Halomsorjan.hu

Mikor épülhetett templomunk?

A földesi templom építésének története

Hálózatra tette: Körtvélyesi Kálmán

 

Építkezések

1769–1770

1818

1822–1834

1884

1910

Képek

 

Összeállítás azokból a könyvekből és írásokból amelyekben a templom említésre került.

 

Források:

– Herpay Gábor 1936-os Földes község története című könyve.

– Módy György része a 2002-es Földes története I. című könyvből.

– Lászlófalvi Velics Antal: 1886-os  Magyarországi török kincstári defterek I. kötet.

– Sólyom Balázs lelkész 1818-as Emlékeztető írása a torony gombjában.

– Bakoss Gábor lelkész 1884-es Emlékirata a templom gombjában.

– Karácsony Imre lelkész 1910-es Emlékirata a torony gombjában.

– Nagy István ny.ig. tanító 1945-ös írása a Krisztusban nyert erő I. című könyvből.

– Kovács András lelkész: „A Földesi Református Egyházközség vázlatos története 1935–2017” című írása, a 2018-as Földes története II. című könyvből.

– ifj.Nagy Károly 1939-es összeállítása: A Tiszántúli Református Egyházkerület II. Egyházközségek Adattára című könyv, Földes (anyaegyház) írása.

 

Hozzáférések:

Földes község története

Templomemlékiratok

 

Herpay Gábor írja:

1000 után

Földes lakosainak középkori vallásos életéről, vagy egyházi berendezkedéséről  nincs emlékünk. Nem tudjuk volt-e templom, esetleg kápolna,  vagy azok közé a falvak közé tartozott, amelyik a Szent Istváni törvény szerint 9 másik faluval együtt tartott fenn egy egyházat.

Módy György írja:

1334

A Földes melletti Szentmiklós János nevű papja 4 garas befizetésével szerepel a pápai tizedjegyzékben, viszont nincs benne Földes.

Szentmiklós templomának helye ma Földes határában a Telek-halom vagy Templomdomb, ami a faluból kifelé nézve, a derecskei út jobb oldalán kb. 2,5 km távolságra van a falutól, a Tisza tanyával szemben. 

1420

János hevesi főespeser, egri kanonok, arra utasítja a ladányi,  földesi (Feldes), szakolyi és balkányi plébánosokat, vizsgálják ki, hogy Kálló-i Lőkös fia Miklós elvette-e Szentmiklós (Zenthmiklos) faluban Domokos plébános 200 új forintot érő lovát.

Mivel plébánosokról van szó, ez működő egyházat jelent Földesen. Ebben az időben két Szentmiklós is van Szabolcs vármegyében, így nem tudni melyikről van szó.

1483

Módy György elveti azt az érthetetlen fordítási változatát egy oklevél külső részére írott latin mondatnak, ami azt sugalmazná, hogy ekkor Földesen Szent István királynak szentelt egyház lett volna.

Mátyás király ugyanis 1483-ban Földesi Istvánt királyi embernek nevezte ki, akinek Lászlóval a váradi káptalan megbízottjával együtt, háromszor kellett nyilvánosan kihirdetni Szakolyi Miklós földesúr törvény elé idézését. Ők ezt megtették Szakolyon, Leveleken és Kisvárdán.

Itt a latin mondat:„Regis Stephanus de Fewldes et Ladislaus sancti Laurency martiris proclamaverunt Nicolaum filium condam Nicolai de Zokol.”

Fordítása: „István király(os) Földesről és Szent Lőrinc mártír(os) László kihirdette Miklóst aki fia  néhai Miklósnak Szakolyból.”

Helyette az érthető, kiegészített változatot fogadja el: „[Homo] Regis Stephanus de Fewldes et Ladislaus [rector altaris] sancti Laurency martiris proclamaverunt Nicolaum filium condam Nicolai de Zokol.”

Fordítása: „István királyi [ember] Földesről és László a Szent Lőrinc mártír [oltárának igazgatója] kihirdette Miklóst aki fia  néhai Miklósnak Szakolyból.”

 

Herpay Gábor írja:

1557–1567

A földesi református egyház megalakulását nem tehetjük korábbra 1557-nél, amikor a református egyház Debrecenben is végérvényesen kialakult és megszilárdult. Bizonyos, hogy a reformáció megerősödése után, az 1567-ben már megszerveződött debreceni egyházmegyéhez tartozott egészen 1821-ig.

 

Lászlófalvi Velics Antal írja (fordítja) 1886-ban, a Magyarországi török kincstári defterekben:

1572

Szolnoki szandzsák – Debreceni náhie – 16. falu: Feldes 39 ház. Mellette felsorol 39 nevet de templomot nem említ.

60. falu: Mező-Szentmiklós 35 ház, templom. Itt tehát templomot is ír és mellé a 35 házat.

A Szolnoki szandzsák Debreceni náhie összehasonlító táblázata.

 

Itt Herpay Gábor ugyanazt az eseményt két évhez, 1591-hez és 1597-hez is, odaírja:

1591

N. Mihály földesi református lelkész 1591-ben. Egyetlen adat róla Debrecen város 1591. évi jegyzőkönyvében található, amikor feleségétől válni akart, de bebizonyosodott, hogy a felesége férje durva bánásmódja miatt költözött haza szüleihez Debrecenbe, ezért a válás nem sikerült. (Jegyzet: Debrecen 1591. jkv. 280. lap.)

1597

Az első biztos adatot a földesi református egyház létezéséről 1597-ből ismerjük, amikor a debreceni tanács ítélkezik Mihály nevű papjának házassági, válási ügyében és a férjet mondta ki bűnösnek a válóperben. (Jegyzet: Debrecen város 1597. jkv. 280. lap.)

Hogy mikor épült Földesen az első templom, adatok hiányában meg nem állapítható. Annyi azonban bizonyos, hogy mivel 1597-ben (ehhez nincs jegyzet) már rendes lelkésztartó hely, templomának lennie kellett, mégha elpusztult is a törökdúlás idején.

Mindegyik évszámhoz csatol jegyzetet és ezekkel együtt három-három alkalommal írja le az 1591 és 1597-es évet.

A korszakbeli Debrecen és Földes állapotának leírásához viszont azt lehet hozzátenni, hogy 1591-ben indult el, majd egyre súlyosabbá vált a 15 éves háború. Debrecen Történeti Kronológiája írja: 1594: „Debrecen népe futásban keresett menedéket a pusztító tatár hordák elől.” 1595: „Nádasdy Tamás Debrecen alatt szétverte a szolnoki bég seregét.”  1596-ban volt ennek a háborúnak a legnagyobb csatája Mezőkeresztesnél, ami török győzelemmel végződött. Magyarország Történeti Kronológiája írja: „A győztes török sereg csak Szabolcs megyében 106 falut dúl fel, és mintegy 10 000 rabot hajt el.”

