, hogy ahol az
ellenséges árok egész közel volt hozzánk, ottan, nehogy bármikor kézigránátot
dobhassanak át, árkunk fölé dróthálót feszítettünk, melyről a ráeső kézigránát
hátunk mögé ugrott.
Az állásban a szolgálat általában a
következő volt.
Nappal. Rajonként két figyelő a
lőréseknél, két ember „macska" (akna) figyelő ; kétrajonként egy figyelő
altiszt ; kétszakaszonként egy idősebb altiszt ; szakaszonként egy ügyeletes. A
Biene (század) szolgálatát egy tiszt ellenőrzi. Az összes felsoroltaknak
állandóan ébren kellett lenniök.
Éjjel. Este 10 órától reggel 6
óráig az egész tiszti és legénységi állománynak a fele a lőréseknél
tartózkodott.
Ha az ellenség támadt, vagy akár
csak mozgolódott, az egész védőrségnek az első árokban kellett lennie.
Nov. 1. |
Délelőtt 10 óráig aránylagos
nyugalom. Ekkor heves ágyú- és aknatűz kezdődött állásainkra, melyek egy része
nagyon megrongálódott. Egyidejűleg egy szokatlanul erős záporeső indult meg,
mely jégesővé, majd rendkívüli méretű felhőszakadássá növekedett.
Abban a percben, hogy a zápor
elállott, olasz gyalogsági tömegek indultak rohamra állásaink ellen. Árkaink
védőrsége azonban kemény kézitusában visszaverte őket. Ekkor esett el százada
élén Fodorovics László hadnagy és sebesült meg Rácz Ferenc zászlós.
Mint azt József kir. herceg nagy
művében elmondja ,,Egy sebesült olasz
tiszt azt beszélte bámulattól telve, hogy a nagy rohamnál és kézitusánál
számtalan harminckilences sebesülten, bekötözetlen sebekkel rohamozott és
küzdött."
(J. fhg. II. 569.)
Éjjel San Martinotól délre kísérelt
meg egy támadást az olasz, melyet azonban Domokos Jenő hadnagy századával, a
nála szokásos szilaj harci kedvvel, fényesen kivédett. Ez alkalommal esett el
dr. Berger Károly hadnagy.
Nov. 2. |
H a 1 o t t a k n a p j a volt.
Esett egész nap és a gránát és akna is bőségesen hullott.
10 órakor már egész pergőtüz
kezdődött állásainkra, azután az E és F körleteknél az ellenséges
gyalogságrohamra indult és k. b. 40 m. szélességben betört árkainkba. Ekkor
Tóth Lajos zászlós a tartalékkal bátor ellentámadásba ment át és kiverte az
ellenséget állásainkból. 103 olasz maradt kezeink között.
A 3. Isonzó-csata - mely számunkra
áldozatokban és dicsőségben egyaránt olyan gazdag volt - ezzel részünkről
befejezést is nyert.
Ezekben a harcokban tanusított
bátor magatartásukért a következőket tüntették ki a nagy ezüst vitézségi
éremmel: Botos Gábor, dr. Hadházy Ferenc, dr. Nemes Győző, Grósz Dezső, Szabó
Gábor, viski Héder János, Tóth Lajos, Veres Béla, Zsuga Imre zászlósokat,
Daróczy Ambrus, Dóró Lajos, Markovics László, Pólya Kálmán, Révész Béla, Charle
János, London Dezső kadétokat és Grósz Péter szanitéc kadétot.
A nagy csata után József főherceg a
következőket jegyezte fel ezredünk egyik legnagyobb hőséről az ő naplójába : „A 39. gyalogezrednél Kállay Géza zászlós a
legborzasztóbb gránát és srapnell pergőtüzében, gyalogsági és gépfegyvertűzben
csatártól csatárhoz szalad és lelkesíti őket az elvesztett állás visszafoglalására,
az új rohamra ; azután kis osztagával lelkesen nekirohan a nagy túlerejű
ellenségnek; háromszor nagy veszteségei mellett visszaveretik, de ők nem
tágítanak, a magyarnak győznie kell. A negyedik rohammal elfoglalják az
állást, a hússzoros túlerejű ellenséget futásra lódítják.”
Nov. 3. |
Az igen nagy veszteséget szenvedett
ezredet - a IV. zászlóalj kivételével - a 61-esek f e l v á l t o t t á k.
Reggel, zuhogó esőben a Segeti-i táborba meneteltünk.
Nov. 4.,
5. |
József főherceg az ezredet a
táborban meglátogatta,másnap pedig azoknak, akik az elmult hetek súlyos
harcaiban különösen kitüntették magukat, kitüntetéseket tűzött mellökre. Az
ezred harcállománya 751 főre olvadt. le és így a beosztásokat újból rendezték.
Mivel a mindjobban fejlődő lehallgatási technika a csapatok és parancsnokságok
említését mind veszélyesebbé tette, azért ezek számára időnként megváltoztatott
fedőneveket használtunk úgy az írásbeli, mint a telefon-érintkezésben. Így pl.
Biene = a századot, Fox = a zászlóaljat, Gyuri = a 39-es ezredet, Rózsa = a
tüzérséget, Csokoládé = kézigránátot jelentette.
Megjött a hír, hogy csapataink
Kraljevot és Nist elfoglalták.
A 3. Isonzó-csatában az 5.
hadseregünk négy hadtestének összes vesztesége 36.470 fő
volt. Ebből a mi (VII.) hadtestünkre 18.950 (!) jutott.
Nov.6. |
Szakadó eső. A front egyes részein mint
egy halálos küzdelem után kimerült testnek vonaglása, helyenkéntt még tartott
a harc. Igy a IV. zászlóaljunknak is még e napon is kemény tusát kellett vívnia
egy elvesztett kis árokrészért. Pedig már a tartózkodás is nagy megpróbáltatás
volt a szétrombolt állásnak vízzel telt árkaiban, néhány méterre a rohamait
meg-meg ismétlő ellenségtől.
Az olaszok azonban nem nyugodtak
bele a 3. Isonzó-csata sikertelenségébe ; az igaz, hogy nem egy ok
erőfeszítéseik folytatását követelte részökről. Jól tudták, hogy ha most, a
bennünket meglepő hadüzenetüknek évében, nem képesek velünk szemben komolyabb
sikereket elérni, később azt alig remélhetik és ki tudja, hogy népük idegei egy
hosszabb háború nélkülözéseit és izgalmait képesek-e kibírni? Az elégedetlenségnek
és kormányellenes izgatásnak máris számos jele mutatkozott. Mindezért mielőbbi
sikerek felmutatására volt szükségük. Ha már Triesztet nem is, legalább az
Isonzó hídfőjét, Görzöt kellett a parlamentnek - dec. 1-én történő -összeülése
elött elfoglalniok. Ezt a sürgető felszólítást intézte a minisztertanács a
hadsereg főparancsnokához Cadornához.
Igy rövidesen elkövetkezett egy
újabb Isonzó-csata.
A támadás természetesen elsősorban
a Görz körüli magaslatok ellen irányult és mivel még San Martino környéke is,
ahol hadosztályunk állásai voltak, az Isonzó-front ennek a részéhez tartozott,
ezredünkre ismét forró napolt következtek. Ezek annál hamarább jöttek el,
mivel az ezred éppen
állásbaindulás előtt volt.
