Halomsorjan.hu

Kiss József honvéd hadnagy 1825–1898

Magyar Nemzeti Múzeum Fotótár

 

Hadtörténelmi Közlemények, 104. évf. 4. sz. (1991. december)

KEMÉNY JÁNOS

KISS JÓZSEF LEVELEI, 1847—1849

 

Kiss József1, a magyar szabadságharc honvéd hadnagya — aki katonai pályájának végén az olasz királyi hadsereg alezredese volt — 1825. szeptember 21-én született Földesen (Szabolcs vm.), kisnemesi családban. Az iskoláit Földesen kezdte, majd a debreceni református gimnáziumba került. 1842-től a debreceni református főiskola hallgatója volt. 1847-ben fejezte be a tanulmányait, kitűnő eredménnyel.2 1847 októberében Nagyváradra ment, a Bihar vármegyei jegyzői hivatalnál kapott állást.3 A munkája révén tanúja lett a vármegyében dúló politikai harcoknak. Kezdettől az ellenzékkel rokonszenvezett, ezt híven tanúsítják az apjához írott levelei.

1848 novemberében önkéntesként beállt a honvédseregbe. Nemcsak a lelkesedés vitte a honvédek közé, sorsát és lehetőségeit is végiggondolva lépett katonai pályára. „Illy forrongós időben polgári pályán előhaladást reményleni bajos dolog. Eljártam eszemmel minden féle állomásokat, sehol megnyugodni nem tudtam. S utóbb a katonai pálya nyilt föl szemeim előtt, jó és rossz oldalaival. (. . .) Elgondoltam: hogy két körülményt lehet felvenni a haza mostanéletében, vagy azt, hogy kiviva függetlenségünket, megalapíthatjuk nemzeti létünket, s (...) ekkor (. ..) könnyen lehető hogy minden féle alkalmazásoknál tekintetbe vétethetik a hazáért tett szolgálat; — vagy azt a körülményt lehet felvenni, hogy bukni fog a nemzet, — akkor jobb nem élni akár melly pályán. (.. .) Négy év nem a világ, kivált háborús időben, s ha valaha most lehet e pályán kilátás nem a fegyveres béke idején." — írta apjának az 1848. október 15-i levelében. Valószínűleg nem sejtette, hogy az elhatározása döntően meghatározza majd az életét. Mert bár a magyar szabadságharc szolgálatában alig egy fél évet tölthetett, életének következő húsz évét hivatásos katonaként élte le.

1848-ban a 44. honvédzászlóal 5. századában, tizedesként kezdte a szolgálatot.4 1848 decemberétől a Bihar megyei számfeletti újoncokból megalakított 55. honvédzászlóalj tagja, Ihász Dániel őrnagy parancsnoksága alatt.5 A zászlóaljat 1849 januárjában Erdélybe vezényelték és Bem parancsnoksága alá helyezték. Az 1849. február 9-i piski-csata volt az első ütközet, amelyben részt vett. A tűzkeresztség igen jól sikerült a számára. A szakaszával fél óráig sikerült feltartania egy zászlóalj Sivkovich-gyalogságot. E helytállásáért és azért, hogy a hídfőhöz két alkalommal is ő vitt segítséget, amivel jelentős mértékben hozzájárult a győzelemhez, Bem tábornok még a csatatéren tizedesből hadnaggyá léptette elő.6 Részt vett Szeben visszafoglalásában is, 1849 márciusában.7

A szebeni győzelem után a zászlóalját a Verestoronyi-szoros védelmére rendelte ki Bem.8 Innen tudósította Kiss József a Honvéd című lapot a határszéli havasokban meghúzódott oroszok március 28-án történt kiveréséről.9 A váltakozó szerencsével folyó csatározások után végül a Lüders parancsnoksága alatt álló orosz—osztrák túlerő 1849. július 20-án a Havasalföldre, a török fennhatóság alatt álló román fejedelemségbe szorította a Verestoronyi-szoros védőit,10  akikkel Kodri bej Kineninél letétette a fegyvert.11

Kiss József számára így ért véget a magyar szabadságharc, amely után több mint 18 évet töltött emigrációban. 1850-ben belépett a török hadseregbe, ahonnan 1859-ben őrnagyként távozott. 1860 nyarától a szard, majd pedig az olasz királyi hadseregben szolgált Türr István törzstisztjeként. 1868 nyarán — alezredesként — kérte a nyugdíjazását, és még ez év őszén hazatért Magyarországra. Itthon a Ferenc-csatorna Rt. igazgatója lett — a részvénytársaság elnöke Türr István volt —, egészen az 1898. június 4-én Budapesten bekövetkezett haláláig.12

*

Az alábbi levelek a Bács-Kiskun Megyei Levéltár őrizetében vannak, a Katona család fondjában, ahová Kiss József húgának, Katona Zsigmondné Kiss Máriának a közreműködésével kerültek.

A leveleket a keletkezésük időrendjében, betűhíven13 közlöm, a közérdeklődésre számot nem tartó részek — általában a családtagok és ismerősök felőli érdeklődő sorok és tudósítások, valamint a Kiss József által kért dolgok megküldésével kapcsolatos részletek — kihagyásával. A kihagyásokat a szokásos módon — (...) — jelölöm.

 

1. levél14

Váradolaszi15,1847. október 7.

Kedves Édes Atyám,! s Édes Anyám !

(...) Itt most olly political forrongás van hogy eszökbe sem jut más csak az, váljon Beöthy16 és Thurzó17 — kit az ellenzék akar, — vagy Papszász18 és Reviczky19 lessz e követ? Ámbár minden jobb gondolkodású, még a Conservativek elfogulatlanabjai is a két előbbit akarják, még is minthogy hir szerént Reviczky 16,000 pengőt ajánlott kétes a dolog. De azért mi nem esünk kétségbe, mert az ellenzéknek is van pénze, most jött haza Pestről Lukács Gyuri20 a Magyar országi oppositio21 főnökétől, Batthyányi Kázmértól22 10,000 pengőt, s olly Ígéretet hozva hogy ha többre lesz szükség csak Írjanak. Mindenütt az egész országba minden jobb honfinak leghőbb óhajtása hogy minden megyéből ellenzéki követ menjen, miután a kormány minden indigenat23 katona tisztet meg hitt, és ha most az ellenzék bukik akikor az Isten tudja mit érünk. Hogy milly forrongás lessz most az ország gyűlésen, abból is meg lehet itélni hogy Apponyi24 100,000 ft-ot akar Zalába küldeni Deák25 megbuktatására, miből semmi sem lesz. Én ezeket Beöthy Ödön szájából hallottam, ő pedig Batthyányi leveléből tudja, mert a Kis ur a Casinoba ebédel ha Váradon van, mert ez az ellenzék szállása, mint a Conservativeké a Zöldfa. Ez az állása a dolgoknak, s nem tudni szánja e vagy kárhoztassa az ember az oly honfit, ki sem képességet nem érez magában arra a nagyszerű hivatásra követnek lenni (Reviczky) pénzét hona romlására fordítni van lelke, mert a mostani ország gyűléstől élet és halál függ. (...)

hü fijok Kiss J.

 

2. levél26

Váradolaszi, 1847. december 14.

Kedves Édes Atyám Uram !

(...) Gyűlésünk elég zavarosan és lármásan elkezdődöt, csak Isten óvhat egy múlt dec. 18kától27 Két nap alatt még egyebet nem tettünk, mint Dráveczky Lajos28 istentelenségeinek felfedezgetésit halgattuk. — Hire van hogy a Conservativek Papszászt, mint a. ki liberális utasításához hiven ragaszkodik vissza hivni akarják, anyit adatokból tudunk, hogy fent a két követ meghasonlott, s egymást gyakran le szavazzák. Nem álhatóm itt meg hogy néhány sorba meg ne jegyezzem, hogy menyit képes Tisza29 ki állani, valóban az ember szinte hinni kéntelen Dersy Antal bátsinak azon állítását, mit nekem mondott, hogy Tisza anyit szenved Biharba, mint a Krisztus egykor szenvedett. Az eset ez: Drávetzkyt el választják táblabírónak. Ekkor fel áll Gozman János tiszti ügyvéd [Bihar megye csekei kerületének képviselője]. Conservativ ember vagyok úgymond, és bár a Conservativek választottak az általok behozott paraszt nemesekkel táblabirákat, kéntelen vagyok ellent mondani Dráveczky elválasztásának, mert én oly egyént, ki itt e terembe karperecz sikkasztás, Weselényi pénze ellopása, templom rablásai vádoltatott, s ki földhöz ragadt szegény lévén könnyen meg vesztegethető birámnak ismerni nem akarom. — Dráveczky rágalomnak kiáltja mind ezt, s gazembernek azt, ki róla illyeket mond, s be nem bizonyítja. Ekkor Ambrus30, az ellenzék egyik kitünö bajnoka fel áll, ő mond Draveczkyvel egyett ért, ki más becsületébe gázol a nélkül, hogy azt bebizonyitná gaz ember. De azért Gozman nem gazember, hiszen ö és mi mindjájan Tisza Lajos úrtól hallottuk ezeket Dráveczkynek mondatni 10 évvel ez előtt e teremben, midőn Dráveczky ellenzéki volt, Gozman tehát a fő isp. helyettest utánnozta csak, és ha valaki e teremben más becsülete sértése, s annak be nem bizonyithatása miatt a gaz ember nevet érdemli az nem Gozman, nem ám kiált Bernát31 hanem Tisza ez. Szörnyű zúgás lett, próbálták Tiszát menteni, de maga is elismerte hogy mondta. Egyébiránt Dráveczky ellen vizsgálatot rendeltek. így fojnak itt a dolgok, pofa kell ehez. (...)

hü fia Kiss József

 

3. levél32

Váradolaszi, 1848. január 12.

Kedves Édes Atyám Uram !

(...) A múlt héten kedden szerdán uriszékre voltam az öreg Csengerivel33 Diószegén34. — Azért a múlt gyűlés rövid rajzát kissé későn ugyan, de még is közlöm. Ez a Bihar vármegye küzdtére a leg egyenetlenebb harczok egyikének. Itt szellemi erőknek anyagiakait állítnak ellenébe, s el keseredett harcz vívatik az istentelenség és a honnak óhajtva várt felvirágoztatása fölött. Ne hidje Édes Atyám uram hogy részrehajlás beszél belőlem, ki itt forogva részre hajló tud lenni az gazember, mert tisztán lehet látni mindent, s ki részre hajló, meg van pártérdektől vakitva.

Gyűlésünk a mint elkezdődőt, mindjárt lehetet látni hogy a Tisza-párt gonoszságon töri fejét, mert 300 paraszt cortest hoztak, melly a gyűlés 5 napjain ben volt, melly cortes 600 pengő forintjába került a Govorikoknak, ennek felét az újonnan választott törvény széki táblabirákra kivetették. E kortes csapat bevetetésének pedig következő czéljai voltak. 1) Táblabírákul oly egyének választása kik azt sem tudják micsoda fán terem a magyar törvény mint p. Govrik az öreg [Govrik Márton; 1845-től Bihar megyei alszolgabíró]. — 2) Megbuktatni a Hevesi sérelmet. Ugyanis midőn Govrik szolgabírót a parádi fördőbe meg verték, az egész Gowik-had Bécsbe futott, hogy Heves megye nem tart a dologba nyomozást, és Ö felsége szokás szerint biztost nevezett ki, a Hevesiek folyamodtak, hogy ez törvénybe ütköző tény, s nem boldogulván sereimül kívánták felterjeszteni, s Bihart is felhívták hogy pártolja, s adja utasításul követeinek, de ledorongoltatott. Ez első nap történt. Másnap meg lévén már a táblabírák választva Gozman nevű tiszti ügyész Dráveczky ellen kifogást tett hogy ő mint a kit Tisza ez előtt egy néhány évvel a már megírtam bűnökkel vádolt35 törvény széki táblabíró nem lehet, ebbe vizsgálatot is rendeltek. — Ekkor fel került az ügye Lukács Antalnak, ez egy becsületes és gazdag ember volt, s néhány évekkel ez előtt a kir. fiscus36 mint hamis bankjegy készítőt perbe fogta, minden javait, mely többre ment 50 ezernél el foglalta, s most koldusbotra van jutva, később a septemviratus37 ártatlannak ítélte, mind a mellett javai máig sem adatták vissza, ez aztán a köz bátorság, mit a Status38 egyes polgárának vagyona és személyére nézve nyújt, — pedig a vagyon és életbiztosítás eszméje rejlik a Status nevezet alatt, leg alább az észjog azt tartaná, meg a magyar alkotmány is. Ez sereimnek terjesztetett fel. Ezután tárgyaltatotit, a H. Tanács39 intézvénye, melly már ötödik izben ir le hogy a „Pesther Zeitung” ot ismerje el Bihar megye hivatalos lapnak a csőd-hirdetményekre nézve, s a hirdetési dijakat szedje be számára, e tárgy vitatása közben anyira elhagyták Tiszát ügyfelei, hogy csak Ravazdy40 és Bodo41 voltak mellete, a többi mint a hazai nyelven mint diplomaticai polczu nyelveni sérelmet tekinté az intimatumot42, ez is sérelemnek ismertetett el. — Továbbá 1 pengő frtra emelték fel az Írnokok diját. Végre szolgabírákat nevezett ki Tisza, Kenyerest a Szalontai bírót és Kuthy Károlyt, amazt hogy Szalontát magának biztosítsa a jövő tisztujitásra.

Hogy Bihar megyéhez mérve az egész hon állására vonatkozólag a jelen ország gyűlésre nézve hirlapokbóli tudomásához Édes Atyám Uramnak némi adattal szolgáljak ide zárom Szabó János barátomnak ország-gyűlési tudósításait,43 csak hogy kérem É. Atyám Uramat legyen szíves vissza küldeni, mert meg akarom tartani. (...)

Kedves Édes Atyám Uramnak

szerető fia József

 

4. levél44

Váradolaszi, 1848. február 15.

Kedves Édes Atyám Uram!

(...) A gyűlés foly a múlt egész héten meg ezen a héten hétfőn kedden, arról foly a vita hibás e Reviczky, az ellenzék résziről 205 szónok szóllott a miből látható, milly óriásilag felül múlja intelligentia tekintetében a pecsovics pártot,45 a Conservativek behozták szokás szerint a corteseket húszon öt garassával és kurta voxra46 akarták keritni a dolgot mi még eddig nem sikerült, volt szerencsém hallani debreczeni senator, s a mult gyűlésen alkotott táblabiró Nánásyt a leg pecsovicsabb szellembe nyilatkozni, s ezt oly pisszegés és kiabálás követte, hogy lehet protestáns ember a haladás ellensége, hogy egy királyi városi ember pecsovics az érdemes úr pedig el sem pirult hanem midőn Málták, hogy a kurta vox nem megy, akkor kezdet véleménye motiválásául motyogni valamit. (...)