Herpay Gábor is azt írja, hogy az 1596. évi országos adóösszeírás szerint csak magában Szabolcsban 106 község pusztult el teljesen. Azt, hogy a község nem pusztult el teljesen az 1596–1604-ig tartó úgynevezett 15 éves háború vészzivataraiban, azt egyetlen adat bizonyítja, ami szerint Parlaghy György és felesége 1607-ben mint földesi lakos szerepel a váradi káptalan előtt egy birtokügyben. (A teljes 15 éves háború   1591–1606 között volt.)

1607

Szabolcs vármegye – a bécsi és zsitvatoroki béke megkötése után – Karászon tartott gyűlésén kimondja, hogy a templomokat egy éven belül újjá kell építeni. Az építés költségeihez minden nemes és jobbágy vagyoni viszonyaitól függően köteles hozzájárulni.

1621

A lelkészek fizetésének vizsgálatakor Földes, anyaegyházként, templommal bíró gyülekezet, amelyhez leányegyházként csatlakozott a templom nélkül álló Tetétlen. Viszont csak lelkésze van és nincs rektora, tanítója, ezért valószínű csekély lélekszámú lehetett.

A XVII. században Herpay 11 lelkészről ír akik Földesen szolgáltak.

1713

Nemzetes Nagy Gergely János főbírósága idején Harangláb avagy Torony lett felállítva a faluban. Jegyzőkönyvben rögzítették, hogy elegendő számú idős ember tanúvallomása bizonyítja a Torony helye nem a Domokos famíliáé, hanem a községhez tartozik.

1764

Az esperesi látogatás idején kőtemplom és kőtorony van.

 

Ezután három korszakban történnek nagy jelentőségű bővítési, átalakítási munkák amelyekről már maradtak fenn írások:

I. 1769–70-ben.

II. 1822–28-ban és 1830–34-ben.

III. 1884–85-ben.

 

Herpay Gábor írja:

1769–1770

A régi templom 10 öl hosszú és 3 öl széles épület volt, amelyhez egy különálló 10 öl magas, 11 öl egy arasz széles torony volt építve. Ez a torony vagy harangláb 1713 júniusában lett felállítva és 1830-ban építették össze a templommal. Ebben a református egyházakra oly szomorú korszakban az egyházi középületek javítási vagy bővítési munkájához a Helytartótanács engedélyét kellett kikérni. Török János hadnagy beadta a megfelelő folyamodványt, amelyre a vármegyei bizottság a helyszínen megállapította, hogy a templom roskatag állapotban van, a torony a harangozás alatt inog, azonkívül a kb. 2000 ref. lélekkel bíró község lakosságából, illetve az 1073 templomjáróból csak 383 ember fért be a próbánál s a zsúfolásig megtelt templomból kimaradt 690 fő.

A helyszíni vizsgálat alapján azt javasolta a vármegye, hogy a templom hosszát 1 1/2 öllel, szélességét 3 öllel nagyobbítsák meg, a torony magasságát pedig 1 öllel emeljék meg.

A Helytartótanács az engedélyt 1769. VIII. 2-án adta ki. Az egész építkezés 3405 frt. 10 dénárba került a kőműveseknek természetben adott élelmezésen kívül, Biró István gondnok és Csató András jegyző 1771. III. 29. kelt számadása szerint.

Bakoss Gábor lelkész írja ugyanerről az építkezésről:

1769–1770

Az, hogy mikor épült Templom és Torony ezen a helyen, adatok hiánya miatt nem meghatározható. Azonban már 1766-tól 1769-ig maradtak fenn latin emlékiratok, amelyekben a következő adatok olvashatók:

1. Nemzetes Török János Földes község Hadnagya arra kéri a Helytartótanácsot, hogy a földesi helvét hitvallású egyházközségnek, amelynek népessége meghaladja a 2000-et, elavult Temploma kibővítésére és Tornya helyrehozására adjon engedélyt.

2. Török János kérelmét – tájékoztatás (informatio) végett – Szabolcs megye rendjeihez tették át.

3. A kérelmet itt egy küldöttségnek adták ki, amely a helyszínen, tartott szemle után a következőket terjesztette fel:

a. A Templom roskatag (ruinosum)

b. A Torony – bár a nagyobb harangot levették – a kisebb harang húzása közben tembetűnőleg inog (vacillans)     

c. A Templom hossza 10°, szélessége 3°, a Torony (magasságáról nincs említés), szélessége 1° és 3'.  (Biztos nem fok és perc, inkább öl és arasz amiből egy 1-es szám kimaradt, mert Herpay 11 öl szélességet ír.)

d. A Templomban és a benne levő rongált fakarzaton 383 ember tér meg, de nem fér be 690.

A tájékoztatást a megyéről a Helytartótanácshoz felküldték, onnan pedig ismét visszaküldték azzal a meghagyással, hogy adjon a megye újabb tájékoztatást a továbbiakról:

a. Mennyire kellene a Templomot kibővíteni?

b. Az építési költséget miből fogják fedezni?

Ezután a megye felterjesztette ismét a válaszát:

a. A Templom szélessége 3 öllel, a Toronynak mind szélessége, mind magassága egy-egy öllel növelhető.

b. Az építési költség a helység közönséges jövedelméből fedezhető.

Ezután a Helytartótanácstól a megyére leküldött bizalmas leirat (intimatum)  engedélyezte, hogy a templom, és a torony a megye tájékoztatása (informatiója) szerint legyen helyreállítva (restauraltassék). A megyének pedig őrködni kellett afelett, hogy az építés az előbb említettek szerint legyen végrehajtva és a szükséges mértéken túl ne terjeszkedjék.

Nagykálló 1769.VIII.2. Johannes Pálfi de Tusnád

Ennek az engedélynek a Földesre küldésével elhárultak az építés akadályai.

A roskatag és szűk Templom 1769-ben, az ingatag Torony 1770-ben az engedélyben meghatározott méretek szerint lett helyreállítva (restauráltatott). A Templom keleti és nyugati végébe egy-egy karzatot építettek, mennyezetül boltozatokat alkalmaztak, amelyek két sor (négy pár) kőoszlopon nyugodtak. A Toronyba a régi harangokat ismét felhúzták és 1778-ban Domokos Ferenc hadnagy idejében órát is tettek bele. A Templom és a Torony is fenyőfazsindellyel lett lefedve .

A régi Toronyból levett és az újba helyezett két ( három-három bécsi mázsás) harang egyikén ez az írás volt: A Nemes Földesi szent Ecclesia számára Goss M K H Josephus Seimer ötötte Pesten 1744-ben. A másikon ez: Isten dicsőségére a nemes Földesi Reformata szent Ecclesia a maga költségén öntette 1758-ban.

Ezeknél az építkezéseknél Geneva János, Sochinger Antal és Ambrus János (pesti) kőművesek voltak a mesterek. A munkadíj 3405 magyar forint és 10 dénárba került, amit a következő forrásokból fedeztek:

1.

Virágos György, Molnár György és Rásó István

nádudvari lakosok kegyadománya

68

frt

88

kr

2.

Helybeliek kegyadománya

  641

"

74 

"

3.

Község megajánlása (oblatiója)

  187

"

17 

"

4.

Egyház adománya

  181

"

31 

"

5.

Egyház marháinak ára

  102

"

 

 

6.