Nov.7. |
Reggel istentisztelet, melyen
József főherceg és Gelb altábornagy hadosztályparancsnok is résztvett. Utána a
főherceg több mint 600 harminckilencest díszített fel vitézségi éremmel.
Mindegyiket meleg kézfogással üdvözölte. A megbetegedett Hiltl ezredes helyett
az ezredparancsnokságot Klein alezredes vette át.
Este az ezred a 61-eseket á 11 á s
a i b a n felváltotta. Az I. zászlóalj az A-C, a III. zászlóalj a D-F
körletekbe jutott. Segélyhely Vizintini-ben volt. A II. és IV. zászlóalj
hadosztálytartalékba került.
Nov.8. |
Az olasz hamar támadott. Rohamcsapatait
azonban, melyek már hajnalban ránktőrtek
és részben állásainkba is benyomultak, heves kézigránátharcban - 2 halottunk és
18 sebesültünk árán - részben visszaűztük, részben meg semmisítettük.
Nov. 9. |
Egész éjjel a megrongált állások
kijavításán dolgoztunk. Délben mindkét részen igen élénk repülőtevékenység
volt. A folyó túlpartján az olaszok már 11 kötött figyelő léggömböt eresztettek
fel. Különben vihar előtti csend. Csak néha mérsékelt ágyútűz, melynek
részünkön 4 halott és 14 sebesült áldozata volt.
Nov.10. |
Sűrű köd és eső. Egetrengető
ágyúdörgésre ébredt az Isonzó-front. A 4. Isonzó-csata, az előzőket is
felülmúló módon, megkezdődött. Eddig még nem észlelt nagy számú nehéz és legnehezebb
ágyú és akna csak úgy ontotta romboló tüzét állásainkra. A hátrább fekvő
tereprészeket elkeseredett támadó tűz borította el. Ezután jött a gyalogság
hullám-hullám után.
Ezredünk frontján az olaszok
rohamai délelőtt kezdődtek és
főleg a B, röviddel utána a C és D körletek ellen is irányultak. Délután 1 óra
után támadásuk az E és F körletek ellen is megindult. A támadásokat
mindannyiszor a nehéz lövegek tüzének borzalmas áradata előzte meg és azok
visszaverése után tehetetlen dühében az olasz mindig őrjöngésszerűen, gránátzáporral
árasztotta el állásainkat.
Helyenkint állásainkba is behatolt
az ellenség, azonban az árokrészek védőinek hősies ellenállása, részben már
kisebb tartalékaink ellentámadása, mindenhol kiverte őt.
Délután az ellenség a D és I
körletek előtt gyülekezett és rohamhullámait állásainkra vetette. Tűzzel és
kézigránáttal visszasepertük azokat. Támadását 3 árakor megismételte és
szakadó esőben változó hevességgel egész 5 óráig folytatta. Egyes előtörések
még a sötétség beállta után is következtek, azonban mindet visszavertük.
Tartalékaink annyira elfogytak,
hogy a hadosztály a 43-asoktól küldött egy gyenge századot segítségül.
Az ellenség hősies erőfeszítéseivel
és óriási véráldozataival sem volt képes eredményt elérni, azonban a mi veszteségeink
is rendkívül súlyosak voltak. Elesett : Hermann Móric százados, * (5 napon belül ezen a helyen három Hermann
nevű tiszt lelte hősi halálát), aki mint a D alkörlet parancsnoka
századával négy ellenséges támadást vert vissza és 84 ember ; megsebesült
Prokopovits főhadnagy, dr. Sóvágó Tibor és Weisz Ármin hadnagy, Pokoly József,
Révész Aladár kadét és 275 ember. Az állásban levő századok 50-60 emberre
apadtak le. Pedig még szerencsénk is volt, mert e napon feltűnően sok olasz
gránát nem robbant.
Nov. 11. |
Eső. Az olasz az éj folyamán is
megmutatta, hogy maga részéről még nem tekinti a véres ügyet elintézettnek. Már
éjféltől fogva, hol heves gyalogsági, hol élénk tüzérségi tűz zavarta állásaink
kimerült védőinek munkáját és nyugalmát.
A délelőtt folyamán az ellenséges
lövegtűz főként az A alkörletünkre összpontosult, tűz alatt állott azonban valamennyi
állásunk és bátorságában az olasz odáig ment, hogy egyes pontokon, mint az E és
F körletek előtt, azoktól alig 200 lépésre, lövegeket hozott állásba, melyekből
kartáccsal lőtte alacsony mellvédeinket.
Délután l óra 30 perckor kezdődött,
mindenhonnan fölzúgó „avanti!" kiáltással gyalogságuk általános rohanna.
Elkeseredett küzdelemben,
szuronnyal, kézigránáttal azonban kivertük a lapossá lőtt árkainkba
benyomultakat. Ekkor történt meg, Hogy az egymást űző események után a helyzet
állása felől helytelenül tájékozott tüzérségünk tüzét saját állásainkra
irányította, minek következtében London kadétaspiráns elesett és több emberünk
megsebesült.
Délután 2 óra, 2 óra 15 perc, 2 óra
40 perc, 3 óra 05 perc, 3 óra 40 perc, 4 óra, 4 óra 45 perc, 5 óra 15 perc -
milyen rövid és könnyű leírni, de milyen végtelennek látszó és nehéz volt
átélni ezeket az órákat! - mind ezen időpontban megismétlődtek az olaszok ádáz
rohamai. Ezredünk azonban - a most már kitűnően dolgozó tüzérségünk
segítségével - mindvégig megtartott minden talpalatnyi földet. Az árkainkig
jutott olaszok közül, aki nem esett el, az fogságunkba jutott. Az ezredből 18
ember esett el és 57, kőztük Wickert zászlós, sebesült meg.
Nov.12. |
Hideg borult nap., Az éjszaka az
elesettek eltakarításával és a szétlőtt állások kijavításával, aránylag
nyugodtan telt el, azonban másnap - nemcsak nálunk, hanem az egész Isonzó-fronton
- tetőfokát érte el az olasz támadások hevessége.
Hajnalban két század negyvenhatos
és egy zászlóalj negyvenhármas, tartalékként állásaink mögé érkezett.Az
olasznak Görz mindenáron kellett és evvel látszólagos ellentétben állott
tüzérségének pusztítása, mely a várost a legnehezebb kaliberekkel tűz alá véve,
az utcák egész sorát, a templomokat, palotákat halomra döntötte.
Miután az árkaink ellen korán
reggel megkezdődött lövegtüz, a már amúgy is alaposan szétlőtt állásainkat még
jobban szétrombolta, délelőtt 10 óra 10 perckor megindult az első gyalogsági
rohamhullám, melynek meghiusultával, mint egy faltörőkos nekilendülései néhány
percnyi szünetekkel a többi hullám következett. 12 óra, 12 óra 10 perc, 12 óra
25 perc, 12 óra 35 perc, 12 óra 40 perc, 2 óra 20 perc és végül 3 óra 5 perckor
egymást érték az olaszok elkeseredett előtörései. Mindhiába! az ércfal, a
39-esek hősi melle, állotta az ütéseket. Pedig már annyira ritkák voltak
soraink, hogy ezek alatt a borzasztó órák alatt már mindössze csak 12 emberünk
esett el és 43 sebesült meg. Délután úgy éreztük,, hogy a viharfelhők javarésze
már elvonult fejünk felől. Állásaink előtt százával fekszenek a - főképpen
oldalozó géppuskáink által lekaszált - olaszok holttestei. Este Soós tábornok
megtekintette állásainkat. Véres veszteségünk az utolsó három nap alatt 114
halottat és 375 sebesültet, összesen 489 főt tett ki.
