Halomsorjan.hu

Karacs Zsigmond történész, a KÍKE elnöke

Karacs Zsigmond a BHP alelnöke

A 80 esztendős Karacs Zsigmond köszöntése

Karacs Zsigmond önéletrajz

Elhunyt Karacs Zsigmond

 

Kőbányai Közéleti és Kulturális Portál

http://www.10kerkult.hu/tagok/48-karacs-zsigmond.html

 

Karacs Zsigmond történész, a KÍKE elnöke.

 

Karacs Zsigmond 1940. március 18-án született a Hajdú-Bihar megyei Földes községben. Elei már 1692-ben a településen éltek, apai ágon kunok, anyai ágon székelyek, társadalmi helyzetük szerint a nemességhez tartoztak. Gyerekkorában Nyíregyházára, majd Nagyváradra költöztek hivatásos lovastüzér katona édesapja szolgálati vezénylései miatt. 1944 szeptemberében visszatértek Földesre, 1951 októberében Budapestre kerültek, de 1969 szeptemberében ismét Földes következett. 1972 nyarán Hajdúböszörménybe távoztak, végül 1976 decemberétől újból Budapesten él Karacs Zsigmond.

Földesen, a Református Általános Iskolában kezdte meg tanulmányait, középiskolába 1954 őszén ment Budapesten: két évig a Rákóczi Gimnáziumba járt, majd félbehagyta. 1956 őszén lett lakatosipari tanuló a budapesti MTH 27. számú intézetében, 1958-ban már a Kelenföldi Goldberger Textilművekben dolgozik tanulóként. 1959-ben kap szakmunkás oklevelet, de folytatni kívánta középiskolai tanulmányait is: beiratkozott a József Attila Gimnáziumba, esti tagozatra. Ezzel párhuzamosan a Bánki Donát Gépipari Technikumba is beiratkozott. Mindkét intézményben érettségit tett. 1960-tól 1962-ig katona volt.

Diplomáját a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsész karán szerezte 1980-ban. Publikációi napilapokban, folyóiratokban, múzeumi, egyetemi, helytörténeti kiadványokban jelentek meg pedagógia-, egyház-, család-, agrár-, irodalomtörténet, bibliográfia, néprajz, nyelvészet és más témákban. 1963-ban megnősült, három fia (Zsigmond, Zoltán, Pál) van. 1976-tól él Kőbányán, a MÁV Északi Járműjavítóban végigjárta a ranglétrát, fizikai munkásként kezdte, majd középvezető lett, végül a személyzeti és oktatási osztályról ment nyugdíjba.

Közéleti tevékenysége során az '56-os Szövetség Országos Szervezete Elnökségi tagja, a szervezet alelnöke. Több más civil szervezetben is tag vagy vezető tisztségviselő: Országos és Budapesti Honismeretei Társaság, Kossuth Szövetség, Néprajzi Társaság, Karácsony Sándor Társaság, Irodalomtörténeti Társaság, Kőbányai Írók Költők Egyesülete (KÍKE). Gecse Albert korábbi helytörténeti gyűjteményi vezetővel létrehozták Európa első számú szabadtéri téglamúzeumát. Kopeczky Lajos TV-filmet forgatott Karacs Zsigmondról. Jelentősebb kitüntetései: HNF Honismereti Emlékérem (1986), HNF Kitüntető jelvény (1982), Földes Községért Emlékérem (1996), 56-os Szövetség Emlékérem (1998), Notitia Hungariae – Bél Mátyás-díj (2002). Földes díszpolgára (1996).

 

 

Budapesti Honismereti Társaság

https://www.bpht.hu/rolunk/tisztsegviselok/

 

Karacs Zsigmond – alelnök

 

Földesen, 1940-ben született. A 80-as években a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészettudományi karán középiskolai történelem tanári diplomát szerzett.

