Halomsorjan.hu

 

Pércsi Lajos élete és halála

 

Karacs Zsigmond

Adalékok a Pércsi család történetéből

 

Ritka az család amelynek a története több mint 700 év távlatába vezethető vissza. Az pedig még ritkább, amelyik ebből az időből apáról-fiúra bizonyítható leszármazást tud felmutatni. Ebből a szempontból ilyen szerencsés családnak mondhatjuk ma is a Földesen élő Pércsieket. Tudom a rokonságot nemcsak a régi Földesről elköltözöttekkel nem tartják, de még az itt élők többsége is csak névrokonának tartja a másikat. A tények azonban valós dolgok, ellentmondanak a különféle érzelmeknek, szeretem, nem szeretem, gazdag, vagy szegény. Hétszáz év amúgy is hosszú idő és a családtagok jó- és balszerencséje ez idő alatt számtalanszor változhatott.

Ennek a hétszáz évnek a fele biztosan Földeshez köthető, de adatokat találunk arra, hogy ötszáz éve is éltek Pércsiek Földesen. A család története olyan messze nyúlik vissza, mikor még a családnevek sem voltak kialakulva. Később is változásokon mentek keresztül, még a XVIII. században is találkozunk ilyen jelenséggel. Így történt, hogy a Pércsiek neve a XV. századra már állandónak látszik, egyes családtagoknál még így is tettenérhető a név-változás.

Az oklevéltan művelői azonban kétségen kívül mutatták a család folyamatos leszármazását. A Pércsi család történetének kutatásaival a múlt század felétől máig többen foglalkoztak és mégis mindig kerülnek elő újabb ismeretlen adatok. Azt hiszem ma sem volna érdektelen körülnézni a faluban és nem csak a Pércsi nevűeknél, hiszen a különféle anyagi és leányági rokoni ágakon sok családhoz kerülhettek iratok.

 

Módy György szerint a Pércsi család eredetét tekintve két lehetőség jöhet számításba, mégpedig vagy az ősi ohat nemzetség, vagy felemelkedő várjobbágyi családnak kell tartani, akik Pércsen laktak. Az eddigi ismereteink szerinti utolsó Ohati 1270-ben fiú utód nélkül halt ki. A pércsi horti és kötelesi birtok részeit Pércsi Szemere fia Chepanus 1270-ben már megkapta, s birtokában 1282-ben megerősítette a király. Makay Dezső lassan százéves tanulmányában azonban hivatkozik egy II. András által 1225-ben kelt adományozói levélre is, amit Pércsi János 1845-ben több más családi oklevéllel együtt Szabolcs vármegye előtt bemutatott. Ez pedig már minden bizonnyal az eddigi névszerint legrégibb ős, Szemere elődjének az adományozó levele volt. (Hol-léte ismeretlen) Mivel Makay Dezső dolgozta fel a Pércsi család történetét, a továbbiakban elsősorban az ő tanulmánya alapján követem, annál is inkább, mert a későbbi kutatók is felhasználták adatait.

 

A mikepércsi Pércsi család Bihar és Szabolcs megye legrégibb nemes családjainak egyike. Régi iratai közül sok elégett, vagy elhányódott, ezért a család történetét teljesen nem ismerhetjük. E régi Pércsi családot egy néhai kiváló genetikus, a volt debreceni professzor Nagy Gábor gyűjteményes munkájában a kihaltak közt említi, azonban ez határozottan téves állítás, minthogy a család jelenleg is több tagjában él, és láncolatban az Árpád-kortól kezdve kimutatható a leszármazása. Nagy István ismert munkájában a családot mint élőt ismerteti, röviden régi eredetének érintése nélkül. Az általa közölt XIX. századi nemzedékrendi töredék azonban tényleg a régi Pércsiek ivadékait tünteti fel.