Nov. 13. |
Következő napon, reggel 6 óra 40
perckor, majd ennek meghiusulása után, kiadós tüzérségi előkészítéssel és
támogatással 10 és 11 óra között a C-F körletek ellen ismételten támadott az
olasz.
Gyalogsági rohamait most már
védelemre begyakorolt legénységünk csak mint nagy megkönnyebbülést várta, mert
azalatt tüzérsége máshová lőtt és így a védőrség megszabadult az igazi
pokoltól, a nehéz gránátoknak és a macskáknak (aknáknak) repeszdarabjaitól és a
szétrepülő ezernyi kőtőrmeléktől. Tudták, hogy az ember-ember elleni harcban
megállják helyüket.
Ez a nap mindössze 2 halottunkba és
27 sebesültünkbe került.
Nov. 14-15. |
Állandó esőben még mindig megkísérelte
az olasz, hogy állásainkba bejusson, azonban már korántsem az előbbi erőkkel és
szívóssággal. 14-én 10 sebesültünk, 15-én 2 halottunk és 5 sebesültünk volt.
A hadosztályparancsnok, alig
félállományra leolvadt ezredünknek sürgős felváltását javasolta, ami azonban
pillanatnyilag lehetetlen volt. Az ezredhez küldött vezérkari tiszt a
legénység szellemét az átélt szörnyűségek dacára igen jónak, lelkesnek találta.
Bőrig ázva, hideg szélben, gránáttűzben a mellvédhez lapulva a rohamokat várni,
sokszor kézitusára kelni, éjjeleken át a szétlőtt árkok köveit rakosgatni, ez
valóban emberfeletti teljesítmény volt. Bélmegbetegedés is igen gyakorivá vált.
Jobbra tőlünk San Michele-nél
majdnem bajt okozott a 98-as cseh ezred egy őrmestere, aki 35 emberével az
olaszokhoz átszökött és védelmi rendszerünket elárulta. Csapataink
ellentámadása azonban itt is csakhamar rendet teremtett.
Nov. 16. |
Végre a 46-osok f e 1 v á 1 t o t t
á k az ezredet. De még a heves hóviharban történt felváltás alatt is 2 halott
és 3 sebesült veszteségünk volt. A. IV. zászlóalj 20.-ig a G és H alkörletben
még állásaiban maradt.
Nov. 17-20. |
A Segeti-i táborban a testileg,
idegileg annyira megviselt ezred gyökeres felfrissülésben részesült. A
ruházatot rendbe hozták, részben kicserélték. 17-én megérkezett a Müller E.
százados által lehozott 877 fő erős XVI. m e n e t z á s z l ó a l j és azt
mindjárt be is osztották. Az ezred állománya így 2200 főre emelkedett.
Nov. 21. |
A pihenő nem sokáig tartott. Az
olaszok, mint ahogy a hírek szóltak
és a távoli ágyútűzbál is kivehető volt, 19-én megújították támadásaikat,
melyek ismét szünet nélkül tartottak és úgy látszik tovább már nem tudták
nélkülözni a „debreceniek"-et, mert a helyzet megmentésére az ezred ismét
á 11 á s b a került. A III. zászlóalj Devetakin, a többi pedig Lokvicán át
rettenetes bórában a védőkörletekbe menetelt.
A IV/2. zászlóalj körlet tartalék lett. A 43-as sebesültek nagy száma,
már menetünk közben, mutatta a csata hevességét.
Nov.21-26. |
Az ellenség azonban úgy látszik
fázott a 39-esekkel való hamari találkozástól, mert a D, E, F (III. zászlóalj)
és a G, H, I. (I. zászlóalj) körleteket gyalogságával nem támadta. Helyette
azonban annál jobban verte tüzérségével és aknavetőivel azokat, ami által
nekünk igen sok veszteséget okozott. Mintha a még megmaradt tüzérségi
lőszerével, közte sok gázbombával, megbosszulni igyekezett volna az elmúlt
napok szörnyű kudarcait. Görzöt is állandóan lőtte, hová ezen idő alatt mintegy
3000 nehéz lövedék esett. A 24-én elesettek kőzött volt Kreuz Emil zászlós, a
sebesültek között pedig Németi István fhdgy. és Hajdu István hdgy., a 11 gp. o.
parancsnoka. Az utolsó 5 nap alatt 13 halottat és 100 sebesültet vesztettünk.
Hadházy Ferenc kadét vitéz magatartásával a nagyezüst érmet érdemelte ki.
Nov.27. |
Az, olasz újból megpróbálkozott egy
gyalogsági támadással Nov. 27.
H és I alkörletek ellen. A támadást nehéz gránátok és aknák zápora vezette be.
Az ellenség már be is nyomult a H és I állások árkaiba, honnan azonban véres
fejjel kiűzték őt. E napon esett el Kandel egészségügyi kadét. A sebesültek
között volt Szabó Gábor és Voith István zászlós és Orosz Árpád kadét. Az
ellenséges lövegtűz teljesen feldúlta állásainkat.
Nov. 28 |
Vasárnap. Fagyos bóra. Ezt azonban
ezredünk észre sem veszi, mert reggel 8 órától este 6-ig, különösen a H-G körletekben,
megszakítás nélkül tombol a harc. Mellvéd itten már alig létezik. A védőrségnek
egy percnyi nyugta nincsen. Ha a heves lövegtűz megszűnik, máris olasz
gyalogság előtörését jelzik a figyelők. József főherceg ezen a napon írja
naplójában. (II. 725.) „A 39. ezrednél 8
órás pergőtűz után délután 3 óra 45 perckor igen nagy erőkkel végrehajtott
heves ellenséges támadás a 143-as romtól keletre levő állásainkra, elkeseredett
kézitusában - melybe az ellenség folyton friss tartalékokat vetett - hőseim
által leveretett, 4 óra 45 perckor a hatalmas támadást megismételte az
ellenség, ez a legsúlyosabb kézigránátharcban, mely délután 6 óráig tart,
visszaveretik, de az ellenség nem csüggedne, még többször szalad szuronyrohamra
nagy tömegeivel. Mindhiába! Az én csodálatraméltó hős debreceni 39-eseim, az
ellenség horribilis veszteségei mellett, mind visszaverik. ..”
E napon esett el Zakár József
hadnagy és Dóró Lajos kadét és 31 ember ; súlyosan megsebesült 128 ember ;
eltűnt (valószínűleg a beomlott fedezékek alatt hősi halált halt) 18 ember.
Nov. 29. |
Szintén véres áldozatokban gazdag
nap volt. Elesett 38 hősünk, megsebesült Bittera kadét és még 94 derék 39-es. Ezen
a napon ugyanis az olasz ismét megkísérelt egy nagyobbszabású rohamot szétlőtt
állásaink ellen, eredményt azonban ezúttal sem ért el.
A pokoli ágyú- és aknatűz
rombolásait a védőcsapatok éjjel, amennyire csak lehetséges kijavítani
igyekezvén, nyugvóra sohasem jutottak, ami által kimerülésük a végsőkig fokozódott.