A budapesti Hűvösvölgyben 1951-től, Kőbányán 1976-tól van a lakhelye. Kőbányán kapcsolódott be a szervezett honismereti munkába, 1978-tól munkatársa a Honismeret című folyóiratnak. Rendszeresen előadásokat tartott, kiállításokat szervezett, széles körű publikációs tevékenységet folytatott, amely a határainkon is átnyúlt.

Napilapok, folyóiratok, kalendáriumok, egyetemi és egyéb kiadványok őrzik néprajzi, nyelvészeti, irodalom-, egyház-, család-, vasút-, agrártörténeti témájú anyagait, közel kétszáz publikációját. Fontosabb munkái: Földes történeti és mai család- és ragadványnevei (1980); Karácsony Sándor önállóan megjelent műveinek bibliográfiája (1986 és 1992); Földesi katonalevelek a második világháborúból (1993); Bakoss Lajos hagyománygyűjtése a Magyar Nyelvőrben 1873–1896 (1995); Kossuth szobor a hegyen (1999).

A Honismereti Szövetség Felügyelő Bizottságának tagja, a Budapesti Honismereti Társaság alelnöke, egy időben a Társaság megbízott elnöki tisztségét is ellátta. Emellett több civil szervezet tisztségviselője vagy tagja. Honismereti tevékenységéért megkapta a Kiváló Társadalmi Munkás (1978, 1981), a HNF Honismereti Emlékérme (1980), a HNF Kitüntető Jelvénye (1982), a Honismereti Szövetség Emlékérme (1998), a Honismereti Szövetség Bél Mátyás díja (2002) kitüntetéseket. 1996-tól Földes díszpolgára, a Földes Községért Emlékérem kitüntettje.

 

 

Országos Széchényi Könyvtár

Honismeret 2020. XLVIII. évf. 3. szám 109–110. old.

 

Halász Péter

„Százszor földobnál, én visszaszállnék...”

A 80 esztendős Karacs Zsigmond köszöntése

 

A kunok között, különösen a Nagykunságban gyakori Karacs családnév az ótörök eredetű, ‘fekete’ jelentésű kara szó kicsinyítő képzővel ellátott formája, vagyis a Kara (Fekete) nevű személy fiát, leszármazottját jelenti. A kitűnő nyelvészprofesszor, Hajdú Mihály szerint az Alföldön, különösen Biharban, Debrecen és Püspökladány környékén gyakori ez a család­név.1 Ebből a nagykunsági gyökerekkel rendelkező „szabolcsi kuriális nemesi” családból származik a 80. esztendejét betöltő Karacs Zsigmond, honismereti mozgalmunk egyik ki­váló személyisége. Az 1970-es évek közepén, Morvay Péter és Töltési Imre közvetítésével ismertem meg személyesen, s kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta követem figyelem­mel nem mindennapi életét, elsősorban honismereti munkásságát. De csak most, „hiteles” – mert általa írt – életrajzával megismerkedve látom, hogy mennyi közös nevező található a politikai környezet miatt a tört szóval jellemezhető sorsunkban.