Kedves Édes Atyám Uramnak

hü fia József

 

5. levél47

Váradolaszi, 1848. március 22.

Kedves Édes Atyám Uram!

 „Nagy időket élünk, szépet és dicsőt, egy pillanatban századok születnek meg" igy kezdte a tegnap tartott nagyszerű fákjás zenekor beszédét Beöthy tiszteletére Szacsvay Imre48, és méltán olly időket értünk, midőn a lángoló hazafiság ki vívta diadalát: a pesti pontokat illetőleg ide zárom nyomdánkban kíszült magyarázatát49 A fáklyás zene olly nagyszerűen ment végbe, minőt alig képzelhet ember 200 fáklya, melly ek közöl magam is tartottam egyet. Éljen a király és haza ez hangzott Varadon egész éjen át. Azonba ha a lángoló tűz, a lelkesedés meg kapott Beöthy és Szacsvay lelket rázó szavaira, ma nem biránk az öröm miatt magúinkkal, szárnyat kívánnék e levélnek, hogy szálna mint a gondolat. — Március 22kén meg érkezett hivatalos levele Gr. Batthtyány Lajosnak, mint ő felségétől kinevezett első ministemek, melly ben tudatja nincs többé administrator, minister társai Kosuth Szemere Deák s többiek. — Ezt tudva, ezt érezve, s át gondolva hogy a mi századak óta anyi hő kebelnek forró imája volt, hogy az ügynek, mellyért anyi lángoló hazafi martyrjává lőn nekünk a gondviselés meg engedte, halandó embernek csak imádkozni lehet.

Egyébiránt Biharba általános a kibékülés, a napokban tartott conferentiában mellynek végzését ./. alatt fent csatoltam50 meg történt mit nem hivénk lehetőnek. Érdekes vala látni folyni az öröm könyeket, hallani Toperezert51 ki monda én decemberi napok egyik halálra szánt áldozatja méltó volnék arra mit szenvedtem, ha meg nem botsátanék, kitsintől nagyig mindenki az egyenlőség jelét nemzeti szalagot hord, melly olly kapcs lön, hogy kereskedést haszonnal lehetne vele űzni. Polgár őrség állíttatott. Beöthy a vezér, az éjjel főnököm helyet ört áltam, nem akarta át engedni, de nagyon kértem, hisz ugy sem tudok aludni szivem ég fejem lángol, az öröm el bódit, — aztán meg oly emberekkel álni Ört mint Toperczer Nagy József52 Lukács,53 a kinek minden szavaik a hazafi kebelnek szent evangyeliumai.

Nem igy van Bécsbe a dolog Metternik elszökött, háza elibe a jó bécsiek akasztófát állítottak, Albert herczeget halálra keresik, egy batalion katonaságot, melly a népre lőni mert a nép le ölt, minden fegyver nélkül körmeivel tépte szét. Egy császári herczeget lováról lehúztak, a király chartát adott neki, s Posonyba menekült.—

(...) Egészségem gyenge, de én nem bánom ha már meg halok is mint Jakob mert látták szemeim vágyaim leg forrobbikának telyesülését mit sok agg se ért, én meg értem. Szabadság, egyenlőség testvériség béke rend mind jajunkkal.

Kedves Édes Atyámnak

jó fia József

 

6. levél54

Váradolaszi, 1848. június 13.

Kedves Édes Atyám Uram!

Mióta tudom, hogy az önkéntesek a ministerek védelmére s támogatására felállitvák, katonaságróli nézeteim meg változtak, én csak olly feltétel mellett kívántam katonává lenni, többekkel együtt hogy vigyenek egyenesen ellenség elibe. Most tehát ez nem tör vén vén meg várom a bizonyosan eljövendő alkalmat, a mi hogy nem messze van mutatják az előjelek Bács és Torontál vidékén. —

(...) Itt a ministeri levél értelmében minden kaszákat lefoglaltak, ellátandók a fegyverrel még nem bíró nemzetőröket, illy eszközt fegyverré alkotva nyélre csinálva tegnapi bizottmányi ülésen bemutatott a fö ispán egyet. Atyai jó indulatába ajánlva vagyok

Kedves Édes Atyám Uramnak

hü fia József

 

7. levél55

Váradolaszi, 1848. augusztus 24.

Kedves Atyám Uram !

(...) A nemzet-őrség fellelkesülését hazafiúi örömmel olvasám, meg vallom magamnak is kedvem volna közibök állani, s nem kerülhetvén ki ugyan is elébb utóbb a katonáskodást. Sándornak56 megírtam, ő annyival inkább felhiva érezheti magát, mert ő a novemberbe kiállitandó 40,000 be okvetlen bele esik, jó ha szokik hozzá. Váradi életem, csak a régi az hogy semmi accidentia57, fizetésem mind fel megy kosztra ruhára, és igy annyi hogy nem eszem ingyen othon a kenyeret. (...) A toborzás itt is meg kezdetett. — Azonba midőn e sorokat írom 12 órakor rögtönös gyűlés van Kis Erneszt58 ezredestől van itt egy sürgöny a már meg érkezett bihari nemzet örökhöz többet sürget. Minden jók kívánása mellett Atyám indulatába ajánlott vagyok 

Kedves Atyámnak

fia Józsi

 

8. levél59

Váradolaszi, 1848. augusztus

Kedves Szüleim!

(...) Két hét alatt háromszor Belényesbe60, egyszer a petrószi vasgyárba61 egyszer Szalontán62 voltam a főjegyzővel a nemzetőrség ügyében. Melly utazásokban meglehetősen megismertem Biharnak Erdély felé eső hegyes vidékét. Szándékom volt a váradi nemzetörséggel el menni Vinga63 fele, de biz az a választmány bölcsesége folytán szépen honn maradt. S most várok, mint a menyasszony, ha valahogy a jó szél a jövő novemberi hongyűlésre valami jó helyet hajtana számomra, mi ha nem sikerül tavaszig Váradon leszek ha a körülményeimmel ki tudok jönni, mert most már az accidenciák ideje lejárván minden forintját fizetésemnek felemésztem. Váradot minden katona elhagyta a várba vagyok ma is strásán a puskaporos toronynál. —

Legújabb hir szerint Ferdinánd64 le mondott, — s a szerbeket nagy vérontással kiverték a római sánzokból, melly ütközet alkalmával a Debreczenben és Váradon fekvő Don Miquelek65 közül 300 vitéz, s az önkéntesek közül 200, s a szerbek közül 5,000 találta meg kikerülhetlen végzetét. Fónyad Józsi egykori iskola társam, kit Édes Anyám ismerhet, mert Jámborék fiókkal lakott, egy kartácscsal meglövetett, talán meg gyógyul. Itten van most Pestről egy Kis Pál66 nevű kapitány a Don Miquelek közül, ki midőn le jött egy szerbbel a gőzhajón beszédbe eredt, s szerbnek mondván magát, a szerb ki beszélte, hogy ő a Vingai táborból a budai ráczók által fizetendő 200 ezer pfrtért van küldve, s ki is a kapitány feladására elfogatott.

Hasonlóan igaz az a hir is hogy a Dunán egy gőzöst fogtak el sok arany ezüst pénzel és fegyverrel, mit a lázzadóknak Bécsből küldöttek. A fentebbi Kis Pál által felfedezett szerb kém vallomásaiból ki sült az is hogy szerb fel keltek közt 3000 bécsi katonája van Jellasicsnak. Mi engemet illet semmi különös bajon nincs, nem is érek rá a sok dologtól betegeskedni. Minden jók kivánása mellett vagyok

Kedves Szüleimnek

hü fiuk Kiss József

 

9. levél67

Váradolaszi, 1848. szeptember 12.

Kedves Édes Atyám Uram!

(...) Itt a katona állitás foly meg vizsgáltak engem is és alkalmasnak találtattam. Sándor nagyon ellenszenvvel viseltetik a katonaság iránt, én nem, főleg azért mert az általános felkelést elmulhatlanul bekövetkezendőnek hiszem. Kettőnk közül egyikőnk megyén, Sándor fiatalabb lévén törvény szerint ő megy s én hon maradok. Egyébiránt Sándor félénkségből ollyas valamit talál elkövetni mi rosz következést von maga után. Mint mondja meg visitaltatni nem engedi magát, ha lehet minden áron menekülni fog tőle. Hiszen az igaz akaratja ellen katonának lenni baj, de ha a törvény parancsolja. Édes Atyámat arra kérem legyen szíves nekem meg irni történt e valami összeiratásunk tárgyában Debreezenben, mert minket onnan állitnak ki, jó volna a kereszt levelemet ki venni, továbbá, mit gondolnak édes atyámék ha Sándor gyávaságán, én önkénti felajánlásommal segítenék, s ha ezt helybe hagyhatónak nem találnák, jókor felfedezni hogy két fia levén Sándor a törvény szerint elmenendő ezt pedig azért nehogy vigyázatlanságból ollyat kövessen el Sándor mit később meg bánjon. (. ..)

Itt minden felé a leg szomorúbb hír, a király szószegése, az Arad és Bihar megyei oláhok lázongása kétes jövendő félelmével töltik el a kebleket, most is két oláh faluban vannak kin a nemzet örök, a lázongók fékezésére, 4000 pedig a csatatéren kiknek azon irigylésre méltó szerencse jutott részt vehetni a perlaszi győzelmes csatában,68 az őrnagy hivatalos jelentése szerint a sárréti és szalontai nemzet Örök voltak tűzbe, egyebint, a sor-katonaság, honvédség mind bihari volt. Mai nap a bizottmányi ülésben Komlósy69 szolgabiró jelenté és inditványozá, hogy a várba rejtegetet fegyverek és munitiok, ugy szinte a vár átadására föl kell szólitni a helybeli generált Glézert70, s ha nem adja át a kívántakat, harang fére verés közben meg kell rohan i, anyival is inkább mert a napokban isten tudja hogy 100 gyalog katona termet köztünk mint ha az őszi hideg esővel hullott volna a főidre, s még több is váratik. S végzés lőn fegyverbe kell dobolni az őrsereget, Thurzó71 Hodossy72 Földi (professor)73 menjenek Glezerhez s meg tagadás esetében főbíró, s kapitány Tar Imre74 veressen ostromot, s rohanja meg a várat. Midőn e sorokat írom így állnak a dolgok, a nép csodás dolgokat beszél feszült figyelem s bosszankodás minden arczon.

Két órával később

A tábornok ki adta a vár kulcsait, a város kezébe a magazin kulcsa, mellyben fél millió kész töltés van, de fegyvert egyet se találtak. Élesdet75 fel gyutották 3 helyen az oláhok, azt kiabálják ce impera76. Pestesiek77 az erdőbe futottak, mind két helyen kint vannak a szuros fegyverei ellátott nemzetörök. Aradba is föl lázzadtak, és Bihar megye szélin eső Kisjenőnél78 mintegy 10,000 oláh összegyűlt, azonban Gál ne[vü] erélyes szolgabiró vezérlete alatt ott termet az aradi, egész honban legjobban felszerelt nemzetőrség egy osztály uhlanerekkel79, s elesett 170 oláh, meg halt 75, 95 nehéz sebbe van. Össze csapás alkalmával egy oláh asszony ugy főbe ütött egy uhlanert egy rúddal hogy mindjárt összerogyott, s az asszony öt lövést kapót egyszerre. Kiről furcsa meséket beszélnek, minthogy egy lövés sem találta ollyan helyt hogy halálos leendet volna, tehát nem esett egyszerre le, innen az oláh pór így szól, isten volt az asszonyba ez azt mutatja, hogy nekünk van igazságunk, de nem azt mondja az aradi pór hanem azt, ördög volt benne, sat. A reactió minden eszközt meg kisért ezen valóban szánandó nép bulytogatására, most midőn Aradba felkeltek, azt a hirt verték fejőkbe a papok ( mihelyt valaki pap mindjárt nem becsületes ember:) hogy a magyarokat megverték a szerbek, és most a haza vert magyarok bosszújukba az oláhságnak esnek, Kisjenőnél 300 kocsi már van sat annyi igaz, hogy Várad ma holnap ostromi állapotba lesz. Isten óvja a hazát s mindnyájunkat a vészes jövőtől, minden jók kívánása mellett vagyok

Kedves Édes Atyám Uramnak

hü fia

 

10. levél80

Váradolaszi, 1848. október 13.

Kedves Édes Atyám Uram!

Nem bírva semmi anyagot, melly az átolvasásra is méltó lenne, ritkán veszem igénybe türelmeket, napjaim olly egy formák, hogy egyik a másiktól anyira sem különbözik mint tojás a tojástól. Most azonban hogy e sorok írásához nyúlok, a levélirási hanyagság vádja elkerülése mellett, ágyba fekvésem az oka.

Nem tudom Debreczenbe de itt Váradon valóságos cholera van, s ebben vagyok én is; többen elhaltak benne hirtelen; orvosom pontos magamra ügyelést gyomrom melegbe tartását köti szivemre naponta. Mert a cholera mint a régi has menéssel has zúgással gyomorgörcsökkel jön elő. S valóban midőn rám jön a paplant rágom kinomba; hozzá az alkalmatlan ki s be járás melly a melegbe tartást szinte lehetetlenné teszi, kinos görcsöktől kisérve nem a legjobb kilátást adja. — Már egy hete hogy rajtam van s erőm ugy elhagyott hogy alig birok járni.

Ma indulnak nemzetőreink Aradra a gyalázatosan elárult aradi polgárok segélyére, mint kiket a várba be zárkózott, s vár falait 28 ágyúval ellátott gaz parancsnok Berger81 és méltó társa a Schwarzenberg uhlanerek82 ezredese Blomberg,83 múlt napokba 30 ágyú lövéssel tetemesen megrongáltak. Török Gábor84 királyi biztost elfogván statárium elébe állította, s a városnak következő pontokból álló rendeletet, a várost felgyújtása! fenyegetvén, ellen szegülés esetére, — adott ki.

1. Hogy egy önkéntest se eresszenek át Szenttamás fele,

2. Neki eleséget pontosan adjanak.

3. Fegyvereiket rakják le,

midőn ezen képtelen kivánatainak a magyarok elleni kifakadásai s rágalmai által felingerelve ellene szegültek 30 ágyú lövést tett a városra, melly alkalommal két Debreczenből jövő önkéntes is sebet kapott, s most Arad segélyt kér, mert Ucalegon ardet.85

Puskáink, s ágyúink (6 fntos) megérkeztek. Az általunk elfogott Kress lovagok86 ma esküttek 70 en mind olaszok a magyar alkotmányra hadnagyokkal ki eszéki magyar fiu, fegyvereiket s lovaikat elszedve Kossuth parancsa szerént Pestre küldjük őket, valamelyik Huszár ezredbe beosztandókat.

