Halomsorjan.hu

FÖLDES KÖZSÉG TÖRTÉNETE

IRTA
ÉS KÁLLAY LÁSZLÓ ALAPÍTVÁNYÁBÓL NYERT
TÁMOGATÁSSAL KIADTA

Dr.HERPAY GÁBOR
HAJDÚ VÁRMEGYE FŐLEVÉLTÁRNOKA

A Könyv képei

Tartalomjegyzék.

Bevezetés 3–5

Megjegyzés: az egymásra mutató hivatkozások – beleértve a Jegyzetek számait is – oda-vissza működnek.

I. Rész. A község története eleitől fogva 1583-ig.

1. A község és birtokosainak legrégibb történeti emlékei – 7

2. A község sorsa a mohácsi vész után –12

3. Községek, falvak keletkezése és fejlődése 1526-ig – 22

4. Földes községi szervezetének kifejlődése – 25

Zápolya János király legfelsőbb bírói döntése Földes helység községi joghatósága ügyében 1537. V. 7. – 28

5. Földesi lakosok 1526-1583. között – 34

Jegyzetek – 36

II. Rész. A község története 1583–1718-ig.

1. A község helyzete a török hódoltság és a polgárháborúk alatt – 41 
I. Rákóczi György oltalomlevele 1645. IX. 23. – 45
2. Földes kuriális községgé átalakulása – 49
3. A községi önkormányzat (autonomia) kifejlődése – 52
4. Felszabadulás a török uralom alól. Kiváltságlevél megszerzése 1692 – 59
1.Leopold királytól 1692. X. 1. nyert kiváltságlevél – 62
5. Földesi lakosok 1583–1660. – 68
Földesi lakosok 1678-ban Rápóti Mihály lelkész feljegyzései szerint – 69
Jegyzetek – 71

III. Rész. A község története 1718–1836-ig.

1. Küzdelem a nemesi kiváltságokért – 73
III. Károly királytól 1718. VII. 22. nyert kiváltságlevél 74
A.) Királyi delegált bíróság működése 1722–1725. – 81
B.) Nemességvizsgálati perek 1725–1738. – 85
C.) Hadnagyválasztási per 1731–1733. – 94
D.) Pallosjog gyakorlatáért folytatott per 1731–1746. – 98
E.) Rév-, vám-, harmincad- és egyházi tizedszedés miatt folyt per 1743–1774. – 103
F.) Törvényhatósági jogért folytatott per 1758–1779. – 105
Földes és a vármegye által közösen alkotott Szabályrendelet 1779. IV. 15. 111
2. Községi önkormányzat szervei és működése – 115
A.) A községi joghatóság kiterjedése. Község és határ területe,
elnevezése, határjárások, földmérések – 126

B.) Adózási viszonyok – 131
C.) Községi háztartás – 136
D.) Jogszolgáltatás. Polgári, kihágási és bűnügyi bíráskodás – 143
Jegyzetek –152

IV. Rész. A község története 1836-tól a jelenkorig.

1. Az 1836. és 1848. évi községi törvények. 1848/1849 évi szabadságharc. Községi szervezet az 1871. és 1886. évi törvények szerint.
Községi pecsét. Vármegyei és politikai beosztás. Községi háztartás. A községi közigazgatás mai szervei – 155   

2. Tagosítás, vízszabályozás, csatornák – 160
3. A lakosság foglalkozása – 167
4. Világháború. Hősi halottak, Vitézi rend – 172
5. Nemes családok 1848-ig. Lakosság statisztikája – 177
Jegyzetek –187

V. Rész. Vallási és műveltségi viszonyok.

1. A református egyház története – 189
2. Tanügy. Ref. iskolák – 219
3. Egyházi tisztviselők és alkalmazottak – 225
4. Izraelita egyház és iskola – 236
5. Községi, majd Kállay László alapítványi óvoda – 237
6. Intézmények, egyesületi élet, alapítványok – 237
Jegyzetek – 241

Függelék. Mezőszentmiklós falu története – 244

Jegyzetek – 256

    Betűsoros név és tárgymutató – 257

 3–5.

Bevezetés.  

Szabolcsvármegye levéltárában folytatott kutatásaim közben, az egyik mutatóban megütötte szememet Földes és Sáp községek kiváltságleveleinek a kihirdetése s mivel ott magukat az iratokat nem találtam, hosszas nyomozás után sikerült kideríteni, hogy a községnek vannak valami régi írásai s azokat egy régi ládában a református egyháznál tartják.

Már az iratok futólagos áttekintése után megállapítottam, hogy azok nem csak a község érdekes multjára, hanem átalában magyar községeink fejlődéstörténetére is igen becses adatokat tartalmaznak.

Az iratoknak tudományos kutatás céljából hozzáférhetővé tétele és biztosabb megőrzése céljából tehát javasoltam a község Elöljáróságának, hogy azokat a tulajdonjog fenntartásával helyezzék el a vármegye levéltárában.

Ez meg is történt s a vármegye törvényhatósági bizottsága 600/1926 kgy. sz. határozatával a levéltári letét kezelését el is fogadta. Így jutottam én abba a helyzetbe, hogy e kis, községi levéltár anyagának feldolgozása után, néhány előadás keretében Földes közönségét őseik eseményekben gazdag, változatos multjával megismertethettem.

Nagy érdeklődéssel hallgatott előadásaim nyomán támadt az eszme a község vezető köreiben, a község történetének megíratására, amit már csak azért is szívesen vállaltam, mert magyar falvaink és községeink községi hatósági jogának, önkormányzatának és háztartásának keletkezése és kifejlődése, a szakirodalom részéről eddig nem részesült abban a figyelemben, amit megérdemelnének.

Mindezekre a kérdésekre Földes története a legszebb példákat szolgáltatja, egyben bámulatba ejt e kis falu nemeseinek jogalkotó ereje egy olyan községi szervezet létrehozásával, kifejlesztésével és annak egy hatalmas vármegyével szemben is megvédelmezésével, amely szervezet a rendi alkotmány idején, kifelé a nemesi kiváltságok teljességét, befelé pedig a legszebb polgáregyenjogúságot sugározza.

A magyar faj önállóságának, akaraterejének, szellemi és fizikai képességeinek csodálatos tükörképe a földesi nemesek története, akik jogaikért folytatott évszázados küzdelmeikben, még a magyarságra legsúlyosabb időkben is, maguk mellé tudták állítani az összes kormányszékeket, sőt a fejedelmeket és koronás királyokat is.

És mindezeket nem anyagi javaiknak, előkelő családi összeköttetéseknek, vagy éppen politikai súlyoknak, hanem saját jogaikhoz és hagyományaikhoz igazán törhetetlen ragaszkodásukinak, szívós energiájuknak, műveltségüknek és elismerésre méltó diplomáciai képességüknek köszönhették.

Ugyanez a kép domborodik ki, e kiváló ősök által az Istenért és hazáért hozott áldozatokból is és ha a történelem világító lámpása mellett, képzeletben magunk is átéljük azokat a rettentő időket, amelyekben török-tatár-német háborúk, a szó szoros értelmében, űzött vaddá tették a magyart saját hazájában és mégis azt látjuk, hogy Szabolcsvármegye száznál több elpusztult falujának lakosai között, Földesnek a lakosai, ha százszor elűzték őket atyáik földjéről, százszor visszatértek arra; és a jobb jövő reményében mindig újra építették kuriális nemes helységük templomát és családi tűzhelyeit, - mondom, ha mindezeket meggondoljuk, a mai nemzedék csak akkor tudja felfogni az értékét a reáhagyott, drága, szent örökségnek.

Illesse tehát minden dicséret Földes község képviselőtestületét az eszme valóra váltásáért és illesse kegyelet és hála a község nagy jóltevőjének, K á l l a y Lászlónak az, emlékezetét, akinek a polgári kisebb vagyonokhoz mérten fejedelmi alapítványa lehetővé tette, a község privilegiális ládába zárt és a holt latin nyelv sírjába temetett dicső multjának feltárását.

A magam részéről még őszinte köszönettel és hálás elismeréssel kell megemlékeznem N a g y Lajos kedves barátomnak, Szabolcsvármegye főlevéltárosának szíves támogatásáról, amelyet nekem a vezetése alatt álló, gazdag levéltárban található értékes és eddig ismeretlen adatok felkutatásában teljes megértéssel nyújtott.

Ami most már e szerény monográfiát illeti, annak tárgya a községnek voltaképpen 1848-ig terjedő története s ha benne mégis a két legfontosabb intézménye a község és ref. egyház szervezetének a kifejlődését korunkig levezettem, az történt egyrészt teljesség okából, másrészt annak igazolására, hogy e kis község lakosainak jogalkotó ereje és képessége már századokkal korábban megteremtett olyan intézményeket és berendezéseket, amelyeket a törvényhozás és más országos egyesületek csak jóval később valósítottak meg.

A mű beosztásánál a magyar történeti korszakok helyett, a község fejlődésének korszakait vettem alapul s ehhez képest az I. rész a községnek azt a korszakát foglalja magában, amely még egészen a vármegye törvényhatóságában gyökeredzik. A II. rész a török uralom ideje alatt kifejlődött községi önkormányzat és az abból folyó községi berendezkedés részleteivel foglalkozik, kapcsolatban a nemesi kiváltságokat és a kuriális községi szervezetet is megerősítő kiváltságlevelek megszerzésével. A III. rész a személyes és testületi nemesi kiváltságos jogokért Szabolcsvármegyével folyatott küzdelmeket és a teljes törvényhatósági jogot gyakorló község belső életét ismerteti, míg a IV. rész a szokásjog alapján kifejlődött községi hatóságnak, tételes törvényekben megállapított szervezeteit és a fejlődés mai eredményeit mutatja meg; minden egyes rész tényeit és eseményeit, amennyire arra szükség volt, – beállítva a magyar történet megfelelő kereteibe.

Az V. rész a község multjának áttekintésével, a vallási és műveltségi viszonyokat, az egyház és iskola működésének a vallásos és kulturális élet fejlődésére gyakorolt hatását igyekszik felmutatni, a lakosság vallási, kulturális, szociális, társadalmi, gazdasági és hazafias intézményeinek és alapítványainak felsorakoztatásával.

Végül a Függelékben röviden vázolni kívánom a török világ alatt elpusztult és a Földes határába olvadt Mezőszentmiklós falu történetét, kiáltó bizonyságául annak, hogy amíg két, egymás közelében fekvő község közül az egyiket a szabadság, a hagyományok és az egyéni tulajdon szentsége hosszú századok vérzivatarai között mindezideig fenn tudtak tartani, addig a másiknak lakói, a földesurak robotos jobbágyai, a szabadságot, hagyományokat és a saját tulajdont jelentő röghöz való ragaszkodás érzését nem ismerő jövevények és vándorok, mint a falevelek szóródtak szét hazátlanul és tették lakatlan pusztává saját tűzhelyeiket, mihelyt az idők viharos járása megnehezült felettök.

Munkám, mint minden emberi mű, gyarló és fogyatékos, de ha azzal, hogy a dicső multat az ősök történetének tükrében megragyogtatjuk, az utódokat lélekben és cselekedetekben nemesebbekké tehetjük; s ha a történetem, a legnagyobb tanító mester, e szép multú község történetében is mutogatott ékes példáival, csak egy lépéssel is közelebb visz bennünket a nagy magyar egység, az egymást megérteni és támogatni tudás nagy, nemzeti ideáljaihoz, célomat elértem s munkám nem volt hiábavaló.

És most szóljanak helyettem a kifakult írások és megsárgult pergamenek!

Debrecenben, 1936 július 10.

Dr. Herpay Gábor.

7.

I. RÉSZ.

A község története eleitől fogva 1583-ig.

1. A község és birtokosainak legrégibb történeti emlékei. 

A legtöbb magyar városnak, de főleg kisebb községnek és falunak nemcsak őstörténete, de még az Árpád-házi királyok korából való története is, homályba vész. Nem kivétel ez alól Földes község sem, melyről mint lakott helyről az első történelmi emlék 1342. V. 31-ről szól. Ez az első írott emlék az egri káptalannak I. Károly királyhoz intézett jelentése arról, hogy a király parancsára vizsgálatot tartott a Tamás erdélyi vajda és Debreceni Dósa nádor fiai között Csanálos nevű Bihar vm.-i birtok miatt folyt perben, melynek során Tamás vajda 120 nemes tanuvallomásával bizonyította, hogy Csalános és Ocsalános mindig két külön birtok volt; viszont Dósa nádor fiainak 300 nemes tanúja azt vallotta, hogy ők csak egy Csanálos nevű birtokot ismernek.

A Dósa nádor fiainak 300 nemes tanúi között jelenik meg Földes község eddig ismert első lakosa: F ö l d e s s y Andrásnak a fia, Tamás; Szentmiklós falunak első ismert lakosa: Sebreth fia, István és végül Mező nevű pusztabirtokról Miklós, akik a Szovátról, Mikepércsről, Sárándról, Derecskéről, Bagosról, Rábéról, Tordáról, Egyekről stb. való többi tanúkkal együtt tanúskodnak az említett birtokperben.1

Ebből az egyszerű történelmi emlékből azt a nagyszerű tényt állapíthatjuk meg, hogy Földes és a vele szomszédos Szentmiklós községek, már az Árpád-házi királyok idejében, a XIII. század végén lakott helyek voltak, mert hiszen ha a Földesről való Tamás és a Szentmiklósról való István, mint felnőtt emberek tanúskodhatnak 1342-ben, akkor kétségtelen, hogy atyjuk, vagyis a Földesről való András és a Szentmiklósról való Sebreth: származási helyüknek már az 1280–1340 évek között fennállásáról tanúskodnak.2

A község történetének második írott emléke Zsigmond királynak Budán 1400. VII. 27. kelt rendelete, melyben azt parancsolja a váradi káptalannak, hogy P é r c s i Mike fiának, Mátyásnak a kérésére Bánk nevű birtokán tartson új határjárást, melynek lefolytatásához a maga királyi személyének képviseletére F ö l d e s s y Jánosnak a fiát, F ö l d e s s y Pétert küldi ki.3

Ez a királyi rendelet azt mutatja, hogy F ö l d e s s y Péter nem valami jelentéktelen családból való ember, ha már a király

8.

saját személyének képviseletére őt küldi ki, de megállapítható e királyi rendeletből az is, hogy ennek a Péternek az atyja: F ö l d e s s y János, mint 1350 körül földesi lakos, ha nem is leszármazója vagy rokona az 1342-ben szereplő Tamásnak, – mindenesetre birtokostársa vagy osztályos atyjafia volt.

Ezt az 1400. VII. 27-ről szóló adatot csakhamar követi egy másik 1416. évről, amelyet a váradi káptalan, G a r a Miklós nádor parancsára egyfelől P é r c s i Mike fiainak, másfelől Á l m o s i Csire fiainak, illetve P a t a y Miklós fiának és P a t a y Péternek kérelmére, amazoknak Pércs és Bánk, emezeknek pedig Monostorpályi és Hosszúpályi községekben fekvő birtokaik határainak helyszíni megállapításáról készített. Jelentésében a káptalan pontosan felsorolja a szomszédos birtokokat, továbbá azokat a tanúkat, akikkel és pedig 21-ed magával P é r c s y Mátyás Bánk birtok igaz határdombjaira és 9-ed magával Pércs község igaz határdombjaira ősi szokás szerint megoldott övvel és sarutlan lábakkal egy-egy darab földet fejük felett tartva, magán a határföldön a napon állva megesküdött. A 20 tanú között szerepelnek a földesi és szentmiklósi szomszédbirtokokról F ö l d e s s y György fia Tamás, azután S z e n t m i k l ó s i András és  S z e n t m i k l ó s i Szaniszló. Minden valószínűség szerint ennek a F ö l d e s s y Györgynek a fiai: János, László és Márton, akiket I. Ulászló királynak Budán 1441. VIII. 1. kelt adománylevele alapján Tetétlen község birtokába iktat be az egri káptalan.4

A további szórványos adatok szintén azt igazolják, hogy a község első földesúri családjából való tagok előkelő szerepet vittek a szabolcsi nemes családok között. Így például F ö l d e s s y Szilas Pétert 1444. VII. 1. Budán kelt rendeletében I. Ulászló király küldi ki személyének képviseletében S á p y Péterrel és S á p y Istvánnal együtt abban a hatalmaskodási perben, amelyet S z e p e s s y László és társai indítottak V á r d a i Miklós ellen;5 majd Mátyás király 1458. III. 2. Budán kelt rendeletével, amelyben B a j o m i Istvánnak és G e c s e y Sebestyénnek és fiainak a török elleni harcokban, még H u n y a d y János alatt szerzett érdemeikért Csege-Szentmiklós és Szentmargita nevű Szabolcs vm.-i birtokokat adományozta, a beiktatásra királyi személyének képviseletére F ö l d e s s y Kozma, F ö l d e s s y Imre, F ö l d e s s y Szaniszló fia István, F ö l d e s s y János földesi és C s e f y Tamás sápi lakosokat küldi ki.6

Már ez eddig felsorolt nehány történelmi bizonyság is mutatja, hogy a F ö l d e s s y-család Földes és Mezőszentmiklós községek első ismert földesura volt, amelynek azonban ezeken kívül, mint ezt a következők mutatják, Sápon, Csobajon és Egyeken, sőt a Bihar vm-ben fekvő Szántón is voltak birtokaik.

F ö l d e s s y Pelbárt felesége Ilona ugyanis 1453. febr. és 1459. dec. hónapjaiban P á l ó c z y László országbíró előtt perli

9.

V á r d a i Miklóst és Ruszkai D o b ó Istvánt a csobaji birtokért;7 F ö l d e s s y Mihálynak a fia Balázs pedig 1459. II. 19. a váradi káptalan előtt adja zálogba egyeki részbirtokát 16 arany forintért B a j o m i Istvánnak.8

Nehány évvel később F ö l d e s s y Török Mihály Mátyás király debreceni tiszttartójának, L e n g y e l Jakabnak a barátságát arra akarta felhasználni, hogy V á r d a i Miklós szabolcsi alispánt és birtokos atyafiait jobbágyaiknak zaklatásaival és különböző hatalmaskodásokkal kényszerítse valami kétes követelésének a teljesítésére. Ezt azonban Mátyás király 1463. I. 22. Budán kelt s L e n g y e l Jakabhoz intézett rendeletében szigorúan megtiltotta nekik, hozzátévén, hogy ha F ö l d e s s y Török Mihálynak valami keresni valója volna, azt a törvény rendes útján követelje.9

És ha ebből az időszakból reánk maradt történeti emlékek közül felemlítem még azt, hogy F ö l d e s s y Benedek, F ö l d e s s y Imre és F ö l d e s s y Tamás Mátyás királynak 1460. V. 2. Szolnokon kelt rendeletére tanuként szerepelnek abban a vizsgálatban, amelyet a leleszi konvent folytatott le, D e r s i Péter és D e r s i Balás panaszára, Z e l e m é r i László és felesége ellen amiatt, hogy ezek a Dersiek K o z m a Bálint nevű jobbágyát megfogatták és kegyetlenül megverték, továbbá Zelemér helység határában több darab földjüket erőszakosan elfoglalták,10 – teljesen kimerítettük azoknak az adatoknak az összefoglalását, amelyek a község első birtokosainak vázlatos történetét s benne szereplésük fénykorát jelentik.

Pár évvel az említettek után, 1464. évben, borzasztó esemény dúlta fel az addig békés község nyugalmát, amennyiben F ö l d e s i Nagy Szaniszló fia Benedek, F ö l d e s i Nagy Imre és  F ö l d e s i Nagy Tamás meggyilkolták T ó t h Tamás dancsházi és S á p y Fülöp sápi nemeseket s a borzalmas gyilkosságnak az lett a következménye, hogy a fej- és jószágvesztésre ítélt F ö l d e s i Nagyok elkobzott birtokait Mátyás király 1465. VI. 23. Budán kelt adománylevelében P a r l a g h y György ajtónállómesterének, B a j o m i Istvánnak és S z t á r i Jánosnak adományozta. E birtokok voltak a Szabolcs vm-ben fekvő Földes, Mezőszentmikós, Sáp és a Bihar vm-ben fekvő Szántó nevű község.11

Hogy a jószágkobzás és birtokadományozás nem a család összes birtokaira, hanem csak a gyilkosságban részt vett személyek jószágaira történt, azt az alábbiakban ismertetett adatok is bizonyítják, annyi azonban bizonyos, hogy a Földessy-család fénykora letűnt s az addig egy család kezében levő birtokok rajtuk kívül még másik három család kezére kerültek s mivel az új birtokosok közül a XV. század folyamán egyik sem lakik Földesen s ottani birtokaik kezelését tiszttartókra bízták, ettől az időtől fogva egymás után tűnnek fel a régi törzslakók között az idegenek,

10.

mint például 1469-ben H a r a n g h y Lászó,12 1480-ban G e l e y Benedek és G e l e y Imre,13 1497-ben V i n c z e Ambrus,14 1483-ban B ó n i s Bálint, B ó n i s János, G y ü r k i Ambrus, G y ü r k i Mihály, H a r a n g h y Gergely, H a r a n g h y Pál, K a n a Mihály, K e v r i m (?) György, K i s s Lőrinc, V e r e s s János.15

A Földessy-család tagjai közül F ö l d e s s y Balázs és F ö ld e s s y Mihály fiát Jánost több érdektársával együtt Guthi O r s z á g h Mihály nádor előtt Budán találjuk 1469. III. 1., ahol az Ohati-család birtokaiban leányági leszármazás révén érdekelt Vajai, Iklódy, Bezdédi és Liszkay családok megbízottjaival együttesen egyezkednek a szintén Ohati leányágon érdekelt B a j o m i Istvánnal s végül is a szóban forgó Egyek, Jákó, Ohat és Bagda nevű birtokokra nézve kölcsönösen megegyeznek.16

Két év mulya pedig F ö l d e s s y Bakó Balás az 1469. III. 1. egyezségben birtosított egyeki birtokrészt örökáron eladja 100 aranyforintért a váradi káptalan előtt 1471. V. 9. B a j o m i István István és Miklós nevű fainak.17

F ö l d e s s y Nagy Imrét meg 1480. VI. 16. Budán kelt rendeletében B á t h o r y István országbíró rendeli ki királyi embernek, hogy a szentjoghi konvent kiküldötteivel együtt Muroni W e é r András leányát Borbálát, Szigeth nevű Szabolcs vármegyei birtokba iktassák be.18

1483-ban még egyszer s utoljára rásugárzik az előkelőség fénye a Földessy-család tagjaira, mert Mátyás király 1483. febr. havában F ö l d e s s y Tamást jelöli ki személyének képviseletére abban a törvényes vizsgálatban, amelyet Muroni W e é r András panaszára Debrecenben tartottak, akinek t. i. egyik debreceni erdőőrét S z a k o l y i János és S z a k o l y i Miklós megölték,19 majd mivel ugyancsak S z a k o l y i Miklós egy másik, az ellene K á r o l y i János által indított, Miske birtok miatt támadt szavatossági perben nem jelent meg a király előtt, Mátyás király 1483. III. 3. F ö l d e s s y István küldi ki királyi embernek, hogy az egyszeri idézésekre meg nem jelent S z a k o l y i Miklóst háromszoros nyilvános kikiáltással idézze törvénybe a váradi káptalan kiküldöttjével együtt. Ezt a háromszori idézést F ö l d e s s y István a király nevében ki is kiáltotta Szakolyban, Leveleken és Kisvárdán.20

Mint fentebb már érintettem, a három új birtokos közül B a j o m i István és E s z t á r i János 1465-től kezdve, egészen a mohácsi vészig, sohasem laktak Földesen s csak P a r l a g h y György költözött oda 1500 körül. B a j o m i István, aki sógora volt a másik földesúrnak, Esztári Jánosnak, lévén mindkettőjük felesége Ohati leány, Bajomban levő földesúri kastélyát megerősítette s azt, mint várat, megtette Bihar, Békés és Szabolcs vármegyékben fekvő terjedelmes birtokai uradalmi központjának,

11.

ahová Földesen, Sápon és Szentmiklóson szerzett nagyobb birtokrészei is tartoztak.

E birtokrészek kezelői közül elsőnek H a r a n g h y Lászlót ismerjük 1469-ből,21 kinek ősei 1416-ban a Pércs és Bánk határában eső Kis-Harang nevű birtokon laktak. Ennek a fia, H a r a n g h y György, mint szintén a bajomi uradalom alkalmazottja, állandóan hatalmaskodott és sok kárt okozott a kisebb földesi nemeseknek, úgy hogy G e l e y Lőrinc kénytelen volt ellene Szabolcs vm. előtt pert indítani s a sok huzavonával járó per végül is P e t n e h á z y Mátyás alispán előtt 1489. VI. 1. kelt megegyezéssel végződött.22

Ez a H a r a n g h y László, illetve fia György és P e t h e r d y György egy Imre nevű presbiternek, aki valamelyik földesi birtokos család tagja volt, Földesen és Szentmiklóson levő birtokait közösen zálogba vették s így lettek földesi birtokosok. Majd később H a r a n g h y György az egész zálogos birtokot teljesen átadta P e t h e r d y Györgynek, ahogy ezt Literati O r o s Pál Szabolcs vármegyei alispán előtt 1546. VII. 12. kelt és a zálogösszeg felének kifizetését igazoló megegyezés bizonyítja.

De nem volt ilyen egyszerűen elintézhető az a másik súlyosabb összetűzés, amely a földesi kisebb birtokos nemesek és a bajomi uradalomhoz tartozó nemesek között 1516-ban történt.

Hogy közöttük korábban is volt valami komolyabb ellentét, azt az 1516. évi összetűzésről szóló írásból látjuk, mert hiszen ebben azt olvashatjuk, hogy előzőleg, 1510-ben szabályszerű  egyezséget kötöttek az érdekeltek egymás jogainak tiszteletben tartására s a földesi nemesek ennek az egyezségnek ellenére 1516-ban H a r a n g h y Sebestyénnek, H a r a n g h y Gergely özvegyének Ilonának és néhai S i m a i Fülöp fiának Ferencnek Félhalom nevű, Békés vármegyében fekvő nemesi kuriájokra hatalmasul rátörtek, ottani birtokukon igen nagy károkat tettek, két ökrüket és két tehenüket elhajtották és okmányaikat elrabolták.

A földesi nemesek által elkövetett hatalmaskodás miatt H a r a n g h y Sebestyén és S i m a i Ferenc a királyhoz mentek panaszra, aki azután 1516. aug. havában Budán kelt két rendeletében megparancsolja a váradi káptalannak, hogy

Bónis Dénes

Gyürki Máté     

Marton László

Bónis Kelemen

Kóródy Gergel

Nemes János

Bónis Gáspár

Kovács Imre  

Parlaghy György

Csely Mihály

Kovács Simon

Sápy Albert

Csely Tamás   

Kewrim István

Sápy István

Demeter István

Kewrim László

Szántó Benedek

Endes Miklós 

Kewrim Tamás

Szeghy Miklós

Endes Sebestyén

Lőrinczi Tamás

Szilas Miklós

Gábor Gergely

Marton András

Szőke Pál

Gyürki Gergely

Marton János  

Tamássy András

12.

Vas Benedek

Veress Péter

Vincze István és

Végh Ambrus

Vincze András

Zedechi Miklós

Vincze Benedek

földesi nemeseket idézze meg a király törvényszékére, amit a váradi káptalan a község levéltárában ma is eredetben meglevő káptalani jelentés szerint meg is tett.23

Hogy e hatalmaskodásból keletkezett per miképen végződött, annak nyomát nem találtam, de a két királyi rendeletben névszerint felsorolt földesi lakosok számából, ha azokhoz az előbbi családok leszármazóit is hozzávesszük, látható, hogy a kisebb birtokú nemesek ebben az időben már igen tekintélyes számban laknak Földesen,24 viszont már ezek a töredékes adatok is mutatják, hogy a Földessy-család birtokban maradt tagjai, illetve azok leszármazói, azután a lassanként beköltözött kisebb birtokos nemesek, a bajomi uradalom nagyhatalmú földesurai tiszttartóinak és egyéb alkalmazottjainak önkényeskedései, hatalmaskodásai és kártételei miatt lassan-lassan összefogni, szervezkedni voltak kénytelenek, mert az uradalommal szemben csak együttes fellépésükkel remélhették érdekeik megvédését és biztosítását s így voltaképen a földesi és sápi birtokrészeknek, amelyek t. i. a Bajomi és Esztári családok tulajdonai voltak, – a bajomi uradalomhoz történt csatolása tette szükségessé a többi kisebb birtokrészek tulajdonosainak az uradalommal szemben, hogy úgy mondjam, egy másik uradalom szervezését, a kisbirtokos nemeseknek községi szervezetbe való tömörülését.

Mikor történt ez a Községgé való szervezkedés, azt adatok hiányában pontosan megállapítani nem sikerült, csak annyi bizonyos, hogy ez a községi szervezet 1537-ben már megvolt.

  2. A község sorsa a mohácsi vész után.  

Az 1526-ik évben történt mohácsi vész és az utánna következő török hódoltság kapcsolatban a Habsburgok trónrakerülésével, illetve az önálló erdélyi fejedelemség kialakulásával, óriási változásokat hoztak a magyar nemzet életében.

Földes község lakosainak e zűrzavaros viszonyok között még az a külön szerencsétlenségük is volt, hogy a magyar-török-erdélyi főhatalom mindegyikének volt hatalma és főhatósága felettük s a három hatalom alá tartozó területek találkozási vonalán, mint vérhely, igen sokszor háromszorosan vették ki részüket a vér- és vagyonáldozatból s annyiszor pusztult el részlegesen, sőt teljesen, hogy isteni csodával határos megmaradása.

A mohácsi vész után, az 1526. nov. 11. magyar királlyá választott és megkoronázott Z á p o l y a János, illetve az 1526. dec. 17. magyar királlyá választott H a b s b u r g i Ferdinánd között mindjárt megindult a polgárháború, amelynek első beve-

13.

zető szakasza Tokaj várának 1527. szept. végén történt elestével csakhamar azzal végződött, hogy Z á p o l y a Jánosnak Váradra, majd a következő évben már Lengyelországba kellett menekülnie s az egész ország Ferdinánd kezére került.

1529-ben Z á p o l y a János a törökkel szövetkezik országa visszaszerzése céljából s csakhamar vissza is hódítja az elvesztett területeket, úgy hogy Ferdinánd király az 1538. febr. 24. Váradon kötött békeszerződésben kénytelen lemondani Erdélyről és az ország legnagyobb részéről, úgy hogy Z á p o l y a Jánosnak, 1540. július 18. bekövetkezett haláláig tényleges kormányzata alatt állott nehány észak-nyugati vármegye kivételével egész Magyarország.

Ez alatt az idő alatt történt Tokaj várának újabb megerősítése és állandó katonasággal való ellátása, amelynek fenntartásához a földesi nemesek is hozzájárulni tartoztak.

Z á p o l y a János halála után, az 1538. évi váradi béke értelmében az egész ország területe Ferdinánd hatalma alá volt adandó, azonban egyrészt az erdélyi főnemesség és Zápolya-párti magyar urak, főképen pedig a török szultán, semmiképen nem akartak ebbe belenyugodni s végre is 1541. után, amikor Buda várának török kézre jutásával egyszersmindenkorra vége lett annak, hogy az ország keleti és nyugati része egy főhatalom alatt egyesülhessen, – a török szultán valósággal, mint Magyarország tulajdonosa, három részre osztotta az országot: egy rész lévén az övé, második rész – t. i. Erdély a tiszai vármegyékkel – J á n o s Zsigmondé, a harmadik, 35 vármegyével (köztük Szabolcs vm. is) Ferdinándé s a szultán a két utóbbi királytól egyaránt adófizetést kötött ki és biztosított magának.25  Erre az időszakra esik C s e l y Jánosnak Földesen levő nemesi kuriájában és hozzátartozó földesi birtokaiban I. Ferdinánd király által 1549-ben történt megerősítése.26                                                                                        

Ezt a területi rendezést azonban hiába állapította meg maga az 1548. évi XIX. t.c., újra megindult a két király között a polgárháború, amely a F r a t e r György ragyogó államférfiúi tehetségével tervezett területi egység helyett végül is 1571-ben a speyeri szerződésben azzal végződött, hogy a király végleg elismerte az erdélyi fejedelemséget s így az 1526–1571-ig tartó polgárháborúk bonyodalmas korszakának befejezője az önálló erdélyi fejedelemség kialakulása lett.

A mohácsi vész után folyt polgárháborúk ideje alatt Földes község mindenkor oda tartozott, ahová Szabolcs vármegye, de e harcok hullámzásának eredményeképen kialakult egy-egy területi rendezésből ezúttal csak annak az ismertetésére szorítkozom, amely F r a t e r György idejében, illetve halála után következett be, amikor t. i. Erdélyt végleg átadták Ferdinándnak s az emiatt már előzőleg is bosszús török szultán, Erdély J á n o s Zsigmond

14.

részére leendő visszaszerzésének ürügye alatt, 1551–1552. években bosszúhadjáratot indított, amelynek legszomorúbb következménye a rettenetes pusztításon kívül a két magyar uralkodó országát ért területi veszteség lett s a tiszántúli vármegyék, köztük éppen Szabolcs vármegye is, nyugati és déli részen közvetlen szomszédságba kerültek a török fennhatósága alatt álló területekkel, úgy hogy alig pár esztendő mulva odajutott a dolog, hogy az 1552-ben behódolt Debrecen mellett török hódoltsági területek lettek 1554-ben Báránd, Derecske, Püspökladány, Szerep, Szovát biharmegyei és Hort, Kaba, Nádudvar, Szentmargita, Szoboszló, Sziget, Tetétlen szabolcsmegyei, majd 1555-ben újabb helységek és pedig Andaháza, Ebes, Kovácsi, Köteles, Rábé, Torda, Szentmiklós és Udvari biharmegyei, illetve Böszörmény, Csege, Egyek, Hegyes, Szentmiklós, Újváros szabolcsmegyei községek.27

Földes község ezekben az időkben, illetve pontosan 1552-ben szintén török hódoltság alá került, ez a behódolás azonban egyelőre csak bizonyos évi adófizetést jelenthetett, mert ahogy ezt más adatokból pontosan megállapíthatjuk, a község lakóinak sem belső élete, sem a vármegyéhez való viszonya semmit nem változott. ami pedig a török közigazgatás bevezetése után, az 1582. évben szinte máról-holnapra megszűnt, ahogy ezt Szabolcs vármegye jegyzőkönyveiből pontosan megállapíthatjuk.

Mielőtt azonban Szabolcs vármegyének s benne Földes községnek a három főhatalomhoz való viszonya végleges kialakulását tovább fejtegetném, itt kell megemlíteni egy borzalmas gyilkosságot, amely Földes község lakosait éveken át izgalomban tartotta – s ismertetni azokat az eseményeket, amelyek szorosan a község történetére tartoznak, de amelyek viszont azt is mutatják, hogy az említett időpontig a községnek, illetve lakosainak a magyar államhatalomhoz való viszonya semmit sem változott.

Az történt ugyanis 1549-ben, hogy B a l o g h Pál, B o d ó Balázs, B o d ó Jakab, B o d ó János, B o d ó László, D a n c s Albert, D a n c s Kristóf, F o d o r András, F o d o r Benedek, Fodor György, Fodor Márton, Fodor Mátyás, Fodor Pál, G á s p á r Balázs, K ó r o d y Péter, M a r t o n Benedek, L i p ó t h Gergely, L i p ó t h György, L i p ó t h István, N a g y Lukács, N a g y Péter, S a s István, S z é k e l y Sebestyén, S z é k y Bertalan, S z ö l l ö s i György, S z ö l l ö s i Imre, S z ö l l ö s i Péter, T o p a Benedek, T ó t h Gergely és Z á d o r i Lőrinc nevű sápi nemesek az említett S z ö l l ö s i Györgynek N a g y Bertalan és E n c h e d i László nevű jobbágyaival együtt – nem tudni mi okból – a földesi határban, a Várdyhalom gátjának nevezett területen, saját földjén békésen szántogató S z i l a s Imrét, S z i l a s Miklósnak a fiát megtámadták, kegyetlenül meggyilkolták, ekéjét elvették, 10 ökrét elhajtották és így 400 forintnál nagyobb kárt okoztak.

15.

A borzalmas bűntény miatt az atya, S z i l a s Miklós, továbbá a meggyilkoltnak unokatestvérei, sógorai és rokonai: B e r n á l d Tamás, G á b o r András, G á b o r Péter, G e l e y Simon, P a r l a g h y György, S á p y László, S z a b ó Péter, S z e g h y György, S z e g h y Jakab, V a s Antal és V e r e s s Benedek, mindannyian földesi nemesek, feljelentést tettek U j l a k y Lőrinc győri püspöknél, a király helytartójánál, aki azután Pozsonyban 1550. V. 6. kelt rendeletével megparancsolja az egri káptalannak, hogy az előbb felsorolt sápi nemeseket és a két jobbágyot a királyi kúria előtt tartandó tárgyalásra, személyes megjelenésre idézze meg.

Hogy ez az idézés megtörtént, azt a község privilegiális ládájában található eredeti idézőlevél bizonyítja. A tárgyalás azonban aligha tartatott meg s a bűnös sápi nemesek aligha vették el érdemelt büntetésüket, mert Szabolcs vármegyének l550. évi jegyzőkönyvében olvasható feljegyzés szerint V e r e s s András földesi nemes tiltakozását jelenti be s kéri írásba foglaltatni Szabolcs vm. közgyűlésén, amiatt, hogy Sáp és Földes közönsége (communitas) között a S z i l a s Imre halála miatt indított pert, a rokonoknak egymás között történt megegyezése alapján, – ami akkor divatban volt s a legtöbb bűnper így intéződött el, – a vármegye törvényszéke előtt abbahagyták 28

Ugyanebben az évben, vagyis 1550-ben egy másik tiltakozást is jelent be Szabolcs vm. közgyűlésénél D e m e t e r Tamás földesi nemes amiatt, hogy a Kabán lakó kir. kincstári tiszt a földesi nemesek marháit Földes helység területéről hatalmasul Kabára elhajtatta s ugyancsak ő perli K u n Máté földesi lakost azért, hogy unokatestvéréről, K u n Ambrusról azt állította, hogy az nem nemes.29

Az 1550. év kora tavaszán a földesi és sápi nemesek között lappangó ellenségeskedés újabb verekedésben robbant ki. Az eset úgy történt, hogy mikor a földesi nemesek Sáp és Földes között fekvő – úgy látszik vitás – földre kimentek, ugyanakkor a sápi nemesek is ott lévén, a föld miatt összeverekedtek s T o p a Péter sápi nemes buzdítására a földesieket elkergették. Akkor a sápi nemesek megesküdtek, hogy mindhalálig nem engedik jussokat s elhatározták, hogy a király törvényszéke elé viszik az ügyet. Mivel pedig a költségekre pénz kellett, T o p a Péter utasítására embereket választottak a pénz összegyűjtésére. Mikor azonban a pénzgyűjtő emberek T o p a Péter javaiból is részt kértek, To p a Péter ellenállott s nem akart pénzt adni. Ebből újabb verekedés támadt s végül is T o p a Péternek Földes helység szabad földjéről jószágait elhajtották.

A Szabolcs vm. törvényszéke elé idézett pénzgyüjtők : F o d o r Pál, K ó r o d y Péter és S z é k y Sebestyén sápi nemesek tagadták azt, hogy ők T o p a Pétert megverték vagy ne-

16.

mesi kuriájára törtek volna, ellenben bizonyítani kívánták, hogy a földesi nemesek ellen a határkérdésben kezdett perújításra szükséges pénz előteremtése céljából Földes helység határában fekvő szabad földről jogosan hajtottak el jószágokat.

Ez a határkérdésben indult újabb per tényleg szerepel Szabolcs vm. jegyzőkönyvében, amennyiben I. Ferdinánd király a perújítást 1550. július 21. megengedte s a királyi kúria előtt a földesiek esküje alapján eldöntött határper végrehajtása rendjén az új határdombok kijelölésére és megállapítására B a j o m i Benedek földesúr volt a két község választott bírája.

A határdombok kijelölésénél a sápiak ismét különbféle kifogásokkal állottak elő s újra a vármegye elé került az ügy, ahol azonban a vármegye törvényszéke azzal az indokolással, hogy mivel 30 holdnál jóval nagyobb területről van szó s így a vármegye törvényszéke az ügyben illetékes bíró nem lehet, a határkérdés ügyét véglegesen befejezte.30

E nagyobb és jelentősebb ügyeken kívül az 1550–1551. évek folyamán a következő földesi nemeseket találjuk Szabolcs vármegye törvényszéke előtt kisebb-nagyobb perekben és zálogosítási ügyekben, igen sokszor a per tárgyának megemlítése nélkül:

1550-ben H a r a n g h y Farkas és rokonai; G e l e y Gáspár, G e l e y Simon, E s p á n Antal, Csiga Mátyás, Csiga Péter, P a r l a g h y György perelnek G e l e y Pál özvegyével, B e r n á l d György és B e r n á l d Tamás testvérekkel,31 továbbá P e t e r d y György, V e r e s s Benedek és V a s Antal perlik D e m e t e r Tamást jobbágyok visszaadásáért,32 majd ugyancsak jobbágyvisszaadási pere van S z e n t m i k l ó s s y Bálint leányának, Ilonának C s e f f y Tamás feleségének C s e f f y János, G e l e y Simon, V e r e s s András és H a r a n g h y János földesi lakosokkal,33 végül C s e f f y Tamás Szentmiklóson levő részbirtokát zálogba veti M á r t o n András fiainak.:34

1551-ben pedig G e l e y Simon perli B e r n á l d Tamást, S z e g h y Györgyöt és S z e g h y Jakabot,35 majd a N a g y Balás sápi lakos által néhai S e m l y é n i Balás részére elzálogosított földesi birtokot, S e m l y é n i Balás fia, Gáspár V er e s s Andrásnak, a földesi bírónak továbbadván zálogba, a birtokot a vármegye V e r e s s Andrásnak ítéli oda,36 végül  M á rt o n Pétert és G e l e y Simont – nem tudni miért – Szabolcsmegye törvényszéke 4–4 forint bírságra ítéli.37

A török által megindított bosszuló hadjárat idejétől kezdve, illetve a földesieket illetőleg 1552-től kezdve egészen 1571-ig, tehát a speyeri szerződés megkötésének időpontjáig Szabolcs vármegye jegyzőkönyveiben semmi nyoma nem található Földes, Sáp és más Szabolcsmegye déli részén fekvő községnek, ami nyilván azt mutatja, hogy a török pusztítás és behódoltatás következtében Földes, Sáp és Szentmiklós községek részben elpusztultak,

17.

de mindenesetre kiestek a magyar uralmat jelentő vármegyének a joghatósága alól. Hogy Földes és Sáp községek nem pusztultak el, csak erre az átmeneti időre török uralom alá kerültek, azt bizonyítja az a körülmény, hogy mikor az 1571. évi speyeri szerződés alapján újra visszaállt a rend és a három főhatalom területi kérdései rendeződtek, a földesi és sápi nemesek 1571-ben egyszerre újra tömegesen jelennek meg és szerepelnek Szabolcs vármegye jegyzőkönyveiben, viszont Mezőszentmiklós község anynyira elpusztult, hogy az 1549-ben 43 portát számláló községből 1555-ben a királyi adószedők, dicatorok rajta csak 3 portát találtak.38

Szabolcs vármegye az erdélyi fejedelemség végleges megalakulásának idejében is Ferdinánd király országához tartozott és az 1555. febr. 2. tartott tordai országgyűlésen, ahol az erdélyi fejedelemséget visszaállították, a többi tiszántúli nemesekkel együtt csak azért csatlakoztak az erdélyiekhez, mert Ferdinánd királytól semmiféle segítséget nem remélhettek és félő volt, hogy a török hadjárat teljesen elpusztítja a török szultán és az erdélyi fejedelem területe között fekvő hét tiszai vármegyét.

A speyeri szerződés azután a hét vármegyét ismét visszaadta a magyar királynak s bár Szabolcs vármegye egy része 1552-től kezdve már török hódoltság alatt állott, 1571. után visszaállott a régi rend és a földesi és sápi nemesek, illetve a Szabolcs vármegyéhez tartozó többi községek is visszakerültek a vármegye joghatósága alá.

Sajnos, ez az állapot sem tartott sokáig, mert az 1582-ben bevezetett török közigazgatás újra teljesen elszakította Földes és Sáp községeket a magyar király uralmát jelentő Szabolcs vármegyétől.

Már a speyeri szerződés megkötése előtt, 1570-ben súlyos összeütközésbe került Földes és Sáp község nemes közönsége Szabolcs vármegyével. Hogy erre mi szolgáltatott okot – sajnos nem jegyezte fel a megyei nótárius, csak annyit volt kénytelen megörökíteni, hogy T é t h y István alispán elégtételt és igazságszolgáltatást ígér a Földesen és Sápon saját nemesi kuriáikban lakó nemeseknek, akiket házaikban és nemesi kuriájokban az ő hivatalos közegei valósággal kifosztottak.39

Hogy pedig 1571-ben a régi magyar uralom alatti állapot tért vissza teljes egészében, annak igazolásául hadd soroljam fel azokat a jogeseteket, amelyek a földesi és sápi nemeseket Szabolcs vármegye törvényszéke és közgyűlése elé vitték 1582-ig.

Megbízottakat, tejhatalmú képviselőket s mai értelemben vett ügyvédeket vallanak:

1571-ben Veress Benedek és Topa András földesi ; L i p ó t h János, B o d ó Ambrus, S z e g h y Péter sápi; Szabó András, Tóth Illés, Thury János felesége, Ilona

18.

földesi; P a r l a g h y György, H a r a n g h y Benedek, S z e g h y György, T o r d a y Gergely felesége, Szeghy Margit földesi lakosok ;40

1572-ben Topa Antal földesi lakos 41 és

1578-ban P a r l a g h y György leánya, Zsófia, F ö l d e s s y Gáspár özvegye és F ö l d e s s y István özvegye, Perkedy Erzsébet.42

Különbözö hatalmaskodás, verekedés és birtokháborítás matt perlekednek:

1571-ben E s p á n (Ispán) Márton felesége, S z e n tm i k l ó s s y Margit perli C s e f f y István és C s e f f y Sebestyén szentmiklósi lakosokat jobbágya visszaadásáért;43

T h o r d a y Gergely és felesége, S z e g h y Marga valami vérontásért perlik E s p á n Lőrincet és fiát, Gáspárt;44

1572-ben H a r a n g h y Mihályt perli T o p a Péter sápi lakos azért, mert feleségének a kezét eltörte ;45

T h u r y János azért perli D e m e t e r Tamást, mert ez az ő feleségét, Ilonát, mikor az háza körül, a saját kuriáján kertet csinált s azt kötéllel méregette, megfogta, megverte, töle a kötelet elvette és rútul szidalmazta. E váddal szemben Dem e t e r Tamás azzal védekezett, hogy az a föld, ahol T h u r y Jánosné kertet akart csinálni, az övé volt s ő csak a sajátját védelmezte. A törvényszék tehát T h u r y Jánosnét annak bizonyítására utasította, hogy a föld az ő jogos tulajdona;46

P a r l a g h y György szentmiklósi jobbágyának visszaadásáért perli C s e f f y Istvánt és C s e f f y Sebestyént; 47

1573-ban S á p y László 25 forint adósságért perli Kállai L ö k ö s Ferencet;48

1574-ben H a r a n g h y János özvegye perli P a n a s z i György földesi lakost azért a 6 ökörért, amelyeket Kelemen nevű szolgájával hatalmasul elhajtatott;49

1578-ban özv. F ö l d e s s y Istvánné P e r k e d y Erzsébet fiának, Gáspárnak a megöléséért perli S z u n y o g h Gergelyt és S z u n y o g h Istvánt a megölt Gáspárnak özvegyével, P a r l a g h v Zsófiával együtt ;50

1582-ben Haranghy János fia, Pál és Haranghy Tamás perlik Szabó Andrást, továbbá Gábor András özvegye, Ilona és G á b o r Baltazár perlik S z a b ó Jánost kisebb birtokháborítás miatt.51

Birtokpereket, örökösödési és zálogváltási pereket folytatnak:

1571-ben P a r l a g h y György M a k a y Literati Illés, Bihar vm. törvényszékének jegyzője ellen a S o l y m o s s y Jánosnak elzálogosított szentmiklósi birtokrész visszaadása iránt, melyet S o l y m o s s y János özvegye, B a j á n h á z y Anna,

19.

később D i ó s z e g h y Andrásné tovább adott zálogba M a k a y Illésnek;

1573-ban újabb perbehívása M a k a y Illésnek a birtok visszaadása iránt, amikor B a j á n h á z y Anna tejhatalmú megbízottjának az urát nevezi meg.52

1582-ben S z e g h y György felszólíttatja H a r a n g h y János özvegyét, B o l t h y Dorottyát és fiát, Pált annak a Földesen levő egy nemesi teleknek a visszaadására, amelyet néhai G e l e y Péter felesége, Katalin néha H a r a n g h y Andrásnak elzálogosított.53 Ezt a pénzzel való úgynevezett megintést tényleg végrehajtotta a Földesen lakó A p a g y i Miklós szolgabíró Mezöszentmiklóson lakó sáfárjával, N a g y Gergellyel.