Az ismert oklevelek sorát V. István Chepanus részére Pércs adományozásával nyitja meg. 1272-ben azt az oklevelet írja át IV. László és erősíti meg Chepánt az adományozásban IV. (vagy Kun) László. Míg 1282. augusztus 10-én Szalánc vára vívásakor szeme láttára súlyos kőütést szenvedett Pércsi Diénes (Chepán fia), számára is adománylevelet állít ki. Chepán testvérének Mártonnak az utódai később Ohati, míg Chepán lányainak utódai részben Ohati, részben Egyeki néven szerepeltek, de ezek a családok még a török uralom alatt eltűntek. Chepánnak egy Mike nevű fia is volt. Egyik lánya Márton felesége lett, ennek fia 1317-ben Pércs és Köteles helységekből az őt illető leánya negyedre jelenti be  igényét amiről egy 1327. évi váradi káptalani átiratból tudunk (levél a családnál).

Mike gyermekei közül négy fiú ismert, Mihály, Ferenc, Zangó és Diénes. Mike még 1320-ban átengedi Pércs község és egyház-megye (a község keleti részét) tartozandóságával együtt Pércsnek  a családnevet is adó Bihar megyei, 1876 után Hajdú, ma pedig Hajdú-Bihar megyei törzsfészeknek, bár törvényes alapból való csonkítása nem volt ínyére Mikének, folyton arra törekedett, hogy azt a rokonoktól visszaszerezze. Ezt azonban már csak a fiai tudták keresztülvinni 1335-ben, amikor Ferenc, Zangó és Diénes a Szabolcs megyei Ohat községi részbirtokukért az ezen birtokkal járó, – Boldogságos szűz monostora – úgy „Szent György mártír” szentegyháza feletti megyei jogukkal együtt visszacserélik a rokonoktól a pércsi és kötelesi részbirtokokat.

A váradi káptalan előtt 1335-ben kelt csereszerződésben (Szabolcs vármegye által 1793-ban átírva) erősen köteleztetnek a felek betartani, a csere tárgyát kölcsönösen nem háborgatni, az ezt megszegő fél alávetvén a bíró által alkalmazásba veendő párviadal ítéletének. Mike alapján Ferenc, Zangó és Diénes leszármazottai felől nincs más adat mint Zangónak Péter és Mike fiai voltak. Mikéről azt tudjuk, hogy Várdai Domokossal perben állva kitűzött határnapra nem jelent meg, az ez ügyben megejtett nyomozás után jelentik a királynak 1380-ban, hogy Pércsi Mike kifogása nem való, mert nem volt oda Horváth János bánnal a király hadjáratában. Ugyancsak Mike 1381-ben a király rendeletéből elfoglalja és nagy pusztítást visz végbe Várdai Domokos birtokán. 1382-ben perben áll hatalmaskodása miatt egy Balázs nevű telepítvényessel, de a bíróság előtt többszöri bírság ellenére sem jelent meg.

 

Ellenben Mike negyedik fiának, Mihálynak ágát okleveles alapon egész a jelenkorig kimutathatjuk, s így a család Mihály utódaiban él jelenleg is.

Az alább említendő oklevelek mutatják, hogy ez idő tájt a család kezén tetemes birtokok, egész községek, birtokrészek voltak. Az ezekre vonatkozó régi adományleveleket nem ismerjük, de bizonyos, hogy ősi birtokok voltak. A későbbi királyok adomány címén erősítik meg ezekben a családot.

Zsigmond király 1400-ban elrendelt és a váradi káptalan által átírt határjárást rendelő parancsából olvassuk, hogy Mike negyedik fiától Mihálytól származott Miklós ugyancsak Mike leszármazott Pércs nevű fia által nemzett.

Mátyásnak a birtoka a Bihar vármegyei Bánk földje meghatároltatik.

A Pércsi Mikének Mátyáson kívül még két fia volt, László és Benedek, akik személyesen panaszkodnak Zsigmond király előtt, hogy ezen Bánk nevű birtokukban Zangó fia, (ugyancsak Pércsi) Péter részéről háborgattatnak

Zsigmond király 1416-ban  utasítja a leleszi konventet az ügy megvizsgálására és jelentéstételre. A konvent küldöttje a király emberével Pércsi Zangó fiához Péterhez, ki Papus helységben lakott, kimenve az ügyet rendbehozza és Bánk helységének önhatalmú megzavarásától sikerrel eltiltják.