Kölcsön a debreceni collégiumtól

2020

"

 

 

7.

Kölcsön Szilágyi Lőricz debreceni polgártól

  204

"

 

 

 

Összesen:

3405

forint

10

krajcár

Herpay könyvében is megvan ugyanez a táblázat egy 10 frt-os elírással.

Lelkipásztor: Szalacsi Mihály. Gondnok: Bíró István.

Hadnagy: Török János. Jegyző: Csató András.

Herpay Gábor a torony szélességének 11 öl 1 araszt, a magasságának meg 10 ölet ír. Szerinte a templomnak nemcsak a szélessége nagyobbítható 3 öllel, hanem a hossza is 1 1/2 öllel és a toronynak csak a magassága emelhető 1 öllel. Azt írja, hogy az új templomba egy karzatot építettek.

Bakoss Gábor a torony szélességének  1° és 3'-et ír, amit csak Herpay után lehet úgy értelmezni, hogy nem fok és perc, hanem inkább öl és arasz a jelentése és egy 1-es szám meg lemaradt, de azzal kijön 11 öl és 3 arasz. A torony magasságára azt írja, hogy nincs említés. Szerinte a templomnak csak a szélessége nagyobbítható meg 3 öllel a hossza nem, de torony magasságának 1 öles emelése mellett a szélességét is 1 öllel növelhetőnek írja. Az új templomba azt írja, hogy két karzatot építettek és részletesebb leírást ad a belsejéről.

Mindketten azt írják, hogy az engedélyt 1769. VIII. 2-án adták ki. Bakoss Gábor még azt is írja, hogy a templomot 1769-ben, a tornyot pedig 1770-ben állították helyre.  

Herpay Gábor könyvében található egy felirat, amelyet az építkezések befejezésekor helyeztek el a karzaton:

1770. szeptember 6.

„A templomban azután karzatot is készítettek, melynek emlékezetét a legények karzatának az első könyöklőjének deszkái közé rejtett következő felirat őrizte meg:”

„Ezen kar a kegyelmes Isten segítsége által, Mária Terézia kegyelmes királyasszonyunk engedelméből az egész templommal együtt épült a Földesi Nemes Curialis Helységben levő Ref. Ekklának költségén a Szent Háromság egy Isten Dicsőségére Krisztus Urunk születése után 1770-dik Esztendőben, mely épületre vigyázzanak Óh Isten a te gondviselő szemeid szüntelen!

Áldott kar vala Zakeusnak a figefa, melyről ő kíván Tégedet meglátni óh Jézus! Luk. 19. Földes szept. 6. 1770. S z a l a c s y Mihály ref. praedikátor, T ö r ö k János hadnagy, N y i r ő György, N a g y Gergely stb. szenátorok, C s a t h ó András nótárius, D ó c z y Ferenc oskolamester.

Voltunk Isten irgalmasságából ez Hajlék építéséhez egytőlegyig Földesi lakosok ref. sz. vallást követők. Leánygyermekek tanítója volt M o z s o n y i Pál úr.”

A Habsburg önkényuralom (abszolutizmus) korszakában vagyunk, Mária Terézia is egy abszolutista uralkodó (mégha felvilágosult is), a bővítendő templom pedig kálvinista protestáns, a birodalmi katolicizmussal szemben.

Ezért az kezdés előtt egy lehangolóan körülményes eljárási folyamaton kell keresztülmenni: 1. a faluból kérelem a Helytartótanácshoz, 2. az leküldi a vármegyéhez, 3. vármegye leküld a faluba egy bizottságot, 4. bizottság jelent a vármegyének, 5. vármegye elfogadja a jelentést, majd felterjeszti a Helytartótanácsnak, 6. Helytartótanács visszaküldi kérdésekkel a vármegyének, 7. vármegye a válaszokat ismét felterjeszti. 8. Helytartótanács elfogadja s az engedélyt leküldi a vármegyének. 9. vármegye továbbítja az engedélyt a falunak. 

Az építkezés csak 1769. VIII. 2-a után indulhatott el és a felirat tanúsága szerint 1770. IX. 6-án már be is fejeződött. A felirat azt írja, hogy a karzat: „az egész templommal együtt” készült. Nem szól külön a templomról és toronyról. Herpay Gábor és Bakoss Gábor bővítésről ír, külön kezelve a templomot és a tornyot.  Az építkezés 3405 frt-ba került. Hogyan hajthatták végre a templombővítést? Lebonthatták-e teljesen, vagy csak egy irányba bővíthettek? Mennyi munkát tett lehetővé az 1 év meg egy hónapnyi idő, maga a pénz, és az ellenőrző hatóság? Herpay Gábor nem ír jegyzetet ehhez a felirathoz, hogy honnan jutott hozzá. A feliratot bevezető mondat azt is sugalmazhatja, hogy a felirat még 1936-ban is megvan, arra a korszakra utal, amikor már három karzat létezik és ezekből a keleti oldalon levő karzat volt a „legények karzata.”

Herpay korszerűsített a felirat nevein, mert ebben a formában, ahogy a könyvben van leírva, a felirat nem maradhatott fenn a karzaton.

Szalacsy Mihály az Anyakönyvben 1765-ben a saját nevét így írja le: Szalatsi Mihály Pr. (prédikátor). 1757-ben Szalacsy Mihály, Mozsonyi Pál lányának egyik keresztszülője: Mosoni Pál Uram Leánya Sára. Szalatsi Mihály  Szabó Bálint Ur. 1759–64 között Szalacsy Mihály elmegy Hajdúböszörménybe lelkipásztornak és helyette Pataky István jön, aki véget vet az Urazásnak az Anyakönyvben. Mosoni Pál neve mellől is kisatírozza az Úr szót több helyen. 1764-ben visszajön Szalacsy Mihály, de ezután már ő sem használja az Úr szót a keresztszülőknél. Mozsonyi Pál neve a könyvben még 4-szer fordul elő és mindegyik Mosonyi-nak van írva.

Bakoss Gábor 1884-es emlékiratában viszont nem említi meg a feliratot. Ezt a feliratot természetesen nem lehet hivatkozási alapul használni a mai templom egészének az építésére. Az 1770–1822 között fennállott templomra vonatkozott, aminek a falazatából ha maradt volna is meg mára egyáltalán valamennyi rész, az a mai templom nehezen meghatározható hányadát képezné.

ifj. Nagy Károly összeállításában 1939-ben készült: Tiszántúli Református Egyházkerület II. Egyházközségek Adattára című könyv,

Földes (anyaegyház) írása.

Herpay Gábor felirata megtalálható ebben az írásban is. Az összeállítók az előszóban leírják, hogy az egyes egyházközségek történeteit adatgyűjtés útján szerezték be. Sok egyházközség meg sem található a könyvben, mert nem tudtak begyűjteni anyagokat hozzájuk. Pl.: Kaba, Nádudvar, Hajdúszovát, Derecske, Berettyóújfalu, Biharnagybajom, Bakonszeg, szomszédos településekről nem írtak semmit, csak a nevüket írták be.