A felsorolt és tárgy szerint is megnevezett pereken kívül a következő perbehívások, illetve idézések találhatók Szabolcs vármegye jegyzőkönyveiben az 1571-1582, évekről a földesi lakósokat illetöleg:

1571. évben H a r a n g h y Benedek, H a r a n g h y Bálint, Csiga Mátyás és T h u r y János idéztetik D e m e t e r Tamást, F ö l d e s s y Lászlót és F ö l d e s s y Pétert;

V e r e s s András (valószínüleg mint bíró) idézteti K ov á c s Pétert, S á p y Benedeket, S á p y Lászlót, S z a b ó Andrást, T ó t h Ambrust és T ó t h Illést;

T h o r d a y Gergely idézteti H a r a n g h y Mihályt és T o p a Pétert;

H a r a n g h y Benedek idézteti G á b o r Andrást;

S z a b ó András idézteti V e r e s s Andrást;

F o d o r Pál idézteti S z e g h y Györgyöt és J a n ó Gáspárt;

G e l e y Simon idézteti N a g y Barnabást, K o v á c s Gergely özvegyét, K o v á c s Pétert és    F ö l d e s s y Tamást;54

1572-ben S á p y László idézteti G e l e y Simont, F ö ld e s s y László idézteti V é g h Lászlót, D e m e t e r László idézteti K ó r o d y Pétert, P a n a s z y András idézteti S z a b ó Pétert, F ö l d e s s y Nagy Barnabás idézteti F ö l d e s s y Lászlót, J a k a b f i Tamás idézteti  V e r e s s Andrást;

K o v á c s Péter, V á n y i Simon és J a n ó Gáspár idéztetik F ö l d e s s y Lászlót; 55

1573-ban P a r l a g h y György perli M á r t o n Sebestyént, S z e g h y Györgyöt és V e r e s s Benedeket, D e m e t e r Balás idézteti S z a b ó Andrást 56

1574-ben G e l e y Imre idézteti V e r e s s Andrást;57

1575-ben A g á r d y Péter özvegye, H e r p a y Borbála perli H a r an g h y Gáspárt;58

1578-ban Panaszy Ambrus perli Szeghy György fiát, Gáspárt,59

20.

végül utoljára hagytam P a r l a g h y Györgynek, mint felperesnek, D e m e t e r Balázs által 1573-ban véghezvitetett s M á r t o n Sebestyén, S z e g h y György és V e r e s s Benedek alperesek ellen történt idézését, amelynél a per tárgya így van megjelölve: kötbér: vinculum. Sajnos, e per lefolyását a jegyzőkönyvekben hiába kerestem s így nem dönthető el, hogy a községgel szemben való egyetemleges vinculum-ról, vagy pedig egymás között kötött szerződés vagy egyezség kötbéréről van-e szó? Az azonban kétségtelen, hogy a kötbér vagy vinculum, mint ami a Z á p o l y a János király 1537. évi oklevelében a községi joghatóság első és egyetlen biztosítékát, garanciáját képezte: ismeretes jogi formula volt a földesi nemesek között, bármelyik vonatkozásban tekintjük.60

Mint fentebb már említettem, Szabolcs vármegyének s vele együtt a 6 más tiszai vármegyének az ország felett rendelkező három főhatalomhoz való tartozandósága a szinte állandóan tartó háború pillanatnyi eredményétől függött s mivel ez a terület 1552–1570-ig a legborzalmasabb török-tatár pusztítások színtere volt, a község hovatartozandóságát legtöbbször meg sem lehet állapítani.

Hogy maga Földes község nem jutott Szentmiklósnak szomorú sorsára, azt a felsorolt adatokból biztosan következtethetjük, de egykorú bizonyságunk is van reá B a j o m i István 1555. IX. 17. tett végrendeletéből, amelynek tanúi V e r e s s András, T h o r d a y László és B e r n á l d Péter servitor, földesi lakosok, illetve D e m e t e r presbyter, bajomi plébánus.61

Ugyancsak szerencsésen úszta meg az 1566. nov. 19. körül esett borzalmas török-tatár pusztítást is, amelynek legszomorúbb következménye az volt, hogy a török ezrével hajtotta rabságra Szolnokra a védtelen lakosságot.62

Még 1572-ben is, amikor Miksa király az utolsó Bajomi örököst, B a j o m i Zsófiát, özv. P á s z t o h y Jánosnét a bajomi várhoz tartozó uradalom nagykiterjedésű birtokaiba, köztük Földes, Ladány, Mezőszentmiklós, Csege, Nádudvar, Sáp, Angyalháza stb., birtokába beiktatta, a beiktatás helyszíni teljesítésére kirendelt királyi és káptalani emberek a töröktől való félelem miatt és azért is, mert a nevezett birtokok ekkor már török uralom alá tartoztak, nem mertek eljönni, hanem a beiktatást Egerben tartották meg. 63

Még zavarosabbá teszi a helyzetet éppen Földest és Sápot illetőleg a hatalmas földesúri családnak, a Bajomiaknak a két magyar főhatalommal szemben elfoglalt álláspontja. Mert amíg a család férfi tagjai, a családnak 1566. körül történt kihaltáig, szinte a leghűségesebb Z á p o l y a János pártiak voltak s még Izabella királyné is megnyugtatja kedvelt hívét, B a j o m i Istvánt 1557. jan. 31. kelt levelében arról, hogy az E s z t á r i

21.

János magvaszakadtával a közöttük létrejött kölcsönös öröklést biztosító okirat alapján reá szállott jószágokat számára, mihelyt Várad a kezére kerül, biztosítani fogja;64 már a család utolsó nőtagja Miksánál, a magyar királynál keres támogatást és szerez donatiót az ősöktől öröklött saját birtokaira.65

Az 1571. évi speyeri békekötés azután egy időre véget vetett a bizonytalan helyzetnek s amint láttuk, 1582-ig visszakerült Földes is a vármegye joghatósága alá a magyar király uralma alatti területen, mindezt azonban felforgatta az 1582. bevezetett török közigazgatás, amely szerint Földes, Sáp és Mezőszentmiklós a török uralom fennhatósága alá kerültek,66   úgyannyira, hogy mikor az Enyingi Török János és Szakolyi Miklós között Nádudvar, Szoboszló, Hegyes és Téglás zálogos birtokokért folyt per befejeződött és az ezekben a községekben fekvő birtokokat a pernyertes Enyingi T ö r ö k Jánosnak át kellett volna adni, még Szabolcs vm. deputatusai sem mertek elmenni Szoboszlóra és Nádudvarra, hanem Kállóban történt az átadás a törököktől való félelem miatt 1588-ban.67

Az országos levéltárban levő dicalis összeírások 1589-ben még fennálló községeknek, illetve városoknak említik Böszörmény, Dorog, Hadház, Csege, Kaba, Nádudvar, Mezőszentmiklós, Ladány, Szoboszló, Tetétlen, Újváros és Vámospércs községeket, de már 1596-ban csak Böszörmény, Csege, Egyek, Hort, Kaba, Nádudvar, Ladány, Mezőszentmiklós, Szoboszló, Tetétlen, Vid és Vámospércs községeket ismerik, de minden bizonnyal megvolt még Földes is, csakhogy – mint nemes telkekből álló község – nem szerepel az összeírásokban.68 A mezőkeresztesi csata után bekövetkezett hihetetlen. mérvű pusztítások alatt aztán a felsorolt községek is elpusztultak és 1600-tól kezdve Szabolcs vm. déli része annyira elhagyott hódoltsági terület, hogy az adószedők meg sem próbálták az adók beszedését és ettől az időtől kezdve egyetlen egy adatunk sincs Földes községről, vagy annak lakosairól, azokat leszámítva, akik Debrecenbe költöztek 1582. után69 amiből azt kell következtetnünk, hogy Földes is elpusztult, régi lakosai elszéledtek. Ugyanezt látszik bizonyítani az a fejedelmi donáció is, amelyet 1583-ban B á t h o r y Zsigmond erdélyi fejedelem adott P a k s y Jánosnak az elpusztult földesi és szentmiklósi birtokokra s mikor 1615-ben a Bajom várához tartozó községek felsorolásánál Egyek, Nádudvar, Ladány és Szentmiklós községek nevei között Földes nevével újra találkozunk, a régi birtokos nemesek közül hírmondónak is alig találunk egynehányat.

22.

     3. Községek, falvak keletkezése és fejlődése 1526-ig   

Magyar községeinkről, falvainkról, mint szervezett közületekről, egészen a XIX. század elejéig országos törvényeinkben még közvetve sem találunk adatokat, ellentétben a szabad királyi és úgynevezett rendezett tanácsú városokkal.70

A kiváltságok alapján szervezett városokkal szemben a faluk (villa) hosszú századokon át alig voltak egyebek, mint egyszerű szálláshelyek, amelyek nem mint együttlakásra szervezkedett emberek által alkotott közületek, hanem csak mint lakó helyek, tartózkodási területek jöhetnek figyelembe.

Ezeken a lakó helyeken élő kisebb-nagyobb embercsoportok jelentették a falut vagy községet, amelyből tíz ilyen villa tartozott Szent István király törvénye szerint egy templomot építeni, illetve egy egyházat alapítani,71 ahova a templomtól távoleső falvakból legalább egy embernek el kellett mennie pálcával minden vasárnap és ünnepnap az istentiszteletekre.72

Ebből azt lehetne következtetni, hogy ez a pálcás ember volt a falunak mai értelemben vett bírája vagy előljárója, de ennek ellentmond az az 1092. évi törvényes rendelkezés, mely szerint az egy egyházhoz tartozó villákban lakóknak, erkölcsrendészeti vagy tolvajsági, családi és egyéb apróbb ügyeiben a pap, a kanonok volt a bírója.73

A nomád élethez szokott magyarság megtelepítésére és állandó lakáshoz kötésére szolgált kétségkívül az a rendelkezés, hogy a saját egyházukat odahagyó falusiak visszakényszerítendők oda, ahonnan ejöttek74 és az a rendelkezés kapcsolatban azzal, hogy a bíró által elítélt nemes, ha fizetni nem tudott, megborotvált fejjel és megkötözve, verés mellett a falu piacán hordoztatott végig, azt mutatják, hogy nemesek és parasztok vegyesen éltek együtt a falvakban s a XI. század végén már a piactartás és a piacon való megszégyenítésnek, mint a közmegvetésnek kitevő büntetési nemnek az alkalmazása, határozott jelleget kölcsönöznek a falvaknak.75

Ez a helyzet lassanként megváltozik s a nemes urak különválva a jobbágytömegektől, rendszerint az egyház, a templom közelében építtetnek maguknak házakat, díszesebb épületeket s ezekből a nemesi udvarokból, nemesi kuriákból intézik vagy intéztetik jobbágyaikkal gazdasági dolgaikat, viszont a jobbágyok megmaradnak a falvakban, amelyek rájuk nézve nem valami szervezett községet, hanem csak a munkahelyeket jelentették, úgyannyira, hogy míg a nemes embernek a házába, illetve abba a faluba, ahol nemesi kuriája volt, még maga a király sem szállhatott be, hacsak a tulajdonos előzetesen meg nem hívta,76 addig a jobbágyokat földesura arra a birtokára vagy falujába költöztette, rendelte, ahova éppen akarta. Erre jellemző az a kétszáz

23.

évvel később, 1495-ben hozott országos törvény, hogy az elköltöző jobbágyok házaikat, épületeiket, kerítéseiket és a földben levő fákat 100 aranyforint büntetés terhe alatt nem vihették magukkal. Ez a büntetéspénz a földesurakon is megvehető volt.77

A lakosság szaporodása és a mezőgazdasági viszonyok alakulása a földesurak óriási terjedelmű birtokain, egyes vidékeknek a földművelés és állattenyésztés szempontjából való kiválasztódása és a viszonyokkal ismerős munkás népség biztosítása lassanként magukkal hozták a falvak lakosságának állandósutását s mivel magának a földesúrnak is érdekében állott, hogy birtokain, falvaiban rend legyen, a legtöbb faluban ezt úgy oldotta meg, hogy egy tisztet állított a falu élére, vagy pedig a faluban lakó jobbágyok közül nevezett ki egyet majorosának, gazdájának vagy intézőjének, villicus-ának78

Ez a megbízatás azonban még 1411-ben sem jelentette a mai értelemben vett falusi bírói tisztet, – hiszen a jobbágyoknak minden ügyében maga a földesúr, illetve tisztje volt az egyetlen bíró, az 1405. évi X. t.-c.-ben országos törvényben is megállapított földesúri bíróság vagy úriszék útján, – legfeljebb azt jeleni, hogy országos törvény ekkor ismeri el a földesuraknak a falvaik élére állított villicusait, majorosait, bizonyos hatósági ügyekben közreműködő szerveknek, amennyiben a katonák által okozott károk megbecsülése, nemeseknek a főszolgabíró előtt tett saját esküjökkel, parasztoknál pedig ugyancsak a főszolgabíró előtt a falu villicusának és két szomszédjának az esküjével történt.79

Az 1435. évi törvényekben kezd kifejezésre jutni a falusi villicusoknak a mai értelemben vett falusi bíró jellege, akinek nem csak joga, hanem kötelessége az adósságért és kihágásokért szabályszerűen elítélt kereskedőt, vagy faluról-falura járó kupeceket börtönre vettetni s ezért a munkájáért, illetve hivatali eljárásáért a maga részére 12 dénárt hajthat be a peres feleken.

Hogy pedig ebben az 1435. évi 16. t.-c.-ben minden kétséget kizárólag a falusi villicusról van szó, azt maga a törvény magyarázza meg, mert ha a bebörtönzést maga a földesúr, vagy az általa állított tiszt végezte, akkor az ezért 40 dénárt, ha pedig a villicus végezte, ez 12 dénárt szedhetett magának. Ebből a törvényes rendelkezésből azután azt is megtudjuk, hogy miért nevezték később a villicust, a majorost bírónak (iudex). A földesúr vagy az általa a falu élére állított tiszt (officialis) joga és kötelessége volt a jobbágyok dolgában való ítélkezés, a bírói tiszt (judex), ahol pedig ilyen tiszt vagy bíró nem volt, ott a bíróitisztet a földesúr megbízásából a villicus, a majoros végezte s így lett villicusból judex, a majorosból falu bírája.80

A falu villicusának azonban – bár a fenti törvény bizonyos mérvű jogot biztosít –, még a század második felében sincs valami kialakult jogi helyzete. Az a körülmény ugyanis, hogy az

24.

1486. évi 41–43. t.-c. szerint a bíró a királyi tizedszedők munkájában segédkezik és ezért a szolgálatért ő maga a tized fizetése alól mentesíttetett, azután, hogy a plébánusnál megszálló tizedszedőknek két étkezést, két véka zabot, két kalácsot vagy kenyeret és két pint bort tartozott szolgáltatni,81 viszont ha a tizedszedők a gabonacsomókat, kereszteket gyanusoknak találták s a jobbágy esküjével meg nem elégedve, azokat felhányatták s ha mégis a jobbágynak lett igaza, ennek joga volt az okozott kárért a tizedszedőnek a lovát egyszerűen elvenni, (ezért a tizedszedőknek a csomók széthányása előtt lovaikról le kellett szállniuk és a lovakat a jobbágy udvarára bekötni), az a körülmény tehát, hogy a jobbágy minden hatósági beavatkozás nélkül ilyen egyszerűen maga intézte el az ügyét a tizedszedőkkel, azt mutatja, hogy a községi bírónak 1486-ban még azt a hatáskört sem biztosítja a törvény, hogy a saját falubelijei és a tizedszedők között felmerült vitás kérdéseknél jelen lehessen.82

És csak később, egészen a XV. század végén lesz a villicus a falu lakosai érdekeinek képviselője, amikor 1495-ben a tizedszedők a gabonacsomók, illetve keresztek kifogásolása esetén a villicusoknak, vagy falusi bíráknak a jelenlétében eskethették meg a jobbágyokat s ha ebben nem bízva, a csomókat fel akarták hányatni, ami esős időben nem volt szabad, előzőleg a villicusok vagy falusi bírák kezébe tartoztak egy forintot letenni, mely összeg, ha a jobbágyoknak lett igaza, azoknak volt adandó. 83

Ebben a törvényben van először a villicus bírónak nevezve. Még határozottabban domborodik ki a falusi bírónak, aki eddig mint a földesúr érdekeinek a képviselője jelentkezik, – a falu lakosainak érdekében 1498-ban törvényesen megállapított kötelessége, amely szerint a tizedszedés idejének közepedtekor tartozott az esperest értesíteni, egyszersmind tudatni a tizedszedőkkel, hogy 12 nap alatt jelenjenek meg. Ha azután a kitűzött 12 nap alatt a tizedszedők nem jelentkeztek, a tizedelést maga a bíró végrehajtotta s a tizedeket kint hagyták a mezőn. Mikor aztán a tizedszedők megjöttek, a bíró tartozott a kint hagyott tizedeket a jobbágyokkal összeszedetni, azonban nem ingyen, hanem a tized tizedéért; ha pedig a tizedszedők a távollétükben a bíró által végzett tizedeléssel megelégedni nem akartak, a bírót megeskethették, azonban a bíró esküjével megelégedni tartoztak, de viszont a bíró ebben az esetben nem tartozott az összehordatásról gondoskodni, hanem arra a tizedszedőknek saját költségükön kellett embereket felfogadni.84

Ime így alakult át hosszú századokon át a földesúr gazdasági érdekeinek képviseletére az egyes falvak élére állított majoros vagy villicus, a saját falujában lakó jobbágytársainak érdekeit képviselni és megvédeni hivatott bíróvá.

Arra, hogy a földesúr által a falu élére állított majorost vagy

25.

bírót mikortól kezdve választották saját jobbágytársai, semmiféle adatot nem találtam, az a körülmény azonban hogy a Dózsa György-féle szomorú emlékű parasztlázadás után, 1514-ben hozott törvény a lázadásban résztvevő parasztok és azok testvéreinek leszármazóit azzal is büntetni akarta, hogy közülők senki bíróvá vagy esküdt polgárrá saját falujában, vagy más jobbágyok kebelében soha megválasztható ne legyen, – nyilván mutatja, hogy az a későbbi gyakorlat, mely szerint a jobbágyközség a földesúr által ki jelölt három egyén közül maga választotta meg bíróját, már 1514. előtt gyakorlatban volt, továbbá, hogy az egy faluban élő jobbágynépség bizonyos házi, gazdasági apróbb belső ügyeiben a bíró a mellette levő esküdtekkel intézkedési joggal bírt.85

A jobbágyközségek és faluk bírói intézményének s átalában a jobbágyközségek kialakulásának további kérdéseit – bármilyen érdekes és kívánatos volna tárgyalásuk, már csak azért is, mert meglehetősen ismeretlenek –, ezúttal mellőznöm lehet, mert Földes község, mint a XIII. században már állandósult néptartó hely, a mohácsi vész idején, 1526. körül olyan községi életre berendezett közület formájában jelentkezik, amelynek mint községnek a szervezete, ha szinte azonos is a jobbágyközségek szervezetével, de amely szervezetnek a létrejötte és kialakulása már semmiképen sem azonos a jobbágyfalvak és községeit fentebb vázolt fejlődésével, hanem sokkal inkább a mezővárosoknak már 1405-ben kialakult szervezetével,86 amelyet azonban nem a szokásos királyi privilegium szabott meg, hanem a földesi nemesek saját jogalkotó ereje és akarata hozott létre.

      4. Földes községi szervezetének kifejlődése.      

A jobbágyközségek vagy faluk fentebb vázolt fejlődésére vonatkozó történelmi adatok mellett a kisebb birtokú nemesek és földesurak lakóhelyéül szolgáló községek vagy falvak alakulására, fejlődésére, vagy éppen helyi hatóságokká történt szervezésére a rendi alkotmány ideje alatt semmiféle törvényhozási intézkedést nem találunk.

Azok az adatok ugyanis, amelyek a szabad királyi városok és mezővárosok jogviszonyairól 1342. évtől kezdve feltűnnek a magyar törvénytárban, annak ellenére, hogy az említett két várostypus mellett 1405-ben a villae liberae, tehát szabad községek vagy falvak is felemlíttetnek, mint harmadik typusa a lakott helyeknek, ezek alatt a szabad falvak és községek alatt azonban határozottan a királyi kiváltság alapján, vagy éppen a törvényhozás által megállapított szervezetű mezővárosok értendők.87

Felmerül tehát az a kérdés, hogy milyen helyzetben és milyen viszonyban voltak lakosaikkal azok a községek (villák), amelyekben – mint Földesen is – csak nemes emberek laktak

26.

s akikre, mint nemesekre, még ha szabad királyi városokban vagy mezővárosokban laktak is, semmiféle közületnek a joghatósága ki nem terjedt, hanem csak magának a királynak és csak később, 1486. óta helyeztetett minden nemes, kivétel nélkül, az illetékes vármegye joghatósága alá.

A magyar nemesek ilyen mérvű egyéni szabadsága mellett tehát szó sem lehet arról, hogy a nemesek valamely helyhatósági szervezet kötelékébe kényszeríthetők legyenek, nem csak, hanem a királyi kiváltsággal bíró királyi városok helyi szabályai még 1645-ben is csak annyiban ismertettek el, amennyiben azok a nemesi kiváltságokkal ellentétben nem állottak.88

A nemesek lakóhelyéül szolgáló helyek vagy birtokok tehát még olyan értelemben sem falvak vagy községek, egészen a török uralom idejéig, mint a jobbágyközségek, mert hiszen ezeknél a földesúr részéről alkalmazott külső kényszerítés és az együttélésre szorított lakosok egyformán közös érdekeinek belső kényszere, ha lassú fejlődés után is, de mégis megteremtették a községi hatóság alapelemeit és a közigazgatási berendezkedés megnyilvánulási formáit.89

A nemesek lakóhelyéül szolgáló s inkább kuriáknak, mint falunak vagy községnek nevezhető helységeknél a külső kényszer magával a nemesi kiváltsággal állott ellentétben; a belső kényszer pedig a legtöbbször több vármegye területén birtokos nemeseknél, a legritkább esetben hozott létre olyan érdekközösséget, amely egy és ugyanazon helyen, birtokon vagy faluban eredményezett volna helyi hatósági berendezkedést.

Földes és Sáp községek azok közé a ritka kivételek közé sorozhatók, amelyekben az együttlakásra kényszerült apróbb birtokú nemesek közös érdekeiknek belső kényszere szervezett életközösség, vagyis községi hatóság megteremtésére vezetett.

Mint fentebb már érintettem, a F ö l d e s s y- családnak 1465-ben megszűnt egyeduralma után, rajtuk kívül másik három család jutott tekintélyes földek birtokába Földesen, Sápon és Mezőszentmiklóson. Mivel pedig az új birtokosok közül egyik sem lakott Földesen és Sápon, hanem csak tisztjeik és gazdasági alkalmazottaik, akik hatalmas nagy uradalmakkal bíró uraik mellett nem sokba vették az egy-két telkű kisebb nemeseket, a kisebb-nagyobb surlódások csakhamar jelentkeztek közöttük.

Fokozta az új és a régi birtokosok közötti ellentéteket a legnagyobb birtokú Bajomi-családnak a birtokai központján, Bajomban megteremtett központi uradalma, amelynek a sok Bihar- és Békésmegyékben fekvő községek és falvak között Földes és Sáp is szinte csak egyszerű tartozékai lettek. Ezeken kívül minden valószínűség szerint közrejátszott az a körülmény is, hogy míg a Bajomi-család Szabolcs, Békés és Bihar vármegyék

27.

ben szinte döntő súlyú politikai tényező volt, addig a Szabolcsmegyéhez tartozó kisbirtokú földesi és sápi nemesek egyénenkénti politikai súlya és befolyása csak egységes állásfoglalás mellett érvényesülhetett.

Ezzel a nagy gazdasági és politikai túlsúllyal szemben tehát a  kisebb földesi és sápi nemesek csak együttes fellépéssel remélhették saját érdekeik megvédését és biztosítását s így végeredményében a földesi és sápi birtokrészeknek a bajomi uradalomhoz való csatolása kényszerítette rá a többi birtokrészek tulajdonosait arra, hogy az uradalommal szemben egy másik uradalmat, a saját uradalmukat megszervezzék. Ez pedig a kisebb birtokos nemeseknek községi szervezetbe való tömörülését tette szükségessé.

Z á p o l y a János magyar király 1537. V. 7. Váradon kelt és Szabolcs vm. rendjeihez intézett rendelete ugyanis sajátos jogviszonyok között élő községnek, tehát szervezett közösségnek mutatja fel Földest, amelynek nemes lakosai P a r l a g h y Györgyöt, a közössségnek egyik tagját egy forintra büntették azért, mert az összes földesi nemeseket egyaránt érintő kötelezettség alól magát ki akarta vonni azzal, hogy a tokaji vár védelmére küldött zsoldos hadsereg céljaira a kivetett hadi adót megfizetni nem akarta, holott azt az összes földesi nemesek megfizették.

P a r l a g h y György azonban nem nyugodott bele abba, hogy őt földesi nemes birtoktársai megbüntették, hanem Szabolcs vm. törvényszékére felebbezett s Szabolcs vm. rendjei P a r l a g h y György felebbezésének helyt adva, a földesi nemeseket büntették meg 100–100 forintra, mert P a r l a g h y Györgyöt megbüntetni merészelték.

De a földesiek sem hagyták a maguk igazát, hanem Szabolcs vm. ítélete ellen Z á p o l y a János királyhoz felebbeztek, aki azután Váradon 1537. V. 7. kelt rendeletében megparancsolja Szabolcs vm. rendjeinek, hogy a földesi nemeseket P a r l a g h y György megbüntetéséért bántani, büntetni és megkárosítani nem lehet, mert ha a földesiek nála tettek volna panaszt, P a r l a g h y Györgyöt ő maga is megbüntette volna.

Ez a királyi rendelet Földest olyan községi szervezettel bíró közületnek mutatja fel, amely lakosaival szemben, minden nemesi kiváltság ellenére is, már 1537-ben községi joghatóságot gyakorol.

Eredeti irat a község privilegialis ládájában.

28.

Zápolya János király legfelsőbb birói döntése Földes helység községi joghatósága ügyében.

Commissio propria

Dorrini Regis.

JOHANNES Die Gratia Rex Hungariae, Dalmaciae, Croatiae etc. Egregii et Nobiles fideles Nobis Dilecti! Ex supplicatione universorurn Nobilium Possessionis Felwdes intelleximus Vos singulos eorum centum florenorum solutione ex eo, quod quondam Nobilem Georgium de Parlagh, qui cum ipsis nobilibus pro solutione stipendiariorum ad obsidionem castri nostri Thokaj mittendorum contribuere noluisset, ob idque eudem vinculo unius floreni mulctassent, in sede vestra judiciaria condempnasse. Cum autem rei bellici negotia non ad vos, sed ad Nos solos et capitaneum nostrum pertineat, volumus et Fidelitati vestrae harum serie firmiter committimus et mandamus: etsi previa ratione dicti nobiles praefatum Georgium de Parlagh mulctarunt, ipsos nobiles propterea nullomodo dampnificare praesumatis. Nam si Nobis antea de illius contumacia conquesti fuissent, aliter in ipsum Georgium de Parlagh ob suam contumaciam animadvertissernus, Secus igitur ne feceritis. Datum Varadini feria II. proxima post Dominican Rogationum Anno 1537. (kívül). Egregiis et Nobilibus Commitatus de Zabolch. (L. C.)

FORDITÁS.

Király Úrnak

saját rendelete.

JÁNOS Istennek kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország királya stb. Nemes és Nekünk kedvelt Híveink! Földes helység összes nemeseinek folyamodványából megértettük, hogy ti közülök egyeseket saját törvényszéketeken 100 frt. büntetéssel sujtottatok azért, mert ők néhai nemes Parlaghy Györgyöt, aki Tokaj várunk ostromához küldendő zsoldosaink fizetésére azokkal a nemesekkel együtt adózni nem akart, ezért őt kötbér alapján egy forintra büntették. Mivel pedig a hadügyek nem reátok, hanem egyedül Mi reánk és a Mi kapitányunkra tartoznak, akarjuk és hűségteknek jelen soraink rendiben keményen meghagyjuk és parancsoljuk: bár a mondott nemesek előbb említett Parlaghy Györgyöt a fenti okból megbüntették, ezért azokat a nemeseket semmi módon kárhoztatni ne merészeljétek. Mert ha ők Parlaghy Györgynek engedetlenségéről előbb Nekünk panaszkodtak volna, Mi őt engedetlenségéért másképpen büntettük volna meg. Tehát külömben ne cselekedjetek. Kelt Váradon, 1537. május 7. (Kívül). Szabolcs vármegye Rendjeinek és Nemeseinek. (Vörös viaszba nyomott nagy királyi pecsét.)

29.

Ebből a királyi rendeletből ugyanis a következők állapíthatók meg: hogy Földes község nemes lakosai egyik nemes lakostársukat az összes földesi nemeseket egyformán kötelező kötelezettség nem teljesítése miatt megbüntették; hogy az a kötelezettség, amelyet P a r l a g h y György kivételével minden földesi nemes teljesített, hadi adó fizetése volt; hogy a földesi nemesekkel községi közösségben élő, de magát a többi földesi nemeseknél – úgy látszik – előkelőbbnek tartó P a r l a g h y György, a földesi nemesek ítéletét magára nézve sérelmesnek tartva, az ellen Szabolcs vármegye törvényszékére felebbezett; hogy Szabolcs vármegye törvényszéke törvénybe ütközőnek és saját törvényhatósági jogát sértőnek találta a földesi nemesek ítélkezését és azért a földesi nemeseket 100–100 forint pénzbüntetésre ítélte; hogy Szabolcs vármegye nem az összes földesi nemeseket, hanem közülök csak egyeseket büntetett meg; hogy a földesi nemeseknek egy másik nemes lakostársuk megbüntetéséhez a jogalapot a kötbér vagy vinculum biztosította; hogy a községi joghatóságot vinculum-kötbér biztosította jogalapon gyakorló földesi nemeseket a vármegyei törvényszék büntetése alól a legfelsőbb bíróság, maga a király felmentette és végül megállapítható, hogy a királyi felmentés Földes község részére a községi joghatóság gyakorlásának legfelsőbb elismerését, helyesebben megerősítését jelentette, úgy hogy ha Z á p o l y a János magyar király fenti rendelete nem minősítő is községi vagy városi kiváltságot adományozó királyi privilegiumnak, mert hiszen az magának a királynak személyes jelenlétében tartott legfelsőbb bíróságnak az ítélete az 1498. évi 38. t.-c.-nek megfelelőleg, – mégis ez a királyi diploma, mint Földes község, legalább is a villa libera, illetve szabad mezőváros (oppidum) rangjával egyértékű kuriális nemes községi szervezetének már 1537-ben történt legfelsőbb bírósági elismerése, királyi privilegiumnál erősebb jogalappal bír.

Most pedig lássuk, mi következik azokból a tényekből, amelyek Zápolya János király rendeletéből megállapíthatók?

Abból, hogy a földesi nemesek egyik nemes lakostársukat az összes földesi nemeseket egyformán kötelező szolgáltatás nem teljesítése miatt megbüntették, nyilvánvaló, hogy közöttük akár szokásjog, akár előzetes közös megállapodás alapján, – minden nemesi kiváltság ellenére meg voltak állapítva azok az előfeltételek, amelyeket, ha valaki a községi közösségnek tagjai akart maradni, tartozott magára nézve kötelezőknek elismerni. Mivel pedig nemes emberre nézve kötelező jogszabályt csak az országgyűlés s 1486. kezdve a vármegyék közönsége hozhatott,90 a községi közösséghez való tartozás előfeltételeinek elfogadása, illetve megtartása csakis a személyes nemesi kiváltságoknak, a község

30.

összes nemes lakosai közös érdekeinek alárendelésével történhetett.

Mi kényszerítette a földesi nemeseket arra, hogy egymás közös érdekeiért nemesi jogaik önként való megcsorbítását vállalják, azt fentebb már röviden ismertettem.

Az a közös kötelezettség, amelynek nem teljesítése miatt P a r l a g h y Györgyöt megbüntették, a hadi adófizetés alól való kibújás volt. Itt tehát nem a község lakosainak saját közös céljaikra fizetett adóról van szó – amilyen például napjainkban a községi pótadó, vagy egyéb községi közszolgáltatás –, nem is az 1486. évi 64. t.-c. alapján behozott vármegyei nemesi pótadóról, hanem a király, vagy az országgyűlés által kivetett hadi adóról, amelyet a vármegye nem egyénenként állapított meg és vetett ki a Földesen lakó nemesekre, hanem egy összegben rótt ki.

Ennek így kellett történnie, mert különben, ha az egyes nemesek, e hadi adó be, vagy be nem fizetését illetőleg, egyénileg a vármegyével állottak volna szemben, aminthogy az ilyen természetű adók beszedése a Mátyás király idejében hozott 1474. évi 9. t.-c. óta a királyi adószedők vagy dikátorok, míg a kisebb nemesektől való beszedés kötelezettsége a vármegyék kötelessége volt, legalább is érthetetlen volna az egy nem fizető nemesnek a község többi nemesei részéről történt megbüntetése.

De bármiként álljon a dolog, egy bizonyos, hogy ennek a hadi adónak a fizetése közös kötelezettsége volt minden földesi nemesnek s éppen e közös kötelezettség meg nem tartása miatt büntették meg azt, aki azt teljesíteni nem akarta.

P a r l a g h y György, a földesi birtokokra Mátyás királytól 1465-ben királyi adományt nyert zászlós úrnak, P a r l a g h y György királyi ajtónálló mesternek leszármazója a földesi nemesekre egyaránt kötelező s fentebb említett kötelezettséget magára nézve elismerni – úgy látszik – nem akarta s bizonyára azon a címen, hogy az ő családja s így ő maga is, mint más községekben, sőt más vármegyékben is, nagybirtokú földesúr a hadi adóalapját képező jobbágytelkei után már másképen adózott, a földesi kisebb birtokú nemesekkel együtt adózását megtagadta91 A földesi nemesek azonban P a r l a g h y György kifogását nem fogadták el, hanem egyszerűen azért, mert Földesen lakott, a többi bár kisebb birtokú nemesekkel közös községi szervezetben, a helybenlakás jogcímén kötelezték a közös teher viselésére s mert annak teljesítését megtagadta, megbüntették.

Hogy pedig itt a helybenlakás volt a jogcím, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy ugyanekkor a Földesen birtokos, de ott nem lakó Esztári- és Bajomi-családok tagjait sem a közös adók fizetésére nem kötelezték, sem őket meg nem büntették, pedig azok sem voltak különb birtokosok Földesen, csakhogy nem laktak ott.

31.

Szabolcs vm. P a r l a g h y György felebbezésének helyt adott, sőt nemcsak az adó fizetése alól mentette fel, hanem ezért az eljárásért a földesi nemeseket meg is büntette. Hogy Szabolcs vármegye Földes községnek községi joghatóságát elismerni nem akarta, sőt a földesi nemesek eljárásában saját törvényhatósági jogának megsértését látta, azt az országos törvények alapján, helyesebben községi joghatóságot megállapító törvény hiányában csakugyan megtehette.92

A nemesi jogok felett való féltékeny őrködés diktálta törvényszéki ítélet azonban nem állíthatta meg a fejlődés örök törvényének érvényesülését és a földesi és más községbeli nemeseknek saját nemesi jogaik megcsorbításával teremtett községi berendezkedése lett a mintája azoknak a XVII. századbeli hajdúnemes községeknek, amelyek az ország többi városaival együtt készítették elő az egyenlőség jegyében a kiváltságos nemesség helyére lépő magyar polgárság kialakulását.

Szabolcs vm. törvényszékének ítélete nem az összes földesi nemeseket, hanem csak egyeseket ítélt 100–100 frt. büntetésre a P a r l a g h y György megbüntetéséért.

Azt hiszem nem megyek tulzásba azzal a következtetéssel, hogy ebben a tényben a községi szervezet működő funkcionáriusait, a bírót és községi esküdteket lássuk.

E következtetésem helyességét megerősíti az a Verbőczy féle Tripartitumban 1514-ben törvény erejére emelt szokásjog, mely szerint az idegenek által valamely község területén elkövetett kártétel megtérítése mindig az érdekelt helység bírája és hites polgárai által eszközölt becslés alapján történt. Tehát magyar törvénykönyvünk már 1514-ben ismeri, sőt bizonyos bírói eljárásokban segédkező szereppel ruházza fel még a jobbágyközség bíróját és esküdtjeit is.93

Hogy ennek Földesen is így kellett lennie, alig szorul további magyarázatra.

Arra a kérdésre, hogy mi adta a földesi nemeseknek a jogcímet arra, hogy egyik nemes birtokos társukat megbüntessék, következtetés útján levezetett, tehát nem maga a királyi diploma nyujtotta jogalapot mutathatunk fel, bár analogia útján utalhatnók egy későbbi, 1537-ben hozott törvényre, mely szerint valamely kötelezettségnek vagy helyi adónak, szolgáltatásnak a vállalása, megállapítása kisebb közületeknél csak az összes nemesek egyező akaratával történhetik.94 Ebből viszont következik, hogy az egy helységben élő nemesek közös akarattal községi szervezkedést illetőleg is vállalhattak nemesi jogaikat csorbító kötelezettségeket saját jól felfogott érdekükben.

Azt azonban, hogy mi volt az ilyenformán önként vállalt kötelezettség megtartásának a biztosítéka, illetve hogy az eredetieg vállalt, de utólag esetleg megtagadott kötelezettséget hogyan

32.

lehetett rákényszeríteni az azt megtagadóra, ezt a biztosítékot, ezt a garanciát, illetve a kikényszerítésnek az eszközét már megmondja a királyi diploma, t. i. az az úgynevezett kötbér, vagy latin nevén vinculum volt.

Hogy mit értettek régen kötbér vagy vinculum alatt, azt talán úgy lehetne legegyszerűbben meghatározni, hogy az nem volt más, mint egy végérvényesen megnyert per, amellyel szemben semmiféle további jogorvoslatnak, még királyi kegyelemnek sem volt helye, azt egyszerűen csak végre kellett hajtani.

Ez a megoldás pedig szükségképeni folyománya volt a személyes nemesi kiváltságoknak, mert hiszen ha a nemes emberre kizárólag csak a saját akaratából lehetett bármiféle kötelezettséget reáróni, amennyiben az országos törvényelv éppen a nemesi jogok és kiváltságok teljességét védték és biztosították, akkor az önként vállalt kötelezettség megtartásának a bizosítékát, illetve kikényszeríthetőségét is csak maga a nemes ember adhatta azzal, hogy az általa vállalt kötelezettséggel egyidejüleg az annak meg nem tartásáért is önként vállalta az előre megállapított büntetést; mint kötbért.

Ez a magyarázata annak, hogy Szabolcs vm. ítéletét a király személyes jelenlétében működő legfelsőbb bíróság a kötbérnek; a vinculumnak alapján megváltoztatta és így a földesi nemeseket községi joghatóságot gyakorló helyzetükben megerősítette.95

Mindezekből pedig az következik, hogy míg a jobbágyközségek szervezetének kialakulása, bár a földesúr elnézéséből vagy jóakaratából, de a földesúr érdekeinek ellenére történt, azonban a községi joghatóság gyakorlását a nemesi jogok és kiváltságok fennállásának ideje alatt soha meg nem szerezhették, addig a nemesi községek szervezése maguknak az egy helységben lakó összes nemeseknek a közös akaratával és nemesi jogaiknak a közösség érdekeinek alárendelésével történt s a vállalt kötelezettségek kötbérrel biztosított kikényszeríthetőségével megteremtették a saját közületük községi joghatóságát s ezzel már a nemesi jogok és kiváltságok idején megindították a községi helyhatósági jog fejlődését.

Ami pedig a helyhatósági jog gyakorlását végző szervezet alakulását illeti, hogy az a mezővárosokban már századok óta megállapodott módon bíró és bizonyos számú, legtöbbször 12 esküdt alkalmazásával történhetett, azt tovább fejtegetni feleslegesnek tartom.

Végül még csak azt kell megjegyeznem, hogy Földes község hatósági jogot gyakorló szervezetének továbbra is, századokon át, ez a királyi ítélet, illetve a benne hatósági jog gyakorlását statuáló kötbér vagy vinculum volt az első és legfontosabb alappillére. E miatt perli Szabolcs vármegye törvényszéke előtt 1573-ban az 1537-ben megbüntetett P a r l a g h y György hasonló

33.

nevű leszármazója vagy rokona valami sérelemért D e m e t e r Balázs, M á r t o n Sebestyén,   S z e g h y György és V e r e s s Benedek földesi nemeseket;96 ez alapon hajlandó nemes lakosainak sorába iktatni a földesi nemesek közönsége 1652-ben B o r o s Lászlót, az erdélyi fejedelem lovaskapitányát, aki szintén földbirtokos nemes volt Földesen, de nem Földesen, hanem Debrecenben lakott97 és végül az 1692-ben nyert Leopold-féle kiváltságlevél mellett is ez alapon bünteti a földesi nemes tanács 1706-ban B o l d o g h Ábrahám, 1709-ben F a r k a s Mihály, 1710-ben Király János és 1719-ben Veress János nevű nemes polgárait.98

Érthető tehát, hogy ezt a királyi diplomát, minden vész és zivatar között is, mint legdrágább kincsüket, mind e mai napig oly féltő gonddal őrízték a községi joghatóságukért évszázadokon át oly sok megpróbáltatást kiállni és igen súlyos anyagi áldozatokat hozni kényszerült földesi nemesek.

Ami most már a fenti alapon létrejött községi szervezet tagjait és funkcionáriusait illeti, közvetlen adatok hiányában, a későbbi szervezetből, melyet mindig ősi szokás szerint kialakultnak neveznek, azután más helységek szervezetére vonatkozó adatok megfelelő alkalmazásából és összehasonlítás alapján így rajzolhatjuk meg Földes község hatósági szervezetének képviselőit.

Mindenesetre első és legfőbb tényező a nemesek összessége: a Nemes Kommunitas, amely választotta a főbírót, a judexet, aki a mai értelemben vett községi előljáróságot a maga személyében képviselte 99

A bíró mellett állott 12 esküdt, akik részben kisebb közigazgatási, pl. szemlék, tanuságtétel stb., de legfőképen, a bírói teendők ellátásában segédkeztek.

Mik lehettek azok a bírósági ügyek, amelyek a tanács előtt forogtak, azt legfeljebb sejteni, mint tudni lehet, hiszen ebben a században még a vármegyéken és más királyi bíróságokon sincs egységes törvénykezés, másfelől még az egészen aprólékos rendészeti és kihágási ügyek felett való ítélkezés joga is a vármegyékre tartozott.100

Éppen így vagyunk a községi háztartási ügyeket illetőleg is, bár itt már kétségtelen, hogy az egyház személyi és anyagi kérdéseinek intézése is a Nemes Közönség feladata lévén, az állandósuló királyi vagy hadi adó, vármegyei pótadó kivetése és beszedése, mint az összes nemes lakosokat közösen és nem egyéni nemesi jogaik révén érdeklő feladatok, bizonyos rendszert kellett, hogy teremtsenek, továbbá bizonyos jövedelmi források bevezetését tették szükségessé, még ha az úgy történt is, hogy p1. a lelkész fizetésére és az egyház egyéb céljaira szükséges pénz és terményjárandóságot a Nemes Kommunitas által erre a célra

34.

beállított, úgynevezett egyházfi útján szedették be s fordították megjelölt céljaikra.

S ha mindezekhez hozzávesszük a mohácsi vész után jelentkező egyházi, hatósági gyűléseket, látogatásokat, főleg pedig a szinte állandósult hadi állapot miatt igen gyakorivá vált katonai átvonulásokat, amelyeknek költségei nem terhelhették az egyes nemeseket, hanem csak azoknak összeségét: a községet, azt hiszem, adatok hiányában is előttünk állhat a képe Földes község XVI. századbeli egyszerű községi háztartásának.

5. Földesi lakosok 1526-1582 között   

Apagyi Miklós szolgabiró

1582 

Geley Simon

1571

Bernáld György

1550, 1561

Gombos Tamás

1583

Bernáld Tamás

1550, 1561

Gombos Balás

1583

Bernáld Péter

1565

Haranghy András

1582

Csely János

1560

Haranghy Ambrus

1571

Csiffy István

1571

Haranghy Bálint

1571

Csiffy János

1550

Haranghy Benedek

1560

Csiffy Sebestyén

1571

Haranghy Farkas

1550

Csiffy Tamás

1550

Haranghy Gáspár

1550

Csiga Mátyás

1550, 1571

Haranghy István

1550

Csiga Péter

1550

Haranghy János

1546

Demeter Balás

1573  

Haranghy János

1571

Demeter Tamás

1550, 1571

Haranghy Mihály

1571

Espán (Ispán) Antal

1550

Haranghy Tamás

1582

Espán Lőrinc

1571

Jakabffy Tamás

1572

Espán Márton

1571

Janó Gáspár

1572

Fodor Pál

1571

Komjáthy Pál

1522

Földessy Gáspár

1553

Kovács Gergely

1571

Földessy István

1553

Kovács Péter

1571

Földessy László

1571

Kun Ambrus

1550

Földessy Lit. Mihály

Kun Máté

1550

táblabíró

1550

Marton András

1550

Földessy Péter

1571

Marton Benedek

1560

Földessy Tamás

1571

Marton Péter

1550

Gábor András

1550

Marton Sebestyén

1573

Gábor Baltazár

1582

Nagy Barnabás

1571

Gábor Péter

1550

Panaszy Ambrus

1572

Geley Balás

1550

Panaszy György

1574

Geley Bertalan

1550

Parlaghy György

1537

Geley Gáspár

1550

Parlaghy György

1571

Geley Imre

1573

Parlaghy Zsófia

1578

Geley Lőrinc

1582

Földessy Gáspárné

Geley Pál özvegye

1550

Perkedy Erzsébet

1578

Geley Péter

1582

Földessy Istvánné

35.

Peterdy György

1546

Topa Antal

1571

Peterdy Mihály

1550

Topa Péter

1571

Sápy Benedek

1580

Torday Gergely

1571

Sápy László

1573

Tóth Ambrus

1571

Szabó András

1582

Tóth Illés

1571

Szabó János

1582

Thury János

1571

Szabó Péter

1572

Thury Potenciána

1578

Szeghy Baltazár

1572

Darabos Illésné

Szeghy Gáspár

1573

Ványi Simon

1572

Szeghy György

1560

Vas Antal

1560

Szeghy Jakab

1550

Végh László

1572

Szeghy Margit

1571

Veress András

1550, 1572

Torday Gergelyné

Veress Balás

1571

Szeghy Péter

1571

Veress Benedek

1573

Szentmiklóssy Bálint

1550

Szentmiklóssy Borbála

1550

Zsellérek:

Csiffy Tamásné

Füle János

1582

Szilas Miklós

1550

Nagy Gergely

1582

Szilas Imre

1550

Varga Gergely

1571

36.

Jegyzetek.

