Bakoss Lajos
népnyelvhagyományokat bemutató földesi
gyűjtései a Magyar Nyelvőrben 1876–1893 között
„MAGYAR
NYELVJÁRÁSOK”
A KOSSUTH
LAJOS TUDOMÁNYEGYETEM
MAGYAR
NYELVTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK
ÉVKÖNYVE
DEBRECEN 1981. XXIV,
89—99
Karacs
Zsigmond
Egy
száz év előtti önkéntes nyelvjárási—néprajzi gyűjtő,
Bakoss
Lajos
Szarvas Gábor 1872-ben a Magyar
Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottságának megbízásából útnak indítja a Magyar Nyelvőrt. A szerkesztő
előfizetési felhívásában — amit helységenként legalább három személyhez
eljuttatott: lelkészhez, jegyzőhöz, tanítóhoz — a Magyar Nyelvőr működéséhez való hozzájárulásra szólít fel mindenkit,
aki felelősséget érez a magyar nyelv sorsa iránt. Az első szám programadó
beköszöntőjében vázolja a feladatokat. Mit akarunk? — teszi fel a kérdést.
„...kutatni fogjuk a történeti, a népnyelvet, kiváló figyelmünk tárgyát fogja
képezni az újabb irodalom, különösen pedig a forgalomban levő hibás szóalakok
és idegenszerűségek." Nézzük meg, milyen konkrét feladatokat állapít meg a
népnyelv kutatására: „Ismeretlen tájszók s tájszólások gyűjtése s azok
terjedésének s hatásának kimutatása. A még nem ismert népdalok, közmondások,
köszöntők, gyermekjátékok, népnyelvi sajátságok mellett főleg a népmeséknek
alakilag hű közlése. A tájhelyneveknek, névszerint a hegyek, dombok, völgyek,
folyók, tavak, vízerek, források, erdőségek, barlangok, dűlők neveinek egy beszedése”.
A felszólítás már az egész művelt magyar közönséghez szól: „...kérjük, hogy
teendőinknek minden ágában, de különösen a néphagyományok egybegyűjtésében
közreműködésével lehetőleg gyámolítson;”1
A népnyelvi hagyományok gyűjtését Szarvas Gábor elsőrendű feladatnak tartotta.
A Magyar Nyelvőr első számában már
helyt ad a témával foglalkozó dolgozatnak. Ezenkívül még szükségesnek tartotta,
hogy külön, „Gyűjtsük a néphagyományokat" felhívásban népszerűsítse az
ügyet módszertani szempontokkal fűszerezve. „Lássunk tehát hozzá a még hátra
való gyűjtéshez sietve, gyorsan, addig míg a sajátságok forrása lassanként be
nem kezd dugulni." „Követendő mintául ajánljuk Kriza Vad rózsáit.”2
Buzdítása nem volt hiábavaló, az
önkéntes gyűjtők száma hamarosan meghaladta a százat, és a gyűjtőket, de a
gyűjtött anyagot is meg kellett rostálni.3
Már az első évfolyamban bejelentette, hogy a népdalok nagy részét, valamint a
kevésbé jellemző sajátságokat nyújtó gyűjtéseket egy külön kötetben adja közre.
„Az I—XXIV. kötet rendkívül becses anyagot hordott össze a népnyelvhagyományok
minden fajtájából. ... Ebben a több mint két évtizedben a Nyelvőr volt csaknem az egyetlen hely, ahol az élő népnyelv feljegyzett
anyaga megjelenhetett. A z igaz, hogy kellőleg képzett gyűjtők hiányában a
feljegyzés kezdetben hiányos volt, de idővel ez is javult, ...”4 Természetesen ez a népnyelvi gyűjtés nagyrészt néprajzi
anyagként is értékelhető, aminek a jelentősége szinte felbecsülhetetlen. A
Szarvas Gábor által szervezett, kiválóan működő gyűjtőmozgalmat joggal
tekinthetjük a mai Országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat elődjének —
azzal a lényeges különbséggel, hogy gyűjtői számára a Nyelvőr hasábjain nyilvánosságot biztosíthatott. Ennek az önkéntes
népnyelvi gyűjtőmunkának illusztris képviselője Bakoss Lajos, aki a TVjWvor
második évfolyamában tűnik fel első gyűjtésével, és két évtizedig marad
munkatársa. Ismerkedjünk meg vele, ismerjük meg a kort, a környezetet, amelyben
élt, amely az indítást adta, ahonnan oly sokat merített.
