Halomsorjan.hu

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX.  177-193

AZ ISKOLÁZTATÁS TÖRTÉNETE EGY

HAJDÚ MEGYEI TELEPÜLÉSEN

1849-1918

ÖLVETI GÁBOR

 

Földesen a lakosság jóvoltából már 1657 körül létezett az első iskola, 1740 táján pedig már a leányiskola is. „Ősidőkben a nemes tanács telket adott a templom mellett lelkész, kántor, ki egyszersmind rector, leánytanító részére lakásul a nyilvános épületekkel együtt. Az épületek a nemes communitas költségén épültek.”

Az 1947. szeptember 9-én kelt, a földesi református egyház által kiállított javadalmi jegyzőkönvvből kiderül, hogy az I. számú tanítói állást 1665, a II. számú leánytanítói státuszt 1748 körül létesítették. A község azonkívül, hogy lakást biztosított, tavasszal minden tanítónak két-két láncalja szántóföldet szántott fel és vetett be búzával és tengerivel. A pénzbeli és természetbeni járandóság részét képezte a szülőktől beszedett tandíj is.1

Az 1845-ben kiadott „Magyarország elemi tanodáinak szabályai” című magyar nyelvű királyi tanügyi rendelet értelmében a tanodák kormányzó hatóságai a helytartótanács, majd a kerületi, vagy tartományi főigazgató, az esperes mint kerületi felügyelő, és végül a helybeli lelkész: „Ekép a helybeli lelkészek, mind igazgatók, mindenre, mi a tanítást, a jó rendet, és a tanoda jóllétét illeti, fölvigyáznak, s mindenről a ker. Fölügyelőt tudósítják.”2

Az egyházigazgatás fontos része volt az egyházlátogatás, amely a felettes tiszántúli egyházkerület püspökének, illetve az 1821-ben megalakult alsó szabolcsi és hajdúkerületi egyházvidék esperesének a hatáskörébe tartozott.

A vizsgált korszakban az iskola igazgatója, vagy rektora, mint minden tanító a lelkész irányításával dolgozott. A rendszerint felsőbb tanintézetet, így a debreceni kollégiumot végzett növendék egy-két évre, vidékre ment falusi tanítónak, másképpen rektornak, hogy a keresett pénzből külföldre utazhasson, vagy visszatérve a kollégiumba, letegye a lelkészi vizsgákat. Nem is lehetett lelkész, aki nem volt rektor valamelyik vidéki iskolában. A református kollégiumban és a tanítóskodás során szerzett elméleti és gyakorlati felkészültség volt a biztosítéka annak, hogy - kevés kivételtől eltekintve - a felekezeti iskolákban folyó tanítást művelt, a feladatra alkalmas lelkészek irányították.3

 

A földesi református iskola 1849-1867 között

1852. június 14-én leégett a fiúiskola és a rektori lakás teteje, ezért sürgetővé vált a tönkrement épületek újjáépítése. Az ideiglenesen nádfedéllel ellátott fiúiskola véglegesen csak 1857-ben készült el, melyhez az egyház 3300 régi pengő forintot kölcsönzött. 1865-ben Benedek Lajos egyházmegyei esperes és Bartha Mihály tanácsbíró kedvezően nyilatkoztak a látogatási jegyzőkönyvben: „Az iskolák osztályai díszesek teresek világosak, s felszerelvék térképekkel, elegendő táblákkal fali abecekkel.”

1853-ban vásárolta meg az egyház a leányiskola telkének végénél lévő kerítéssel körülvett, de épület nélküli területet a Tornai, majd később további puszta földet a Tóth családtól. 1858 tavaszán a gazdasági udvar egy részét vadfákkal ültették be, vagyis a tanuló gyerekek részére faiskolát alakítottak ki.4

A két fiú - és a harmadik leányiskolában három tanító oktatott átlagosan 304 gyereket, ezen belül pedig a nembeli megoszlás szerint 168 fiút és 135 leányt. Megállapítható, hogy különösen a leánytanító gyermekszáma volt igen magas, a 100-at jóval meghaladó létszámmal. Néhány év statisztikájából a tanulók számának alakulása jól illusztrálja az iskola leterheltségét.

 

Év

Iskolakötelesek

Iskolábajárók

 

Fiúk

Lányok

Összesen

Fiúk

Lányok

Összesen

1846

286

276

562

181

133

314

1847

286

278

564

181

131

312

1848

286

276

562

179

145

324

1856

276

273

549

158

138

296

1857

202

223

425

121

98

219

1958

164

195

359

128

142

270

1859

181

216

397

136

147

283

1860

186

210

396

137

121

258

1865

220

215

435

188

155

343

1866

220

210

430

195

143

338

1868

283

266

549

191

130

321

1869

269

246

515

191

131

322

A vizsgált időszak valamennyi évének iskolaköteles és tényleges tanulói létszámának különbségéből adódik az oktatásban nem részesülők aránya. Földesen a tankötelesek 37 %-a nem járt tanodába, ami kedvezőbb, mint az ország 51 %-os átlaga. A magyarázatot pedig a község három fontos történelmi adottságában kell keresni. Az egyik jellemző a debreceni református kollégiumnak, az „ország iskolájának” a közelsége és kulturális kisugárzása, amely a református többségű Földesen fokozottan érvényes. A református hitelvekből következően az egyházközség sajátos eszközeivel hatékonyan szolgálta a gyerekek műveltségi szintjének alakulását. A nagyközség iskoláztatását meghatározta, hogy nem parasztfaluról volt szó, hanem a tudást értéknek tekintő kuriális nemesek közösségéről, amely támogatta a református elemi iskolát. 1856-ban volt a legmagasabb az iskolakerülők száma, amikor elérte a 253 főt.5

Az 1846/47. iskolai év egyházközségi jelentésében a szegénységet jelölték meg az iskolázatlanság legfőbb okaként. Az alig felcseperedő gyerekeket a család megélhetésének kényszere korán munkára szorította.

Az 1848. február 11-i egyházmegyei látogatás küldöttei intézkedéseket sürgettek: „ Fel tűnő lévén az iskoláztatás nélkül fel növekvő gyermekek száma – és ez nem lévén másképp el hárítható mint egy részről az iskolázható gyermekeknek nem és évenként pontos számba vétele és a szüléket a gyermekeik nevelésére reá szorítás -, más részről a szűk iskola épületének bővítése...”