A velem pár hónapos késéssel szinte egykorú Karacs Zsiga – már csak így jön neve a billentyűkön pötyögő ujjaim hegyére – 1940. március 18-án született a hajdúsági Földesen, földműveléssel foglalkozó, tehát úgymond hétszilvafás nemesi családban. Édesapja – hogy Ady szóhasználatánál maradjunk - amolyan „muszáj-Herkulesként” végigkato­náskodta a Felvidék visszatértét, majd a II. világháborút, megszenvedte a háromesztendős szovjet hadifogságot, ahonnan éppen édesapámmal egy időben szabadult. A Karacs család megkisebbített hazánk több részén élt, 1951-­től Budán, itt vészelte át 1956 lélekemelő, majd szívszorító eseményeit. Közben Földessel sem szakadt meg a kapcso­lata, gyakran meglátogatta ott maradt nagyszüleit, akikkel családja „ősei” felől tájékozódott. A középiskolában neki is tanára volt Antall József, de aztán a Rákóczi Gimnázi­umból kibuktatva, ipariskolát végezve a kelenföldi Gold­berger-gyárban lett lakatos, majd kijárta a gépipari tech­nikumot. Közben autodidaktaként tájékozódott a magyar irodalomban és a történelemben. Családját művezetőként tartotta el, amikor a földesi zsebkésüzemben dolgozott, de         Karacs   Zsigmond „szabadidős” tevékenységétől sokaknak kinyílt a bicska a zsebükben, mert a település helyneveit, ragadványneveit, s az odavalósi zsidó- és cigányha­gyományokat gyűjtötte, tanulmányokat közölt a Földesi Kulturális Híradóban, egyszóval nem a szokásos művezetői életformát élte, s nem mindenki nézte jó szemmel, hogy Karacs Zsigmondnak „több a könyve, mint a bútora”.

1973-tól a ,,megélhetés kényszere” három gyermekével Hajdúböszörménybe „űzte”, ahol feleségével együtt művezetők lettek a helyi vattagyárban. Itt – ifjúkorától őrzött elkötele­zettségét folytatva – múzeumbaráti kört szervezett, debreceni és nyíregyházi levéltárakban kutatott, s a földesi elszármazottakkal igyekezett kapcsolatba kerülni. Honismereti szerve­zőmunkája akkor kapott nagyobb lendületet, mikor családjával Budapestre, Kőbánya-Újhegyre költözött. Ekkortájt ismerkedtem meg személyesen vele, s azóta sem felejtem el, mikor első találkozásunkkor, munkásságát dokumentálandó, a különböző helytörténeti témákat őrző céduláinak dobozait egy használaton kívüli jégszekrényből varázsolta elő, amiből örvendezve láthattam, hogy vendéglátóm a honismereti mozgalom iránt elkötele­zett, ízig-vérig megszállott ember. Az, hogy akkor a MÁV Északi Járműjavító Üzemében dolgozott, csak növelte iránta érzett megbecsülésemet, pedig csöppet sem volt irigylésre méltó, hogy – mint mondta – két diplomával a zsebében olykor még udvart is söprögetett. De hát akkor, az 1970-es években, a nagyon is „létező szocializmus” idejét éltük, s a nemzeti elkötelezettséget „társadalmilag veszélyes emberi gyarlóságnak” tekintő szellemi torzszülöt­tek kezében volt a hatalom. Munkahelyének párttitkára négy ízben akadályozta meg, hogy előnyösebb beosztásba kerülhessen, mert zavarta, hogy a helytörténeti kutatással és iroda­lommal foglalkozó lakatosnak több száz írása jelent meg egyszerű vidéki lapokban és egye­temi kiadványokban, és valószínűleg a világról alkotott véleményét sem rejtette véka alá.

A fővárosban aztán egyre több emberi kapcsolatot tudott kiépítenie, elsősorban a Ha­zafias Népfront védőszárnyai alatt működő szellemi közösségek révén, amilyen az Olvasó Népért valamint a Honismereti Mozgalom volt. Jelentős szépirodalmi könyv- és kézirat­gyűjteményével sokaknak segített disszertációik vagy más publikációik elkészítésében. A Honismeret folyóiratban megjelent, földesi katonalevelekről szóló írása miatt állítólag még a szovjet nagykövetség is tiltakozott, amire mindketten nagyon büszkék voltunk, de a la­pot hajszál híján betiltották.