A család női hozomány, illetve leánynegyed jogán birtokossá vált a Bihar megyei Szepes, Pach, Ebes falvakban is, az előkekő Szepessy család útján, de nem a legjobb viszony lehetett a két család között, mert a súrlódások egymást érték.

Ebben az időben kapott a Pércsi család címeres-nemesi levelet. A Mohács előtti címeres levelek a ritkábbak közé tartoznak, a legtöbb nemescsalád az 1600-as években kapott címereslevelet, ekkor jött divatba hazánkban, s ez időtől kötődik a nemesség tudata a származáshoz.

Sok régi nemesi családnak később csak szokás-jogon alapuló címere volt. A királyi vagy fejedelmi megerősítés e címerhasználatot tette hivatalossá. A régi családok birtokadományozás által voltak nemesek, a nem nemes rendűeknek nem lehetett birtoka. Földesen általában Kúrialisták éltek, ezek a saját nemesi kúriákban laktak és a hozzátartozó birtokon gazdálkodtak. A szabadságharc idején 1–2 holdtól 200-ig terjedt a földesiek vagyoni megoszlása.

Térjünk vissza a Pércsi család történetéhez.

Az armálist Zsigmond király adományozta 1421. március 28-án Pércsi Mihály fia Benedek és testvére László, valamint osztályos atyafia Zango fia Péter részére. Az oklevél nagyon jól van konzerválva, függő-pecsétje azonban elveszett. Az adományozott címer a következő:

Balra dőlt paizs kék mezejében széles pallost markoló páncélinges kar. A kard markolata vértől csepeg, mely a kézfőt és az alkar páncélját is bevérzi. A sisak-dísz a paizs alak takarója, mint a Zsigmondkori címerek takaróinak legtöbbje ornamentális mederbe tartott lombdíszítés, hármas kék-vörös és szürkészöld színű. A címert egyszerű zöld vonal keret veszi körül, a keret és címerkép közti tér üres. Ezzel a címerrel mely viselési fegyvertani szempontból is érdekes, újabb adalékot nyújt a korabeli fegyverzethez és amelynek háromszínű takarója technikai szempontból is érdekes.

Mint az oklevél szövegéből kitűnik a Pércsi család már régebben élt. Benedeknek és Lászlónak, akinek Szepessy Dorottya volt a felesége, gyerekei nem maradtak, bátyjának Mátyásnak, aki már valószínű nem élt a címeradományozás idején, két unokája volt: Miklós és Balázs a királyi kamara jegyzője és Miklós, akinek fiától Györgytől származott le a család.

 

Pércsi László és Benedek, Pércsi péterrel együtt panaszt emeltek Zsigmond király előtt, hogy Szepessy Imre fiai az ő váráni községükben a halfogóból a halakat elhordták. Több jobbágyukat Ebes faluból és Pércsről elhajtják, lovaikat elidegenítik, a hatalmaskodás kivizsgálására 1423-ban a király vizsgálatot rendelt el. Ugyanők meg Pércsi Miklós megint panaszkodnak 1426-ban Zsigmond király előtt, bizonyos Miklós nevű úr ellen is, hogy rátörve váráni birtokukra és ott belső embereiket, különösen egyet kegyetlen szavak és ütések közt megsebesítették, lovát, fegyverét elvették, egy jobbágyot is elfogva, az erdőbe hordozva kifosztották, de erdőt is elfoglalva tetemes kárt okoztak.

Báthory István országbíró határozatára 1440-ben a Szepessy család és Pércsi Miklós Köteles és Ebes faluba lévő birtokaik meghatároltatása és illetőségük megállapítása miatt, mindkét fél kijelölt békebíráinak közvetítése mellett határkiigazítás történt. Ugyancsak Hédervári Lőricz nádor előtt emel panaszt Pércsi Miklós a Szepessy-ek ellen, akik nyolc hodnyi gabonáját egyik jobbágyától elsajátították, Band (Bánk) helységéből egy részt saját Poch nevű birtokukhoz hozzáfoglaltak.