A helyzet javulásához hozzájárult az 1856/57-es iskolaépítés és kisebb mértékben a presbitérium által 1859. szeptember 11-én alapított az árva tanulók ruháztaztatására fordított szegénységi pénztár.

Az egyházmegyei konzisztórium 1857. Március 18-án hozott 3. számú határozatával elrendelte a 7-12 éves iskolakötelesek összeírását és az egyházközség intézkedését az iskolába nem járók számának csökkentésére. A földesi presbitérium határozata alapján a névjegyzékek elkészítése és a szülők kihirdetéssel történő figyelmeztetése rendszeressé vált.6

A korszak oktatásügyének másik nagy - tulajdonképpen megoldatlan - gondja a lemorzsolódás, vagyis az a szomorú helyzet, hogy az iskolába járók közül csak nagyon kevesen tudták elvégezni az elemi öt osztályát:

 

Tanév

V.osztály

 

Fiú

Lány

1857

15

4

1858

21

24

1859

12

9

1860

14

14

 

Az iskolai tanító erkölcse és szalmai tudása a közvélemény és az egyházmegyei küldöttség által ítéltetett meg. 1845. február 18-án például Papp András leánytanító 118 tanítvánvából 44-en jelentek meg az iskolában: ,,... a többiek, az Egyház Elöljárói jelentése szerint, a tanító erkölcstelen és botránkoztató maga viseletétől elidegenedett szülék által az iskolából kivétettek.”

Az egyházmegyei iskolalátogatók jegyzőkönyvei arról tanúskodnak, hogy jóindulattal, de kritikusan értékelték a tanítók munkáját: „Hunyadi Elek: Olvasás­ írás, éneklés, számtan, vallásismeret tanításában szorgalmatos és értelmes tanítónak találtatott, de egyéb életreható tudományoknak, mint az élet, egészség fenntartásának, illedelemszabályainak tanítására is felszóllíttatott.”7

Az iskolában a vallásoktatás a meghatározó. 1844-ben a fiúknál a közvetlen környezetben eligazító praktikus ismereteket is tanították, a leányoknál a vallás, olvasás, írás, ének és számlálás töltötte ki az iskolai órákat.

1844-hez képest az 1864/65. iskolai év tanrendjében - a vallásoktatás dominanciája mellett - a praktikus ismeretek helyett a tudomány által rendszerezett tantárgyakat vezetik be. A hittan és a szaktárgyak megjelenése biztosította az ötosztálvos tanítás során a struktúra egységességét és az ismeretek egymásra épülését.

Az egyházkerület még 1795-ben meghatározta az elemi iskolák oktatási rendjét, melyben egy tanévben két vizsga megtartását írta elő. A vallásos ismeretek számonkérésének módja volt a tanuló konfirmációja, amely az egyház teljes jogú tagjává válását is jelentette.8

Földesen a nagyobb, tehát a felsős fiúiskola tanítója rendszerint kántorként is dolgozott, így például Bogdány Zsigmond (1850–1852), Varga Menyhért (1853–1856) és Borbély Sámuel (1857–1859). A rektorok közül Sápy Lajos (1862–1865) földesi születésű.

A kisebb fiúiskola, azaz az I. és II. osztályosok tanítói (altanító, préceptor) közül a Földesen született és a debreceni kollégiumból kikerült Karácson Mihály (1853–1893), valamint a debreceni születésű kitűnő leánytanító Kónya József (1846­–1881) nevét kell megemlíteni, hosszú ideig tartó hűséges szolgálatukért.9

 

A földesi iskolák a dualizmus korában

1868-1918

 

A kiegyezést követően az Osztrák-Magyar Monarchia keretein belül, de az önálló államiság bizonyos szintjén, Magyarországon is végbement a polgári átalakulás. A folyamat részeként a magyar nevelésügyben új korszakot nyitott a népiskolai közoktatás tárgyában kiadott 1868. évi XXXVIII. tc. A törvény lényegében kimondja, hogy minden gyerek köteles 6-tól 12 éves koráig a mindennapi es 15 éves koráig az ismétlőiskolába járni. A tankötelezettség bevezetésével az állam: „1. minden polgárát kényszerítheti gyermekeinek nevelésére, 2. a közoktatás költségeire közadót vethet ki, és a tanítást a felügyelet gyakorlásával ellenőrizheti.”10  Vincze József tanító a földesi elemi népiskola tantestületi ülésén indítványozta az iskolakerülők összeírását és a névsor átadását a községi elöljáróságnak, hogy mint hatóság, a helyzet tisztázására, rendeltesse be az iskolakerülők szüleit, vagy gondnokait.

A törvény értelmében Földesen is a református elemi népiskola terheit a község viselte a polgáraira kivethető adóból. Ebből a szempontból tanulságos a földesi izraelita hitközség kérvénye államsegély folyósítására, vagy községi iskola létesítésére. 1897 szeptemberében ugyanis a hitközség anyagi nehézségeire hivatkozva be kívánta záratni az 1876 óta működő felekezeti iskolájukat. A törvény előírta a községi népiskola felállítását ott, ahol az iskolával rendelkező egyházon kívül más felekezet híveinek legalább 30 tanköteles gyermeke volt. A földesi önkormányzat képviselőtestülete elismerte a hitközség kérésének jogosságát és azt is, hogy a református elemi népiskolában helyszűke miatt nem tudták elhelyezni az izraelita tanulókat, ám a községi iskola létesítésének terheit nem vállalták és inkább a hitközség iskolájának további működtetését javasolták állami segély igénylésével. A döntés indoklásában arra hivatkoztak, hogy a református elemi népiskola fenntartásához 10 % iskolai adót vetettek ki, holott a törvényi szabályozás az egyenes adó 5 %-át engedélyezi.11

Az 1868. évi XXXVIIII. tc. 124. §-a előírja, hogy „a hitfelekezeti iskolák felett a tanfelügyelő közbejöttével gyakoroltatik a főfelügyelet.” A Szabolcs megyei és Hajdúkerületi Tankerület, majd 1876-ban a területi közigazgatasi rendezés után a Hajdú megyei Tankerület tanfelügyeletét - melynek hatásköre kiterjedt a földesi népiskolára is - a Tiszántúli Református Egyházkerület sem fogadta kedvezően, hiszen az állami beavatkozásban felekezeti autonomiának csorbulását látta. A törvény a tanfelügyelő kötelességévé tette az évi egyszeri iskolalátogatást, ennek során a rendelkezések végrehajtásának szigorú ellenőrzését és többek között a felekezeti iskolákról részletes jelentés felterjesztését a kormányzatnak. Természetesen a tanfelügyelő, mint a szakigazgatási szervezet képviselője Földes nagyközség vonatkozásában is az önkormányzaton keresztül érvényesítette befolyását.12

 

A tankötelezettség végrehajtása Földesen

 

A korszak oktatásügyének alapvető kérdése volt, hogy a tankötelezettség bevezetésével a megnövekedett gyereklétszám iskolai foglalkoztatásához tudja-e biztosítani a tárgyi és személvi feltételeket.