1. Anjoukori Okmánytár IV. k. 228. lap. Andreas filius Thomae de Feldes, Stephanus filius Sebreth de Zentmiclos et Nicolaus de Mezeu comprovinciales remociores nobiles etc. A község neve e középkori okmányokban Feldes, Feuldes, Fewldes és Feoldes alakban fordul elő. A község keletkezésének, illetve fennállása idejének megállapításánál fel kell itt említeni azt, hogy Kandra Kabos a Váradi Regestrum 291 esetéből, ahol Bajom és Rábé birtokokról van szó, illetve Heldes nevű villáról (faluról) 1212-ik esztendőben, ebben a Heldes nevű faluban íráshiba alapján Földes falut véli felfedezni. Ezt a következtetést azonban megcáfolja Karácsonyi János, ugyancsak a Váradi Regestrumm 291 esetéhez adott magyarázatában, mely szerint a Hazai Okmánytár VI. k. 16. lapján, 1221. évről szóló okirat alapján kétségtelen, hogy a Heldes név első betűje helyet Z olvasandó, s Heldes nem Földes falut, hanem Miklós bánnak Zöldesi Moysa nevű poroszlóját jelenti. Lásd: Kandra Kabos: Váradi Regestrum. 415. lap és Karácsonyi János: Váradi Regestrum 205. lap. 2. Földes nevű falu nevével már a XIV. század folyamán több helyen találkozunk. Van ilyen nevű falu Pozsony vm. 1322. Anjou II. 48., van Tolna-Baranya vm. 1350. Zichy Okm. II. 419. és van Bars megyében 1343-ban, Anjou IV. 317. Szentmiklós nevű falut pedig Mezőszentmiklós, Rétszentmiklós, Körösszentmiklós és Kisszentmiklós réven Bihar megyében 2, Békés vármegyében pedig 3-at is találunk a XIV. század folyamán. Lásd: Karácsonyi János: Békés vármegye monografiája I. k. Itt azonban minden kétséget kizárólag a mai Földes és a határába olvadt Mezőszentmiklós elpusztult községekről van szó, amit nemcsak a vele közvetlen szomszédos Bihar és Szabolcs megyékben fekvő s felsorolt községek bizonyítanak, hanem egy adat 1311-ről, amely azt is megmondja, hogy ezek a helyek: a Kék-Kálló mellett (prope fluvium Kekalo) feküsznek. Anjou I. 235. lap. 3. Eredeti okmány Szabolcs vm. levéltárában. Petrus filius loannis de Fewldes. Földesi nevű embereket és pedig Földesi Nagy Benedek, Földesi András és Földesi Tamás szatmári alispánokat ismerünk 1405. évről. A nevek egyezése, a személyek kora és az a körülmény. hogy a Földesi-család tagjai többször szerepelnek mint tanuk, vagy királyi emberek Szatmár megyében fekvő birtokok beiktatásánál és érettük folyó perekben, arra látszanak mutatni, hogy a Földesen és Szatmár megyében lakó Földesi Nagy családtagok együvé tartoznak. Lásd: Károlyi cs. Okl. I. 532. 4. Debrecen sz. kir. város levéltára: Diploma 80. 5. Zichy cs. Okl. IX. 74. 1. Szabolcs vm. 1767. f. 68. N. 361. Boldogh cs. nemesség igazolási iratai. 6. Károlyi cs. Okl. 11. 320. 1. 7. Zichy cs. Okl. IX. 396. és X. 51. 1. 8. Károlyi cs. Okl. II. 324. 9. Zichy cs. Okl. X. 251. 10. Debrecen sz. kir. város levéltárában: Diploma 205. 11. Debrecen város: Diploma 224. és hiteles kiadvány a község privilegialis ládájában. 12. Károlyi cs. Okl. II. 392. 1. 13. Debrecen város: Diploma 274. és 275. 14. Debrecen város: Diploma 332. 15. Zichy cs. Okl. XI. 334. 1. Ebben az okmányban 1483. évben. Sápról a következő lakosok szerepelnek: Antalffy Tamás, Demjén Pál, Damján György, Farkas Dénes, Fodor Gergely, Gelén Illés, Gyerke Pál, Kiss Kelemen, Kónya László, Pethes János, Sápy Fülöp, Szeghy Tamás és Topa Lukács. Mezőszentmiklósról pedig: Szentmiklósi Bálint, Szentmiklósi Nagy István és János. 16. Károlyi cs. Okl. II. 392. és 402. lapok. E birtokperben a Földesi-családdal együtt érdekelt családok: Egyeki. Birgez Pál; Liszkai Albert és felesége, Ohati László leánya, Ilona; Szilágyi Gergely és felesége, Jakó Piroska; Jakó Tarmás özvegye, Piroska; Iklódv Péter és felesége, Vajai Vid leánya, Ilona; Bajomi István, kinek anyja volt Ohati Katalin. Ezekből az adatokból tehát az állapítható meg, hogy Földesi Mihálynak vagy a felesége vagy az édes anyja szintén Ohati-

37.

leány volt. 17. Károlyi cs. Okl. II. 513. 18. Debrecen város: Diploma 274. és 275. 19. Zichy cs. Okl. XI. 334. 1. 20. Károlyi cs. Okl. II. 513. lap. 21. Károlyi cs. Okl. II. 392. 1. Lásd: 4. sz. jegyzet. 22. Eredeti a község levéltárában. Nos Matthias de Petneháza vicecomes Egregii Blasius de Vajka provisor castri Budensis ac electi jurati iuxta formam generalis novi decreti et quatuor Judlium Comitatus de Zabolch etc.... 23. II. Lajos királynak említett két rendelete igen megrongált állapotban van a község levéltárában s emiatt nem lehet pontosan megállapítani, hogy miért volt az összetűzés a földesi nemesek és a Haranghyak között. Az 1510-ben kötött egyezség Simai István és a földesiek között jött létre. A panaszosként szereplő Simai Benedek fia, István és Simai Fülöp fia, Ferenc a Békés vármegyében virágzott, előkelő Simay-család elszegényedett tagjai voltak s mint a bajomi uradalom alkalmazottjai, Földesen laktak, de birtokuk ott nem volt. Ugyan így volt Simay György 1549-ben Zay Ferencnek, Simay Miklós pedig 1550. körül Forgács Ferenc váradi püspöknek a szolgája. Lásd: Karácsonyi J. Békés vm. monografiája III. 314-320. 1. 24. A bajomi uradalom tiszttartói között szereplő Haranghyak is beolvadtak a kisbirtokos nemesek közé azzal, hogy Haranghy András és fia. János, továbbá rokonaik, Haranghy István, Imre és Tamás 1520-ban a váradi káptalan előtt zálogba veszi 6 aranyforintért Sápy István fiának, Mártonnak összes birtokait, amint ezt a község levéltárában található eredeti záloglevél bizonyítja. Földesi lakos volt még Komjáthy Pál is. aki Debrecen város levéltárában található végrendeletében, 1522-ben összes birtokait két fia, Miklós és Pál között osztja meg. 25. Szalay-Baróti: Magyarország története V. k. 155. és 1548. évi LVII. t.-c. 26. Váradi káptalan 1804. VII. 3. kelt hiteles kiadmánya Karacs Bertalan földesi lakos birtokában. 27. Dicalis összeírások az Országos levéltárban 1554. és 1555. évről. A dica vagy királyi adó csak a jobbágytelkek után volt fizetendő, később az egytelkű nemesek is fizettek valamit, de ezt az alispán tartozott beszedni, nem a dikátorok. 28. II. Lajos király két rendelete az egri káptalan átiratában a község levéltárában és Szabolcs vm. 1550. évi jkv. 64. lap. 29. Szabolcs vm. 1550. jkv. 94. Officialis thesaurarii de Kaba. U. o. 1. lap. 30. Szabolcs vm. 1550. jkv. 1., 64., 44., 73. és 80. lapok. 31. U. o. 1550. jkv. 22, lap. 32. U. o. 1550. jkv. 79. lap. 33. U. o. 1550. jkv. 81. lap. 34. U. o. 1550. jkv. 84. és 153. 1. 35. Szabolcs vm. 1550. évi jkv. 100. 1. 36. U. o. 1550. jkv. 15. és 1551. jkv. 102. 1.37. U. o. 1551. jkv. 103. 1. 38. Dicalis összeírások 1549., 1554. és 1555. évekről. 39. Szabolcs vm. 1570. jkv. 34. 1. Servitores Vicecomitis. Minden valószínűség szerint itt adóbehajtás történt és pedig az 1552–1570-ig való hátralékok, amennyiben az egytelkű nemesek is kötelesek voltak 50 dénár adót fizetni a királynak s ezeknek az adóknak a beszedése az alispánok kötelessége volt, akik a behajtásra az 1550. évi 26. t.c. szerint még katonai karhatalmat is igénybe vehettek. Az elégtételadás pedig valószínűleg arra vonatkozik, hogv mivel a török által megszállt vagy elpusztított területen lakók a királyi dicának csak a felét tartoztak fizetni, a túlbuzgalmú alispáni közegek pedig az egészet behajtották, a fele visszafizetendő volt. 40. U. o. 1571. jkv. 17., 34., 43., 44. és 49. lapok. 41. U. o. 1572. jkv. 49. 1. 42. U. o. 1578. jkv. 286. 1. Megjegyezni kívánom, hogy a Szabolcs megyétől való elszakítottság ideje alatt, 1560. III. 3. Csely János, Haranghy Ambrus, Haranghy Benedek, Haranghy János, Márton Sebestyén, Sápy László, Szeghy György és Vas Antal földesi lakosok a váradi káptalan előtt állítanak maguk helyett mindenféle peres ügyeikre nézve teljhatalmú megbízottakat, amint ezt a község levéltárában található eredeti meghatalmazó levél bizonyítja. 43. Szabolcs vm. 1571. jkv. 13. lap. Az Espán vagy Ispán név a foglalkozásáról ragad viselőjére. Ez is egyik

38.

bajomi uradalmi alkalmazott, vagy annak leszármazója. Ilyen ispán volt az az Ispán Demeter is, akinek, mint földesi lakosnak, II. Lajos királynak Verbőczy István kérelmére megparancsolja, hegy néhai Jákó Ferenc házassága ügyében, ki előbb Ártándy Tamás leányát, Katalint jegyezte el, de ennek adott hitét megszegve, később Parlaghy Antal leányát vette feleségül, amit erről tud, azt a váradi káptalan előtt eskü alatt vallja meg. 44. U. o. 1571, jkv. 44. 1. 45. U. o. 1572. jkv. 58. 1. 46. U. o. 1572. jkv. 59. 1. 47. U. o. 1572. jkv. 61. 1. 48. U.o 1573. jkv. 94. 1. Kállai Lőkös Ferenc nem földesi lakos. 49. U. o. 1574. jkv. 299. 1. 50. U. o. 1578. jkv. 300. 1. Ez az eset jóval korábban történhetett, mert a vármegye 1563. évi jkv. 184. lapján tanuvallatás rendeltetett el. De a per akkor nem folyhatott. 51. U. o. 1582, jkv. 177. 1. 52. U. o. 1571. jkv. 50., 1573. jkv. 65, és 74. 1. 53. U. o. 1582. jkv. 183. és 208. 1. 54. U. o. 1571. jkv. 18., 43. és 44, lapokon. 55. U, o. 1572. jkv. 49., 75. és 94. 1apok. 56. U. o. 1573. jkv. 121. 1. 57. U. o. 1574. jkv. 147. 1. 58. U. o. 1575. jkv. 109. 1. Ez a Herpay Borbála nemes Vidi Herpay Pál debreceni lakos leánya volt. 59. U. o. 1578. jkv. 292. és 305. 1. 60. U. o. 1573. jkv. 121. lap. Lásd alább a 97–98, jegyzeteket. 61. Károlyi cs. Okl. III. k. 209. 1. 62. Szabolcs vm. 1570. évi jkv. 182. 1. Juhos István debreceni lakos pere Lövey György ellen, akinek feleségét szintén elrabolták a törökök s hogy férje kiválthassa a szolnoki rabságból, Juhos Istvántól vette a váltságdíjat kölcsön, amit aztán megfizetni nem akart. Anno 1566. circa 19. Nov, fuit horrenda devastatio et denopulatio tartarorum et turcarum hic in partibus nostris, cum multos captivos duxissent tartari etc. 63. Károlyi cs. Okl. III. X. 1. 64. Károlyi cs. Okl. III. k. 297. 1. 65. Károlyi cs. Okl. III k. X. 1. 66. Velics: Török kincstári defterek II. k. 560-563. 1. 67. Szabolcs vm.1588. jkv. 14. 1. 68. 1527-től kezdve évenként ismétlődő törvények szerint csak jobbágytelek után kellett fizetni az ú. n. dicat, azonban az egytelkű és jobbággyal nem bíró nemesek 1538-tól 10 dénár füstpénzt, 1542. óta 50 dénárt fizettek s ezt nem a dicátorok, hanem az alispán hajtotta be. 69. Debrecen városi 1586. jkv. 45. 1. Sápy Benedek, 1595. jkv. 174. 1. Sápy László, 1571. jkv. 143., 443. 1. Veress Balás. 1592. jkv, 333. 1. Gombos Bálint fia, István; Gombos Tamás fiai, János és Péter debreceni, Balázs földesi lakosok. 70. Már az 1047. évi 1. t.-c. e három kategóriáját ismeri a lakott helyeknek: civitas, a mai értelemben vett sz. kir. város; oppidum vagy mezőváros és villa község, illetve falu. 71. Az 1035. évi 8. és 34. t.-c. Az egyház alatt templomépítési, parochialis épületek emelési kötelezettség értendő, amihez két cseléd, 16 szekér, 6 ökör, két tehén és 30 apró marha adása, illetve állandó biztosítása járt a falvak részéről. Ruházatról, élelemről s egyéb dologi kiadásokról a király, könyvekről pedig a püspökök gondoskodtak. A villicusoknak templomba kellett menniök, kivéve azokat, akik otthon a tüzet őrizték. (Házi tűzhely.) 72. 1092. évi 11. t.-c. E pálcás férfiúnak 3 kenyeret és 1 gyertyát kellett vinni az oltárra. Hogy az egyes falvak milyen távolságra lehettek a központi templommal bíró falutól, arra nézve semmi támpont nincs. Legfeljebb az nyujthat némi tájékoztatót, hogy a királyi futárok az 1092. évi III. királyi rendelet 28. fejezete szerint 3 mérföldenként (c. 21 km.) váltottak lovakat, de 3 villán túl egy lovat vinni nem volt szabad. 73. 1092. évi 27. t.-c. és 1093. évi 4. t.-c, szerint a villáknak van bírója, aki lebékítette a feleket. Ez a bíró a kanonok volt, aki 3 tanu jelenlétében vassal vagy vízzel hozott ítéletnél 2, illetve 1 pénzt kapott. A vas és víz alatt a tüzes vas- és forró vízpróba értendő. 74. 1092. évi 19. t.-c. 75. 1094. évi 11. t-c. 76. 1094. évi III. rend. 16. és 12. t.-c. már a későbbi jobbágyközségek és nemesi kurialis községek a XI. század végén kezdődő különválását mutatják, mert az egyik

39.

idézett törvény azt mondja, hogy minden bíró a saját egyházában ítéljen, ez tehát a pap bírósága alá tartozó 10 villa; a nemesi kuriával bíró faluban azonban már tolvajlás vagy más bűntény az udvar (curia) urának vagy tisztjének (domino vel pristaldo) volt bejelentendő. Aranybulla: 1222. évi 5. t.-c. 2. §. Nec in domos, nec villas nobilium descendemus, - mondja a király. 77. 1495. évi 22. t.-c. Ennek az előzménye kétségkívül az 1474. évi törvénycikk, mely először vetett adót a nemesekre s az egy forint arany minden jobbágytelek után fizetendő volt.A törvény tehát a porták, a faluk pusztulását akarta megakadályozni, mert a pusztán á11ó telkek, porták után nem járt az adó. 78. 1411. évi 1. és 3. t.-c. A villicus tehát a falu előljárója, egyben és voltaképen a földesúr officialisa, allodiatora, oeconomusa, administratora volt.79. 1435. évi 5. rend. 9. t.-c. Cum suo villico et duobus vicinis suis juramentum praestent. 80. 1435. évi 6. rend. 13-16. t.-c. Dominus vel judex, aut villicus ipsius loci seu possessionis. Judex per Domínium possessionis constitutus aut Dominus ipsemet, - si vero villicus etc.81. 1481. évi 6. és 7. t.-c. Pro capitibus dicarum ab villicis nihil exigatur. Decimatores non apud villicos, sed apud plebanos parochiales descendant. Villici villarum vicinarum nihil solvere teneantur etc. 82. 1486.évi 41. és 43. t.-c. 83. 1495. évi 38. t.-c. In praesentia Judicum et villicorum – majd később – in manibus Judicum vel villicorum loci etc. 84. 1495. évi 51. t.-c. Villicus seu Judex villae – majd később –Judex seu villicus villae etc. 85. 1514. évi 47. t.-c. V. ö. 1514. évi 39. t.-c. Si judex et furati cives essent malefactores, per universitatem ad locum Sedis Judiciariae Comitatus importentur etc. 86. Lásd:1405. évi 5–7. t.-c. és 1342. évi 38. t.-c. 87. 1405. évi II. t.-c. 4. S.Per liberas villas intelliguntur oppida. 88. 1649. évi 15. t.-c. 89.Locus, pagus, villa, possesio néven ismert néptartó helyek. A bíró és 12 tagú tanácsa határozottan keresztyén jellegű, Jézus és 12 tanítványa után. 90. Amint ez a Verbőczy Hármas könyvében feljegyezve van, a vármegye is csak az összes nemesek akaratával és pedig mint szerződés vagy ígéret, elvállalás erejével vi pacti et promissionis. Corpus Juris Hungarici. Buda, 1779. évi kiadás 102. lap. 91. Az 1527. évi 8. t.-c. óta csaknem minden országgyűlésen megajánlott 1–2 forint adót, mely a török elleni háború költségeire volt fordítandó, az egyes jobbágytelkek után a királyi adószedő vagy dicatorok közvetlenül szedték be az érdekelt földesuraktól. A jobbágytelkekkel nem bíró kisebb nemesektől pedig a vármegye szedte be a megfelelő dénárokat. A Parlaghy-családnak tényleg nagy birtokai voltak ebben az időben Szabolcs vármegyében és elég sok porta után fizették a hadi adót, tehát a földesi nemeseknek voltaképen csak elvi igazsága volt a köztük lakó Parlaghy családtaggal szemben, de éppen ez teszi még érdekesebbé és a községi lakosok teljesen egyöntetű elbánását jelentő értékűvé a földesi nemesek által kirótt büntetést. 92. Az 1486. évi 66. t.-c. szerint még egészen   egyszerű kihágások esetében, pl. mezei kártétel, vásárokon, heti piacokon és korcsmákban fegyverrel való megjelenés miatt is a vármegye ítélkezhetett nemes ember felett. 93. Verbőczy Tript. III. 33. V. ö. 89. jegyzet. 94. 1537. évi 21. t.-c. Ex unanimi consensu Nobiliunn etc. 95. Ezt bizonyítja magának a királyi rendeletnek az a szövege: Commissio propria Domini Regis: Magának a Király Úrnak saját rendelete. 96. Szabolcs vm. 1573. jkv. 121. Citati sunt etc., ad vinculum contra Georgium Parlaghy de Fewldes. Sajnos, a felebbezett ügy tárgya a jegyzőkönyvben feljegyezve nincs. 97. Szabolcs vm. levéltára 1652. fasc. 70. Nr. 43. Ez a később részletesen ismertetendő okmány teljes részletességgel világítja meg a kötbérrel hiztosított községi joghatóságot. 98. Boldogh Ábrahámot, mivel a földesi tanács ítéletével meg nem elégedve, a vármegyéhez fordult, a vinculum alapján 100 forintra büntette a tanács.

40.

1706. jkv. 16. és 20- lapok. Farkas Mihály önhatalmulag szerzett magárak elégtételt, megvervén Szőke Gáspár feleségét, Csordás Katát. A tanács azért, mert Földesen bíró és törvény lévén, saját kezével tett magának igazat, 100 frt.-ra büntette. 1709. jkv. 63. 1. Király János alaptalan pert indított (indebite) Kovács András ellen. Ezért 100 frt-ra büntette a tanács. Király az ügyet a vármegyére felebbezte, de felebbezésében elhallgatta, hogy a vinculum alapján ítélték el. A vármegye az ítéletet jóváhagyta. 1710. jkv. 65. 1. Veress Jánost azért, mert a község dicsőséges szabadságának elrontásában leledzett, egy forintra bünteti a tanács1719. jkv. 82. stb. Lásd: 60. jegyzetet is. 99. Az első földesi bíró, akiről e kor írásai tanuskodnak 1551-ben, Veress András. Szabolcs vm. 1551. évi jkv. 102. és 103. lapok. A községi esküdtek tanácsát illetők, lásd a 85. sz. jegyzetet. 100. Verbőczy: Tripartitum III. rész, 33 t. Lásd még a 92. sz. jegyzetet is. Minden valószínűség szerint volt a községnek, ha nem is írott, de szokás alapján keletkezett helyi statutuma is, annyival is inkább, mert a földesi nemeseknek magán Földes területén jobbágyaik és jobbágytelkeik nem voltak, hanem csak kézi napszám után élő zsellérek, akiknek házhelyeket adtak. Erre nézve ismertetem Szabolcs vármegye 1592. évi jegyzőkönyvének 108. lapjáról Bogdány nevű falu szervezését és községgé alakulását, ami egyebekben is igen értékes és érdekes történeti emléke a községi jogtörténetnek. A falu alakítását az összes földesurak egymás között – 12 forint terhe alatt –, vagyis a földesi kötbérnek vagy vinculumnak megfelelő módon és alapon, egyhangú megállapodással és írásba foglalt szerződéssel határozták el., (Litteras seb onere 12 florenorum inter patronos loci statuissent.) Az összes nemesek és nem nemesek egybegyülekezve, jobbágyaik között bírót rendeltek vagy tettek a közjó okáért. (In unum congregatis tam Nobilibus, quam ignobilibus judicem inter colonos ipsorum ordinassent causa publici boni.) Az így rendelt bíró esküdt ülnökeivel együtt ítélkezett a jolbbágyok ügyeiben és pedig a nemesek határozata és a falu közös szabályzata szerint. (Praefatus judex cum iuratis suis assessoribus mulctavit colonos iuxta ordinationem nobilium et statutum pagi commune.) Amint Szabolcs vármegye törvényszékének a határozatából látszik, ezt a községi berendezkedést elfogadta és a falu helyi szabályrendeletét, egy felebbezett jobbágykérdésben jogszabálynak elismerte. Sajnos, Földes községnek községi berendezkedéséről ilyen adat fenn nem maradt. viszont ez a most közölt történelmi emlék megvéd bennünket, ha Földes XVI. századbeli községi joghatóságának egyes kérdéseiben következtetésekkel dolgozunk.

41.

II. RÉSZ.

A község története 1583-1718-ig.

1. A község helyzete a török hódoltság és a polgárháborúk alatt.

Erdélynek az erdélyi rendek és Ferdinánd király között létrejött 1551.évi egyezség alapján Ferdinánd részére történt átadása, ami Magyarország területi egységét volt hivatva helyreállítani, sehogysem illet bele a török szultánnak az egész ország meghódítását célzó politikájába.

A szultán tehát megragadta az alkalmat, hogy Erdélynek, gyámfia, János Zsigmond részére leendő visszaszerzésének ürügye alatt az ország újabb területeit meghódoltassa.

Az így indult bosszú hadjáratnak az lett a követkeménye, hogy a Debrecen környékén levő Szabolcs vm.-i falvak, köztük Földes is már 1552 végén török hódoltság alá jutottak. Bizonyítják ezt Szabolcs vm. jegyzőkönyvei is, mert a jegyzőkönyvek egészen a mondott időig – mint fentebb is látható, – tele vannak a földesi és sápi nemesek peres dolgaival, ettől kezdve pedig 1571-ig még véletlenül sem találhatunk bennük olyan adatot, amely Földesnek a magyar közigazgatás alá tartozandóságát mutatná.

Az 1552–1570 évek közé eső török hódoltság azonban nem igen jelenthetett mást, mint évi adófizetést, hiszen sem ekkor, sem később tényleg nem laktak törökök Földesen s úgy látszik a török közigazgatás sem volt annyira megszervezve, hogy alóla ki ne szabadulhattak volna magyar községeink, aminthogy Földes is kiszabadult és 1571-től kezdve ismét visszakerült Szabolcs vm. fennhatósága alá, amit megint a vármegye jegyzőkönyvei bizonyítanak; hiszen a földesi és sápi nemesek kisebb-nagyobb pereinek egész sorozata állítható össze belőlük egészen 1582-ig.

Ebben az évben aztán, majdnem egy egész századig megszűnik a vármegyei hatóság Földes felett s annak ellenére, hogy az ezt eredményező debreceni, majd nagykállói török pénzügyi kerület, amely a török közigazgatás rendszeres bevezetését és működését jelentette, alig működik egy-két esztendeig az 1582–1584 években,1. Földes csak nem került vissza a vármegye fennhatósága alá, hanem mint az 1571. évi szerződésben jogilag a magyar király területéhez, tényleg azonban a török fennhatósághoz tartozó terület: Debrecen, Szobosz1ó, Böszörmény, Nádudvar, Sáp stb. községekkel együtt egy semleges zónát alkotott a magyar király és az erdélyi fejedelem jogara alá tartozó területek között.

42.

A török közigazgatásnak 1582-ben történt bevezetése után, főleg az úgynevezett 15 éves háború következtében hihetetlen sokat szenvedtek éppen ezek a Debrecen vidékén levő községek, aminek jellemzésére elég legyen itt csak azt felemlíteni, hogy az 1596. évben megejtett országos adóösszeírás szerint csak magában Szabolcsban 106 község pusztult el teljesen, amelyek közül igen sok csak évek mulva, mások pedig Debrecen és Szoboszló környékén sohasem épültek meg többé.

A megmaradottakban pedig olyan zsarolást műveltek az adóztatás terén, hogy M á g ó c s y Ferenc főgenerális kénytelen volt az egri török adószedőket 1608-ban figyelmeztetni az adó mérséklésére, hogy a még megmaradt nehány község is végleg pusztulásra ne jusson.2.

Hogy Földes lakosainak is sokat kellett szenvedniök az örökös háború, török-tatár és német katonaság rablása, dúlása és fosztogatása miatt, azt külön ecsetelni felesleges volna. Elég beszédes bizonysága annak lakosainak szétszóródottsága mellett az a körülmény is, hogy az általam átbuvárolt iratokban 1594–1607 között Földesnek még csak a nevével is alig találkoztam. A Földesről elmenekült családok legnagyobb része Debrecenben húzódott meg. Itt találjuk 1586 és 1595 S á p y Lászlót és S á p y Benedeket;3. 1592 Gombos Tamás fiait Jánost és Pétert;4. 1627 T h u r y Jánost; 1639 T h u r y Miklóst;5. 1642 T h u r y Pétert;6. a F ö 1d e s s y család tagjai közül Tamást és Lászlót 1585 Berczelen;7. Klárát 1591 Bogdányon; Lászlót Hatházon ;8. a H a r a n g h y családot 1591 Bolthon ;9. a Csiga családot 1582 Nádudvaron ;10. P a r l a g h y György szentmiklósi jobbágyait s köztük C s a n a k Mihályt, mint bírót 1583. Tégláson és Bolthon.11.

Ám a kiköltözötteken kívül voltak olyanok is, akik kitartottak az ősi rögön s végszükségben inkább elfogadták a török igát, csak megmarathassanak őseik telkein s minden áldozatra képesek voltak, hogy megtarthassák azt a földet, amelyen őseik hazát szereztek.

Alig néhány név az, amit felemlíthetünk: mint K o v á c s János 1592, aki megveszi 8 forintért sápi lakos M é s z á r o s Albert és felesége T o p a Anna Megyesháton levő földjét;12. azután   G o m b o s Balás, kinek atyja és testvérei, mint fentebb láttuk, Debrecenbe menekültek 1592-ben13. és végül az ősi nagybirtokos családból 1607. P a r l a g h y György és felesége,  K ü r t ö s Zsófia, akik mint földesi lakosok a váradi káptalan előtt szerepelnek a jelzett időben.14.

Ezek az igazán töredékes adatok azonban azt bizonyítják, hogy Földes község nem szerepel az 1596–1618 év között elpusztult falvak és városok szomorú listáján; bár hogy Szabolcs megyének a török hódoltság alatt elpusztult déli része mennyire lakatlan lehetett ebben a korszakban, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a királyi adószedők a hadiadó beszedését még meg sem kísérelték ezen a

43.

területen 1618-ig, amikor mai vármegyénk területéről csak Szoboszló, Ladány és Tetétlen szerepelnek az összeírásban.

A hosszú háborúnak véget vető 1604. évi zsitvatoroki, majd az azt követő békekötések a kényszerhelyzetből kialakult területi berendezkedést elfogadva, a Tisza mellékén és az erdélyi fejedelemség között véglegesítették az előbb említett semleges zónát, amelynek hol Ferdinánd királyhoz, de legtöbbször az erdélyi fejedelemséghez tartozó városai és községei Kassán–Tokajon–Kállón–Székelyhídon–Kismarján–Váradon, a Tisza felől pedig Göncz városától le az Arad vm. fekvő Világosvárig húzható vonal által bekerített területen egy hosszú földsávot alkottak, de amely községek és városok minden semleges sávon fekvésük ellenére is a töröknek behódolt adózó területek maradtak mindvégig, mint a három birodalom határán fekvő véghelyek: Ezek között volt Földes is, amelyet maga I. Rákóczi György fejedelem is véghelynek, c o n f i n i u m-nak nevez 1645. IX. 23. kelt diplomájában.15.

Ez az ország területéből szinte kiszakított földsáv azonban sohasem volt semleges terület, ellenkezőleg éppen ennek a birtoklásáért folyt a legtöbb polgárháború a magyar király és az erdélyi fejedelmek között s mivel hol a király, hol a fejedelem szövetkezett a törökkel a másik ellen, végeredményében az ideiglenes állapot miatt ezt a területet mind a három főhatalom hivatalnokai és hadseregei állandóan sarcolták és pusztították.

Végül is a Bethlen Gábor és II. Ferdinánd között 1621. XII. 31. létrejött nikolsburgi békekötés és az azt törvénybe iktató, 1622. évi 29. tc. rendezte végeredményesen e területnek a hovatartozandóságát, kimondván, hogy a 7 tiszántúli vármegye, köztük Szabolcs is, B e th l e n Gábor uralkodásának idejéig az erdélyi fejedelemséghez csatolandó.

Alighogy az átadás megtörtént, Földes nemesei első dolguknak tartották, hogy őseiktől örökölt nemesi szabadságaik biztosítása és elismertetése céljából az új államfőnél keressenek támogatást, annál is inkább, mert 1610-től kezdve a váradi várkapitány a nádudvari járás községeiben s így Földesen és Sápon is tizedet szedetett 16. és a szarvasmarhák után harmincadot is követelt, holott a nádudvari tized 1565. óta az egri püspököt illette17. és ezt a gyakorlatot a váradi kapitány a nikolsburgi békeszerződésben történt megállapodás ellenére is fenntartotta.18.

A földesi és sápi nemesek tehát küldöttséget menesztettek B e t h l e n Gáborhoz, aki 1624. VII. 3. Váradon rendeletet adott ki Bihar vármegye rendjeihez, azt parancsolván nekik, hogy Földes és Sáp lakosainak nemesi kiváltságai ügyében S z a b ó Mihály és S z é k e l y Mihály sápi, illetve H a r a n g h y Mihály és T o r d a y András dancsházi lakosok, mint királyi emberek jelenlétében vegyenek ki hiteles és törvényes formában történő tanuvallomásokat

44.

és a helyszínen eskü alatt kivett igaz tanuvallomásokról adjanak nekik hiteles okiratot, – személyenként 16 márka büntetés terhe alatt.

Ezt a tanukihallgatást Bihar vm. végre is hajtotta. A S z a b ó Mihály és H a r a n g h y Mihály királyi emberek jelenlétében a következő 28 tanú és pedig

Szíjgyártó Ambrus

65 

éves

földesi

Szőke Márton

40  

éves

sápi

Isó András

50

"

"

Szőke Gergely

75

"

"

Hajdú Márton

63

"

"

Tóth Miklós

40

"

"

Vass György

42

"

"

Gergely Pál

60

"

"

Hatvani Pál

28

"

"

Nagy István

48

"

"

Ványi Benedek

43

"

"

Nagy Pál

35

"

"

Dékán György

35

"

"

Oláh István

46

"

"

Szántó Mihály

37

"

"

Kozma Gergely

37

"

"

Majosházy István

38

"

"

Szabó Gergely

33

"

"

Balogh István

47 éves b.-ujfalui

Encsedy Gergely

39

"

"

Botló Péter

50

"

"

Nagy János

29

"

"

Csiffy Péter

45

"

"

Csordás István

32

"

"

Geley Benedek

50

"

"

Boldis Gergely

37

"

"

Kozák János

36

"

"

Nagy Benedek

80

"

"

nemesek, illetve a legutolsó jobbágyember, eskü alatt egyértelműleg azt vallják, hogy Földesen és Sápon sohasem volt harmincadlás; tartó marha feliratás; vám és dézma adás sem fejedelmeknek, sem egyháziaknak. Nagy Benedek sápi születésű 80 éves tanú még külön is tudja, mint aki a békés hadak előtt 24 évig Eger várában lakott s onnan sokszor jött le a dézmásokkal, hogy Földesen és Sápon sohasem szedtek dézmát az egri püspöknek; O1á h István, akit saját vallomása szerint B o c s k a y István nemesített meg Ujvár alatt, mert mellette forgódott, sohasem hallotta, hogy Földesen és Sápon dézmát szedtek volna.

Ezt a jegyzőkönyvet azután S z é k i Mihály és T o p a János sápi lakosok kérelmére a váradi káptalan is kiadja hiteles alakban 1625. VI. 11.19.

Feltűnő, hogy a fejedelem Bihar és nem Szabolcs vármegyével végezteti e tanukihallgatásokat, holott a török uralom ellenére Szabolcs vm. annyira fenntartotta a maga részéről Földessel és a többi községekkel a kapcsolatot, hogy Földesről 1638 Cs e l y Andrást; 1655 B i r ó Istvánt;  F ö l d e s s y Gáspárt, Nagy Andrást; 1656. Cs e l y Istvánt; C s e l y Mihályt és T h u r y Miklóst; Nádudvarról pedig R á s ó Györgyöt 1653 és 1655 években rendes táblabíróivá választotta,20. nem is szólva az ebben a korszakban kihirdetett sok nemeslevélről.

Zápolya János királynak 1537. V. 7. a földesi nemeseknek saját helyhatósági ügyeikben történt bíráskodási jogát megerősítő királyi rendelete után ez az első olyan hivatalos okirat, de még mindig

45.

nem királyi vagy fejedelmi kiváltságlevél, amely a földesi és sápi nemesek nemesi kiváltságait pontosan és részletesen megállapítja.

Ezzel a tanuvallomási jegyzőkönyvvel azt csakugyan elérték a földesi és sápi nemesek, hogy a váradi kapitány zaklatásaitól megszabadultak, mert a járás többi községeiben még 1631-ben is állandók a panaszok a tizedelés és harmincad miatt, de igen bölcs előrelátás volt annak megszerzése azért is, mert alig nehány év mulva Bethlen Gábor halála után, 1627. III. hóban, a nikolsburgi békekötés értelmében Szabolcs vm. s így Földes is, ismét a magyar király fennhatósága alá kerültek vissza.

Azonban ez az állapot sem tartott sokáig, mert I. Rákóczi György a külföldi protestáns fejedelmekkel szövetkezve, vallási és alkotmányjogi sérelmekért, de nem utolsó célként a hét vármegye visszaszerzése okából, 1643. háborút kezdett III. Ferdinánddal s már 1645. oda kényszerült III. Ferdinánd, hogy a győzedelmes fejedelemmel békealkudozásokat kellett kezdenie.

I. Rákóczi György oltalomlevele 1645. IX. 23.

A földesi nemesek nyilván a békealkudozások eredményeiről való értesülésük alapján, de meg azért is, mert tényleg I. R á k ó c z i György megszállása alatt álló területhez tartoztak, már 1645. nyarán ott vannak a fejedelem udvarában Váradon és 1645. IX. 23. nemcsak fejedelmi oltalomlevelet nyernek a kóborló és fosztogató katonaság ellen,21. hanem nemesi kiváltságaik elismerését és megerősítését is belefoglaltatták az oltalomlevélbe, úgy, hogy mikor az 1645. XII. 16. Linczben kötött békeszerződés alapján, a hét vármegye újra Erdélyhez csatoltatott, sőt Szabolcs és Szatmár megyékre vonatkozólag az is kimondatott, hogy azokat a fejedelem fiai is bírhassák és csak azok halála után csatoltatnak vissza Magyarország területéhez, – az összes földesi lakosok, mint jogaikban és kiváltságaikban megerősített nemesek jutottak vissza Erdélyhez, a fejedelem fennhatósága alá.

I. R á k ó c z i György ebben a földesiek részére 1645. IX. 23. kiadott védőlevelében keményen megparancsolja az összes vármegyéknek, katonai parancsnokoknak és minden közfunkcionáriusnak, hogy Földesen semmiféle hatalmaskodást elkövetni, katonai eszállásolást vagy élelmezést követelni ne merészeljenck, mert ott mind nemes emberek laknak, akik Szabolcs vármegyével együtt insurgálnak, zsoldosokat állítanak ki és hópénzt adnak a katonaságnak, sőt ezeken felül, mivel a fejedelemség szélén (in confiniis) laknak, még a töröknek is adóznak, tehát őket úgy a polgári, mint a katonai hatóságoknak voltaképen védelmezni kell bármiféle rablástól és jogtalan terheltetésektől. Egyidejűleg megparancsolja a Szoboszlón, és Derecskén lakó hajdúvitézek kapitányainak, hogy a földesiek kérésére azonnal sereggel menjenek védelmükre s magukat a földesieket is feljogosítja, hogy minden hatalmaskodót megfoghassanak és egyik végvárba bezárassanak.

Ezt a fejedelmi védlevelet Földes nevű faluban lakó nemes

46.

híveinek kérésére, régi szabadságokban őket megtartani akarván, I. Rákóczi György ugyanaznap külön is kiadta L e n t h e Dávid szoboszlói és E r d é l y i Gáspár derecskei szabad hajdú városi kapitányoknak, hogy a földesieknek a hatalmaskodók és fosztogató katonák ellen mindenkor sürgős segítséget adjanak.

Erre a fejedelmi védlevélre hivatkozással ad újabb védlevelet L e n t h e Dávid szoboszlói főkapitány 1654. VII. 12. Szoboszló városában (fin oppido Szoboszló) a földesieknek, a kóborló és rabló emberek ellen azzal, hogy fejedelmi parancs az, hogy Földes községben semmiféle katonaság se zászlóval, se csoportonként nem szállhat quartélyba s magát ott nem élelmezheti.

Ugyanezt erősíti meg Marosnémeti G y u l a y Ferenc váradi várkapitány és a várbeli katonai törvényszék elnöke 1657. IX. 20. Váradon kelt védlevelében, mint a Bihar vármegyében levő összes szabad hajdú vitézek generálisa, megparancsolván az összes hajdú kapitányoknak, névszerint pedig F e k e t e Mihály szoboszlói és K e m e c s e y János derecskei hajdúkapitányoknak, hogy Földes községet és nemeseit minden kóborló és rabló katonák ellen fej- és jószágvesztés terhe alatt megvédelmezzék.22.

G y u l a y Ferenc e védlevélben Földest úgy nevezi meg, mint Bihar vm.-hez tartozó falut, de ez a megállapítás nyilván tévedésen alapul, mert hiszen, mint ezt a földesi nemeseknek B o r o s s László török adója ügyében Szabolcs vm.-hez 1652. VIII. 7. kelt beadványából látjuk, Földes ebben az időben is Szabolcshoz tartozott.

Ezekből a védlevelekből látjuk, hogy a szerte kóborló és portyázó katonaságtól, rablóktól igen sokat szenvedtek Földes lakosai, de a még súlyosabb megpróbáltatások még ezután következtek, amiknek felidézésében II. R á k ó c z i György maga vitte az oroszlánrészt.

Köztudomású tény, hogy II. R á k ó c z i Györgynek a lengyel trón elnyerésére indított hadjárata végzetes következményeket hozott Erdélyre és a hozzá kapcsolt tiszai vármegyékre.

A török és magyar király, egyaránt ellenséges magatartást tanusítottak a fejedelem törekvésével szemben s már az elinduláskor megkezdődtek úgy Erdélyben, mint a másik részről a fegyverkezések és kisebb-nagyobb csaták. Mikor pedig a szerencsétlen kimenetelű lengyelországi hadjárat után 1660. IV. elején a törökök megindították az úgynevezett bosszú-hadjáratot, a fejedelem fel sem ocsudhatott, a törökök IV. 28. már felperzselték Kabát, Szoboszlót és a hajdúvárosokat, úgy, hogy a fejedelemnek legvitézebb és legnagyobb hadseregét, a bihari és szabolcsi hajdúságot a török valósággal megsemmisítette.

E borzasztó dúlásból és pusztulásból csodálatosképen megmenekült Földes község, azonban II. R á k ó c z i Györgynek 1660. VI. 7. történt halála, majd nemsokára Váradnak 1660. VIII. 27. történt eleste után, mikor a Bihar és Szabolcs vm. levő falvak és községek

47.

hűbér gyanánt a török harcosok között osztattak szét, a lelketlen török hűbér urak karóba veréssel és rabságra hurcolással fenyegették és olyan súlyos adóterhekkel és sarcolásokkal zaklatták a szerencsétlen lakosságot, hogy aki csak tehette, a szomszédos vármegyékbe húzódott s majd csak az 1664. évben, a törökkel kötött vasvári béke után, indulhatott meg a még füstölgő romokon az új élet megépítése, amint ez N ó g r á d i Mátyás tiszántuli püspök, nagybajomi ref. lelkésznek Idvesség kapuja c. műve 1672. V. 10. kelt előszavában olvasható vers 9-ik versszakasza mutatva:23.

„Debrecennek híre megmarad örökké

Kiből én elhoztam ifjakat. Hogy népe

Épülne általok Istennek, Fődeske

Sáp, Konyár és Bajom megromlott helyecske.”

A füstölgő romokon új életre támadt községek azonban továbbra is csak arra voltak jók, hogy minél több adót és élelmet csikarjanak ki tőlük a lelketlen török adóvégrehajtók s Várad bukása után egyenesen az a lehetetlen állapot következett be, hogy az u. n. országos adón kívül egyes adószedők külön-külön sarcot és adót is szedtek éppen Szabolcs vm. községeiben, ahogy azt  F a r k a s Lászlónak A p a f f i Mihály fejedelemhez Debrecenben 1673. I. 21. kelt levelében olvashatjuk: „Ki fogja az ország adóját fizetni, ha ők in particulari (részletekhen) is külön-külön hódoltatják a falukat és városokat?”24.

De még ez sem volt elég, mert a török adószedőkön kívül, a Tisza mellékén még a törökkel fogódzott kurucok is sok falut meghódoltattak, kiraboltak, ahogy ezt B a r k ó c z y Ferencnek Hajdúböszörményben 1674. XI. 25. P á l f f y Tamáshoz írt levelében és Szabolcs vm. rendjeinek a földesi és sápi nemesek érdekében B a r k ó c z y Ferenchez intézett siralmas hangú felterjesztéséből olvashatjuk.25

Hogy mindezek ellenére Földes mily hamar kiheverte a veszteséget, azt R á p ó t i Mihály naplója bizonyítja, aki 1678–1684. között volt földesi lelkész s pontosan feljegyezte összes hallgatóit, sőt az említett évekről rendes anyakönyvvezetést folytatott. A debreceni kollégium könyvtárában levő naplója szerint Földesnek ekkor 79 családból állott a lakossága, ami circa 320 lélekszámnak felel meg. Ez pedig, ha a későbbi 1689, 1707, és 1718. évi összeírásokat nézzük, csakugyan tekintélyes szám.

De nem sokáig örvendhetett a község a szépen megindult fejlődésnek, mert amint ugyancsak R á p ó t i Mihály feljegyzései mutatják, 1678. VIII. 28. feles törökök szállván a faluba, igen sok kárt okoztak, majd X. 30. ismét rátörtek a községre s ott olyan pusztítást tettek, hogy a szent urvacsorával való éléstől is el kellett tekinteniök.

48.

De legnagyobb pusztítást köztük az 1679. július-szeptember hónapokban dühöngő döghalál (pestis, cholera) okozott, ami a lakosságnak több, mint a felét kipusztította, úgyhogy a borzalmas járvány megszűnte után 31 család maradt Földesen, magának Rápótinak is meghalván fia, leánya és unokahuga.

Alig ocsudhatott fel a község lakossága a borzalmas járvány okozta megpróbáltatásokból, 1680. I. 5. kuruc csapatok rohanták meg őket s minden jószágukat elhajtották, majd V. 6. olyan pusztítást vittek véghez, hogy Rápóti lelkész Debrecenben volt kénytelen elmenekülni. A pusztítást IX. 5. és 6. napjain megismételték a kurucok, úgyhogy az egész lakosság elfutott a faluba szállt feles talpasok miatt.

Amint Rápóti feljegyzései mutatják, nem volt jobb az 1681. esztendő sem. Már III. 16-18, napjain egy tized kuruc egyenesen a paróchiára szállt; VII. 15. három szekér árpáját a mezőről behozatták, elcsépelték s a szemét elvitték; VIII. 20. törökök rontottak a falura. Előlük az egész lakosság Berettyóújfaluba menekült s ott laktak IX. 15. s mire visszatértek, mindenüket elprédálták a törökök. Jóformán meg se pihentek a sok zaklatástól, X. 16. már megint menekülniök kellett, amikor Bajomba futottak, de innen csakhamar visszatértek.

Aránylag nyugodtan telt el az 1682. év, hogy annál több zaklatás érje őket 1683. Már II. 2. 25 lovas török tört a községre; IV. 21. török és kuruc csapat rontott rájuk olyan pusztítással, hogy ismét Berettyóújfaluba kellett menekülniök, ahonnan csak egy hét mulva tudtak visszajönni.

VI. 6. éppen Pünkösd első napján kellett menekülniök az Erdélyből jövő tatár tábor miatt, mely feldúlt, felperzselt mindent, ami útjába esett. E futásból VI. 16. jöttek vissza. VII. 6. két szekér török és 5 lovas egyenesen a paróchiára szállott; míg X. 6. feles labancok törtek a falura, de ezek a papot nem bántották.

Még egyszer ment át 1684. II. 10. nagyobb számú ellenség a községen, de ekkor különösebb bántódása senkinek sem esett.26

Ezekben az években pusztult el végleg Mezőszentmiklós község, mert ennek jóval kevesebb lakosságát teljesen elűzték és kipusztították a rabló török, tatár, kuruc, labanc katonák. De volt más oka is annak, hogy míg a földesiek bármilyen súlyos pusztítás és veszteség érte is őket, újra meg újra a legnagyobb szívóssággal foglalták vissza saját ősi földjüket, addig a mezőszentmiklósiak egyszerűen otthagyták falujokat, s nem is mentek vissza. Ez az ok az volt, hogy az a föld a földesieknek saját tulajdonuk volt, az az övék volt, a mezőszentmiklósiak pedig csak telepített jobbágyok voltak, akik földesuraiknak, és a töröknek fizetett súlyos adóterhek és egyéb személyes szolgáltatások miatt bizony nem ragaszkodtak úgy az ősi röghöz, ha annak megtartása és megvédelmezése nagyobb áldozatokat követelt.27

49.

2. Földes kuriális községgé átalakulása.

Amint fentebb már érintettem, a község végérvényesen 1583-ban jutott teljes török hódoltság alá s amint az Szabolcs vármegye jegyzőkönyveiből is megállapítható, 1582. végétől kezdve, mintha csak elvágták volna, máról hónapra megszűnik a köziazgatási kapcsolat a község és a vármegye között. Annak ellenére azonban, hogy a debreceni, illetve nagykállói török adókerület működése alig pár évig tarthatott, Földes és Sáp még sem kerültek vissza, Szabolcs vm. fennhatósága alá, ahogy ezt Szabolcs vm. 1595. évi jegyzőkönyvében található nehány adatból következtetni lehetne, amelyek szerint S z e g h y Benedek perli S z e g h y Menyhértet Földesen levő néhány telkének és anyjáról V i n c z e Zsófiáról örökölt nemesi kuriájának hatalmasul történt elfoglalásáért; azután ugyanakkor Szeghy Gáspár özvegye Z á d or y Ilona perli S z e g h y Menyhértet azért, mert őt nyilt országúton megtámadta, 3 szekrényét vagy ládáját a bennök levő iratokkal és egyéb tárgyakkal együtt elvette, azután Földesen levő legelőjére törve, egy csomó boglya szénáját elhordatta; azután szintén azon a törvénynapon S z e g h y Benedek perli Szeghy Menyhértet azért, mert nemesi kuriájára törve, őt gyalázatosan szidalmazta, végül S á p y László perli T ó t h Ferenc és T ó t h Tamás testvéreket valami hatalmaskodás miatt;28 majd 1598-ban Sápon lakos Z á d o r y György perli K i r á l y György és M a r ó t h y Ambrus sápi lakosokat nálok levő némely zálogos birtokért, amelyeket még Topa Péter özvegye zálogosított el 16 forintért,29 mert ettől az időponttól kezdve Sápra nézve 1615-ig ,30 Földesre nézve pedig 1616-ig:31 egyetlen egy adatot sem találtam, viszont, hogy a község nem pusztult el teljesen az 1596–1604-ig tartó úgynevezett 15 éves háború vészzivataraiban, azt az az egyetlen adat is bizonyítja, mely szerint P a r l a g h y György és felesége 1607-ben mint földesi lakosok szerepelnek a váradi káptalan előtt valami birtokügyben.32 Az a körülmény ugyanis, hogy 1596–1618. a községek elpusztulása miatt nem készültek tizedjegyzékek, s így Földes is szintén az elpusztult községek sorában tartoznék, egyébként sem elég alap a következtetésre, mert tudvalevőleg még ha készültek volna is ezekről tizedjegyzékek, azokban Földes, mint tisztán nemesi telkekből álló helység, különben sem szerepelt soha. Az pedig, hogy a község egyrészének, a bajomi uradalomhoz való tartozás révén ott 1609-ben jelentkezni kellene Szovát, Tetétlen, Derecske stb. községek mellett, mint a bajomi vár szerbe-számba szedett tartozékai mellett,33 biztos következtetési alapnak szintén nem fogadható el, mert magán Földesen az uradalomnak jobbágyai nem voltak, de meg az igazság az, hogy az otthon maradottak foglalták el úgy a kihalt régi birtokos urak jószágait, mint az elmenekültek nemesi kuriáját is, amint ezt maga az az egyetlen adat is bizonyítja, mely szerint

50.

F ö l d e s s y László szolgabíró, karászi lakos 1616-óan leteszi azt a pert, amelyet néhai H a r a n g h y Pál Földesen levő nemesi kuriája és birtokai visszaszerzése céljából az 1608, 1609- és 1613. évi törvények alapján, C s e l y Mihály és N a gy János földesi lakosok ellen indított, megfizetvén a 3 forint bírságot a vármegye bíráinak.34

És ezek között a birtokfoglaló lakosok között, mint azt a későbbi földesi nemes családok nemeslevelei szerzésének dátumaiból is megállapíthatjuk, egy egész sereg jobbágyrendű ember volt, vagy olyan, amelyik egyik-másik földesi birtokos nemes családba való beházasodás útján jutott nemesi jószághoz, ahogy ezt a B o l d o g h család 1646-ban, a H a j d ú-család 1627-ben és az I s ó-család 1618-ban stb. stb. szerzett nemessége is tanusítja.

A helyzet ugyanis az volt, hogy a régi birtokos családok a Bajomi, Esztári, Parlaghy és Földessy-családok részben kipusztultak, részben elköltöztek a török elől, mert az nem tűrte a nagybirtokú földesurakat. Sőt a kisebb birtokos családok közül is igen sokan elmenekültek Debrecenbe, az ott maradtak pedig az újonnan betelepü1őkkel együtt birtokba vették a gazdátlan jószágokat. Így foglalták el a C s e l y-család tagjai a H a r a n g h y rész nevű birtokot és kuriát, melynek visszaszerzéséért C s e f f y János, N a g y Gergely és N a g y János 1636 Szabolcs vm.35 és Debrecen város törvényszéke előtt perlekednek C s e l y István, Mihály és Gergely testvérekkel s végül is úgy egyeznek meg, hogy azt a részt, amelyen akkor D o b o z y Mihály nevű ember lakott, 32 forintért átengedik a C s e l y atyafiaknak.36

Ugyancsak a C s e l y-család foglalta el C s e f f y András jószágait is Földesen és Mezőszentmiklóson, amelyekhez az igényt tartó T h u r i Szabó János, felesége J ó g a Erzsébet és fiuk, Pál berettyóújfalui lakosok, 1653 kísérelték meg a visszaszerzést Szabolcs vm. előtt, s bár igazolták vérségi kapcsolatukat és örökösi jogukat, kénytelenek voltak 150 forintért átengedni az egész örökséget a C s e l y rokonságnak.37

A Parlaghy-család birtokainak nagyobb részét, a Képhát nevű földet két pusztán álló nemesi kuriával és a hozzájuk tartozó 80 hold földdel együtt 1658, szintén a C s e l y atyafiak szerzik meg, azonban a P a r l a g h y-családdal már nem lehetett oly könynyen elbánni s 200 forint zálogösszeget kellett értök fizetni.38

Hasonlóképen történt az eset a D o m o k o s családbéliekkel is, akiknek őse D o m o k o s Pál és felesége H o r v á t h Kiss Anna, a P a r l a g h y Lász1ó és fia László és Péter berettyóújfalui lakosokkal 1678. VI. 4. kötött záloglevél szerint 45 forintot tartoztak fizetni az általok elfoglalt nemesi kuriáért.39

A bajomi uradalomhoz tartozó részeket a H a j d ú-család foglalta el, melynek leányági leszármazói révén jutottak birtokokhoz és

51.

lettek földesi birtokosok egyebek között a D o m o k o s és N a g y családbeliek, akik ezt, mint nemességük bizonyítékait adják elő az 1725–1749. évek között tartott nemesség vizsgálatok alkalmával.40

Kétségtelen, hogy az ott maradt családokon kívül igen sok futott nemes, szabad hajdú és más ember jutott ebben a korszakban birtokhoz Földesen, arra azonban féltékenyen vigyáztak, hogy földesuri jobbágyok közibük ne kerüljenek, sőt még a régi időkből ott maradtakat sem igen akarták vállalni, amint ezt B o r o s s László adóügyében 1652. VIII. 7. kelt levelök eme sorai mutatják: Azt is kívánja Ökelme, hogy jobbágyainak adóját bevegyük: ez mely akadályos, hogy Ökelme jobbágy sort ültessen Nagyságtok (t. i. Szabolcs vm.) bölcsen megítélheti stb.