Bor sok s jó termett. Az idő olly hideg hogy a paplanon felül a köpenyeg is felfér, önkénteseink száma mai jelentés szerint 1200 egyébiránt mindennap nő, a várba tanyáznak, melly egészen hadi lábon ál körülsanczolva kiigazitva s felvonó híddal ellátva. Tegnap 1 kapitány 2 hadnagy jött közibök Pestről. Mindenjók kívánása mellett

Kedves Édes Atyámnak

fia József

 

11.Levél87

Váradolaszi, 1848. október 15.

Kedves Szüleim!

Az események rohama oly gyors, hogy az ember alig képes magát tályékozni; uj viszonyok, uj társadalmi, s political formák merülnek fel a forradalom romboló viharából, az eltűnt régi intézkedések romján. S egy olly fiatal ember, ki a forradalom előtti polgári intézvényeket vette fel alapul, ki a political élet forradalmat megelőző ösvényén indult el, most a midőn azok eltűntek nem kis fejtöréssel viv ha jövőjén aggódik. Nem volt nap a martiusi események óta mellyek át meg át ne rohantak volna eszemen e gondolatok, azonban e gondolatokkal a körülmények sebes forgása miatt magam sem voltam tisztába ez ideig, azonban az idő halad s nem vár ki késlekedik utánna. Jelen soraim jövőmrőli aggodalmamat nézeteimet olly komojan tartalmazzák, amint csak beteges erömhöz képest azokat (:most több időm is lévén, mint máskor:) ki fejteni birtam. Kérem Kedves Szüleimet gyermeki ragaszkodással, és azon bizodalommal, mellytől csak szülei s gyermeki kebel áthatva lehet, jelen soraimat figyelemmel át olvasni s tanácsukat, s nézeteiket velem közölni kegyeskedjenek. —

Nyilván van, hogy midőn Európa békéje társadalmi s politikai formája egészen fel forgatva van: hat sőt tiz évig békéről csendességről álmodni sem lehet. Mert hogy az ausztriai ház száműzetését az orosz, melly titkon eddig is befojt az európai eseményekbe, behunyt szemmel nézni nem fogja több mint hihető. S illy forrongós időben polgári pályán előhaladást remény leni bajos dolog. Eljártam eszemmel minden féle állomásokat, sehol megnyugodni nem tudtam. S utóbb a katonai pálya nyílt föl szemeim előtt, jó és rossz oldalaival. Elgondolkoztam hosszan, de az eszmék összezavarodtak agyamban, s átkoztam határozatlanságomat, hijjába nem tudtam egy okos gondolathoz jutni. Hiszen ha a katonai életben csak az volna rossz hogy az embert az első csatában agyon lőhetik, még viradatot sem várva katona lennék, de ez legkevesebb, az strapaczia az a mi engem elborzaszt. Elgondoltam: hogy két körülményt lehet felvenni a haza mostani életében, vagy azt, hogy kiviva függetlenségünket, megalapíthatjuk nemzeti létünket, s mi történik ekkor? előálnak azok kik verőket onták a házért, s kik hon ültek, szégyen érzettel vonulnak hátra, sőt könnyen lehető hogy minden féle alkalmazásoknál tekintetbe vétethetik a hazáért tett szolgálat; — vagy azt a körülményt lehet felvenni, hogy bukni fog a nemzet, — akkor jobb nem élni akár melly pályán. Mindezeket egybevetve csak arról volnék biztosítva hogy felfegyverzésünk után visznek a táborba bennünket, hajlandó lennék katona lenni, de félek hogy tétlenül itt a várban vesztegelni kell talán tavaszig is. Igaz négy év nem a világ, kivált háborús időben, s ha valaha most lehet e pályán kilátás nem a fegyveres béke idején. Itten már egy zászló alj ki van, rövid időn a második is ki lessz nagy az általános rokonszenv a katonaság iránt. — Ezeket midőn ismételve Kedves Szüleim figyelmökbe ajánlanám válaszokat minél elébb elvárva vagyok

fiók József

 

12. levél88

Váradolaszi, 1848. november 4.

Kedves Szüleim!

A koczka sorsom fölött el van vetve. Ma délelőtt, elmondtam az esküt hiven szolgálni, s bár milly borzasztó alakban szembe szálni a halálai az alkotmányos szabadságért.

S mától fogva, mint tizedes vagyok az 5k századnál 40 váltó krajczár fizetéssel. Haza menetelemből alkalmasint semmi sem lesz, mert részint az alkalom, hosszabb kin maradás nélkül haza mehetni, — hiányzik, részint azon körülmény áll ellent hogy leg fölebb 3 hét alatt elvisznek Erdélybe a lázongó Szászok és Urbán89 ellen. Holmimat Szilágyi bátyámhoz szállíttatom, ott meg találják, öt ezüst fntot kaptam ebből sapkát s más nélkülözhetlen katonai apróságokat vettem, ruhát leg alább egy dolmányt minthogy most nem adnak egy bakáns s köpenyegnél egyebet nagyon múlhatatlanul készíttetnem kellene, ha a rá kivántó 40—45 fntot szívessek lennének Kedves Szüleim, minél elébb elküldeni. Egyébiránt mi előtt e vidéktől s Kedves Szüleimtől örökre tán meg válnék bővebben fogok irni, mit most két féle foglalkozásom nem enged.

Minél előbbi sietős válaszukat várva vagyok Kedves Szüleimnek

hü fiok Kiss József

44ik honvéd zászlóalj 5 századánál

Tizedes, vagy Tugskáplár

 

13. levél90

Váradolaszi, 1848. november 7.

Kedves Szüleim!

Utolsó levelemre jövendő válaszokat nem várhatva be ismét irni vagyok kénytelen, mert ha késik a várt válasz engem Váradon nem talál. Tegnap előtt elment a mi Zászló aljunktól két, a 3ik és 4ik század Erdélybe. Ma ismét parancsot kapott az első század holnap Belényesbe indulni, s a mi 5ik Századunk is rövid időn útnak indul. Kérem tehát Kedves Szüleimet hogy előbbi levelembe irt kérelmemet teljesíteni sietve szíveskedjenek. Ruhát nem adnak még, csak a nagyon rongyos közegyéneknek fehér frakkot. A csizmám is el nyűtt. — A fehér ruhát illetőleg kérem édes anyámat nekem egy pár erős gatyát küldeni, minthogy minden gatyám csupa rongy, csak hogy le érjen a szára a földig hogy melege legyen a lábamszárának, lehet a bőségit a hosszához adni. Inget négyet viszek el többit a ládába hagyom. Lakásom a fehér papok Collegiumába az úgynevezett Convictusba van. Palotának nem szegény katonának való. Nekünk ha Fehérvár91 alá visznek alkalmasint kemény telünk lesz, csakhogy inkább meleg mint hideg. De csak vinnének ha katonává lesz az ember csak óhajtana ágyú golyókat fütyölve látni feje mellett. Annyi bizonyos hogy a telet vagy Erdélybe vagy a Királyhágón töltjük. Addig is minden jók kívánása mellett vagyok

Kedves Szüleimnek

fiók József

 

14. levél92

 Váradolaszi, 1848. november 29.

Kedves Atyám!

Utoljára irt levelemben világosan kifejeztem, hogy elindulásunk napján K. Szüleimet tudósítani elmulasztani nem fogom, s azért megfoghatatlan előttem hogy föl is tehették felőlem, hogy midőn messze, s talán soha vissza nem térhetve indulok útra: pár sort nem írtam volna. Mi ugy állunk hogy minden perczben a riadót várjuk, azért hijába kéredzettem haza, meg tagadtatott, most pedig miután ki van a rendelet adva hogy Szombaton délután Verbászra93 indulunk haza mehetésemböl semmi sem lehet, s a nélkül kéntelen vagyok elhagyni e vidéket hogy Szüleimet s testvéremet, s különösen édes anyámat hosszú távol lét után utolszor láthatnám. Ki tudja mi van felőliem írva a Sors Könyvébe, ki tudja az első golyó nem keblemen fütyöl e át az első csatában, ki tudja érhetem e valaha örömét a viszonti találkozásnak Kedves Szüleimmel, ezen gondolatok tolulnak szivemre e perczbe, s a fájdalom melly arczomon olvasható most, nem a minden perczben jöhető halál vagy szenvedés, de az elválás fájdalma. Azonba tudósítani Kedves Szüleimet minden lehető alkalommal, s még addig is mig elindulnék el mulasztani nem fogom. (...)

Csengeri94 igérte hogy mind Bernáthnak95, mind Korponaynak a Hadügy minister titoknokának, ki igen jó barátja és ezredes ajánlani fog mind Leitnernek a Váradi őrnagynak hadnagyság végett, valeat quantum valere potest,96 minden esetre, ha most nem is de ha kiérdemeltem, s tiszteim ajánlatát meg nyertem jó lessz, ha valaki ismer Pesten, s ha más nem Csengeri öttse97 széles ismeretségénél fogva csak hasznomra lehet. — Meg köszöntem jó akaratját. —

Holmimat elhordattam Szilágyi bátyámhoz s jegyzéket szombati levelemben elküldöm. (...) Többet nem irhatok, mert verik az indulót, fegyverért megyünk a várba. Isten áldja meg

Kedves Szüleimet

fiok Józsi tizedes

Az atrest így tessék írni: Névtelen honvéd zászlóalj 5k századánál tizedes sat

 

15. levél98

Erdély-Halmágy, 1849. január 25.

Kedves Szüleim!

Sokra elkészültem midőn katonává lettem, de ez mi most velem történik tul esik akkori fogalmam határán. Mert ha mondom, hogy két hét óta le nem vetkeztem, s két hét óta, mióta Váradról eljöttünk főtt ételt nem ettem, a gyaloglást fel se vettem, bár Belényestől idáig ugy jöttünk, ha mondom, hogy minden éjszaka alarmot99 vernek, hogy szokjon a katona az éberséghez, ha mindezeket mondom talán nem is fogják hinni. Mindezeket nem panasz képen írom, mert fel fogadtam hogy miután mindezt hazámért szenvedem egy panasz hang se fertőztesse meg számat, ha nem azért irom mert jólesik Kedves Szüleimet tudositni állapotomról. Mindezen nélkülözéseim közt az a leg sajnosabb hogy posta erre az ellenség dulongásai miatt nincs, nem tudom ezen levelem is eljut e s mikor bizonytalan útján kívánt czéljára. Harmad napja mióta ezen városba vagyunk, s holnap tovább megyünk Fehérvár alá csak hogy holnap este ha elérünk Brádra100 az ott lévő erőhöz csatlakozván ütközet lesz, hol élek e halok e valami utón tudomására jut Kedves Szüleimnek, mert amint Halmágyra101 értünk ellenség földen vagyunk. Halmágy meglehetős mező város ollyan Diószeg forma. De most hasonló egy jég által elvert mezőhöz az emeletes házak ajtó ablak nélkül állnak, lakóik rég elfutván, ha e falak beszélni tudnának emberi érzést elfagyasztó dolgokat tudnának beszélni, jobban mint a falakra mázult vér, alig van néhány elszánt zsidó és oláh itt. A derék boltok üresen álltak ben a boltba, hidegen a ki szenvedett kár élő tanujaként áll a kirablott boltos. Itt egy font húst kapunk naponként, de bort nem lehet pénzért se pedig ezen strapatia életbe élni nélküle nem lehet.

Az útba kaptam édes atyám levelét. (...) Ha csak módját ejthetem, írok, de nem tudom mert a posták meg szűntek. Holnap után ütközetünk lessz Brádnál. Ott vár mára mi zászló aljunkból két század, Aradról egy zászló alj, s mi megyünk két századdal, ez mindössze 4000 rendes katona, s 600 lovas nemzet ör, Isten tudja mit érek. Ha elesem Tüköri Lajos102 barátomtól fogják Kedves Szüleim az elestemet meg vivő levelet. Ha élek találok módot tudositni Szüleimet.

Isten áldja meg Kedves Szüleimet.

fiok Kiss József honvéd

 

16. levél103

Körözsbánya, 1849. január 26.

Kedves Szüleim!

Minthogy Halmágyrúl küldött levelemnek bizonytalan útja volt s alig ha megkapják, K. Szüleim ezen új állomásunkról is minthogy egy hadnagy tőlünk indul Váradra jónak láttam pár sort irni. Ha a népetlen Halmágy meg lepett, nem Írhatom le az iszonyt melly Körözs bányán104 szemeim előtt feltárullt. Ezen város székhelye Zaránd megyének, leirhatatlan a dúlás mit itt a móczok105 elkövettek, a megyeházának még a szoba közfalait is lerombolták, csak a körfala van meg mint valami csűrnek a levéltárba minden irományt apró darabra téptek, a rabokat kieresztgették. Fánk cönsiliarius kastélyában a mit találtak mindent porrá törtek, a kanapékból a szőrt ki szedték zongorát széket szóval mindent elromboltak a tanácsosnak több ezrekbe került ásvány gyűjteményét a kútba hányták. Még az Isten háza sem maradt menten vandali dulásaiktól, a keresztre, mert cath. templom és zárda volt itt czélba lövődöztek s a templomot ágyúzták, s ekkor azt gondolná az ember kifáradt dühök, — nem le mentek a kriptába, melly a megyébe leg gazdagabb Kozma család sírboltja, a holt testeket ki hányták a koporsóból s izenként szét szaggatták, s egy pár koporsóba saját elesett gränczerjeket106 (:a Ferdinánd gyalog ezredből:) temették párjával; e levél írás előtt pár perczel jövök a kriptából, nagyon eleven emlékezet lebeg szemeim előtt. De ki írná le az irtózatos nem emberek által véghez vitt tetteket. A lakosok kevesett beszélnek, mert a hegyekbe futának, de annál többet az urak házainak padozatjára száradt vér-tócsák. Délután 3 órakor érkeztünk ide, s minthogy gyalog a sárba nagyon ki fáradtunk az őrnagy nem látta jónak fáradt csapattal egyenesen csatába menni, mert egy statiora107 innen Brádon ütközet lessz ott vár Bottyán108 és Moga109 olá vezérek. Őrmester Tüköri Lajos barátommal ugy egyeztünk hogy ha én elesem ő ir Kedves Szüleimnek, ha ő én írok édes annyának Körözsladányba.110 Egyszersmint hogy ha nem halálos sebet kap akár mellyikönk, a másik eskü alatt szúrja agyon, mert az elfogott magyarokat elevenen meg nyúzzák a kutyák. Sokat szenvedtem, sokkal többet mint képzelni lehet, de miért írjam részletesen én férfi vagyok s panaszkodni nem akarok, sakkal több elszántság van bennem, mint sem hogy vissza rettenjek bár mi sorstól veszélytől is. E perczbe lép be hadnagyom a szobába, hogy a fogházba levő alának egy levelet akartak kézibe jádzand, miből ki tünik,hogy az éjjel az oláhok, meg akarnak támadni, a jövő perczbe ezen fogoly oláh a mi századunkból 3 tizedes által főbe lövetik, kik közt én is alkalmasint közte leszek, mert kinozni nem akarják és jó lövőket választanak. Ez ide Körüzsbányára való ez vezette s mutogatta a cassakat a móczoknak.

