Karacs Zsigmond – Körtvélyesi István veszprémi várkapitány 2007

Családfarészlet

lyhez kötése

A Körtvélyesi családi táblázatról

Az ismeretek állása ma

Ez a családi táblázat Karacs Zsigmond több ilyen irányú kutatásai közül az egyik. Az első két helyén a nyugati Körtvélyesiek – János és fia István várkapitány – vannak. Harmadik helyen a Földesen 1678-ban feltűnt Márton, akinek a fia János hivatkozott István várkapitányra mint egyenesági felmenő ősre. Mindketten megbecsült tagjai voltak a közösségnek, Márton 1693-ban és 1700-ban, János pedig 1728-ban volt főbíró a faluban.

A földesi Márton és a nyugati István várkapitány között elég nagy a nemzedéki távolság, ami meglehetősen rejtélyessé teszi a köztük levő kapcsolatot. Karacs Zsigmond az István várkapitány életét bemutató írásában mint unokát említi meg a Földesre került Mártont. Ugyancsak Karacs Zsigmond írja, hogy felmenője „Nemes Karats Pálné Tasnádi Ersébet inqvisitiója”, magyarul kivizsgálása, ügyében Márton a 3. vallomást tevő tanú. „3tius Martinus Körtvelyesi Nobilis Annor circit 70”, ami magyarul azt jelenti, hogy „a harmadik Nemes Körtvélyesi Márton 70 év körüli ...”. Az ügy kivizsgálása 1724-ben volt, ha Márton ekkor 70 év körüli, akkor 1654-körül születhetett, István pedig 1639-ben halt meg.

Koltai András piarista levéltáros, „A Lászlóffy-kódex újkori tulajdonosairól” című írásában, (Magyar Könyvszemle – 124. évf. 2008. 2. sz. 100–102., 104. o.), az István várkapitány halála utáni időben történtek is szóba kerülnek. Azt írja, hogy Körtvélyessy István győri főkapitány-helyettesnek – mivel István várkapitány halálakor ezt a rangot viselte – két felesége volt. Az első Szeczer Júlia, akitől Magdolna nevű lánya, a második Koser (Koscher, Keschner) Mária Magdolna, akitől két lány, Krisztina és Mária, született. Lászlóffy Pál kódex-tulajdonos lett Koser Mária Magdolna férje István várkapitány halála után, aki részt vett a megmaradt vagyon szétosztásában.

Koltai András szerint a császártól szerzett birtokadományok István várkapitány halála után visszaszálltak a koronára, a többi meg az élő lányok között lett széjjelosztva, mivel Krisztina meghalt. Somogyban egy 4 faluból álló birtokot, amelynek nagyobbik része István várkapitánytól került vissza, Batthyány János kiskomáromi kapitány és maga Lászlóffy Pál közösen kaptak meg III. Ferdinántól. Szántóházi Zsigmond kiskomáromi alkapitány pedig István várkapitány Somogy és Baranya megyei birtokait kapta adományba. Ez a második birtokegyüttes lehet az a 14 faluból álló birtokadomány, amelyet István várkapitány 1629. május 23-án kapott. A földesi Márton fia János ezzel az adománylevéllel szerezte meg a nemességet maga és örökösei számára. Fiú örökösről viszont Koltai András nem szól írásában.

Két helyen említi meg István várkapitányt és feleségét Koser Mária Magdolnát. A Koser névről szólva, Károlyi Lőrinc 1747-es könyvében, amelyben a győri székesegyházban állított sírköveket veszi sorra, Koserin Mária Magdolna szerepel István síremlékén. Mikó Árpád–Pálffy Géza 1999-ben vizsgálják meg és mutatnak be képet a sírkőről és azt állapítják meg, hogy Kosierin Mária Magdolna van írva a szabad szemmel nehezen olvasható sírkőre.

Első részlet.

Második részlet.

Mindenesetre a földesi Márton fia János, az akkori nemesség-bizonyítási eljárásokon 1738-ban, aránylag időben, átment. János először beszerezte – be tudta szerezni – a 14 faluról szóló adománylevelet, bemutatta a Helytartótanácsnak amelyik azt elfogadta, ezután pedig előterjesztette a vármegye közgyűlésein az erre kijelölt bizottságoknak, majd ott megszerezte az egyenesági leszármazás bizonyítására idős, megbízható tanúk hiteles tanúvallomásait, végül a negyedik eljárás után 1738-ban, a közgyűlés elfogadta nemes embernek. A tanúvallomásos eljárás a mai fülnek szokatlan, az akkori élet velejárója, amiben benne kellett volna élni. A tét, hogy az addigi közösséggel együtt megkapott nemesség egyénileg is bizonyítást nyerjen, ami a társadalmilag elismertebb rangszint mellett adómentességgel is járt, ami előbb teljes volt, később már nem annyira, egészen 1848-ig.