Nov. 30. |
Borult, ködös idő, szemetelő eső. A
küzdelem heve valamivel alábbhagyott. Tegnap a 43-asoknál az olaszok egy
árokrészt elfoglaltak. Ennek a visszaszerzésére önként jelentkezésre hívták fel
ezredünket Héder János zls. és Kiss Ernő kadét a III. és IV. zászlóaljból
jelentkezett 32 emberrel este kirohant és munkáját igazi hajdú virtussal
elvégezte. Az állás hiánytalanul birtokunkba került. A két raj vesztesége 16
sebesült volt.
Az ezred a nov. 7-30-ig tartó olasz
offenzíva alatt 19 napot töltött a kőrakásmellvédek mögött vésett sekély árkokban
és a nedves, bűzös odúkban. Az állások küzdő csapatai 5-6 nap után annyira
elhasználódtak, hogy felváltásuk sürgősen szükséges lett volna. Ez azonban az
erők elégtelensége folytán nem volt lehetséges és a harcból kivont egyes századok
is, alig 1-2 napos pihenő után, hol az egyik, hol a másik válságos helyen a
küzdelmi vonalba bevettettek. Eltekintve az éjjel-nappal majdnem szakadatlanul
tartó tüzérségi és gyalogsági tűztől, 40 rohamot és előretörést vert vissza,
miközben számos ellenséget ejtett foglyul és sok géppuskát és hadianyagot
ejtett zsákmányul a benyomult ellenségtől.
Bár 228 derék hajdúfiú és bihari
gyerek hősi halála és; 791-nek megsebesülése szomorú és igen nagy árat
képezett, büszkeséggel töltött el minden 39-est, hogy a legnehezebb helyen,
ahová állították, úgy megfelelt, hogy még az ellenség is elismeréssel adózott
neki jelentéseiben.
Ha a majdnem 40 napot kitevő eddigi
harcainkra a Karszton visszatekintünk, a következőket állapíthatjuk rneg
Az olaszok általában nálunk jobban
voltak felszerelve. Lövegeik, repülőik, lőszerük, különleges harceszközeik,
bőséges számmal és kitűnőek voltak. Támadó árokrendszerűk kiépítése - embereik
a kőmunkában rendkívül járatos lévén - tökéletes volt. Támadásaikban meg volt a
lendület, azonban többnyire hiányzott a kellő szívósság és azok vezetésében a
szükséges körültekintés. Tisztjeik túlnyomórésze igen bátran viselkedett,
legénységük elött azonban nem látszottak a megkívánt tekintéllyel bírni.
Mindenesetre a legjobb csapatoknak a lombardiak mutatkoztak. Az olaszoknak
olyan gyakori, egymást követő, haláltmegvetéssel végrehajtott rohamai a legnagyobb
elismerést keltették bennünk. Éreztük, hogy ez a katona, jobb hadvezetéssel,
nagy hadieredményeket tudna elérni.
Egy bizonyos, hogy a mi magyar
hadtestünk csapatainak szelleme ezekben a minden eddiginél hevesebb harcokban
felülmúlta az övékét. Egyedül ennek volt köszönhető, hogy a támadó olasz hadsereg
tüzérségi tömegeinek legnagyobb mérvű kihasználása mellett és gyalogságának
tömeges feláldozása (150.000 fő veszteség) dacára sem volt képes eredményt
kierőszakolni.
Az ellenségnél sokkalta kisebb
lőszerhasználásunk a két utolsó Isonzó-csatában a VII. hadtestnél (J. fhg. II.
22. mell.) a következő volt
A 3. Isonzó-csatában elhasználtunk
: 1,020.000 gyalogsági és géppuskatöltényt ; 20.740 tüzérségi lövedéket ; 3600
aknát ; 17.000 kézigránátot.
A 4. Isonzó-csatában elhasznált
löszer összege : 7,470.000 gyalogsági és géppuskatöltény; 148.000 könnyü és
24.000 nehéz tüzérségi lövedék ; 4058 akna ; 24.270 kézigránát. (Homokzsák
1,409.000 jutott felhasználásra az állásokba.) A lőszerhasználásnak ugrásszerü
fokozódása meggyőzően mutatja a harcok mindjobban fokozódó hevességét.
Dec.1. |
Az I. (Starkel) zászlóaljat a 24-es
vadászok felváltották és mint hadtesttartalék a Devetaki melletti
kavernatáborba került. Váltakozó élénkségű lővegtűz az állásainkra. Veszteségeink
csekélyek.
Báró Conrád vezérezredes ezredtulajdonosunk
értesíti az ezredet. hogy Lichtenstein Hanna hercegnő az. ezred 12 legvitézebb
katonájának egy-egy aranygyűrűt ajándékozott.
Dec. 2. |
Az ezred 863 fegyverrel még az
állásban van, 411 fegyverrel hadosztálytartalék és 537-tel (I. zászlóalj) hadtesttartalék.
A legénység már rendkívül ki van
merülve és igen szenved a hidegtől. Az esőtől átázott ruhákat az orkánszerű
bóra a testhez fagyasztja.
A nappal az éjszaka elesettek
eltemetésével, az árkok kijavításával, a parancsnoksági férőhelyek kiépítésével
telik el. Közben az ellenség ágyú- és aknatűzzel zavarja munkánkat.
Dec. 3-6. |
Sűrű köd, eső. Az F alkörlet
időnként nehéz tüzérségi tűz alatt áll. Előtte az ellenség megpróbált
gyülekezni, azonban tüzérségünk által szétszóratott.
Dec. 4-6. Váltakozó erősségü,
állandó tüzérségi és gyalogsági tűz az állásban levő századaink körleteire. Ez
különösen élénk San-Martino, Cruci és Cotici táján. A szomszédban gyalogság is
támadta a 61-eseket, azonban visszaűzték.
Dec. 7-10. |
Tartós eső. Szétlőtt akadályaink
helyébe derék utászaink az éj folyamán, nagy ügyességgel és halálmegvetéssel
végzett munka árán, 25 új spanyol lovast állítottak fel állásaink előtt.
Árkainkat robbantásokkal kimélyitették és segítettek a harántgátak és hátvédek
elkészítésében.
7-én tőlünk jobbra, a 20.
honvédhadosztálynál az olaszok nagy tömegekkel támadtak, az 1. (budapesti)
honvédek azonban hősiesen visszaverték rohamaikat.
Éjjel az ellenség igen nagy számú
fegyvergránátot dobott árkainkra, majd rohamra indult, azonban puskatűzzel és
kézigránáttal visszaűzték őt. Veszteségünk 5 halott és 8 sebesült.
Dec. 11. |
A háború egyik legvéresebb és az
ezred történetének egyik
legdicsőségesebb szakasza után végre a Segeti-i táborban nyugalomra kerültünk.
Hadosztályunkat a 28. hadosztály v á 1 t o t t a f e 1. Géppuskaosztagaink
zöme, továbbá aknavetőink, fényszóróink, lángvetőink, a kőfúrógépek,
lövészárok-vízszivattyúk, mészfecskendők, ivóvíztartályok, rajkályhák stb.
árokberendezési tárgyak - melyekkel nagy fáradság árán az állásokat elláttuk -
természetesen mind visszamaradtak az árkokban.
Dec. 12-13. |
Az ezred Segeti-ről Fajti Hriben
keresztül a Wippach völgyében fekvő S e 1 o-ba menetelt. A dandárparancsnokság
is ide került.
A IV. zászlóaljat, melynél kiütéses
tífuszgyanús megbetegedések fordultak elő, elkülönítették.