Zsiga egyre tudatosabban vett részt a honismereti mozgalom közösségépítő, nemzettu­datot erősítő munkájában. Irodalmi tevékenységére szédítő mennyiségű és szerteágazó publikációs listájából következtethetünk, ezek különösen a rendszerváltást követően sza­porodtak meg, ami számára egyszersmind a nyugdíjas évek kezdetét is jelentette, igaz hogy – sajnálatos módon – rokkantnyugdíjasként került ebbe a státusba. Amint önéletrajzában szűkszavúan utal rá, „a személyzeti vezető jóvoltából idegösszeomlással feküdtem, egy évig írni, olvasni sem tudtam, végem volt”. De aztán elmúlt ez az ugyancsak nehéz esztendő, ő pedig szinte újjászületve vetette bele magát a szívének legkedvesebb munkába, a művelő­déstörténet és a helytörténet kutatásába, összegyűlt anyagainak publikálásába. Talán nem tévedek, ha úgy gondolom, hogy érdeklődésének fókuszába egyre inkább a szülőföld, a földesi táj és az ott élő emberek, családok bemutatása került, mert szerteágazó munkássága – megint csak Ady szelleméből ismerős – a föl-földobott kővel jellemezhető. De részt vett a Kossuth Szövetség, a Budapesti Honismereti Társaság elnöksége, a Néprajzi Társaság, a Kőbányai írók és Költők Egyesülete munkájában is, és mint ízig-vérig önkéntesen szelle­mi szolgálatot végző ember, nem hagyott kihasználatlanul egyetlen közlési vagy előadási lehetőséget sem. Aligha tévedek, ha úgy érzem, hogy az 1990-es évek elején bekövetkezett idegösszeomlásából az a lehetőség gyógyította ki, amit a honismereti mozgalomban megtalált hasznos kutatómunka jelentett számára.

Az immár nyolcvanesztendős, töretlen lelkierővel és munkakedvvel rendelkező Karacs Zsigmond barátom sorsa fényesen igazolja annak a vesszőparipámnak igazságát, hogy akik a honismereti mozgalomban lelték meg életük fő értelmét, azok sokkal tovább – és ta­lán boldogabban – élnek, mert nyugdíjba menetelüket nem a fölöslegessé válás szorongató élményével élik meg, hanem éppen akkor nyílik meg számukra a gyakran terhet jelentő kenyérkereső foglalkozástól való megszabadulás lehetősége. Ez gyógyította, ez gyógyíthat­ta ki Zsigát lelki mélypontjából, s kívánjuk, hogy ez éltesse még sokáig mozgalmunk hasz­nára és mindnyájunk örömére!

 

1 Hajdú Mihály: Családnevek enciklopédiája. Leggyakoribb mai családneveink. Tinta Kiadó, Bp., 2010. 244.

 

 

Földes.hu

https://www.foldes.hu/uploads/files/KaracsZsigmond.pdf

 

Karacs Zsigmond

Önéletrajz 1996

1940. március 18-án születtem Földesen. Eleim 1692-ben már itt éltek. Pár hónapos koromban Nyíregyházára majd Nagyváradra költöztünk. 1944 szeptemberében visszatértünk Földesre, 1951 októberében kerültünk Budapestre. 1969 szeptemberében már családommal jöttem ismét Földesre és 1972 nyarán távoztunk Hajdúböszörménybe, végül 1976 decemberétől újból Budapesten élünk.

Szülőföldemért lettem történész. Először nagyapám meséi forgatták vissza számomra a múló időt. Megismertem Karacs Imrét, kit New Yorkban ért utol a végzete. Róla írta Ady Endre: „hozzá hasonló képzett énekest alig találhatnánk vidéki színpadon.” A pesti Karacs-ház legkedvesebb vendégei voltak Kölcsey és Vörösmarty, a Himnusz és a Szózat költői. Családomról és a szülőfalumról 1956 nyarától gyűjtöm az anyagot. A Földessel kapcsolatos nyomtatott kiadványok száma régen túlhaladta az ezret. Aligha van olyan földesi család az 1900 előtti időkből, amelyikről valamilyen adatom ne volna. Több száz família múltját követhetem legalább három-négy évszázadig visszafelé, szerte a Kárpát medencében, hiszen földesi eleink belakták az országot Pozsony megyétől Udvarhely székig.