Részletek az írásból, észrevételekkel:

Az egyházközség az 1500-as évek elején megindult reformáció idején alakult és rohamos fejlődése alapján már 1567-ben önálló egyházközséggé vált, 1821-ig a debreceni, ettől kezdve az alsószabolcs-hajdú­vidéki egyházmegyébe tartozott.

Herpay könyve 1936-ban készült, az Egyházközségek Adattára pedig 1939-ben. Kivehető az írásból, hogy Herpay könyvére alapozódik. Herpay azt írja, hogy a földesi református egyház megalakulását nem lehet korábbra tenni 1557-nél, amikor a református egyház Debrecenben is végérvényesen kialakult és megszilárdult. Az 1567-es év nem a földesi egyházközség megalakulására vonatkozik, hanem, hogy ekkorra szerveződött meg a debreceni egyházmegye, amelybe, nem tudni mikortól, a földesi is beletartozott 1821-ig.

Az egyházközség önálló működésére vonatkozó első hivatalos iratok 1597-ből a debreceni egyháztanács jegyzőkönyveiben vannak megörökítve.

Herpay az 1597-es évhez nem ír a földesi egyházközség önálló működésére vonatkozó első hivatalos iratokról, amelyek a debreceni egyháztanács jegyzőkönyveiben vannak megörökítve. A földesi N. Mihály pap válási esetéről ír, amelyet két helyen is megemlítve az egyik helyen 1591-et, a másik helyen pedig 1597-et ír. Az adatnál pedig azt írja az egyik helyen, hogy Debrecen város 1591. évi jegyzőkönyvéből vette, illetve a másik helyen, hogy Debrecen város 1597. évi jegyzőkönyvéből.

Mai templomának alapjait, Pérczy János gondnoksága alatt, 1769-ben kezdték építeni, a tornyot 1713-ban állították és ezeket 1830­-ban építették össze.

Herpay Gábor és Bakoss Gábor sem ír olyat, hogy mai templomának alapjait 1769-ben kezdték építeni. Mindketten a régi bővítéséről írnak. Herpay Gábor könyvében egyik helyen ír arról, hogy a haranglábat vagy tornyot 1713-ban állították és ezt 1830-ban építették össze a templommal, másik helyen csak annyit ír, hogy a 21 öl magas kőtorony 1830–34 között épült. Nyilvánvaló, hogy az 1713-as 11 öl széles 1770-ben 10 vagy 11 öl magas torony helyett újat kellett építeni.

A templomkarzaton a következő történeti értékű fel­írás található:

Az adattári írás jelenidőben, kész tényként említi, hogy a  templomkarzaton történeti értékű fel­írás található. Az adattár összeállítói adatgyűjtésből állították össze a könyvet, nem volt idejük saját kutatásokra, feltehetően azt tették közre amit Földesről kaptak. Ez vonatkozik a Herpayt megváltoztató „debreceni egyháztanács jegyzőkönyvei”-re, de a feliratra is, hogy a földesi adatközlő szerint a felirat a karzaton megtalálható, amire a Herpay-szöveg is utalhat. Persze akkor lehetne százszázalékosnak venni a földesi adatközlést, ha odaírták volna az adatközlő nevét, de ilyen a könyvben nincs, így marad a feltételezés itt is.

 

Sólyom Balázs lelkész írja:

1818

1771-ben készült ez a torony és a gombja is amelyet feltettek rá. 1818. augusztus 4-én délben 12 és egy óra közt a három felől jövő és a torony felett összeütköző fellegekből belecsapott a villám (mennykő) a toronysugárfába a gombon alul. A toronysugárfához délről csatlakozó szarufákat szétszaggatta, a zsindelyeket lehajigálta és széjjelhordta. Ezután a toronykőfalon lement a templom gerincéig, majd végigment a templom gerincét fedő bádogon. A templomtető északi és déli oldali szarufáit kiszaggatta és a tetőgerintől az ereszig, mindkét oldalon, a zsindelyeket széjjelhányta. Mivel a torony teteje ingadozni látszott, az eklézsia elöljárói a toronysugárfáról a toronygombot levetették, valamint a torony kötés- és szarufáit is leszedették. Majd a toronysugárfa magasságát alacsonyabb szinten határozták meg és egy újonnan készült rövidebb (alacsonyabb) sugárfára tetették fel a régiről levett toronygombot. Az volt a gondolatuk, hogy a torony fala Isten segítségével idővel magasabb lesz és az akkor készített toronysugárfa úgyszintén. A mostani alacsonyabbra helyezett 1771-ben készült gombba emlékeztetőül, az eklézsia külső és belső elöljáróinak nevei fel lettek jegyezve.

A toronysugárfát újonnan elkészítő és a gombot arra feltevő ács neve: Győri János mester, tordai lakos. Legényei: Győri Péter a mester fia és Csorba István tordai lakosok voltak.

Kelt Földesen 1818. augusztus 19-én.

48 év távlatából Sólyom Balázs már úgy véli a torony 1771-ben épült. Az írásból kiderül, hogy a villámcsapásból eredő károkat 15 nap alatt helyreállították és volt toronygombja is az 1770–1822 közötti különálló toronynak. Zsindelyes a toronysüveg és a templom is de a templom gerince bádoggal van lefedve. A különálló torony közvetlenül a templom mellett lehetett, mert a villám a toronyról a templomgerincen futott végig. Azt is megtudjuk, hogy az elöljáróság a javításkor azért építteti alacsonyabb magasságra a tornyot vissza, mert számít egy nagyobb arányú építkezésre később.

Emlékeztető írása 1833-ban átkerül az 1830–34 között épült torony gombjába is. 1910-ben Karácsony Imre lelkészsége idején találják meg.

 

Herpay Gábor írja:

1818–1822

Alig telt el 50 esztendő és 1818 körülre már annyira megszaporodott a hívek száma, 2000-ről közel 3000-re, hogy a templom a hívek befogadására ismét szűkké vált, azonfelül az 1770-ben épült kőtemplom úgy megavult, fedélszerkezete és oszlopokon nyugvó boltozata annyira megromlott, hogy már összeomlással fenyegetett.

Mozgalom indult meg a templom helyreállítására. Nagyon erős volt viszont a templom bővítését ellenző hívek mozgalma is, ami az építési munkákat négy évvel elhalasztotta. Végül hosszas tárgyalások után, az egyházmegye közvetítésével, 1822-re teremtődött béke az egyháztagok között és a bővítő építkezés elkezdődhetett.

Herpay nem tud semmit az 1818-as villámcsapásról, úgy látszik ezt csak a toronygomb őrizte meg.

 

Herpay Gábor írja:

1822–1828

A régi templom bővítése másodszor is megtörtént s az építkezés 1822. ápr. 15-től 1828-ig tartott Pércsy József építtető gondnok vezetése mellett.

Bakoss Gábor írja:

1822–1828

Az 1769-ben rendbehozott (restauralt) Templom ötvenhárom évi fennállás után  már elavult állapotra jutott és 1822–1828 között jelentékeny átalakítással állították helyre. Belsejéből a kőoszlopokat és boltozatokat eltávolították. Nyugat felé 18 és 1/2 ölig megnyújtották, déli oldalához egy nagy előcsarnokot (porticust) toldtak és az egészet vakolatos (stucatura) mennyezettel látták el. A keleti és nyugati végébe valamint az uj porticusba karzatot állítottak, a teljes tetőzetet pedig Karczagról szállított veres cseréppel fedték le.