A statisztikát tanulmányozva Földesen a legszembetűnőbb a 6-12 éves tanköteles és iskolába járó gyerekek számának a növekedése. 1842-1869 között átlagosan 461, 1872-től 1904-ig terjedő időszakban 553 iskolaköteles tanuló élt a községben. Az iskolába járók számát illetően a változás még szembetűnőbb, mert amíg 1869 előtt az átlag 307 fő, addig a kiegyezés utáni korszakban 508 tanuló.

 

Év

Iskolakötelesek

Iskolába járók

 

Fiúk

Leányok

Összesen

Fiúk

Leányok

Összesen

1870/71

274

268

542

168

139

307

1872/73

227

233

460

155

161

316

1884

270

247

517

261

217

478

1885

275

262

537

245

212

457

1886

282

268

550

274

211

485

1887

270

273

543

227

218

445

1888

258

273

531

245

256

501

1889

248

282

530

239

249

488

1890

246

279

525

239

264

503

1891

251

294

545

248

283

531

1892

265

295

560

259

270

529

1893

268

276

544

268

273

541

1894

296

283

579

295

281

576

1895

305

269

574

304

269

573

1896

329

269

598

327

268

595

1898

308

263

571

294

253

547

1899

309

261

570

302

255

557

1900

305

265

570

284

251

535

1901

315

273

588

292

259

551

1902

310

281

591

274

262

536

1903

285

292

577

276

278

554

1904

307

308

615

290

291

581

 

A statisztika alapján az is megállapítható, hogy 1870-től kezdődően 1904-ig mind a tankötelesek, mind az iskolába járók száma egyenletesen növekszik. Az úgynevezett iskolakerülők átlagát tekintve 1869 előtt 165 fő, míg utána 1904-ig 51 tanuló, tehát számuk a tankötelezettség elrendelése és az azt követő fejlesztések eredményeként 1/3 -ra csökkent.

Érdekességként említhető meg, hogy a tankötelesek iskolába nem járó része a földesi mutatókat tekintve közel 10%-kal kedvezőbb az országos átlaghoz hasonlítva, és egyértelmű az iskolázatlanok számának csökkenése.

 

Év

Országos %

Földes nagyközség %13

1869

52

37

1872

45

31

1896

21

10

 

Az 1868. évi népiskolai törvény tovább növelte az elemi népiskolák terheit azzal, hogy nemcsak a 6-12, hanem a 12-15 évesek tankötelezettségét is elrendelte. Ennek a kérdésnek a megoldása volt a legnehezebb feladat. Nem véletlen, hogy Földesen az elemiben csak a 70-es években alakult meg a mindennapos mellett az ismétlőiskola, amely a nagyobb korosztály alapműveltségét formálta.

A községi ismétlőiskola az alsószintű iskolák körébe tartozott, ahol az 1868. évi népiskolai törvény értelmében 3 évre terjedően télen hetenként Öt, nyáron két órában foglalkoztatták a 12-15 éves korcsoportot. Az ismétlőiskolába járó fiúk és lányok a tanító vezetésével a mindennapi elemi iskola tananyagát ismételték át.

Az 1871. június 26-i egyházi látogatás jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy az ismétlő iskolák felállítása az elöljáróság minden igyekezete daczára sem sikerült...” Két évvel később viszont megelégedéssel nyugtázták az „ismétlő vagy is vasárnapi” iskola virágzását. Igaz 1874-ben teljesen feloszlott a vasárnapi iskola. A bizonytalan hírek ellenére 1884-től az iskolalátogatási jegyvzőkönyvek regisztrálják a 12-15 éves korosztály foglalkoztatását.14

 

Év

Iskolakötelesek

Iskolába jár

Nem járt

Fiúk

Leányok

Összesen

Fiúk

Leányok

Összesen

Összesen

1884

89

119

208

16

70

86

122

1885

108

86

194

4

84

127

67

1886

87

72

159

46

60

106

53

1887

60

59

119

38

45

83

36

1888

61

80

141

40

63

103

38

1889

91

77

168

79

50

129

39

1890

60

94

154

42

65

107

47

1891

101

87

188

76

52

128

60

1892

96

72

168

75

48

123

45

1893

85

85

170

70

68

138

32

1894

83

86

169

50

59

109

60

1895

87

102

189

61

53

114

75

1896

103

96

199

70

50

120

79

1898

110

115

225

110

60

170

55

1900

168

161

329

168

 

168

161

1901

142

110

252

94

 

94

158

1902

90

69

159

90

54

144

15

1903

99

86

185

56

32

88

97

1904

132

140

272

55

60

115

157

 

Az elmúlt 20 év alatt az ismétlőiskolától átlagosan a kötelezettek 38%-a maradt távol. Az ismétlőiskolai oktatás mostoha állapotára jellemzőek az 1908. december 17-i tantestületi ülésen elhangzottak. Újvári Mária tanítónő panaszkodott, hogy a rábízott 75 fős ismétlő leányiskolást nem képes többé egyik teremben sem elhelyezni, de egyébként sem lehetséges ilyen sok növendéket tanítani és fegyelmezni. A tantestület joggal kérte az iskolaszéktől a két tanerő beállítását.15

A népiskolai törvény a tankötelezettség kiterjesztésén kívül a 6-12 éveseknél bevezette a hatosztályos mindennapos képzést. A földesi leányiskolában még 1871 és 1874 között sem volt VI. osztály, a fiúknál viszont már jóval korábban létezett.