A két család egymással megférni nem tudott, és a kor szokásához híven birtok és jobbágy foglalás által igyekeztek a Szepessyek a Pércsieket gyengíteni károsítani.

 

Az előbb említett Pércsi Miklós 1440-ben ősei birtokára új adományt kért, ebből látjuk, hogy a család tekintélyes birtokok felett rendelkezett. Ugyanis Ulászló király ama hű szolgálatjáért, hű és engedelmességet tanúsító érdemeiért, amelyet a király irányába királlyá választása, majd megkoronáztatása idejétől fogva azóta is nevének tisztességet és becsületet szerezve viseltetett: a Bihar megyei Pércs, Kisfalu és Köteles helységekben, úgy a Keszi és Vásári nevű birtokrészekben, nemkülönben Pércs helységtartozandóságait képező Kornisteleke, Csigás, Babden és Mikes majorokban végül a Szabolcs-megyei Hort helységben, melyeket Miklós ősei régtől fogva bírtak és maga jelenleg is bír, megerősíti és maradékainak adományozza. Megbízza a váradi káptalant, hogy e birtokukba Pércsi Miklóst szabályszerűen iktassa be, ami meg is történt ellentmondás nélkül.

 

Úgy tetszik, hogy Miklós a királyi kegy reá vetett nyarától igen felmelegedett, mert a sok bosszantást, amit a Szepesiek okoztak, a király palástjába burkolózva akarta rajtuk megtorolni, mert egy év múltán ismét kérte a királyt, hogy új adomány címén erősítse meg őt Kornyihalma és Csigás a Szepesiek ősi fészke Szepessel határos birtokában. Emiatt panaszkodnak 1441-ben a Szepesiek Héderváry Lőricz nádornak, hogy Pércsi Miklós az ősi birtokukra titkon az ő tudtuk nélkül a királytól magának új adományt kért és hatalmával elfoglalta. Miklósnak két fia volt, Balázs és Miklós. Módy György szerint ez a Balázs Földesen lakott. Földesi Bakó Balázs néven, testvérével Földesi Jánossal, Pércsi Balázs néven egyeki birtok-részét adja zálogba 1459-ben 16 aranyforintért Bajomi Istvánnak. 1462-ben a vitatott egyeki és szomszédos részek ügyében Balázs és Mihály fia János, személyesen egyezkedtek Bajomi István ügyvédjével, Haraghi Lászlóval, fogadás után aztán elismeri Bajomi István a Pércsiek egyeki birtokjogát az egyeki részekben, de már 1471-ben Földesi Bakó Balázs 100 aranyforintért adja el örökáron azt a birtokot Bajomi Istvánnak. Balázst a XV. század utolsó előtti tizedében Mátyás király szolgálatában találjuk mint kamarai jegyzőt, akinek hű szolgálatait és érdemeiért, s általa testvérének Miklósnak Mátyás király 1485-ben kelt oklevelében Zaránd megyei Pyboly Chytagas és Sokló nevű birtokrészeket adományozza. Balázs 1500-ban kötelesi birtokjavai egy részét elcseréli, melyre II. Ulászló királytól jóváhagyást nyert. Utódairól nem tudunk. Testvére Miklós azonban ágazatát a mai napig kiterjeszti. Györgynek Csernő Annától született György fia 1588-ban a szabolcs megyei Horthi illetőségét 140 Ft-ért eladta Báthori István országbírónak. Az idősebb György, Miklós fiától származó szintén György nevű unokája 1600-ban Bihar vármegyében Mikepércsen lakik, egyezkedik Szoboszló városával a Kötelesi birtok ügyében. (Gönczy József adata). Ennek a Györgynek a fiai a Földesen lakó György deák és Ferenc deák, Kötelesi rész porcióikat, amelyet még elődeik nemes Szoboszló városának elzálogosították, 1682-ben 18 évre 200 magyar forintban ismét zálogba lekötik, majd 18 év elteltével ugyanők 1700-ban újabb húsz évre meghosszabbítják a zálogidőt. (Földes kuriális nemes községre szóló I. Lipót király által 1692-ben okt. 1-én kelt adománylevél VI. Károly római császár és magyar király 1718. évi átiratában a család birtokában van)