Ez a Templomépítés, amelyet Szláma Márton kőműves, Győri János ács és  Kiss Sándor, Kiss Lajos, Czike Sámuel (ez utóbbi a szószéket készítette) asztalosok vezettek, 7563 frt 39 kr.-ba került. Ez az összeg, a csekély mérvű önkéntes adakozásoktól eltekintve, az Osztáspuszta határrész kiosztásából (váltságából) állott elő.

Lelkipásztor: Sólyom Balázs. Gondnokok: Hodosi Sámuel, Szabó József. Hadnagyok: Pércsi József és Török Sámuel. Jegyző: Kemecsei Péter.

Herpay Gábor írja:

1830–1834

A 21 ö1 magas kőtorony Nagy Márton építtető gondnok vezetése alatt épült 1830–1834-ig. A templom és torony építése összesen 17 127,19 frt.-ba került, a mesteremberekkel kötött szerződésekből látható természetbeni adományokon és kiadásokon kívül.

A torony gombját, amely 200 forintba került, egy réztokba helyezett emlékirattal együtt 1833. V. 1-én tették fel.

A templom- és toronyépítés költségeit a helybeliek 263,59 frt. adományán kívül az egyház által felvett 2400 frt. kölcsönből és egy puszta kiosztásából eredő jövedelemből fedezték.

Bakoss Gábor írja:

1830–1834

Az 1770-ben helyreállított (restauralt) Torony hatvan évi fennállás után 1830–1834-ig volt javítás alatt, amikor falazatait a mostani magasságig (15 ölig) emelték. Fedélszerkezetét a mai napig esőben is fennálló gazdagon aranyozott rézsisakkal ékesítették. A régi harangokat és az órát ebbe is feltették.         

Az építkezés 9163 frt. 40 kr-ba került, amelyet ugyancsak az osztáspusztai földek kiosztásából (váltságából) fedeztek.

Mesterek voltak: Jakó Gábor kőműves, Balthazár Dániel ács és Jéger András rézműves.

Lelkipásztorok: Sólyom Balázs, Gál András. Építtető gondnok: Nagy Márton. Hadnagyok: Pércsi József, Török Sámuel.

A templom mai kinézetét a legjelentősebb mértékben meghatározó bővítés, átalakítás történt 1822 és 1834 között. Figyelemre méltó különbség van az 1769–1770-es és 1822–1834-es templom és toronybővítések között. Az elsőnél 1 év alatt, a másodiknál 10 év alatt végeztek a bővítésekkel. Az első 3405 frt.-ba, a második, Herpay Gábor szerint 17 127 frt.-ba, a Bakoss Gáborét összeadva 16 727 frt.-ba került.

Ha szó szerint követnénk amit Bakoss Gábor írt a templombővítésről, akkor mi maradhatott volna meg a régi templomból? Ehhez a nagy építkezéshez bizonyára a régi templombelsőt teljesen ki kellett üríteni, padozattal, karzatokkal együtt. A mai templomnak a keleti felén lehetne az ami a régiből megmaradhatott volna. Ez csak falazat lehetne, annak is az alsó része, hiszen a boltívek meszüntetése és a vakolatos mennyezetre való átállás bizonyára falazat-visszabontással is járhatott, valamint a régi templom, mivel rövidebb volt, biztosan nem volt akkora magasságú mint a felújított. Megmaradhatott volna a keleti végén a félköríves lezáró falazat (apszis) és attól nyugat felé, délen és északon vagy 11 ölnyi falazat pontosan meg nem határozható magasságig. Lehetséges, hogy a megmaradt falazat különböző korú lenne, egyik oldala 1770 előtt is épülhetett volna, ha azt feltételeznénk, hogy 1769-ben csak egyik oldalra engedélyezték a 3 öles bővítést.

Herpay Gábor 21 öl magas kőtorony építéséről ír 1830–34 között. Ezt az egy mondatot írja le és semmi egyebet. Bakoss Gábor a régi torony javításáról ír, aminek falazait ekkor 15 öl magasságig emelték. Ezt úgy lehet értelmezni, hogy mivel ez csak a falazat, erre jön még rá a toronysisak vagy süveg és akkor vagyunk abban a magasságban ahol Herpay Gábor. 

Bakoss Gábor azt is írja, hogy 1822–28 között a templomot 7 és fél öllel megnyújtották nyugat felé, de  akkor viszont a régi 11 öl széles torony teljesen útba esett. 1818-ban ugyanis, Sólyom Balázs lelkészsége idején, a villám azért mehetett át a különálló toronyról a templomgerincre, mert közel voltak egymáshoz. A 7 és fél öles hosszabbítással tehát teljesen belementek a régi torony területére, ezért azt el kellett bontani. A mai torony alapja, még a támfalaival együtt sem közelíti meg a régi 11 öles toronynak a szélességét. És még akkor a meghosszabbított templomot és a tornyot is egybe kellett építeni. Ezért az állapítható meg, hogy 1830–34 között bizonyára teljesen új torony készülhetett.

Ekkor készült a toronysüveg gazdagon aranyozott rézborítással, amit most 2020-ban cseréltek le horganyra. 1833. V. 1-én tették fel a torony gombját, egy réztokba helyezett emlékirattal együtt. Ez az emlékirat csak Sólyom Balázs lelkész 1818-ban írt emlékeztető írása volt, mivel semmi mást nem találtak mellette, amikor 1910-ben megtalálták. Tulajdonképpen sem az 1769–70-es bővítésnek, sem a 1822–28-as templom és az 1830–34-es toronyépítésnek nincs saját korából emlékirata. 1884-ben Bakoss Gábor lelkész írta az első emlékiratot az akkori bővítésről és annak az első részében érintette a régebbi építkezéseket is.

 

Herpay Gábor írja:

1868

Az 1764. évi esperesi vizitáció idejében már megvolt 2 harang. 1868-ban három új harangot csináltatott az egyház Pozdech József pesti harangöntővel. E három közül a két nagyobb harangot a háborúban 1917-ben  elvitték s helyettük 1923-ban öntetett ismét újat az egyház.

1870

A toronyórát 1778-ban a község készíttette. 1870-ben azután a teljesen elavult óra helyébe újat csináltattak 400 forintért   Körtvélyessy Ferenc és Körtvélyessy Sándor földesi lakosokkal.

1894

Orgonaépítési célra az első adományt Sápy Gáspár és neje, Szabó Eszter tették le 1884-ben 10 drb. körmöci arannyal. A lassan szaporodó alapot Kiss Ferenc lelkész növelte fel pár év alatt annyira, hogy 1894-ben  közadakozásból 4750 forintért el tudták készíttetni az orgonát Angster József pécsi orgonakészítővel.