Dec. 13-31. |
Annyi harc, fáradalom, szenvedés és
diadal után - a háború kezdete óta előszór -- nemcsak néhánynapos, hanem hosszabb
pihenőre, az egész- ezred végre igazán együtt volt. És a baka hamar
elfelejtette a rosszat. Az első alapos tisztálkodás és fedél alatt töltött
éjszaka után már alig hitte, Hogy az elmult hónapok küzdelmeit igazán átélte
volna.
Tisztálkodásra bizony nagy szükség
volt. Hiszen tiszt és legénység teste egyaránt napoltig csak a ruháján
keresztül látott vizet és most mindegyik örömmel esett át a tábor éppen
elkészült zuhanyfűrdőjének tisztítási és tetvetlentíési műveletein.
Az első napokon történt a fegyverzet,
szerelvény és a vörös iszaptól átitatott ruházat rendbehozása is. Mindezekre
nagyon ráfért a tisztogatás és javítás. Az erre szánt idő alig volt elég.
Azután megkezdődött azon tudnivalók
oktatása, amelyeknek gyakorlására az állásharcok folyamán alkalom nem nyílik,
melyekre azonban, mihelyt a front előre megindul, igen nagy szükség lesz. Ezek
: a felderítés, menetbiztosítás, gyalogsági támadás. Végül mégis, az egyelőre
legfontosabbat, az állásharcnak legbeváltabb módjait gyakorolták.
Mindezeknél természetesen a
fegyelmezés is nagy szerepet játszott. Ez annál szükségesebb volt, mivel,
sajnos, a legkiválóbb ezredekbe és így hozzánk is, a legrosszabb anyagból,
főként csehekből álló pótlás is jött. Nem mintha a hajdúfiúk otthon már
kifogytak volna - igaz, hogy nekünk már rengeteg veszteségünk volt, nekik meg
alig valami - hanem, hogy ezáltal harci értékük színvonala emelve legyen. Ez
számunkra sok bajt és gondot jelentett, mert nem akartuk, hogy az nálunk
előforduljon, mint legutóbb dec. 14-én a 17-eseknél, hol egy cseh kadét a
legválságosabb pillanatban szökött át egy csomó emberével az ellenséghez.
Bomlasztó munkájuk igazán csak a front mögött virágzott. Hiszen már mostan előfordult,
hogy a magyar csapatoknak karácsonyra szánt bor helyett szennyes víz érkezett a
hordókban.
Foglalkozás után - mely a táborban
nyár délután 4 órakor, ünnepnapokon pedig már délben véget ért - módjában volt
mindenkinek olcsó pénzért, akár ingyen is, mulattató látványosságokban,
mókákban, sőt „mozi" előadáson is felvidulni, csak szabadban tanyázni, a
balta nagy fájdalmára,
a téli idő miatt nem lehetett.
Az ezred számára ünnepé vált
december 15.-e, midőn is József főherceg, fenséges nejével szeretetadományaik
szétosztása végett az ezredet meglátogatta.
Dec. 16-án a betegségéből
felgyógyult Hiltl ezredes bevonult és átvette Klein alezredestől az
ezredparancsnokságot.
K a r á c s o n y ü n n e p é t
az ezred századai a felállított karácsonyfák körül boldog megelégedéssel
ülték meg és az ünnepi hangulat köztük még sokáig tartott, mivel a karácsonyi
szeretetadományoknak nagyobb része csak hetek múlva jutott az ezredhez. Az
ünnepek alkalmából a vármegyei hadsegélyező hivatal lelkes távirati üdvözletet
küldött az ezrednek.
A dec. 25.-i ezredparancs közölte a
4. Isonzó-csatában tanúsitott különösen derék viselkedésért kitüntetteknek névsorát.
A III. o. Katonai Érdemkeresztet kapta : Sill Ede és Unger Jenő százados, Kiss
Lajos főhadnagy, Nyilas István, Sóvágó Lajos, Papp Gyula, Janku és a hősi
halált halt Gál Sándor hadnagy.
Az 1914-es karácsony véres harcok
között telt el. Az idén úgy a tisztek, mint a legénység kb. egynegyed része
szabadságra mehetett. Sok volt ezek között olyan, aki másfél év borzasztó
küzdelmei után ezúttal először láthatta, ha csak napokra is, szeretteit. Az
elmult év mérlege a központi hatalmak részére rendkívül kedvező volt. Egyik
nagy gyözelmet a másik után arattuk az entente hatalmak túlerejével szemben.
Az oroszokat - a gorlicei áttörés
után megkezdődött győzelmes előnyomulásunk során - nemcsak Galiciából és Bukovinából
kiűztük, hanem Orosz-Lengyelország nagyobb részéről is kiszorítottuk ;
a szerbek ellen otkóber elején
megindult offenzivánk az év végén Szerbiának teljes elfoglalását eredményezte ;
a Gallipolinál partraszálló
entente-csapatok, véres kudarcaik után, visszavonuló félben voltak ;
az olasz fronton az ellenség
erélyes és nagyszabású támadásait négy csatában sikeresen visszavertük ;
a nyugati hadszintéren a németeknek
a champagne-i és arras-i nagy csatákban sikerült az entente támadásait feltartóztatniok
és kivédniök.
A központi hatalmak bizakodva
tekintettek a jövő év elé, bár nyersanyagban és élelmiszerben már hiány
mutatkozott és - a cseh, oláh és ukrán nemzetiségű lakosságnak az ellenséghez
való vonzódása mind jobban kifejezésre jutott.
Jan. 1-3. |
Beköszöntött az új év. Első napján
istentisztelet volt. mely alatt a hideg bóra néha felénk hozta a gránátok és
nehéz aknák robbanásainak távoli moraját.
2-án József főherceg az ezredhez
jött, hogy Kállay Géza zászlósnak mellére tűzze az arany vitézségi érmet.
Másnap Boroevic hadseregparancsnok Seloban
csapatszemlét tartott és a tisztikar előtt a legnagyobb elismerését fejezte ki
ezredünknek az elmult harcokban tanusitott kiválóan derék és vitéz
magatartásáért.
Jan. 4-13. |
Gondtalan tábori élettel telt el az
idő. A legénység szórakoztatására mindenféle mulattató dolgokat, kuglizót,
körhintákat, orosz kuglizót stb. létesítettek, melyek a napi foglalkozás után
nagy közkedveltségnek örvendettek.
7-én a XVII. m e n e t z á s z l ó
a l j megérkezett Strauss László fűhadnagy vezetésével. Vele jöttek : Léderer
József, főhadnagy, Antal Béla, Huszár Nándor, Kövér, Jakab Ernő hadnagyok,
Rajczy, Lakatos, Jasik, Budaházy Béla hadapródok, Váradi Szabó Miklós és Falk
F. egyészségügyi kadétok.
Jan. 14. |
Ünnepnapja volt az ezrednek. Magas
vendégek, úgymint Károly Ferencz József főherceg trónörökös és József főherceg
lovassági tábornok, hadtestparancsnok fiával, József Ferencz főherceggel
látogatták meg az ezredet. Ezen alkalomból megjelentek a 43., 46. és 61.
gyalogezredeknek, valamint a 24. vadászzászlóaljnak a küldöttségei is.
Ő fensége a trónörökös délelőtt 9
óra 30 perctől délután 1 óra 30 percig megszemlélte a kivonult ezredet, azután
pedig a korábbi harcokban szerzett érdemeikért több tisztet és legénységi
egyént kitüntetett. Ennek meglörténtével még szívélyesen elbeszélgetett a
kitüntetettekkel. Hiltl ezredest a Lipót rend középkeresztjével, Klein
alezredest pedig a Vaskorona renddel díszítette fel.