Többet nem irhatok dobolnak, a for post111 valamit vett észre sietek a hadnagynak át adni levelemet. Isten áldja Kedves Szüleimet

fiok József honvéd

 

17. levél112

Déva melletti csatatér, 1849. február 11.

Kedves Szüleim!

Élek még! és nádszálhoz hasonló életem nem törött össze még. Valóban egy illy ütközet, ennyi veszély után felkiálthat az ember a soltár iróval „micsoda az ember életében, hogy ő reá gondot tartasz ekképen”. Itt ülök a lefolyt csata színhelyén, körülöttem 600 derék honvédünk hever meg halva, kiknek drága életén a győzelmet meg vásároltuk. Ellőtték jobb és bal szomszédomat, össze tépte a kartács köpenyegemet és én még is élek egy sebet se kaptam kivévén, hogy egy kartács a fát melly mellett áltam szét zúzván, fejemet a fa darabja meg ütötte s el szédültem. A csata véres volt Bém113 maga azt monda, hogy ennél nagyobb nem igen szokott lenni, reggeli 7 órától estveli 9 ig tartott a szünteleni ágyúzás, az alsó vidéki táborból ide érkezett honvédek meg vallották, hogy egész nyáron nem esett el anyi közülük mint ebbe az egy csatába. Különösen sokat veszített a mi századunk a hol 200 emberből 30 maradt, elképzelhetik Kedves Szüleim hányszor s hány formába lebegett a halál előttem, és én még is élek, valóban a csata emléke vissza jő eszembe alig hiszem hogy élek, a mi századunktól a kapitányt s két alhadnagyot meg lőtték, az egész táborból el esett 23 fő tiszt. Sokat tudnék beszélni a lefolyt csatáról, de lelkem feszül, szívem dobog mert itt a tér most is a le öltek sohajjaitól zug. Soha sem látnak meg többé Kedves Szüleim, meg lehet itt a halál szörnyű önkényének vagyunk martalékai, mert Bém Napóleoni tervekkel viv, s az oszrolenkai hős csatározásainál 1000 ember élet számba se jöhet. Ezen győzelem előtt 4szer u m: Szebennél114 Szászvárosnál115 a Kenyér mezőn116 és a Piski hidnál117 keményen megvert Puchner118 bennünket nem lévén több Bemnek 2000 emberénél a Császáriak 20,000 ellenében,

s Bém vissza húzódott Devához,119 és ámbár ezen huzadás mester mü, a tábornak minden podgyássza, s vele nekem minden fehér ruhám uniformisom szóval a rajtam valón kivül mindenem az ellen kezébe került, Dévánál az Aradról jött 1000 ember segittséggel meg vertük egy véres csatába Puchnert, de részünkről is igen nagy veszteséggel. Ennyi nyomorúságaim közt vigasztalásom az, hogy az ütközet után a csatábani megkülönböztetett viseletemért s különösen a hídfőhöz vitt kétszeri segittségemért, — mint ez a kinevezésben ezen szavakkal említve van — Bém tábornok által hadnagynak vagyok kinevezve. Ha tettem valaha valami érdemet, ha meg érdemlem a levegőt mellyet szívok, ugy ezt az előléptetést meg érdemlem, mert meg vetve életet és halált egy czaggal120 mellynek káplárja voltam két fertájig tartottam fel egy batalion Zsivkovits121 gyalogságot, ezért van kiemelve, káplárból hadnagya nevezem sat. Innen Balásvalvára122 a híres oláh Rómába, s onnan Megyesre123 megyünk, s a hozzánk érkezendő aradiaikkal Szebent vesszük ostrom alá. Éppen az ütközet előtti reggel írattam Iléss őrmesterrel Kedves Szüleimnek nem tudom szegény előtt barátom sorait kapták e Kedves Szüleim.

Bémről szeretnék még pár szót irni ha időm volna. Istenem minő ember ez, kinek láng esze a vesszélyel együtt nő, ki ámbár magyarul e két szónál előre magyar, ne fuss magyar többett nem tud még is midőn a csata hevében fehér kócsag forgóját látjuk a bizodalom és elszántság kitörésével kiáltjuk, ott ott van Bém előre rohamra. A Szebeni csatában jobb keze egy úját ellőtték mert az elő nyomulásba első, a hátrálásba utolsó. Ezért tettek 4000 aranyat fejére a Császáriak, s ezért van neki 200 elszánt fiákból testőrsége, hova alkalmasint engem is mint hadnagyot alkalmazni fognak, pedig saját századomnál örömestebb lennék, mert az utolsó ütközet óta határtalanul biznak bennem. Soha életemnek meghatóbb percze nem volt, mint midőn századom meg hallva kineveztetésemet öröm könyeket sírva kért ne hagyjam el tisztek nélkül maradott századomat, legyek vezetőjük árvaságukban. —

Félbe kell hagyni levelemet, őrnagyom a csatában elhagyott sebesek össze szedésére, s holtak eltemetésére mellém veendő 40 emberrel küld ennél fájdalmasabb bízomány nincs a föld alatt. Isten áldja a Kedves Szüleimet

fiok Józsi alhadnagy

 

18. levél124

Balázsfalva, 1849. február 19.

Kedves Szüleim!

Az ütközet színhelyéről irt levelemet nem tudom megkapták e vagy sem, azólta pihenünk ujabb küzdelemre készülők. Levelemben elő adám hadnagya lett kineveztetésemet, körülményesen, az egészbe az a legszebb, hogy nem párt fogás utján de csata téren tetteim ajánlatára lettem tiszt, a Századunkból midőn a kapitányomat lelőtték, utolsó szava ez volt „Kis magába mindég biztam vezérelje árva századomat felét Tükörire bizza”, s meg halt szegény, kinél bátrabb s jobb lelkű ember az erdélyi hadseregbe nem vala. Én a két szakasszal a hidhoz áltam plenkbe, vagy csatár lánczba erősen feltévén, hogy holt testünkkön bocsátjuk át az ellenséget, mert Bémet előtte való nap meg verték; seregeivel mig Aradról segély nem érkezett nem ütközhetett a mi kapitányunkra volt bizva utolsó emberig védeni a hidat. Tüköri fél századdal a hol járható volt a jég által ment s csatár lánczott formálva oldalról támadta meg, a több századok a sikon az ágyukkal együtt voltak föl állítva. Szacsvary125 elesése után reám s Tükörire maradt a Század vezénylete én kezem alatti 150 emberből midőn elesett 70, látva hogy a nagy erőnek ellent állani nem tudok, s legfölebb is Leonidas szerepe jutott nekem kicsinyben, Kemény Farkas126 ezredes retira dot veretett127. Ekkor jelent meg Bém az aradiakkal, s a hídnál kérdé „wer ist hier der Comendant" én meg mondám nevem s hogy altiszt vagyok, s ő B. Bánfi László128 ezredesnek, ki segédje mondta írja fel nevem, aztán mondám a század felével Tüköri a tul parton van, s öt is fel irata. Meg veretvén az ellenség az ütközet helyén hadnagyok lettünik. Azolta Balázsfalván van a Batalionunk, s mi a Püspök Rezidentiájába lakunk, úri módon élünk de a rajtam valón kivül semmim nincs, nem csak nékem de egy tisztnek sem. — Itt pedig nem kapni semmit. Elesvén a Dévai csatán129 az auditor130, auditornak is vagyok helyettesítve, dolgom igen sok. Mert a hadi törvény széknek vége hossza nincs, mert ha valaki egy lépést is gyáván fut hadi törvény szék elibe állitván halál a dija. 5 illy szerencsétlent lőtek agyon már hadbiroságom alatt. Pedig katonává létem előtt mennyi filantropia volt bennem. A hadbíró kötelességei ezek: össze ülvén a törvény szék a hadbíró megesketi a tagokat, egy kapitányt két hadnagyot megesketi hogy igazán Ítélnek, s kihirdetés előtt senkinek el nem árulják hozott itéletöket, aztán az auditor informatiót ád a hadi törvények értelmében, ahonnan nekem a három jó vastag kötetü hadi törvényt át kellett studiroznom.131 Holnap indulok a zászlóaljjal Szeben alá, honnan egyszer már elvertek, muszka katonák vannak a városba hol élek e vagy hatók Isten tudója csak. Megjártam eddig minden irányba Erdélyt megvertek bennünket a híres Kenyérmezőn, most Szeben következik. Isten legyen velem s Szüleimmel

fiok Józsi hadnagy

 

19. levél132

Vöröstorony, 1849. március 18.

Kedves Szüleim!

Erdély véghatár széléről indítom e levelet bizonytalan u/tjára,merit e hely a hol jelenleg vagyunk a Vörös toronyi vár133 a graváczon134 van, harmincz lépésre ide már Oláh ország van. Martius 14én Medgyesnél két izben meg vertük Puchnert, s midőn muszka segítséggel 80 ezerre nőt táborával meg támadott vissza vonultunk Segesvár felé. Szegény Puchner egy Bemmel akar fel tenni kinek retirálásaiban is lángész félreismerhetlen jegyei tündöklenek. Puchner azt hitte hogy Bem ujolag meg támadja őt Medgyesen, pedig Bém tudta hogy Medgyes olly rossz positio,135 — a völgyben roppant hegyek közt feküvén, hogy egyátalában nem hadi szállásra való. De lett volna bár milly jó positio Medgyes Bém láng esze másutt járt. Betlen Gergelyt136 elküldte Medjes felé, hogy Puchner mistifikálja mintha csak ugyan szándéka volna Bemnek Medgyes vissza vétele, azonba ő (Bém) napóleoni marschal, mellynek sujját égő talpaim most is érzik oda se nézve Puchnernek, egyenesen Szebennek ment, Puchner később észre vette rá szedetését nyakra főre sietet Szeben felé. De későn mert Bém elébb volt hat órai úttal, s látva hogy a hegyes úton a hátra hagyott ezredes Bethlen Gergely a magyar hónból érkezett öt ezer emberrel nyolc ezerre nőtt táborával olly állásból támadhatja hol egésszen semmivé teheti őt, Segesvárra vonult, meg elégedvén azzal hogy Heyte137 generálját Bethlen után küldötte, de a kit Bethlen Medgyes alatt szélyel vert. Ez alatt mi Bethlentől fedeztetve haladtunk, vagy is szaladtunk előre Szeben felé. Ezen utazás csak Napoleon alpesi útjához hasonlít. Lovak dőltek ki az ágyúból emberek maradoztak el, mindegy, mi folyvást reggeli hat órától éjji 10 óráig 1 mond egy órai pihenést kivéve szüntelen mentünk. Tíz órakor este meg érkeztünk Szeben alá. Sötét volt és hideg, az ember áltába majd elaludt, azt hittük lagerbe hálunk, hajnalra gondolván Szeben megtámadását. Elált szemünk szánk midőn láttuk stellirozni138 a gyalogságot, szegeztetni ki az ágyukat. Meg voltak dagadva inaink, a tisztek mondták „ez sok” a bakancsos káromkodott, a huszár jobban. Bém ellovagolt a sorok előtt, s ez nem hibázta el hatását, mert valahányszor fehér kolcsagát látja a sereg rendithetlen bizodalma roppan éljenbe törr ki. Elfelejtők a fáradalmat, mert nincs köztünk ki a nyilt veszélyben is Bemben bizalmát elveszítené. Voltam olly veszélybe vele hogy esküvel mertem volna fogadni hogy nincs menekvés, és még is megszabadultunk. A Várba 8000 muszka volt s 49 roppant ágyú hogy becsülletes ellenség ollyat nem használ. A távol csillogó ablak fényből gyanítva csak a setétbe merre a város elkezdtük lőni 3 fontos golyókkal,eget rázó menydörgéssel feleltek a kutyák, s a kártács ugy hullott ránk, mint az eső, egyszere elesett 20 gyalog s 12 huszár egy huszár hadnagygyal a Wilhelmektől.139 Bem látva a pusztítást elő lovagolt, s mintha pamlagán szivarozna volna lovát korbácsolta csak, a szokott szava járását hallatva „nur vorverz, nur nichts retiér ériem”140 elő vágtatott, s a tábor utánna. Mint a tigris ugy rohant a gyalogság a falakra, de a kapukat nem lelte mert roppant setét volt. Bém két pumát141 lövetet s két világitó gojót lövetett a városba, s 3 ház tüstént lángba borult. Ekkor a Mariasiak142 és 11k  h. v. zászló alj143 a falakra mászot, de a sánczokból a muszkák egyenként lővödözték le s vissza nyomtak 200 lépésnyire. Ekkor a székelyek kik a járást itt legjobban tudták elő rohantak utánna a mi zászló aljunk, s a torontáli önkéntesek, fel a falakra, a kaput betörték, s 3 24 fontos ágyút meg rohantak, s elvettek. (Első volt a falon egy torontáli főhadnagy most major.144) A mint az ágyukat a bal oldalon elvették az ütközetnek vége volt, a székelyek felgyújtották a külvárost, s a tüz világánál 4 oldalon betörtek a mieink. S a muszkák a barricadok mellett hultak el. Leírhatatlan a mészárlás. A magyar katona elevenen emlékezett az ez előtt egy [valójában két] hóval történt Szeben alóli elveretésére, most is saját rokonainak patakzó vérén gázolt a városba be, irgalom nélkül konczolt mintegy félóráig okkor kezdett szűnni nem mintha meg elégelte volna a magyar, de mert nem volt már kit, csapatonként le rakták az oroszok a fegyvert vagy a ki birt elfutott. 5 óra volt reggel, s a mieink hozzá fogtak a tűz oltásához s bár főbe lövés alatt tiltva volt a rablás még is más nap azt mondta minden huszár, hogy nincs a huszárok közt egy is, kinek 200 tallér ezüst pénze ne volna. Egy székelynél magam láttam egy kupa aranyat. Szeben egy roppant város szépségre és erőségre Erdélyben első, nem győztük bámulni hogy olly roppantul meg erősített hely s ugy el baricadozva bevehető lenne 7 órai erős ostrom után is. Szeben hadi kölcség fejében 3 milliót fizet Bemnek. Roppant sok ágyút munitiót, 10,000,000 ágyú s 20 millió puska töltést kíszen, s a puska por malomba roppant sok port találtunk. Azt hittük hogy Szebenben meg pihenünk, azonba más nap elindultunk üldözni a muszkákat, s miután Vörös torony 2 órai ágyúzás után mienk lett az öreg Bem így szolt az őrnagyunkhoz „az urak férfiak nemde, azért ide rendelem ezen legfontosabb hely védelmére, az ágyuk kerekeit azért viszem el hogy utó csepp vérig innen ne mozdulhassanak”. Mi ezen meg tiszteltetést csak méltányolni tudjuk, de ki nem mondhatom az egész tiszti karunk bosszankodását ide ebbe a Siberiba145 záratni, hol a tél most kezdődik, ide záratva ebbe a nagy koporsóba, mert ha Brassó146 felől, — melly ugyan most már a mienk, — áttörnek mi bizonyosan vagy elfogatunk, vagy egy lábig leöletünk, alkalmasint teljesül, a mit egyszer irtam, hogy soha sem látnak meg többé Kedves Szüleim. Legjobban fáj hogy kedves hazámban nem vehetek részt a Szabadság harczaiban; mi szivesen küzdenek Dembinszky147 táborában ha szinte bizonyosan tudnám is, hogy az első golyó enyém, de quis contra torrentem.148 Ez sorsom mostani vázlata, bus vagyok mint egy száműzött, s első panasz hang kel egész katonai életemben. Arra kérem Kedves Szüleimet hogy minthogy Bemnek az a politikája hogy a magyar országi honvédeket az erdélyi reactio bujtogatásai ellen erősebbeknek tartja minden erdélyi zászlóaljakat s a székelyeket magyar honba visz s a magyarok maradnak Erdélybe és igy mi huzamosabb ideig maradunk itt mihelyt e levelet veszik legyenek szívesek pár sort irni, olly rég elhagytam a családi tűzhelyet, s olly rég nem kaptam egy sort is onnan házul, a czim ez — A Vörös toronyi vár szoroson állomásozó 55k honvéd zászlóaljnál hadnagy Kiss Józsefnek. Várad Kolozsváron át Vörös toronyba.