Ám minden magyarázatnál világosabban mutatja a birtokosok és birtokok változását az a zálogváltási per, amelyet P a t a k y Ferenc mint P a r l a g h y leányági leszármazó folytatott 1734-ben Szabolcs vm. törvényszéke előtt a D o m o k o s-család ellen. P a t a k y Ferenc ugyanis 1731. kiváltotta a zálogból azt a két nemesi kuriát és a hozzájuk tartozó 80 hold Képhát nevü földet, amelyet néhai P a r l a g h y László 1650. IV. 18. 200 forintért zálogba vetett N a g y Jánosnak és a C s e l y atyafiaknak. Az egyik telken lakott V a r j ú Ambrus, a másikon meg V a r j ú István. A pestis után 1678 körül pusztán maradt telkekre először egy Karcagról beköltözött V a r g a István nevű telepedett; utána T a k á c s Péter; ez után B a l o g h István, majd utoljára V i d a János, aki 1734. maga is tanú. Az 1734-ben eskü alatt kihallgatott tanuk és pedig C s o n t o s Ferenc 62 éves, K a t o n a András 65 éves, Pércsi S z a b ó János 60 éves, V a r g a Miklós 60 éves, V e r e s s János 62 éves és V i d a János 60 éves földesi lakosok azt vallották, hogy mikor V a r g a István 1693-ban a telket el akarta adni D i ó s Istvánnak, ezt a  D o m o k o s családbeliek nem engedték, hanem 1693. IV. 22. D o m o k o s Pál szerződést kötvén   D i ó s Istvánnal, az egész birtokot magukhoz váltották. A D o m o k o s Pál leszármazóitól váltotta aztán vissza Pataky Ferenc a birtokot, amelyet azonban nem az eredeti területében adtak vissza neki a D o m o k o s o k.41

Végül pedig annak bizonyságára, hogy ebben a korszakban már maga a község, mint jogi személy szintén részes volt a pusztán maradt nemesi kuriák elfoglalásában és azokat évi adó vagy haszonbér, ellenében kiosztotta, eladta vagy maga használta, felemlítem azt a bírói egyezséget, amelyet Szabolcs vm. törvényszéke előtt 1665. V. 10. kötöttek egyfelől B o r o s s László özvegye, I s ó Kata és fiuk, János, másfelől Földes község nemesei, akik B o r o s s László elpusztult nemesi kuriáját elfoglalták és házhelyeknek kiosztották, a földeket pedig egyszerűen közös használatukba vették.42 Ime így alakult át már a XVII. század első felében csupa

52.

egyforma kis- és középbirtokú, nemes és nem nemes birtokosokból álló kuriális községgé Földes, amelynek első igazi nemes birtokos lakosai már 1537-ben községi hatósági jogokat gyakorolnak, majd akiknek leszármazói a másunnan beköltözött nemes és nem nemes utódokkal a török uralom alatt olyan saját törvényhatósági jogokkal bíró községi közigazgatást fejlesztettek ki, amely a török uralom megszűnése után is 1765-ig változatlanul, azután pedig 1848-ig, ha korlátozottan is, de mégis a legteljesebb községi önkormányzat alapján működhetett.

3. A községi önkormányzat (autonomia) kifejlődése.

A török hódoltság következtében Földes község felett a vármegye törvényhatósága megszűnt s mivel magában Földes községben a török bent nem lakott s így a közigazgatási, bírói és végrehajtó hatalmat ő maga nem gyakorolta, az teljes egészében magának a községnek a kezébe került. Ezzel megszületett a községi önkormányzat s a bíró a maga 12 tagú tanácsával közigazgatási és bírói hatósággá nőtte ki magát. A község képét összetartásra kényszerítette az osztatlan közös határ, különösen pedig az adózás, mert a török közigazgatási rendszer magát a községet, mint megszemélyesített földesurat, mai értelemben, mint jogi személyt kezelte s ennek következtében az adóért nem az egyesek, hanem a lakosság testülete: a község volt felelős, és az előre megállapított évi adót a községnek kellett a község lakosaira egyénenként kivetni, beszedni és a török földesurnak beszolgáltatni, nemkülönben minden más rendkívüli adót, hadisarcot, büntetéspénzt és természetbeni szolgáltatásokat.

A községet sujtó terhes adózás megteremti a községnek, mint önálló jogi személynek a saját gazdálkodását, a rendszeres községi háztartást, amelynek keletkezése minden valószínűséggel a reformáció korára esik, amikor t. i. az elfoglalt egyházi javadalmak helyett a lakosságnak magának kellett gondoskodni a papok és rectorok fizetéséről. A közönség érdekében, maga a község, mint jogi személy, illetve képviseletében a bíró és az esküdtek járnak el. A község lakosai között megerősödik az egymásra utaltság érzete; egyes emberek ügye a község ügyévé lesz, viszont a község ügyei is minden egyes lakost érdekelnek s egészen természetes, hogy e szomorú időszakban – amikor a legtöbb helyen a magyar államiságot egy-egy falu és annak bírája képviselte, – a községi élet olyan magas fejlődési fokra jutott, amilyenre a vármegyék túlzott gyámkodása és féltékenysége miatt talán sohasem jutott volna, a legújabb időkig.

Hogy erre az összetartásra és közös gazdálkodásra, átalában az egymás közös megvédelmezésére milyen szükség volt, másrészt, hogy ilyen szoros községi hatósági életre történt berendezkedés nél-

53.

kül, hová jutottak volna falvaink és községeink magyarjai: azt csak akkor látjuk, ha közelebbről megnézzük az állandó háborúskodással járó pusztítás mellett azokat a súlyos adóterheket; a lóval, szekérrel és kézi napszámokkal való állandó terheltetéseket és végnélküli sarcolásokat, amelyekkel a török uralom, talán soha jóvá nem tehető módon, – hosszú évszázadokra tette tönkre Magyarországot.

Micsoda módokon és címeken, mennyi adót tudott a török a rabigája alá hajtott lakosságtól kicsikarni, azt mai modern állami berendezkedésünk adózási viszonyai között is megcsodálhatjuk.

A török adórendszer kétféle adót ismert:

I. Egyenes adókat, amelyek a császári kincstárt illették és

II. Földesúri adókat, amelyek az érdekelt terület török földesurának, vagy hűbérurának voltak fizetendők. (Katonai vitézségért kapták egyesek a községet vagy területet.)

Az egyenes adók közé tartoztak:

1. fejadó, vagy kapuadó (harács) egy családfő, vagy ház után;

2. forgalmi adók: vizeken, hidakon, réveken szedett vámok és az ezeken szállított áruk után szedett vámok, továbbá piaci- és vásári vámok ;

3. ipari adók: korcsmák, kávéházak, mészárszékek és pénzváltás után;

4. örökösödési adók; szökött és meghalt emberek után szedett adók;

5. építési adó; várak, erődítmények emelésére, javítására stb. szolgáló pénzben és természetben leszolgálandó fuvarok és adók;

6. A törvénykezési illetékek; mindenféle irat után megállapított díjak.

A földesúri adók közé tartoztak:

1. tizedadó termények és állatok s ezek szaporulata után;

2. mátkaadó vagy ágypénz minden házasságkötéstől;

3. kihágásokért szedett bírságok; rágalmazás, verekedés, vakbormérés stb. eseteiben az érdekeltek vagyoni viszonyai alapján

4. mezei kártételekért járó botbüntetés megváltása;

5. juhadó vagy gyapjúadó;

6. méhkasadó ;

7. sertésadó vagy makkoltatási adó;

8. fa és széna adó;

9. kasza és sarló adó;

10. malomadó; a molnár csak kakast tarthatott, tyúkot nem;

11. ingatlan forgalmi, vagy átírási adó;

12. füstpénz (pajták, kunyhók után);

13. élelmezési adó. Ez utóbbi jellemzi legjobban a kielégíthetetlen török pénzéhséget. T. i. a felsorolt adókat eleinte maguk a hűbéres urak vagy kincstári közegek szedték be s a behajtás ideje

54.

alatt őket az érdekelt községek tartoztak ellátni mindennel. Később megengedték, hogy az adókat maguk a községek szedjék és szállítsák be, de azt az összeget, amelyet a behajtás alatt a töröknek s lovaik ellátására kellett volna fordítani, élelmezési adó címen meg kellett fizetni.

Ezeken az adókon kívül divatozott még a gyermekadó, amely a híres janicsár hadsereg részére szállította az emberanyagot, amely azonban Magyarországon legalább is hivatalosan nem, de gyakorlatban csakugyan megvolt.43

Aki ezt a hihetetlen török kapzsiság szülte adórendszert, illetve adónemeket alaposan megvizsgálja és velök kapcsolatban elgondolja, hogy milyen hadisarcot rótt a török egy-egy olyan városra-községre, amelyben például egy-két török katonát agyonütöttek, – pedig ilyesmire minden nap bőségesen adódott volna alkalom és lehetőség, – az előtt, azt hiszem, nem kell bővebben fejtegetnem, hogy minden községnek elsősorban saját, jól felfogott érdekéhen, saját lakosait kellett a legszigorúbb hatósági intézkedésekkel és eszközökkel kellő korlátok között tartani, hiszen egyetlen egy lakosnak meggondolatlan vétke vagy cselekménye az egész falu pusztulását jelenthette abban a szomorú korszakban, amikor egy-egy falu vagy város felperzselését szinte természetes megtorlásnak tekintették a törökök és német zsoldos, sőt magyar hadseregek is. Megszületik tehát a községi illetőség fogalma olyan értelemben, hogy csak kellő igazolás és biztosíték mellett fogadtak be valakit a község lakosai közé s még birtokos nemeseket is csak az esetben, ha a község bírójának és törvényének magára kötelező voltát kijelentették s erre a már említett vinculum-kötbérrel megfelelő biztosítékot nyújtottak, amint erre a legszebb példát éppen Földes községnek az ott birtokos, de Debrecenben lakó B o r o s s Lászlóval 1652. történt esete mutatja.

Az eset előzménye az, hogy B o r o s s László, az erdélyi fejedelem száz lovas hadnagya, a töröknek fizetendő adó összegére nézve külön alkudott meg a török adószedőkkel és egy K o m o d z i a n  nevű török embertől szokta évi adóját beküldeni. Ez az ember meghalt s halála óta B o r o s s László nem igen fizette az adót. Hogy a kötelezettség alól meneküljön, Szabolcs vármegyénél Földes községet panaszolta be, hogy t. i. a földesiek lesznek az okai, ha rajta valami veszedelem vagy szerencsétlenség történik a török miatt. Ez ellen a gyanusító rágalom ellen a földesi nemesek Szabolcs vm. rendjeihez 1652. VIII. 7. kelt levelökben a következőket állapítják meg:

„Ha Őkelme közinkben akar adózni a töröknek, adózzon úgy, mint nekünk egyikünk szokott adózni marhája után, mert mi kinek kinek terheket marhájából mérsekéljük s az adót azután vetjük. De Őkelmétől mi, szakasztva summát fel nem veszünk, oka: mert

55.

a dolog post moram (későn) vagyon, elsőben a törökkel alkutt meg, így ezt a török megtudván, hogy közinkben summát ad, azt a summát azután rajtunk és maradékainkon megvenné és adónkat annyival nevelné praetendalván azt, hogy az a particularis summa övé volt; azután akárkitől telnék ki, de a török azt csak megkívánná mindenkor. Ha penig marháját, ha szinte felszámlálván adózna is Őkelme, de így is mi az Őkelme alkuvása szerint való summát a töröknek fe1 nem vállalnók, mert Őkelme vagy másuvá menne lakni innét vagy meghalna, a summa rajtunk fennmaradna, hanem az az Őkelme jó szerencséje, ha azzal letörheti a summát, hogy immár közinkben adóz stb. Jobbágyainak is az adóját csak akkor szedjük be, ha ő maga is itt adózik. Ezeken kívül jobbágyainak a  földesiek ellen, vagy a földesiek az ő jobbágyai ellen csak a földesi bíró előtt perelhetnek s őket B o r o s s László semmiféle módon ez alól a fórum alól vagy az ott kiszabott büntetés alól megnem oltalmazza, mert mi a helyünkben törvényünktől nem függő embereket be nem veszünk s ha Őkelme ezeket vállalja, kötelezze magát 200 frt. vinculum alatt, hogy mindeneket megáll. Mely összeget, akár részben, akár egészben megsértené az egyezséget, – minden törvényes jogorvoslat nélkül az alispán a 200 forintot megvehesse. Ha pedig ezeket nem vállalja, sem őt, sem jobbágyait nem vállalja a község, mert olyanokat nem acceptálhatunk, akik tőlünk nem függenek. Boross uram közöttünk csak privatus ember, nem földesúr. Mi is éppen olyan nemes emberek vagyunk stb. stb.”

A földesi nemeseknek Szabolcsmegyéhez intézett fenti levele tehát megerősíti azt a tényt, hogy saját helyhatósági törvényük, illetve szabályrendeletük volt a helység kötelékébe való felvétel feltételeiről, amelynek sanctióját vagyis kikényszeríthetőségét a kötbér, a vinculum biztosította. De bizonyítja ez a levél azt is, hogy az összes földesi lakosok: nemesek, zsellérek és jobbágyok kizárólag a földesi bíró előtt perelhettek minden községet illető dolgaikban s aki Földesen akart lakni, annak engedelmességgel kellett viseltetnie a községet képviselő bíróval szemben s ha erre magát kötbér mellett nem kötelezte, mint B o r o s s László is, azt a község lakói közé be nem fogadták.44

De igen fontos adatokat tartalmaz a földesieknek ez a Szabolcs vármegyéhez intézett levele a községi közigazgatás működéséről és az önálló, jogi személyként jelentkező községről is és pedig először azzal, hogy a török által az egész helységre, tehát nem az egyes nemesekre, mint azt a vármegye tette a nemesi taxával, – kivetett adókat a községi közigazgatási apparatus veti ki és állapítja meg egyénenként, kinek-kinek marhái számának rnegfelelően tehát arányos adózási alapon, viszont ennek a közigazgatási szervezetnek a hatalma nem terjed ki az összes földesi földbirtokosokra, csak a község területén lakókra. Ezekre azonban rendi különbség nélkül:

56.

nemesekre, azok jobbágyaira és az ott lakó zsellérekre egyaránt. Abból pedig, hogy annak a kötbérnek, amelyet a földesi bíróval szemben való engedetlenség esetén fizetni kell, de egyik fele a falué, másik fele, pedig az azt behajtó alispáné volt, községi közös jövedelmek és kötelezettségek, kiadások rendszerét vagyis községi háztartás működését kell látnunk. De azt is látjuk, hogy a földesiek B o r o s s Lászlót, aki pedig az erdélyi fejedelem százlovas hadnagya volt s akinek Földesen bírt jószágain egész csomó jobbágya volt, akár alávetette magát a földesi bíró helyhatósági hatalmának, akár nem: kizárólag csak olyan nemes embernek tekintették, mint akármelyik másik földesi nemest. Ebből folyólag sem B o r o s s László, sem más nemes, jobbágyait illetőleg Földesen semmiféle olyan földesúri jogot nem igényelhetett, mint azok a másutt lakó földesurak, akik egész jobbágy falvakkal bírtak s jobbágyaikat úgy kezelték, ahogy akarták. Ilyesmiről Földesen szó sem lehet s mindenkinek, kizárólag a többi földesi nemest egyenlő mértékben megillető jogokban lehet része, illetve tartozik mindenki az egyenlő mértékben terhelő kötelezettségeket magára vállalni.

Ez tehát – ha a kor viszonyaihoz képest csak a nemesekre vonatkozik is, – kétségkívül a földesi nemesek, polgárok egyenlőségének az elvi kidomborítása, már abban a korszakban, amelyben még a nemeseket egyformán megillető személyes kiváltságok mellett, egyéneknek és családoknak igen sok, más természetű kiváltságai lehettek és tényleg voltak is.

A mindenkiével közös és egyenlő kiváltságon kívül tehát Földesen más kiváltsággal senki sem bírhatott! Ha pedig volt valakinek más kiváltsága is és az arról való lemondásra törvény szerint őt kötelezni nem lehetett – mert éppen ehhez nem volt törvényes joga a községi közületeknek, mint ahogy ma van, – ezért kellett arról magánjogi szerződésben kötbér kikötése mellett önszántából mindenkinek a többi érdekében lemondani.

Az elmondottakban előttünk állnak nemcsak a községi közigazgatás kialakulásának előfeltételei és szükségessége, hanem a Földesen tényleg működésben levő községi közigazgatás a maga megfelelő szervével, intézkedési jogkörével és a községi hatósági jog érvényesítését, kikényszeríthetőségét biztosító kötbérrel vagy vinculummal, mint jogi formulával együtt és mindenesetre nagyon érdekes, hogy ezt a részben írásban foglalt, részben szokásjogon alapuló s a XVII. század elejére már kialakult közigazgatási berendezkedést tartotta szem előtt R á k ó c z i Zsigmond fejedelemnek az Orosi és Ürögd nevű Bihar vm. helységekben letelepített 400 szabad hajdú részére 1607-ben kiadott nemesítő levele, amelyben a nemesség mellett azt a jogot is adta, hogy bíró helyett kapitányt választva 12 tagú tanács segítségével ítélkezhetnek a felmerült bűnügyekben is és külön községi pecsétet használhatnak.45

57.

Hogy a földesi nemesek egészen helyi jellegű s az egész község lakosságát egyetemleges érdeklő kérdésekben már 1537-ben ítélkezési jogot gyakoroltak, azt a Z á p o l y a János király adta rendelet bizonyítja, másfelől azonban Szabolcs vármegye fennhatósága és törvényhatósága alá tartoztak s tényleg ott folytatták elég gyakori perlekedéseiket, annak ellenére, hogy a tetten ért gyilkosok, gyújtogatók és erőszakot elkövetett bűnösöknek a megbüntetésére az 1514-ben országos törvény erejére emelt Verbőczy-féle Tripartium szerint joga lett volna a községnek.46

A török közigazgatási berendezkedés után azonban nemcsak a közigazgatási, hanem a büntető hatalom is a község kezébe került, mert azokban a helységekben, ahol maga a török bent nem lakott, nem gyakorolta az ítélő bírói és végrehajtó hatalmat, hanem magukra a keresztyén lakosokra bízta, hogy bolond szokásuk szerint egymás között maguk szolgáltassanakk igazságot, ami pedig a községi testület teljes törvényhatósági joggal való felruházása, mert hiszen a török államhatalom még arra is felhatalmazta a falvak és községek hadnagyait és bíráit, hogy a kóborló tolvajokat elfogják, elítéljék és megöljék, tehát a büntető bíráskodást nem csak tettenérés esetére korlátozta.47

Mint érdekes tüneményt kell felemlítenem, hogy a török közigazgatás bevezetése alatt kifejlődő községi közigazgatási hatóság eredményeképen a magyar vármegyék is kezdik felismerni a községi közületek jelentőségét s amíg addig, a földesurak és nemesek útján, tehát csak közvetve törődtek – ha egyáltalán törődtek a falvakkal, – a XVII. század elejétől kezdve már közvetlenül a falvakkal is foglalkoznak, rendelkeznek, ha kell a földesúr kikapcsolásával, sőt annak megbüntetésével is. Így érthető meg Szabolcs vm. 1605-ben hozott ama határozata, hogy mivel némely falu bírót nem akar tenni és azt a főszolgabíró felszólítására sem tenné, 12 forint bírságot vehessen a falun a szolgabíró, ahányszor ezt nem tenné.48 Majd egy 1607-ben hozott statutumban, amely voltaképen a hosszú háborúk alatt elpusztult községek, templomok és egyházi ügyek helyreállításáról intézkedik, egyenesen megparancsolja a földesuraknak, hogy falvaikban bírót tegyenek, ha maguk a szeren nem laknak s ha nem tesznek, 12 forint birsággal sujtsa őket az alispán.49

És hogy ezek a bírók már nem a földesúr villicusai, majorosai, kitetszik abból, hogy az egyházfiakkal együtt esküt tenni tartoztak s közigazgatási feladataik közé soroztattak a lelkészi fizetésekről és az egyházi mindennémű dolgairól való gondoskodás 12 forint bírság terhe alatt.

Csak az igazságszolgáltatás tekintetében volt különbség a török uralom és a magyar fennhatóság alá tartozó községek között, mert ez utóbbi helyeken a bűnösök megbüntetése az alispán hatás

58.

körébe tartozott, aki azt legtöbbször a helyszínen hajtotta végre s ezért kellett az említett 1607. évi statutum szerint minden város és falu határában akasztófát, nyársat és bent a faluban kalodákat felállítani 15 nap alatt, 12 frt. bírság terhe alatt.

Mindezeket pedig azért kellett ilyen körülményesen ismertetni, hogy a községi joghatóság kifejlődésének megismerése mellett, kifejezetten Földes községre vonatkozó adatok hiányában is lássuk a község hatósági működésének a képét, miután az ismertetett 1652. évi B o r o s s László esetével kapcsolatos – bár igen értékes és ritka bizonyíték mellett – ebből az 1583–1700-ig terjedő időszakból semmi írott emlékünk nem maradt.

Így lesz megérthető az a mai kor embere előtt érthetetlen szokás is, hogy a közigazgatási és igazságszolgáltatási teljes törvényhatósági jogot gyakorló két község, t. i. Földes és Sáp egymást tették meg a saját községi törvényszékükön hozott bírói ítélet felebbezési fórumául olyformán, hogy a földesi nemes tanács ítéletét a sápi tanácshoz lehetett megfellebbezni és viszont, ami a kényszerhelyzetnek volt a természetes következménye egyrészt a török hatóságok felsőbbségének elismerni nem akarása miatt, másrészt pedig azért, mert ezen a vidéken nem volt más olyan nemesi község, csak jobbágy-község, amelyet a földesi nemesek vállaltak volna, nem utolsó ok lévén a közelség sem.50

A magyar hatóságoktól elszakított vidékeken így volt ez más városoknál és községeknél is, amint ezt Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd stb. történelmi adatai bizonyítják s ez a felebbezési fórum megmaradt Földes és Sáp község között jóval a török uralom megszünte után is egészen 1735-ig, és pedig nemcsak a főbenjáró ítéleteknél, hanem nagyobb és bonyolultabb polgári peres ügyekben is, amint ezt agilis V e r e s s János földesi lakosnak D o m o k os Ferenc ellen egy fél telekért indított perében 1715-ben hozott ítéletből látjuk.51

Ennek a birtokpernek az előzményei és személyei is érdekesen világítják meg a község átalakulását, hogy t. i. a régi, kipusztult és elmenekült birtokosok helyére hogyan telepedtek újabb, meg újabb beköltözők.

A fenti perben szereplő V e r e s s János, illetve elődei, magának Földes tanácsának a megállapítása szerint sem nemes, csak félnemes agilis; akinek tehát csak az anyja volt nemes s így jutott, sógorság révén földesúri joghoz Földesen; a szintén agilis Domokos-család ugyancsak beházasodás útján jutott földbirtokhoz olyformán, hogy földesi ősük abba a H a j d ú-családba házasodott, amely 1627. IV. 27. B e t h l e n Gábortól, majd átpártolásáért 1634. V. 1. II. Ferdinándtól kapott nemességet s donatiót bizonyos bajomi uradalomhoz tartozott földesi birtokokra, vagyis 1627. előtt még a törzs Hajdú-család sem volt nemes.

Ilyen felebbezett perek még, t. i. a sápi tanácstól a vármegyé-

59.

hez, 1721-ben a földesi főbírónak, mint közvádlónak K i r á l y János ellen azért indított pere, mert feleségét egy katonának eladta és irtózatos istenkáromlást vitt véghez,52 azután 1735-ben  N a g y Mihály és F ö l d e s s y Gáspárné,53 végül F ö l d e s s y Jánosnak menyével való paráznasági perei.54

4. Felszabadulás a török uralom alól. Kiváltságlevél megszerzése 1692.

Budavárának visszavétele 1686. után lassanként megindult a töröknek az országból való teljes kiszorítása s ezzel a régi rendszernek s a nemesség szerepének visszaállítása.

Mivel pedig az ország felszabadításáért küzdő magyar-német katonaság eltartását és élelmezését a császári hadsereg vezetősége úgy oldotta meg, hogy az összes költségeket a vármegyékre hárította, a katonaság eltartása céljából K a r a f f a Antal által Szabolcs vármegyére kivetett összegből a földesieknek 1686. 160; 1687. pedig 150 forint adót kellett fizetniök, sőt mivel Mezőszentmiklós községnek a reá eső adó hányadát az akkori tulajdonos P a r l a g h y György nem fizette meg, - ezt is a földesi nemeseknek kellett megfizetniök.55

Ettől kezdve a folytonosan növekedő vármegyei pótadó (taxa nobilis) és az 1686-tól állandósult katonatartási adó (portio hybernalis, zsoldpénz), amiket a vármegye nem tehetvén egyebet, egy összegben vetett ki a hatósága alá tartozó városokra és községekre, nem csak a nemesi kiváltságok miatt, hanem anyagiakban is igen súlyos sérelmeket okoztak a földesi és sápi nemeseknek, mert hiszen a Kállóban és Kisvárdán elhelyezett német katonaság összes eltartási költségein felül, a váradi, munkácsi és tokaji várak fenntartásának aránylagos költségei is jórészben őket terhelték.

A Szabolcs vm. 1687–1693. évi jegyzőkönyveiből összeállított következő kimutatás minden magyarázatnál hívebben mutatja azoknak a pénzben, terményekben, anyagokban, kézi és igás napszámokban viselt terheknek a sorozatát, amelyek azután a földesi és sápi nemeseket régi, szép szabadságaik visszaszerzésére indították.

Földes

Sáp

(taxa nobilis)

1687.

év

8

frt.

8

frt.

1688.

"

10

"

8

"

1689.

"

25

"

20

"

1691.

"

50

"

40

"

1693.

"

60

"

50

"

Katonai adó:

(Portio hybernalis)

1687.

"

55

"

55

"

1691.

"

120

"

100

"

1692.

"

200

"

120

"

1693.

"

120

"

140

"

60.

 

Földes

Sáp

Buza

16871692.

években

255

köböl

229

köböl

Rozs

"

"

45

"

37

"

Abrak

"

"

244

"

227

"

Széna

"

"

617

szekér

616

szekér

Vágómarha

"

"

14

drb.

13

drb.

Ököriga

"

"

7

"

6

"

Napszámos

"

"

40

"

32

"

Hús

"

"

470

font

580

font

s mindezeken felül köles, árpa, lencse, borsó, bab, liszt, vászon és posztó az említett jegyzőkönyvekben részletesen meg nem állapított mennyiségekben. Ha aztán meggondoljuk, hogy ezekben az években mindössze 38 kuriális nemes család alkotta a községet, továbbá tekintetbe vesszük az akkori terményárakat, bizony-bizony meggondolnák a mai adófizetők, hogy visszakívánják-e azokat az úgynevezett régi, boldog időket.

Egészen természetes tehát, ha régi nemesi szabadságuk tudatában a földesi és sápi nemesek, akiket a kényszerből tűrt török adóztatástól való felszabadulás után nagyon is érzékenyen érintettek ezek a súlyos adóterhek és különböző szolgáltatások, csakhamar megindultak nemesi jogaik és kiváltságaik biztosításáért. E célból már 1689. IX. 23. Szabolcs vm. közgyűlése előtt mutatják fel a B e t h l e n Gábor fejedelem parancsára 1624-ben készült hiteles tanuvallomási jegyzőkönyvet, amely a földesi nemesek kiváltságainak igazolását tartalmazza s ezt a meglehetősen elrongyolódott állapotban levő káptalani kiadványú okmányt Szabolcs vm. hiteles formába ki is adja nekik.

Ugyancsak Szabolcs vm. még ebben az évben, vagyis 1689. XI. 12. ad bizonyítványt nekik arról, hogy a korábbi években a király és K a r a f f a Antal főkomissarius által téli táborozás címén kivetett és a vármegye által községenként megállapított sarcot Szentmiklós község tulajdonosai vonakodtak megfizetni azon a címen, hogy ott zselléreik és jobbágyaik nincsenek, – ezért a vármegye összes telkeiket, éppen úgy, mint a földesurak telkeit, büntetésből a kivetett összeg kétszeresével rótta meg. Ugyanilyen módon járt el Földes község azon nemeseivel is, akik a nemesi kuriájukat odahagyták, vagy a kivetett részösszeget meg nem fizették, vagyis a földesi nemesek kuriáját és bármiféle néven nevezendő földbirtokát földesúri birtokoknak minősítette.56

Majd e két bizonyítvány, továbbá a fentebb ismertetett összes királyi, fejedelmi és más oltalomlevelek alapján, amiket Szabolcs vm. közgyűlése előtt bemutattak, Szabolcs vm. 1689. XI. 23. Ibrányban tartott közgyűléséből kiadott bizonyságlevelében elismeri és bizonyítja, hogy Földes község lakosai a régi királyoktól éppen olyan nemesi kiváltságokat kaptak, mint Magyarország más valóságos és kétségtelen nemesei és bárhol az ország területén, a kereskedés

61.

okából fizetendő behozatali és kiviteli vámokon kívül, –rév- vagy hídvámot és harmincadot sehol nem fizettek, – továbbá bizonyítja, hogy a vármegye kebelében levő parasztok és zsellérek által tejesíteni szokott vagy azokra bármilyen címen vetett szolgáltatásoktól, mint közmunkafuvar, telekadó, portaösszeírás, tized és más bármely néven nevezett paraszti szolgálatoktól, adóktól, behajtásoktól és fizetésektől minden időkben szabadok és mentesek voltak és azok teljesítésére őket soha senki nem kényszerítette, hanem csak a valóságos nemesek módjára a vármegye céljára fizetni szokott taxát fizették és teljesítették s ilyenképen való nemességük jogával a nemesi kuriák számába besorozott telkeikkel együtt jelenben is bírnak és az ő valóságos, kétségbevonhatatlan és erős alapon álló nemességöket eddig soha senki kétségbe nem vonta.

Amíg a földesiek, régi nemesi jogaik és kiváltságaik biztosítása céljából Szabolcs vm. előtt okmányaik érvényesítése és újabb nemesi bizonyságlevelek megszerzésében fáradoztak, Magyarország felszabadult a török járom alól, sőt az 1691. kiadott u. n. Diploma Leopoldinum Erdély különállóságát is megszüntetvén az egész ország területe a Habsburg király jogara alatt egyesült.

A földesi nemesek tehát, akik az erdélyi fejedelemséghez tartozás ideje alatt meganulták a fejedelmi udvarokban való forgolódást és a legfelsőbbb támogatások kijárását, nem sokat haboztak nemesi jogaiknak és kiváltságaiknak új urukkal, a magyar királlyal való elismertetésével és kétségkívül tiszteletre méltó bátorsággal és ma is imponáló önbizalommal végezték dolgaikat, - hiszen közöttük még csak egy alispán, vagy egy szolgabíró sem akadt, nem hogy befolyásosabb családok lettek volna, egyedüli támogatójuk lévén C s a b a y Ferenc Szabolcs vm. főjegyzője.

Mielőtt azonban a király színe elé terjesztették volna kérésüket, a legégetőbb és legkellemetlenebb tehertől, a katonai beszállásolási és tartási kötelezettségtől való mentesség biztosítása céljábó1 I. Rákóczi György 1645. IX. 23. kelt védlevele alapján 1692. III. 6. Debrecenben M e z e y I. királyi főkomornyiktól, a gyalog regimentnek generális kommandánsától és K r u s p e r gróftól egy védlevelet szereznek, amely szerint (felsége a király által különös védelembe vett földesi lakosok mindenféle katonai beszállásolástól, requirálástó1 mentesek, s őket ilyenekkel terhelni bárkinek is kemény büntetés terhe alatt tilos.57

Ezekkel az okmányokkal jelentkeztek hát a földesi nemesek a királyi udvarban s céljokat elég gyorsan el is érték, mert Leopold király 1692. X. 1. a következő királyi kiváltságlevelet adományozzaa földesi kuriális nemesenek:

62.

1. Leopold királytól 1692. X. 1. nyert kiváltságlevél.

NOS LEOPOLDUS Dei Gratia Electus Romanorum Imperator semper Augustus ac Germaniae, Hungariae, Bohemiae,Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae etc. Rex. Memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis,quod posteaquam ex productis coram Maiestate nostra, pro parte et in personis Fidelium Nostrorum Curialium Possessionis Földös in Comitatu de Szabolcs existentis habitae, tum certis universitatis Dominorum Magnatum et Nobilium eiusdem Comitatus Recognitionalibus seu Attestatoriis eatenus expeditis, ac in Anno Domini 1689. emanatis, tum aliis similiter eiusdem Comitatus de Szabolcs pariter in Anno praespecificato die vero 28 Mensis 8 bris ex Generali Congregatione in Possessione Tass celebrata extradatis certas alias Capituli Varadiensis Transumptionalis iisdem insertas Illustris olim Transylvaniae Principis Gabrielis Báthory Compulsoriales ac iuxta easdem penes formate eatenus De Eo utri puncta collectas plurimarum Fidedignarum personarum Attestationes in se pariter Transumptive contentis ac comprehensis Literis, dictos incolas a divis olim Hungariae Regibus gloriosae reminiscentiae Praedecessoribus nostris, in eam, qua veri et indubitati memorati Regni nostri Hungariae Nobiles hactenus usi fuissent et gavisi, uterenturque et gauderent in praesentiarum quoque, Libertatis Praerogativam assumptos ac annumeratos secure libereque ubivis locorum absque omni Teloniorum, Tricesimarum, Vadorumque solutione (praeter eductionem et inductionem quaestus gratia exerceri solitam) admissos et ab universis in medium Comitatus, per rusticos et colonos praestari solitis aut qualitercumque impositis exactionum generibus et quidem signanter vectura, portali impositione seu contributione, connumeratione, dicatione, decimatione et aliis quibuscumque ac quocumque nominis vocabulo vocitatis ruralibus servitiis, ab ipsis videlicet libertationis temporibus immunes nec unquam ad praestandas similes exactiones, pensiones et servitia compulsos fuisse: verum ad instar verorum Nobilium solitam taxam nobilitarem in medium Comitatus (demptis iis duntaxat colonis, si qui in medio illorum reperti fuissent aut eo transfugissent) contribuisse et praestitisse, taliterque vero semper Nobilitatis titulo in praesens usque unacum fundis suis in numerom curiarum Nobilitarium inclusis et cooptatis gavisos, veram indubitatam solidamque ipsorum nobilitatem praevio modo acquisitam, nullo unquam tempore in dubium tractam aut controversam exstitisse manifestum evasisset, simulque eidem incolae ulterius quoque in praetactis immunitatibus nobilitari ipsorum praerogativae congruis et convenientibus conservari ac tam sib i, quam futurae posteritati suae de ampliori ac uberiori juris eatenus sui soliditate et stabilimento prospicere volentes,

63.

in eo Maiestati nostrae debita cum instantia humillime supplicassent, quatenus nos praedeclaratas ipsorum Iibertates et immunitates benigne approbare, roborare, ratificare ac pro ipsis ipsorumque posteris perpetuo valituras confirmare dignaremur. Nos proinde, qui ex muneris nostri Regii dictamine, cunctis fidelibus nostris subditis de congrua ipsorum conservatione, immunitatumque ac privilegiorum eorundem stabilimento prospectum iri voluirnus, demissa praementionatorum incolarum in attacta possessione Földös commorantium instantia clementer exaudita et admissa ipsos non solum in praeallegata Nobilitari ipsorum praerogativa stabiliendos et conservandos esse duximus, verumetiam universas suprafatas tam quoad Teloniorum, Tricesimarum et Vadorum solutionis exemptionem, quam aliorum Ruralium Laborum aut Pensionum praestationem immunitates, indulta et Iibertates, quibus ipsi hactenus quomodocumque de iure aut antiqua consuetudine instar aliorum verorum et indubitatorum Nobilium usi sunt et gavisi, utunturque et gaudent, roboravimus, ratificavimus, praemissaque omnia et singula pro ipsis ipsorumque posteris perpetuis semper temporibus valitura, gratiose confirmavimus. Imo roboramus, ratificamus et confirmamus, salvo jure alieno, Harum Nostrarum vigore et testimonio Literarum mediante. Datum in castro nostro Eberstorff die 1 Mensis 8 bris Anno Domini 1692. Regnorum Nostrorum Roman. 35. Hungar. et reliquo. 38. Bohemiae vero 37. Leopoldus mpr. (L, S.) Blasius Jaklin Eppus Nittrien. mpr. Joannes Moholanyi mpr.

(Eredeti irat a község privilegialis ládájában)

FORDITÁS.

Mi L e o p o l d Isten kegyelméből választott, felséges örökös római német császár, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvát és Szlavonországok királya stb. emlékezetbe adjuk jelen sorainknak rendiben mindazoknak, akiket illet, hogy miután Szabolcs vármegyében fekvő Földes helység kuriális nemes híveink nevében és részére Felségünk előtt felmutatott iratokból, mégpedig ugyanazon vármegye nemeseinek és mágnás urainak 1689. kelt bizonyságtevő leveléből, majd hasonlóképen ugyanezen vármegyének, szintén az előbb jelzett évben X. 28. Tasson tartott közgyűléséből kelt, néhai B á t h o r y Gábor erdélyi fejedelem utasító rendeletét és az arra tanukihallgatás formájában készült s igen sok hitelt érdemlő tanu vallomását a váradi káptalan hiteles átiratában tartalmazó bizonyságleveléből nyilvánvaló, hogy az említett lakosokat a mi elődeink, Magyarország néhai dicső emlékezetű királyai, ugyanarra a szabadságra és kiváltságra emelték és helyezték, amelyekkel Magyarországunk említett kétségtelen nemesei éltek és bírtak, élnek és bírnak a jelenben is; bátran és szabadon jártak és bocsáttattak réveken, vámokon, harmincadokon mindenütt, (kivéve a kereskedés

64.

céljából gyakorolni szokott kivitelt és behozatalt) azután, hogy ők a parasztok és zsellérek által a vármegye céljára teljesíteni szokott mindenféle adóktól és szolgáltatásoktól, mint a szekerezéstől, a telekadótól, adóösszeírástól, királyi adótól, tizedszedéstől és minden más, bármiféle néven nevezett paraszti szolgálatoktól szabadságuk idejétől kezdve mentesek voltak és hasonló adókra, fizetésekre és szolgálatokra őket sohasem kényszerítették, hanem csak igaz nemesek módjára a vármegye céljára szolgáló nemesi pótadók fizetését teljesítették, kivéve természetesen azokat a zselléreket, kik köztük találhatók vagy oda beköltöznek, s hogy ilyenformán nemesi kuriák közé sorozott és iktatott telkeikkel együtt mindezideig nemesi joggal éltek és valódi, kétségtelen, erős és fenti módon szerzett nemességöket soha senki kétségbe nem vonta és nem ellenezte.

Ugyanezek a lakosok most, nemesi kiváltságaikban és a felsorolt mentességekben magukat hasonlóképen megerősíttetni és úgy maguknak, mint jövőre utódaiknak, saját jogaikra nézve nagyobb és bőségesebb biztonságról és erősségről gondoskodni akarván: Felségünk előtt azért esedeznek megfelelő folyamodással alázatosan, hogy Mi az ő felsorolt nemesi jogaikat és mentességeiket helybenhagyni és megerősíteni és úgy nekik, mint utódaikra is örök érvényességgel megerősíteni méltóztatnánk.

Mi is azért, akik királyi tisztünk és feladatunk szerint minden hűséges alattvalónkról, az ő megfelelő megtartásukról, nemkülönben kiváltságaik és mentességeik erősségéről gondoskodni akarunk, említett Földes község lakosainak alázatos kérését meghallgatva és teljesítve, őket felsorolt nemesi kiváltságaikban nemcsak megtartandóknak és megerősítendőknek tartottuk, hanem mindazokat az említett mentességeket, amelyek akár a réven, vámon és harmincadokon való fizetés alóli kivétetésre akár más paraszti munkák és fizetések teljesítésére vonatkoznak; továbbá mindazokat a kiváltságokat és szabadságokat, amelyekkel ők eddig bármilyen jogon vagy ősi szokás szerint valódi és kétségtelen nemesek módjára bírtak és éltek, ma is bírnak és élnek, helybenhagytuk és megerősítettük összesen és külön-külön és pedig megerősítettük kegyelmesen örök érvényességgel úgy nekik, mint az utódaiknak, sőt megerősítjük, helybenhagyjuk azokat jelen levelünk -erejével és bizonyságával más jogának épségben tartásával. Kelt 1692. X. 1. Eberstorff várunkban római császárságunk 35, magyar és többi királyságunk 38, cseh királyságunknak pedig 37. esztendejében. Leopold s. k. J a k l i n Balás nyitrai püspök s. k. M o h o l án y i János s. k.

(Nagy, függő, királyi pecsét. A B á t h o r y Gábor neve a kancelláriai leíró tévedése, mert kétségtelen, hogy B e t h l e n Gábor fejedelem adta az említett rendeletet.)

E kiváltságlevelében tehát I. Leopold király elismeri és megerősíti a földesi kuriális nemesek régi magyar királyoktól nyert ne

65.

mesi kiváltságait, amelyek úgy személyökre, mint birtokaikra kiterjednek.

E valóban szép kiváltságokat biztosító, illetve megerősítő királyi diploma megszerzésénél a legnagyobb segítséget C s a b a y Ferenc vm. főjegyző nyujtotta a földesieknek, akinek 1693. I. 3. kelt leveléből és a Földesről 1724-ben kiűzött 13 szegénynek a vármegyéhez intézett panaszleveléből megállapítható, hogy milyen tekintélyes összegbe került az a földesieknek.  C s a b a y Ferenc említett levelében ugyanis egyebek között ezek foglaltatnak: „A donatiókat t.i. a földesit és sápit, naponként, óránként várom, kirül mindgyárt kegyelmeteket tudósítani fogom, csak kegyelmetek a pénzt és az ökröket tartsa készen, hogy mihent elérkeznek azon Donatiók, kegyelmetek vehesse kezéhez.” A másik segítő társról, K e c z e r úrról pedig azt írja: „Ami az Keczer Uram kévánságát illeti azon nem kell semmit építeni. Sokat kér a beteg, de nem adja az egészséges. Keczer Uramat én megelégítettem, mindenekben csak én tőlem várjon kegyelmetek.” Végül az adóról emlékezik meg s aszerint: „A Ns. vármegye portiója 253 egész portióval emelkedett, ha csak tehetem, azon leszelt, ha le nem szállíthatom is, a kegyelmetek portiója ne revekedjék.”58

Ilyen előzmények után kapták meg a földesi és sápi nemesek a királyi diplomát 1693. tavaszán, melyet kihirdetés végett siettek Szabolcs vármegyének bemutatni. Szabolcs vm. rendjei azonban egyrészt azért, mert a diploma alapját képező vármegyei 1689. XI. 23. kiadott nemesi bizonyságlevél létrejöttét gyanusnak tartották, másfelől a diplomában foglalt kiváltságokat tulzottaknak tartották, egyelőre a diplomát kihirdetés helyett levéltárba tették, majd később Biharmegyéhez küldötték át véleménynyilvánítás végett azért, mert a B e t h l e n Gábor által rendelt tanuvallomásokat Bihar vm. alispánja foganatosította. Bihar vm. azonban ahelyett, hogy akár egyik, akár másik kérdésben véleményt mondott volna, a diplomát saját közgyűlésén 1694. II. 13. kihirdette, ahol és amikor a királyi tizedre nézve B e n k o v i c h Antal váradi püspök ellenmondást jelentett be s ezt az ellenmondást a kihirdetési záradékkal együtt magára a diplomára fel is jegyezte a vármegye főjegyzője.59

Szabolcs vm. a visszaküldött diplomát még ezek után sem akarta kihirdetni, úgyhogy a földesi nemesek kénytelenek voltak a királyhoz fordulni, aki azután 1694. IV. 6. aranyos tintával, saját kezűleg aláírt rendeletben utasítja Szabolcs vármegyét, hogy mivel törvényes büntetés terhe alatt senkinek sincs joga a más diplomáját és iratait visszatartani, ők pedig már két év óta visszatartják Földes és Sáp község diplomáit, – azokat azonnal hirdessék ki és adják ki tulajdonosaiknak s ha valami kifogásuk vagy észrevételük volna arról hozzá jelentsenek.

És csak e királyi rendeletre tudták a földesiek kierőszakolni

66.

diplomájuknak Szabolcs vm. 1694. IX. 24. Kisvárdán tartott közgyűlésében való kihirdetését, amit azonban csak a következő óvással, illetve záradékkal tettek meg Szabolcs vm. rendjei: A vármegye céljára teljesíteni szokott nemesi taxa alatt mindazok a fizetmények, szolgálatok és fuvarozások értendők, amelyek szokásban és gyakorlatban vannak s ezekre a földesiek is tartoznak magukat kötelezni ma és a jövőben is, egyebekben is érintetlen maradván a vármegyének minden kártérítési joga és törvényhatósága, nemkülönben a földesieknek eddig gyakorolt szabadságaik.60

E záradéknak, illetve Szabolcs vm.-nek a szekerezésre és a vármegye háztartási céljait szolgáló egyéb szolgáltatásokra vonatkozó kikötése csaknem egy évszázadig tartó viszálykodásnak lett a szülő oka, mert amint ezt K ö r t v é l y e s s y Márton földesi főbírónak K r u c s a y Márton alispánhoz intézett s 1700. IV. 26. kelt leveléből látjuk, a szolgabírók a földesi és sápi nemeseket a parasztokkal egy kalap alá véve, továbbra is szekerezésekre kényszerítették61 s az állandó panasz és tiltakozás megszüntetésére végül is a vármegye közgyűlése mondotta ki 1712. VI. 16., hogy Földes és Sáp, mint minden paraszti tehertől mentesített kiváltságos községek csak rendkívüli esetben tartoznak arányos fuvarozást teljesíteni.62

De hogy Szabolcs vm. határozata csak papiroson maradt s a két község lakosai a szekerezéstől, adótól és katonai terhektől azután sem tudtak szabadulni, azt az alábbiak igazolják.

Mielőtt azonban rátérnék annak ismertetésére, hogy a vármegye részéről történő örökös zaklatás megszüntetése céljából újabb királyi adománylevél kieszközlésével próbálták a földesi nemesek ősi nemesi jogaikat és kiváltságaikat, főképen pedig a szekerezéstől és katonai beszállásolási adó alól való mentességüket biztosítani, a II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelemsége idejében, már 1703. évben igyekeznek minden eshetőségre biztosítani addig szerzett kiváltságaikat s tényleg sikerült nekik II. R á k ó c z i Ferenctől 1703. X. 28. Tokajban egy újabb megerősítő diplomát szerezniök, amelyben a fejedelem megerősíti Földes község régi kiváltságleveleit s egyszersmind ő maga is bizonyítja, hogy a Szabolcs vm. fekvő Földes községben lakó hívei mindennémű adó, vám, tized és harmincad fizetéstől és egyéb paraszti terhek viselésétől és mezei szolgálatoktól mentesek voltak és ezuttal is mentesíttetnek.

Ugyanilyen tartalmú megerősítő diplomát kaptak tőle 1708. III. 5. Eperjesen, amelyben már nyilván Szabolcs vármegye állandó zaklatásai miatt az is belefoglaltatott, hogy őket szekerezésre és paraszti terhekre erőltetni semmi szín vagy praetextus (ürügy) alatt háborgatni senki ne merészelje. A fejedelmi megerősítő diploma legérdekesebb része azonban az a felhívás, hogy a földesiek a legközelebbi országgyűlésen jelenjenek meg a felsorolt kiváltságok végleges megerősítése végett.

67.

Végül megállapítja a fejedelmi megerősítő diploma azt, hogy a: mostani subsidiumokra (segélyekre) való concursustól (részvételből) senki magát ki nem vonhatván, sőt a közügyet kiki facultássi (tehetségei) szerint elősegélleni tartozván, amint más nemes személyek is, hasonlóképen a földesiek, kik hazánk szabadságának megnyerésével magoknak nagyobb securitast (biztonságot) és csendességet remélhetnek, abban concurralni (résztvenni) tartoznak.63

Ezt a fejedelmi kiváltságlevelet kihirdette Szabolcs vm. 1708. VIII. 7. tartott közgyűlésében.

E kihirdetéskor Szabolcs vm. ugyanarra az álláspontra helyezkedett, mint 1694. az I. Leopold által adott kiváltságlevél kihirdetésekor, amint ezt magára, az eredeti fejedelmi diplomára vezetett latin nyelvű következő óvatos fogalmazású kihirdetési záradék mutatja:

A bemutatott adománylevél, melynek értelme és tartalma a lakosok kiváltságainak megtartására irányul, egyetlen pontjában vagy záradékában sem állhat ellentétben a vármegye közgyűlésén a korábbi években történt kihirdetés alkalmával elfogadott és magára a királyi diplomára rávezetett záradékkal és a Szabolcs vm. részéről hozott határozattal.64

Ezzel a záradékkal, illetve határozattal pedig ugyanoda juttatta Szabolcs vm. a földesieket, ahol voltak s mivel a kiváltságoknak országgyűlési megerősítésére a hadi helyzet miatt sor nem kerülhetett, Szabolcs vm. továbra is a régi gyakorlatnál maradt a földesi nemesekkel való bánásmód tekintetében.

A hadi helyzet változása következtében 1710. igen súlyos helyzetbe jutott a Rákóczi szabadságharchoz csatlakozó földesi nemesség, amennyiben gróf  L ö w e n b e r g Ferenc, a német hadak egyik vezére és váradi várkapitány, Váradon 1710. IX. 25. kelt rendeletével felszólítja Földes bíráját és lakosait, hogy ha Várad végvárhoz akarnak behódolni, akkor nyolc nap alatt 400 német frt. hadisarcot fizessenek be. Ez esetben Őfelsége kegyelmes gratiájába veszi őket, sőt protectionális levelet is kapnak. Ha pedig ezt nem teszik, ellenség módjára fog elbánni velök.

Ezt a nagy összeget a földesiek megfizetni nem tudván, a debreceni tanácsot kérték fel közbenjárásra, aminek tényleg eredménye is lett, mert L ö w e n b e r g a hadisarc összegét 160 forintra szállította le, 1710. X. 1. s miután a földesiek ezt az összeget lefizették, gróf  L ö w e n b e r g 1710. X. 5. Váradon kiadta Földös falu bírájának és lakosainak az oltalomlevelet, mely szerint a Földesen lakó nemeseket, mint Őfelsége hűséges alattvalóit és vazallusait sem személyükben, sem jószágaikban, se német, se magyar, se rác katonaságnak bántalmazni nem szabad.65

Hogy a R á k ó c z i Ferenc szabadságharcához csatlakozott földesi nemesség, amelyhez gróf  K á r o l y i Sándor kuruc fővezér Püspökladányból 1707. VII. 1. külön rendeletet küldött a tábor el-

68.

vonulása után lappangó katonák elfogatására, a tolvajok és sarcolók határral-határra való üldözésére,66 – mekkora vér- és anyagi áldozattal vette ki részét e szabadságharcból, azt közelebbről megállapítani nem lehet, csak következtetni tudjuk azokból az ítéletekből, amelyekkel a tanács 1706. S z e l e s t e i Mihály, O l á h Gábor, H a l á s z Gergely; 1708. T o k a j i György, V e r e s s András, S z ű c s György, T a k á c s András, S z é k e l y Mihály és R a b Mózes lakosait sujtotta azért, mert nem mentek hadba és a rác eleibe nem álltak ki,67   – másrészt F ö l d e s i János Deák konyári lakos 1719. X. 1. kelt pecsétes vallomásából, mely szerint azt a 160 köböl árpát, amelyért Szabolcs vm. Földest 1719-ben szorongatta, ő földesi jegyző korában, ami 1704–1709 között volt, beszállította Diószegre, Győry János vicekapitány keze alá,  K á r á n d y Mihály regimentje részére.68

5. Földesi lakosok 1583-1660.

Balogh István

Nagy János

1638

Boldogh Abrahám

1638

Pércsy György

1658

Cseffy András

1653

Parlaghy György

1607

Cseffy János

1636

Sápy László

1595

Cseffy Mihály

1619

Szakács Mihály

1653

Csanak Péter

1658

Szánthó Mihály

1624

Csely Gáspár

1636

Szeghy Benedek  30

1595

Csely János

1636

Szeghy Gáspár

1595

Csely Mihály

1636

Szeghy Menyhért

1595

Csontos István  10

1651

Szijjártó Ambrus

1624

Dobozy Mihály

1638

Takács Péter

1595

Domokos Pál

1658

Tóth Ferenc

Dékány György

1624

Tóth Mihály

Erdélyi János

1651

Tóth Tamás

1595

Hajdú Márton

1624

Török Mihály

Hatvani Pál

1624

Tury Miklós

Hajdú János

1650

Varjú Ambrus 40

Jeney Mihály

1658

Varjú János

Isó András  19

1624

Varga István

Kecskeméthy Lit. János

1638

Ványi Benedek

1624

Majosházy István

1624

Vass György

1624

Nagy András

1658

Vida János

Nagy Gergely

1638

Vincze Zsófia  46

1595

Földesi lakosok 1678-ban Rápóti Mihály lelkész feljegyzései szerint.