 

Ferencnek a fia Mátyás a Pércsi családnak az iratait, „egy nehéz emberméretű ládában” Debrecenben Kárcsi János házánál helyezte el. Ezen levelek ládástól 1717-ben a ház kigyulladásakor mind a lángok martalékai lettek. A másik elzálogosítónak Györgynek a fia János 1725-ben auctiót vett fel Kötelesre Szoboszló városától, ismét 10 évre kötve le a birtokot. 1733-ban János és Mátyás ismét megállapodtak a zálogról, melyről Szoboszló újabb 18 évi hosszabbítást ad, azonban fiaik György és Ferenc a váradi káptalan előtt 1734-ben ellentmondanak, az ellentmondó György és testvére Mátyás, hogy magukat Kötelesre nézve jobban megerősítsék, új adománylevelet kérnek, és gróf Batthyány Lajos nádor 1754-ben ezt nádori új adománylevéllel megadta.

 

Nagyon sok kérdés merül fel a továbbiakban a Pércsi család történetét illetően. Mi lett a Pércsiek birtokaival?

 

Debrecen és Szoboszló tette rá a kezét, a Zaránd megyeiek a Neoaqvistica Comissio néven idegenítették el. Az ősi fészek Mikepércs előbb hajdú-telep, majd a váradi káptalané lett. Maradt Földes és Mezőszentmiklós, ezeken a sok földesi nemes családdal kellett együtt birtokolni és hát a Pércsiek igen sok családot alkottak Földesen. Az 1847-es utolsó nemesi összeírás 31 felnőtt férfit és ugyanannyi családot jelentett.  Ennek a nagy létszámú családnak nyomon követését pillanatnyilag nem tudtam megtenni, leszármazási táblát készítettem, melyhez a mai utódok könnyen kapcsolhatók, kis utánjárással. Viszont a családtörténet további feldolgozásához szükségem lett volna a családoknál lévő iratokra, amik még megmaradtak. Egy-két érdekességről azonban úgy gondolom számot kell adjak. A múlt században Pércsi Dániel Szabolcs megyétől kapott nemesi bizonyságlevelet 1845-ben. Ebben felsorolják azokat az okleveleket, amelyeket ezen több nemes megyébe szétosztogatott nemes Pércsi család tagjainak adtak. Nevekben és képekben is teljes hatalmú biztosuk nemzetes Pércsi János a megye előtt produkált, úgymint Anrás fiának 1225-i, Zsigmond császárnak 1421-i, Ulászló 1440, Mátyás király 1467, Leopold 1692, Károly 1718, Mária Terézia 1752. évekről szóló kegyelmes adomány-levelei. A fent említetteken kívül 1864-ben Pércsi János Szoboszló város leveleire, több eredeti oklevelet ad át, többek között két váradi káptalani kiadványt 1317 és 1320-ból, és Mátyás király 1485. évi adománylevelét.

A család ma Bihar, Hajdú és Szabolcs megyében él, azonban más megyékben is elszórva vannak egyes családtagok. A legújabb nemzedékből Pércsi Antal Hajdú megyei, hadházi lakos, az 1848/49. évi szabadságharcban honvéd százados volt, fiai közül Árpád Sopronban lakik.

 

Végül egy irodalmi érdekességet említek: Pércsi János táblabíró földesi lakos, leánya Viktória, aki Héczei Szabó Antalné volt, férjével bérelte 1842-ben a hortobágyi nagy fogadót. Amikor Petőfi ott járt, hozzá írta a „Hortobágyi korcsmárosné angyalom” c. verset.

 

Budapest, 1997. évben

Karacs Zsigmond