Bakoss Gábor írja:

1868

A régi harangokat az egyház 1868-ban levetette, eladatta és a mostani 3 haranggal felcseréltette. Ezeket az egyház rendelésére Pozdeck József budapesti nagyszerkovács és fúvógyáros, Hilzer Ignácczal öntette Bécsújhelyen. A saját műhelyében Budapesten vastengellyel és koronával szerelte fel és november 2-án a sápi vasútállomásra hozatta, ahonnan az egyház 3-án hazaszállíttatta, Pozdeck József pedig november 4-én d.u. 3-4 óra közt a toronyba felhúzatta és az előre berakott vasállvány keretekre felállíttatta. Áruk a vasállványkeretekkel együtt, 4574 frt. volt.

A harangokkal együtt az óra is megújult. A gépezete óranegyedet ütő szerkezettel lett pótolva, amelyért Körtvélyesi Sándor órás és Körtvélyesi Ferenc kovács helybeli mestereknek 450 frt. lett kifizetve.

Bár az órához időpontot nem ír Bakoss Gábor, de mivel ekkor már ő a lelkész, leírása bizonyára pontosabb mint a Herpay Gáboré.

 

Herpay Gábor írja:

1884

A templom utolsó, nagyobbarányú javítása 1884-ben történt.

Bakoss Gábor írja:

1884. október 30.

Az idő ennek a Templomnak sem kedvezett és 60 évi fennállás után, különösen fedélszerkezetét és stukatúráját annyira megrongálta, hogy mindegyik bomlással fenyegetett. Az egyháztanács tehát 1883-ban elhatározta, hogy az egész épületet stílszerűleg helyrehozatja.

A munka Suján Ferencz és Czigler Győző budapesti műmérnökök terve és főfelügyelete mellett 1884 május 11-én kezdődött el. A Templom északi oldalához két lépcsőházat toldtak, délen és nyugaton pedig egy-egy szélfogót. Mind a három karzat meg lesz újítva, a keletit és a nyugatit ki is bővítik.

Az építést Szőllősi János kőműves, Kerékgyártó István ács, Nagy Sándor asztalos és Megyesi Gábor lakatos debreceni mesterek vállalták fel, a horganyozott vaslemez fedél Gulyás Károly alvállalkozó munkája.

Az építést, amely mintegy 20 000 frt kiadást vesz igénybe – a belső szerkezeten kívül, mely a jövő évre marad – a szándék szerint még ebben évben be kell fejezni.

A költségek fedezetéül a következő források szolgálnak:

1.

Önkéntes kegyadomány mintegy

  1500

frt

2.

Közbirtokossági ajánlat, ezer frt öt éven át

  5000

"

3.

Egyház rendes jövedelméből

  2000

"

4.

Polgári adó aránya utáni kivetésből

11000

 

visszatérítendő kölcsön

"

5.

A templombontásból került anyagokért

    500

"

 

Összesen:

20,000

frt

A két északi lépcsőházat azért építhették, hogy a keleti és nyugati karzathoz kívülről lehessen feljutni. A déli és nyugati szélfogók alatt a torony északi és déli oldalán, a tetőzet magassagában lévő falazatot lehet érteni. A karcagi vörös cserepet ekkor cserélhették le arra a horganyozott vaslemezre, ami 2020-ig tartott ki. A 20 000 frt.-os kiadást úgy lehet értelmezni, hogy abban a későbbi  1885-ös belső átalakítás nincs benne. A stukatúrás mennyezet helyére valószínűleg ekkor kerülhetett a szép, ma is látható, kazettás famennyezet. A külső átalakítások a tetőcsere befejeztével Bakoss Gábor emlékirata is felkerült a templom tetején lévő templomgombba, így az 1885-ös munkák már nem kerülhettek bele. Az összes építkezésnél hozzányúltak a karzatokhoz, ezért Herpay Gábor felirata mindig veszélyben lehetett.

 

Karácsony Imre lelkész írja:

1910. május 29.

A presbitérium 1910. március 13-án tartott gyűlésén nemcsak a templom és torony, hanem az összes egyházi épületek kijavítását is elhatározta, azzal együtt, hogy a lelkészi magtár a presbitérium tanácstermévé legyen átalakítva. Ezenkívül még több kisebb építkezés és átalakítás is szükségesnek mutatkozott, amelyekkel az összes építési költség mintegy 7500 koronát tesz ki, amelynek fedezetéül az egyház pénztárában levő 5000 k. és felsőbb hatósági engedély mellett a templompénztárból kölcsönbe, 2500 k. lett kijelölve. Az építés teljesítésével Magyar János nagyváradi építőmestert bízta meg presbitériumunk, aki az építkezéseket közmegelégedésre végzi.

A toronygomb aranyozásánál, mivel a vihar a csillagszárat régebben megingatta és helyéből kimozdította, szükségesnek mutatkozott az egész csillagszár, toronygomb és az ezeket tartó úgynevezett árbocfa kivétele, s ennek újjal, egy hétméteres erős tölgyfagerendával, való kicserélése. Ekkor a toronygombban egy bádogszelencében elhelyezett emlékiratot sok nehézséggel olvashatóvá téve, annak tartalmát egész terjedelmével közretettük.

Ez az emlékirat Sólyom Balázs 1818-as fentebb látható Emlékeztető írása volt. A bádogszelence még az 1833-as feltételkor Herpay Gábor szerint egy réztok, ami lehet,  oxidálódott azóta. Karácsony Imre is írt egy emlékiratot amibe beleírta a Sólyom Balázsét is, de ennek a másolata került vissza a toronygombba. A másolatot Nagy István ref. tanító készítette el. Ezt az emlékiratot 2006-ban Kovács András lelkész idején találták meg.

A templompénztárt Bakoss Gábor alapította és szervezte, a neki felajánlott, de el nem fogadott, tiszteletdíjakból azért, hogy az majd a lelkészek és kántorok fizetésének alapjául szolgáljon és erre a célra a hívők adományai mentesüljenek az adó alól.

 

Herpay Gábor írja:

Kiss Sándor 1828. I. 1-től Földesen református lelkész. Működésének idejére esik a templom alapos renoválása és a tanyai iskola felállítása.

Ha beletekintünk az 1936-os Földes Község története című könyvbe, láthatjuk milyen szép a templom, különösen feltűnő a falazatának jóállapotú kinézete. Lehet ez tükrözi vissza a templom alapos renoválását.

 

Nagy István nyugalmazott igazgató-tanító írja a Krisztusban nyert erő I. című könyvben:

1945

Épületek: A templom tetejét – horgonyozott vaslemez – több helyen felszakította a löveg. Ideiglenesen kijavítani sikerült. Az ablakokat az északi oldalon bedeszkáztuk, a déli oldalon az összetört üvegeket kijavítottuk. Az orgonát két heti szorgalmas munkával Orbán Gyula kántor hozta helyre, mikor decemberben hazajött rendbe hozta, hiányzik belőle 162 síp.

A torony cca. 100 lövést kapott. Sok kár nem lenne az ablakokban s az ablakok körül, a 1,5 m vastag erős kőfal s a beleépített 100 kötővas szilárdan tartja, úgyhogy mind a 3 harangot használhatjuk.