Ábrahám István

Biri György

Bak András

*Boldog Ábrahám

Baranyai Mihály

Borbély András

      69.

Borbély Mihály

Nagy Balázs

Boros János

Nagy Bálint

Csanak János

Nagy Boldisár

Csanak Mátyás  10

Nagy Gáspár

Csanak Péter

Nagy István

*Csontos István

Nagy István

Diós István

Rábéi Nagy István  60

Domokos Ferenc

*Nagy Jánosné

*Domokos Pál

Nagy János

Éles András

Nagy János

Erdélyi Gáspár

Nagy Mártonné

Erdélyi István

*Nagy Mihály

Fegyverneki János

Nagyidai István

*Földessi Gáspár  20

Németh János

*Földessi János Deák

Németh Pál

*Földessi Miklós

Nyúzó Péterné

Fodor András

Oláh István  70

Gulyás Mihály

Oláh Miklós

Hízó János

*Pércsy Ferenc

*Jeney László

*Pércsy György

Juhász András

Pércsy Mátyás

*Katona Jánosné

Rácz György

*Kemény István

Rácz Györgyné

Kerekes Mihály  30

Rácz János

Keszeg Mihály

Salamon János

Bárándi Kiss Gáspár

*Sápy Benedek

Kiss György

Soltész János 80

Kiss István

Somodi György

Kiss Mihály

Szabó Benedekné

*Kiss Nagy András

Szabó György

Kocsis János

*Szabó János

Kocsis János

Szabó Márton

Koroknai István

*Szabó Mihály

Korsós István 40

Széchenyi András

Kóti István

Széchenyi Mihály

Kovács István

*Szeghy Gáspár

*Körtvélyessi Márton

Szilágyi András 90

Lengyel János

Szombathi György

Madarász István

Szombathi János

Marhányi Márton

Szőke András

Megyeri István

Szőke Zsigmond

Mészáros Mihály

Takács János

Molnár János

Tiszay Ferenc

Molnár György 50

Topa András

Mosik György

Topa Benedek

Mosik Jánosné

Tóth Gáspár

*Nagy András

*Tóth István   100

70.

Tóth János

Ványi Ferencné

Török Gáspárné

Ványi János

Török Mihály

Ványi Mihály  110

Tuba Gáspár

Varga Mihály

Tury Ferenc

Varsányi Sámuel

Tury György

Veress András

Tury János

Veress István

A dőlt betűkkel szedettek, 76 családfő, voltak R á p ó t i Mihály feljegyzett hallgatói (hívei). A csillaggal jelöltek, 30 cs. és leszármazóik, élnek 1692. és 1733. években, mint a kiváltságlevél megszerzői.

71.

Jegyzetek.

1. Velics: Török kincstári defterek II. k. 560. és 563. 1. 2. Szalay-Baróti: Magyarország tört. V. k. 535. lap és Török-magyar kori emlékek I. k. 88. 1. 3. Debrecen város 1586. jkv. 45. és 1595. jkv. 174. 1. 4. Debrecen 1592. jkv. 333. i. 5. Debrecen 1639. jkv. 226. 1. 6. Debrecen 1642. jkv. 629. 1. 7. Szabolcs vm. 1585. jkv. 540. és 113. 1. 8. Szabolcs vm. 1591. jkv. 21. és 107. 1. U. o. 48. és 89. 1. 9. Szabolcs vm. 1591. jkv. 83. 1. E birtokon 1636-ban Dohozy Mihály nevű ember lakik. Szabolcs vm. 1636. f. 54. Nr. 4. 10. Szabolcs vm. 1532. jkv. 100. lap. 11. Szabolcs vm. 1583. jkv. 114. 1. 12. Sápy Géza földesi lakos birtokában levő iratok és a Domokos-család érdekes osztálylevele 1771. 13. Debrecen 1592. jkv. 111. lap. 14. Szabolcs vm. 1653. f, 71/17. Ant nevű Bihar vm. birtok ügyében. 15. Eredeti okmány a község levéltárában. 16. Lukinich: Erdély területi változásai 256–258. lap. 17. 1609. évi 10. törvénycikk. 18. Korponay János: Abauj vm. monogr. 11. 605. 1. és 1632. évi jkv. 219. lap. 19. Szabolcs vm. kiadványában, a község levéltárában. 20. Szabolcs vm. 1638. jkv. 9., 1653. jkv. 234. 276. és 1656. jkv. 287. 1. 21. Török-magyar kori emlékek III. k. 314. I. Rákóczi György 1645. III. 1. kelt védlevele a 7 vármegye területén lakók védelmére katonai önkényeskedések ellen. 22. Eredeti oltalomlevelek a község levéltárában. 23. Szabó K.: Régi Magyar Könyvtár I./1133. sz. 24. Török-magyar kori emlékek V. k. 171. 1. 25. U. o. V. k. 291. 1. Ez a kuruc sereg 4 kapitány vezérlete alatt Debrecenben székelt s innen folytatták rablóhadjárataikat a szomszédos községek ellen. hol a hadháziakat rabolva ki, hol pedig Mikepércsről hajtva el 500 drb. juhot stb. U. o. 321. 1. Szabolcs f. 119;145. sz. 26. Rápóti P. Mihály eredeti naplója a debreceni Kollégium anyakönyvtárában R. 540. sz. a. 27. Mezőszentmiklós lakosai jó részben Földesre költöztek, amint a Rápóti Mihály-féle névsor is mutatja, de sokan költöztek Debrecenbe is. Ez utóbbiak között van a Csanak-család is. 28. Szabolcs vm. 1595. jkv. 31 és 33. lap. 29. Szabolcs vm. 1598. jkv. 167. 1. 30. Szabolcs vm. 1615. jkv. 236. 1. 31. Szabolcs vm. 1616. jkv. 288. 1. 32. Szabolcs vm. 1731. fasc. 32. N. 96. 33. Lukinich: Erdély területi változásai c. m. 346. lap. 34. Szabolcs vm. 1616. jkv. 288. 1. 35. Szaholcs vm. 1636. fasc. 54. N. 4. 36. Debrecen város 1638. jkv. 41. és 224. lapok. Az említetteket: kívül szerepel még Kecskeméthy Lit. János földesi lakos. Az itt szerelő Dobozi Mihály igazi neve Veress Mihály. Szabolcs 1652. f. 70/14. 37. Szabolcs vm. 1653. fasc. 71. Nr. 17. 38. Szabolcs vm. 1731. f. 32/96. A periratok melléklete a zálogszerződés. 39. Szabolcs vm. 1731. f. 32.96. A Földesen kelt zálogszerződés tanui: Rápóthy Mihály ref. lelkész, Pércsy György, Nagy András és Szentmiklósi Csanak Péter. 40. Szabolcs vm. 1749. f. 50. N. 202. Hajdú Jánosnak hét leánya közül Katalin Török Mihályné, Anna Domokos Andrásné. Úgy Török Mihály, mint Domokos András leszármazói azzal igazolják, nemességüket, hogy nagyanyjuknak királyi donációs birtokaik reájuk maradtak. 41. Lásd: 52. jegyzetet. Diós István és Domokos Pál Földesen 1693-ban kelt szerződésén a tanuk: Csúzy István ref. lelkész és Szabó Mihály. 42. Szabolcs vm. 1668. fasc. 86. Nr. 42. 43. Velics: Török kincstári defterek II. k. XXIV. lap. Hogy Földesre mennyi kincstári adó volt kivetve, azt a defterek nem tartalmazzák, egyedül Sáp község egy része után, mely a debreceni adókerülethez tartozott, van valami feljegyzés 1583. és 1584. évekről. 44. Szabolcs vm. 1652. fasc. 70. N. 43. E rendkívül becses történelmi emléken már ostyába nyomott községi pecsét van ilyen körirattal: Földesiek Pecsétje. 45. Ugyanezen módon állapíttattak meg a Bocskay István által 1605-ben megnemesített hajdúk községeinek: Szo-

72.

boszló, Nánás, Vámospércs, Böszörmény, Hadház, Dorog és Polgár községeknek a helyhatósági szervezetei is és így is működtek azok egészen 1876-ig, a mai Hajdú vármegye megalakításáig, 1666-ig kapitányok, 1876-ig pedig hadnagyok lévén a bírák. 46. Verbőczy István: Tripartitum III. rész, XXXII. fejezet 2. §. Ezt a rendelkezést az 1629. évi 16. t.-c. hatályon kívül helyezte. 47. Salamon Ferenc: Magyarország a török hódoltság korában 301. lap. 48. Szabolcs vm. 1605. jkv. 105. 1. A jobbágynépségnek a török adózás miatt nem volt érdeke a községi szervezet, amelyet a török felelőssé tehetett az adóért. 49. Szabolcs vm. 1607. jkv. 128. 1. Részletesen ismertetem a ref. egyház történetéhél. 50. Salamon F. i. m. 307. lap. 51. Szabolcs vm. 1715. fasc. 16. Nr. 55. 52. Szabolcs vm. 1721. f. 22/82. 53. U. o. 1735. f. 36/244. 54. U. o. 1735. f. 36/245. 55. Parlaghy György eredeti elismervénye 1685. VI. 4. a község levéltárában. 56. Eredeti vármegyei kiadványok a község levéltárában és Szabolcs vm. 1689. jkv. 104. lapján beírva. Mindkét okmány aláírói: Apagyi György alispán, Csabay Ferenc főjegyző és a 4 szolgabíró: Krucsay Márton, Ramocsaházy György, Jármy Miklós és Eördögh Dániel. 57. Eredeti a község levéltárában. 58. Csabay F. levele Szabolcs vm. levéltárában 1693. f. 111/175. sz. a. Hogy az adó mérséklésében tényleg segített Csabay F. a földesieknek, de a sápiak hátrányára, azt a fenti adókimutatásban 1693. évnél láthatjuk. Lásd: Szabolcs vm. 1693. jkv. 216. és 234. lapokon. 59. Ezt a záradékot Szabolcs vm. – mint illetéktelent – megsemmisítette olyformán, hogy a kihirdetés szövegét fehér papirossal leragasztatta. 60. Királyi rendelet Szabolcs vm. 1694. f. 112/92. sz. és Szabolcs vm. eredeti feljegyzése a királyi diplomán. 61. Szabolcs vm. 1700. fasc. 1. N. 117. 62. Szabolcs vm. 1712. jkv. 131. 1. Ugyanerről a vármegyei közgyűlési határozatról Monkovics Mihaly vm. hites jegyző a község levéltárában található következő szövegű kiadványt adta ki Földes és Sáp községek részére: Resolutio. Minthogy mind a nemes vármegye belől megírt helységeknek kiadott, még felsőbb esztendőkben emanalt expeditiokból, mind penig privilegialis levelekből elucescal szoros paraszti szolgálat alól való immunitások, azért a fennálló szekerezéstől és szerjárástól immunitaltatnak. Az extraordinaria vecturákkal penig proportionate tartoznak szükség úgy hozván praestálni és accomodálni s administralni, úgy egyéb obvenienseket is limitaciók szerint effective accomodálni. 63. Eredeti diplomák a község levéltárában. 64. Szabolcs vm. kihirdetésének szövege a fejedelmi adománylevelen. 65. Három eredeti okmány a község levéltárában. A megszólítás mindegyiken ez: Iudex et incolae Pagi Földös etc. 66. Eredeti okmány a község levéltárában, mely a Sárrét összes hadnagyaihoz, bíráihoz és lakosaihoz intéztetett. 67. Földes 1706. jkv. 8. és 1708. jkv. 39. lapokon. 68. Eredeti okmány a község levéltárában.

73.

III.RÉSZ.

A község története 1718-1836-ig. 

1. Küzdelem a nemesi kiváltságokért. 

Az előző korszakban már érintettem, hogy Szabolcs vm. rendjei úgy a saját maguk adta nemesi bizonyságlevél, mint a Leopoldféle kiváltságlevél ellenére, állandóan olyan szolgáltatásokra, szekerezésre, adókra, katonai beszállásolásokra kötelezték a földesi nemeseket, amelyek nemesi jogaikkal és szabadságaikkal csakugyan ellentétben állottak.

Többrendbeli panaszukra azután, végre annyit elértek a földesi és sápi nemesek, kiknek teljesen egyforma kiváltságokat biztosított a Leopold-féle kiváltságlevél, – hogy Szabolcs vm. 1712 VI. 16. tartott közgyűlése kimondotta, hogy mivel mind a vármegye hiteles kiadványaiból, mind pedig privilegialis levelükből nyilvánvaló a szoros paraszti szolgálattól való mentességük, azért a fennálló szekerezéstől és szerjárástól mentesíttetnek. A rendkívüli fuvarokat azonban szükségbez képest arányosan tartoznak teljesíteni és egyéb előforduló szolgáltatásokat is a megállapított mérték szerint.1   Ez a közgyűlési határozat azonban csak írás maradt s a valóságban mindig jobban és jobban kezdték nyirbálni a nemesi jogokat és kiváltságokat, úgyhogy végre a földesiek magánál a királynál kerestek orvoslást sérelmeikre, ezuttal már csak maguk, a sápiak részvétele nélkül.

A bécsi út költségeit közadakozás ágán biztosították s a következő 32 földesi. lakos összesen 85 frt. és 69 denárt adott össze

Domokos András

2.04

Körtvélyessy Márton

4.08

Domokos Ferenc

3.06

Lázár Mihály

2.04

Domokos György

1.02

Médi István

1.02

Domokos János

3.40

Nagyiday Gergely

7.00

Domokos Pál

3.74

Nagy L. Gergely

4.08

Erdélyi András

1.02

Pásztor János

4.08

Földessy András

1.02

Pércsy György

3.74

Földessy János

2.40

Pércsy János

4.26

Jeney László

2.31

Sápy János

1.02

Jeney Mihály

1.02

Szegedi Gáspár

2.04

Karacs Pál

4.08

Széles Tamás

5.10

Kemény István

1.36

Takács András

3.74

Körössy Mihály

2.40

Takács István

2.04

74.

Tóth György

1.02

Tury Miklós

4.08

Török János  

4.08

Veress András

1.02

Tury Gergely

1.36

Vida János

1.02

Elindultak 1718. V. 25. N a g y i d a y Gergely a maga lován, S z a k á l l Ferenc a helység lován s vissza jöttek június 18-án. 2

A küldöttség a magyar udvari kancellárián előadta és részletesen ismertette azokat a sérelmeket, amelyek orvoslását kérik a királytól, t. i. Szabolcs vm. rendjei mit sem adva a királyi rendeletekre és az 1692. évi királyi kiváltságlevélre, kötelezték a földesieket, hogy a vármegye közgyűlése előtt bizonyítsák a király elé terjesztett kérvényükben foglaltakat, miért is Szabolcs vm. kérésének eleget teendő, felmutatták a Leopold király 1692. évi diplomájának hiteles másolatát, azonban a vármegye az eredeti diploma bemutatását követelte s mivel a földesiek a kihirdetéskor, 1692-ben is, másfél évig tartó huzavona után csak külön királyi rendeletre tudták azt visszakapni, – az eredetit beadni nem voltak hajlandók, őket Szabolcs vm., mint makacsokat és bizonyítari nem tudókat, engedetleneknek nyilvánította s előbbi adózó állapotukban meghagyta. Mikor pedig a leopoldi diploma mellett magának Szabolcs megyének, a földesiek részére 1689-ben kiadott, saját nemesi bizonyságlevelére hivatkoztak, V a y László a vármegye gyűlésen nem félt ilyen nyilatkozatot tenni: „Az olyan embereket, mint a földesiek, agyon köllene verni.” Kérik tehát a király hathatós pártfogását és régi kiváltságlevelük újabb megerősítését. 3

III. Károly király a földesiek panaszát magáévá tévén, már 1718. VII. 15. megparancsolja a vármegyének, hogy Földes kuriális nemes helység lakosait - a vármegye igazgatási költségeire fizetendő nemesi taxán felül semmiféle paraszti teherrel vagy szolgáltatásokkal terhelni ne merészeljék.

Egyebekben azt is rossz réven veszi, hogy a vármegye az 1692. évi királyi kiváltságlevélre, annak kihirdetésekor, jogtalanul olyan záradékot vezettek rá, amely semmibe véve a királyi adománylevelet, szekerezési és katonai beszállásolási kötelezettségeket állapít meg a földesiekre, továbbá, hogy a királyi adománylevelet másfélévig jogtalanul visszatartották.4

A Szabolcshoz intézett királyi rendelettel egyidejűleg III. Károly a földesiek részére az I. Leopold által 1692. X. 1. kiadott kiváltságlevelet Bécsben 1718. VII. 22. megerősítette a következő diplomában

III. Károly királytól 1718. VII. 22. nyert kiváltságlevél.

NOS CAROLUS SEXTUS Die Gratia Electus Romanorum semper Aiigustus ac Gerrnaniae. Hyspaniaruni, Hungariae, Bohemiae. Dalmatiae, Croatiae, Sc!avoniaeque etc. Rex. Menioriae coinmendanius tenore praesentium significantes, quibus expedit

75.

universis, quod pro parte et in personis fidelitrm nostrorum Nobelium incolarum curialium possessionis Földes in Comitatu de Szabolcs existentis, exhibitae sunt nobis et praesentatae certae quaedarn Literas Sacratissimi condam Principis Domine Leopoldi Imperatoris, et Hungariae Regis Praedecessoris nimirum et Genitoris nostri desideratissimi, gloriosae rerniniscentiae Confirmationales in Pergarrreno patenter confectae sigilloque Eiusdem secreto impendente comnrunitae in Castro nostro Ebersdorff die 1 a Mensis 8 bris A. Dri 1692. emanatae, quibus mediantibus Idem Genitor Noster desideratissimus non solum annotatos memoratae possesstonis Földes incolas in praerogativa eorundem nobilitari stabilivisee, verum etiam libertatés et immunitates eorundem ibidem uberius declaratos et expressas ioborasse, ratificasse et confirmasse dignoscebatur Tenoris infrascripti. Supplicatum itaque exstitit Maiestati Nostrae nominibus et in personis praeattactortorum antelatae possessionis Földes curialium nobllrum debita cum instantig humillime, quatenus mernoratas Privilegiales Confirma tiona lesq ue Literas, omniaque et singula super eorundem praerogativis et immunitatibus, in iisdern contenta approbare et roborare, ratificare ac pro iisdern curialibus incolis eorundemque posteris et successoribus universis, perpetuo valituras gratiose confirmare dignaremur. Quarum quidem litterarum privilegialium et confirmationaium tenor talis est: (Lásd az előző, 1692. évi diplomát a 62. lapon.)

Nos itaque huiusmodi humillime supplicatione pro parte annotatorum praetactae Possessionis Földös curialium Nobilium et Incolarum, nostrae modo quo supra porrecta Maiestati, Regia Benignitate clementer exaudita et admissa, praedictas Literas Privilegiales Confirmationales non abrasas, non cancellatas, neque in aliqua sui parte suspectas, sed omni prorsus vitio et suspicione carentes, praesentibus Literes nostris Privilegialibus de verbo ad verbum, sine diminutione et augmento aliquali insertas et inscriptas quoad omne eorundem continentias, clausulas et articulos, eatenus, quatenus eaedem rite et legitime existunt emanatae, viribusque earum veritas suffragatur, ratas, gratas et acceptas habentes approbavimus, roboravimus et ratificavimus pro saepefatis mentionatae Possessionis Földös incolis et curialibus Nobilibus, eorundemque Posteris et Successoribus universes innovando, perpetuo valituras, gratiose confirmavimus easdemquein co, quatenus nunc fati Nobeles ab Inquartyrizatione et Personali Intertentione Militari immunes et exempti habeantur,declaravimus. Imo acceptamus, approbamus, roborannis, ratificamus, confirmamusque et declaramus. Salvo jure alieno. Harum Nostrarum Secreto sigillo nostro, quo ut Rex Hungariae utimur, impendenti communitarum vigore et Testimonio Litterarurn. Datum in civitate nostro Vienna Austriae die 22 Mensis Julii

76.

Ao. D. 1718. Regnorum nostrorum Romapi 7, Hispaniarum 15; Hungariae vero Bohemiae et reliquorum St. 8. Carolus (L. S.) Ladislaus Adamus Comes Erdődy Eppus Nitriensis mpr. Elias Vanyerczy mpr.

- J e g y z e t. A rendes betűkkel szedett szavak, melyek a katonai beszállásolásoktól való kötelezettség alóli mentességet jelentik, az újabb, megerősítő kiváltságlevélből kihagyattak s ez az utóbbi eredeti diploma van meg a község privilegiális ládájában.

FORDITÁS.

M i V I. K á r o l y Isten kegyelméből örökös váiasztott, felséges római-német császár, Spanyolország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország és Szlavonia királya stb. emlékezetül adjuk jelen sorainknak rendiben, mindazoknak, akiket illet, hogy Szabolcs vármegyében levő Földes helység kuriális nemes lakosainak, a mi híveinknek nevében és részéről előterjesztették Nekünk és bemutatták dicsőséges emlékezetű kedves atyánknak és elődünknek, Magyarország királyának, néhai Leopold császár Őfelségének 1692. X. 1. Ebersdorff várában kelt, az ő tokos pecsétjével megerősített és nyitott formában pergamenen készült megerősítő levelét, amelyben a mi kedves atyánk említett Földes helység nevezett lakosait nemcsak az ő nemesi kiváltságaikban erősített meg, hanem ugyancsak ott bővebben kinyilvánított és kifejezett szabadságaikat és mentességeiket is megerősítette és helybenhagyta az alább közölt módon. Könyörögtek tehát Felségünk előtt, fenti Földes helység említett kuriális nemeseinek nevében és személyében, megfelelő folyamodással alázatosan, hogy az említett megerősítő kiváltságlevelet és a benne foglalt kiváltságokat és mentességeket, összesen és külön-külön megerősíteni és helybenhagyni és az ő kuriális lakos, minden maradékaiknak és utódaiknak a részére is, örökös érvényességgel kegyelmesen megerősíteni méltóztatnánk. Mely megerősítő kiváltságlevél tartalma a következő: (Lásd az előző 1692. évi kiváltságlevél szószerinti szövegét). Mi tehát említett Földes helység kuriális nemeseinek és lakosainak Felségünk elé terjesztett alázatos esedezését királyi kegyelmünkből kegyesen meghallgatva és elfogadva, azt a vakarástól és rongálástól ment, semmi részében nem gyanus, hanem minden hibától és gyanutól mentes megerősítő kiváltságlevelet a mi jelen kiváltságlevelünkbe szórólszóra, rövidítés vagy valamelyes toldás nélkül beírva és beiktatva, egész terjedelmében, cikkeit és záradékait, amennyiben azok szabályosan és törvényesen bocsáttattak ki és érvényességét az igazság javasolja, helyeseknek, kedveseknek és elfogadottaknak tartva, megerősítettük és helybenhagytuk többször említett Földes helység kuriális nemesei és lakosai és az ő összes utódaik és örököseik részére megujítván örök érvényességét, kegyelmesen megerősítettük azt abban is, hogy a most említett nemeseket a katonai beszállá-

77.

solástól és személyes katonatartástól menteseknek és felszabadítottaknak nyilvánítottuk, sőt elfogadjuk, helyeseljük, megerősítjük, helybenhagyjuk és nyilvánítjuk, az idegen jog érvényben maradván, jelen titkos, függő pecsétünk erejével és bizonyságával megerősített levelünkkel, mely pecsétet, mint magyar király használunk. Kelt 1718. VII. 22. Ausztriában Bécs városunkban, római császárságunk 7, spanyol királyságunk 15, magyar, cseh és többi királyságunknak pedig 8 .esztendejében. Károly s.k. gróf E r d ő d y Ádám László nyitrai püspök s. k. V a n y e r c z y Illés s. k. (Függőpecsét.)

Az 1692. évi királyi adománylevél megerősítését tartalmazó, 1718. VII. 22. kelt újabb királyi adománylevél tényleg orvosolta volna a földesieknek minden panaszát, mert ez nemcsak abban tér e1 az 1692. évitől, hogy míg az 1692. évi csak a Földes helységben lakó kuriális nemesek részére erősíti meg a nemesi kiváltságokat azok részletes felsorolásával, addig az 1718. évi már mindenütt Földes helység kuriális nemeseinek és lakosainak részére állapítja és erősíti meg ugyanazokat a nemesi kiváltságokat, – hanem főreg abban, hogy ebbe az 1718. évi kiváltságlevélbe belefoglaltatta a király a katonai beszállásolástól és a személyes katonatartási kötelezettségből való mentességet is.

A meglehetős nagy áldozatok árán szerzett újabb kiváltságlevelet nagy örömmel vitték 1718. aug. első heteiben Váradra beíratni a káptalanba, N a g y i d a y Gergely és N a gy L. Gergely s az 1718. VIII. 13. kiállított káptalani hiteles kiadmány birtokában vitték az eredeti Szabolcs vm. közgyűlése elé ünnepies kihirdetés végett.

És itt kezdődött a földesiek régi, szép szabadságának olyan megromlása, amely kerek ötven esztendeig tartó állandó pereskedés után bizony-bizony néha már úgy látszott, alig hagy valamit a multak keserves megpróbáltatásai között szerzett jogokból és dicsőségből.

A kihirdetés végett bemutatott királyi privilegialis levelet 1718. VIII. 27. kihirdette ugyan a vármegye, azonban a kiváltságlevél záradékolása és elfogadása elmaradt, mert a vármegye rendjei egyenesen felháborodtak a katonai beszállásolástól és a személyes katonatartási kötelezettségtől való mentességnek a királyi kiváltságlevélbe történt belefoglalásán s K r u c s a y Jánost küldték ki az udvari kancelláriánál való felvilágosítás megadására, továbbá a királyi kiváltságlevél visszavonatására.

A földesiek csakhamar neszét vették a dolognak s 1718. VIII. 30. már felterjesztést intéznek az udvari kancelláriához s jelezve azt, hogy tudomásuk szerint Krucsay János küldetésbe megy Bécsbe, kérik hogyha K r u c s a y valami ellenkező véleményt adna az ő dolgaikban vagy éppen ártalmas dolgot cselekednék elle-

78.

nük, – mielőtt bármilyen rendeletet adna ki az udvari kancellária, hallgassák meg az ő véleményüket is. 5

Erre azonban már nem került sor, mert az udvari kancellária a vármegyének K r u c s a y János által tett előterjesztésére a felvitt eredeti királyi kiváltságlevelet, amelyben a katonai beszállásolás terheitől való mentesség is belefoglaltatott, visszavonta.

A vármegyének 1718. IX. 30. kelt s magához III. Károly királyhoz tett felterjesztésében írásban is megvannak azok az indokok, amelyek alapján K r u c s a y János a királyi kiváltságlevél visszavonását kérte. E felterjesztésben azt mondja Szabolcs vm., hogy a földesi nemesek, emberemlékezetet meghasadó idő óta 2 vármegye többi birtokosaival együtt, mindig egyformán viselték a katonai beszállásolási terheket és kötelezettségeket, tehát a megerősítő királyi adománylevélbe foglalt új adomány csak a földesiek által adott, kétségkívül téves információ alapján kerülhetett bele a kiváltságlevéibe, mert az sem a Leopold-féle 1692. évi kiváltságlevélben nincs benne, sem azt valóságban nem gyakorolták és ilyen kiváltság soha szokásban nem volt és mert a gyűjtő névvel megjelölt kiváltságok között, ahogy ez más birtokos nemeseknél is így van, ez a kiváltság sohasem szerepel.

Az udvari kancellária, Szabolcs vm. felterjesztésére 1718. X. 10. adott válaszában értesíti a vármegyét, hogy a már kiadott kiváltságlevelet visszatartotta és helyette az 1692. évi Leopold-féle kiváltságlevéllel minden pontban és kitételben azonos szövegű kiváltságlevelet fognak készíteni és kiadni.6

Ez meg is történt s az újabb, de az eredeti első kiváltságlevél keltezésével vagyis 1718. VII. 22. dátummal kiadott kiváltságlevélből tényleg kihagyták a katonai beszállásolás terhei alól való mentességet.

A nagy sikerből tehát a földesieknek csak az első eredeti kiváltságlevélről készített káptalani hiteles kiadványa maradt meg és azoknak a pereknek sorozata, amelyeknek ismertetése most következik.

Mielőtt ezek ismertetésére áttérnék, befejezésül még azt kell megemlíteni, hogy ezt az újabb királyi kiváltságlevelet 1719. VIII. 12. hirdette ki Szabolcs vm. közgyűlése s az eredeti okiratra vezetett záradék szerint azt csak annyiban fogadta el, amennyiben az említett lakosok a felsorolt kiváltságoknak gyakorlatában voltak és vannak.

Az udvari kancelláriának, a kiváltságlevél kicserélése körül történt állásfoglalása még erősebb lendületet adott Szabolcs vm. rendjeinek a község önkormányzati jogainak megnyirbálására és a községnek más jobbágyközségek módjára való kezelésére. Egymásután érik a régi kuriális nemesi szabadságban élt földesieket az adók kivetésével és különösen a szekerezéssel és katonai beszállásolásokkal kapcsolatos sérelmek, amelyek 1721-ben már olyan méreteket

79.

öltöttek, hogy a földesiek ismételt panaszára III. Károly király 1721. XI. 11. Szabolcs vm. rendjeihez intézett rendeletében szigorúan megparancsolja, hogy Földes kurialis község lakosait adóval vagy csak paraszti sorban levő emberekre vethető szolgáltatásokkal terhelni ne merészeljék. Az az indokolás ugyanis, hogy a vármegye azokat a terheket nem az egyes személyekre, hanem a község terhére állapítja meg és veti ki, mivel Földesen a nemesek között paraszti rendű emberek is laknak, csak ürügy, mert Földesen ősidők óta nemes emberek laknak, akik mindkét ágbeli ősi, nemesi családi birtokaikat firól-fira örökölték, tehát semmiféle paraszti terhek hordozására nem kényszeríthetők.7

Erre a királyi rendeletre Szabolcs vm. rendei azzal feleltek, hogy 1721. X. 10. tartott közgyűlésökben a földesi nemeseket a katonai beszállásolás és vármegyei fuvarozástól való mentességnek okiratokkal való bizonyítására utasították s mivel a földesiek erre, a királyi rendelet birtokában hajlandók nem voltak, - a korábbi állapot fentartását rendelték el.

Azonban a földesiek sem hagyták magukat s Szabolcs vm. határozata ellen újra a királyhoz folyamodtak segítségért, ami bár Szabolcs vm. Kr u c s a y János országgyűlési követjével ismét megkisérelte a királyi kancelláriát ellenkező irányban befolyásolni; sikerült is, mert 1721. XII. 2. újabb királyi rendelet parancsolja meg a vármegyének, hogy a földesiek paraszti terhek viselésétől felmentendők. De van ennek a királyi rendeletnek egy olyan megállapítása is, ami furcsa világításba helyezi a vármegye eljárását, s megállapítva azt, hogy úgy az 1692., mint az 1718. évi királyi kiváltságlevelek tulajdonképpen éppen a vármegyének azon az 1689. évi nemesi bizonyságlevelén alapulnak, amelyben maga Szabolcs vm. ismeri el, hogy a földesi nemesek nemesi kiváltságait soha senki kétségbe nem vonta, – hogy lehetett tehát akkor Szabolcs vm. 1721. IX. 30. és 1721. X. 10. tartott közgyűlésének azt határozni, hogy a földesiek a két királyi kiváltságlevélben foglaltakat bizonyítsák?

De bármiképpen álljon a dolog, minthogy a vármegye a saját bizonyságlevele hitelének és a benne foglaltak igazságának eldöntésében maga bíró nem lehet és annak elbírálása másra tartozik; addig is, amíg ez a döntés más fórum által megtörténik, Földes község lakosai a vármegye területén lakó kuriális és armalista nemeseket megillető jogok gyakorlatába azonnal visszaállítandók, mert hiszen a földesiek a többi nemeseket megillető jogok tekintetében hátrányosabb helyzetbe nem kerülhetnek.8

A közelmult szomorú tapasztalatai azonban arra is megtanították a földesieket, hogy a távol levő királyi akarat és segítség mellett más támogatást is kell szerezni. E célból Bihar vm. közgyűléséhez fordultak 1722. II. 13. s hiteles tanukihallgatások kivételét kérték régóta gyakorolt nemesi jogaik igazolására. Bihar vm. e tanu-

80.

kihallgatásokat tényleg foganatosította is és a K i s v á r d a y Mihály szolgabíró és S z i l á g y i Bálint, továbbá A l v i n c z y János táblabírák útján végrehajtott tanuvallomási eljárás során 7 berettyóújfalui, 10 nagybajomi, 5 rábéi, 3 dancsházi, 4 tordai, 5 kabai és 6 derecskei 40-80 éves tanu eskü alatt vallotta, hogy

1. Földes kurialis nemes helységnek soha földesura nem volt, akinek dézmát, taxát, vagy árendát adott volna a maga nemes határa után;

2. a földesi lakosok, mindenféle vámtól, harmincadtól mindenkor mentesek voltak s

3. a pallosjogot mindenkor szabadosan használták, mely szerint rabokat halálra ítélhettek és saját ítéletöket saját hatalmukkal hóhér kezére adván az elítélteket; szabadon végrehajthatták.9

Ezenkívül beszerezték a pozsonyi kamara bizonyítványát 1722. IV. 15. arról, hogy az ország portáinak 1549-ben végrehajtott összeírása alkalmával, ami a jobbágy telkekre vetett adók beszedése céljából készült, – a magyar kamarai levéltárban őrzött eredeti iratok tanusága szerint Földes község már 1549-ben kurialis nemes község volt és a benne lakó nemesség nemesi kiváltságokkal bírván portái vagyis nemes kuriái adózás céljából az összeírásba nem is vétettek fel.10

Ehhez csatolták P o s g a y Ferencnek, Fejér vm. főjegyzőjének és L i p t h a y Ferenc szolgabírónak, mint Szabolcs vm. községeinek országos összeírására kirendelt királyi biztosoknak, Szováton 1715. IX. 19. kiadott bizonyítványát arról, hogy ők Földes kurialis község lakosait, mint kétségtelen kuriális nemeseket a nekik adott országgyűlési utasítások értelmében az összeírásokba fel sem vehették.11

Ezekkel az újabb bizonyító írásokkal fordulnak hát a magyar udvari kancelláriához s felségfolyamodványukban helyzetüket és a tényállást a következőkben foglalják össze.

K r u c s a y János Szabolcs vm. kiküldöttje a kir. diploma megerősítésekor azzal vádolta meg őket, hogy régi kiváltságaik bizonyítása körül a királyt félrevezették, majd a vármegyén őket előterjesztésükben foglalt nemesi jogaik igazolására akarták kényszeríteni s úgy kezeli őket a vármegye, mint paraszti sorban levőket. A földesiek Bécsből hazajövet még egyszer alaposan felkutatták saját levéltárukat s abban találtak egy több mint 300 esztendővel azelőtt kelt okmányt, amit nagy költséggel felküldtek Bécsbe az udvari kancelláriához s azt alapos áttanulmányozás végett ott is hagyták.12

Ezek után Őfelsége ki is adta a régi kiváltságaikat megerősítő újabb privilegialis levelet. Ennek ellenére a vármegye kivetette rájuk a katonai beszállásolási adót s mikor ez ellen tiltakozva felmutatták kiváltságleveleiket, nem hogy ezeknek engedelmeskedett volna a vármegye, hanem tüstént 16 katonai személy és 17 lovas

81.

katona ellátásának megfelelő adót vetett ki rájuk, ami ellen a váradi káptalan előtt készített okiratban ünnepiesen tiltakoztak, majd mert nem fizettek katonai végrehajtást vezettek ellenük, – jóllehet századok óta soha kétségbe nem vont nemesek, semmiféle adót nem fizettek, minden további felebbezés nélkül ius gladiit gyakoroltak, amit többrendbeli kiváltságleveleiken kívül legutóbb Bihar vm. alispánja által 1722. II. 13. véghez vitetett tanuvallomási jegyzőkönyvben foglalt 50, köztük 82 éves eskü alatt kihallgatott tanuk vallomásával is bizonyítanak.

A.) Királyi delegált bíróság működése 1722-1725.  

Földes nemeseinek ez az újabb felségfolyamodványa komoly intézkedésre késztette az udvari kancelláriát, úgyhogy 1722. IV. 23. kiadott rendeletében arról értesíti Szabolcs vm. rendjeit, hogy Őfelsége azért, mert a vármegye a földesiek nemesi kiváltságai ellen semmi alapos indokot felhozni nem tud, a saját maga által kiadott nemesi bizonyságlevél megtagadásán kívül, - a fennforgó viszály elintézésére K e b e l l Mihály váradi püspök és K e r e s z t e s s Ferenc kassai lakos személyében két királyi biztost rendelt ki.13

K e b e l l Mihály királyi biztos azután Szabolcs vm.-hez 1722. V. 22. küldött levelében a tárgyalást ki is tűzi 1722. VII. 8. napjára Földesen. A tárgyalást azonban Szabolcs vm. 1722. VI. 1. K e b e l l Mihályhoz intézett levelében foglalt azon indok alapján, hogy közbejött a pozsonyi országgyűlés, – későbbi idő pontra halasztották. 14  A két királyi biztos működésére azonban nem került sor, mert

a király a földesiek újabb panaszára végét akarva szakítani már a királyi tekintélyt is sértő viszálykodásnak 1722. VII. 31. gróf Z i c h y Péter királyi tanácsos, Szabolcs vm. főispánjának elnöklete alatt egy delegált bíróságot küldött ki s a bíróság működésére adott utasításban szigorúan megparancsolja, hogy a bíróság a helyszínén mindkét részről alaposan vizsgálja meg az ügyet s addig is, amíg a vizsgálat tart s a bíróság által a királyhoz teendő jelentés alapján döntés történnék, a földesiekre kivetett katonai beszállásolások és katonai végrehajtások azonnal beszüntetendők.15

A magyar udvari kancellária pedig ugyancsak 1722. VII. 31. megkeresi a legfelső udvari haditanácsot, hogy a királyi delegált bíróság működésének tartama alatt, illetve Szabolcs vm. és Földes község között fennforgó viszály eldőltéig Földesre katonaságot beszállásoltatni ne engedjen s az ott levőket azonnal helyeztesse el más községbe és a katonai végrehajtásokat szüntesse meg.16

A kiküldött delegált bíróság elnökéhez gróf Z i c h y Péterhez intézett és 1722. VIII. 3. kelt királyi rendelet a bíróság tagjaivá K e b e l l Mihály váradi nagy prépostot, B o r s i Mihályt Borsod vm. alispánját, E ö t v ö s Miklóst Szatmár vm. első táblabíráját,

82.

B o r o n k a y Ádámot Bihar vm. első alispánját, B a r a n y i Miklóst és A s z a l a y Ferencet Bihar vm. másod alispánjait és K er e s z t e s s Ferencet Zemplén vm. főjegyzőjét nevezte ki, majd ismertetve a Szabolcs vm. és Földes kurialis nemesi község között fennforgó vitás kérdések anyagát, szigorú vizsgálat megtartását köti a lelkére a bíróság elnökének, egyszersmind arra is felhívja, hogy az ő királyi szavára utalással a legkomolyabban figyelmeztesse Szabolcs vm. rendjeit, hogy addig is, míg az eljárás tart, a földesieknek paraszti szolgáltatásokkal való terhelésétől tartózkodjanak.

Ezt gróf Z i c h y Péter a királyi rendelet másolatának megküldése mellett tényleg közli is a vármegyével és a királyi szóra hivatkozással, a rendelet szigorú megtartására utasítja a vármegyét Pozsonyban 1722. VIII. 3. kelt levelében.

Hogy ennek a levélnek semmi foganatja nem lett, hiába írta légyen azt maga a vármegye főispánja, a királyi delegált bíróság elnöke, azt elég ékesen bizonyítja az udvari kancelláriának a legfelsőbb udvari haditanácshoz már másodízben 1722. IX. 24. küldött rendelete, mely szerint Szabolcs vármegye semmibe sem véve, sőt megsértve a király rendeletét, a főispán tilalma ellenére is állandóan zaklatja a földesieket. Sürgős intézkedést kér a botrányos állapotok megszüntetésére.17

A delegált királyi bíróság az első tárgyalást 1724. V. 13. hívta össze Kisvárdára, ahol a földesi nemeseket N a g y Gergely főbíró és az összes tanácstagok képviselték 18 s ügyök védelmére, illetve a viszálykodásnak Földes község javára leendő eldöntése céljából a következő tartalmú védőiratot terjesztették elő:

1. Magyarország régi királyainak idejében Földes helységben telekösszeírás sohasem volt, vagy ezzel kapcsolatos telekadó a község nemeseire soha sem vettetett, minek folytán nemesi kiváltságukat mindezideig megtartották;

2. Földes helység soha eddig Őfelségén, a királyon kívül más földesurat nem ismert, akinek akár nemesi adót, akár tizedet vagy paraszti szolgálatokat teljesített volna;

3. Földes helység, jóllehet szabad királyi városnak vagy mezővárosnak (oppidum) nem ismertetett el, mindamellett régi szabadsága és nemesi, előjoga révén pallosjoggal volt megajándékozva, mely kiváltsággal mind e mai napig szabadon bírt és e tekintetben Szabolcs vm. Földessel szemben semmit nem sérelmezett.

4. Az összes nemesi kuriák és telkek, amelyek Földes helységben találhatók, nem idegenektől, hanem vérszerint való leszármazás útján szálltak firól-fira, ez okból tehát hiába állítják azt, hogy közöttük idegenek és parasztok tartózkodnak;

5. Földes helység örökidőktől fogva soha, sem vám, sem harmincad szedésnek kitéve nem volt, ahogy a körülötte levő más kuriális helységek, amiből tehát az következik, hogy más helységek

83.

nél kiválóbb és megkülönböztetettebb helyzetben volt és azokkal összehasonlítani nem lehet.

6. A szomszédos helységek, főleg a Bihar vm.-ben fekvő Berettyóújfalu, nemkülönben a Szabolcs vm.-ben fekvő Sáp helységekben lakó összes nemesek közül a földesiek nemesi kiváltságait erősítik meg többször fejedelmi és királyi kiváltságlevelek, amelyeket Szabolcs vm. közgyűlésében nemcsak megerősített és kihirdetett, hanem annyiszor említett nemesi kiváltságaik elismeréséül azokat a mindenkori főhivatalnokai által aláírva kiadni is méltóknak tartottak.

7. A Földes helység nemesi kiváltságairól szóló bizonyítvány nem titokban, hanem nyilvánosan a vármegye közgyűlésén terjesztetett elő és az alispán, főjegyző, négy szolgabíró, továbbá a vármegye több, más előkelő tagjainak kezein ment át, akik azt sajátkezüleg aláírták s minden ellenmondás nélkül a községnek kiadták, miért is fel sem tételezhető, hogy az a bizonyságlevél az abban az időben a földesieknek kedvezni akaró jegyző tudatlansága vagy járatlansága miatt készült úgy, ahogy van, hiszen a vármegye mindig olyan személyeket szokott választani, akiknek bölcsességére, tudására és becsületességére nyugodtan bízhatja magát.19

Az első tárgyalás Szabolcs vm. rendjeinek merev elzárkózása miatt meghiusult, sőt meghiusult az a békés kiegyezésre irányuló kísérlet is, amelyet gróf Z i c h y Péter főispán kezdeményezett s amelybe a földesi nemesek képviselői költségek kimélése okából, hajlandók lettek volna belemenni, úgy hogy Földes község megbízásából T h u r y Miklós és P á s z t o r János jegyző 1724. V. 28. a váradi káptalan előtt a községnek Szabolcs vm.-vel folyó perében addig tett minden nyilatkozatot, cselekményt és okiratot semmisnek és megszűntnek nyilvánítottak és ügyöket a királyi rendeletekben lefektetett jogoknak és kiváltságoknak az alapjára helyezték vissza.20

Az első tárgyalás meghiusulta után a földesi nemesek újabb bizonyítékok beszerzése céljából gróf P á l f f y Miklós nádortól rendeletet elközölnek ki a vármegye levéltárában található és Földes község jogait tartalmazó iratok másolatainak kötelező kiadására, mire Szabolcs vm. 1724. VIII. 17. hiteles kiadmányával igazolja is, hogy Földes és Sáp, mint kétségtelen nemesi telkekből álló községekben 1549, 1647, 1689, 1715. és 1720. években portáiknak országos összeírása nem volt.

Viszont benne szerepel Földes község a vármegyének a K a r a f f a-féle hadisarcot, illetve az 1686. és 1687. évi katonai téli táborozási költségeket községenként megállapító kimutatásában, melyek szerint Földes község 1686-óan 160 forint, 1687-ben pedig 150 forint katonabeszállásolási adót fizetett.21

Hogy pedig Szabolcs vm.-nek azt az állandó kifogását is meg

84.

előzzék, hogy közöttük paraszti sorban levő emberek is laknak, 1724. végén, illetve 1725 tavaszán 13 paraszt családot, akik bár a megyéhez intézett panasziratuk szerint úgy az 1692. évi, mint az 1718. évi királyi diplomák költségeihez 20-40 forint pénzzel és jószágáldozatokkal is hozzájárultak, – egyszerűen kizártak a helységből. Ezek a nyomorultak előbb az andaházi pusztára szálltak, majd Sáp község fogadta be őket. Kérvényükre 1725. III. 6. azt a választ adta a vármegye, hogy amidőn a földesiek dolga és controversfája fog assummáltatni Kisvárdán, akkori alkalmatossággal revideáltatik az a kívánságuk, hogy mivel őket a földesiek visszafogadni nem akarják, maradhassanak Sápon.22 A kiűzött 13 szegény volt: A m b r u s István, C s i z m a d i a Gergely, E r d é 1yi János, F a z e ka s Gábor, G i d a i Péter, G y ö n g y ö s i András, H e r i n g András, H a l á s z István, J e n e i János, K i s s István, L e n c s é s István, S z a b ó György és V a s a d i István.

Ilyen előzmények után és a felsorolt újabb bizonyító iratokkal jelentek meg a földesiek 1725. IV. 26. a Kisvárdára egybehívott utolsó tárgyaláson, amelyen öt napig tartó kemény vita után, vagyis május 1-én sikerült a vármegye és a földesiek között fennforgó ellentétek kiegyenlítésével a következő megjegyzést létrehozni:

Gróf Z i c h y Péter szabolcsi főispán, K e b e 11 Mihály váradi prépost-kanonok, B a r a n y i Miklós és K e n d e László kir. kiküldöttek, mint a Szabolcs vm. és Földes község között, ez utóbbinak 1722. VIII. 3. a királyhoz tett panaszára keletkezett viszály és per elintézésére kiküldött bíróság, saját aláírásukkal és pecsétjükkel kiadják annak az egyezségnek a pontjait, amelyben Szabolcs vm. és Földes község békésen megegyeztek:

1. Szabolcs vármegye, Földes kurialis község birtokos nemeseit, összesen és külön-külön úgy a vármegye által kiadott nemesi bizonyságlevél, mint a két rendbeli királyi kiváltságlevél erejénél fogva az 1723. évi VI. tc. értelmében minden nemesi jogaikban és előjogaikban megtartja és oltalmazza egyénenként való nemesség igazolásra semmiképpen nem kényszerítve őket.

2. Ha pedig az igazi földesiek között parasztok vagy más külső, nem nemes személyek találtatnának, vagy oda átszöktek, vagy bármi más módon oda költöztek és lakásukat ott tartanák, vagy jövőben oda bemennének, – kimutattatván az ilyen szökevény és más ott tartózkodóknak paraszti és nem nemes állapota azok által, akiknek ez érdekükben áll, – az ilyenek a vármegye törvényes iurisdictiója alá tartoznak, mint kurialis községekben tartózkodók.

3. Szabadosokat, földesuraiktól elbocsátottakat vagy jobbágyokat és bármiféle Szabolcs vármegyében adófizető nemtelen egyéneket maguk közé lakosul befogadni minden egyes befogadott személy után fizetendő 300 frt. büntetés terhe alatt, semmiképpen ne merészeljenek és ha a földesiekről a befogadás igazsága kiderülne,

85.

a vármegye hatósága által kiküldendő járási szolgabíró e bírságot saját magától megveheti rajtok. Ha pedig a befogadottakat ki nem bocsátanák, a szökött jobbágyok visszaadásáról alkotott országos törvény által megállapított büntetésbe essenek: egyebekben épségben maradván a földesieknek eddig gyakorolt törvényhatóságuk és jogaik.

Kelt Kisvárdán, 1725. május 1-én.

Szabolcs vm. részéről: a két alispán Nádfői K r u c s a y Márton és Lászlófalvi E ö r d ö g h Dániel, a négy szolgabíró és az esküdtek, továbbá a megyei törvényszék első táblabírái, mint a vármegye meghatalmazott kiküldöttei

F ö l d e s helység részéről pedig: Nagy Gergely főbíró, P é r c s y János, T ö r ö k János és K a r a c s Pál teljhatalmú megbízottak kézfogással (parola) is megerősítve kötötték ezt az egyezséget. 23

Mint a kiegyezés pontjaiból látható, az kölcsönös engedmények alapján jött létre és pedig a főbb kérdések, illetve a földesiek által sérelmezett katonai beszállásolások és adók, a vármegye részéről pedig a község önkormányzatának megszüntetésére irányult törekvés feladásával.

A földesieknek inkább érdekükben állott az egész vitának nyugvó pontra hozása, mert bár az elnök, gróf Z i c h y Péter főispán, az egész eljárás folyamán, a községhez írott többrendbeli leveleiből nyilván kitünőleg, talán a király személye iránt való tiszteletből és a királyi tekintély megóvása miatt is inkább a földesiekkel rokonszenvezett s így reményük lehetett volna határozottabb és sérelmeik orvoslását is jelentő döntést kivárni, 24 a hosszadalmas pereskedés és sok utazgatás, továbbá a bécsi udvarnál tartott ágensüknek S t r a u s z Mihálynak a költségei azonban már csaknem teljesen kimerítették anyagi erejöket, azért ezzel az eredménnyel is megelégedtek.

Sajnos az a kívánságuk, hogy ez az egyezség királyi megerősítéssel kiváltságlevelükbe beefoglaltassék, hogy a per újra ne éledjen és ők megint a korábbi labyrinthusba ne jussanak, – ahogy ezt ez irányú felségfolyamodványukban írják, már nem sikerült.