A családhoz személyek tartoznak, akik itt születtek, vagy itt éltek hosszabb-rövidebb ideig. Hírt, nevet szereztek Földesnek az ezerarcú élet sokszínű palettáján. Százan is vannak, akiknek az örökségét érdemes ápolni, majd annyian akik még egy-egy család Földesre kerülése előtt, vagy elköltözése után éltek jeles életet és szervesen kötődnek a földesi famíliákhoz. Már két évtizede, hogy gyűjteményem részeként először mutathattam be egy kiállításra valót a földesi örökségből. Ahol élek, ott van Földes, köröttem minden-minden a szülőfalumra emlékeztet. Polcaimon egyszerű és hírneves földesiek; kurucok, 48-asok, az első és második világháború ártatlan és mindig hazagondolkodó áldozatai. És ez nem öncélú gyűjtemény, nem egyszer adok segítséget nemcsak a Földes kutatóknak, hanem a teljes magyar nyelvterületen élőknek, sőt a távolabb Európába, vagy nagyvilágba szakadtak számára.

Mintegy másfélszáz tanulmányom túlnyomó többsége Földeshez kötődik, országos és helyi kiadványok rejtik írásaimat. Történelmi, irodalmi, néprajzi, egyházi, művelődéstörténeti, nyelvészeti és egyéb jellegű dolgozataim szerte a hazában és túl a mai határokon mutatják, hogy legyek bárhol: mindennapi imádságom Földes. És gyötör a kétség, megtettem e mindent amit tehettem.

 

Budapesti Honismereti Társaság

https://www.bpht.hu/elhunyt-karacs-zsigmond/

 

Elhunyt Karacs Zsigmond

2023.04.17.

Földesen, 1940-ben született. A 80-as években a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészettudományi karán középiskolai történelem tanári diplomát szerzett.

Napilapok, folyóiratok, kalendáriumok, egyetemi és egyéb kiadványok őrzik néprajzi, nyelvészeti, irodalom-, egyház-, család-, vasút-, agrártörténeti témájú anyagait, közel kétszáz publikációját. Fontosabb munkái: Földes történeti és mai család- és ragadványnevei (1980); Karácsony Sándor önállóan megjelent műveinek bibliográfiája (1986 és 1992); Földesi katonalevelek a második világháborúból (1993); Bakoss Lajos hagyománygyűjtése a Magyar Nyelvőrben 1873–1896 (1995); Kossuth szobor a hegyen (1999)…

A budapesti Hűvösvölgyben 1951-tõl, Kőbányán 1976-tól van a lakhelye. Kőbányán kapcsolódott be a szervezett honismereti munkába, 1978-tól munkatársa a Honismeret című folyóiratnak. Rendszeresen előadásokat tartott, kiállításokat szervezett, széles körű publikációs tevékenységet folytatott, amely a határainkon is átnyúlt. A Honismereti Szövetség Felügyelő Bizottságának, majd az Elnöksége tagja.

Az 1991-ben létrehozott Budapesti Honismereti Társaság alapító tagja, 1997-től folyamatosan megválasztott alelnöke, egy időben a Társaság megbízott elnöki tisztségét is ellátta. Emellett több civil szervezet tisztségviselője vagy tagja. Honismereti tevékenységéért megkapta a Kiváló Társadalmi Munkás (1978, 1981), a HNF Honismereti Emlékérme (1980), a HNF Kitüntető Jelvénye (1982), a Honismereti Szövetség Emlékérme (1998), a Honismereti Szövetség Bél Mátyás díja (2002) kitüntetéseket. 1996-tól Földes díszpolgára, a Földes Községért Emlékérem kitüntetettje.

Váratlan hirtelenséggel 2023. március 31-én távozott közülünk, április 19-én 14 órakor az Óbudai temetőben vehetünk végső búcsút Tőle. Emlékét megőrizzük.