Többet nem irhatok, pedig olly sokat Írhatnék, de a transport indul. Isten áldja meg K. Szüleimet

fiok József

 

20. levél149

Szeben, 1849. április 25.

Kedves Szüleim!

Mint láthatják levelem Szebenből kél, ezredes Bethlen Gergely meg hitta a tisztikarunkat s bejöttünk, azonban a bál előtt megkapván őrnagy úrtól leveleiket, s hozzá járulván fő fájásom a bálba csak betekintek, s most 1/2 11 re irom ezeket. —

Nem irom le mit érzek valahányszor szeretett anyám egésszségi álapotának gyengülését olvasom, elég ezt érezni le irni ugy sem lehet. Sándor sorsa mindég a régi, mi isten átka fekszik azon a szegény fiún, hogy a boldogulni nem bir. Igaz ki nyugott csendes, veszélytelen családos életre vágyik az a katonaságról mondjon le. Ez az élet neme önmegtagadást életmegvetést, a lehető legborzasztóbb megcsonkitásra készséget, mondhatnám élet undort igényel. Kiben ezek meg vannak s kora s viszonyai engedik, s hónáért fegyvert nem fog, nem becsületes ember. De én sokkal jobban ismerem Sándor gyönge idegrendszerét, hogy sem a katonaságot neki javasoljam. Hogy bennem több emelkedett kedély bátorság van, azt hittem, sőt testem is az önmegtagadással erősebb, mint övé, még is midőn azok a napóleoni marsok egész éjjel tartottak, mikor, két egész nap az egész tábor nyers tengerinél egyebet nem evett, s midőn a 14 s fél fontos puska s a sujjos borjú150 nyomták vállamat, s a komisz bakkancs szoritotta lábomat, s egészségemet a scorbut kezdte alá ásni, születésemet kezdtem meg átkozni, kértem az istent, hogy az első csatában fejembe jöjjön az első gojó. Igaz hogy ez csak olly Jób féle kifakadás volt, s a mint az első csatában Piskinél dicső Bemünk mindjárt kitüntetett, s midőn e roppant véres csatában elhittem hogy nem öntötték meg számomra a goj ót, azt mondtam s mondom, hogy bár júliusba lettem volna katona, s most kapitány volnék. No de a mi halad el nem marad, ád még csatát a hadak Istene!!

Ezeket azért irtam hogy Sándor nem katonának való, ha olly katona akar lenni, mint van Váradon sok járda rontó czudar, ki a városból ki nem ment s tiszt, jó, de ha katona akar lenni, a szó valódi értelmében ez egészen más. Én a polgári viszonyainkat, s hivatalokat nem ismerem, mert össze nőtt lelkemmel a gondolat hogy a katonaságon kívül más élet nincs, s még is polgári páját ajánlok Sándornak.

A múlt heteken épen Szebenbe voltam, egy fogadóba a hol minden tiszt ebédelni szokott én is ebédelek, épen Betlen ezredesnek beszéltem a Contumaci csatát151, s a mint el végzem meg szólít egy tiszt, hogy Veres toronyról vagyok é, én igenlém, s ő kéreli nem ismerek e Kis József nevű hadnagyot, s én mondám hogy Veres tornyon két Kis József hadnagy van. Egyik huszár és székely másik gyalog tiszt s az én vagyok. Téged kereslek pajtás mond (mert a tisztek, ha nem pecsovicsok tegezni szokták egymást, ha soha nem láttak is az előtt) s tőlle hallottam híreket, ki hadbírónak ment a beszterczei táborba, a nevit el feledtem. Miután ebédeltünk vele szállására mentünk, sokáig beszélgettünk.

Vöröstorony április 24.

Erdélynek ezen a szélin a dolgok igy álnak. Miolta ki vertük a Veres toronyi veszteglő házakból az oroszokat, ellenségeink nagyon meg voltak szorulva, mit mutat az is hogy az orosz katonák naponként szöknek át hozzánk. Eddig át jött mint egy 14 azt mondván, hogy az egész csapat kész volna át jönni. Ezek beosztattak a lengyel légióba. E hónap 20án az orosz vezér adjutánsa, egy orosz főhadnagy volt nálunk, mint parlamenter, a foglyok kicserélése ügyében, ki maga meg vallotta, hogy a milly félve jött hozzánk a császáriak által barbároknak nevezett magyarokhoz, s ez okból még végrendeletét is meg tette, — olly nehezen tud el válni, töbször isimételvén: „hát ezek azok a barbár magyarok, hisz itt 40 tiszt közt egy barbár sincs”. Ez a tiszt becsületére esküdte, hogy a mint Puchner ki vonult Bukarestben 4 napi házi aristomban volt. Nem győzött eléggé csudálkozni, a különben életre való, de karcsukai152 engedelmességhez szokott tiszt a bizalmas viszonyon mellyel alezredesünkhöz, a derék Ihászhoz153 álunk, s alig lehetett rá bírni hogy alezredesünk jelenlétében fővegjét az utczán is föl tegye. Midőn szinte ködös fővel mindjajunkat össze vissza csókolgatott azzal vált el „adja Isten hogy minket is meg verjenek a Kossuthok”. Másnap mi is egy francziául tudó tüzér hadnagyot küldtünk át, kit a legnagyobb kitüntetéssel fogadtak, az ezredessel ebédelt, hol egy tiszt sem az oroszok közül. Tegnap 23án a török vezér Ibrahim orvosa jött hozzánk kérvén basája nevében hogy őt és vezéröket Szebenbe élelmi szerek vásárlására bocsássuk be. Nem csak meg engedte a parancsnok, de bálra is meg hitta Szebenbe, mit csupán azért nem fogadott el, hogy négy elfogott vadászunknak, a nálunk levő orosz foglyokkali kicserélését mint ígérte még nem eszközölheté, azonban az általunk f. h. 28án adandó bálra eligérkezett. E kútfőből tudjuk, hogy a török elfoglalja a határ szélt, s innen az oroszoknak ki kell menni, a mint meg is kezdték a menetelt Kinin154 felé. így álnak jelenleg dolgaink. Ha ebből valami közlésre méltót talál az Alföldi Hírlap t. szerkesztője, a sok elfoglaltatás miatti styl ki javitását kéri

Kiss József segédtiszt

 

21. levél155

Verestorony, 1849. április 27.

Kedves Szüleim!

Igen röviden irhatok csak, mert a transport indul. Jelenleg egy tiszt vezérlete alatt a 30 k. honvéd megy tőlünk Váradra ruhákért. Kérem Édes Szüleimet hogy mihelyt e levelemet kapják, nekem egy parádés attilára való zsinórt egész aranyra készíttetni kegyeskedjenek, én a jövő hónap elején az árát elküldöm, a zsinór bele jöhet 40 v. 50 p. fntba de itt semmi áron nem lehet aranyat kapni, ugy szinte kérem egy atilla alá való veres bársonyt bellésnek s a legsötétebb kávé szín posztót egy atillára. Ezeket a szabó meg mondja menyi kell. A debreczenbe számosan levő honvéd tiszteknek bizonyosan készittek s tudják millyen. Az egész költség 60 p fntra mehet, mit májusba Torn156 fő hadnagy viend Váradra. Ha pedig ezt élnem gondolható akadájok miatt nem lehetne teljesíteni, mi rám nézve a leg nagyobb csapás mert ruhám nincs, s nem az a baj hogy pénz nem volna de az, hogy nincs se posztó se arany zsinór itt pénzér se: akkor egy nadrágnak való világos kék toskins157, s végig rá meg kívántató arany veressel vegyes zsinórt s egy port ď epet v. kard bojtot minden esetre küldeni legyen jó édes atyám. (...)

Isten önökkel

fiok József

 

22. levél158

Verestorony, 1849. április 28.

Kedves Mari!

Kimondhatatlan örömmel olvastam soraidat, ha nem látlak is benneteket keressétek meg leveleitekkel tőletek távol levő, de rólatok minden perczben gondolkodó testvértöket. Katonai szenvedéseim leírásával nem fárasztalak csak egyet említek: március 28án a Szebenből kivert 4000 muszkát meg támadtuk, én az Ólt vize partján áltam a 3k Companiával159 csatárlánczba, vagy plenkbe, ha ugy jobban érted, s addig nyomulok elő mig egyszer azt veszem észre, hogy 5öd magammal vagyok, hátra akartam húzódni, de késő volt a muszka dragonosok a viznek szorítottak, láttam a kutyák, hogy el akarnak fogni, „fiuk kiáltám vagy a vizbe ugrálni vagy meghalni inkább mint Szibériába menni." A dragonos káplár rám kiált „halt her officir" én felelet helyet pisztolyaim egyikét sütém rá de a melly süvegjét lőtte át, a másikkal magamat akartam meg lőni inkább mint elfogatni. Már fejemnek szegeztem midőn egyik legényem Bende nevű rám kiált meg aljon Hadnagy úr s mellybe lövi az első dragonost. Ekkor a bal oldalról sor tüzelés volt s 7 dragonos röktön halva rogyott le lováról, a mieink voltak Tüköri pajtás vezérlete alatt, kinek most másodszor köszönöm életemet. Ilyen a háború!

Isten tudja látlak e benneteket vagy soha de a felől legyetek meg győződve hogy gyáván nem, de az ügy szentségihez mellyért vivők méltólag halok meg. S, ha halljátok hogy szegény Józsitok elesett vigasztaljon benneteket az, hogy a Piski csatánál, mellynél véresebb Erdélybe nem volt, nem csak ott voltam, de ott lettem nem ajánlás, de én-érdemem által tiszt. Mig sok gyáva hon ül, s tiszt lessz othon mert egy rokona addig csúszik mászik, sőt még érdem jelt is kap, én az érdem jelt nem kivül a ruhámon, de belől szivembe hordom mely vérét adni minden perczbe kész az imádott haza üdviért. Egyébiránt én gojótól nem félek, kitüntetésre nem vágyok. A gondviselésnek azért minden nap hálát adok, hogy február 9én ott voltam Piskinél. Jegyezd fel ezen napot magadnak. Ha meghalok ezt iratom a sírköveimre: Ott volt Piskinél febr. 9én 849. Hidd el katonát jobban meg dicsérni nem lehet. írjál minél töbször, lásd én ugy elvadultam, hogy csak csatákról tudok irni. (...)

Mindjajotokat csókol

testvéred Józsi hadnagy adjutáns160

 

23. levél161

Verestorony, 1849. május 29.

Kedves Szüleim!

Az atillának való posztót sinort bellest leg nagyobb köszönettel meg kaptam, de már ekkor Campan-uniformisom162, mint utóbbi levelemben iram elkészíttettem Alezredesem unszolásaira, de ez nem baj mert nyereséggel adhatom itt el, most is száz kérője van, nagyobb baj az, hogy a pénz, mit kölcsön felvétetni kértem meg nem érkezett, ezt kérem minél előbb elküldeni (...) Igen sok kiadásom volt lovat kellett vennem, mert az álladalom egyre ád pénzt, 120 p. fnt de azon itt lovat nem lehet venni miután a lónak 300—400 p fnt az ára, háborús időben pedig egy segéd tisztnek két lovának kell lenni mert ha az egyiket ellövik mit csinál a szegény segéd gyalok szaladgáljon parancsnoka után, az ellövés pedig könnyen meg esik mert a gyalogságnál az Őrnagy s adjutáns nem egyéb cžélnál mind az ágyú mind a fegyver gojónak. Kérem tehát a pénzt minél elébb Váradra küldeni (...)

Az orosz interventió már ugy hiszem nem újság, de hogy ezt mi leg hamarább tapasztaljuk nagyon hiszem. Hiteles tudósításunk van ugyan is hogy azon nehanyezer orosz ki oláh országba van az éjjel meg akar támadni bennünket, forpostjaink jelentése oda mutat, s mi harcz-készen, e ránk bizott kapuját hazánknak utó csepp vérig védeni állunk készen. Hadd jöjjön isten nevében a minek jőni kell, anyi bizonyos hogy drágán adjuk el éltünket. A pénz elküldését még egyszer bizalommal kérve, a meg támadtatás esetére szükséges készületekkeli elfoglaltatásom miatt többet nem írhatva meglehetős egészségbe vagyok.

Kedves Szüleimet csókolva

Kiss J. segédtiszt

 

24. levél163

Verestorony, 1849. június 22.

Kedves Szüleim!

Sietve írok talán egy nap múlva nem irháitok, a muszkák a császáriakkal egyesülve betörtek, Brassót elfoglalták, s ha Szebenig előnyomulnak, mi egész Erdélytől el vágva egy szoros útra szorulunk, hol halál vagy fogság közt kell választanunk. De jöjjenek, készen vagyunk élet-halálra, minek viselnénk a fegyvert ha nem a gaz latrok ellen, meg lehet hogy mi áldozatok leszünk, de győz az ügy, mellynek veszni nem lehet. Csak az fáj hogy haza menetelem el marad, s talán Isten akaratja, hogy soha Kedves Szüleimet többé ne lássam, a pája mellyen állok ki zár minden magán érdeket, Isten áldása Kedves Szüleimre, s testvérimre

fiok József

 

25. levél164

Frekki vonal165, 1849. június 25.