B.) Nemességvizsgálati perek 1725-1738. 

Hazánkban a nemeseket, akár főurak, akár régi birtokjogú, akár egyszerű címeres nemeslevéllel bíró nemesek voltak, a területük, illetve lakhelyük szerint illetékes vármegye kebelében tartották nyilván s egészen a szatmári békekötés utáni időkig, ha időnként voltak is bizonyos célú összeírások, a vármegyei hatóságok az egyes családokat nemességük igazolására, bizonyítására nem kötelezték.

86.

A szatmári békekötés után azonban, nemcsak a századokon át tartott háborús viszonyok miatt teljesen szétzilált birtokviszonyokat igyekeztek rendezni, hanem a különféle adóktól és mindennémü köztartozások, sőt rév, vám stb. díj fizetése alól is mentes nemeseket egyrészt a visszaélések megszüntetése, másrészt az egész ország belső rendjének helyreállítása céljából szükséges adózás gyökeres rendezése végett szoros vizsgálat alá vetették s az 1723. IV. 10., 1723. XII. 7., 1724. IX. 1. és az 1725. IV. 10. kiadott királyi rendeletekben megállapított módon, minden egyes vármegye tartozott a kebelében é1ő összes nemeseket nemességüknek egyénenkénti megbizonyítására szorítani s amennyiben az érdekeltek vagy családjuk nevére szóló hiteles okmányokkal vagy az említett rendeletekben megállapított más módon nemességüket bizonyítani nem tudták, azokat adó alá vetették.

Mint fentebb láttuk, Szabolcs vm. régóta féltékeny szemmel kísérte a földesi nemesek kiváltságait s nemcsak hogy megragadott minden módot jogaik megnyirbálására, hanem főleg 1718. után egyszerűen adó alá vette az egész földesi lakosságot, tekintet nélkül arra, hogy igazolt nemesek-e vagy sem s őket mindaddig közönséges adófizető sorban tartotta, ha másként nem ment, katonai kéryszerbehajtásokkal is, – amíg a vármegye és Földes község között ítélkező királyi delegált bíróság előtt 1725. V. 1. létrejött egyezségokiratban saját maga a vármegye ki nem nyilatkoztatta és magát nem kötelezte, hogy kurialis nemes Földes község lakosait egyénenkénti nemességvizsgálatra nem kényszeríti, kivéve az oda beköltözni akarókat, akiknek, mint p1. I l l y é s Mártonnak 1725. VII. 14. csak Szabolcs vm. előtt személy szerint történt nemesi igazolás után lehetett Földesre beköltözni az egyezségokirat értelmében. 25

De még egy év sem telhetett el egészen az említett egyezség megkötése után, 1726. IV. 25. tartott  közgyűlésében kimondja a vármegye, hogy mivel a Helytartótanácsnak 1724. IX. 1. az összes ármálista nemesek egyénenkénti megvizsgálására kiadott rendelete, továbbá a végrehajtandó nemesi vizsgálatra vonatkozó utasítás ellentétben vannak a Szabolcs vm. és Földes község között 1725. V. 1. létrejött megegyezés első pontjában foglaltakkal, – ennélfogva ennek az egyezségi pontnak ünnepiesen ellentmond s ellentmondását a leleszi konvent előtt közjegyzői okiratba foglaltatta.

Tette pedig ezt Szabolcs vm. annál is inkább, mert a Helytartótanács 1725. X. 19. kelt rendeletében arra utasította, hogy a földesi lakosok nemességét egyénenként vegye vizsgálat alá, – igaz – azzal a hozzáadással, hogy a nemesi szabadságukban és kiváltságaikban a vizsgálat befejezéséig megtartandók. 26

Szabolcs vm. azonban a rendelet második részével ellentétben a földesieket egyszerűen adó alá vette, sőt paraszti terhekkel és

87.

katonai beszállásolásokkal kezdte őket ismét zaklatni, amint ezt a földesi nemeseknek a Helytartótanácshoz 1726. III. 10. kelt panaszleveléből látjuk. 27

El kell ismernünk ezuttal is, – hogy a földesi nemesek a nemességvizsgálati kérdésben még a korábbiaknál is kellemetlenebb helyzetbe kerültek. Egyfelől nyugodt és biztos alapnak vélték az 1725. V. 1. létrejött egyezmény első pontjában foglalt kötelezettségét Szabolcs vm.-nek, amely szerint Szabolcs vm. ünnepiesen megigérte, hogy a földesi nemeseket egyénenként vizsgálatra nem szorítja, másfelől az adóztatás és a Helytartótanács ellenkező rendelete miatt nem tudták mitevők legyenek s mindezeket tetézte a vármegyének az 1725. V. 1. létrejött egyezményt 1726. IV. 25. felmondó tiltakozása a leleszi konvent előtt.

Eleinte úgy gondolták, hogy megmaradnak az egyezség mellett és egyszerűen nem mennek el a nemességvizsgálatra kiküldött bizottságok gyűlésére. Megerősítette ebben a felfogásukban őket egyrészt S t r a u s z Mihály bécsi ágensöknek 1726. VI. 15. kelt levele, mely szerint Szabolcs vm. tiltakozása, mely az egyezség megkötése után egy év mulva történt, – érvénytelen s az udvari kancellária az egyezséget meg fogja erősíteni, mert Őfelsége a szavájával nem fog játszadozni. 28

Ugyancsak erre buzdította őket K e b e l l Mihály nagyváradi prépost, a delegált királyi bíróság egyik oszlopos tagja 1726. VII. 31. kelt levelében, aki különösen igyekszik lelkökre kötni a földesieknek, hogy csak az 1725. V. 1. kötött egyezség mellett maradjanak, mert hiszen maga a delegált bíróság is igazi nemes kurialis nemeseknek ismerte el és mondotta ki Szabolcs vm. rendjeivel együtt a földesieket29 végül ilyen irányban tartandó magatartásukra nem kevés befolyással volt a Helytartótanácsnak 1726. IX. 3. a vármegyéhez intézett ama rendelete, melyben felvilágosítást és magyarázatot kér, hogy a királyi kiváltságlevelek és az egyezség ellenére miért zaklatja a földesieket kiváltságaik részletes és egyénenként való bizonyítására. A vármegye felvilágosító jelentésére 1726. X. 19. kelt Helytartótanácsi rendelet azután végleg a vármegye javára döntötte el a vitát s mivel a rendelet megállapítása szerint a földesiek régi nemessége nem olyan tisztán álló, hogy az, az I d e ának nevezett nemességvizsgálati szabályzat első szakaszában foglaltak szerint vármegyei jegyzőkönyvekből és egyéb alkalmas módon minden kétséget kizáró módon megállapítható volna s így őket nemességük külön igazolására utasítani nem kellene, – az egyénenként végrehajtandó vizsgálatot elrendeli, hozzátévén ezuttal is, hogy a nemességvizsgálat befejezéséig a földesiek kiváltságos helyzetökben megtartandók. 30

Ilyen előzmények után a földesiek is látták, hogy az egyéni vizsgálatot el nem kerülhetik, igyekeztek tehát olyan megoldási

88.

módot választani, amely az összes érdekelt földesi lakosok igazolását biztosítaná.

Ilyen megoldási módnak látszott az, hogy mindazok, akik a királyi kiváltságlevelek megszerzésének idejében, vagyis 1692. 1707. és 1718. években már földesi lakosok voltak és nemesi kuriákban laktak, – egyéni nemességük bizonyítása és vizsgálata nélkül, a királyi kiváltságlevél alapján elismerendők kétségtelen nemeseknek.

Ebből a célból, 1726. XII. 18. kelt királyi rendelet alapján kiadatják Szabolcs vármegyével hiteles alakban a vármegyénél nyilvántartott földesi kurialis nemeseknek 1707. és 1718. években készült összeírását s a bennük foglalt 32, illetve 54 földesi lakos a két királyi kiváltságlevél alapján kéri Szabolcs vármegyét 1727. I. 14. magától értetődő nemességük elismerésére.

Az 1707. VII. 17. maga a földesi tanács által készített összeírás szerint a magok szabad nemes kuriájokban laktak. 31

Boldog Ferenc

Pércsy János

Csontos Ferenc

Pércsy Mátyás

Domokos Pál

Sápy Benedek

Földessi András

Pércsi Szabó János  20

Földessi István  5

Szabó Mihály

Gálos Péter

Szatai János

Jeney László

Szeghy Gáspár

Karacs Pál

Tóth István

Kemény István

Török István  25

Körössy Mihály   10

Tury Gergely

Körtvélyessy Márton

Tury György

Nagy András

Ványi János

Nagy Gergely

Ványi László

Nagyidai Gergely

Veress András  30

Nagy L. Gergely   15

Veress Gáspár

Pásztor Gergely

Veress János

Az 1718.évben készült összeírás szerint pedig földesi kuriális nemesek: 32

Árkus Mihály

Erdélyi Ferenc

Biró András

Erdélyi András

Biró István

Földessi András

Boldog Ferenc

Földessi István

Csontos Ferenc

Gál János

Domokos András

Jeney Mihály

Domokos Ferenc

Kádár György

Domokos György

Karacs Pál

Domokos István

Karmasin Bálint  20

Domokos János     10

Kemény István

Domokos Pál

Körössi György

89.

Kőrössi János

Somogyi Tamás

Körtvélyessy János

Szeghy Gáspár  40

Lázár Mihály

Széles György

Makai Mihály

Szűcs János

Médi István

Tarnai István

Mocsáry György

Tokaji György

Nagy Gergely

Tóth István

Nagyidai Gergely  30

Tóth Mihály

Nagy L. Gergely

Török János

Nagy Mihály

Tury Gergely

Nyirő György

Tury Miklós

Parti Miklós

Váncsodi András  50

Pásztor János

Ványi János

Pércsy János

Veress János

Pércsy Mátyás

Vida János

Sápy János

Vincze Gergely

Szabolcs vm. azonban 1727. I. 10–14. napjain tartott közgyűlésében a folyamodók nemességét, mivel személyesen meg sem jelentek, sem bizonyító okiratokat be nem mutattak, – nem ismerte el, hanem őket mint olyanokat, akik a nemességvizsgálati szabályzat (Idea) szerint nemességöket egyénileg igazolni nem akarják, – továbbra is adózó állapotban hagyta.

E vármegyei határozat ellen a földesiek a Helytartótanácshoz fordultak panasszal s beadványukban megemlítve Szabolcs vármegyének nemességük el nem ismerésére vonatkozó azon indokolását, hogy sem az 1692. évi, sem az 1718. évi királyi kiváltságlevelekbe névszerint befoglalva nincsenek, – kérik a Helytartótanácsot, hogy utasítsa a vármegyét nemességüknek a vármegye jegyzőkönyvében foglalt adatok alapján való elismerésére, mert hiszen a földesi kurialis nemes utódokat nem lehet büntetni azért, hogy őseik annak idején tudatlanságból nevöket a diplomákba be nem iratták, de akiknek utódai viszont ma is tényleg benne ülnek kurialis nemes őseiktől örökölt birtokaikban.33

A földesi nemeseknek erre a kérésére azután azt válaszolta 1727. VI. 18. a Helytartótanács, hogy a nemességét mindenki egyénileg tartozik igazolni s aki ezt nem teszi, paraszti terhekkel és adóval róható meg. Egyben utasította F ö l d e s s y Gáspár, Sámuel, András és György atyafiakat; H a r a n g h y Gáspárt és fiait, Györgyöt és Pált, továbbá V e r e s s Pétert nemességük további bizonyítása végett a tulajdonukban levő birtokokra vonatkozó osztálylevelek bemutatására s végül utasítja T ö r ö k Jánost, aki Szoboszlóról költözött Földesre s aki azt állítja, hogy nagyatyja ott kapitány volt, annak bizonyítására, hogy kapitányi tisztet Hajdúszoboszlón csak nemes ember viselhetett. 34

Ugyanebben az időben 1727. VII. 10. kapták meg a földesiek

90.

S z u n y o g h György szolgabíró értesítését, hogy a Helytartótanács rendelete alapján azoknak a földesi nemeseknek, akik 1727. I. 10. Földesen tartott nemességvizsgálaton nem jelentek meg, 1727. VIII. 1. Balkányban kell megjelenniök, ha nemességüket igazoltatni akarják.

A földesiek azonban sem ezen a gyűlésen, sem a következőkön nem jelentek meg s végül makacskodásokkal oda juttatták a dolgot, hogy a vármegye 1728. XII. 8. törvényes keresetet indíttatott ellenök azon a címen, hogy Földes helység földjét és határát sajátjuknak tartva, kuriájokhoz és telkeikhez csatolták, amihez mint nem nemeseknek joguk nem volt, miután az közvagyont képező terület. 35

A vármegyének ez a lépése nagyon megdöbbentette a földesi kurialis urakat s mivel az országszerte egyformán folytatott nemességvizsgálati perek szigorúsága nem sok reménnyel kecsegtetett kivételes elbánás megnyerésével, másrészt a község lakosságára kivetett adóterhek csakugyan súlyos megterhelést jelentettek a jogaik küzdése érdekében már addig is igen nagy anyagi áldozatot hozott közönségnek, lépéseket tettek a Helytartótanácsnál abban az irányban, hogy a királyi kiváltságlevelek alapján ugyan, de személyes megjelenéssel és a leszármazás igazolásával bizonyíthassák nemességüket.

Az e tárgyban készült felterjesztésében maga a földesi tanács a következő kategoriákat állapítja meg a földesi kurialis lakosokról:

1. 40 egyén (38 család) az 1692. évi privilégiumot szerzők leszármazói;

2. privilégiumot nem szerző armalista nemesek: B e n e István, I l l é s Márton és K i s s Bálint;

3. libertinusok (azaz szabad emberek) : Á r k u s Mihály, B á t h o r i István, B e r e c z k i György, B o na János; H a j ó s András, J ó Mihály, K á d á r György, S a m i András, S o m o g y i Ferenc, S z a b ó György, T ó t h Mihály, V a j d a Pál, V á nc s o d i András és V a r g a András.

E célból királyi rendeletet eszközöltek ki 1730. VI. 26. arra, hogy E r ő s s Ádám kir. táblai hites jegyző eskü alatti kihallgatásokat végeztessen a földesi kurialis nemesek részére az 1692-ben királyi kiváltságlevelet nyert ősök személyének és utódaik leszármazásának megállapítására, másfelől 1733. III. 27. ilyen tartalmú Helytartótanácsi rendeletet eszközöltek ki a vármegyéhez:

A földesiek kinyilatkoztatták, hogy ők nemességük alapjául a ma is élő király által megerősített kiváltságlevelet tekintik s hajlandók arra, hogy a diplomát megszerzőktől valló leszármazásukat igazolják, – viszont Szabolcs vm. e nyilatkozattal meg nem elégedve, a nemesség bizonyításra más bizonyítékokat követel és így a kiváltságlevelet sem veszi semmi tekintetbe azon okból, hogy a földesi

91.

lakosok nemességüket egyénenként tartoznak igazolni. Mivel pedig egyesek nemességének egyénenként való igazolása nem szüntetheti meg a mások kiváltságait, hanem minden kiváltság megtartja a nemességvizsgálat és igazolás előtti erejét, – ez okon azokra a földesi lakosokra nézve, akik nemességüket a kiváltságlevelekre alapítják, nincs más hátra, mint az, hogy ők a kiváltságlevelet nyert ősöktől való leszármazásukat elegendő módon megbizonyítsák s így azokat mintegy maguknak is megszerezzék. Ezért hát meghagyja a H. T. T. a vármegyének, hogy az egyénenkénti nemességbizonyítást ugyan követelje meg a földesiektől is azonban I. akik a kiváltságleveleken kívül bármi mást nemességük bizonyítására felhoznak, azt a vármegye teljes egészében fogadja el: II. akik pedig csak átalánosságban hivatkoznak a kiváltságlevelekre, azokat a privilegium szerzőktől való leszármazás igazolására kötelezze és az egész vizsgálati anyagot a vármegye saját véleményével együtt hozzá minél előbb terjessze fel.36

A tanuvallomások kivételére a debreceni ker. tábla Bihar vm. alispánját küldte ki, aki 1733. VII. 16. Derecskéről C s a t ó István, C s ö k m ő i Péter és Katona András, Berettyóújfaluból B i r ó András és N a g y Péter; Rábéről K a r a j o s  Pál és E l e k Péter; Dancsházáról B a g o s s y János és N a g y Ferenc; Bajomból N a g y Mátyás; Sápról N a g y László; Nádudvarról S z a b ó György és még más 20 idős; 70-80 éves között levő nemes embert hallgatott ki eskü alatt arra, hogy személyesen ismerték a következő 40 földesi kurialis nemest, akik 1692-ben a Leopold-féle kiváltságlevelet nyerték: 37

B i r ó András 1692; még él 1733-ban;

B o l d o g Ábrahám 1692; Ferenc és Márton nevű fiai élnek 1733;

C s o n t o s Ferenc 1692 ; még él 1733 ;

D o m o k o s Pál 1692; András, Ferenc, István és János nevű fiai élnek 1733;

F ö l d e s s i András 1692; még él 1733;

F ö l d e s s i István 1692; Gáspár nevű fia é1 1733;

F ö l d e s s i László 1692; Sámuel nevű fia é1 1733;

G á l János 1692; még é1 1733;

J e n e y László 1692; László nevű fia él 1733;

J e n e y Mihály 1692; Mihály nevű fia él 1733;

K a r a c s Pál 1692; még é1 1733;

K a r m a s i n Bálint 1692; még é1 1733;

K a t o n a András 1692; még é1 1733;

K e m é n y István 1692; István és János nevű fiai élnek 1733 ;

K i s Nagy Gergely 1692; még él 1733-,

K ő r ö s s i Mihály 1692; Gergely és János nevű fiai élnek 1733;

K ö r t v é l y e s s y Márton 1692; János nevű fia él 1733;

M a k a i András 1692; András fia é1 1733;

92.

M o c s á r y György 1692; még é1 1733;

N a g y András 1692; András, Bálint és Mihály nevű fiai élnek 1733;

N a g y Gergely 1692; még é1 1733;

N a g y János 1692; Gergely fiától származó unokája Gergely él 1733;

N a g y i d a i Gergely 1692; még é1 1733;

N a g y Szabó Mihály 1692; még é1 1733;

N y i r ő György 1692; György nevű fia é1 1733;

P á s z t o r Gergely 1692 ; János nevű fia é1 1733 ;

P é r c s y Ferenc 1692; Mátyás nevű fia é1 1733;

P é r c s y Gergely 1692; János nevű fia é1 1733 ;

S á p y Benedek 1692 ; János nevű fia é1 1733;

Pércsi S z a b ó János 1692; még él 1733;

Apáti S z a b ó Mihály 1692; Ferenc és Mihály nevű fia: élnek 1733;

S z a b ó Tamás 1692; még é1 1733;

T ó t h István 1692; Mihály nevű fia é1 1733;

T ö r ö k János 1692; még é1 1733;

T u r y Gergely 1692; Gergely nevű fia é1 1733;

T u r y Miklós 1692; még é1 1733;

V á n y i János 1692; még é1 1733;

V e r e s s János 1692; még é1 1733;

V i d a János 1692; még é1 1733;

V i n c z e Gergely 1692; még é1 1733.

Ezeknek a tanuvallomásoknak a birtokában. 1733. VIII. 4. folyamodnak a földesi nemesek a vármegyéhez nemességük elismerése iránt, Szabolcs vm. azonban. 1733. VIII. 7. Szentmihályon tartott közgyűlésében a 40 kurialis nemes, illetve leszármazóik közül csak 26-nak a nemességét ismerte el, míg

Bíró Andrást

Kis Nagy Gergelyt

Nyírő Györgyöt

Gál Jánost

Körtvélyessy Mártont

Apáti Szabó Mihályt

Karmasin Bálintot

Makai Andrást

Ványi Jánost és

Katona Andrást

Mocsáry Györgyöt

Vincze Gergelyt

Kemény István fiait

Nagyidai Gergelyt

addig, míg újabb kétségtelen bizonyítékokat nem mutatnak elő; nemeseknek nem ismerte el. Egyebekben az egész vizsgálati anyagot a Helytartótanácshoz terjesztették fel.

A Helytartótanácsnak az a több ízben megismételt rendelkezése, hogy a nemességvizsgálat teljes befejezéséig az érdekeltek a nemesi kiváltságos helyzetben meghagyandók, ezuttal is csak papiroson maradt, amint azt az 1733. XII. 22. és 1734. IV. 16. a vármegyéhez intézett rendeletek mutatják.38

Három és fél év telt el addig, amíg a Helytartótanács, illetve a király végérvényesen döntött a földesi kurialis nemesek ügyében s ez az 1737. I. 18. hozott döntés teljesen és tökéletesen megsemmi-

93.

sített minden személyes nemesi jogot, ami a királyi kiváltságleveleken alapult s bizony, ha a földesi kurialis nemeseknek más, címeres nemeslevéllel, vagy régi osztálylevelekkel igazolható birtokos nemesi jogaik nem lettek volna, – egész községi szervezetükkel és testületileg gyakorolt jogaikkal együtt a jobbágyközségek szomorú sorsára jutottak volna, mert ebben a rendeletben a következők foglaltatnak a földesiek privilegialis nemessége ügyében:

A földesi lakosoknak 1692-ben kiadott s általánosságban tartott kiváltságlevél, sem alakilag nemeslevélnek, sem tartalmilag adománylevélnek nem tekinthető, mivel annak kiadmányozása nem ezeknek módjára és formájában történt, sem pedig abban a szerzőknek javak nem adományoztattak; sem a szerzők közül senki annak erejénél fogva, ahogy ez a nemesleveleknél történni szokott, a jobbágyi állapotból ki és a nemesek közé fel nem vétetett, sőt még a megszerzők nevei sem vétettek bele egyénenkénti megnevezéssel, ami pedig t. i. a névszerint való beiktatás, nem csak alakilag, hanem érdemben is a leglényegesebb kelléke úgy a címeres nemesleveleknek, mint az adományleveteknek; – tehát úgy e miatt, mint azért, hogy az említett kiváltságlevél, – ahogy azt annak szövege is mutatja, – feltételezi azt, hogy az azt megnyerők már előzőleg Magyarország régebbi királyaitól nemesi rangra emeltettek és csak ezen előfeltétele fennforgása esetére erősíti meg és biztosítja azoknak már meglevő nemesi jogaikat, szabadságaikat és mentességeiket, a nem nemeseket és jobbágyokat pedig kifejezetten kizárja. Az említett földesi lakosok tehát az érintett kiváltságlevél és a vele való élés alapján, hacsak magukat valóságos és kétségtelen nemeseknek más elegendő próbákkal: és bizonyítékokkal igazolni nem tudják, – a vármegye felfogása szerint is nemeseknek el nem ismerhetők és nem tarthatók, – ez törvényes következmény. Ehhez képest azok, akik Szabolcs vm. jelentése szerint nemességük igazolása végett egyéb bizonyíték nélkül egyedül csak a kiváltságlevélre hivatkoznak, mint B i r ó András, K e m é n y István, V á n y i János, K i s Nagy G., Mocsáry Gy., G á l János, N a g y i d a i Gergely, N y i r ő György, Vincze Gergely, Karmasin Bálint, A p a t h y Szabó M., Körtvélyessy M., Makay András és Katona András, amíg nemességöket más módon nem bizonyítják, jobbágyoknak minősíttetnek és adófizetés alá vonandók.

Akik pedig a kiváltságlevélen kívül egyéb bizonyítékot is hoztak nemességök bizonyítására, azok további bizonyításra felhívandók s az egész vizsgálat eredménye jóváhagyás végett a Helytartótanácshoz felterjesztendők. 39

Ezzel azután végleg be is fejeződött a földesi kurialis nemesek testületi alapon folytatott nemesség igazolási ügye és pedig olyformán, ahogy az az ország minden egyes nemes családjával történt, –

94.

hogy ezentúl mindenki csak egyénileg, a saját vagy családja régebbi tagjainak a nevére szóló hiteles írásokkal és vármegyei bizottság, illetve kiküldött által végrehajtott hiteles tanuvallomásokkal igazolhatta nemességét a vármegyének erre a célra kiküldött bizottsága előtt.

Van ugyan valami nyoma Szabolcs vm. levéltárában 1738-ból annak, hogy egyes csoportok még mindig kísérleteztek a királyi diplomákra hivatkozással nemességüket igazolni, ennek azonban semmi eredménye nem lehetett. Mivel pedig ezekben az iratokban értékes adatok vannak egyes családok történetére, azokat érdemeseknek tartom itt leközölni

Árkus János Kabáról jött, a Ványi családba házasodott; Biró András és Biró vagy Takács István Szentmiklósról költözött be; Domokos András, Ferenc, György, János, István és Pál van egy ármálisuk, de ahhoz más família tartja jussát; G á l l Ferenc Diószegről jött, J e n e y Mihály szolga lévén, telepedett meg; K á d á r György három évvel ezelőtt Szoboszlóról jött; K a r m a s i n Bálint a Pércsy családba házasodott; K e m é n y István zálogos Csely jószágon lakik; K ö r t v é l y e s s y János Sápról költözött be; M a k a y Mihály a Veress családba házasodott, Berettyóújfaluból jött; M é d y István Püspökiből jött, a Földessy családba házasodott; M o c s á r y György Szoboszlóról jött, zálogos S z e g h y földön lakik; N a g y Gergely a Kunságból szakadt; P á s z t o r János atyja a Kunságból jött s a Boldogh családba házasodott; S o m o g y i Tamás Szoboszlóról jött; S z é l e s Tamás fia, György Krajnáról szakadt Földesre; S z ü c s János Szentről (Pozsony vm.) jött s a Földessy családba házasodott; T ó t h Mihály a B i r ó István veje, Berettyóujfaluból jött; T o r n a i István atyja Tótországból jött; T ö r ö k János atyja a Hajdúvárosokról jött s a Szeghy családba házasodott; V i n c z e Gergely Átányról jött, atyja jobbágy volt; V á n c s o d i András mint sertéspásztor telepedett le.40

Az igazolt vagy Földesre 1848-ig beköltözött nemes családok névsorát később közlöm, de itt említem meg azt, hogy az ősi földesi nemes családok közül az Árpád-korban is szereplő F ö l d e s s y, P é r c s y és V á n y i családok igazolt leszármazói ma is élnek Földesen.

C.) Hadnagyválasztási per 1731 -1733. 

Földesnek, mint minden más községnek az élén, eleitől fogva a bíró, vagy főbíró állott, akit az összes nemesek szavazatával választottak s aki megválasztása után az egész nemes közönséget jelentő úgynevezett Nemes Kommunitásból választott maga mellé 12 esküdtet vagy senátort.

Így ment ez évről-évre egészen 1728-ig, amikor egyszerre csak,

95.

– látszólag minden különösebb előzmény nélkül, nem bírót, illetve főbírót, hanem hadnagyot választottak a község élére és a hadnagy mellé ugyancsak a nemes közönség szavazataival tanácsot, ami azt jelenti, hogy Földes község az 1729. esztendőben rendezett tanácsú községgé alakult át.

Mi vezette Földes nemes lakosait e rendezett tanácsu községi szervezet beállítására, azt sem Szabolcs vm. jegyzőkönyveiből, sem a vármegyének a község ellen e berendezkedés miatt folytatott perirataiból megállapítanom nem sikerült. Ha azonban megvizsgáljuk azokat a törekvéseket, amelyek a község kiváltságos helyzetének s főleg széleskörű önkormányzatának megsemmisítésére Szabolcs vm. részéről kiindultak s amelyek egyelőre a királyi rendelettel kiküldött bíróság előtt 1725. V. 1. létrejött megegyezésben végződtek; továbbá, ha ezenkívül figyelembe vesszük azoknak a környező községeknek az élethalál harcát, amelyek, mint Kaba, Derecske, Tépe, Bagos, Mikepércs, Berettyóújfalu, Sass, Konyár, Komádi stb. éppen ezekben az időkben, 1724–1727. évek között vesztették el hadnagyválasztási jogukat és kiváltságos hajdúközségi közigazgatási szervezetüket s jobbágyközségekké lefokozva részint a nagyváradi káptalan, részint a herceg Eszterházy-család földesúri latalma alá kerültek, talán megtaláljuk azokat az okokat, amelyek Földes község nemeseit arra indították, hogy a nehezen kicsikart győzelmet igyekezzenek biztosítani olyan közigazgatási szervezet létesítésével, amely formailag is kifejezze önkormányzaton nyugvó kiváltságos, kuriális nemes községi jellegüket.

Az új közigazgatási szervezet beállítása s főleg az addig használt főbíró elnevezésnek hadnagy névre történt megváltoztatása tüstént szemet szúrt Szabolcs vm. rendjeinek s sürgősen elrendelték, hogy állítsák vissza a földesi nemesek a régi rendet. Mivel pedig a földesiek ismételt megintések és rendeletek ellenére maguknak hadnagyot és mellé tanácsot választottak és azt a vármegye parancsára letenni nem akarták, a hatósági tekintély megsértése miatt Szabolcs vm. 1731. III. 8. és VII. 10. tartott közgyűlése Földes lakosait 1731. IX. 25. törvénybe idézi.41

Amint ezt a perbehívó levelet megkapták a földesiek, 1731. IX. 3. már felküldik Bécsbe a király közbenjárásának kikérésére T ö r ö k János hadnagyot és P á s z t o r János jegyzőjüket s hogy kiküldetésük milyen eredményes volt, mutatva a királynak Szabokcs vm. rendjeihez 1731. IX. 18. érkezett rendelete, amelyben azzal az indokolással, hogy Földes községnek ősi szokása és kiváltsága a maguk között való hadnagyválasztás (creando inter se ductore) s ennek a kérdésnek megítélése magasabb fórum, a királyi táblai bíróság elé tartozik, – megparancsolja a király a vármegyének, hogy az egész pert hagyják abban, mert a netalán hozandó ítélet semmis.

Mint a rendelet hátlapján látható feljegyzés mutatja, Szabolcs vm. rendjei tudomásul vették ugyan a király rendeletét, de azt az

96.

1681. évi XXX. t.-c. értelmében törvénytelennek nyilvánították s az 1731. IX. 25. kitűzött vármegyei törvényszéken, amelyen a földesiek a királyi rendeletben bízva, meg sem jelentek, – a földesieket a hatósági tekintély ellen elkövetett sérelemért 100 forint büntetéssel sujtották, majd az 1732. II. 13. tartott közgyűlésen ezt a bírósági ítélet megerősítették; a választott hadnagy azonnali letételét elrendelték és az egész ítélet végrehajtására S z u n y o g h y János szolgabírót küldték ki.

S z u n y o g h y János szolgabíró C s o m a András vármegyei ügyésszel és a vármegyei esküdtekkel 1732. III. 30. meg is jelent Földesen, hogy a vármegyének a hadnagy letételére, illetve új bíróválasztásra és a 100 frt. büntetés behajtására vonatkozó ítéletét végrehajtsa.

A végrehajtás rendjén először is felszólították D o m o k o s János hadnagy, Pásztor János jegyző, Nyirő György és V á n y i János esküdt földesi lakosokat ingó és ingatlan javaik bevallására és bediktálására. Ezek azt megtagadták és a község kiváltságaira hivatkozással az egész végrehajtás elleni tiltakozásukat jelentették ki. Erre a vármegyei bizottság lefoglalta a község korcsmáját és azt B o r o s s László, P a t a k y Ferenc, B o l d o g h Márton és S z e g e d y Márton előhívott nemes lakosok jelenlétében zár alá vette.

Ennek megtörténte után a községházán az odagyűlt nemesség és tanács előtt a szolgabíró felolvasta a vármegye ítéletét; a hadnagy nevet és címet megsemmisítettnek nyilvánította, egyszersmind D o m o k o s János hadnagy letételével bíróválasztás céljából három egyént u. m. N y i r ő Györgyöt, V á n y i Jánost és K ö r tv é l y e s s y Jánost kijelölt s ezek után a végrehajtást befejezettnek jelentette ki.

A délután folyamán azután P á s z t o r János jegyző, S z é l e s Tamás, B i r ó András és N y i r ő György megjelentek a megyei bizottság előtt, akik B o r o s s László házánál tartózkodtak, s az egész község és lakosság nevében ünnepies formában tiltakozásukat ielentették ki az egész végrehajtás ellen s egyben bejelentették, hogy a községi korcsmát visszavették s annak zár alá vételét semmisnek veszik.

E bejelentésre C s o m a András vm. ügyész, a földesi küldöttség tagjait a törvényes következményekre figyelmeztetve a vármegye nevében tiltakozott az erőszakos eljárás miatt.

A törvényes következmények nem is maradtak el, mert Szabolcs vm. közgyűlése 1732. V. 16. hozott határozatával utasítja C s o m a András ügyészét, hogy a földesieket, a vármegyét ért sérekem miatt elégtétel szerzés végett, 1732. VI. 25-ére, a folyamatba teendő törvényszéki eljárásra idéztesse meg. Erre azután megmozdultak a földesiek és amellett, hogy G a 11 o v i c s Jánost ügyvéd-

97.

nek fogadják, az 1732. VI. 4. szóló idézésre ismét a királynál próbálkoztak közbenjárást szerezni. Egyelőre azonban csak annyit tudtak elérni hogy a király a Helytartótanács útján VII. 1., IX. 24. és 1733. II. 7. megsürgettette Szabolcs vm. rendjeit a földesi hadnagyválasztási per ügyében teendő jelentést illetőleg.

Végre azután 1733. III. 24. megtörtént a királyi döntés, mely szerint semmi különös ok nincs annak kifogásolására, hogy a földesiek hadnagyot válasszanak s ez a kérdés teljesen közömbös a vármegyére nézve is, mert azt a jó rend kívánja, hogy a helység lakosai valamelyik nemes társukat saját kebelükben megválasszák a célból, hogy az a saját kebelükben a vármegyei határozatokat és rendelkezéseket végrehajtsa; a vármegyei pótadókat beszedje és a számvevő kezéhez juttassa s a lakosok között a jó rendet megőrizze. Ez azonban legyen akár bíró, akár hadnagy elnevezése, magára a vármegyére nézve sérelmet nem jelenthet, mert azzal, hogy valamely község nemes lakosai saját kebelükben hadnagyot választanak, a vármegye törvényes joghatósága érintve nincs, hiszen az ilyen hadnagynak éppen az a gondja és tiszte, hogy a saját kebelükben előforduló ügyeket elintézze, egyebekben pedig ő maga is a többi nemesekkel együtt a vármegye törvényhatósága alatt marad. De ezenkívül értelme sem volna, sőt nem is illenék, hogy amikor parasztfalvakat sem korlátoznak saját maguk hadnagyválasztási szabadságokban, akkor éppen a földesi nemeseket zárják ki ebből a jóindulatú elbánásból. Mivel tehát semmi indoka nincs annak a megyei határozatnak, hogy a földesiek hadnagyot ne válasszanak, hanem közvetlenül az alispántól és szolgabírótól függjenek, – következésképen a határozat alapját képező ügyészi vélemény is elesik, ami a határozat folytán lefoglalt mészárszék és korcsma ügyére is vonatkozik, ehhez képest a vármegye által ezen a címen indított pereket a király megsemmisíti és törölni rendeli.

Ellenben, mert a földesiek a vármegye idézésére, esetleg a szükséges felvilágosítások megadására, sem jelentek meg s ez által a hatósággal szembehelyezkedve a hatósági tekintélyt tényleg megsértették, – hogy ebből mások is példát ne vehessenek hasonló renitentiára, – a 100 fr-t. büntetést helybenhagyja, – annak határozott kiemelésével, hogy teljes szabadságukban áll a földesi nemeseknek magok között bírót vagy hadnagyot választani.

Egyben figyelmezteti a király a vármegyét, hogy a közjót alapjában véve egyáltalán nem szolgáló, hanem csak a lakosságot terhelő, hasonló egyenetlenségeket és perlekedéseket szító határozatok hozatalától ezentúl tartózkodjék 42

A földesiek aztán próbálkoztak a 100 frt. büntetés elengedéséért kérvényezni a vármegyénél s 1733. VIII. 7. a község adófizető lakosai nevében, tehát nem a nemesek, kérvényt adnak be Szabolcs vm. rendjeihez, hogy a megyei bizottság által lefoglalt

98.

községi korcsma tudatlanságból történt visszafoglalása miatt kirótt 100 frt. büntetést engedjék el.

Szabolcs vm. azonban 1733. IX. 9. tartott közgyűlésében ezt a kérést annál is inkább elutasította, mert – mint láttuk – a Helytartótanács a vármegyének a 100 frt. büntetést kimondó határozatát jóváhagyta s így a földesieknek a 100 frt. büntetést meg kellett fizetni, ami meg is történt 1733. IX. 10. Ennek azonban a hadnagy név megváltoztatására, illetve arra, hogy a rendezett tanácsú közigazgatási szervezetet megváltoztassák, a mondottak szerint semmi befolyása nem lett és ez a szervezet és ez az elnevezés maradt meg 1848-ig.

A dolog történetéhez tartozik még annak megemlítése, hogy a község a büntetés kifizetésére semmi fedezettel nem rendelkezvén, azt Gulyás Tóth János hajdúszoboszlói lakostól vette fel kölcsön, s mivel visszafizetni nem tudta, vele 1734. X. 31. ilyen tartalmú egyezséget kötöttek, a község vezetői: A tanács nemesi szabadságukat munkálni kívánván, kölcsön vesz 100 forintot T ó t h Jánostól oly feltétellel, hogy T ó t h János és felesége a község telkén építendő házban laknak halálukig, 3 lovat, 2 tehenet tarthatnak, semmi közterhet nem viselnek. Ha pedig bármi okból oda nem költözhetnek, a pénz visszafizetendő. A kötelezvényt aláírták: K a r a c s Pál hadnagy, N a g y Gergely, B i r ó István, T ö r ö k János, V á n y i János, N y i r ő György, S z a b ó N. János, D om o k o s István esküdtek és Pá s z t o r János jegyző.

T ó t h János és neje azonban nem költöztek Földesre, hanem per útján kapták vissza pénzüket 1736. VIII. 22. 43

D.) Pallosjog gyakorlatáért folytatott per 1731-1746.  

Földes önkormányzati és törvényhatósági jogaiért a vármegyével folytatott küzdelmének legsúlyosabb szakasza a pallosjog gyakorlásáért folytatott per volt, mely jogot, mint a köztörvényhatósági jognak egyik igen fontos és rendkívüli jogosítványát Földes község lakosai tényleg gyakoroltak és pedig magának a vármegyének a hozzájárulásával.

Mikor és hogy keletkezett e rendkívüli joga a községnek, azt történelmi adatok alapján meg lehet magyarázni, az azonban bizonyos, hogy a különböző nemesi jogosítványokért folytatott küzdelmek során ezt a rendkívüli és föltétenül királyi kiváltságot jelentő jogosítványt írásbeli bizonyítékokkal nem tudták a földesiek igazolni, legfeljebb annak gyakorlatát nehány emberöltőről, eskü alatt kivett tanuvallomásokkal.

Az évszázados gyakorlatra és a régi királyok által adott kiváltságokra való hivatkozásban volt ugyan annyi, hogy a pallosjogot, bár mindig kivételes királyi kegyelem alapján, minden nemesnek biztosította saját birtokán az 1405. évi 5. t.-c. 1. §-a s mivel Földes

99.

községnek első ismert birtokos családja a Kaplony nemzetségből származott Földesi Nagy család csakugyan birt pallosjoggal Zsigmond királynak 1387. kiadott kiváltságlevele alapján,44 továbbá a későbbi birtokos nemes családok közül a Bajomi és Esztári családok ugyancsak Zsigmond király 1412, 45 majd a Torday család H u n y a d y János kormányzó 1452-ben kiadott privilégialis levele alapján szintén bírtak pallosjoggal saját birtokuk, tehát Földes területén is;46 hogy azonban e jogukkal a XVI. század folyamán még tényleg Földesen élő leszármazóik egyáltalán nem éltek sőt nem is élhettek, azt megállapíthatjuk azokból a Szabolcs vm. előtt 1550 – 1588-ig folytatott perekből, melyek szerint nem csak a nagyobb hatalmaskodási, hanem kisebb pl. rágalmazási, sőt tilalmas perekben is, mindig a vármegye bírósága előtt találjuk a földesi nemeseket, ha perük volt egymással. Ez pedig formailag is bizonyítja azt a különben magától értetődő tényt, hogy a pallosjog használata nemes emberre ki nem terjedhetett s mivel Földesen mindig csak nemes emberek laktak, saját nemesi kuriájokban s ott jobbágyaik, jobbágytelkeik nem is voltak, voltaképen ezt a jogot ott, ha meg lett volna is, nem volt kiken gyakorolni. Arra pedig, hogy ezt a jogot paraszti, vagy jobbágysorsban levő nyilvános gonosztevőkön, rablókon és gyilkosokon gyakorolták volna a földesi nemesek, adatot nem találtam, de nem is valószínű, mert hiszen Szabolcs vm. rendjei is csak 1588-ban hatalmazzák fel a vármegye alispánját, a tolvajok, rablók, gyujtogatók, házasságtörők, méregkeverők és boszorkányok felett való való ítélkezésre, illetve azok megbüntetésére.47

Feltéve, de meg nem engedve, hogy a XVI. században élő földest nemesek, mint a fentebb érintett és pallosjoggal bíró családok leszármazói, elvileg gyakorolhattak volna pallosjogot, az 1514. év után beköltözött nemesek azonban ilyen jogot se nem szereztek, se nem gyakorolhattak, az ebben az évben törvényerőre emelt Verbőczy Tripartitum III. rész 32 fejezete szerint, amely a pallosjog gyakorlatát kizárólag királyi kiváltságlevél alapján engedi meg.

Ennek folytán Földes község pallosjoga, illetve törvényhatóságának halálos ítéletek kimondását, sőt a meghozott ilyen ítéletek végrehajtását jelentő része, királyi kiválságlevéllel okmányilag nem igazolható és csak bizonyos előzmények, vagy hagyományok maradtak fenn a későbbi nemzedékeknek. Ellenben van egy 1610. évi nádori és 1613. évi erdélyi fejedelemi törvényerejű rendelet, amely nem ugyan Földes községet, hanem az összes városokat, községeket, sőt falvakat is kiváltságképen pallosjog, gyakorlatával ruházott fel, hogy t. i. minden községnek a bírája, a helység területén tetten ért gyilkosokat, rablókat és esküszegőket a jog és törvény rendes útján halálra ítélhette. Ennek a meglehetősen ismeretlen, törvényerejű nádori, illetve fejedelmi rendeletnek már maga a létrejövetele is nagyon érdekes módon történt. – A tiszántúli ref. egyházmegyék papjai 1605-ben

100.

megkeresést intéztek a vármegyék rendjeihez a mindenütt igen nagy mértékben eláradt bűnök megfékezésére. A papság megkeresésére Szabolcs vm. 1607. V. 1. Karászon; Szatmár vm. pedig 1607. V. 23. Óváron tartott közgyűlésén szabályrendeletet dolgoztak ki a házasságtörők és paráznaság bűnébe  esett személyek megbüntetéséről, ami súlyosabb esetekben halállal is büntethető volt. Majd intézkedett a gyilkosság, rablás és esküszegés bűnébe esettek megbüntetéséről is olyformán, hogy az ilyen bűnben leledzőket, amelyik községben őket megfogják, annak a községnek a bírái a törvény rendes útján szigorúan és minden irgalom vagy kedvezés nélkül megbüntetni tartoznak.

És hogy ez halálos ítélet kimondására és annak helyileg leendő végrehajtására is vonatkozott, mutatja a rendelet utolsó szakasza, melynek értelmében minden község és falu, a saját határán belül akasztófát, nyársat, kéz- és lábkalodát tartozott felállítani 12 frt. büntetés terhe alatt.

Szatmár vármegyének ezt a szabályrendeletét Bethlenfalvi T h u r z ó György nádor 1610. V. 29. kelt rendeletével országos érvényű rendeletté emelte s a magyar király fennhatósága alatt álló területeken kötelezővé tette, az erdélyi fejedelem Báthory Gábor pedig 1613. VII. 9. kelt rendeletével az erdélyországi területen is életbe léptette, 48 minek következtében a két országrész között az úgynevezett semleges zónában fekvő Földes község, a viszonyokhoz képest akár Szabolcs megyének a magyar király fennhatósága alá tartozó részéhez, akár az erdélyi fejedelemség alá eső részéhez tartozott, a mindkét ország területén egyaránt érvényben levő országos és törvényerejű rendelet alapján az úgynevezett cégéres bűnösök megbüntetésére saját területén saját törvénykezési joggal és a meghozott ítéletek végrehajtását illetőleg pallosjoggal bírt s hogy ezt csakugyan gyakorolta azt a Szabolcs vármegyével folytatott per folyamán eskü alatt kihallgatott tanuk vallomása, de meg írásba foglalt halálos ítéletekről szóló periratok is bizonyítják.

Mint fentebb az előző szakaszokban láttuk Szabolcs vm. rendjei minden lehetőséget megragadtak arra nézve, hogy a nemesi kiváltságokkal és kiterjedt önkormányzattal bíró községet a jobbágyközségek színvonalára süllyesszék és felette úgy közigazgatási, mint bíráskodási tekintetben is – ami ebben az időben egy volt, – a vármegye mindenható hatalmát érvényesíthessék.

Ez a törekvése a vármegyének nem sikerült. Egyedül a nemességvizsgálati ügyekben találkozott a vármegyének és a Helytartótanácsnak az érdeke. Ez azonban érthető, mert az egész ország területén egyforma mértékkel végrehajtott nemesi vizsgálatnál Földest illetőleg csakugyan nem lehetett kivételt tenni, különösen, ha meggondoljuk, hogy a régi, erdélyi részekhez tartozó megyékben egész sereg kiváltsággal bíró, sőt az erdélyi törvénykönyvekben törvényesen becikkelyezett szabad hajdú várost fosztottak meg testületi szer-

101.

vezetöktől és nemesi kiváltságaiktól, éppen azon az indokon, amivel a földesi nemeseket elintézték, hogy t. i. a királyi kiváltságlevelek megszerzői névszerint nem voltak a királyi vagy fejedelmi diplomákban megnevezve.49

Ez a siker újabb támadásra indította Szabolcs vármegyét s ugyanaz a vármegye, amely pár évtizeddel azelőtt nem csak, hogy tűrte, hanem a földesi tanács ítélete ellen hozzá felebbezett halálos ítéleteket jóváhagyta, az 1725. V. 1. kötött megegyezés ellenére, a pallosjog gyakorlásáért indít pert a község ellen.

E per folyamán azután megint azzal az érdekes jelenséggel találkozunk, hogy a király és a legfőbb kormányszékek ismét a község mellett állanak, mintha az ország legfőbb kormányzata, magával a királlyal együtt, még egy olyan kis község, mint Földes útján is igyekezett volna korlátozni a vármegyei önkormányzat túlságos nagy hatalmát és tekintélyét.

Ez a csaknem félszázadig elhúzódott per azzal kezdődött, hogy C s o m a András vármegyei főügyész, a vármegye 1731. III. 10. tartott közgyűlésében indítványt tett arra, hogy mivel Földes község évek hosszú sora óta büntető bírósági jogot gyakorol pallosjoggal együtt, mely jogot a Tripartitum III. Rész 32. cikke értelmében senki magának nem vehet s visszaélés a használata főleg azoknál, akik, mint a földesiek is nemességök igazolására vannak utasítva a H. T. T. által. Ha tehát a földesieknek nemességök igazolására be kell mutatniuk kiváltságaikat bizonyító okmányaikat, mennyivel inkább felhívandók, hogy a jus gladii gyakorlatát biztosító adománylevelöket a vármegye legközelebbi III. 29. tartandó közgyűlésen mutassák be és a pallosjog használatától és gyakorlatától, mely jog a vármegye területén egyedül a vármegyét illeti, – azonnal eltiltandók. Szabolcs vármegye közgyűlése ezt az indítványt elfogadta és a kitűzött gyűlésre a földesieket formálisan, meg is idéztette S z u n y o g h y János szolgabíró és C s u c s Sámuel esküdt által.

A földesi tanács azonnal tisztába volt a vármegye céljával, mely a pallosjog gyakorlásától való eltiltás ürügye alatt voltaképen a község törvényhatósági jogának a megfosztására irányult. Meg is tette a szükséges intézkedéseket oly gyorsan, hogy már 1731. IV. 22. kiadatott a királyi rendelet S z u n y o g h y János szolgabíró és C s u c s Sámuel esküdtnek.

E királyi rendelet megállapítja, hogy bárminemű kiváltságok és adományok bizonyítása, igazolása és az azokban való ítélkezés magasabb és pedig a kir. táblai bíróság elé tartozik, nem pedig a vármegyei bíróság elé, melynek joghatósága és törvénykezési eljárása erre ki nem terjeszthető. Egyébiránt Földes és a vármegye között 1725. V. 1. királyi rendeletre létrejött egyezség szerint a földesiek törvényhatósági joga és más addig gyakorolt jogai épségben maradtak s nem hajlandó eltűrni a király, hogy Szabolcs vm. a földesieket

102.

e törvényes jogaiktól egyszerűen csak elüsse. Minthogy tehát a vármegye és Földes között felmerült ügy a jus gladii gyakorlását illetőleg az 1715. évi 28. t.-c. értelmében a kir. tábla elé tartozik, ehhez képest Szabolcs vm. az egész pert azonnal abbahagyni és a feleket rendes és illetékes fórum elé állítani tartozik.

A királyi rendeletre Szabolcs vm. körülményesen ismerteti az 1689. évben általa kiadott nemesi bizonyságlevél előzményeit s többek között ezeket mondja: A földesiek először csak régi, elrongyolódott írásaik hiteles átírásának kiadását kérték a vármegyétől, amelyek, mint a B e t h 1e n Gábor fejedelem által 1624-ben végeztetett tanuvallomásolról szóló jegyzőkönyv is csak tized, harmincad és vámmentességről szólottak, de szó sincs bennök régi királyi adományokról. Azonban az akkori megyei főjegyzőt már a földesiek kérvényének a szövege megtévesztette, miután a kérvény a Földes közönégének (in nomine Communitatis Földes) nevében íródott s azt gondolhatta, hogy csakugyan valami kiváltságos városról, nem pedig egy kis faluról van szó. Ennek következtében hajolván is a földesiek kérésére a kért levélmásolatokat nemesi bizonyságlevél formájában állította ki.50  Ez a megtévesztés volt az oka annak is, hogy mikor a földesiek a királyi kiváltságlevelet kihirdetés végett a vármegyéhez bemutatták, azt a vármegye a szokatlan és új adományok tisztázása céljából visszatartotta és később is csak bizonyos megszorító záradékkal hirdette ki stb. Egyebekben a Földes ellen indított pert, illetve az egész ügy eldöntését a király és a magasabb bíróságok eldöntése alá bocsátja.