A tankötelezettség szigorú végrehajtása és a hatosztályos elemi iskola létrehozása azzal járt, hogy az 1868 előtti állapothoz képest megnőtt az egy főre eső tanulmányi idő. A lemorzsolódás változatlanul kísérő jelensége az oktatásnak, de a létszámcsökkenés csak a végzősök számánál érzékelhető látványosan. Ennek ellenére a statisztika alapján meg lehet állapítani, hogy az új iskolai rendszerben javult a végzősök számaránya.16

 

Év

Fiúiskola

Leányiskola

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

1871

56

40

42

23

24

10

66

43

46

16

4

 

1872

55

41

36

30

15

5

58

42

38

20

5

 

1874

42

42

38

32

15

5

55

51

40

35

17

 

1884

70

51

63

38

25

28

89

89

45

32

19

13

1886

64

52

59

55

10

20

56

50

44

39

23

11

1887

63

47

48

43

33

35

83

45

54

39

27

15

1889

56

47

45

35

37

19

66

55

55

39

31

14

1890

55

53

36

35

30

27

72

46

45

48

28

21

1891

63

50

46

41

29

22

63

59

45

51

36

13

1892

64

54

48

42

32

23

62

52

59

51

33

22

1893

62

57

49

49

29

21

74

44

48

55

36

17

1894

87

51

51

45

31

22

66

67

34

51

39

24

1896

80

70

62

43

43

30

56

60

42

50

38

19

1900

57

57

57

42

61

30

59

50

48

42

42

24

1902

62

58

40

49

45

25

67

57

44

42

34

22

1903

55

51

57

38

42

37

64

62

53

45

34

24

1904

73

50

48

56

36

36

73

54

59

48

43

19

1908

68

47

46

53

42

22

77

60

49

45

39

30

 

Földes nagyközség oktatási intézményeinek bővülése

 

A polgári jogrendszer részeként az 1868. évi XXXVIII. tc. végrehajtása a régi elemi oktatás teljes átalakulását eredményezte. Legszembetűnőbb változások az iskolák épületadottságaiban és új iskolatípusok kialakításában tapasztalható.

Földesen 1885-ben a szerencsétlen tűzeset után újjáépült a falu központjában, a templom melletti fiúiskola, a későbbi központi iskola. Ugyancsak a későbbi Egyháztér területén a református templom mellett 1871 nyarán a rossz állapotban lévő régi leányelemi helyén építették fel az új leányiskolát, két szoba­ konyhás, előszobával ellátott tanítói lakással. Ugyanakkor a fiúiskolában újabb tanterem kialakításával lehetővé vált, hogy az 1872/73-as tanévben,          három főre növeljék a tanítók számát.

Az alsó leányosztály oktatására 1873 őszére készült el az új tanítói lakással együttesen épített iskola. Az egyházlátogató tisztviselők elégedetten írtak az új létesítményekről: „ Most a főutczán a régebben épített fiúiskolán kívül két teljesen felszerelt leányiskola áll egymás mellett, melyek díszes és egymáshoz hasonló külsejükkel, kedvesen vonják magukra a feléjök közelítők figyelmét.”

Az 1871 nyarán végzett iskolaépítés 5000 forintba került, az 1873. évi építési költségek meghaladták a 4000 forintot. A közbirtokosság sietett az egyház segítségére, amikor saját pénztár terhére 25000 forintos tőkéjének kamatját ajánlotta fel a hitel törlesztéséhez.

1873-ban ismét a közbirtokossag segített az iskolának a kertészeti oktatás beindításához azzal, hogy 3200 négyszögöl földet adott át művelésre. A terület egytizedén növendékfák voltak telepítve, a másik része kapásnövények termesztésére szolgált és a haszonbért további fejlesztésre fordították.17

 1874 és 1884 közötti időszakra tehető a hatosztályos leányiskolai képzés beindulása és 1890-ben új leánytanítót neveztek ki, s ezzel számuk háromra emelkedett.18

A földesi zsidó iskola, mint elemi népiskola az 1868-as oktatási törvény rendelkezése nyomán alakult meg, de a tanítás előzményei jóval korábbi időkre tekintenek vissza. Az egyértelműen megállapítható, hogy 1890-ben Kiss József Hajdú vármegye királyi tanfelügyelője jelentésében számolt be az izraelita vegyes elemi és ismétlőiskola létezéséről. Az elemi felekezeti iskola tantermében „elégséges” körülmények között tanított egy tanító I-IV. osztályt.

A tanfelügyelő 1890-es látogatása során a zsidó elemi létezése mellett azt is megállapította, hogy a református elemi fiú-és leányiskolában, 3-3 tanteremben 3-3 tanító vezetése alatt 6-6 osztály oktatása jó és jeles minősítésű anyagi feltételek között folyik.19 A 12-15 éves korosztályt érintő képzés a református népiskolában folyt külön-külön a fiúk és a lányok részére, illetve létezett egy izraelita vegyes ismétlőiskola is.

A község közművelődésének a fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentősége volt Kállay László földbirtokos hagyatékának. A végrendelkező, aki a földesi képviselőtestület virilis (legtöbb adót fizető) tagja volt, 1901. április 15-én bekövetkezett halála után a községet jelölte meg általános örökösének. A tetemes vagyon hova fordításáról szóló alapítólevelet az 1903 január 26-i képviselőtestületi ülés hagyta jóvá:

1. A 20.000 korona forgalmi értékű beltelkek és épületek óvoda és iskola céljára szolgálnak.

2. Az 1 hold 134 négyszögöl és 1500 korona értékű Nagykerti ingatlan területen faiskolát létesítenek.

3. A fenti intézmények létesítésének és működésük mindenfajta költségeinek a fedezetét a 473 kataszteri hold és a berettyóújfalui határon lévő 17 kat. hold nagyságú tagbirtokok jövedelméből biztosítják. Az akkori birtokforgalom alapján a nagyobb terület értéke 150.000, a kisebbé 4000 korona volt.20

Az akkori szóhasználat szerint Kállay alapítvány vagy alap felhasználására történtek intézkedések. 1901. szeptember 15-én a képviselőtestület - Karácsony Imre lelkész azon bejelentésére, hogy államsegélyt nyert két iskola felállítására - engedélyezte a két új tanterem berendezését a Kállay alap terhére. Ez a későbbi Deák Ferenc utcán létesült Papp Albert-féle leányiskola, ahol a tantermek berendezését éppúgy, mint az iskola további fenntartásának költségeit a Kállav alapból fizették. A Kállay-féle házban a képviselőtestület 1902 májusában hozott határozata értelmében egy tantermet alakítottak ki, amely leányok oktatására szolgált.

Az 1902. évi 66569. számú VKM rendelet a 12-15 éves tanulók elemi ismereteinek megerősítése mellett gazdasági irányú oktatást írt elő. A képviselőtestület a fenti célra 1 hold 134 négyszögöl körülkerített faiskolát és a falu szomszédságában 2 hold 1000 négyszögöl telepített szőlőst ajánlott fel. Az iskolaszék által megválasztott két tanító és tanítónő munkájáért Összesen 750 korona évi fizetést utaltak ki.