Kedves Szüleim!

Keveset irhatok, azt is az Isten szabad ege alatt a csata téren. — A harczok menydörgése az ágyuk ordítnak. Mi a Frekki vonalon vagyunk 1500an 4 ágyúval rendelve a 20 ezernyi császáriakból s oroszokból álló erőt addig fentartani mig Bem positiót vesz magának. Mondhatom melegünk van, ez előtt félolával csapott le az ágyú gojó 4 katonánkat. Isten velük

József

Ezen a részen 20 ezer, Beszterczénél166 30 ezeren törtek be, a Beszterczeiek Dézsig167 retiráltak, mi reánk mi vár Isten tudja.

 

26. levél168

Verestorony, 1849. július 3.

Szeretett Szüleim! s Testvérim!

Harminckét ember veszteséggel vissza vertek bennüket a muszkák, ismét Verestoronyon vagyunk. Bem azt mondta, hogy négy hétig oltalmazzuk magunkat a Verestoronyi várba, és igy most már csak ugyan be tölt mitől mindég tartottam, hogy vagy Leonádási halál vagy fogság jut osztály részül. Mi kik a várat melly alig annak nevezhető ismerjük tudjuk, hogy négy nap se lehet oltalmazni, de Bemnek calculusába 300 ember nem is szám, s miránk a szabadság martyr halála vár. Katonának minden sorsra készen kell állnia. Tisztársaim végrendeleteket csinálnak othon maradt nejeik s gyermekeik számára, én is meg teszem a magamét.

Testvérimet a leg forróbb szeretettel üdvözlöm, s minden jó kivánatim s áldásim összegét hagyom nékik örökségül. Ha ugy szeretendik egymást mint én távolban minden órán rájuk gondoló testvérjök, s ha egy szerető testvér áldása Isten előtt kedves, ugy ők Boldogok lesznek.

Szeretett Szüleim iránti hála érzetem csak szivem végső dobbanásával alszik ki, adja Isten, hogy azon boldog napok sora, mit a jövőbe magamnak reméltem, s mit ifjú éltemből a harc-zivatarja levon toldódjék Kedves Szüleim becses éltéhez. Sorsunk mire dőltét lessz egy tudositó ha más nem a „Honvéd” czimü lap ki meg irja, ha nem lessz is ki egy jelt tűzzön kiszenvedt poraink födibe. Üdvözöljék Kedves Szüleim nevemben minden rokonimat Nagy Atyámat, s minden ismerosimet áldást boldog életet kivánok mindjájoknak.

Most egy kérésemet ujitom még meg, a többször kért 200 pfntot legyen szives K. Atyám elküldeni. Ha életbe maradnék valami csoda által kifizetendem. Ha elestem tekintse édes atyám utolsó adományának s engedjen azon boldog hitbe meghalni, hogy mint becsületes ember halok meg, s Ihász alezredesnek, kinek egyedül köszönhetek katonai éltemben mindent becsület szavamat beválthassam. (...)

Távolról dörgenek az ágyuk rémes morajjal ott vivnak Gál ezredes169 seregei, vagy fájdalom már nem vivnak, hanem csatázva retirálnak a tul nyomó erő elől mig Bem Beszterczénél Tekén170 viv. Ki a földabroszt elő veszi egy tekintetre be látja helyzetünket Szeben eleste után. A Szabadság istenének paizsa óvjon mindjajunkat.

Kiss József hadnagy segédtiszt

 

 

 

1 Apja Kiss Mihály (1798—1870) — aki nemesi mivoltát hangsúlyozva használta a galambosi előnevet —, anyja Sápy Ágnes (1803—1871). Kiss Mihály ifjú korában kisebb hivatalokat töltött be, előbb Miskolcon, majd Földesen és a környező községekben, volt tanító és községi jegyző, végül 1840 körül a debreceni városi tanácshoz került, mint pénztárnok. Haláláig itt dolgozott, mindvégig a gazdasági ügyeknél maradva. Fokozatosan emelkedett a ranglétrán, a halála előtti évtizedben városi szenátorrá is megválasztották. Három gyermekük közül József volt a legidősebb. Sándor fiuk 1827-től 1885-ig, Mária leányuk — aki Katona Zsigmond gyógyszerészhez ment feleségül — 1831-től 1908-ig élt.

2 A Kiss Józseffel kapcsolatos okmányokat 1. Bács-Kiskun Megyei Levéltár (BKML), Katona család iratai, Kiss József által írt és vele kapcsolatos egyéb tárgyú iratok, 1846—1898.

3 Kiss József alezredes életrajza — A nép barátja (Röpív Báthory Sándortól) Debrecen, 1861. 3. o.; A róla nyomtatásban megjelent életrajzokat l. még: Halálozás — Kecskeméti Lapok, 1898. június 12. 5. o., Galambosi Kiss József — Kecskemét, 1898. június 12. 1. o. és Váry István: Emlékezzünk régiekről. — Kecskeméti Lapok, 1938. június 5. 3. o.

4 BKML Katona-család ir. Kiss József levele édesapjának, 1848. november 4. — Ebben a levelében 44. honvédzászlóaljat ír, a november 29-i levélben pedig a névtelen honvédzászlóaljhoz kéri címezni a leveleit. Ennek az lehet az oka, hogy 1848 novemberében és decemberében az országban még javában folyt a honvédzászlóaljak szervezése, és ugyanazon a számon az ország különböző pontjain alakultak zászlóaljak. Az átfedéseket utólag megszüntették, így Kiss József zászlóalja 1348 decemberében véglegesen az 55-ös sorszámot kapta, a 44-es a szombathelyi honvédzászlóalj lett. L. : Kossuth Lajos 1848—49-ben. IV. k., Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1953. 942. o.

5 L. az előbbi jegyzetet. Forrásaim szerint tehát az 55. honvédzászlóaljat Nagyváradon, Ihász Dániel őrnagy parancsnoksága alatt állították fel. Más forrás szerint a zászlóalj felállítása Pesten történt, Ihász Dániel és Baróthy László őrnagy parancsnokságával. L. : Kossuth Lajos 1848— 49-ben. V.k., Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. Bp., 1955. 916. o.

6 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának, 1849. február 1..

7 Uo. 1849. március 18-i levél.

8 Kovács Endre: Bem a magyar szabadságharcban. Bp., 1979. 172. o.

9 Honvéd, Kolozsvár, 1849. április 3., 82. sz. 323—324. o.

10 Hegyesi Márton: Biharvármegye 1848—49-ben. Nagyvárad, 1885. 240. o.; Kovács Endre; i.m, 286—288. o. Július 21-ét adja meg a kiszorítás dátumául: Pap János—Szalczer Sándor: A magyar emigránsok Törökországban 1849—1861. Pécs, 1893. 7. o. és Veress Sándor: A magyar emigratio a Keleten. Bp., 1879. I. k., 25. o.

11 PapSzalczer: i.m. 7—9. o.

12 Kiss József életének a fegyverletételt követő eseményeiről 1. a 3. sz. jegyzetet, valamint: Acs Tivadar: Magyarok és a Risorgimento. A magyar légionisták életrajzgyűjteménye. Bp., 1961. 68. o. és uö.: A genovai lázadás. A Magyar Nemzeti Igazgatóság regénye, 1859—1861. Bp., 1958. 152—153. és 654. O.

13 A szigorúan betűhív közléstől csupán annyiban térek el, hogy 1. nem teszem ki az a és s betűk melletti — egyébként következetlenül alkalmazott — aposztrófokat; 2. a hosszú és tagolatlan mondatokat néhol — a könnyebb megértés kedvéért — vesszőkkel tagoltam, illetve mondatokra bontottam, anélkül, azonban, hogy ez bármiféle tartalmi változtatást okozna a szövegben; 3. a hosszú magánhangzókról a sietség miatt lemaradt — és másutt kitett — ékezeteket pótoltam. A szöveg egyéb következetlenségein nem változtattam.

14 BKML Katona-család Ír., Kiss József levele édesapjának, 2. sz. levél. Kiss József elküldte apjának az ellenzéki követválasztási dal szövegét. — „E követ választási dalt azért írom és küldöm, hogy meg ítéltessék minő forrongás van itt most. Septemberi közgyűlésünk után így írt Tisza a kormányhoz, „ismét fellépet Beöthy és hívei olly elszántan törnek előre hogy ha onnan felül segély nem jő nincs erőnk feltartóztatni" — írta a levélben, amelynek hiányzik az eleje, ahol a levél dátuma volt. A tartalomból ítélve 1847 szeptembere után, de ahhoz közel íródott. A levéltöredék itt, az október 7-én kelt levél mellett található. A dalszöveg a következő:

 

Követválasztási Dal

Ad notám Télen nyáron puszta sat.

 

A pokol feltárta torkát ellenünk

S legyen a dal halálod bus nótája

Sírja szélén tántorog ős nemzetünk

Lefoljt már a hon gyilkosok órája

Fől barátim itt a végső viadal

A szabadság zászlója leng felettünk,

A kappan tollas hondulók

A vén győző Beöthy Ödön

Szivtelen fajzatival.

S Thurzó János követünk.

 

 

A szabadság zászlója leng felettünk

Zászlónk alá romlatlan honfi társam

Intésénél lángoljon sziv érzetünk

A hü honfit csoportosan hadd lássam,

És rivaljuk a zsarnokok fülébe

Hiszen itt van nemzet védő istenünk,

Hogy él erény él hon szerelm

A vén győző Beöthy Ödön

a nemesek szivébe.

S Thurzó János követünk.

 

 

Rivalgásunk nemzet kőltő szózata

Hadd lakja el Papszász halotti torát

Harsogjon szét e megye határiba

Reviczkyvel hadd készítsen lakomát

S kiáltsa még a vész is a Tiszának

Sziv és ész kell a megye követének

Hogy erődusan élnek még

Szegény Papszász, Reviczkyről

Védői a hazának.

Ki tenne fel illyeket.

 

 

Szabadbirtok népszabadság küzd-jelünk

Intő zászlónk vér pezsdítő jelszava

Harczra készülj ármány szövő ellenünk

Tetre hiv fel, tetre szólit a haza

Huhogja el sőtét kebled bus dalát

Nemzetünk ditsőségére pártfelek

Mely hűtlenül puszta czimért

A vén bajnok Beöthy, s Thurzó

Kész eladni a hazát.

Mint követek éljenek

 

15 Nagyvárad, vagy Várad (Bihar m., Oradea Mare, Varadin, — R) egyik városrésze.

16 Beöthy Ödön (1706—1854), a reformkori ellenzék egyik vezéralakja. 1826-ban táblabíró Bihar vármegyében, 1830-ban a vármegye országgyűlési követe. 1832-ben a Báródság főkapitánya. Az 1832—36-os országgyűlésen Bihar megye követeként az ellenzék vezetői közt foglal helyet. 1837—1845 között a vármegye első alispánja. 1839-ben és 1843-ban ismét országgyűlési követ. 1848-ban a vármegye főispánja, augusztusban kormánybiztos. Feladata a nemzetiségek kibékítésére irányuló alkudozások vezetése. Decemberben Erdélybe nevezik ki teljhatalmú kormánybiztosnak. Feladata a hivatalok rendezése. Számfeletti huszárezredes. 1849 áprilisában kiszemelt bukaresti konzul. Később a berettyóújfalvi kerület országgyűlési képviselője, júniusban pedig a hétszemélyes tábla első alelnöke. Emigrál, Hamburgban hal meg.

17 Thurzó János (1796—1864). Az 1848. május 23-i tisztújítás alkalmával Bihar vármegye alispánjává, a június 26-i gyűlésen a megye első alispánjává választják. Ezt a tisztséget tölti be 1849-ben is.

18 Papszász Lajos, 1845—1848 között Bihar vármegye első alispánja. 1847—48-ban a vármegye országgyűlési követe.

19 Reviczky Menyhért 1847-től 1848 márciusáig Bihar vármegye országgyűlési követe. 1853-tól Észak-Bihar vármegye főnöke, 1860 áprilisáig.

20 Lukács György (1820—1892). 1838-ban ügyvédi vizsgát tett. 1841-től a Bihar vármegyei közélet tevékeny résztvevője, Csengery Imrével együtt a vármegyei ifjúság vezetője. Az 1845. december 18-i, vérengzéssé fajult vármegyei közgyűlés egyik sebesültje. A Pesti Hírlap levelezője. Az 1848. március 27-i váradi népgyűlés határozatainak szövegezője. 1848-ban a Belügyminisztérium vármegyei osztályának vezetője. A Honvédelmi Bizottmány ülésein a belügyminisztert képviselte, követte a kormányt Debrecenbe. 1861-ben Nagyvárad polgármestere, 1865-ben a város országgyűlési képviselője. 1867-ben ismét polgármester. 1867—1875 között a Bihar megyei balközép párt vezére. 1875-ben miniszteri tanácsos a Belügy minisztériumben, majd ugyanitt államtitkár.

21 Ellenzék, ellenpárt (lat.)

22 Batthyány Kázmér gróf (1807—1854). Baranya vármegye főispánja, főkormánybiztos. 1849. április 16-tól a Szemere-kormány külügyminisztere. Kutahiában Kossuthtal együtt volt internálva 1851-ben Párizsba megy, ott is hal meg.

23 Honosított, nemesített (lat.)

24 Apponyi György gróf (1808—1899). Az 1839—40. évi országgyűlésen a konzervatív párt egyik vezére a főrendiházban. 1844-től alkancellár a bécsi udvari kancellárián. 1846. április 5-étől főkancellár. A vármegyei adminisztrátori rendszer kiépítője, a polgári reformtörekvések ellensége. 1848. március 13-án lemond az udvari kancellári állásról. 1849. február 12-től a bécsi ellenforradalmi csoport elnöke. 1861-ben királyi biztos, majd 1863-ig országbíró. Részt vesz a kiegyezés előkészítésében.

25 Deák, Ferenc (1803—1876). Jogtudós, közíró, a zalaszentgróti kerület országgyűlési képviselője. A Batthyány-kormány igazságügyminisztere. A Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja. 1861 u t án ismét országgyűlési képviselő, a kiegyezés szószólója.

26 BKML Katona-család ii\, Kiss József levele édesapjának, 9. sz. levél.

27 1845. december 18-án a vármegyei közgyűlésen fegyveres hajdúk támadtak a Beöthy vezette ellenzékre. Haláleset nem történt, de többen megsebesültek.

28 Bihar vármegyei táblabíró.

29 Tisza Lajos (1798—1856). 1825-ben Bihar vármegye aljegyzője, 1829-ben főjegyzője. 1823—33-ban első alispán. Az 1832—36-os országgyűlésen a vármegye országgyűlési követe. 1837—1841 között ismét első alispán, 1841-től 1848-ig főispáni helytartó.