Szabolcs vm. jelentésének alapján a király, – úgylátszik – maga is meggyőződött arról, hogy Földes községnek csakugyan nincs királyi kiváltsága a pallosjog gyakorlására, mert Szabolcs vm. közgyűlésének 1734. III. 18. hozott határozatából az tűnik ki, hogy S z u n y o g h y János és C s u c s Sámuel esküdt királyi rendelet alapón hozott vármegyei közgyűlési határozat végrehajtásaiképen szólítják fel Földes kurialis helység hadnagyát és tanácsát, hogy pallosjoggal, – amelyet eddig is minden királyi kiváltság nélkül visszaélésszerűen gyakoroltak, többé élni ne merészeljenek törvényes következmények terhe alatt. Ha pedig valami halálra való rabokat találnak elfogni, azokat a vármegye kezébe szolgáltassák és a maguk keze alatt tartani, annyival inkább rájuk törvényt szolgáltatni és azt rajtuk végrehaitani meg ne próbálják.51

A földesiek ezúttal szószerint vették a vármegye határozatát és rendeletét, mert amidőn 1746. III. 21. Szabolcs vm. törvényszéke előtt Veskóczi B u d a h á z y Gábor vm. ügyész a törvénykezési, illetve pallosjog törvénytelen használata miatt újra perbe fogja Földes község hadnagyát és esküdtjeit, teszi azt azzal az indokolással, hogy Lénárt Gergelyt, aki az atyját, Lénárt Istvánt úgy megverte, hogy az sérüléseibe bele is halt s akit emiatt halálbüntetésre kellett volna ítélni, csak pénzbüntetésre ítélt; azután Vak

103.

S z a b ó Sárát és D o m o ko s Ferencet, mint vérfertőzés bűnében leledzőket halálbüntetés helyett szintén csak pénzbüntetésre ítélt; végül S z é l e s Gergelyt egy asszonyon való erőszaktétel és rút istenkáromlás miatt csak egyszerűen megbírságolt, holott a Verbőczy-féle Hármaskönyv III. r. 32. §-a és az országos törvények szerint ehhez egyáltalában semmi joga nem volt.

A megindított perben a földesi tanácsot nemes S o ó s László ügyvéd képviselte és pedig oly sikeresen, hogy három tárgyalás után maga Szabolcs vm, hagyta abba az egész pert.52

De nem hagyta abba a község törvényhatósági jogárak megszüntetésére irányuló küzdelmét, ahogy azt a következők igazolják.

E.)Rév-, vám-, harmincad- és egyházi tizedszedés miatt folyt per 1713-1774.

A földesi nemesek már nemesi kiváltságaik alapján eleitől fogva 1848-ig, vagyis a nemesi kiváltságok megszüntetésének  időpontjáig úgy személyökre, mint nemesi birtokaikra nézve mindenféle adó vagy közszolgáltatás alól mentesek voltak és egyházi adót vagy tizedet (decima, dézsma) és királyi adót vagy kilencedet (nona, dica) csak jobbágytelkeik után fizettek.

A török uralom alatt már a XVI. század végére megszűnt a község nagyobb birtokosainak földesura, jobbágyokkal való birtoklása s a község határa lassanként tisztán kisebb nemesek kezére került, akik satát maguk gazdálkodván, jobbágyokat nem tartottak, legfeljebb a szükséges napszámoskéz erejéig zselléreket engedtek a községbe betelepedni, akiknek azonban csak háztelkeik, de úgynevezett jobbágytelkeik nem voltak.

A török pusztítások és hódoltatások, azután a folytonos polgárháborúk miatt a királyi kincstárnak a közjövedelmei, továbbá a honvédelmi és más országos célokra kötelezett karályi, főpapi és főuri uradalmaknak a tizedből, kilencedből, rév- és vámszedési jogból folyó jövedelmei nagyon megcsappantak, másfelől az állandóan zavaros viszonyok között a kiváltságokkal való visszaélések annyira elharapództak, hogy a jövedelmeket minden elképzelhető módon, erőszakkal is igyekeztek biztosítani.

Mint fentebb láttuk, Földes község már 1624-ben fejedelmi rendelettel végrehajtott tanuvallomásokról készített jegyzőkönyvvel igyekszik szabadulni az egri püspök dézmaszedöinek zaklatásától, majd 1652-ben Szabolcs vm. rendjeihez a B o r o s s László-féle török adófizetés ügyében kelt leveléhez arról panaszkodik, hogy réven, vámon, harmincadon mindenütt igen vizsgálják őket B o r o s s László jobbágyai miatt, hogy nemes emberek-e, vagy nem.

Ehhez járult a K a r a f f a-féle hadisarc nyomában 1686-tól kezdve állandósult katonai beszállásolási adó vagy zsoldpénz, úgyhogy a folytonosan jelentkező, újabb meg újabb tehertől szaba-

104.

dulni akaró földesiek végre is, 1692-ben, külön királyi kiváltságlevél szerzésével igyekeztek nemesi jogaikat biztosítani.

Nem is késtek a királyi kiváltságrendeletet az akkori viszonyok szerint illetékes pénzügyi és illetékügyi hatóságoknál bemutatni és a bemutatásról bizonyítványt szerezni.

Bemutatták 1696-ban Váradon P o r t a Fülöp Jakab, a cs. és kir. főkolonellus és a tiszántúli részek és várak főparancsnoka előtt, majd 1700. Kassán a szepesi kir. kamara vezetői és tanácsosai előtt.53

Mindez azonban nem akadályozta meg a tokaji harmincadost, hogy a valamikor jobbágytelkekből álló, majd a törvényes és jogos örökösöktől részben megvásárolt, részben rokonság-sógorság útján megszerzett Mezőszentmiklóson fekvő birtokok után 1700 körül zaklassa a földesieket az egyházi adóért vagy tizedért, úgyhogy 1702. XIII. 4. a vármegyének kellett igazolni a szepesi kamara előtt, hogy a kétségtelen nemes földesiek régebbi idő óta bírják a Mezőszentmiklós nevű kurialis nemesi birtokot, mely már az ő határukhoz tartozik.54

Hogy a II. R á k ó c z i Ferenc alatt indult és dicsőségesen folyt szabadságharc idején a királyi diplomát az új fejedelemmel is megerősíttették Tokajban 1703. X. 28.; azt egész természetesnek tekinthetjük. 55 Ugyancsak a fejedelem lépett közbe a földesi nemesek érdekében a debreceni vámosok túlkapásai ellen 1710-ben, ahogy ezt a földesiek panaszkérvényére 1710. V. 6. rávezetett és II. R á k ó c z i Ferenc fejedelemnek Munkácson sajátkezű alátírásával ellátott néhány sor záradék mutatja.56

A debreceni vámosok azonban – úgy látszik – nem sokba vették a tényleg nagyon egyszerű kiállítású fejedelmi megerősítést, mert 1713. XII. 30. Szabolcs vm. közgyűlésének kellett szabályszerű aláírásokkal és négy pecséttel ellátott bizonyítványban igazolni Debrecen város részére Földes helység lakosainak királyi adománylevélben biztosított adó, rév, vám és harmincad fizetés alóli mentességet úgy személyöket, mint termelvényeiket illetőleg. Majd 1720-ban ugyancsak Szabolcs vm. előtt keresnek oltalmat és elégtételt a Pocsajon levő vámszedők ellen, akik nemcsak, hogy vám fizetésre akarták a földesieket kötelezni, hanem egyik-másik földesi lakost le is tartóztatták.57

A most említett kisebb zaklatásoknál nagyobb veszedelem fenyegette a földesieket 1743-ban, mikor t. i. az egri püspökség perbe keveredett Szabolcs vármegyével az egyházi tized fizetése ügyében. Az eset előzménye az volt, hogy Szabolcs vm. bérbe vette E r d ő d y Antal egri püspöktől a királyi tizedszedés jogát s mikor a szerződést a vármegye 1720-ban felmondta s most már az egri püspök a dézmát részben természetben, részben pénzen megváltani akarta, Szabolcs vm. közölte az egri püspökkel, hogy a vármegye kebelében bizonyos helyek és községek királyi kiváltságaik alapján

105.

királyi tizedet fizetni nem tartoznak. Ilyen község volt Földes is, amely még a vármegye bérleti szerződésének idejében ünnepies tiltakozást jelentett be a vármegye közgyűlésén, mely szerint a vármegyének azért, mert bérbe vette az egri püspököt illető egyházi tized szedését, több joga nem lehet, mint magának a püspöknek. Mivel pedig az egri püspök Földes határában dézmát sem természetben, sem pénzben nem szedett, Szabolcs vm., mint bérlő sem szedhet.

Amint tehát Földes nem fizetett egyházi tizedet a vármegyének, éppen így nem akart fizetni a püspöknek sem. Ezért azután Mária Terézia királyné Gödöllőn 1743. VIII. 7. kelt rendeletében utasítja F o r r a y András debreceni kerületi táblai jegyzőt, hogy Szabolcs vármegyét és mindazokat a helységeket, melyek tizedet fizetni nem akarnak, idézze meg a kir. tábla elé.58

Miért, miért nem, a földesieket F o r r a y András ezúttal nem idézte meg, ami csak a per folyamán sült ki, úgyhogy Mária Terézia 1768. VI. 23. az egri püspök panaszára utasítja V e c s e y László debreceni kir. táblai jegyzőt, hogy mivel az egri püspöknek a kir. tized visszaállítása ügyében 1743. IX. 21. kezdett perében nem idézték meg mindazokat a földesurakat, akiket kellett volna, most már idézze meg 1768. IX. 27. 59

Ezt az idézést aztán már megkapta Földes s amint a külső lapján olvasható feljegyzés mutatja a Földes, Mezőszentmiklós és Tetétlen birtokok és a helység szö1lője után járó királyi tizedügyében.

E perben való képviseletükkel a földesiek B e r n á t h István ügyvédet bízták meg, aki mint a földesieknek 1773. I. 22. írott levele mutatja, azon az alapon igyekezett mentesíteni a földesieket, hogy mivel az 1743. IX. 20. indult alapperben megidézve nem voltak, külön pert indított azért, hogy a már folyamatba levő perbe a földesiek be nem vonhatók.

A per tényleg sikerült s azzal, hogy a királyi kuria 1774. IX. 19. hozott ítéletében kimondotta, hogy az alapperben meg nem idézett földesurak a per folyamán a perbe be nem vonhatók, az egri püspök az egész pert abbhagyta.

F.) Törvényhatósági jogért folytatott per 1755-1779.  

W i n k l e r László szolgabíró 1758. VI. 21. kelt rendeletében megtiltja Földes község hadnagyának és tanácsának, hogy K o r o k n a y György földesi lakost elítélje, vagy javaihoz végrehajtás útján hozzányuljon, mert az, mint nemes ember, egyedül a vármegye joghatóságát ismeri el maga fölött a törvény szerint. Erre a rendeletre Földes község, mint kiváltságos nemes helység, ezeket válaszolja W i n k l e r László szolgabírónak: Nem tudja, mi oka lehetett K ö r t v é l y e s y n e k (*ez elírás, hiszen Koroknayról van szó) arra a megintetésre, hacsak az

106.

nem, hogy gyakori káromkodásai és kihágásai miatt előre mentesíteni akarja magát a büntetéstől. Ezzel azonban célt nem ér, mert

1. maga a vármegye adta ki a rendeletet, hogy a káromkodók még a paraszt bírók által is, személyválogatás nélkül, ha kell, testi fenyítékkel is büntetendők;

2. hatósági jogainak régi gyakorlatában Földes községet úgy a királyné, mint a vármegye mindeddig háborítás nélkül meghagyták;

3. kiváltsággal nem bíró faluk paraszt bíráinak is joguk van büntetni, hiszen ha nem így volna, a község nem győzné forsponttal a kisebb-nagyobb kihágásba esett embereket a megye székhelyére küldözgetni;

4. K o r o k n a y nem is régóta van a községben; az sem biztos, hogy igazolta-e kétségtelen nemességét a vármegye előtt; de mert itt lakik, köteles magát a község joghatósága alá helyezni, akár tetszik, akár nem; ne kövessen el kihágásokat, holtig élhet Földesen bántódás nélkül;

5. országszerte büntethet 5, 6 és 12 frt.-ig paraszt bíró is, annál inkább a kiváltságos helység;

6. országos törvények, az 1723. évi 92. és 1741. évi 60. t.-cikkek erősítik a nemes helységek eddigi rendtartását s az 1618. évi 53. t.-cikkek a kiváltságos városokat kiváltságaik szabad gyakorlatában országgyűlésileg meghagyták;

7. ha az elítélt embernek jószága nincs, személyéhez is szabad hozzányulni; virtus enim nobilitat; vitla autem denudant.

Mindezek alapján kéri Földes a szolgabírót, hogy joghatóságának gyakorlásában ne akadályozza. 60

Koroknaynak és más rátarti földesi nemeseknek az esetei azután arra indították a földesi tanácsot, hogy ettől az időponttól kezdve minden nagyobb vagy komolyabb ítéletnél ezt a nyilatkozatot vette ki az érdekeltektől: Minden nemesi szabadságom félretételévcl a földesi nemes törvényszék akármely névvel nevezendő büntetésének magamat alávetem.61

Ilyen előzmények után 1765-ben elérkezettnek látta az időt Szabolcs vm. arra, hogy egy végső rohamot intézzen Földes község törvényhatósági jogának megszüntetésére, mihez képest 1765. IX. 26. Tolcsvai B ó n i s László vm. ügyész vádlevelére a földesi hadnagy szabályszerű megidézésével, a megyei törvényszék előtt pert indított Földes község hadnagya és tanácsa ellen azért, mert a főszolgabírónak ellenszegült és a gonosztevők megbüntetésének jogát saját törvényhatósági jogának vindicálta s ezzel magát más hatóság jogkörébe ártotta, mihez képest őket az 1659. évi XVI. t.-c. alapján 500 forint büntetésben elmarasztalni és őket a hatóságok rendelkezéseit megvetőkre az 1723. évi XII. t.-c.-ben megállapított büntetéssel sujtani kéri.

107.

Az ügyészi vádindítvány L ö v e y László szolgabírónak és Bogdáni F a r k a s László vm. esküdtnek arra a bizonyítványára van alapítva, mely szerint ők 1765. VIII. 12. megjelentek Földesen, hogy egy paráznaságban gyanús személyt kinyomozzanak és hatósági őrizetbe vegyenek. Mikor azután D o m o k o s Ferenc hadnagy a parázna személyeket el akarta fogatni, S á p y István és K á l l a y György jegyző az egész tanács nevében, a vármegyei hatóság képviselőinek ellentállottak és kijelentették, hogy ez az eljárás a földesi tanácsra nézve sérelmes, mert annak a saját joga az efféle bűnös személyek megbüntetése vagy felmentése, a vármegyei hatóság minden bavatkozása nélkül.

A vármegye képviseletében eljáró L ö v e y László és F a r k a s László ez ellen ünnepiesen tiltakoztak s az esetet bejelentették a vármegyének.

A vármegye által indított pert a földesiek először nem igen vették komolyan, úgyhogy az 1765–1769. VI. 10. tartott 11 tárgyaláson meg sem jelentek, aminek azután a lett a következménye, hogy Szabolcs vm. törvényszéke 1769. VIII. 28. a földesi hadnagyot és tanácsot azért, mert a törvényszék előtt sem maguk, sem meghatalmazottjuk meg nem jelentek, noha törvényesen idézve és többször figyelmeztetve voltak, s ezzel a hatósági tekintélyt megsértették, – továbbá azért, mert a vármegyei törvényszéket semmibe sem vették s még arra sem érdemesítették, hogy a feltett vádra feleletet adjanak vagy magukat védelmezzék; végül azért, mert hallgatásukkal bűnösségük nyilvánvaló makacsságába estek, – a vádindítványban kért teljes büntetéssel sujtotta.

Erre a nem várt ítéletre aztán megmozdultak a földesiek is és első dolguk volt megfogadni ügyvédnek T i m á r y György debreceni ügyvédet, aki azután Szabolcs vm.-nek, a debreceni kerületi táblára megfelebbezett ítéletével szemben, a következőkben ismerteti a tényállást és a jogi helyzetet:

Földes nemes helység, ember emlékezet óta állandóan gyakorolta a kebelében elfogott gonosztevők és bűnösök megbüntetésének a jogát a jelen per megindításáig 1765-ig és pedig olyformán, hogy a halálbüntetéseket a vármegye törvényszéke szokta felülvizsgálni; a kisebb bűnesetekben pedig a tanács a maga által kiszabott büntetést a vármegye minden közbejötte vagy akadályozása nélkül végre is hajtotta, amint ezt az 1722-ben végrehajtott tanuvallomások jegyzőkönyve és egy 1719-ben hozott halálos ítélet eredeti okmányai bizonyítják.

1765. VII. 11. Földes tanácsa két parázna személyt, kik közül egyik nemes volt, elítélt. A járási szolgabíró VIII. 12., tehát egy hónappal később a két ekkorára már kiengesztelődött (expialt) személy kihallgatása végett helységünkben megjelenve, utasította a hadnagyot, hogy azokat fogassa be és tegye tömlöcbe.

Ennek hallatára a tanács tudomására adta a szolgabírónak,

108.

hogy az említett személyek már megbüntettettek, sőt nyilvános bűnbánatot is tartottak, gondolja meg, hogy mit csináljon velök? Mivel pedig a szolgabíró a tanács válaszát semmibe sem vette a tanács tiltakozás formájában kinyilakoztatta, hogy: a paráznaság bűnével vádolt személyeket Földes tanácsa sem elő nem állíthatja, sem börtönre nem vetheti, részint azért, mert ez a nemes tanács sérelmére történnék, részint azért, mert az ilyen parázna személyek megbüntetéséhez joga van a vármegye hozzájárulása nélkül is.62

A szolgabíró az esetet bejelentvén a vármegyének: a jelentés alapján a vármegye ügyésze perbe fogta Földes tanácsát azon a címen, hogy a szolgabíró rendelkezésének ellene szegült; a bűnösök börtönbe vetését megakadályozta; a gonosztevők megbüntetésének jogát magának vindikálta; és ez alapon a vármegyei törvényszék Földes községet, mint a gonosztevők visszatartóját és hatósági rendelkezésnek ellenszegülőt az 1659. évi 16. t.-c. alapján 500 frt. pénzbüntetésre ítélte.

Ez az egész eljárás és felállítás hamis és semmis. Mert

1. A vm.-i törvényszék ebben az ügyben nem illetékes, mivel Földes község mindenféle nemesi előjognak használatában volt és joga van a bűnösök, gonosztevők megbüntetéséhez. E jogában zavartatott ugyan 1720. körül, de 1725-ben királyi delegált bíróság előtt ismerte el a község jogát a vármegye s meg is egyezett Fö1dessel a hatósági joggyakorlat tekintetében. Tehát a vármegye saját dolga ellenében bíró nem lehet.

2. A vád sem állhat meg, mert a vármegyének arra alapított követelése, hogy a bűnösök megbüntetésének joga egyedül csak a vármegyét illeti, ellenkezik a Trip. III. 32. foglalt azon rendelkezéssel, hogy a nemesek és városok megbüntethetik a saját területükön elfogott gonosztevőket, de ezenkívül Földes nemes helységnek sem a királytól, sem a vármegyétől eddig, kétségbe nem vont joga volt mindenkor a könnyebb bűnesetekben leledzőket megbüntetni.

3. Igaz, hogy a főbenjáró bűnösöket, tehát a földesieket is, a vármegye joga elítélni, itt azonban nem főbenjáró, hanem olyan bűnösökről van szó, akiket még börtönbe se szoktak vetni, hanem a főszolgabíró pénzbüntetéssel is elintézhet.

4. Földes tanácsa gonosztevők börtönre vetését nem akadályozta meg és azzal, hogy a szolgabíró rendelkezése ellen tiltakozott, a hatósági tekintélyt meg nem sértette, mert nemes személy lévén az egyik paráznaság vétkébe eső V in c z e György, azt csak megidézni, de börtönbe vetni nem lehetett volna; hiszen vétkéért már meg is büntettetett és vétke jóvá is tétetett. A főszolgabíró feljelentése tehát figyelembe nem vehető, miután ő egyszemélyben vádló, bíró és tanu nem lehet

109.

5. Földes nemes község tanácsa azzal, hogy a paráznaság vétkébe esetteket megbüntette, a vérbíróság jogát magának nem vindikálta, mivel az ilyen bűnösök megbüntetését a Tript. III. 32. még a pallosjoggal nem bíró nemeseknek is megengedi.

A kerületi táblára azután, úgy a felperes Szabolcs vm., mint az alperes Földes község bemutatták mindazokat az okiratokat, amiket csak előkutatni tudtak s amelyekben egyrészről Szabolcs vármegyének a földesiek különállását és saját törvényhatósági jogát soha el nem ismerő törekvése, tiltakozása és felsőbb hatósági törvényes jogát védelmező akarata, másfelől Földes községnek fejedelmi és királyi kiváltságlevelekben, Szabolcsmegyével folytatott korábbi periratokban, királyi rendeletekben, tanuvallomási jegyzőkönyvekben és egyéb eredeti iratokban hitelesen bizonyított saját törvényhatósági joga és annak állandó gyakorlása befoglalva volt.

Mivel pedig a bemutatott iratok között igen nagy súllyal esett a latba az a tanuvallomási jegyzőkönyv, amelyet B a r a n y i Miklós biharmegyei alispán készíttetett 1722. II. 13. 7 berettyóújfalui; 10 bajomi; 5 rábéi; 3 dancsházi; 4 tordai; 5 kabai és 6 derecskei eskü alatt kihallgatott tanu vallomásairól, mely szerint Földes község jus gladiit gyakorolt; saját törvénye alapján halálos ítéletet hozhatott és azt végre is hajthatta saját hatósága jogkörében, s amely jegyzőkönyvnek az adatait kétségbevonhatatlanul megerősítette a földesi tanácsnak V i n c ze Mihályné paráznasága és boszorkánysága ügyében 1719. IV. 21. hozott s felebbezés folytán a sápi tanács által is jóváhagyott, végül éppen Szabolcs vm. törvényszékének 1719. IV. 28. jóváhagyását elnyert halálos ítélete, amit Földesen végre is hajtottak, – a kerületi tábla újabb tanukihallgatást rendelt el, melyet M e l e c z k y János táblai jegyző foganatosított 1771. I. 26. a következő kérdőpontokra:

1. a földesi tanács a maga kebelében eleitől fogva mindezideig mindenféle cégéres bűnösöket akár nemes legyen, akár paraszt, szorosan meg szokta büntetni;

2. nemes kurialis Földes helységben gyakran sok veszekedés és aprólékos lopás esvén, a tanács az olyan személyeket megbünteti és a megkárosodott embernek a kárát motozás által is minden nemes, vagy paraszt személy avagy fundus válogatás nélkül kikeresi;

3. ha a földesi tanács a helységben az ilyen káromkodó, parázna és lopó embereket keményen maga nem büntetné, a rossz emberek bátorságot vennének és a gonoszság sokkal inkább elhatalmazna;

4. ha a Földesen lakó gonosztevőket a nemes vármegyére fiscaliter idéztették, azok attól nemhogy megrémültek volna, sőt inkább azóta is gonoszságokban tapasztaltattak.

110.

A kihallgatott 15 tanu és pedig

Bona János 34 éves földesi

Ns. Gyöngyössy György

Ns. Biró Sándor 28 éves földesi

70 éves sápi

Bari János 64 éves sápi

Ns. Halász János 66 éves sápi

Diós János 64 éves sápi

Jeney János 72 éves sápi

Ns. Domokos Ferenc 

Ns. Körtvélyessy Zsigmond

60 éves földesi

59 éves földesi

Ns. Gáli Ferenc 34 éves sápi

Ns. Némethy Pál 42 éves sápi

Ns. Gáli István 40 éves földesi

Ns. Tóth János 61 éves földesi

Gyöngyössy Mihály 63 éves sápi

Ns. Ritook Imre 53 éves földesi

lakosok közül Domokos Ferenc állítja, hogy atyjától hallotta, hogy 3 asszonyt megégettek Földesen a Debrecenből kihozott hóhérral; egy cigánynak a kővel való agyon veretését pedig saját maga is látta; ugyanezeket vallja G y ö n g y ö s s y György is, aki Földesen született és csak később költözött Sápra, – ő maga is látta; ugyanezeket tudják, de kivégzést nem láttak G á 11 István, aki 1759-ben és Biró Sándor, aki 1765-ben kisbíró volt és a többiek; hallomásból tudják a dolgot Ritook Imre és K ö r t v é l y e s s y Márton; nem tudott semmit D i ó s János.

Az összes tanuk Földesen születtek, N é m e t h y Pál kivételével, de aki maga is sokáig lakott Földesen.

E tanuvallomásokkal újabban igazolt tényállás cáfolatára Szabolcs vm. bemutatta azt a Földes község ellen 1722. V. 7. indított vármegyei pert, amelyben Földest az 1659. évi XVI. t.-c. alapján 500 frt. büntetésre ítélte azért, mert a váradi franciskánusok lovát elrabló tolvajt elfogatta és ahelyett, hogy a vármegye kezére atta volna, szabadon bocsátotta; azután ugyancsak Szabolcs vármegye által 1727. VII. 4. L á z á r Mihály és N a g y János földesi lakosok ellen rút káromkodás és szülők gyalázása miatt indított periratait; végül ugyanekkor K i s s György gulyástolvaj szabadon bocsátása miatt indított per iratait, akinek a földesiek módot adtak a szökésre s aki rögtön katonának állt.

A későbbi időszakból pedig bemutatta Szabolcs vármegye N a g y János földesi lótolvaj ellen 1750. VII. 9.; K o v á c s Sára sápi lakos ellen kettősházasság miatt 1757. XII. 3.; S z a b ó Ferenc földesi lakos ellen 1761. IV. 3. gyilkosság miatt és B a r t h a István földesi lakos ellen 1763. X. 17. lótolvajlás miatt indított perek iratait.

A bemutatott iratok és a saját hatáskörben végrehajtott tanuvallatások alapján a debreceni kerületi tábla 1772. IX. 1. hozott ítéletével Szabolcs vármegye törvényszékének fentebb olvasható ítéletét jóváhagyta a következő indokolással: Mivel alperes Földesiekre a nyilvános gonosztevők megbüntetésének jogát soha senki rá nem ruházta, és azt csak a zavaros idők körülményeiből folyó-

111.

lag kárhoztatandó visszaélésképen, de nem törvényes szokásképen (usus) gyakorolták úgy ők, mint más általuk felsorolt falvak és községek; de különben is a pallosjog gyakorlatától már megfosztott alperesek sehol sem bizonyították törvényes jogalapját perbe vont cselekményüknek, mihez képest őket az 1659. évi XVI. t.-c. alapján marasztalni kellett.

Felebbezés birtokon kívül megengedtetett egyszersmind az egész per folyama felülvizsgálat végett Őfelségéhez felküldetett s a királyi rendelet megérkeztéig az ítélet végrehajtása felfüggesztetett.

Mikor pedig Mária Terézia királyné 1772. XII. 14. kelt királyi rendeletével a kerületi tábla ítéletének végrehajtását megengedte, Földes község 1773. III. 24. T ö r ö s György vármegyei számvevőpénztáros nyugtájára az 500 forint büntetést befizette.

Az 500 forint büntetéspénz lefizetésével azonban a per még nem volt befejezve, mert a pesti királyi tábla 1774. febr. 3. hozott ítéletévei a büntetést leszállította 100 forintra, ami ellen úgy Szabolcs vm., mint Földes község újabb felebbezést adtak be a királyi hétszemélyes táblára.

A kir. hétszemélyes tábla végre 1776. II. 13. hozott ítéletével igazságot szolgáltatott Földes község nemeseinek, minden büntetéstől felmentve őket, azzal az indokolással, hogy a perbeli cselekménnyel Földes község bírája és tanácsa nem sértette meg a vármegye törvényhatóságát.63

A hatalmas Szabolcs vm. és a kis kurialis Földes között félszázadig dúlt szívós harc, mely a királytól kezdve, csaknem minden kormányszéket és hatóságot megmozgatott, végre is Földes község győzelmével végződött s a hosszú harcban belefáradt felek utoljára is, – most már külső kényszer nélkül egyeztek meg a törvényhatósági, helyesebben községi helyhatósági jog gyakorlására a község levéltárában található következő szabályzat szerint:

Földes kuriális helység összes nemes és nem nemes lakosainak, a vármegye által küldött bizottság közbenjöttével közös megegyezéssel Földesen 1779. IV. 15. alkotott

Szabályrendelete.

(Series Statutorum communi consensu omnium Incolarum Nobilium et ignobilium Possessionis Curialis Földes, cum interventu etiam Deputationis per Inclytum Cornitatum ordinatae Anno 1779 die 15 Április in eadem Possessione Földes conditorum.)

1. A helység nemes hadnagya semmiféle szín- és ürügy alatt a helység fejében legkisebb adósságot is, a nemes tanács és közönség hire s egyenlő Jegyzőkönyvbe foglalt akarata nélkül sub nullitate felvenni ne merészeljék és ha úgy veszi is fel, a tanácsból

112.

négy vagy öt, a kommunitásból is egy-kettő írja alá, különben az egész adósság a hadnagy nyakában fog maradni.

2. A helységházán kívül és a hadnagy kihirdetése nélkül, mint eddig tapasztaltatott, alattomban való gyűlések, tanácskozások, ha tapasztaltatnak; tehát ha kivilágosodik, a háznak gazdája 12 forinttal; akik a tanácskozásban lesznek 6 forinttal egyenként annyiszor, amennyiszer megbüntettessenek és a nemes tanács minden személyválogatás nélkül harmadnapra megidézve őket, minden kifogás nélkül, kitudódván a dolog igazsága, aznap végrehajtsa; az apelata az executionak véghez menetele után felmaradván.

3. Ezen kurialis helység hadnagya pedig, mivel minden közjavak csak kezén forognak meg és dispozitiója alatt vannak, tehát minden esztendő végen tartozzék a nemes tanács előtt az adózók által rendelendő két személy jelenlétében szoros számot adni mind a megmaradt, mind pedig az elköltött helység javairól. Melyet ha nem akarna a hadnagy, mindjárt a nemes tanács sequestrumot tehessen rá minden jószágában.

4. Tapasztaltatott dolog az is, hogy ezen kuriális Földes helységben sok nyakas és vakmerő emberek Hadnagyának, Tanácsának ellene szegezik magokat és egész engedetlenséggel viseltetnek erántok ; arra végre, hogy ez a gonosz egészen kigyomláltassék, rendeltetett:

a) Aki a hadnagy, akár külső közvagyonokra néző s illető, akár egyéb közönséges dolgokra tartozó rendtartásának s parancsolatjának nem engedelmeskedik, először büntetődjön minden idézés nélkül csupán csak hadnagy erejével egy forinttal; ha másodszor is folytatólagosan nem enged 2 forinttal; harmadszor 3 forinttal és valahányszor nem enged, ezután mindétig 3 forinttal büntetődjön;

b) régi hiba és közönséges társaság veszedelmére célozó vétek, hogy némely vérengző emberek a csapszéken botokkal, csákánnyal és egyéb ártalmas fegyverekkel járnak, ahonnan sokszor következik, hogy sokszor összeveszvén, Isten ellen való káromlásokat, veszekedéseket, vérengzéseket tesznek s jó embereket botránkoztatnak. Azért rendeltetett, hogy aki bottal vagy csákánnyal a korcsmára megyen, félretévén minden előjogot, akár nemes, akár paraszt legyen, ha csapszékes és korhelységet űző személy nem volt, első ízben egy forinttal büntetődjön, ha pedig csapszékes személy, ipso facto 12 pálcával büntetődjön; ha pedig káromkodik egy bassza lelkéért és adtáért s ilyeneket 24 pálcával; ha teremtettét (kivévén, amely halált érdemel, mely tek. vármegye ítéletín áll) 50 pálcával hasonlóképen minden személyválogatás nélkül s nemesi szabadság félretételével büntetődjön.

c) Ehhez járul a jó embereket botránkoztató éjjeli dorbézoló korhelkedések, mely szerint rendeltetett, hogy Szent Mihály naptól fogva József napig estvéli 8 óráig; József naptól fogva pedig Szent Mihály napig 9 óráig lészen szabad a csapszéken mulatni,

113.

aki pedig ezentúl ott találtatik akárki, nemes vagy paraszt legyen, áristomba kísértessék és láncra tétessék és 12 pálcával megbüntettessék; hasonlóképen, akik törvényesen olyanoknak találtatnak magános házakban s gyanus személyek ezen órák után találtatnak, ezen büntetéssel büntetődjenek.

d) Aki a borivó edényeket szántszándékkal töri és földre veti, a kárt kétszeresen megfizesse, egyszersmind 12 pálcával büntettessék.

e) A tolvajság és ragadozás igen eláradott ezen helységben, ahhoz képest rendeltetett, hogy aki legkisebb tolvajságban találtatik is egy forint érőig, azaz 12 pálcával büntetődjön; felül 6 forintig 24 pálcával; 12 forintig vagy 50 büntetődjenek, aki pedig felül tolvajkodik, a Tekintetes Magistratus kezébe adatassék minden személyválogatás nélkül, akár nemes, akár nemtelen légyen.

5. A tilalmas tartásban ez a rend fog observáltatni:

a) Ha valaki jószága a tilalmasban tévelyedésképen találtatnék, akár őszi, akár tavaszi vetés légyen, vagy pedig kaszáló, tehát egy-egy garassal büntetődjön.

b) Ha szántszándékkal viszik oda, először egy-egy márjással, másodszor két márjással, azután mindétig egy forinttal büntetődjön.

c) Aki pedig az ilyen kárban talált jószágot a kerülőtől erőszakosan elveszi, a kerülő beadván, azonkívül, hogy minden marháért egy-egy forintot fizessen, akár nemes, akár nemtelen, 24 pálcával büntetődjön, ha pedig a kerülőt megveri vagy megüti, a Tek. Magistratus tömlöcébe küldettessék.

d) A nyájas jószág pedig eképen büntettetik, ha történetből kárba megyen; egy forinttal, ha pedig szántszándékkal vagy korhelység, miá megyen a Tilalmasba, egy forinttal és 24 pálcával büntetődjön.

e) Ezen tilalmas tartásban pedig generaliter fog observáltatni, hogy ha becs alá való akármely felyebb írt tilalmas rontásban esett a kár, tehát a kár megbecsültetvén, annyit érő jószág szakasztassék ki; és ha harmadnap alatt ki nem váltódik, azután elbecsültessék és a károsnak annyi érő átaladassék; a kerülőtől hatalmasul elvett jószág által tétetett kár is, akármely csordárul vagy egyébünnep könnyebben behajtandó jószágbúl ekképpen complanáltassék.

6. Úgy tapasztaltatott, hogy némely emberek nem gondolván sem Istennel, sem felebarátja kárával, szántszándékkal s erőszakosan a füvet, sőt még a tavaszi vetéseket is kassozzák, hordják, tehát az ilyen emberek tartoznak erről számot adni, honnan hordják a füvet és akárhogy kitapasztaltatik, hogy máséból hordja, a kár megtérítésén kívül, elsőben 6; azután 12 forinttal büntettessék meg.

7. Ez is hasonlóképen tapasztaltatott, hogy némely emberek munkára marhájokkal kimenvén, szanaszét bocsátják jószágukat, arra való nézve rendelődik, hogy ezután a tilalmas mezőn a jószágát ki ne bocsássa, vagy ha kibocsátja, (de az is nem az őszi vetés-

114.

ről értetődik, ennek mindenkor tilalmasnak kelletvén lenni) a magáéról le ne lépjen, különben, ha csak által lép is a máséra, akár teszen kárt, akár nem, egy-egy forinttal büntetődik. Szent György nap után pedig senki még a magáéra is, hasonló büntetés alatt akármi szín alatt a maga marháit ne hajtassa.

8. A fent megírt punctumokra nézve szükségesnek ítéltetik az, hogy két megesketett mezőbíró tétessék, akiknek mind a kerülőkre, mind pedig a mezőre szorgalmatos gondja legyen.

9. A szöllőskertekben ez a rend fog tartatni: Bizonyos útak csináltassanak, senki is a dülő útján kívül más ember szöllőjének barázdáján járni ne merészeljen, mert aki azon kívül találtatik, egy garassal, aki pedig más szöllőjébe belép, egy márjással megbüntettessék a kertgazda által, ha annak szép szerint meg nem adja, a nemes tanács egy forinttal büntesse meg. Aki pedig akármiféle fát levág, vagy ellop, egy forinttal büntettessék meg, azon kívül a kárt fizesse meg. Ha pedig a kertgazdáknak nem engedelmeskedik s ki nem fizeti, tehát 2 forinttal büntetődjön.

10. A gyepűjét minden szöllősgazda jó árokkal, garádjával tartsa s minden esztendőben megújítsa, mert akié hibásnak találtatik, azon kívül, hogy a kárt, amely a rossz gyepű miá esik, megfizeti, egy forinttal is megbüntetődik.

11. Aki a gyepün által lép, egy forinttal büntetődik.

Ezeken kívül pedig, hogy sem egyikünk, sem másikunk, magát néha kicsiny büntetés elkerüléséért, az ellenszegülésnek terhes büntetésével el ne rontsa, minthogyha törvénytelenül esne is az ítélet, az appellátával megorvosolni lehet, tehát 24 forintig semmi oppositio nem feg acceptáltatni, hanem az oppositio semmit sem használván, a sententia executioba vevődhessen, sőt utoljára, minthogy az idevaló tanács ítéletének executiója eddig is sok oppositiókra s confusiókra adott alkalmatosságot, amelyből mind a helységben visszavonások, mind az perlekedőknek romlásai következhetnek, arra való nézve imponáltatik a Nemes Tanácsnak, de magok is egyező értelemmel előttünk megegyeztek abban, hogy ennek utána minden pénzbeli büntetést magában foglaló processusokat 24 forinton felül úgy a zálogos és egyéb különben executio után a nemes Vármegyére bocsátani szokott processusokat, amelyekben vagy az evictióról, vagy feltételekről kérdések vannak, vagy másként 100 forintot felül haladják, a nemes vármegyére intra domínium azaz az executio véghezmenés-e előtt tartozzon felküldeni, az netalán teendő executio nullitássa alatt.

Melyek is a mindenek által fejendő megtartásnak kedvéért e szerént kiadattatlak. Signatum Nagykálló 16. July. 1779.

 

Nitzky József

 

Jármy Mihály

Szabolcs vm. táblabíró s. k.     

P. H.

szolgabíró.

Vay István

 

Sípos Péter

Szabolcs vm. táblabíró s. k.     

P. H.

esküdt.

115.

Z á p o l y a János király 1537. V. 7. kelt rendeletében megállapított községi hatósági jog így fejlődött, változott és alakult századokon át a viszonyok kényszerhatása alatt szinte teljes törvényhatósági joggá, amelyből 1779-től kezdve egészen 1848-ig megtartotta tehát Földes község a saját kebelében lakó lakosokra nézve a polgári perekben való bíráskodást az addig kifejlődött mértékig, a büntető perekre nézve pedig az 1779. IV. 15. hozott fenti szabályrendeletben megállapított esetekben, úgyhogy Földes község elsőfokú közigazgatási és bírósági hatóság lett azokban az örökösödési; birtok; adósság, zálog; rágalmazási, és kisebb polgári és bűnügyekben, amelyeket voltaképen más nemesek ellen, csak az alispán, vagy a főszolgabíró előtt Ichetett indítani és lefolytatni.

A földesi tanács ítélete ellen a vármegyei törvényszékre, onnan pedig a királyi kuriához lehetett fellebbezéssel élni s dicséretére legyen mondva a nemes tanácsnak, hogy az általa hozott s a vármegyére, illetve a kuriára felebbezett, sőt néha a király előtt is megfordult ítéleteire soha semmi észrevétel nem tétetett, s majdnem mindegyik helyben hagyatott.

Itt kell megemlítenem azt, hogy Szabolcs vm. 1765. nem csak a pallosjog gyakorlásáért, hanem a közjövedelmek kezelése körül állítólag fennforgó szabálytalanságok miatt is perbe fogta Földes hadnagyát, és tanácsát, amint ezt maguk a földesiek panaszolják a királynénak, aki azután 1771. III. 4. kelt rendeletében jelentésre szólítja fel a vármegyét a következő kérdésekre:

1. milyen gyakorlat volt Földesen eddig a gonosztevők büntetése tekintetében; 2. maga a nemes közönség gyakorolta-e a törvényhatósági jogot vagy Szabolcs vm.; 3. a közjövedelem elszámoltatására irányuló igényre nézve milyen sora van a köztük élő nem nemeseknek; vajjon azok ott a földesi nemeseknek, vagy masoknak alattvalói-e; 5. honnan vezethető le a jövedelmekre vonatkozó jog közössége; 6. melyek vasóságban azok a jövedelmek?

Az erre vonatkozó periratokat azonban Szabolcs vm. levéltárában feltalálnom nem sikerült, de nyoma van a község jegyzőkönyvében a D o m o ko s Ferenc hadnagy ellen indított vizsgálat egyes részleteinek 1778. A vizsgálat azonban a hadnagy eljárását és számadásait helyeseknek találta. Ennek a pernek az eredménye lehet a fenti szabályrendeletbe a nem nemesek két tagjának a számadások megvizsgálására való jogosultságának megállapítása.64

2. Községi önkormányzat szervei. 

Nemes Közönség (Communitas) és Választott Hites Közönség. A község legfőbb kormányzó testületét a községben lakó nemesek összessége az u. n. Nemes Kommunitas alkotta, amit hivatalos iratokban így fejeztek ki: Földesi nemesek közönségesen. 65  A község közigazgatási és gazdasági ügyeiben tehát ez a nemes

116.

közönségnek nevezett közbirtokosság volt a legfőbb kormányzó szerv, amelyhez csak 1779-től kezdve, a Szabolcs megyével közösen alkotott szervezeti szabályrendelet alapján választott az adófizető (jobbágy-zsellér) lakosság 2 tagot, a községi hadnagy számadásainak évenként történt felülvizsgálására.

E legfőbb kormányzó szerv alkotta meg magánjogi alapon a községi, szervezetnek az 1537-ben legfelsőbb királyi bíróság által is érvényesnek kimondott legelső szabályzatát; azután a községi mezőkerülők vagy pásztorok kártérítési kötelezettségéről szóló statutumot, mely egy 1707. évi feljegyzés szerint eleitől fogva ususban volt és vigeált Földesen. Ez a legfőbb kormányzó szerv választotta eleitől fogva a bírót, illetve 1729-tő1 kezdve a hadnagyot s a tanács tagfait évenként; azután a jegyzőt; a kisbírókat; a tizedeseket és községi gazdát; a község közbirtokossági jellegéből folyólag a közigazgatás alsóbb közegeit: a majorost; az órakezelőt,; a pásztorokat és kerülőket; ugyancsak ez hívta, választotta s bocsátotta el a papot, rektort, tanítókat, egyházfit, kurátort, harangozót s állapított meg mindenféle illeményt, fizetést és konvenciót, majd 1774-től kezdve évenként 4 tagját küldeti ki az egyházi ügyeket intéző konsistoriumba.66

Ez az ősi, gazdasági alapon létrejött szervezet 1815-ben képviseleti szervezetté alakul át olyformán, hogy a 4 tizedre osztott község minden tizedében lakó nemesség, a Nemes Közönség gyűlésében választott magának 10–10 Nemes Közönséget (Communitást) képviselő, hittel szolgáló személyeket, az adófizető jobbágy-zsellér lakosság pedig 6 képviselőt, összesen tehát 46 képviselőt, akik ettől az időtől kezdve 1848-ig az egész község lakosságát képező nemesek és nem nemesek képviseletében végzik a községi legfőbb kormányzó szervnek a teendőit.67

A községi önkormányzat fejlődése szempontjából e fontos változás, – bár a községi képviselőtestületnek és a közbirtokosságnak ketté válását vonta maga után, a valóságban, egyelőre különösebb jelentőséggel nem bírt, mert a közös gazdálkodási rendszernek megfelelőleg a közigazgatási és gazdasági teendők továbbra is a választott hites közönség hatáskörében maradtak és csak jóval később, 1848. helyesebben 1867. után kezdenek a választott hites közönség (képviselőtestület) közigazgatási és a közbirtokosság gazdasági hatáskörei tisztázódni és a teendők megfelelő hatáskörbe kerülni.

A képviselőtestületi rendszerre való áttérésnél azonban, mely bizonyára a lakosság szaporodásával és a Nemes Közönségnek nagy tömegénél fogva nehézkessé válásával van összefüggésben, – az a különösen figyelemre méltó haladás vagy változás, hogy a község önkormányzatában részt kapnak a nem nemesek is, ami a nemesi, rendi alkotmány idejében ha nem is meglepő, de mindenesetre elismerésre méltó cselekedet a kiváltságokra mindig féltékeny

117.

földesi nemesek részéről. Mert hiszen, ha tény is az, hogy a községben lakó adófizető lakosság, a Nemes Közönség hadnagyának számadásait, évenként felülvizsgáló bizottságban 1779-től kezdve 2 képviselőjével helyet foglalhatott, hogy 1804. körül saját ügyeikre, a maguk közül a Nemes Közönség közbejöttével választott bírájuk útján némi befolyást már gyakorolhattak, az azonban kétségtelen, hogy 1815-től kezdve a választott hites közönségben 6 taggal történt képviseletük révén nemcsak az őket érdeklő községi ügyekre nyertek határozott befolyást, hanem képviselőiken keresztül megnyilt előttük az út a teljes polgári egyenlőség felé, ami egyébiránt a törvény előtti egyenlőség tekintetében már a XVII. század elejétől kezdve megvolt Földesen. Az 1815-ben választott hites közönség vagy képviselőtestület tagjai lettek a következő földesi lakosok:

I. tized: B i r ó István, D o m o k o s János, D o m o k o s Mihály, H o d o s s y Sámuel, K i s s Mihály, N a g y László, N y i r ő Péter, S á p y István, K. S z a b ó István, Cs. T ó t h Mihály;

II. tized: B i r ó Péter, D o m o k o s Ferenc, K á l l a y János, K e m e c s e y Mihály, K o v á c s Bálint, N a g y Miklós, P é r c s y József, S á p y Mihály, V e r e s s István;

III. tized: B i r ó Márton, B i r ó Sándor, B o l d o g h Ferenc, D o m o k o s Ferenc, F ö l d e s s y György, K ő r ö s s y György, K ö r t v é l y e s s y Márton, R i t o ó k András, S o m o g y i Ferenc, L. T ó t h Mihály;

IV. tized: B a l o g h Zsigmond, B o n a István, D o m o k o s Mihály, M a t a Gábor, L. N a g y Bálint, P á s z t o r Bálint, P e r é n y i János, S á p y János, S z ő k e Mihály; az adófizető lakosság részéről: B o j t o r János, G a r a János, K u k l i János, M o g y o r ó s i István, R á c z András és V a r g a György.

Főbíró, később hadnagy. A község élén, mint az összes lakosok képviselője, kezdettől fogva a bíró vagy főbíró állott s bár a bíró (judex) elnevezéssel, illetve kifejezetten bíró névvel csak 1551-ben találkozunk, kétségtelen, hogy V e r e s s András földesi bírónak éppen úgy esküdt vagy hites bírónak kellett lenni, mint a Földessel teljesen egyenlő kiváltságokkal és községi berendezkedéssel bíró Sáp község birájának F o d o r Mártonnak, akit ugyancsak 1551-ben hites bírónak (judex juratus) nevez Szabolcs vm. első jegyzőkönyve.68

A főbírót, amint ezt a bíróválasztás ősi szokásának kiváltságos voltára hivatkozó későbbi 1710. és 1731. évi feljegyzésekből látjuk, 69 a községben lakó összes nemesek szavazatával választották és pedig mindig csak egy esztendőre s mindig április 24-én.70

A megválasztott bírónak, mint a iuratus jelző is mutatja, hivatalára fel kellett esküdnie s jóllehet ez az elnevezés később öreg bíró; főbíró névre változott,71 hivatalát később is, 1709. évtől kezdve pedig a következő állandó eskü letételével foglalta el:

Legelsőben is az Isten dicsőségére, annak utána szegény helységünknek szabadságára és oltalmazására; szegényeknek,

118.

gazdagoknak, jövevénynek, örökösnek, lakosnak igaz törvény tételére; törvénytétel után elégtételt kivánó embereknek elégtételére; templomnak, scholának, parochiának gondja viselésére; Istent káromló embereknek Isten törvénye szerint való megbüntetésére az igaz Isten, aki Atya-Fiú-Szentlélek teljes Sz. Háromság úgy segélyen.72

1729-tő1 kezdve megváltoztatják a főbíró elnevezést és helyette hadnagyot választanak ugyancsak az összes nemesek szavazatával s ugyanekkor térnek át a rendezett tanácsú községi szervezetre.

Mikor pedig ezt Szabolcs vm. megsemmisítette és a földesi nemeseket az 1721. IX. 18. kiadott királyi rendelet ellenére, 1732. III. 30. a helyszínére kiküldött szolgabírájával a paraszt községek módjára úgy akarta hadnagy helyett bíróválasztásra kötelezni, hogy a főszolgabíró által kijelölt 3 egyén közül kellett volna választani, ez ellen a földesi nemesek a legnagyobb erővel tiltakoztak s végül is megmaradtak a szabadválasztás mellett.

A törvényhatósági jogért 1765–1779. folytatott hosszas per befejeztével a vármegye is elismerte a község rendezett tanácsú közigazgatási szervezetét s ehhez képest az első hadnagyválasztást szabályszerü tisztujítás (restauracio) keretében 1779. április 14. a vármegye kiküldöttei N y i t z k y József és V a y István táblabírók; J á r m y Mihály szolgabiró és S i p o s Péter esküdt jelenlétökben a régi tizuált praxis és szabados választás szerint a nemes tanács és nemes kommunitas közönséges votuma mellett ejtették meg.73

Ettől kezdve a régi módon vagyis az összes nemesek szavazatának begyűjtésével, titkos szavazatokkal minden felsőbb hatósági ellenőrzés vagy kiküldött jelenléte nélkül választották évről-évre a hadnagyot. 1787. IV. 22. a hadnagyválasztásra való szavazatok begyűjtésekor C s a p ó Miklós és F a r k a s László nem akartak voxot adni, azt mondván, hogy ők látták a Helytartótanács rendeletét, mely szerint ezentúl nem lehet hadnagyot választani a vármegye tisztjének jelenléte nélkül, de hogy akár ezekben az években, akár máskor a vármegye kiküldöttje tényleg jelen lett volna a hadnagyválasztásokon, arra 1848-ig adatot nem találtam.74

Itt kell megemlékeznem arról, hogy a XIX. század első évtizedében a meglehetősen nagy számú adófizető zsellérlakosok részére, helyesebben képviseletére külön parasztbírót is választottak ugyanakkor, amikor a hadnagyválasztás volt, s éppenúgy szavazatokkal, s akik ezzel, mint R á c z András 1814-ben ;75 G. M o g y o r ó s i István 1815-ben és 76 S z i l a s i János 1835-ben 77 határozott befolyást nyertek rendi különbségre való tekintet nélkül, saját ügyeik intézésére.78

A főbíró joga volt 1729-ig a Nemes Kommunitás tagjai közül 12 esküdtet maga mellé választani, akikkel együtt a biráskodást

119.

gyakorolta. A bírónak a tiszte volt elsősorban a község igazgatása és az igazságszolgáltatás.