A táj és a nép
Bakoss Lajos a Nagysárrét legkisebb
falujában, Dancsházán született 1851. július 20-án Bakoss Gábor református
lelkész fiaként5 Atyja már a
következő év április 24-től a földesi református egyház lelkipásztora6 Itt a Nagysárrét északi szegélyén
fekvő, akkor Szabolcs, m a Hajdú-Bihar megyei községben töltötte Bakoss Lajos
gyermek- és ifjúkorát. A vidék képe a XIX. század második felében nagy
változáson megy át. A Réz-hegységben eredő Berettyó medre Bakonszegnél teljesen
eltűnt a 80 ezer katasztrális holdnyi Sárrét mocsaraiban, a Berettyóból
kiszakadó Kalló — Földes és Dancsháza mellett is elhaladva — szintén a Sárrétet
táplálta7 Tájékozódni e hatalmas
víz- és nádrengetegben csak a Sárrét szélén nagy számmal emelkedő kunhalmok
után lehetett. „ A honfoglalás kezdetén e halmok voltak szállásai, községei
őseinknek, ide menekültek a vizek áradásai elől, innen kísérték figyelemmel az
ellenség mozdulatait és őrtüzeket gyújtva, innen adtak hirt az ellenség
közeledéséről.”8 1852-ben alakult
meg a Berettyót szabályozó és ármentesítő társulat. A társulathoz tartozó
községek közmunkájával elérték, hogy 1865-ben az addig szinte parttalan
Berettyót leválaszthatták a Sárrétről, mire a következő években megkezdődött a
kiszáradás, bár a végleges birtokbavételt még sokáig akadályozták az árvizekkel
járó gátszakadások. Ettől kezdve gyökeresen megváltozott a környező lakosság
életmódja, noha a meghatározó addig is a földművelés és az állattenyésztés
volt.
A természeti környezet változását
alapvető társadalmi változások előzték meg. A jobbágyfelszabadítás szintén
befolyásolta az életmód alakulását, a Sárréten a jobbágy falvak mellett
kisnemesi, úgynevezett kuriális községek is voltak, mint Dancsháza, Sáp és
Földes.10 A különbség köztük
elsősorban tudati volt, az utóbbiaknak a családi hagyományai is több száz évre
nyúltak vissza. Bakoss Lajos szülőfaluja és életének további színtere Földes is
nemesfalu. Dancsházával a kapcsolata, úgy tetszik, végleg megszakadt. Földesen
az apja — református lelkész lévén — középponti helyet foglal el a falu
életében.Földes viszontagságos történetében — míg mellette a falvak tucatjai
néptelenedtek el — a lakosság folytonossága a keserves török időkön át is
kimutatható.11 A földesi kisnemesek
kiegyeztek a hódoltsági viszonyokkal, életlehetőségeik kötötték őket, apró
birtokaikat elhagyva máshol csak a szolgasors várt volna rájuk. Egymásra
utaltságukban alakították ki a kuriális községi szervezetet, mely az 1848—49-es
szabadságharcig működött.12 A z
ősiség eltörlése a lakosság egy részét igen hátrányosan érintette, a
kisebb-nagyobb birtokocskák egymás után csúsztak ki a kezükből, és gazdáik
szerencsésebb vagy ügyesebb társaikhoz kerültek cselédsorba.