Az iskolafejlesztéssel párhuzamosan a tanítói állások száma 1902-ben 8 főre emelkedett, amely lehetővé tette, hogy a fiú-és leányiskolában is 4-4 fő dolgozzon. 1908-ban alapítványi pénzzel járultak hozzá a nyolc tanítói állásnak 10­-re fejlesztéséhez.

Földesen rendezni kellett a Kállay alapítvány és a község vagyonjogi helyzetét. A faiskolával kapcsolatosan 1906-ban határozott úgy a község képviselőtestülete, hogy mivel törvényi kötelezettsége a fenntartás, ezért az 1 hold és 134 négyszögöl használatáért évi 60 korona haszonbért fizet a Kállay alapnak.21

A Kállay alapítvány tulajdonában lévő tanítói lakás és leányiskola, illetve a beltelek haszonélvezetét kedvezményesen az iskolafenntartó egyháznak engedte át évi 300 korona haszonbér ellenében. A földesi református egyház ezt nem fogadta el, hivatkozva a „nyomasztó gazdasági viszonyokra”. Áthidaló megoldásként a legtöbbet ígérő Nagy István tanítónak, évi 311 koronáért adták át a bérletet. A Kállay alap jövedelmére a helyi református egyház később is rászorult, például az 1919/1920-as válságos időszakban, amikor bejelentette, hogy „iskoláit saját erejéből fenntartani képtelen” és képviselőtestületi engedéllyel 5000 korona segélyt vett fel az alap pénztárából.

A Kállay alapítványon kívül az iskolafenntartás jövedelemforrásai közül még említést érdemel az iskolai alap. A képviselőtestület 1902. júniusi határozatával a Peresen lévő legelőből kiszántott, a Papp Albert pusztaudvarral együtt összesen 11 hold 228 négyszögöl területű, az alap tulajdonát képező szántót a község kezelésébe vette és hatévenként haszonbérbe adta ki a legtöbbet ígérő bérlőknek. Az alapvagyonnal kapcsolatosan 1908 februárjában született olyan végzés, hogy mindaddig, míg községi iskola nem lesz felállítva, az alap jövedelmét a tanulók számától függően szétosztják az izraelita és a református népiskolák között.22­

A fentiekben a református oktatási intézmények fejlesztéséről volt szó, pedig lényeges változás történt az izraelita hitközség esetében is. Az új izraelita iskola 1913-ban a későbbi Kállay László u. 554. házszám alatt az izraelita templom szomszédságában felépült.23

 

Szervezeti és személvi feltételek

 

A tiszántúli evangélikus református egyházkerület az 1889. évi 120. számú határozatával erősítette meg a népiskolai szervezetről szóló szabályzatot. Az egyházkerületi közgyűlés a felügyelete alá tartozó elemi népiskolák működésének figyelemmel kísérésére és javaslattételre tanügyi bizottságot választott. A bizottság a tanterv, a tankönyv ügyében, illetve a statisztika összeállításában az egyházmegyei tanügyi bizottságok elnökeivel és az esperesekkel tartotta a kapcsolatot. Az egyházmegyei közgyűlés hat évre választotta a tanügyi bizottságát, amely évenként az esperes révén számolt be a tanügy helyzetéről. Évente egyszer az esperesi vizitációt megelőzően a bizottság kijelölt tagja egy lelkésszel és egy világi személlyel iskolát látogattak, s tapasztalataikról feletteseiknek számoltak be.

Az 1868: XXXVIII. tc. 117. §-ában rendelkeztek a községi iskolaszék, mint népiskolai hatóság felállításáról. Földesen 1869. február 21-én alakult meg Bakoss Gábor lelkész elnökletével a legelső iskolai bizottság, melynek tagjai voltak Csapó István, Boross Lajos, Sápi Gábor, Jámbor Ferenc. Az 1884. évi látogatási jegyzőkönyvben már kifejezetten iskolaszék megjelölést használtak és a lelkésszel együtt 9 főt soroltak fel. Település szinten az iskolaszéket a helyi egyháztanács három érre választotta meg, s annak megbízásából irányította az egyházközség iskolaügyét.24 Az iskolaszékben helyet kapott az egyházi gondnok és 1894-től a tantestület által választott két tanító, történetesen Vincze József, valamint Nagy Antal.

A képviselőtestület 1899. november 29-i határozatával a gazdasági ismétlőiskola mellett megválasztotta a községi iskolaszéket, melynek tagjai között a főbírón és a főjegyzőn kívül ott találjuk a református lelkészt, Vincze József tanítót, Bogdán Gábort, Bene Jánost és Szabó Józsefet. Ez utóbbiak a református iskolákat felügyelő bizottságnak is tagjai.

1904. január 30-án a képviselőtestület ülésén választották meg a községi iskolaszéki, óvodai és „Kállay alap” felügyelő egyesített bizottságot három évre, helynek tagjai voltak Karácsony Imre lelkész, Pércsy Lajos egyházi gondnok, Kiss József főbíró, Kállav Ignác főjegyző, dr. Matolcsi Kálmán orvos, Csapó István, Bene János, Kovács Mihály, Kiss László, Szabó Géza önkormányzati képviselők.25

Az izraelita iskolaszék korán megalakulhatott. A község 1904. évi képviselőtestületi jegyzőkönyvében Grünstein Mór elnök nevével találkozunk, akit az egészségügyi bizottságba ekkor választottak be.

A tiszántúli evangélikus református egyházkerület az 1889. évi 120. számú határozatával erősítette meg a népiskolai szervezetről szóló szabályzatot. A dokumentum 68. szakasza értelmében augusztus 4-én alakult meg a földesi református tanítótestület Vincze Lajos elnökletével. Az egyesület programjaival az iskolai munka egyöntetűségét és a tanítók továbbképzését szolgálta. Az iskolaszék rendszeresen kikérte a tanítótestület véleményét az oktatás személyi és tartalmi kérdéseiben. Így például 1908-ban az egyházmegyei közgyűlés határozata alapján Papp Imrét javasolták a szeptember 1-től megszervezésre kerülő igazgató-tanítói állásra, aki ugyanakkor hivatalánál fogva Szilágyi Lajos tanítótestületi elnök helyét is elfoglalta.26

Földesen a rektori intézmény 1878-ban szűnt meg. Ebben a beosztásban dolgoztak Vadai Ferenc, Varga Bálint és Percze János.