A bíró feladata továbbá a község vagyonának kezelése, rendben tartása; az évi jövedelmekről és kiadásokról számadást adni;79  ő intézte a levelezést; rendelt ki fogatokat, továbbá, mint az 1709. évi eskümintában is olvashatjuk, ő tartozott gondoskodni az egyház épületeinek és egyházi hivatalos emberek lakásainak rendbentartásáról stb.

Ez utóbbi teendőket azonban később – minden valószínűség szerint 1756-tól kezdve, – egy tanácstag látta el, aki kurátor vagy egyházgondnok nevet viselt s aki ez időtől kezdve, még mindig a főbíró és a tanács felügyelete és ellenőrzése mellett külön kezeli az addig a község pénztárával és számadásaival közös egyházi jövedelmeket 1848-ig.

A bírósági ügyekben eljáró tanácsnak ő az elnöke, az ő nevében történik a peres felek idézése; az úgynevezett rendészeti kihágásoknál pedig diskrecionális joggal ítélkezik.

Személye megkülönböztetett tiszteletben részesül s az ellene, illetve rendelkezéseknek ellenszegülők, mint a hatósági tekintély megsértői fokozottabb büntetéssel sujtatnak, mint ezt nemes P é r c s y János, J e n e y László, B o l d o g h István 1706-ban és V i n c z e Mihály 1707-ben azért történt megbüntetéséből láttuk, hogy a bíró szavát meg nem becsülték.80

A földesi hadnagy közigazgatási és bíráskodási hatáskörét először a vármegyével közösen alkotott 1779. évi Statutumok szabályozzák, majd az 1836. évi IX. t.-c. 1. §-ában országos törvény biztosítja a közbirtokosságnak a szabad bíróválasztást olyan formán, hogy a szolgabíró csak akkor jelölt ki három egyént, ha előzőleg a közbirtokosok a maguk közül kijelölendő három személyre nézve megegyezni nem tudtak. Nemes lakostársaik felett való bíráskodási hatáskörüket pedig ugyancsak 1836. évben a XX. t.-c. szabályozta, amivel azután a községi bírók, hadnagyok választásának, közigazgatási és bíráskodási jogkörének jogszokás alapján kifejlődött módja és keretei országos törvényben nyertek rendezést és megállapítást.

Tanács. A bíró mellett főleg a bíráskodás ellátására eleitőlfogva 12 esküdt volt, akiket 1729-ig az összes nemesek közül maga a bíró választott, 1729-től kezdve pedig az összes nemesek szavazatával választották, ahogy ezt Szabolcs vármegye a hadnagyválasztási perben megállapítja.

E testületileg működő közigazgatási-törvénykezési szerv neve többnyire senátus, ritkán magistrátus, néha szedria, sokszor törvényszék, vagy egyszerűen törvény. Mint esküdt nevük mutatja, hivatalukra esküvel kötelezték magukat; eskümintájuk 1709-ből a főbíróéval azonos.

120.

A tisztséget el kellett vállalni s felmentést csak kivételes ok miatt adtak mint pl. 1714-ben K e m é n y Jánosnak öregsége miatt.81

Bár főkötelességök a bíráskodás volt s e célból a falu határán lévén az esküdt ember, törvénynapon megjelenni tartozott 82   azért főleg az 1750-es évektől kezdve mind több és több oldalról vesznek részt a főbíró közigazgatási munkájában, mint helyszíni szemlét végző hivatalos személyek, nyomozást vezető rendőrhatósági megbízottak stb.

A tanácsbeli nemes személyekké választott esküdtek, mint hatósági emberek különösebb tekintélyel bírtak s velök szemben minden lakos tisztelettel tartozott viselkedni, viszont nekik is jó pékdával kellett elől járni s ha valamelyikük hiányosságban, vagy éppen kihágásban találtatott, mint hites ember másoknál szigorúbban büntetődött, amint ezt B o l d o g h Ábrahám esküdt esete mutatja, akit azért mert marháját adó alá nem vallotta be, nemcsak azzal büntet a tanács, hogy a be nem vallott jószágot a község javára elkobozta, hanem mert ezt esküdt létére cselekedte, egyházkövetésre is ítélte, ami csak cégéres bűnök büntetése szokott lenni. A nemes tanács diffamálásáért R. S z a b ó Jánost 1 frt.-ra, T a k á c s Andrást pedig azért, mert az esküdt emberségére nem állott elő 12 frt.-ra, végül H. S z a b ó Mihályt, mert a tanácsot az alispánhoz bejelentette 12 frt.-ra büntetik 1706-ban. De ezeknél az apróbb büntetéseknél sokkal komolyabb bizonyság a földesi tanács tekintélye mellett az a súlyos büntetés, amelyet 1745. márc. 29-én hozott a tanács F ö l d e s s y Miklós ügyvéd ellen, aki a tanácsra azt mondta: „Pintes kupában a lelkiismerete. Kádia törvényt tesznek.”- mert minden székülő nemes emberért 100–100, összesen tehát 1200 frt.-ra büntette s hiába felebbezett Szabolcs vm.-hez, a vármegye felülvizsgálat nélkül küldte vissza az ítéletet, amit azután F ö l d e s s y Miklóson végre is hajtottak.83

1815-től kezdve 2 tagját a paraszti sorban levő emberek testamentomtételéhez rendeli ki a képviselőtestület.84

A tanács elvi jelentőségű határozatokat: D e l i b e r a t u m o k a t hozott, amilyenek voltak az esküdti tisztség elfogadására és az esküdteknek a bírósági tárgyalásokon kötelező részvételére vonatkozó határozatai 1709. és 1714. években; 85 majd a peres felek által fizetendő díjaknak 1714-ben ;86 az élőszóval való tanuskodásra 1711-ben 87 és a sápi tanácshoz történt felebbezéseknek egyes esetekben ingyenes elbírálására 1713-ban hozott határozatai 88

Jegyzők. Fentebb láttuk, hogy a magyar falvaknak és kisebb községeknek már az Árpádok korában volt bírájuk, de hogy jegyzőket mikortól fogva alkalmaztak, azt még hozzávetőlegesen sem tudjuk megállapítani.

Hogy a mohácsi vész körüli időkben már voltak jegyzői a kisebb

121.

községeknek és falvaknak is, nemcsak a szabad és királyi városoknak, azt a tiszántúli egyházkerület 1567. évi törvénycikkéből látjuk, mely törvénycikk megtiltja a lelkészeknek a jegyzői teendők ellátását, majd ugyanennek az egyházi kánonnak a felújításával 1619-ben a debreceni egyházmegye mondja ki, hogy az iskolaigazgatók vagy rectorok jegyzői hivatalt semmiképpen nem viselhetnek.89

Ez utóbbi időben hozott egyházmegyei határozat nyilván mutatja, hogy az 1604. évi zsitvatoroki békekötéssel végződött hosszú török háború annyira tönkretette a falvak és községek lakosságát, hogy még annyi jövedelmük és tehetségük sem volt, hogy jegyzőt tarthattak volna.

Ugyanez az eset ismétlődik 1660. után, Váradnak a törökök által történt elfoglalása után, mert 1661-ben ismét olyan határozatot hoz a debreceni egyházmegye, hogy a lelkész jegyzői hivatali teendőket nem végezhet, legfeljebb elolvashatja a hozzá vitt leveleket, de nem mint nótárius.90

Földes történetében a jegyzővel 1693-ban találkozunk először, 91 de a jegyzői tiszt betöltésének ez időponttól való folytonossága, továbbá az a körülmény, hogy a szomszédos községeknek; mint pl. Kabának is 1647-ben; 92 már hites jegyzőik voltak, kétségtelenné teszik, hogy Földesnek is volt jegyzője legalább is a török hódoltság óta.

A jegyzőt, mint a későbbi szokásból és rendtartásból látjuk, a Nemes Közönség választotta, illetve fogadta fel s ő volt az egyetlen fizetéses tisztviselője a községnek egészen a XVIII. század végéig. Hivatalára esküt tett, amint azt az 1693-ban szereplő T i s z a y György jegyzőnél látjuk, kinek neve juratus notarius. Esküformája a község első jegyzőkönyvében évszám megjelölése nélkül, de a bíró esküformájának 1709-rő1 történt feljegyzésével egyidejüleg, a következő volt:

Én N. N. esküszöm az egy élő igaz Istenre, aki Atya Fiú Szentlélek teljes Szentháromság etc. hogy én a nótáriusság tisztében és hivatalában teljes tehetségem szerint minden félelem, kedvezés, adomány, irigység, harag, gyűlöltség és atyafiúi szeretetnek félretételével igazán és hűségesen eljárván, mindenek felett az Isten dicsőségét ebben a Sz. Ecclesiában előmozdítani szándékozom és ezen Nemes Helység szabadságát oltalmazom, mindennémű aktáknak, valamelyeket az archívumokba, conservatoriumokba kezem alá vejendek, azoknak hűségesen gondjukat viselem. A tanuvallásokat és azoknak kiadattatását az én nálam levő Isten kegyelembeli munkájának mértéke szerint leírom idejében; a törvényt igazán kimondom, el nem fordítom, törvényes tanácsbeli titkos dolgot és tanuvallásokat idejének előtte ki nem jelentek, követségben küldettetvén pedig, abban nékem parancsolandó dolgokat, egyszóval mindazokat valamelyek az én nótáriusi hivatalomhoz tartoznak,

122.

véghezvinni terjes szándékkal igyekezem. Isten engem úgy segéljen! 93

A jegyzői fizetés, amint azt bizonyos összehasonlításból láthatjuk, a készpénzfizetést illetőleg, mindig a rector fizetésével volt egyforma,94 de hogy terményjárandóságai is voltak, azt 1767. IV. 24. az első jegyzőkönyvben történt feljegyzés is mutatja, mely szerint K á l l a y György nótárius uramnak 4 esztendőre járó árpájáért a nemes tanács 10 frt. 10 denárt fizetett ki.95

Az első pontos megállapítása a jegyző fizetésének 1779. IV. 21. maradt reánk, mely szerint a helység nótáriusának fogadott G a c s á l y i András uramnak esztendőnként ilyen a konvenciója: 1. Készpénz 30 forint; 2. búza, árpa 6-6 köböl; 3. egy pár kordovány csizma és 4. hat köblös föld használata.96

Ez a fizetés nem igen változott, úgyhogy az 1805. évben B i r ó János utódjává jegyzőnek megválasztott Ujfalusi S e r v á c i u s Gábornak a fizetése ugyanaz, csak a természetbeni járandóságok növekedtek, továbbá ebben az esztendőben szereztek házat jegyzői lakásnak ugyanazon a helyen, ahol ma van, S e r v á c i u s Gábor kérésére, örök tulajdonjoggal megvásárolván H e r p a y Mihály házát nótáriális háznak 180 forintokért.97

Ami pedig a földesi jegyzőknek a képesítését, iskolai végzettségét illeti, már a XVIII. század elején működött jegyzőknél pontosan megálapítható, hogy a rectorokkal egyenlő, de legalább is a mai gymnasium: 6–8 osztályú képesítéssel bírtak. Így például S z a n i s z 1ó i Sámuel, aki 1704-ben jegyzője a községnek, e1őzőleg Földesen rector volt 1696; 98 V á r a l l y a i István debreceni tógátus diák 1695; C s e k e Sámuel és B ö s z ö r m é n y i István ugyanaz 1698; S z e n t k i r á l y i István ugyanaz 1723. és B e s s e n y e i Szücs György ugyanaz 1736; C s a t h ó András szalacsi fi ugyanaz 1750; S i m o n János ugyanaz 1771 ; N y i k o s Mihály esőbb kökölkúti rector, Biró János földesi fi debreceni tógátus diák 1791; U j f a l u s i Szervacius Gábor debreceni jogász 1797; szeghalmi rector 99 stb. stb. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy az akkori viszonyokhoz képet lehetőleg mindig a legjobb készültségű és a hazai jogtudományokban is jártas jegyzőket választottak, hiszen arra igen nagy gondot kellett fordítaniuk már csak azért is, mert a vármegyével egy évszázadon keresztül folytatott perlekedések, másfelől a saját törvényhatósági joguk önkormányzati úton történt gyakorlása képzett, egész embert kívántak, amint ezt az 1721–1752-ig működő P á s z t o r János; az 1752–1756-ig müködő Bessenyei S z ü c s György és az 1760–1770-ig müködő K á 11 a y György jegyzők megmaradt írásaiból, fogalmazványaiból és a királyi felségfolyamodványoktól kezdve minden hatóságot megmozgató periratokból tapasztathatjuk, akik mellett, ha voltak is ügyvédjei a községnek, mint 1744-ben C s á n y i Ferenc, 1769-ben T i m á r y György; 1778-bar B e r t a l a n f f y István, 1773-ban

123.

B e r n á t h István és 1781-ben B a l o g h Pál; a vélemények, információk megadásában és az előkészítő iratok megszerkesztésében mégis a jegyzők végezték a munkák oroszlánrészét.

Kisebbfokú közigazgatási alkalmazottak. A bíró később hadnagy és jegyző mellett a községi közigazgatási teendők végzésére, melyek között a közös gazdálkodás teendői is szerepelnek, a  következő kisebb közigazgatási közegek szerepelnek még;

Kisbírók vagy kishadnagyok, akiket a nemesek közül minden évben a községi tisztújításon választottak. Számuk 2 s amint ezt nemes B i r ó Mihály 1815. történt fegyelmi esetéből látjuk, hetenként felváltva szolgáltak.100 A jegyzőkönyvekben is megörökített restaurációkon kisbírókká választattak: 1779. V á n y i Bálint és N a g y Ferenc; 1782. F ö l d e s s y György és B i r ó József. Tisztségük a mai esküdti tisztségnek felelt meg. 101

Tizedesek. Ezeket is minden évben a tisztújításon választották, de már nem csak a nemesek közül. Számuk 1821-ig 4; azután 6, a község tizedeinek megfelelőleg. 1779. tizedesekké választattak: Csordás Ferenc, G a r a Mihály, G ó z o n Mihály és Nagy János; 1782. Kemény Miklós, J o ó György, P á l h á z i János és Tóth Mihály.102

Községi gazda. Állandó alkalmazott. Fizetésének megállapításával már 1768-ban találkozunk, mikor is A n t a l Mihály és felesége fizetése: 1. minden köztehertől mentesek; 2. neki és feleségének egy-egy pár csizma; 3. az egyház szöllőjében való dolgozásért 9 márjás; 4. feleségének egy bagaria kötő és két márjásos kendő, amikért egy napi juh és két tehén tejéből túrót, sajtot és vajat tartozik készíteni. Ez a fizetés javíttatott 1779-ben 2 köböl búzával és 2 köböl árpavetéssel, melyhez a magot ő adta s 1782-ben egy tehéntartással, tisztességesen bánván a takarmánnyal.103

Községi majoros v. bikász. Már 1768. állandó alkalmazott. Fizetése 1782–1789. K e g y e s Tamásnak : 2 köböl búza, 1 köblös  búza s 1 köblös árpavetés, előbbihez a község, utóbbihoz maga adja a magot; és egy pár csizma. 1789-től a bikász J o ó Ferenc lett.104

Községi órás. Álandó alkalmazott az 1778-ban készíttetett toronyóra gondozására. Nemes F ö l d e s s y György órás 1778–1796 fizetése: 10 forint, 5 köböl búza, egy pár csizma és 7 font faggyú.105

Gazdasági alkalmazottak: hites kerülők, csőszök, kertgazdák, ménespásztorok, tehéncsordások, borjúpásztorok, ökörcsordások és gulyások. Mindenesetre feltünő, hogy az 1767–1839. évek között sem juhász, sem kondás névvel nem találkozunk, amiből arra lehet következtetni, hogy sem juhászattal, sem sertéstenyésztéssel közösen olyan mértékben még nem foglalkoztak, mint az állattenyésztés említett többi fajtáival.106

124

Mindezeket az alkalmazottakat a Nemes Közönség, majd 1815-tő1 kezdve a Választott Hites Közönség választotta, illetve fogadta fel esztendőnként s ugyancsak ő állapította meg a jegyző és a többi fizetéses alkalmazott járandóságát, miután a bíró és az esküdtek, illetve senatorok hivatala tisztbeli, azaz fizetés nélkül való volt, és csak egyetlen adatot találtam arra nézve, hogy különösebb érdemeket szerzett bíráját vagy hadnagyát jutalmazta a Nemes Közönség és pedig 1815-ről, amikor T ó t h Mihály volt hadnagynak sok fáradságáért, de saját kérésére, két köblös föld használatát engedélyezik saját személyére, hogy ahhoz más hadnagy jogot nem formálhat.107

Községi főbírák, illetve 1729-től 1848-ig hadnagyok.

Főbírák (Iudex primarius)

1679

Szeghy Gáspár

1711

Szeghy Gáspár

1692

Szabó Mihály

1712

Pércsy Mátyás               

1693

Körtvélyessy Márton

1713

Nagy János Gergely

1700

Körtvélyessy Márton

1714

Török János

1704

Pércsy Mátyás

1715

Domokos Ferenc

1705

Kovács András

1717

Gáll János

1706

Nagy András

1719

Török János

1707

Török János

1720

Nagy Gergely

1708

Nagy Gergely

1721

Török János

1709

Nyirő György

1724

Nagy Gergely

1710

Kőrössy Mihály

1727

Pércsy János

Hadnagyok (Ductores)

1729

Boldogh Ferenc

1791–

Tóth Mihály

1730

Sápy János

1792

Nagy János

1731

Domokos János

1794

Biró Sámuel

1734

Karacs Pál

1796

Tóth Mihály

1738

Domokos János

1798

Nagy Gergely

1747

Nagy Gergely

1801

Vincze Mihály

1750

Török János

1805

Pércsy János

1755

Nagy György

1808

Vincze Mihály

1757

Domokos   Ferenc

1810

Nagy Gábor

1758

Török János

1813

Tóth Mihály

1764

Domokos Ferenc

1818

Szabó János

1770

Török János

1822

Pércsy József

1777

Domokos Ferenc

1829

Vincze Márton

1779

Domokos György

1832

Pércsy József

1780

Boldogh István

1833

Török Sámuel

1781

Török János

1839

Pércsy József

1782

Nagy János

1841

Nagy Márton

1786

Domokos György

1844

Török Sámuel

1787

Pércsy János

1847

Sápy Gábor

Főbírák

–1849

Sápy Gábor

1850

Szabó Márton

125.

1853

Pásztor Gergely

1896

Bene János

1854

Szabó Márton

1898

Kiss M József

1861

Sápy Gábor

1904

Pércsy Lajos

1861

Szabó Mihály

1907

Szabó Mihály

1866

Szabó József

1910

Koroknay Gergely

1867

Szabó László

1913

Szabó Mihály

1878

Nagy Imre

1916

Szöllőssy Gábor

1879

Szabó Imre

1924

Bene Antal

1891

Domokos János

1945

Domokos Lajos

Szenátorok (Esküdtek):
1704-ben:

Bojtor Gergely

Boldogh Ábrahám

Domokos Pál

Gálos Péter

Kovács András

Körtvélyessy Márton

Nagy Gergely

Nagyiday Gefgely

Pásztor Gergely

Sápy Benedek

Szabó Mihály

Veress Gáspár

1709-ben:

Fegyverneky Ferenc

Gál István

Gál János

Körtvélyessy Márton

Kemény István

Körtvélyessy Mihály

Nagy András

Nagy Gergely

Pércsy János

Szabó Mihály

Török János

Thury György

Községi jegyzők:

1693

Tiszay György

17881799

Csathó József

1698-

Debreceni N.

17991801

Nyikos Mihály

1704

Szaniszlói Sámuel

18021805

Bíró János

17041709

Földessy János

18051810

Ujfalusi Servacius Gábor

17091710

Várallyay István

18101832

Kemecsey Péter

17101712

Hajdú Mihály

18321835

Biró János

17121719

Cseke Sámuel

18361839

Kemecsey Péter

17191721

Böszörményi István

18391850

Kállay János

17211752

Pásztor János

18501861

Tóth József

17521756

Bessenyei Szücs György

18611862

Rácz Dániel

17561760

Szentkirályi István

18621897

Erdélyi Sámuel

17601770

Ká1lay György

18971911

Kállay Ignác

17701779

Csathó András

19111920

Fodor Imre

17791784

Gacsályi András

19201929

Domokos Géza

17851788

Simon János

1929.V.18

Székely Sándor

1945

Medgyesi István

126.

Orvosok. (Borbély, chyrurgus.) Mikor szervezték az orvosi állást, pontosan megállapítani nem sikerült. Hogy 1767-ben már van a községben borbély, ahogy abban az időben a közegészségügyi teendőket ellátó szakközegeket nevezték, azt abból a jegyzőkönyvi bejegyzésből tudjuk, mely az O l á h Márton által R á t k a i Istvánnak eladott 17 sertés 40 frt. vételárának D o m o k o s Ferenc hadnagy kezeihez történt kifizetéséről szól s mely szerint ebből az összegből a hadnagy kifizetett a borbély fáradságára 6 fr.-t.108

Az első orvos nevével 1804-ben találkozunk, mikor is F e k e t e János chyrurguz távozik 109 Utódja 1812-ig P á k h Elek felcser;110 aki után K a z a y László felcser 1815. VII. 18. búcsúzik a tanácstó1.111 Ennek közvetlen utódját nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy K o v á c s Zsigmond chyrurgust 1843-ban meggyilkolták.112

Ettől kezdve, amennyire kikutatnom sikerült, a következő orvosok voltak; illetve működnek ez idő szerint: G a 11 i János, L ő w e n s t e i n Dávid, J á m b o r István, R ó z s a János, dr. M a t o l c s y Kálmán; 1913-tól: dr, W é b e r Gyula és dr. M at ol cs y Pál.

Állatorvosok. 1880-1887 Benkóczy Flórián, 1887-1913 Holtzer Lajos, 1913- Vámos Jenő.

A.) A községi joghatóság kiterjedése. Község és határ területe, jellege, elnevezése, határjárások, földmérések.  

A községi életre történt berendezkedés után szükségessé vált annak pontos megállapítása, hogy a község területe és a lakosok birtokai meddig terjednek, illetve milyen területen belül érvényesíthető az összes lakosok közös érdekében a községi bíróban jelentkező közös akarat Addig ugyanis nem a falu, vagy község területe volt az irányadó, hanem a földesurak birtokainak határa s ez a magyarázata annak, hogy később az első földesurak, illetve leszármazóik kihalása után Földes és Sáp községek évszázadokig perlekednek egy-egy földterületért, melynek hovatartozandósága annak idején a község területe vagy határa szempontjából nem jött figyelembe, ahogy ezt a földesiek és sápiak között 1550-ben Szabolcs vm. előtt egy 39 holdnál nagyobb terület birtokáért folytatott határpernél látjuk, ahol már nem a szóban forgó terület birtokosai, hanem a két község áll egymással szemben a perben. 113

A Földestől 1686-ig különálló Mezőszentmiklós falu határa – úgy látszik, – pontosabban meg volt már állapítva, mert ott ilyen vitás területek évszázadokon át nem voltak, holott a három falu területén egyformán közös birtoklás még a török hódoltság idején is fennállott.

Ugyancsak ez a magyarázata annak, hogy a Sápon és Földesen lakó nemesek, mint közös ősök leszármazói teljesen egyforma községi berendezkedést létesítenek, minden ügyeikben egyértelműleg

127.

járnak el, közösen végeztetnek kiváltságaik biztosítására tanuvallomásokat 1624-ben és ugyanazon kiváltságlevelet szerzik 1692-ben Leopold királytól, mint kuriális nemes telkeiken lakó, teljesen egyforma életberendezésű nemesek.

Másképen állt a helyzet Mezőszentmiklósnál, ahol nem nemesi, hanem jobbágytelkeik voltak nemcsak a földesi, hanem más nemeseknek is és éppen ezért irányulhatott a folyton szaporodó földesi kisebb birtokos nemeseknek terjeszkedése Mezőszentmiklós felé, ahol a török pusztítás miatt legtöbbször csak névleg szerepeltek az ősi birtokosok elmenekült utódai, míg a földesiek helyzeti előnyüknél fogva lépésről-lépésre vetették meg lábukat a pusztán maradt földeken, amelyeket aztán 1754-ben nádori donációval végleg Földes határába olvasztottak bele.

A XIV. századtól kezdve mind a mai napig ugyanazon a területen fekvő község eredetileg úgy látszik – két kisebb helység lehetett, és ma már meg nem állapítható eredetű elnevezésük, a templomtól keletre fekvő rész K i s-T o r d a, illetve a templomtól nyugotra fekvő rész L i p p a elnevezésekben ma is megvannak s a két községrészt még a XVIII–XIX. század első évtizedeiben is meglehetős széles Szaszara nevű ér választotta el egymástól a templom és községháza mellett.

A község területén fekvő nemesi telkeket, közönséges fundusoknak vagy belső telkeknek, a határban levő telkeket pedig közföldnek vagy nyomásnak nevezték. A közönséges fundusokhoz tartozó földeket ősi vagy osztott telkeknek nevezték aszerint, hogy ősi, öröklött nemesi birtokról, vagy pedig a közös határterületéből esetről-esetre kiosztott területről volt szó. Az előbbiek egészen a XVII. sz. közepéig nemesi határdombokkal voltak megjelölve s amint az 1747. a Ritook-féle birtokfoglalási perben kihallgatott tanuk vallomásaiból következtethető, az ősi nemesi területen belül a a községi hatóságtól függetlenül földesuri jogot érvényesített a tulajdonos. Az ilyen földesuri birtokokat azonban, amennyire csak módjukban állott a községben lakó nemeseknek, minden módon igyekeztek megszerezni, ha máskép nem erőszakkal is, ahogy azt a Boross-család utolsó földesura nemesi birtokával tették. Érdemesnek tartom ezért ideiktatni azt a peregyezséget, amelyet B o r o s s László özvegye I s ó Kata a földesi nemesekkel kötött 1668. VI. 14. Szabolcs vm. alispánja elött

1. Minden pert kölcsönösen megszüntetnek:

2. Az mely puszta kuria végett, mellyet az közönséges földön épített volt B o r o s s László úr és az elmult időkben elpusztulván, mint köz földet valami földesi nemesek elosztván, házakat építettek rajta, azon így egyeztek: Hogy B o r o s s László és maradékai nem támadják őket, hanem mint eddig uzuáltatott, úgy használják ez után is és ha mikor pusztában maradna, szabadon

128.

legyen ab utrinque felfogni és úgy élni, mint eddig élték, mindazonáltal azon kuria helye, hol épületi vagyon és volt B o r o s s Lászlónak és mint embert szállított bele, abban semmiképen nem turbállyák, sem a szolgálattal vagy adózással embereit nem operálják.

3. Szabados legyen a B o r o s s László maradékinak az köz földből felfogni és ha akarja embereket reá szállítani Földesen a köz földből, és a köz földet addig uzuálni, mint eddig in continuo usu.

4. A földesi nemesek B o r o s s László maradékait az ősi osztott telkekben Földesen semmi uton-módon nem molestálják vagy maguknak nem apprehendálják.

5. Magokat mindenekben az ország törvényeihez tartják és semmi rendkívül való censusokkal és -exactiókkal a B o r o s s László maradékait nem onerálják.

6. Vinculum 100 frt. poena toties-quoties ex bonis refractariorum et contumacium.114

Közönséges fundusokon voltak a középületek, mint a községháza, mely a XVII. század folyamán már meg volt; 1733-ban ott hirdeti ki a vármegyei deputáció a hadnagyválasztás elleni tiltakozást, s amelyet a hozzátartozó istállókkal és egyéb melléképületekkel 1778-ban építettek fel ujonnan.115 Középületek voltak a templom, parochia, iskolák, tanítói lakások, a korcsmaházak, a mészárszékek és a bolt, amelyek mind a bíró és a tanács rendelkezése, felügyelete és gondviselése alá tartoztak. 1805-től kezdve középület lesz a jegyzői lakás, majd az újabb időkben az orvosi lakás és más közcélú épületek. – Az orvosi és jegyzöi lakás újból épültek 1880. 116

Itt kell megjegyeznem azt, hogy a felsorolt összes telkektől külön voltak a községben lakó zsellérek vagy adófizető szegények házai és kis zsellértelkei, valamint a mezőben a földjeik is, amelyek külön kis határdombocskákkal voltak a nemesi birtokoktól elhatárolva, amint ezt az 1724-ben kiűzött 13 zsellér-családnak Szabolcs vármegyéhez intézett panaszkérvényéből láthatjuk.117

A község belterülete ősidőktől fogva 4 tizedre oszlott s a község körül apródonként kiosztott házhelyekkel nőtt annyira, hogy 1821. már 6 tizedest választanak a 6 tizednek megfelelőleg. Az ősi határterületből, amelyet osztatlan állapotban u. n. földközösségben használtak, először 1736-ban szakították ki szöllőskerteknek és gyümölcsösnek az u. n. Gunárkertet; 1770-ben északon a Vénkertet; 1811-ben a Peresen a kenderföldeket; 1815-ben ugyancsak a Peresen, a Kincses dűlőben az adófizető népnek 5 láncalja földet; 1825-ben ismét kenderföldeket. Ugyancsak így osztottak egyeseknek, a lakosság szaporodásához képest földeket, telkeket 1825-ben; 1835-ben; 1838-ban; 1850-ben és 1872-ben. Ez utóbbi két alkalommal nagyobbították a Vénkertet, mely területet a kiosztás révén keletkezett zavargások miatt Bábelnek nevezek el. A földosztásra jó darabig a községterületétől északra, a debreceni út mentén fekvő határrészt vették fel, mely a déli és nyugoti részeken fekvő

129.

mocsaras és gyakori vízáradásoknak kitett területeknél, állandó művelésre alkalmasabb volt, s ezért nevezték Osztáspusztának.

A privilegiális ládában található iratokból és a különböző családokkal folytatott bírtokperekből a következő határrész elnevezések állapíthatók meg.

Északon: Képhát, Kis-Szilköz, Darvas, Karacskutja, Kispuszta, Borzikus, Baromállás, Osztás-puszta, Szegikutja.

Keleten: Völgyhát, Eperjesvölgy, Bodószer, Medgyes, Halomköz, Gyepáros, Akolszer, Középkút, Sőrekút, Negyvenhold, Rövid dűlő, Által dűlő, Vermeshát, Nyáras, Hodosház, Lapos, Baranyókút, Dinnyás, Bikazug, Páka, Telek, Kocsordos, Sápyszeg, Szatozug, Lapos, Láda.

Délen: Sziget, Peres, Mankó, Gunárhát,

Nyugaton: Inacs, Csatlat, Bodzás, Hegyeshatár, Nagy-Szilköz, Fűzgáthát, Halnihagyó, és Borzas.

Halmok: Csoma, Csőre, Dinnyás, Gyilkos, Gyepáros, Inacs, Kettős, Mogyorós, Páka, Vereshalom, Szilhalom, Szélhalom, Ritókhalom, és Telekhalom.

A kisebb földterületek elnevezései pedig a hold (1200 négyszögöl), köblös, vékás, fogás (1 fogás = 2 köblössel) és lánc (1000 négyszögöl) voltak.

Folyóvize volt a Kék-Kálló a szentmiklósi – földesi – sápi – berettyóujfalui határvonalon, amely még vizét le nem csapolták, nagy mocsarakat alkotott. A Kálló folyóból szakadó erek, patakocskák voltak a Csatlat, Inacs, Kincses, Mosó, Peres és a községen keresztülfolyó Szaszara erek, végül a Gunárhát részen levő Koldustó.

Hogy a község határának területét a szomszédos községek határainak területétől mikor választották el és mikor jelölték meg határdombokkal, vagy más határjelekkel, azt megállapítani nem lehet, de hogy a XVII. század folyamán már pontosan meg voltak a határok Sáp, Szovát és Derecske felől, azt K ö r t v é l y e s s y Márton főbírónak Szabolcs vármegyéhez 1700 IV. 26. kelt leveléből látjuk, melyben tanácsot kér K r u c s a y Márton alispántól arra nézve, hogy mit csináljanak a kabai lakosokkal, akik azt a tetétleni földet, amelyet a földesiek a Bánffy családtól árendáltak, maguknak akarják megszerezni, sőt egyenesen Bihar megyéhez akarják csatolni, mivel azon a részen határdombok nincsenek.118

A Földes és Sáp között levő határ megújítása 1779. XII. 13. történt, amikoris a sápi tanáccsal együtt határvizsgálatra kimenvén, a Mankó-ban elkezdvén hánytak 19 új határokat a Magospart közepéig keresztül a réten. Renoválták a régi határokat 1785. VI. 27. elkezdvén az Inacs érben s találtak 50 igaz határdombot az Andaházy határig azokat kivévén, amelyeket a Kakason száraz időben 1779. XII. 13. felhánytak.119

Földes és Berettyóujfalu között a Nagy-Peres zugtól egészen Derecskéig a Kékkálló a természetes határ, míg Földes és Szentmiklós között az eredeti határ a Meggyes dülőtől a Mogyorós- és Gyepároshalom között a Nagy Peresen át a Sápy

130.

szegig húzható vonal mentén volt, ahol a határdombokat érthető okokból már a XVIII. század első felében annyira elrontották, hogy a tagosításkor, vagyis 1895-ben már a legöregebb emberek sem emlékeztek a Nagy-Peres részén levő határokra.

A határ területének felmérése először II. József császár idejében történt 1788. körül s a Báró Engelhart L a u d o n kapitány és W i m p f f e n N. lovasfőhadnagy (I. - III.) illetve J á n o s c h k a  N. nevű mérnök (IV.) aláírásával ellátott térképszelvények a következő területek pontos felmérését tartalmazzák: I. szelvény: Fö1des–Sáp–Szentmiklós között egy nagy mocsár 945 hold 1356 négyszögöl; II. szelvény: Gunárhát legelő a sápi határnál 261 k. hold, Kis-Magospart legelő 27 hold, Nagy-Magospart legelő 56 hold, Koldustón levő legelő (Mankó) 222. hold, Szö11őskertnél levő legelő 63 hold, Mosóérnél levő mocsár 43 hold; III. szelvény: Szentmiklós puszta, mely Földeshez tartozik 1027 hold, Peres nyomás 3,60 hold, Szentmiklós felől eső földesi legelő 116 hold, Képhát legelő a falu körül 16 hold; IV. szelvény: Nagy-Puszta a csárdánál levő legelővel együtt 876 hold. Az összes felmért terület 4015 hold 1431 négyszögöl. A többi szelvények – sajnos hiányzanak. 120 A teljesen pontos felmérés 1888-ban a tagosításkor történt s e szerint az egész község mai határterülete 10448 kat. hold.

Ezekre a területekre és az ezeken lakó nemes és nem nemes lakosokra terjedt ki a földesi Nemes Közönség és a bíró hatásköre közigazgatási, rendészeti, igazságszolgáltatási és gazdasági kérdésekben egyaránt. Ugyancsak a bírói, illetve hadnagy képviseli az említett területen lakó személyeket, mint községet a községi köteléken kívül álló birtokosokkal; községekkel és hatóságokkal szemben. Így 1647. III. 1. a földesi bíró a Kabán lakó lovasvitézek hadnagyával E s z e n y i Istvánnal és ennek esküdt társaival a földesi gát átvágása és a földesi lakosok bántalmazása miatt a váradi széken folytat hosszas és költséges pert,121 majd B o r o s s vagy Borisza László özvegye I s ó Kata által a földesiek ellen birtokfoglalás miatt Szabolcs vm. előtt indított perben 1668. VI. 14. Oroson szintén a község képviselői kötnek peregyezséget az összes földesi lakosok nevében a fentebb ismertetett feltételek mellett.

De legszebben mutatja a földesi közigazgatási berendezés kifelé való jelentkezését az a haszonbérleti szerződés, amelyet a főbíró, K ö r t v é l y e s s y Márton; két tanácsosa: D o m o k o s Pál és K e m é n y István, végül hat Nemes kommunitásbeli, – kik magukat egyszerűen csak kommunitásoknak nevezik, – 1693. VII. 25. kötöttek K a r a c s Pállal és feleségével, T a s n á d y Erzsébettel a bormérési és mészárszék tartási jognak 3 esztendőre történt haszonbérbe vevéséről.122

1688. V. 6. Berettyóújfaluban a szolgabírói széken tartott tárgyaláson, mint felperesek szerepelnek a földesi és sápi bírók, a derecskeiek ellen, a Kálló vizének feltartása miatt indított perben.123

131.

1706. ismét a derecskei szomszédokkal van baj s A p a g y i Mihály, S i m o n Lukács, K a 11ó s János és G o m b i István derecskei lakosok a derecskei hadnagy és tanács előtt adnak kötelező nyilatkozatot a földesi bíró panaszára, hogy a földesiek földjeit és szolgáit soha többé nem bántalmazzák és meg nem rabolják, ezúttal fejvesztéstől szabadulván meg a földesi nemesek kegyelméből.124

Végül 1708. III. 13. D e r e c s k e y Ferenc berettyóújfalusi hadnagy előtt; K a n d a Mihály és K a r á c s o n Gergely tanuk jelenlétében a jó szomszédság megtartása végett a tilalmasra a következő megegyezés létesült Földes bírája és Berettyóújfalu hadnagya között:

1. Nyomásföldre szaladó marha után, ha a hites kerülő ott találja, fizetendő 24 dénár; ha ez szántszándékkal történik 1 frt.; 2. tilalmasra szaladásképen 100 dénár; ha ez szándékosan történik, az okozott kár felbecsülendő és megfizetendő. 3. Az egyezség felbontásának büntetése 50 magyar forint.125

A községi hatósági jog képviselője: a bíró meg a tanács szabja meg a községbe való telepedés vagy beköltözés módját, ahogy azt 1652-ben B o r o s s László, 1736-ban Dancsházi N a g y Sámuel öreg lelkész, 126 1815-ben pedig néhai P á k h Albert községi orvos gazdasszonyának eseteiben látjuk127 s ahogy 1724. a községből kiűzött 13 zsellér esete, végül a büntetésből száműzött emberek esetei bizonyítják, sőt arra is van eset, hogy a felvett kölcsön ellenében adnak minden közteher alóli mentességgel telepedési jogot és házhelyet, ahogy ez 1733. T ó t h János szoboszlói lakostól vett 100 frt. kölcsön ellenében történt. Ugyancsak a hadnagy, a tanáccsal együtt rendel ki gyámot (tutort) 1786. XI. 23. s egyidejűleg a gondozása alá adott árvák minden vagyonát kezelés végett neki átadja.

B.) Adózási viszonyok. 

A főbírák gondoskodnak a jegyző segítségével az adók kivetéséről és beszedéséről. Az adók kivetése az adótárgyak, elsősorban az állatállomány előzetes összeírásán alapult, mihez képest évenként szabályszerű összeírásokat foganatosítottak s aki jószágait a zsoldpénz (így nevezték az adót) alá fel nem adta, azt megbüntették. Így volt ez már a XVII. században a török idők óta, mert 1652-ben azt írják Szabolcsmegyének, hogy Földesen mindenki a marhája után adózik s kinek-kinek terheket marhájából mérsekélik s az után vetik ki. Mindenféle külön adót, amit a nemesek fizetni csak kényszerűségből tartoztak, – egyformán vetettek ki nemesre, parasztra egyaránt, ahogy ezt 1718–1738-ig húzódó nemesi vizsgálatok idején látjuk, – aminthogy egyformán közösen viselik nemesek, parasztok, a község közös pereivel és kiváltságainak megszerzésével járó költségeket is.

132.

Később, főleg XVIII. sz. első három évtizedeiben az adókivetés alapjául már nem csak a lábasjószágokat, hanem a terményjövedelmeket is felvették, amint ezt a földesieknek gróf Z i c h y Péterhez, a kiküldött királyi bíróság elnökéhez 1724, körül írott leveléből látjuk, mely szerint az adóösszeírás céljából számbavették a: családfőket, fiúkat, lakókat, ökröket, teheneket, lovakat, juhokat, búzát, árpát, kölest és borsót, 128 és az 1722, 1725, 1727. és 1731. évekről fennmaradt egyénenkénti adókivetés szerint, ahogy látjuk, az adókulcs – mint legkisebb összeg 1.02, illetve 2.04 frt. volt. 1725-ben valami pótlékot is szedtek, hogy mire, megállapítani nem sikerült.

Ezek a kimutatások minden magyarázatnál szebben mutatják, hogy Földesen úgy a nemesi terheket (taxa nobilis), mint minden egyéb adót, az összes lakosok, vagyonuk, illetve jövedelmük arányában teljesen egyformán viselték.

A Földesi nemességre 1725. V. 14. kivetett adó. Kulcs 1.02 frt.
Pótlék kulcs: 34 és 36 kr.

Árkus Mihály

12.24 + 68 = 12.92

Jeney Mihály

2.04

Biró András

17.34 + 36 = 17.70

Kádár György

13.26 + 34 = 13.60

Biró András

3.06 + 36 = 3.42

Karacs István

22.44

Biró István

36.72

Karacs Mihály

8.16 + 36 = 8.52

Biró István

2.04

Karacs Pál

48.96

Boldogh Ferencné

10.20 + 36 = 10.56

Karmasin Bálint

23.46 + 34 = 23.80

Boldogh Ferenc

10.20 + 36 = 10.56

Kemecsey Mihály

1.02 + 34 = 1.36

Boldogh János

5.10

Kemény István

17.34 + 36 = 17.70

Boldogh Márton

5.10

Kemény János

16.32 + 34 = 16.66

Csontos Ferenc

18.36 + 34 = 18.70

Kiss János

5.10 + 34 = 5.44

Domokos András

29.58

Kőrössy György

29.55 + 72 = 30.30

Domokos Ferenc

36.71

Kőrössy Mihály

13.26 + 34 = 13.60

Domokos György

34.68 + 72 = 35.40

Körtvélyessy Márton

42.84 + 34 = 43.18

Domokos István

36.72

Domokos János

35.70 + 36 = 36.06

Lázár Mihály

14.28 + 36 = 14.64

Domokos Pál

36.72

Makay Mihály

8.16

Erdélyi András

12.24

Médi István

9.18 + 36 = 9.54

Erdélyi Ferenc

6.12

Mocsáry György

30.60 + 34 = 30.94

Erdélyi János

3.06 + 34 = 3.40

Nagy András

5.10

Földessy András

17.34 + 36 = 17.70

Nagy Bálint

6.12

Földessy András

6.12 + 34 = 6.46

Nagy Gergely

56.10

Földessy Sámuel

7.14

Nagy L. Gergely

34.68 + 72 = 35.40

Füleki András

6.12 + 34 = 6.46

Nagy Mihály

8.16

Gál1 János

36.72

Parti Miklós

6.12

Iklódy Andrásné

2.04 + 34 = 2.38

Pércsy János

42.84 + 34 = 43.18

Jeney János

2.04

Nyirő György

29.58

Jeney Mihály

32.64 + 72 = 33.36

Rab György

7.14

133.

Sápy János

20.40 + 36 = 20.76

Tiszay Sámuel

6.12 + 34 = 6.46

Somogyi Ferenc

3.06

Tokaji György

6.12 + 34 = 6.46

Somogyi Tamás

2.04

Tóth Mihály

14.28 + 12 = 14.40

Szabó Ferenc

9.18

Tóth V Mihály

24.48 + 72 = 25.20

Szabó János

24.48

Török János

39.76 + 36 = 40.12

Szabó Pércsi János

41.82

Thury Gergely

31.62

Szabó Mihály

8.16

Thury Miklós

34.68 + 72 = 35.40

Szabó Mihály

2.04

Vajda Pá1

8.36 + 34 = 18.70

Szeghy Gáspár

2.04

Váncsodi András

7.14

Széles Tamás

48.96

Ványi János

41.82

Szücs János

8.16 + 36 = 8.52

Veress István

14.28

Tarnai István

3.06

Veress János

14.28 + 68 = 14.96

Tarnai János

3.06

Vida Járos

12.24 + 36 = 12.60

Tarnai Mihály

3.06

Vincze Gergely

21.42 + 34 = 21.76

A földesi nemességre 1722.II.15.kivetett adó. kulcs 1.02 frt

Ambrus István

4.08

Jeney Mihály

28.56

Angyal István

4.03

Jeney Mihály

25.50

Árkus Mihály

10.20

Mihály

15.30

Boldog Ferenc

8.16

Kádár György

10.20

ifj. Boldogh Ferenc

8.16

Karacs István

6.12

Csizmadia Gergely

6.12

Karacs Mihály

20.40

Csontos Ferenc

15.30

Karacs Pál

40.80

Domokos András

24.48

Karmasin Bálint

20.40

Domokos Ferenc

30.60

Katona András

10.20

Domokos György

30.60

Kemecsey István

30.60

Domokos István

30.60

Kemecsey Miklós

5.10

Domokos János

30.60

Kiss István.

2.04

Domokos Pál

30.60

Kiss János

4.08

Erdélyi András

12.24

Kiss Péter

10.20

Erdélyi Ferenc

4.03

Kemény István

15.30

Erdélyi János

2.0.1

Kemény János

15.30

Fazekas Gábor

4.08

Kovás András

10.20

Földessy András

1.02

Kőrössy György

25.50

Földessy András

5.10

Kőrössy Mihály

35.70

Földessy István

10.12

Körtvélyessy Márton

35.70

Földessy Sámuel

5.10

Lencsés István

6.12

Füleki András

5.10

Makay Mihály

6.12

Gál István

12.2

Médi István

7.14

Gál János

30.60

Mocsáry György

25.50

Gidai Péter

3.05

Molnár György

3.06

Gyöngyösi András

2.04

Nagy András

5.10

Gyöngyössy György

15.30

Nagy Bálint

5.10

Halász István

10.20

Nagy Gergely

45.90

Hering András

2.04

Nagy L. Gergely

30.60

Jenei János

2.04

Nagy László

2.04

134.

Nagy Mihály

6.12

Tarnai János

3.06

Nyirő György

24.48

Tarnai Mihály

3.06

Parti Miklós

4.08

Tiszay Sámuel

5.10

Pércsy János

35.70

Tokaji Nagy György

4.08

Pércsy Mátyás

10.20

Tóth György

5.10

Rab György

5.10

Tóth Mihály

24.48

Sallay István

4.08

Tóth Mihály

12.24

Sápy János

18.36

Török János

32.64

Somogyi Ferenc

3.06

Tury Gergely

40.40

Somogyi Tamás

2.04

Tury Miklós

30.60

Szabó György

4.08

Vajda Pál

20.40

Szabó János

10.20

Váncsodi András

5.10

Szabó Pércsi János

35.70

Ványi János

35.70

Széles Tamás

40.80

Vasadi István

10.20

Szilágyi Mihály

15.30

Veress István

12.24

Szücs Ferenc

15.30

Veress János

12.24

Szücs János

6.12

Vida János

10.20

Takács Biró András

15.30

Vincze Gergely

16.32

Takács Biró István

30.60

Vincze Mihály

20.40

Tarnai István

3.06

(Jegyzet. A dőlt betűvel szedettek nem nemesek, se nem kurialisták.)

A földesi nemességre kivetett nemesi taxa 1727. II. 5.
Kulcs 2.01 frt.

Angyal István

2.04

Földessy Gáspár

4.08

Árkus Mihály

3.26

Földessy György

16.32

Biró András

13.26

Földessy Sámuel

8.16

Biró András

10.20

Füleki András

7.14

Biró András

5.10

Gáll János

14.28

Biró István

10.20

Hajós András

20.40

Biró Mihály

16.32

Illyés Márton

29.58

Boldogh Ferenc

10.20

Jenci János

8.16

Boldogh Ferenc

5.10

Jenei Mihály

12.24

Csontos Ferenc

12.24

Jenei Mihály

4.08

Domokos András

6.12

Kádár György

12.24

Domokos Ferenc

4.08

Karacs István

7.14

Domokos György

5.10

Karacs Pál

12.24

Domokos István

10.20

Karmasin Bálint

12.24

Domokos János

9.18

Katona András

25.50

Domokos Pál

4.08

Kemecsey Mihály

10.20

Erdélyi András

4.08

Kemény István

8.16

Erdélyi Ferenc

4.08

Kemény János

2.04

Földessy András

8.16

Kemény Miklósné

4.08

Földessy András

8.16

Kiss János

6.12

135. 

Kőrössy György

10.20

Szabó Mihály

8.16

Körössy Mihály

10.20

Szabó Mihály

18.36

Körtvélyessy János

9.18

Széles Tamás

17.34

Lázár Mihály

10.20

Szücs János

10.20

Makay Mihály

8.16

Tarnai István

6.12

Médi István

9.18

Tarnai János

7.14

Mocsáry György

15.30

Tarnai Mihály

7.14

Molnár György

4.08

Tiszay Sámuel

4.08

Nagy András

8.16

Tokaji György

8.16

Nagy Bálint

8.16

Tóth Györgyné

5.10

Nagy Gergely

19.38

Tóth Mihály

5.10

Nagy L. Gergely

10.20

Tóth V. Mihály

15.30

Nagy Mihály

6.12

Török János

10.30

Nagyiday Gergely

16.32

Thury Gergely

9.18

Nyirő György

11.22

Thury Miklós

5.10

Parti Miklós

8.16

Vajda Pál

12.24

Pércsy János

7.14

Váncsodi András

3.06

Rab György

7.14

Ványi János

9.18

Sallay István

10.20

Varga Miklós

10.20

Sápy János

10.20

Veress István

12.24

Somogyi Ferenc

12.24

Veress János

12.24

Somogyi Tamás

13.36

Vida János

8.16

Szabó Ferenc

6.12

Vincze Gergely

14.28

Szabó Pércsi János

9.18

Földesi nemesekre 1731. és 1732. években kivetett súlyos adók.

 

1731. év.

1732. év.

Bíró András

8.42

Biró András

13.00

Biró András

6.09

Biró András

9.12

Biró István

7.30

Biró István

11.15

Biró István

8.19

Biró Mihály

11.30

Biró Mihály

7.39

Boldogh Ferenc

13.12

Boldogh Ferenc

8.43

Boldogh Ferenc

6.00

Boldogh Ferenc

3.36

Csontos Ferenc

11.48

Csontos Ferenc

7. 57

Domokos András

18.36

Domokos András

12.27

Domokos Ferenc

38.42

Domokos Ferenc

25.48

Domokos György

21.09

Domokos György

13.06

Domokos István

34.18

Domokos István

22.57

Domokos János

63.12

Domokos János

40.09

Illyés Márton

10.33

Illyés Márton

7.20

Karacs István

12.18

Karacs István

7.15

Karacs Pál

85.54

Karacs Pál

57.38

Kiss Bálint

12.48

Kiss Bálint

8.33

Kőrössy György

27.36

Kőrössy György