Kulturális pillanatkép Földesen
A függetlenségi harcot követő
abszolutizmus rendeletözönével tette keservessé az ezernyi változástól
megzavarodott emberek életét. Bakoss Gábornak, az új földesi lelkésznek nehéz
és hosszú munkás éveket kellett áldoznia az élet normalizálására, bár korabeli
naplójának 1944-ben nyoma veszett, tettei magukért beszélnek.13 A z 1850-ben hazánkban is életbe léptetett
Organisations-Entwurf a földesi csonkagimnázium végét jelentette. Elemi
iskolává alakult át, de megmaradt továbbra a református egyház kezelésében.14 A községi erőforrásoktól egyházát
eltiltották, 1856-ban mégis sikerült felépíteni a mostani öreg iskolát. Az
1854-ben kimért Újkert a legutóbbi évtizedekig fennálló faiskolájának adott
helyet.15 Olvasókör, kisdedóvó
létesítése fűződik a nevéhez. Lelkipásztori működésének első évtizedében élt
Földesen Balásházy János, agrártudományunk úttörőinek egyike. Utolsó
könyveiben, írásaiban helyi problémákkal foglalkozott.16 Ez időben közli a Sárospataki
Füzetek Rápóti Pap Mihálynak, a község egykori lelkészének a XVII. század
török-kuruc-labanc háborúinak keserveit is ecsetelő naplóját.17 A közigazgatásban a nemesi hadnagyot felváltó első
főbíró, a menekülő Jókait tovább segítő Szabó Márton, kinek felszázadot átfogó
gazdasági naplója értékes agrártörténeti forrás, neki köszönhető a Bakoss
család Földesre kerülése18
1864-ben Erdélyi Sámuel jegyző és Szabó Mihály bíró elküldi Pesty Frigyes
kéziratos gyűjteményébe a földesi helyneveket.19 Bakoss Gábor tudatos szellemi építő munkája
meghatározó lett környezete fejlődésében. Egyik segédlelkésze, F. Varga Lajos
neves tanügyi és egyházi íróvá fejlődött.20
Iskolarektorai közül Vadai Ferenc publikál21
Vincze József pedig tucatnyi tankönyv megírásával emelkedik ki.22 A z utóbbira emlékezve írta Karácsony Sándor, hogy az
ő példája vitte a pedagógusi pályára.23
Bakoss Gábor a felbukkanó tehetségek támogatását is elősegítette, innen indult
útnak Zoltai Lajos, a debreceni múzeum első (tényleges) igazgatója, aki a Debreceni Reggeli Újság szerkesztőjeként
Ady Endrét felkarolta.24 A z
operaénekes Karács Imre a debreceni színház tagja, majd a New York-i magyar
színház igazgatója.25 A Bakoss
által megteremtett kulturális igény az ő 1885-ben bekövetkezett halála után, ha
lehet, még magasabb szellemiségű papokat hozott a földesi lelkészi hivatalba,
akik irodalmi működésükkel növelték a község hírét-nevét, mint Erőss Lajos,
idővel debreceni akadémiai tanár és a Tiszántúli Református Egyházkerület
püspöke26 vagy az őt követő Kiss
Ferenc, aki a debreceni egyetem első rektora volt27
Természetesen a kultúra iránti
igény nem csupán Bakoss Gábor hatására alakult ki, az ő érdeme a nehéz
körülmények közötti megtartás és továbbfejlesztés. Vincze József így emlékezett
vissza rá: „ Nem tudok elég hálát adni a jó Istennek, hogy Bakoss Gábor mellé
vezérelt, egyenesen annak köszönöm, hogy az vagyok, ami vagyok.” A kuriális
nemesi községi szervezet és vele együtt a reformáció színvonalas
iskolakultúrája a jobbágy községeket messze meghaladó írásbeliséget
eredményezett. A községben és az innen elszármazott családoknál még mindig
bőségesen találunk több százados iratokat. Ezek gazdag család- és
helytörténeti, valamint néprajzi adalékok tárházai. Pusztulásuk, sajnos, m a
már megállíthatatlan folyamatnak látszik. Csak egy-két elrettentő példát hadd
említsek; a kotló alól sikerült kiszabadítani Bethlen Gábornak a Végh család számára
adományozott nemesi oklevelét. Vagy ami még rosszabb, mert hatósági úton
történt, a húszas évek közepén lebontott régi községháza padlásáról több mázsa,
századokat idéző irat ment veszendőbe, amit könnyelműen kihordták az öregtemető
melletti dögház épületébe, egerek, mezei pockok és unatkozó gyerekek
martalékául.28 Ennek ellenére
bőséges forrásanyag van Földesről az országos, a nagyváradi káptalan, a
nyíregyházi és a debreceni levéltárakban. A nagyfokú írásbeliség kedvező légkört
teremtett a hagyományok kéziratban való terjedésének, gyakori volt a különféle
gazdasági, eseménytörténti, családi krónika vagy egyéb feljegyzések vezetése.