A fiúiskolában tanítók közül hosszabb idejű szolgálat miatt érdemes megemlíteni a következő tanítókat: Kovács Lajos (1872–1891), Vincze József (1878–1902), Papp Imre (1894–1934), Nagy István (1900–1939) földesi születésű, Szabó Ferenc (1904–1913), Boldizsár Lajos (1905–1945), Buzogány Dénes (1907–1928),27.1 Saja Vilmos (1908–1947). Földesen több évig tanított a már korábban említett Kónya Józsefen (1846–1881) kívül, a Földesen született Nagy Antal (1873–1903), Szilágyi Lajos (1862–1909), Csongrádi János (1891–1899), Ary Gyula (1894–1904), Nagy Istvánné Pávay Erzsébet (1901–1938), Boldizsárné Újvári Mária (1906–1938), Buzogány Dénesné Kassay Lujza (1907–1928), Sápi Istvánné Simon Erzsébet (1909–1939).27

Az izraelita tanítók közül feltétlenül szólni kell Fischer Ferencről, aki 1903­-ban költözött el Földesről és az izraelita népiskola tanítói állásában őt követő Róth Mórról. Az egyház 1896-tól megszüntette a terményadózást és hivatalnokainak a fizetését pénzalapra helyezte. Három évvel később szántóföld járandóság az egyházlátogatási jegyzőkönyv kimutatásában nem található, 1901-ben már a legeltetési jog sem. Az egyházi jövedelmek között – éppen a népoktatási törvény által az iskolafenntartóknak biztosított lehetőségként – szerepelt az iskolai pótadó, az állami adó 10%-a, ezen kívül a tanulónként fizetett tandíj. A földesi református egyház 1903. évi számadásában más források is találhatók, mint például a tanítók részére biztosított államsegély, vagy a Kállay alapból fedezett fizetés és nyugdíj.28

Földesen az egyház és a község közösen arra törekedett, hogy a tanítóknak lakást építtessen és ahhoz kertet is biztosítson. Amikor ez ideiglenesen nem sikerült, ilyenkor lakbért, vagy a kert használata helyett bizonyos pénzösszeget állapítottak meg.

A tanítók nyugdíj jogosultak voltak. 1909-ben például Szilágyi Lajos nyugdíjazási kérelmét terjesztették fel a vallás és közoktatásügyi miniszterhez, elismer-e ezzel több mint négy évtizedes tanítói munkásságát.29­

Az 1867 és 1919 közötti korszakot vizsgálva megállapítható, hogy Földesen a református elemi népiskola kezdetben osztatlan volt, azaz három tanító oktatott hat fiú és öt leányosztályt. A tanítói létszám fejlesztésével a népiskola a korszak végére megközelítette, de nem érte el az ideálisan osztott típusát, amelyben minden osztálynak külön tanítója van.30

1871. év

Rektor: III-VI. fiúosztály   Leánytanító: I-V. leányosztály  Altanító: I-II. fiúosztály

1908. év

Első fiútanító: V-VI. fiúosztály   Első leánytanító: V-VI. leányosztály

A többi osztály mindegyikének saját tanítója volt.

Az elemi népiskolák alapvető célját Vincze József földesi tanító fogalmazta meg a legpontosabban a helyi tantestületi ülésen 1892. január 30-án. Mindenekelőtt túlzottnak tartotta az elvárást az iskolából kilépő gyerekekkel szemben, hogy, nemcsak a mindennapi életre szükséges legáltalánosabb ismeretekkel, t. i. az írás, olvasás, számolás elemeivel rendelkezzék, hanem hogyha akár földmíves, akár iparos, vagy kereskedői pályára lépett, ott egy bizonyos universalis képzettséget feltételező ügyességgel forgolódjék." De legfőképpen, folytatva a gondolatot „... az államnak s az emberiségnek elsősorban jó erkölcsű, az isteni és emberi törvényeket respektáló népre van szüksége.”

A fenti célok szellemében az 1868: XXXVIII. tc. a következő tárgyak oktatását írta elő: hit-és erkölcstan; olvasás és írás; fejbeli és jegyekkel való számolás; nyelvtan; természettan és természetrajz; hazai és általános földrajz; történelem; gazdászat, kertészet; polgári jogok és kötelességek; ének; testgyakorlat.

A szaktárgyak tanításánál az ismeretanyag egymásra épülését tartották szem előtt. A földrajzi ismereteket például az I. II. osztályokban a beszéd és értelemgyakorlatok során tanították. III. osztályban a helyismeret oktatása kiterjedt a magyarhonra és a megyére, alapvetően a térképismeretre építve. A IV. V. osztályok részére már külön földrajzi kézikönyv, a tanítóknak vezérkönyv készült. Ez a vezérkönyv nemcsak a megye és a lakhely, hanem a mértani földrajz oktatásának módszertanát is tartalmazta.

A tiszántúli református egyházkerület népiskolai tanügyi bizottsága ABC­ tanterveket ajánlott a református elemi népiskolai tanítóknak, amelyek követelményrendszerükben tértek el egymástól, tehát a nehézségi fokozatuk volt különböző. Végső soron a tantestület az emberanyag ismeretében döntötte el az alkalmazásukat. 1909-ben például, belenyugvóan állapítja meg Nagy István tanító, hogy „az igen gyenge anyag miatt az 'A' terv keresztül vitele lehetetlen.”

Földesen kezdetben nehézséget okozott a rajztanítás és a kézimunkázás. A népiskolai tanügyi bizottság jegyzőkönyvéből az 54. számú határozat szerint Buzogány Dénesnek engedélyezték, hogy 1915-ben Budapesten a rajztanítói képesítés megszerzéséhez szabadságot vegyen ki. 1913-ban az egyháztanács 200 korona tiszteletdíj megszavazására kérte a képviselőket „az újonnan rendszeresített női kézimunka tanerőnek.” A századfordulón Pogány Margit tanította a felsősöknek a kötést, horgolást, hímzést, foltozást, majd Nagy Istvánné Pávay Erzsébet is bekapcsolódott ebbe a munkába. 1913-ban az egyháztanács a 104/1913. számú határozata alapján a III. és IV. osztályokban is bevezette a női kézimunkát. Oktatására a tantestület Buzogányné Kassay Lujza és Simon Erzsébet tanítónőket javasolta.