Földes, 1945. január 30. Nagy István ny.ig.t. exmissus

A teljes írás.

Nagy István  nyugalmazott igazgató-tanító, 1910-ben református tanító, aki a másolatot készítette Karácsony Imre emlékiratáról.

 

Kovács András lelkész írja:

1944

A templom legalább 10–15 ágyúlövést kapott.

1947

Biharkeresztesi vállalkozók 23 900 Ft összegben vállalták a templom felújítását. Az egyházközség mellett az állam 2000 Ft segéllyel támogatta a munkát.

1957

Budapestről vásároltak a templomba használt csillárokat és falikarokat.

1973

A temető fáinak egy részét kivágatták és eladták tűzifának, ennek a bevételét a templom javítására fordították.

1975

Villamosították a harangokat.

1981

Villámhárítóval látták el a templomot.

1982

A lezárt temetőkből eladták azokat a sírköveket, ahol a nyugvási idő lejárt és a tulajdonosa nem jelentkezett, aminek az összegéből a templom belső javítását fedezték.

1984

Széll Sámuel lelkész javasolta, hogy foglalkozzanak a templom fűthetőségének lehetőségével. Később azonban ebből nem lett semmi.

1990

A rendszerváltás előtt lehetőség nyílt ismét a templom javítására, környezetének rendezésére, kerítés építésére. Komoly segítséget nyújtott, dr. Deák Géza közreműködésével, a Rákóczi Termelőszövetkezet.

1992

Megújult a templom belseje. Ugyanebben az évben a harangok és a toronyóra vezérlése is megújulhatottt az önkormányzat segítségével.

1995

A templom külső tatarozását végezték el.

1998

A gyülekezet, közadakozásból, újjáöntette a legkisebb harangot, mivel a régi megrepedt. A munkát Gombos Lajos végezte el Őrbottyánban.

2006

A toronysüveg – toronygombot is tartó – császárfája eltörött és cserélni kellett.

1818-ban Sólyom Balázs ugyanezt a fát toronysugárnak, 1910-ben Karácsony Imre árbocfának nevezte. Az 1830–34-es építkezéskor feltett toronysugárfa 76 évet bírt ki 1910-ig, Karácsony Imre 7 méteres tölgyfagerendája pedig 96 évet töltött a helyén 2006-ig.

2006. III. negyedév Földesi Hírlevél

Péter Imre írja:

Két évszázad üzenete a toronygombban

Részlet az írásból, észrevételekkel:

„Az 1910. május 23-án kelt emlékiratban ugyanis Karácsony Imre, Földes akkori lelkipásztora korképet és becses helytörténeti adatokat közöl az utókorral. Bevezetőjében leírja azt, hogy az 1885 évben végzett felújítás során a toronygombban elhelyezett anyagok és kéziratok az 1910. évi feltárásig a szakszerűtlen csomagolás miatt eláztak és megsemmisültek. A most megtalált kéziratban Karácsony Imre közli az 1885-ös, elázott eredeti iratokról átmásolt adatokat…”

Karácsony Imre nem írt ilyeneket emlékiratában, hanem azt, hogy az 1885-ik évig terjedő történeti adatok a templom keleti végén levő gombban, valamint az egyháztanács azon évi jegyzőkönyvében is, fel vannak sorolva. 1885-ben a toronyhoz nem nyúltak, ekkor felújítási munkákat már csak a templomhajón belül végeztek. 1884-ben pedig a templomhajó északi oldalához toldtak két lépcsőházat és a tetőzetről a karcagi vörös cserepet cserélték le horganyozott vaslemezre. Bakoss Gábor akkori lelkész emlékiratát ezekről a munkákról nem a torony-, hanem a templomhajó gombjába helyeztette. Ő fogalmazta az emlékiratot és más írta le. Ezért írja az emlékirat végén saját írásával: Fogalmazta… Bakoss Gábor. A hálózatra feltett – eredeti és nem másolt – emlékirata, jó minőségben, megtalálható itt. Karácsony Imréék 1910-ben a toronygombban csak Sólyom Balázs lelkész 1818-as Emlékeztető írását találták meg és semmi mást. Ezt az írást nehezen, sok munkával, olvashatóvá tették. A torony és egyebek megjavítása után Karácsony Imre megírta a saját emlékiratát és abba beleírta a Sólyom Balázsét is. Ezt átmásolta Nagy István ref. tanító és az ő nyolc oldalas másolatát találták meg 2006-ban a toronygombban. Itt van Nagy István másolatának első oldala, amit a második követ, rajta Sólyom Balázs olvashatóvá tett Emlékeztető írása.

2019. február 4. Hajdú Online

Péter Imre írja:

Két évszázad üzenete a toronygombban

Lásd az előző írás észrevételeit!

2010

Elkészült a templom belső járófelületének a cseréje, ami közel 5 millió Ft-ba került. A régi fenyődeszkák és a föld eltávolítását, az alapozást, 30 cm vastag kavics terítését, geotextília-borítást, sóderágy-készítést a gyülekezet tagjai és az önkormányzat közfoglalkoztatottjai végezték el. Az építési anyagot dr. Deák Géza és Őzse László vállalkozók adományozták és Domokos Attila vállalkozó szakember felajánlásként készítette el a téglaburkolást.

2010. III. negyedév Földesi Hírlevél

Szegfű Katalin írja:

Új utakon a református templomban

A szerző, aki Földesen egyhetes újságíró továbbképzésen vett részt, ezzel kezdi írását: „A mai formáját 1828-ban elnyerő, népi barokk stílusú templom…”

2019

A templomhajón az összes ajtó és ablak cseréje történt meg egy 7 500 000 Ft értékű pályázat keretében.

2020

A szószék melleti rész a Mózes-pad hátrésze leázott, ekkor derült ki, hogy nemcsak a víz okozott kárt, hanem a kártevő rovarok, illetve a korábbi felvizesedés, ezért az egész Úr asztala környékét is szét kellett szedni. A vízkár a templomtetőt cserélő fővállalkozó kára lett. A 191 éves bútoregyüttes további helyreállítása a gyülekezetet terhelte. A költség ötmillió Ft körüli volt.

2020

A településképet meghatározó épületek korszerűsítése, rekonstrukciója pályázaton 47,3 millió Ft-ot nyert a gyülekezet és 5% önrészt nyújtott hozzá. A templom tetőzete új lécezetet kapott és lecserélték az 1884-es horganyozott vaslemeztetőt, vörös tetőcserépre. A toronysüveg 1830–34 között készített rézborítását – ami egykor aranyozott is volt – 0,7 mm-es horganyra változtatták. A rézsüveg 186 évig volt a helyén. A toronygombot csak megcsiszolták így azon most a réz egyelőre visszanyerte az eredeti színét. Az ötvenmillió Ft ennyire volt elég. Még 50 000 000 Ft kell a körbetatarozáshoz.

2020. június 28. Hajdú Online

Péter Imre írja:

Van munka bőven a földesi templomon

2020. szeptember 6.

Meghívó 1770–2020

A Földesi Református Egyházközség hálaadó istentiszteletet tart a Templom építésének 250. évfordulójáért.