A fenségek tiszteletére az ezred
tisztikara az ezen alkalomra hevenyében feldíszített étkezdebarakban villásreggelit
adott, melynek folyamán a trónörökös és a főhercegek a tisztikarral
elbeszélgetve felelevenítették az elmult hetek véres eseményeit. A legénység is
ünnepi ebédet kapott.
Jan. 15. - 28. |
A rendes tábori élet tovább folyt.
Naponta gyakorlatok. A tisztek felváltva egy napra Triesztbe távoztak.
Jan. 29. - Febr. 14. |
Az olasz fronton gyakran előfordult
ragályos betegség - a nyakszirtmerevedés - nálunk is jelentkezett. A járvány
lokalizálása céljából az ezredet elkülönítették.
Elkülönítettségünkben is az előbbi
tábori életet éltük, sőt február 13-án József főherceg jelenlétében egy
nagyszabású sportünnepélyt is rendeztünk.
Febr.14.-24. |
Hadtestünk a III. hadtestet
felváltotta és újból előre került. Hadosztályunk a 28. hadosztály helyébe
jutott. Délután 3 órakor Selóból elindulva, Dornberg tábor és Zelezna Vrata
érintésével, este elérte az ezred a Segeti-i tábort, ahol mint
hadosztálytartalékot elszállásolták. Az ezred fegyverállománya ezen a napon
2784 fő volt. Morvay Béla őrnagy az ezredhez bevonult.
18.-án repülőink szemünk láttára
lőttek le egy olasz bombavetőgépet (Caproni). 19-én József főherceg a dandárparancsnok
kíséretében ismét meglátogatta az ezredet. 20-án istentisztelet volt.
Így telt el minden különösebb
esemény nélkül 9 nap. Kár, hogy az idő felette kedvezőtlen volt és különösen
vége felé velőtfagyasztó hideg bóra fújt.
A tábor melletti gyakorlótéren
épített állásokban a századok szorgalmasan gyakorolták az „automatikus”,
vagyis ezentúl parancs nélkül is kötelező, tervszerű ellentámadás és ellenlökem
végrehajtását, amit az ezrednek sok kiváló szakasz és századparancsnoka már
eddig is végzett és a harcok további folyamán a védelemnek igen hathatós
eszközét képezte.
Megtudtuk, hogy a 43. ezredtől egy
román önkéntes 11 emberével az ellenséghez átszökött.
22-én parancs jött, mely
elrendelte, hogy ezredünk 10 heti pihenés után ismét az állásokba kerül. Másnap
az állásba való menetelhez az elökészűlelek is megkezdődtek. Délután 5 órakor zászlóaljanként
egy századparancsnok, századonkint egy tiszt és szakaszonkint egy altiszt
tájékozódás végett az állásokba előre küldetett. Egész délután havas orkán
tombolt és egyre fokozódó erejű ágyú- és géppuskatűz volt hallható.
24-én a rendkívül erős ellenséges
tűz miatt elmaradt az elrendelt felváltás. Mint utóbb kiderült, annak
időpontját a 43-as szökevények árulták el az ellenségnek.
I s m é
t a z
á l l á s o k b a n.
Febr. 25.26. |
Reggel 6 órakor megkezdődött a
menet az á 11 á s o k b a. Ezúttal a B-I alkörleteket szálltuk meg. Mind a 3
zászlóalj 3-3 századdal került az elsővonalba és mögöttük 1-1 század
tartalékban.
A felváltás a következű nap
délutánjáig tartott. Az állások mögötti dolinákban 9 darab 9 cm.-es aknavetőt,
az árkokban pedig 14 világító pisztolyt, zászlóaljankint pedig 2 periszkópos és
2 távcsöves puskát vettünk át. A mellettünk levő 46-osok állásai mögött 2 darab
22-es és 2-28-as aknavető is volt tüzelőállásban. Ezredünkhöz egy huszárezred
lövészosztaga is be volt osztva. Segélyhely a 110-es magassági pont melletti
kavernában, sebesültgyűjtőhely Devetakinál volt. A nedves időjárás folytán az
árkok fala sok helyen és több kaverna is beomlott.
Febr. 27. |
Eső esik és heves sirokkó fúj. Soós
ezredes, dandárparancsnok megszemlélte állásainkat.
Délután 3 órakor hadosztályunk
tüzérsége meglepetésszerűen tűz alá vette az előttünk lévő 197-es magaslatot,
a 20. honvédhadosztály tüzérsége pedig zárótüzet adott le állásaink elé. (Úgy
látszik, magasabb parancsnokságaink arról értesültek, hogy az olaszok
támadásra tesznek előkészületeket.) Az olasz tüzérség ennek viszonzásául a mi
állásainkat vette romboló tűz alá és a B és C alkörletet mintegy 25, a H körletet
pedig mintegy 20 méter hosszúságban csaknem teljesen elpusztította. Ezen
tűzharc egy halottunkba és 8 sebesültünkbe került.
Arról az örömhírről értesültünk,
hogy Albániában elfoglaltuk Durazzót.
Febr. 28., 29. |
Műszaki tisztek megszemlélték
állásainkat és további munkáinkhoz irányítással látták el századainkat.
29-én délben az olaszok következő
felírású cédulákat dobtak a 2. század körletébe : „Kedves Barátaink! Nagyon
sajnálunk benneteket, azért gyertek át hozzánk! Nem lesz semmi bajotok. Ma
délután széjjel lőjjük fedezékeiteket.”
A beigért ágyúzás nem maradt el, a
csalogató édeskés szavak azonban a 39-es fiúk jó humorát csak növelték.
Márc. 1. |
Nagy eső. A víz árkainkat
elöntötte. Férőhelyeink és árkaink víztelenítését és rendbehozatalát alig
győztük. Az ellenséges gyalogsági tűz egész napon át tartott. A körleteknek
eddigi, betűk szerinti megjelölése ezentúl számozással fog történni. A z A k ö
r 1 e t a 21-es számot kapta.
Márc. 2.- 4. |
Csúnya esős idő. 2-án kora délután
az ellenséges tüzérség erősen lőtte a 28. és 29. (H és I) körleteket:
Minden vízmérés, lapátolás és
szivattyúzás dacára a víz helyenkint térdig ér az árkokban.
Márc. 5. |
Reggel érkezett meg a f e 1 v á 1 t
á s i parancs és a délelőtt folyamán meg is jelentek utódaink, a 43-asok.
Ezredünk ezúttal is 10 napig volt az állásokban. Veszteségünk ezalatt 24
halott, 80 sebesült és 68 beteg volt.
Márc. 6. |
Hideg bóra. Hajnali 2 órakor
befejeződött a felváltás, amely
alatt az ellenséges aknák csúnyán dolgoztak. 5 órára már meg is érkeztünk a
Segeti-i táborba. Csak a II. zászlóalj 2 százada maradt mint hadosztálytartalék
a Devatiki-i kavernákban.
Hírek szerint olasz oldalon nagy
vasúti és kocsi közlekedés, csapatoszlopok közeledése. A nagy repülőtevékenységet
magunk is észrevesszük. Mind csak tüntetés volna ez, vagy egy újabb nagy csata
előjele?
