Halomsorjan.hu

 

Körtvélyesiek a levéltárakban

XVI–XIX. század

 

István sírköve a győri Székesegyházban 1645

 

A sírkő a győri Nagyboldogasszony

Székesegyházban 1999-ben

 

A sírkő felirata Károlyi Lőrinc könyvében

 

Károlyi Lőrinc könyvének  címoldala

 

Wien

Kaiserliche Koenigliche Hofbibliothek

Österreich Nationalbibliothek 43. A. 4.

Laurentii Karolyi:

Speculum Jaurinensis Ecclesiae –

Győri Egyházi Tükör

 

Quarto.

A negyedik.

Lapis Stephani Kortvéljessy cum bac incisione:

Körtvélyessy István sírköve ezzel a rávéséssel:

Dominus Stephanus Keortvéljessy Sacrae Caes. Regiaeque Majestatis Praesidii Jaurinen. & Confiniorum eidem annexorum Vice-Generalis, ac in diversis expeditionibus bellicis haud inutilis, Principi suo, & Patriae fidelis obiit in dicto Praesidio Jaurinensi die mensis Augusti, Anno Domini MDCXXXIX.

Körtvélyessy István Úr a Szent Császári és Királyi Felség Győri Végvárának és a hozzátartozó Végvidéknek Főkapitány-helyettese, aki rátermett volt különböző ütközetekben, hű volt uralkodójához és szülőföldjéhez, elmondás szerint a Győri várban halt meg az Úr  1639. évének augusztus hónapjában.

Cujus generosa Domina Maria Magdalena nata Koserin, alias consors sua, haec veri, illiusque sinceri conjugalis amoris monumenta posuit, posteris ad memoriam. Anno Domini MDCXLIV.

Akinek Koserin leány Mária Magdolna nemes Úrnő volt egyébként a házastársa, az Ő igaz, őszinte hitvesi szerelmének emlékét helyezte el az utódoknak emlékezetül. Az Úr 1645. évében.

Insigne.

A címer.

Superius & inferius transversum Leo gladium tenens ambobus prioribus pedibus.

Az oldalirányban néző Oroszlán, felül és alul is, mindkét mellső lábával a kardot markolja.

István sírkövéről és a feliratról először Károlyi Lőrinc 1747-ben megjelent könyvéből szerezhetünk tudomást. Károlyi Lőrinc nagyprépost 1743–46 között volt a győri székesegyház plébánosa. Latinul írt könyvének az elején 11 síremléket, sorszámokkal ellátva, sorol fel a székesegyházból, le is írja róluk amit tud, és ezekből Istváné volt a negyedik.

 

1939-ben jelent meg Bedy Vince dr.: „Győr katolikus vallási életének multja” című könyv. Ennek a függelékében Szabady Béla dr. ír a székesegyház akkori restaurációs munkálatairól. Leírja, hogy a templomban található régi sírköveket, a felújítás során, ideiglenesen a gyóntatóhelyiségben helyezték el. Ezek közül többet felsorol, de öt sírkövet, amelyek a „déli hajóban húzódtak a Szent István-oltár rácsától a püspökök megmaradt közös síremlékéig” ugyanabban a sorrendben ahogy Károlyi Lőrinc a könyvében az első öt sírkövet leírta:

1. Heresinczy Péter püspök (+1590) csonka,

2. Máthéssy István nagyprépost (+1591),

3. Napraghi Demeter püspök (+1619),

4. Körtvélyessy István győri kapitány (+1639)

5. Draskovich György bíboros püspök  (+1587) csonka

Megjegyzi, „hogy e kövek nem takartak sírokat és a rajtukjárkálástól sokat szenvedtek.”

 

1999-ben Mikó Árpád–Pálffy Géza közölt adatokat és mutatott be képeket a győri székesegyház késő reneszánsz és barokk sírköveiről.

Ezt írják: Körtvélyessy István (+1639) győri magyar vicegenerális  feliratos-címeres sírköve a székesegyház volt Biblia-termében, a jobboldali ablak mellett, a nyugati falhoz illesztve található. (A sorban a negyedik.) 1954-ben szedték fel a székesegyház padozatából, és helyezték el oda. Bal alsó sarka törött, két tenyérnyi ék alakú darab hiányzik a címerpajzstól balra. Anyaga vörösmárvány, magassága 190 cm, szélessége 101 cm, vastagsága 7 cm. A sírkő felülete erősen lekoptatott, a felirat nem mindenütt olvasható tisztán, ami azt jelenti, hogy ez a sírkő is hosszú ideig volt a padlózatban.

A sírkő leírása: „Széles lemez keretezi a sírkő mezejét, és középen szinte ugyanilyen széles lemez osztja két részre. A fölső négyszögben porcdísz keretezte feliratos tábla, az alsóban, hármas karéjú ív alatt a címer: a kivájt oldalú pajzsban ágaskodó, jobbra forduló, kétfarkú oroszlán; bal mellső mancsában kivont kard markolatát fogja, jobb mellső mancsában pedig ugyanennek a kardnak a pengéjét markolja át. A címerpajzs fölött rostélysisak, rajta ötágú koronából emelkedő, kétfarkú oroszlán: megismétlődik a címerkép. A sisaktakaró ornamentális lombdísz. A sírkő négy sarkában, részben a széles kerethez illeszkedve, egy-egy lapos lemezből alakított gyűrű, közepén csaplyukkal. Ezekbe eredetileg az (elveszett) fémrészek illeszkedtek.

  

Károlyi Lőrincnél a szöveg elején kimaradt az István név előtt a generosus szó, de a sírkövön rajta van: generosus dominus István, illetőleg generosa domina Mária (nemes úr-úrnő).

 

 

 

A sírkő a győri Nagyboldogasszony

Székesegyházban 1999-ben

 

 

 

 

 

 

A sírkő felirata Károlyi Lőrinc könyvében

 

 

 

 

Károlyi Lőrinc könyvének  címoldala