Ebbe a szép hagyományokkal
rendelkező faluba került kilenc hónapos korában Bakoss Lajos. Eszmélése, az
egész életét végigkísérő benyomások a szülőfaluként szeretett Földeshez kötik.
Elemi iskoláit a partikuláris kötöttségekből felsőbb parancsra kiszakadó és
atyja által olyannyira istápolt földesi iskolában végezte. A debreceni
kollégiummal való kapcsolatot a földesi filia továbbra is tartotta, onnan
hozták később is az akadémikus rektorokat, így mindjárt 1853-ban Kovács
Mártont, aki a császár elleni merényletet helyeselve a váradi haditörvényszék
elé került.29 A z ifjú Bakoss az
elemi után a debreceni református kollégiumban, majd a jogakadémián folytatta
tanulmányait.30 Ez az időszak,
életének első huszonöt éve a község életében közigazgatási változásokkal terhes
időszak volt: 1853-ban az abszolutizmus által létrehozott Észak-Bihar megye
része, 1861-ben visszakerült Szabolcsba31
végül 1876-tól már az újonnan alakított Hajdú megyében találjuk.32 E változások tanulmányai révén őt is élénken
foglalkoztatták.
Az 1872-ben indult Magyar Nyelvőr számai hozzá is
eljutottak. Szarvas Gábor felhívása megértő kebelre talált a huszonegy éves
ifjúnál, aki ebben a kultúra iránt fogékony légkörben felnőve alkalomadtán
szinte nem is lehetett más, mint a néphagyományok gyűjtője és megőrzője.
Gyűjtőmunkája három megyére terjed: Szabolcsra, amelynek bennünket érintő két
faluja 1876-tól Hajdú megye, továbbá Szatmár és Bihar megyékre.
Gyűjtőmunkájában nagy segítségre talált a székelyhídi születésű Vincze
Józsefben és a panyolai F. Varga Lajosban, akik minden valószínűség szerint e
kapcsolatuk által jutottak Földesre Bakoss Gábor mellé tanítónak, illetve
segédlelkésznek.33 Varga Lajos a
Karácsony családba való beházasodása mellett azzal is erősíteni kívánta
kapcsolatait a községgel, hogy felvette a Földesi
előnevet, és ezt a községből elkerülve is megtartotta.34 Bakoss Lajos legtermékenyebb időszaka az 1873—78 közötti
hat év. 1880-ban a szomszédos Tetétlen jegyzője lett, novemberben feleségül
vette Matolcsi Izabellát, a földesi orvos húgát.35 Három gyermekük született: Irén, Gábor (iskolás
gyermekként halt meg Földesen) és László.36
aki nagyapja barátja, Balásházy János példáját követve mezőgazdász szakember, a
debreceni, a keszthelyi és magyaróvári gazdasági akadémiák tanára lett37 Földesi kapcsolatainak a
továbbélését nemcsak a rokoni szálak jelentették, még szorosabbá kívánta tenni
gyermekeinek a földesi elemi iskolába való járatásával.38 Jegyzői teendői egyre inkább elvonták a
gyűjtőmunkától, hiába biztatta Tetétlen emelkedett szellemiségű birtokosa, gróf
Zichy Géza39 a félkarú
zeneszerző, aki Liszt Ferencet is többször vendégül látta, közleményei már csak
ritkán láttak napvilágot a Magyar
Nyelvőrben, utoljára 1896-ban. Gerincbetegsége kora előrehaladtával egyre
jobban elhatalmasodott rajta, összegörnyedve járt, 1911-ben letette hivatalát,
és megvált a tetétleni református egyházközségben viselt presbiteri
tisztségétől is. A jegyzői lakból a parókia mellé költöztek, ahol 1927. július
1-én végezte be életét.40 A
tetétleni temetőben a hamvait jelölő szürke obeliszkon már neve is alig
olvasható. A személyét takaró sűrű fátyol fellebbentése után ismerkedjünk kissé
népnyelvi gyűjtőmunkájával.