Márc. 7.-13. |
Csúnya esős idő, köd. Általános
tisztálkodás, gyakorlatok, megbeszélések. A mozgószínház mindig zsúfolva van.
Mindenki igyekszik a rosszat mielőbb elfelejteni. Gyalogsági ágyúk, lángvetők
és tűzlövők érkeznek, melyeket kipróbálunk.
Márc. 14. |
Az idő kiderült, azonban pihenésünk
is véget ért. Eredetileg csak 16-án kellett volna ezredünknek az állásokba
visszamenni, ez azonban megváltozott.
Az 5. Isonzó-csata tegnap megkezdődött
és égetően szükség volt a harminckilencesekre. Délelőtt megjött a parancs,
hogy még az nap be kell mennünk az állásokba, mert a 43-asok a 21., 22. és 23.
(A, B, C) állásokat elvesztették.
Este 7 órakor kezdtük meg a menetet
az á 11 á s o k b a. Már útközben többször belekerültünk az ellenséges tüzérség
tüzébe, úgy hogy este 10 óra volt mire szétlőtt régi állásainkba jutottunk. Az
olasz állás helyenként alig 20 méterre van a mienktől.
Az út az állásokba -
kilométerhosszat - egy naponta szétlőtt és újból összetákolt kőfal mellett
vezetett el. Rendes körülmények között itt még csak gyalogsági lövedékek
zizegtek.
Továbbmenve 1-2 méter mély, a
karsztsziklába vésett fulóárkok ágaztak el az állások felé. Ezekben az utat a
zászlóaljak - különösen ha egy szökevény cseh a felváltást az ellenségnél előre
jelezte - rendesen már gránáttűzben tették meg.
Most, midőn az árkok berendezése
tekintetében, majdnem egy évi fáradságos munka árán, biztosság és kényelem
szentpontból minden lehető megtörtént, mégis csak más érzésekkel foglalták el
embereink azokat, mint az őszi tusakodások idejében, bár a körletek
leggondosabban elkészített pontja, a századparancsnoki férhelye is - egy
parancsnok leírása szerint - még mindig a következőképpen nézett ki : „Fedezékem
egy sziklába vésett három méter hosszú üreg. Teteje egy méternyi kőréteg. Éppen
csak elég arra, hogy egy gránát betemessen. Létrán lehet csak lejutni.
Előszobája is van, itt tanyázik a legényem és a küldönc. A kaverna fala
nyirkos, teteje csöpög. Patkány és egér gyakori vendégem. Gyertya és mécses a
világítás, faszén a tüzelő. Hogy elviselhetöbb legyen a levegő, az
„előszobában" megindítják néha a kézi ventillátort. A gránátok
dörrenéseitől és az aknák velőkig ható reccsenéseitől aludni csak lopva lehet.
A kaverna bűzös levegője, az állás hullaszaga elvesz minden étvágyat."
Ilyen volt a Doberdón egy
parancsnoknak az élete. Ebből következtetni lehet a közemberek sorsára.
Azonban a megpróbáltaiások minden
újabb neme csak fokozta a harminckilences bakának a hajdúsági és bihari
tájakról magával hozott humorát, a gondoskodásnak minden jele a végsőkig
fokozta odaadását és minden újabb tusakodás, ha lehet, még növelte vitézségét.
Márc. 15. |
Hajnali 3 órára a felváltás
teljesen befejeződött. Állásaink egész napon át heves tűz alatt voltak. A 28.
alkörletet az olaszok teljesen szétlőtték. Ezt a 2. (Huszár hdgy.) század
védte.
Az elvesztett állások között a
legfontosabb körlet, melynek a visszaszerzése eddig nagy áldozatok árán sem
sikerült,
a 22-es volt. Ennek minden áron
való visszafoglalását a hadosztály elrendelte. Egy negyvenhármas század bátor
elszántsággal már néki ment, de véres fejjel kellett visszatérnie. Azután Tóth
Lajos és Vigvári László kadétokat indították 1-1 szakasszal rohamra. Hiába! A
derék harminckilenceseket az olasz még nagyobb golyózáporral fogadta.
Lehetetlenség volt az állásokat elérniök. Tóth Lajos kadét megsebesült.
Az állást azonban mindenáron vissza
kellett szereznünk.
Budaházy Béla és Hajdu Zoltán
hadapródoknak jutott a szerep, hogy szakaszaikkal végzendő meglepetésszerű arctámadással
jussanak be a k. b. 100 m. távoli olasz árkokba. Ha már ott lesznek, biztosan
elvégzik a munkájukat. Minden hősiesség dacára, az azonnal a szakaszokra zuduló
géppuska- és aknavetőtűz ezt a támadást is meghiusitotta. Veszteségünk 30 fő
volt.
Ekkor a hadosztály egy zászlóaljunk
általi támadást rendelt el a már becsületkérdéssé vált eredmény kierőszakolására.
A rohamnak hajnalban kellett megindulnia.
A bizonnyal nagy véráldozatot
kívánó támadás előtt azonban, még egy legutolsó kísérletet óhajtott tenni az
ezred egy halálra elszánt önkéntjelentkező kis csoporttal, egyedül egy
rohamjárőrrel.
Akadt is mindjárt 80 egynéhány
hátor fiú, akik közül az ezredparancsnokság egy rohamjárőrt kiválasztott. Az
alig 19 éves, de rettenthetetlen hajdúnánási zászlósra, Daróczy Ambrusra hárult
a feladat, hogy 15 hajdúfiú élén merje és elvégezze azt, amit századok nem
voltak képesek végrehajtani. A 16 gyerek képes volt erre.
Az esti szürkületben, szitáló
esőben, a kis csapat nekirohant az ellenséges árkoknak. Az ellenséget
kézigránáttal, puskával, szuronnyal végzett öldöklő hajszában harántgáttól
harántgátig üldözve, kiszorítja az állásból, sőt még jóval túl üldözte. Az
ellenséges tüzérség heves tüze dacára századaink a járőr után nyomultak és 180
foglyot - közte 2 tisztet - szedtek össze. A kis Juhász Sándor gyalogos,
kézigránátot dobálva, egyedül 25 olaszt fogott el.
Daróczy ezen bravúros tettével a
rohamoknak ezentúl követésre elrendelt iskolapéldáját állította fel. * (1917-ben az orosz harctéren légi harcban
lelte ez a legendás hős halálát.)
A járőr összesen 1 halottat és l
sebesültet veszített, míg századainknak főleg a tüzérség által okozta
vesztesége nagy volt.
Márc. 16. |
Szép tavaszi idő. Reggel a 21-es
körletben befészkelt ellenséget is kivetettük és újabb 50 foglyot ejtettünk. E
támadást Müller E. százados zászlóalja hajtolta végre, mely 5 halottat és 25
sebesültet veszített. Tisztek közül 4 sebesült meg. Az olasznak 5. hadseregünk
ellen indított nagy erőfeszítései máshol már véget is értek és csak a mi
dandárunk ellen folytatta még támadását napokon át.
Márc. 17. |
Délelőtt 10 órától délután 3 óra 30
percig megszakítás nélkül erős ágyútűz alatt állottak a balszárnyunkon levő
27., 28. és 29-es körletek. A végefelé őrületes méretűvé fokozódó tüzérségi tűz
annyira megrongálta az említett állásrészeket, hogy azok megsemmisítése egyes
helyeken tökéletesnek volt mondható. Sajnos, emberben is rendkívül nagy
veszteséget szenvedtünk, mert az elmúlt másfél nap alatt lövegtűz által az
ezrednek 95 halottja és 274 sebesültje volt. Ezenfelül eltűnt 35 ember, akiknek
nagyobb része nem a rummal lerészegített és időnkint állásainkra rontó olaszok
kezébe esett, hanem az összeomló mellvédek alatt lelte hősi halálát.