A kertészeti gyakorlatokon a faültetést és nemesítést tanulták az V. és VI. osztályos fiúk. Kezdetben Karácsony Mihály, majd Papp Imre, később Nagy István tanítók irányításával. A torna a fiúknál szabad és katonai, a lányoknál test- és szabad gyakorlatokból állt.31

Vadai Ferenc rektor 1871-ben állította össze a földesi református elemi népiskolában használt tan-és vezérkönyvek jegyzékét:

Hit és erkölcstan:

Békési Péter Ó és Új szövetségi szent történetek

 

Rövid útmutatás a keresztény vallás előadására (Pest)

 

Egyház történelem (Debrecen, 1869)

Olvasás, írás:

Gönczi Pál ABC-je

 

Gáspár János II-IV. osztályok számára írt olvasókönyve

Fejbeli és jegyekkel

való számolás:

Dr. Lutter Nándor: „Kisdedek számvetése”

„Számító Socrates”

 

Veres László számtana

Nyelvtan:

Árvai magyar nyelvtana

Nagy László:

Beszéd és értelemgyakorlatok

Természettan:

Krüger vezérkönyve

Természetrajz:

Bánhegyi István és Emericzi: Népiskolai tankönyv

Hazai földleírás:

Veres László: Magyarország földrajza

 

Veres László: Általános földrajz

 

Fábián Mihály: Földgömbismertetés

 

Nagy László-Ballagi Károly: Magyarország története

Gazdászat, kertészet:

Lukácsi Sándor fatenyésztésről írt munkája

Polgári jogok és

kötelességek:

Környei János Műve

Ének:

Nagy Károly énekhangzatos könyve

Testgyakorlat:

Szauter Antal-Ambrus Lajos tornatanítása (Pécs)

 

Az ismétlőiskolában a Kun László, Csath András és Fülöp Sándor-féle kézikönyvet használták.

1915-re a változás a tankönyvek vonatkozásában jelentős.

1892 júniusában határozott úgy a tantestület, hogy a Gáspár-féle olvasókönyv helyett az V. és VI. osztály kivételével a Gyertyánffy-Kiss Radó szerzőpáros művét szerzik be.

1909-ben az I. osztályban kötelezően írták elő Tassy Miklós „Fonomimikai Abc” című könyvének, a II. osztályban a zsoltárnak a használatát.

1913-ban a tantestület a rendtartás értelmében kimondta a Kovács Lajos­ féle imádságok tanítását, továbbá a rajztanítás bevezetésével Szücs Izsó: Modern rajzoktatás vezérfonala c. művének és a Horovitz népiskolai rajzfüzetnek a beszerzését.

Végül a tantestület az egyházkerlileti kiadványokból összeállította az 1914/1915. iskolai év tankönyv jegyzékét:

I. osztályban:

Tassy Miklós: „Fonomimikai Abc”

II. osztályban:

Csurka István- Kiss György: népes olvasókönyv

III. osztályban:

Tassy-Ladányi: Olvasókönyv

 

Fiers Elek: Vallástani kézikönyv

IV. osztályban:

Tassy Miklós: Képes olvasókönyv

 

Fiers Elek: Vallástani kézikönyv­

 

Vadas József: Földrajz IV. osztály számára

V. osztályban:

Csurka István: Olvasókönyv V-VI.osztályok számára

 

Császár Gyula: A magyar nemzet története

 

Kovács Lajos: Keresztény egyháztörténet

 

Tömöry Jenő: Földrajz V-VI. osztály

 

A tanítói szakkönyvtárat a központi iskola igazgatói irodájában alakították ki.32

Földes község iskolatörténetének vizsgálata ráirányítja a figyelmet azokra a tényezőkre, amelyek kedvező hatással voltak a helyi oktatásügy fejlődésére. Közel egy évszázadon át a református többségű település iskoláztatására ösztönzőleg hatott Debrecen a „megújuló” egyház központja. A rektorjárás, a lelkész-, majd tanítóképzés a szakembereket, az egyház szervezete pedig a fenntartása alá tartozó elemi iskolák felügyeletét biztosította. A református egyház nemcsak összegyűjtötte, de lelkészei és tanítói révén közvetítette az ismereteket a tanköteles korosztálynak.

Földes nagyközség társadalmának meghatározó eleme volt a kuriális nemesség nemcsak a korai időszakban, de a polgári átalakulás idején is. A kuriális nemesi testületnek, de az 1867 után megalakult önkormányzatnak is nagyobb érzékenysége volt intézményei iránt, mint a hasonló nagyságú és jellegű településeken.

A kedvező helyi körülmények között lépett életbe az 1868-as népiskola törvény, amely megteremtette az új állam -és közigazgatási felügyeletet, megőrizve az egyházi szervezetek autonómiáját

 

The history of schooling in a Hajdú county community

1849-1918

Gábor Ölveti

 

The first school in the large village of Földes at present situated in Hajdú-Bihar county already existed around 1657. The dominant factor of the village school history is that fundamentally Presbyterian schooling is in question. The Calvinist reform centred in Debrecen attributed extreme importance to the success of primary school education, which also influenced the inhabitants of the territorially close communities.

The populous Israelite community already ran a school in Földes, however the Presbyterian majority schooling was dominant from beginning to end.

The Földes school developing significantly in the examined period was supported by, for the majority curial nobility of the large village and the rate­ paying population, a good example of which is the donation of landowner László Kállay.

The civil transformation resulted in significant alterations in the area of schooling, for to be sure at the end of the era 11 teachers carried out the everyday and repeat primary education of the school-age children. The material and personal conditions for this partially divided primary school with  six grades, were probably developed in this period.

The new primary and municipal authority developed following the public education act of 1868, which held in respect the autonomy of the religious organisations. With the increase in population, not only the organisational, material and personal conditions were developed, but with the enforcement of compulsory school attendance the number of school children also increased. With the appearance of the special subjects the uniform syllabus was established, in the spirit of which particularly great efforts were made by the long serving, local educational teachers.

 

01 Herpay Gábor: Földes község története. Db., 1936. 201., 206. (Továbbiakban 1. Földes története i. m.); Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (HBIV-M) XXIV. 504/c. 2. cs.;

02 Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára (TtREL) I. 28. c. 2. ; Földes története i.m. 203. HBh L IV.A. 1011;/c. 93. cs. 194/25224/1845.