30 Ambrus László (sz. 1790). Az 1848. május 23-i Bihar vármegyei tisztújításon fizetéses bíróvá választják. 1849-ben a nagyváradi vegyes rögtönítélő vésztörvényszék elnöke. 1849—1852 között Olmützben, 1852-től Josephstadtban raboskodik.

31 Bernáth József, 1839-ben Bihar vármegye országgyűlési követe, 1841—1845 között másodalispán. 1848. október 30-án népfelkelési kormánybiztosnak nevezik ki. 1848—49-ben a székelyhídi kerület országgyűlési képviselője.

32 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának. 12. sz. levél.

33 Csengery Imre: nagyváradi ügyvéd, Kiss József hivatali főnöke.

34 Bihardiószeg (Bihar m., Diósig, — R)

35 L.a. 2. számon közölt, 1847. december 14-én kelt levélben.

36 Királyi kincstár (lat.)

37 Hétszemélyes tábla (lat.)

38 Állam (lat.)

39 Helytartótanács

40 Ravazdy István. Táblabíró, 1832—1834 között Bihar vármegye országgyűlési követe, 1849—1860 között Dél-Bihar vármegye főnöke.

41 Bodó János. 1849—1850-ben Bihar vármegye harmadalispánja.

42 Intézkedést, rendelkezést (lat.)

43 A tudósítás nincs a levél mellett.

44 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának, 15. sz. levél.

45 A konzervatívok, a kormánypárt, a fekete-sárgák gúnyneve.

46 A vitás kérdést rövid úton, szavazással eldönteni (lat.)

47 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának, 17. sz. levél.

48 Szacsvay Imre (1818—1849). 1848. május 10-én a nagyváradi kincstári uradalom ügyészévé nevezik ki, június 24-én a nagyváradi kerület országgyűlési képviselőjévé választják. 1848—1849-ben képviselő. A képviselőház jegyzője Debrecenben. Az 1849. április 14-i függetlenségi nyilatkozat szerkesztője és aláírója, a hétszemélyes főtörvényszék közbírája. 1849. október 24-én a pesti Újépület udvarán felakasztották.

49 A 12 pont magyarázata nincs a levél mellett.

50 A hivatkozott végzés nincs a levél mellett.

51 Toperczer Ödön. 1837—1845 között Bihar vármegye főjegyzője. 1848—1849-ben a nagyszalontai kerület országgyűlési képviselője, Arany Jánossal szemben választják meg. 1849. május 29-én az országos törvényszék másodalelnökévé nevezik ki, a királyi tábla úrbéri osztályának előadója.-

52 Nagy József (1800—1878). 1842-iben táblabíró Bihar vármegyében, Beöthy híve. 18481849-ben ugrai kerület országgyűlési képviselője. 1849. május 29-től az országos törvényszék bírája.

53 Lukács György, 1. a 20. sz. jegyzet.

54 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának, 20. sz. levél.

55 Uo. 23. sz. levél.

56 Kiss Sándor, Kiss József öccse.

57 Mellékjövedelem (lat.)

58 Kiss Ernő (1799—1849), honvéd altábornagy. 1848 májusától részt vesz a délvidéki harcokban, majd a pákozdi csatában. Október 12-től honvéd tábornok, a bánsági hadtest parancsnoka. 1849. január 9-én felmentik beosztásából. Február 3-tól altábornagy, Magyarország főhadparancsnoka. A világosi kapitulációig több ízben ideiglenes hadügyminiszter. Aradon golyó általi halálra ítélik és kivégzik.

59 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának, 22. sz. levél. A levélen a címzés felett a következő rájegyzés olvasható: Vetter július 7-én vonult az egész váradi helyőrséggel a délvidéki szerbek ellen. A levélen a nap megjelölése hiányzik a dátumból.

60 Belényes (Bihar m., Beius, — R) a Fekete-Körös jobb partján, Nagyváradtól délre fekvőmezőváros. -

61 Petróc (Petrósz, Bihar m. — R) a Petróci-havasok alatt, a hasonló nevű patak mellett fekvő kisközség.

62 Szalonta (Nagyszalonta, Bihar m., Salonta, — R) az alföldi síkságon, a nagyvárad—gyulai vasútvonal mentén fekvő nagyközség.

63 Vinga (Temes m., Vinga, — R) a Beregszó bal partján fekvő község, Aradtól DNY-ra.

64 V. Ferdinánd magyar Király — I. Ferdinánd osztrák császár — 1848. december 2-án mondott le unokaöccse, I. Ferenc József javára.

65 Dom Miguel portugál infáns és trónkövetelő (1802—1866) nevét viselő 39. (magyarországi) gyalogezred. Az ezred mindhárom zászlóalja a honvédseregben szolgál a szabadságharc alatt.

66 Kiss Pál (1809—1867) honvéd tábornok. 1848. február l-jétől alszázados a 37/3. (Máriássy) gyalogezredben. 1848. júliusában a Bihar megyei nemzetőrség egyik szervezője és kiképzője. Egy nemzetőr zászlóalj élén részt vesz a délvidéki harcokban. Szeptember 6-tól őrnagy, a 10., majd a 9. honvédzászlóalj parancsnoka. 1849. január 31-től alezredes, dandárnok a bánsági hadosztálynál, majd a 3. hadtestben. Április 7-től ezredes, egyben a 3. osztályú katonai érdemjellel tüntetik ki. Április 29-én megkapja a katonai érdemjel 2. osztályát és hadosztályparancsnok lesz az 1. hadtestben. Június 19-től tábornok, Pétervárad várparancsnoka. Az általános fegyverletétel hírére feladja a várat a császáriaknak, szeptember 7-én. Az őrsereggel együtt amnesztiát kap. 1850-től tiszaőrsi és tiszafüredi birtokán gazdálkodik.

67 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának, 24. sz. levél.

68 1848. szeptember 2., Kiss Ernő beveszi a szerbek erődített táborát.

69 Komlóssy Antal 1848 márciusának végétől a vármegyei állandó bizottmány tagja. A május 23-i tisztújítás során Bihar vármegye váradi járásának alszolgabírájává választják. Szeptemberben a toborzást folytató vármegyei honvédelmi bizottmány tagja. Az 1849. március 1-től június 20-ig működő nagyváradi rögtönítélő hadi és polgári vegyes bíróság egyik polgári bírája.

70 Neve több változatban szerepel a forrásokban. Glaser (Graser, Graeser) Michael, es. kir. vezérőrnagy. Székesfehérvári, aztán debreceni dandárparancsnok. Kiszemelt erdélyi hadosztályparancsnok. 1848. szeptemberében a nagyváradi vár parancsnoka.

71 Valószínűleg Thurzó János Bihar vármegyei alispán, 1. a 17. sz. jegyzetet.

72 Horlossy Miklós (sz. 1807). 1832—1837 között Bihar vármegye főjegyzője. Az 1839. évi követválasztásnál, mint táblabírót, a vármegye országgyűlési követévé választják, de a követségről még ez év június 27-én lemondott. 1848 márciusának végétől a vármegyei állandó bizottmány tagja. A június 20-án felállított rögtönítélő bíróság egyik elnöke. Szeptember 17-től tagja a vármegyei honvédelmi bizottmánynak. Szeptember 19-én Bihar megye területére kiterjedő hatáskörrel kormánybiztossá nevezik ki. Október 8-án felesketi Glaser tábornagyot a magyar alkotmányra, vele együtt a Nagyváradon lefegyverzett Kress-lovagokat, és polgári felügyelet alá vonja az átadott váradi várat. A november 13-i szamosújvári csatavesztés után elfogatja Baldaccit. A besorozott fölös számú újoncokból Ihász Dániel őrnagy parancsnoksága alatt megalakítja az 55. honvédzászlóaljat. November 20-án Bihar vármegye teljhatlamú polgári főkormánybiztosává, majd a felső-erdélyi sereg élelmezési főbiztosává nevezik ki. 1849-ben is kormánybiztos. Szemere miniszterelnök utasítására augusztus 4-én Váradról Aradra menekíti az államjavakat. Világos után önként jelentkezik és a Josephstadti állami fogházba kerül.

73 Földi János (1811—1886) 1848—1849-ben a nagyváradi akadémia jogi szakának tanára. 1848-ban az adókivetéssel és behajtással kapcsolatos panaszok felett ítélő bíróság egyik tagja. 1849-ben a nagyváradi vésztörvényszék tagja. 1852-ig Olmützben, majd Josephstadtban raboskodik.

74 Tar Imre (1817—1881), ügyvéd. 1848-ban Bihar vármegyei aljegyző. 1849 márciusától őrnagyi rangban élelmezési felügyelő az erdélyi hadseregnél. A szabadságharc leverése után néhány hónapot Nagyváradon fogságban tölt.

75 Élesd (Bihar m., Alesd, — R), a Réz-hegység alatt, a Sebes-Körös völgyében, a nagyvárad - kolozsvári vasútvonal mentén fekvő kisközség.

76 Éljen a császár (rom.)

77 Pestes-Sólyomkő (Bihar m., — R) a Réz-hegységben fekvő kisközség.

78 Kisjenő (Bihar m., Chisineu-Cris, — R), a Sebes-Körös és Nagyvárad közelében fekvő kisközség.

79 Ulánussal

80 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának, 25. sz. levél.

81 Berger von der Pleisse, Johann báró (1768—1364) es. kir. altábornagy, Arad várának parancsnoka. 1849. július l-jén kapitulál.

82 A Karl zu Schwarzenberg herceg, tábornagy (1771—1820) nevét viselő cs. kir. 2. (galíciai) ulánusezred.

83 Blomberg, Friedrich von (1797—1877), báró. A szabadságharc alatt a temesvári vár osztrák őrségében harcol.

84 Aradi polgármester, Arad megyei kormánybiztos, délvidéki élelmezési biztos.

85 A szomszéd háza ég, nyakunkon a veszedelem (lat.).

86 Az 1848 tavaszán az országban állomásozó, Karl Kress báró altábornagy nevét viselő 7. könnyűlovasezred legénysége Lombardiából származott. Ősszel egy 56 főnyi különítmény lovakat kísér Győrből Nagyváradra, ahol a magyar hatóságok elfogják őket, mivel az ezredük időközben Jellačič seregéhez csatlakozott. Amikor az ezred elhagyja az országot, 11 könnyűlovas viszszamarad és felajánlja szolgálatát a magyar hadvezetésnek. Példájukat hamarosan a Nagyváradon lefegyverzettek is követik, és a csapat Pretzl Mihály őrmester vezetésével felesküszik a magyar zászlóra. Vezérük, a nevét Pereczire magyarosítva, Bem seregében ezredesként fejezi be a harcot, amiért az osztrák hadbíróság 18 évi, vasban letöltendő várfogságra ítéli.

87 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának, 26. sz. levél.

88 Uo. 27. sz. levél.

89 Urban, Karl (1802—1877) lovag, osztrák táborszernagy. A naszódi 2. sz. (román) határőrezred alezredeseként 1848. szeptember 14-én felmondja az engedelmességet a magyar kormánynak, és a román felkelést támogatja. Észak-Erdély császári főparancsnoka. Bem 1849. januárjában Bukovinába szorítja. 1849. február végén ismét Bukovinába hátrál Bem elől. Marosényi győzelméért (1849. február 5.) később a Mária Terézia-rend keresztjét kapta. 1849 júniusában a Grotenhjelm- féle orosz seregben kap parancsnokságot.

90 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának, 28. sz. levél.

91 Gyulafehérvár (Alsó-Fehér m., Apulum, Balgrad, Alba Iulia, Karlsburg, Weissenburg R), Alsó-Fehér megye székhelye.

92 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának, 30. sz. levél.

93 Verbász (Bács m., Vrbas J), község a Ferenc-csatorna mellett.

94 Kiss József hivatali főnökének, Csengery Imrének az idősebbik fia. Imre (1819—1875). Az 1848 májusi tisztújításkor Bihar vármegye főjegyzőjévé választják, ezt a tisztséget tölti be a szabadságharc bukásáig. 1861—1867 között ismét vármegyei főjegyző. 1869-ben a HM miniszteri tanácsosa. 1865—1869 között Bihar vármegye országgyűlési képviselője.

95 L. a 31. sz. jegyzetet. •

96 Megteszi, amit megtehet (lat.)

97 Csengery Antal (1822—1880). 1848-ban Szemere belügyminisztériumi tanácsossá nevezi ki, a képviselőház házszabályainak kidolgozásával és más kodifikációs munkákkal bízzák meg. 18G0-ban Bihar vármegye tiszti ügyésze. 1861-ben a bihari kerület országgyűlési képviselője. 1862-ben megalapítja a Magyar Földhitelintézetet. Az 1867. évi kiegyezés egyik létrehozója, az 1867. évi XII. te. szövegének szerkesztője. 1868—1878 között a nagykanizsai kerület országgyűlési képviselője. 1875-ben jelentős része van a Deák-párt és a balközép fúziójában. 1847-ben a Magyar Tudományos Aakadémia levelező tagja, 1858-ban rendes tagja, 1871-ben másodelnöke. 1867-től a Történelmi Társaság igazgatóválasztmányi tagja.

98 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának, 31. sz. levél.

99 Riadót (ném.)

100 Fenyőfalva (Hunyad m., Bradu, Brad, Giereîsau, Gieresau R), kisközség az Olt partján.

101 Halmágy (Zaránd m., Halmeag, Halmagen R), község a Fehér-Körös jobb partján.

102 Tüköry Lajos (1826—1860), jogász. 1848—1849-ben az 55. honvédzászlóalj hadnagya. Az 1849. július 20-i verestoronyi csatavesztés után törökországi emigrációba kényszerül, Viddinbe, majd Sumlára kerül. Áttér a mohomedán hitre és katonai szolgálatot vállal, Omer pasa hadtestébe kap beosztást. Később a szíriai hadtestparancsnok, Guyon tábornok segédtisztje, Damaszkuszba, onnan Baalbekbe kerül. Kmety tábornok segédtisztjeként Karsznál megsebesül. 1854-ben első osztályú lovaskapitány. A török neve Szelim aga. 1859-ben elhagyja Törökországot, Olaszországba megy, ahol Garibaldival és Türrel szabadcsapatot alakít az osztrákok ellen, amely Varesénél jelentős sikert ér el. 1860-ban Garibaldi légiójában, az olasz királyi hadseregben szolgál, alezredesi rangban. A Palermo bevételénél kapott sebébe hal bele.

103 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának, 32. sz. levél.

104 Körösbánya (Baia de Cris, Altenburg R), Zaránd megye székhelye.

105 Mócoknak nevezték Magyarországon az Erdélyi Érchegység néhány falujában lakó román népcsoportot.

106 Határőreiket (ném.)

107 Állomásra (lat.)