Az ellenségnek ma sem sikerült -
csak egy talpalattnyi területet is kicsikarni tőlünk.
Márc. 18. |
Reggel 8 óra 30 perckor megújult a
tegnapi ellenséges tűztámadás. Most is főként a 27. és 28. körleteken feküdt a
leghevesebb tűz. Hanem most már a mi tüzérségünk sem volt tétlen, mert
rövidesen igen eredményes tűzzel felelt a szemben lévő ellenséges állásokra.
Legelőször is az aknavetőket és géppuskákat szerelték le mégpedig olyan eredménnyel,
hogy mind kettőből szemünk láttára emelt ki egyet-egyet két pompás
telitalálat. Délre az ellenség tüzérsége már teljesen elnémult, mire a mienk is
beszüntette tüzét.
Márc. 19. |
Az olasz tüzérség ismételten
megkezdte munkáját állásaink ellen, azonban - épúgy mint előző napon - a mienk
által elhallgattatott. A zászlóaljak legjobban kimerült századjukat a tartalék
század által felváltatták.
Márc. 20., 21. |
Az ellenség tüzérségi és aknavető
tüze, bár csökkenő hevességgel, tovább tartott. A hajnali órákban szakértők
megszemlélték a szétrombolt 27. és 28. körleteket. Azoknak újbóli kiépítése
haladéktalanul megkezdődött. A helyreállítási munkálatok még tartottak, midőn
március 21-én délután 2 órakor, sűrű esőben, az ellenség egy újabb aknavető
támadást intézett állásaink ellen. tüzérségünk azonban most mar fölényes
biztonsággal felelt és a 28-as körlettel szemben fekvő olasz árkokat olyan erős
tűz alá vette, hogy az ellenség jobbnak látta tüzét azonnal beszüntetni.
Midőn délután a 27. körletnél egy
olasz aknavető nagyon közelébe lőtt az árkoknak és a zászlóalj telefonon
érdeklődött. hogy nincsen-e nagyobb baj? Huszár hadnagy, aki sejtette, hogy az
olaszok készülékükkel lehallgatják beszédünket, azt felelte, hogy : „Nincsen
baj, mert minden lövés rövid.” Ettől fogva, valóban vagy 50 m-el távolabb, az
árok mögött robbant minden akna.
Márc. 22., 23. |
Az állásait szünet nélküli
ellenséges tűzben vitézül tartó ezred megkapta a f e l v á 1 t á s i parancsot.
Ez külön hangsúlyozta, hogy elesetteket nem szabad az állásban hagyni. (úgy
látszik, ez máshol előfordult.)
Noha a parancs már hajnalban
hozzánk jutott, a felváltó csapat csak a késő esti órákban érkezett az
állásokba, mert az ellenséges lövegtüz szakadatlanul tartott.
A tűztől eddig is a legjobban
szenvedett 28-as állásban levő 2. (Huszár) századot fel sem lehetett váltani,
annyira heves tűz alatt állott.
Másnap reggel 8 órakor azonban,
midőn legjobban tombolt a gránát és az akna a 28-ason, már a mi tüzérségünk is
akcióba lépett és éppúgy mint azt az előző napon tette, alaposan munkába vette
a szemben lévő olasz állásokat. Ezuttal délig tartott, míg mind a két részen
elhallgatott a tüzérség.
Evvel megszűntek a veszteségek is,
melyek az elmúlt 10 nap alatt 552 főt (ebből 107 halott, 313 sebesült, 65 beteg
és 67 eltűnt) tettek ki.
A késő éjjeli órákban végre a 28-as
alkörletben is megtörténhetett, szakadó esőben, a felváltás. Így az egész
ezred a Segeti-i táborban együtt volt. Ez nem volt gyakori eset, mert a pihenő
ezred rendesen csak 3 zászlóaljjal ment, mint hadtesttartalék a táborba, míg
egy zlj. mint hadosztálytartalék, a Devetaki-i barlangba került.
Ez utóbbi helyen nem volt különös
gyöngyélete a katonának, mert egész éjjel szétlőtt útakat, árkokat kellett
javítania, anyagot az első árkokba előrehordania. Előnye csak a néhány órai
nappali alvás, a mosakodás lehetősége és a meleg élelem volt. Itten idejében
megkapta az ember a gulyást, feketekávét és a teát és nyugodtan elfogyaszthatta
az akkor még kielégítő minőségű és mennyiségű kolbász, csokoládé, rum és
cigaretta adagjait is.
Segetiben rövid pihenő után
csakhamar megkezdődtek a tiszti gyűlések és szemlék, elsősorban is a
gázálarcszemlék, a zászlóaljaknál.
A súlyos áldozatokat követelő és a csapatokat
rendkívül kimerítő harcok után zavartalan biztonságban leltek el a napok és
áldásos nyugalomban az éjszakák. A front távoli dübörgése úgy tűnt elő, mint a
saját idegeknek utórezgése, nem pedig mint újabb küzdelemnek előjele.
Ellenséges repülők gyakran
megjelentek a tábor felett, hogy zavart idézzenek elő, azonban semmiféle
különösebb eredményt nem értek el ledobott bombáikkal.
Márc. 24., 25. |
Délelőtt legénységi díjlövészet. Az
eddig a hadsg. tartaléknál gyakorlatozó XVIII. m e n e t z á s z 1 ó a l
j 1. és 2. százada megjött és a
századokra felosztatott. Evvel az ezred harcállománya 2232 főre emelkedett.
Másnap a siroccó tombolt.
Márc. 26. |
Vasárnap. Istentisztelet, melyen
Vass Antal tábori lelkészünk remekbekészített lángolóan hazafias beszédet
mondott. Utána József főherceg Daróczy zászlós mellére tűzte az arany vitézségi
érmet. Az azután következő tiszti díjlövészetet az eső, melyet a tegnapi
siroccó hozott, némileg megzavarta.
Márc. 27. |
Végre kiderült az idő. Daróczy
járőrének ünneplése folytatódik. József főherceg lelkes beszéd kíséretében a
12 fiú mellére tűzte a vitézségi érmeket. (A 15 közül egy elesett és kettő
súlyosan megsebesült.) Gyöngy, Szuromi, Juhász és Tar a nagy, a többi a
kisezüstöt kapta, azonfelül az összesek két heti szabadságot kaptak jutalmul.
Gyöngy és Kelemen Imre, akik roham közben egy Daróczyval bírkozó hatalmas olasz
tisztet leszúrtak és ezáltal parancsnokuk életét megmentették, pénzjutalomban
is részesültek, Szuromit őrvezetővé léptették elő.
Az ünnepség után Őfensége
lefényképeztette magát a járőrrel. A felvételből annak minden egyes tagja
kapott egy az ő aláírásával ellátott példányt. Hadtest és ezredparancsnokuk
társaságában a képen úgy néznek ki ezek a 18-20 éves fiúk (a nyurga Gyöngy
György kivételével,) hogy az ember alig tudja elképzelni, hogy azok két -
minden tűzgéppel dolgozó - ellenséges századot ki tudtak verni állásaikból.
Márc. 28.-31. |
A k