03 Kormos László: Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református kollégium Levéltárának ismertetője. Db., 1984. 118.; Benda Kálmán: Emberbarát vagy hazafi? Tanulmányok a felvilágosodás korának magyarországi történetéből. Bp., 1978. 293.

04 Lásd a földesi egyházközség jelentéseit az Alsó-Szabolcs Hajdúvidéki Egyházmegyének és a látogatási jegyzőkönyveket: TtREL I. 28. c. alatt a 9-28. köteteket; u. o. I. 1. s. 13/a. esperesi tudósítások, táblás előterjesztések.

05 Az iskolalátogatók országos arányára 1. Pukánszky Béla-Németh András: Neveléstörténet. Bp. 1994. 469.; a statisztikai táblázat a TtREL I. 28. c. 1-26. kötetekben közölt adatok összesítése.

06 TtREL I. 28. c. 8., 9., 15-18., 19., 26. Táblás ekőterjesztések az 1857. 1858. évekből.

07 TtREL I. 28. c. 5., 15-20.-,u. o. I. 28. h. 4., 20.; uo. I. 28. c. 3.; u.o. I. 1. s. 13/a.

08 TtREL I. 28. c. 4., 5.; u. o. I. 28. h. 3.; u. o. I. 28. c. 21., 23., 26.

09 A tanítókra vonatkozó adatok az iskolalátogatási jegyzőkönyvekben, az egyházközségi előterjesztésekben, a tantárgyi kimutatásokban, osztály névsorokban és az esperesi tudósításokban. TtREL I. 28. c. 3-5., 8-9., 12., 15-16., 22-26.; uo. I. 28. h. 1., 3-11., 20.

10 1836-1868. évi törvénvczikkek. Szerk., Dr. Márkus Dezső. Bp., 1896. 449-469.; Dr. Felkai László: Neveléstörténeti dolgozatok a dualizmus korában. Bp., 1983. 110. (Továbbiakban l., Felkai: Neveléstörténet i.m.)

11 HBML VIII. 202/a. 1. 1891. aug. 28.; Zsidó lexikon. Szerk., Újvári Péter. Bp., 1929. 284. (Továbbiakban 1. Zsidó lexikon i.m.); HBML, V.625/b. 1. 1897. szept. 7.

12 Mervó Zoltánné: A népiskolák Hajdúszoboszlón 1868-1948 között. In: 400 év Hajdúszoboszló neveléstörténetéből. Szerk., Gazdag István. Hajdúszoboszló, 1989. 89-90. HBML, VIII. 202/a. 1. 1891. jan. 31.

13 A statisztikai táblázatok a TtREL I. 28. c. 27-47. kötetekben közölt adatok összesítése; Felkai: Neveléstörténet i.m. 105-106.

14 Dr. Mészáros István: Magyar iskolatípusok 996-1990. Bp., 1995. 27. (Továbbiakban 1. Mészáros I. 1.m.)-1 TtREL I. 28. c. 30.

15 A földesi tankötelesekre vonatkozó adatok 1., TtREL I. 28. c. 27-29., 31-46 kötetek.; HBML VIII. 202/a. 1. 1908. dec. 17.

16 Az osztályok létszámának megállapítása a közölt névsorok feldolgozásával történt a TtREL I. 28. c. 30-31., 33-34., 36-41., 43., 47.,; uo. I. 28. h. 13. 15-16., 18.

17 TtREL I. 28. c. 27-30.; HBML XXIV. 501/d. 4. cs.

18 TtREL I. 28. c. 31., 35., 37.

19 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Bp., 1851. 21 ; HBML IV. B. 912/b. 2. cs. VIII. 1/1890. ; Földes története 1. m. 236. ; HBML V. 625/b. 1.

20 HBML V. 625/b. 1. k. 11/1901., 3/1903.

21 HBML V. 625/b. 2. k. 1/1904.; Mészáros I. i.m. 27.; HBML V. 625/b. 2. k. 88/1906.

22 HBML V. 625/b. 5. k. 1/1914., 1914. febr. 26-i kgy., 36/1914., 77/1914., 87/1914., 48/1915.; u. o. 6. k. 37/1919.: uo. 3. k. 27/1918.; u.o. IV.B. 912/b. 5. es. III. 201/1905.-, uo. V. 625/b. 3. k. 61/1908.; u. o. 4. k. 158/1911.

23 HBML V. 625/b. 4. k. 110/1911.; Zsidó lexikon i. m. 284.; HBML XXIV. 501/d. 4. cs.; u. o. 913/b. 5. es. III. 201/1915.

24 TtREL I. 28. c. 30.; Hajdú vármegye és Debrecen sz. kir. Város népoktatásügye. Összeállította: Szoboszlay Sándor. Bp., 1928. 76. (Továbbiakban 1., Szoboszlay i.m.); TtREL I. 1 n. 2.

25 TtREL I. 28. c. 33., 41., 46.; HBML V. G25/b. 1. k. 48/1897., 43/1899.; uo. V. 625/b. 2. k. 41/ 1904.

26 Szoboszlay i.m. 78.; HBML,  V 625/b. 2. k. 98/1906.; uo. VIII. 202/a. 1. k. 3.

27 Földes története i.m. 222. E tanítói kimutatásnál csak azok az évszámok találhatók, amelyek a TtREL I. 28. c., I. 28. h. kimutatásaiban és a földesi elemi népiskola tantestületének jegyzőkönyvében fel vannak tüntetve. (27.1 Ezért kiegészítem azzal, hogy Buzogány Dénes 1959-ben nekem még rajzot tanított. KK.)

28 HBML, V. 625/b. 9. k. 54/1931.; u.o. VIII. 202/a. 1. k. 1909. szept. 1.; TtREL I. 28. c. 43., 46

29 HBML, V.625 /b. 3. k. 123/1909.; u. o. VIII. 202/a. 1. k. 1909. jun. 30.

30 TtREL I. 28. c. 27., 30-31., 37.; u. o. I. 28. h. 15., 18.

31 HBML VIII. 202/a. 1. k. 1892. jan. 30.; TtREL I. 1. n. 2. 1881. év; HBML V. 625/b. 5. k. 99/1913.; TtREL I. 1. n. 2. 1915. év; u. o. I. 28. h. 13-14., 17. ; HBML VIII. 202/a. 1. k. 1913. szept. 4.

32 TtREL I. 28. h. 20.; HBML VIII. 202/a. 1. k.1892. jún. 24., 1908. dec. 17., 1909. jún. 30., 1913. szept. 4., 1914. jún. 25.