Az István várkapitány adománylevelére való hivatkozást nem lehet elválasztani a földesi Körtvélyesi család sorsának további alakulásától. János 1738-as Bizonyságlevelére hivatkozva kapnak fiai – Zsigmond és Ferenc – újabb, ellentmondás nélküli megerősítést 1743-ban Balkányban, a Szabolcs vármegyei közgyűlésen. Zsigmondot és Ferencet az 1754/55. évi országos nemesi összeíráskor a Szabolcs vármegyei nemesség sorában találjuk. Ferenc 1755-ben egy megújított nádori adományt nyer el, ami azt jelenti hogy egy régi már volt, a Szabolcs vármegyei Szentmiklóson a „Kőrmőnd Várban”, egy vármegyei küldöttségi vizsgálat nyomán. 1767-ben Zsigmond és Ferenc valamint örököseik – Zsigmondnak Márton, Bálint, Ferenc és János nevű fia, Ferencnek meg János nevű fia – újabb megerősítő Bizonyságlevelet nyernek el a vármegyei közgyűlésen „Nagy Kálló Várossában”.

1767. szeptember 16-án Zsigmond megjelenik a „Nagy Váradi Káptalanbéli Sz.(szent) Szék” előtt, bemutatja az 1743-as és az 1767-es, vármegyei pecséttel ellátott, nemesi leveleit. Kéri a szentszéket, hogy ő maga Zsimond és gyermekei, Márton, Bálint, Ferenc és János aki harmadik üknagyapám, ezekkel a Bizonyságlevelekkel legyenek beírva a káptalan jegyzőkönyvébe és adjon ki róluk a káptalan másolatot számukra a „Káptalanbéli Szokott hiteles Petsét”-tel ellátva. 1818. november 9-én adja ki „A^' Nagy Váradi Deák Káptalan” az előbb említett 1767-es összesített Testimonalisok vagyis Bizonyságlevelek, latinról magyarra átírt fordítását, ami máig fennmaradt a családi iratok közt. Ezt az átiratot „Bihar Vármegye kőzőnséges Tábla Birája Miskóltzi Mihály Egyszersmind Fő Szólga Birája mgs” aláírásával hitelesítette „Várad Olasziba”.

Ferenc a család egyik tagja elkerül Földesről, 1807-ben Püspökiben él, 1818-ban pedig Nagyváradon. Ezzel kikerül Szabolcs vármegyéből Biharba, ahol 1818-ban a „kéttséges nemesek” közé sorolják és a kincstár perbe fogja. 1819. február 8-án a Körtvélyesi nemzetség – közöttük második helyen a nagyváradi Ferenc – újabb megerősítő Bizonyságlevelet kér és kap Szabolcs vármegyétől. Ebbe már önmaguk mellett a fiú utódaik nevét is beleíratják. Ezzel a Bizonyságlevéllel tudja bejuttatni a váradi Ferenc magát és Lajos fiát a bihari nemesek közé 1820. április 5-én. Lajos 1846-ban már az erdélyi Szászvárosban él. 1847-ben az utolsó nemesi összeíráskor a földesi Körtvélyesi család 10 felnőtt férfi tagját írják össze.

A mai korból visszanézve a táblázat számomra akkor is értékes ha, tegyük fel, Mártonnal kezdődik. A színek a három ágat jelzik, de ezen belül a nemzedéki eltolódást is. A zöld jár legelöl, a kék utána, a sárga a harmadik. A lila szín a már megjelenő házszámokat és ha máshonnan került be a családtag, akkor a helység nevét mutatja, a piros pedig a házasság idejét. Csak az első fele lett közretéve.

A földesi Körtvélyesi család nemcsak ezen az oldalon található meg. A világhálón dr. Körtvélyessy Gyula gyűjtötte össze a fellelhető összes Körtvélyessy/sy/si nevű családokat köztük a földesit is. Tud Karacs Zsigmondról mint a földesi Körtvélyesi családfa összeállítójáról, ismeri Körtvélyesi István veszprémi várkapitány című írását a Honismeretből. Körtvélyessy Gyula a földesi Körtvélyesi családfát kibővítette a Nagyváradra elkerült Ferenc vonalával, valamint idecsatolta a Hajdúszováton jegyzőként élő Bálintot és leszármazottait. Sajnos Bálintot örökre feltételes módba kell helyezni, mert házasságakor Dombi János szováti lelkipásztor, aki leendő feleségének az apja volt, Szovátot írt születési helyének az Esketési Jegyzőkönyvben. Pedig Szováton nincs születési adata Bálintnak, és ha az 1869-es halálának évéből kivonjuk az 53 évet amit élt, akkor 1816 jön ki, amikor Földesen született egy Bálint akiről szülőhelyén nincs további adat. A földesi Körtvélyesi családfa a genopro.com-on ahol Körtvélyessy Gyula az összes Körtvélyesi családot tárolja és itt.