A Meghívó baloldalán a Herpay Gábor könyvében található felirat, amelynek egyoldalú, kizárólagos értelmezése minden mást – történetesen a Templom építéséről másképpen tudott ismereteket – háttérbe szorítva, egy 250. évfordulót megünneplő hálaadó istentisztelet megtartásához vezetett. 

2020. szeptember 6.

 

Hálaadó istentisztelet a 250 éves Földesi Református Templomban

Videórészlet

2020. október 5. Hajdú-Bihari Napló

Péter Imre írja:

Számos eseménynek volt tanúja a 250 éves templom

Lásd az alábbi írás észrevételeit!

2020. IV. negyedév Földesi Hírlevél

Péter Imre írja:

Kétszázötven éves a református hívők temploma

Részletek az írásból, észrevételekkel:

„Az egykor kuriális nemesi kiváltságokkal rendelkező településünkön a XVI. század végén már a reformáció szellemében zajlott a hitélet.”

A 15 éves háború okozta XVI. sz. végi nagyon súlyos állapotok miatt, nem lehet tudni mi történt a faluval ezekben keserves időkben. lásd fenn

„Falunk meglévő kőtemplomát és tornyát elbontották helyette nagyobb templomot és tornyot emeltek. Ez az építkezés 1770. szeptember 6-án fejeződött be.” 

 Ebből a mondatból az érthető ki, mintha a XVI. sz. végén már lett volna templom és kőtorony, amit elbontottak, helyette nagyobb templomot és tornyot emeltek és ezt 1770-ben, vagyis kb. 170 év múlva, fejezték volna be. Egyébként forrásaink értelmezhetően templomelbontásról nem beszélnek, csak megbontásról és utána bővítésről, a toronynál azt írják, hogy a magassága emelhető 1 öllel, itt sem írnak elbontásról.

„1822 és 1828 között a hajót összeépítették a toronnyal, déli irányban megtoldották az épületet egy félkereszthajóval, majd 1832 és 1834 között a torony is visszanyerte eredeti magasságát.”   

Ha a torony, ami valójában 1830–34 között épült, visszanyerte volna eredeti magasságát, az 21 öl helyett az 1770-es 11 öl lett volna. A mondat utolsó részéből az érződik ki, hogy az írás  be akar segíteni – a cím mellett – ezzel is a 250 évbe.

 

Vezető mesterek

Bakoss Gábor leírja az 1770-es vezető mesterek nevét: Geneva János, Sochinger Antal és Ambrus János pesti kőművesek voltak.

Ugyancsak leírja az 1822–28 közötti templomépítést vezető mesterek nevét is: Szláma János kőműves és Győri János ács, valamint a vezető asztalosok nevét: Kiss Sándor, Kiss Lajos és Czike Sámuel, aki a szószéket készítette, de sajnos azt nem, hogy honnan jöttek, azt meg egyáltalán nem, hogy kik segítettek nekik. Győri János ács akár ismerős is lehetne a vezető mesterek közt, mert egy Győri János ácsról azt írja Sólyom Balázs az 1818-as villámcsapás utáni javításnál, hogy Tordára való és a  legényei akkor  Győri Péter a saját fia és Csorba István szintén tordai lakosok voltak.

1830–34-ben a toronynál mesterek voltak: Jakó Gábor kőműves, Balthazár Dániel ács és Jéger András rézműves. Bakoss Gábor nem írja, hogy honnan.

1884-ben a munka Suján Ferencz és Czigler Győző budapesti műmérnökök terve és főfelügyelete mellett zajlott. Az építést Szőllősi János kőműves, Kerékgyártó István ács, Nagy Sándor asztalos és Megyesi Gábor lakatos debreceni mesterek vállalták fel, a horganyozott vaslemez fedél Gulyás Károly alvállalkozó munkája.

1910-ben Magyar János nagyváradi építőmestert bízta meg a presbitérium.

20 mester és két segéd nevét tudjuk: 8 nem tudni hova való, 3 Pest, 2 Budapest, 5 Debrecen, 3 Torda, 1 Nagyvárad településről jött. A 20 mester közül 3 dolgozott a főépítésnek szánt 1769–70-esnél.

 

Földesi Református Egyházközség Facebook oldala

Kiegészítő információk:   ...„A református templom 1822-ben nyerte el jelenlegi formáját, többszöri átépítés és bővítés eredményeként.”...

A Református Egyházközség úgy tűnik  elmozdult 1770-ről, még egyelőre nem eléggé, egy elfogadható idősáv felé.

 

Képek

 

 

A templomtorony teljes egészében 1830–34 között épült.

Templomtorony a megcsiszolt fénylő toronygombbal, nyugatról.

 

 

A templom északi oldala: Bal oldalt hátul a keleti lépcsőház ami a legények karzatához vezet, középen a nyugati lépcsőház az orgonához és karzathoz, a torony oldalán pedig  tetőmagasságban az északi szélfogó falazat – mind a három 1884-ben épült.

Jobbra az 1884-es nyugati lépcsőház az orgonához és karzathoz, mellette balra a középső ablakig a templomhajó nyugati részének északi fala, ami 1822–28 között épült. A középső ablaktól balra a templomhajó keleti részének északi fala, amit nem lehet tudni, hogy mikor épült. Felül a horganyozott vaslemeztető, ami 1884-ben készült.

 

 

Jobbra, két ablakot magába foglalva, a templomhajó keleti részének északi fala amit nem lehet tudni, hogy mikor épült, mellette balra az 1884-es lépcsőház a legények karzatához.

 

A templom déli oldala: Balról a templomtetőn a torony előtt, a déli szélfogó falazat, ami 1884-ben épült. Mellette jobb felé a templomhajó nyugati részének déli fala, ami 1822–28 között épült. Jobb oldalon a templomhajó belseje felé nyitott előcsarnok (portikusz), ami ugyancsak 1822–28 között épült.

 

 

Bal oldalon a templomhajó belseje felé nyitott előcsarnok (portikusz), ami 1822–28 között épült. Jobb oldalon a templomhajó keleti részének déli fala, amit nem lehet tudni, hogy mikor épült. Felül a horganyozott vaslemeztető, ami 1884-ben készült.

 

Bal oldalon a templomhajó keleti részének déli fala. Jobb oldalon a templomhajó félköríves végfalazata (apszis). Ezeket nem lehet tudni mikor építhették. Ha lenne templomunknak olyan része amihez a hosszúra nyúlt, 10 évet átölelő, 1822–1834 közötti bővítéses időszakokban nem nyúltak volna, akkor azt itt a keleti részen kellene keresni.

 

 

Toronysüveg ami rézből készült 1830–34 között és 186 évet töltött a helyén.

 

Toronysüveg ami horganyból készült 2020-ban. A toronygombról nem cserélték le a rezet, csak megcsiszolták és így visszakapta egy időre eredeti színét.

 

 

Templomtorony az új süveggel és a templomhajó az új tetőcseréppel, délről.

Templomtorony az új süveggel és a templomhajó az új tetőcseréppel, keletről.