108 Buteanu román prefektus, az 1848. évi román nemzetiségi mozgalmak egyik hírhedt vezére. 1848. október 25-én Tehénfalván (Váka) a Brády-család valamennyi tagját lemészároltatta. Vérengzéseinek Csutak Kálmán honvéd őrnagy vet véget 1849. április 2-án, amikor Körösbányán szétszórja Buteanu elsáncolt táborát. Buteanu később tagja lett annak a bizottságnak, amely Kossuth felszólítására kereste a kiegyezést a magyar kormánnyal. Hatvani Imre — aki 1849. május 6-án megtámadta a románokat, és ezzel egyik okozója lett a magyar-román viszony elmérgesedésének — május 23-án, Jószáshelyen kivégeztette.

109 Valószínűleg Iosif Moga, a császáriakkal való együttműködésből kiábrándult román vezető, aki 1849 nyarán a magyar-román megbékélésben próbált közvetíteni.

110 Körösladány (Békés m., M), a Sebes-Körös jobb partján, a Berettyó és a Sebes-Körös torkolatához közel fekvő község.

111 őrszem, előőrs (ném.)

112 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának, 33. sz. levél.

113 Bem József (1795—1850) honvéd altábornagy. Az 1830. évi lengyel szabadságharc hőse. Az 1848. évi bécsi forradalomban a mozgó nemzetőrség parancsnoka. 1848. november 22-től magyar tábornok, majd az erdélyi hadsereg főparancsnoka. 1849. március 15-én lett altábornagy. Világos után Törökországba menekül, áttér a mohamedán hitre és Aleppó kormányzója lesz.

114 Szeben (Nagyszeben, Szeben szász szék, Sibiu, Hermannstadt R), az Olt nagy kanyarulatától ÉNY-ra fekvő város, a császáriak fő erőssége Erdélyben az 1848—1849-es szabadságharcban. A szebeni szász szék székhelye. A csata időpontja: 1849. január 21.

115 Szászváros (Szász szék, Orastie, Broos R), a Maros és a Sztrigy torkolatához közel fekvő város. Szászváros szász szék székhelye.

116 Kenyérmező (Hunyad m., Cimpul Piinii, — R), térség a Maros két partján, Alvinc felé elterülve.

117 Piski (Öpiski, Hunyad m., Simeria Veche, — R) a Maros bal partján, a Maros és a Sztrigy torkolatánál, Szászvárostól ÉNY-ra fekvő kisközség.

118 Anton von Puchner (1779—1852) báró, es. kir. altábornagy. 1846-tól erdélyi főhadparancsnok. Az 1848—1849-es téli hadjáratban az erdélyi osztrák sereg parancsnoka. A Mária Teréziarend parancsnoki keresztjének kitüntetettje. Lovassági tábornok, testőrségi másod főkapitány. 1850-ben Velence kormányzója. Táborszernagyként hal meg.

119 Déva (Hunyad m., Deva, Schlossberg, Diemrich R) a Maros bal partján fekvő város, a Maros és a Sztrigy torkolatához közel. Hunyad megye székhelye.

120 Szakasz (ném.)

121 Sivkovich gyalogezred: Sivkovich János báró altábornagy (1779—1857) nevét viselő 41. (galíciai) gyalogezredről van szó, amelynek két zászlóalja a piski csatában az osztrák seregben, Kalliany tábornok dandárában harcol.

122 Balázsfalva (Alsó-Fehér m., Blaj, Blasendorf R) a Nagy-Küküllő jobb partján, a Nagyés Kis-Küküllő torkolatánál fekvő kisváros. Az erdélyi románok központja.

123 Medgyes (Medgyes szász szék, Médias, Mediasch R), Medgyes szász szék székhelye, a Nagy-Küküllő bal partján fekszik.

124 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának. 34. sz. levél.

125 Szacsváry (Szacsavay) Imre. 1848. augusztus 19-én százados Bihar megye 1. nemzetőr-zászlóaljában. Alakulatával részt vesz a bánsági harcokban. November 24-én százados a Nagyváradon alakuló, majd az erdélyi hadszíntéren küzdő 55. honvédzászlóaljnál, az 5. század parancsnoka. 1849. f e b r u á r 13-án, Déván hal meg a piski ütközetben kapott sebétől.

126 Kemény Farkas báró (1796—1852), honvéd ezredes. 1848. szeptember 11-től őrnagy, a tordaaranyosszéki nemzetőrzászlóalj parancsnoka. 1849 februárjától honvéd alezredes, dandárnok az erdélyi hadtestben. Április 7-től ezredes, a gyulafehérvári ostromsereg, majd a kolozsvári hadosztály parancsnoka. Április 8-án 3. osztályú, május 16-án 2. osztályú katonai érdemjellel tüntetik ki. A zsibói fegyverletételig (aug. 24.) szolgál. Emigrál, haláláig a londoni magyar emigráció egyik vezetője.

127 Visszavonulást (ném.)

128 Bánffy János (nem László, 1816—1852) báró, honvéd ezredes. 1848. szeptember 23-tól százados a 11. honvédzászlóaljnál. November 2l-től őrnagy, e zászlóalj parancsnoka. December 20-tól alezredes, dandárnok az erdélyi hadtestben. 1849. április 7-től ezredes, hadosztályparancsnok ugyanitt, egyben 3. osztályú érdemrenddel tüntetik ki. Májustól Bem bánáti expedíciós hadtestének hadosztályparancsnoka. Május 22-én megkapja a katonai érdemjel 2. osztályát. Júniustól hadosztályparancsnok a 4. hadtestben. Egy évi vizsgálati fogság után, 1850-ben, kegyelmet kap.

129 Dévai csata, értsd: az 1849. február 9-i piski csata.

130 Hadbíró (lat.)

131 Tanulmányozom

132 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának, 35. sz. levél.

133 A Verestoronyi- vagy Vöröstoronyi-szoros stratégiai fontosságú hely. A Törcsvári-szorostól NY-felé ez volt az egyetlen út, amelyen az ágyúk és egyéb hadiszekerek könnyen átjuthattak. A vár Boica község D-i végén található a Havasalföldre vivő országút NY-i oldalán, a hegy lejtőjén. Magvát egy kb. 12 m magas, vörösre festett, négyszögletű torony tette ki, amelyhez később több toldalékot építettek. A torony D-i oldalán, a Havasalföld felé, hat ágyú felvételére alkalmas bástya épült, míg az Oltra néző épületek külső fala egyszersmind főfalként is szolgált. A várat mély, a belső oldalán falazott árok választotta el a hegyoldaltól. A vár DK-i sarkától kőfal nyúlt le az Öltig, ennek a kapuján át vitt az út a Havasalföldre,

134 A határon

135 Helyzet, harcállás (lat.)

136 Bethlen Gergely gróf (1810—1867) honvéd ezredes. 1848. augusztus 23-tól alszázados, a „Kossuth- huszárok" egyik szervezője. November l-től őrnagy, osztályparancsnok a Kossuth-huszárokból alakuló 15. huszárezredben. 1849. február 2-ától alezredes ugyanitt, egyben dandárnok az erdélyi hadtestben. Április 7-től ezredes, a 15. huszárezred parancsnoka. Április 8-án a 3. osztályú, május 9-én a 2. osztályú katonai katonai érdemjellel tüntetik ki. Júniustól az erdélyi hadsereg lovasságának főparancsnoka. Világosnál teszi le a fegyvert. Emigrál. 1859-től ezredes, 1860- tól tábornok a szard királyi hadseregben. 1862-ben nyugállományba helyezik. 1866-ban a poroszországi magyar légió tagja. 1867-ben hazatér.

137 Heydte, August von, báró. 1848—1849-ben a es. kir. 5. dragonyosezred őrnagya. Az orosz intervenció alatt összekötőtiszt az orosz csapatok főhadiszállásán. Nyugállományú tábornokként hal meg 1880-ban.

138 Felállni, csatarendbe állni (ném.)

139 Wilhelmek: Vilmos-huszárok, a 10. honvéd huszárezred katonái.

140 Csak előre, sose hátra (ném.)

141 Agyúgolyót (ném.)

142 Máriássy-ezred: a Mihály orosz nagyherceg nevét viselő 37. (magyarországi) gyalogezred ezredtulajdonosa 1846-ig Máriássy András táborszernagy volt. Emiatt a szabadságharc alatt többnyire még mindig Máriássy-ezred néven emlegetik az ezredet.

143 A 11. honvédzászlóaljat Kolozsváron alakították meg 1848 nyarán.

144 Őrnagy (ném.)

145 Szibériába

146 Brassó (Brassó vidéke szász szék, Brašov, Kronstadt R) a Tömös-patak bal partjához közel fekvő város, a Brassó-vidéke szász szék székhelye.

147 Dembinski, Henryk gróf (1791—1864), a lengyel szabadságharcban (1830—1831) altábornagy, Emigráns. 1849. február 5-től honvéd altábornagy, a Tisza bal partján összevont magyar főerők, a későbbi feldunai hadsereg parancsnoka. Március 5-én a hadvezetésével elégedetlen tisztek Görgei vezetésével megfosztják a főparancsnokságtól. Április 19-től a felső-magyarországi hadsereg parancsnoka, június 15-ig, amikor felmentik. Július l-jétől a honvédség vezérkari főnöke, július 30. és augusztus 9. között a Temesközben összpontosított magyar főerők parancsnoka. Emigrál, haláláig Franciaországban él.

148 Mit tehetek az ár ellen (lat.)

149 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának, 36. sz. levél.

150 Szőrös borjúbőrből készült, vállra csatolható katonai hátitáska.

151 Bem 1849. március 16-án itt szorította ki a Vöröstoronyi-szoroson az egyesült osztrák-orosz csapatok zömét, a maradék kb. 2000 főt pedig március 28-án az 55. és 78. honvédzászlóalj, valamint az I. honvéd-vadászezred 3 százada. Ez utóbbi összecsapásról Kiss József tudósítást küldött a Honvéd című lapnak.

152 Karcsuka vagy kancsuka (tör.) : vastag szíjból font rövid nyelű korbács. Oroszországban a kancsuka-büntetést ezzel hajtották végre úgy, hogy a büntetendő személyt állva két karó közé kötötték. A büntetésnek ezt a módját leginkább a politikai okok miatt elítéltekkel szemben alkalmazták. II. Miklós cár törölte el 1895-ben.

153 Ihász Dániel (1813—1881) honvéd alezredes. 1848. június 13-tól a 7. honvédzászlóaljnál. Szeptember 27-től százados a 13. zászlóaljnál. November 25-től őrnagy, az 55. honvédzászlóalj parancsnoka. 1849. április 24-től alezredes, a verestoronyi dandár parancsnoka Erdélyben. Április 8-án 3. osztályú katonai érdemjelet kap. Július 21-én a cári csapatok véres harcban a Havasalföldre szorítják, ahol a dandárával a törökök előtt leteszi a fegyvert. Halálig Kossuth személyi titkára. 1859-től ezredes, az olaszországi magyar légió szervezője, 1861—1862-ben parancsnoka.

154 Kinin (Ciineni R) a Fogarasi-havasoktól D-re, az Olt két partján fekvő város, amely ekkor török fennhatóság alatt áll.

155 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának, 37. sz. levél.

156 Torn főhadnagyról nincsenek adataink.

157 Posztófajta neve

158 BKML Katona-család ir., Kiss József levele húgának, 9. sz. levél.

159 Századdal (lat.)

160 Segédtiszt (lat.)

161 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának, 38. sz. levél.

162 Tábori egyenruhám (lat.)

163 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának, 39. sz. levél.

164 Uo. 40. sz. levél.

165 Frecki-vonal: valószínűleg az Olton át húzódó, Felek és Fenyőfalva közötti védelmi vonal..

166 Beszterce (Beszterce vidéke szász szék, Bistrita, Bistritz R) a Beszterce folyó jobb partján fekvő város a Nagy-Szamostól D-re. A Beszterce-vidéke szász szék székhelye.

167 Dés (Désvár, Belső-Szolnak m., Dej, Desch R) a Szamos jobb partján, a Kis- és a Nagy-Szamos torkolatánál fekvő város. Belső-Szolnok megye székhelye.

168 BKML Katona-család ir., Kiss József levele édesapjának, 41. sz. levél.

169 Gál Sándor (1817—1866). 1848 májusától segédtiszt az Országos Nemzetőri Haditanácsnál. Július 15-től honvéd százados, a pesti nemzetőrség segédtisztje. Szolgálati szabályzatot készít a nemzetőrség, majd a honvédség számára. Októbertől a székelyföldi, novembertől a háromszéki sereg vezérkari főnöke. 1849. február 3-tól ezredes, a 14. határőrezred és a Székelyföld katonai főparancsnoka, március végéig tízezer embert állít fegyverbe. Április 8-án 3. osztályú katonai érdemj éllel tüntetik ki. A nyári hadjáratban a székelyföldi hadosztály parancsnoka, július 29-től tábornok. A zsibói fegyverletételig szolgál. Emigrál, 1852-től Kossuth megbízásából fegyveres felkelést készít elő Magyarországon és Erdélyben. 1860-tól az olaszországi magyar légió tagja. Elborult elmével hal meg.

170 Teke (Kolozs m., Tyaka, Teaca, Tekendorf R) a Kerlés-patak bal partján fekvő kisközség, Szászrégentői ENY-ra.

 


171 Erről a Kiss családról a következőket írja Karacs Zsigmond  a Földes története I. című könyvben:

Kiss, cnl-t (címeres nemeslevelet) nyert 1609. XII. 1-jén II. Mátyástól Galambos Szabó János, István, Péter és Kis Galambos István. Mihály Tiszavalkra, Borsod vármegyébe való deb­receni diák 1822-ben került Földesre rektornak, s 1824-ben családot alapított, el­vette Sápi Ágnest, többek között a Sápi család a cnl.-t lefordította magyarra. Fel­vették az 1833., 1836. és 1847. évi földesi nemesi összeírásba. Fia, József 1848–49-­ben honvéd hadnagy, a krími háborúban török őrnagy, majd az olasz Risorgimento alezredese, testvére Sándor 1849-ben hadügyminiszteri elnöki titkár.”

172 Sápi Ágnes: Földesen született, 1803. X. 31-én keresztelték, szülei Sápi István és Hodos Zsuzsanna, keresztszülője Veress István. Házassága a „Rektorságot itt végezett Ns.(nemes)” Kiss Mihállyal 1824. XI.16-án volt, ahol a tanú Hodosi Sámuel. Első gyermekük József akit 1825. XI. 25-én kereszteltek, keresztszülők „Dbr.Tts. (debreceni tekintetes)” Szabó István és Urai Erzsébet. Második gyermekük Sándor akit 1827. III. 20-án kereszteltek, keresztszülők Hodos(Hodossij) József és Pércsi(Pertsi) Ágnes.  Harmadik gyermekük Mária akit 1831. VI. 4-én kereszteltek, keresztszülők Hodos József és Pércsi(Pirtsi) Ágnes.