Bakoss
Lajos gyűjtése
Bakoss Lajos száz év előtti
gyűjtőmunkáját szinte a teljes feledésből kellett ismét felfedezni. A z
évszázados hallgatást csak két igen szűk körben ismert kiadvány töri meg:
ZILAHI LAJOS: A zárt í-zés esetei
Püspökladány nyelvjárásában és CSORBA CSABA: A régi Sárrét világa című bibliográfiája41 A puszta említésen kívül az utóbbi is csak három
bihartordai közlését regisztrálja. Mégis Zilahi közlésének köszönhetem, hogy
Bakoss Lajos személyét és akkor még nem sejtett lenyűgöző nagyságú munkásságát
megismerhettem.42
Az első nevével jelzett adatközlést
a Nyelvőr második évfolyamában
találjuk. M á r az első jelentkezése nagy sikert hozott számára. Szarvas Gábor
ebben a számban, négy rendkívül gazdag közleményét tartotta megjelenésre
méltónak,43 ezek akár egy mai
néprajzi és népnyelvi gyűjtőpályázaton is megállnák a helyüket. Mind a négy
Földesről közöl adatokat, sajnálom, hogy hely és idő hiányában az egész
gyűjtéséről nem adhatok részletes értékelést. Röviden, tehát csak az ebben a számban
közöltekre térek ki.
Az első: Helynevek Földesen Szabolcs megyében Curialis község a nádudvari
járásban, a nép nyelvén Fődes. 124
tétel a kül- és belterületről egyaránt. A kilenc évvel előbbi, 1864-ben kelt
Pesty-fele helynévgyűjtés harminc tételével mellette csak vérszegény
kísérletnek hat, természetesen ettől még mindkettő forrásértékű marad
számunkra. Bakoss alaposságra való törekvését érzékelteti, hogy Szarvas Gábor
programadó felhívásában közölt helynévtípusokat további típusokkal egészítette
ki. Általam a hetvenes évek elején, a Bakossét többszörösen meghaladó,
Földesről gyűjtött helynévanyagból44
is öt-hat hiányzik, ezeket Bakoss még ismerte.
A második közlemény: Személynevek két része a kihalt és az
élő családok nevei. A z előbbiben 170, míg az utóbbiban 165 családnév
található. Bakossnak nagy előnyére volt apja lelkészi hivatala, így akadály
nélkül hozzájuthatott az anyakönyvekhez, ami különösen a kihalt családok
nevének megállapításához vált nélkülözhetetlen forrásává. Ezáltal lett Bakoss
Lajos az anyakönyvek néprajzi hasznosításának egyik előfutárává, ami pedig mai
kutatóink számára is igencsak feltárásra váró terület. Bakossnál a kihalt
családok nevei közé több olyan név is bekerült, amelyeknek a viselői a mai napig
megszakítás nélkül a községben élnek, például: Kun, László, Ondódi (leírva: Andódi), sőt ragadványnév is
keveredett közéjük, mint Égettboros,
ami a Veres család ragadványneveinek egyike. Alapos forráskritikára, mint már
említettem, most nincs lehetőségem, de a lehetőség bármikor adva van, mert az
állami anyakönyvezés bevezetése (1895) előtti százötven évre visszanyúló
egyházi anyakönyveket lehetőségem volt lemásolni.45 Persze Bakoss célja a nevek népnyelvi formájának a
megállapítása volt, n e m pedig a minden kétséget kizáró regisztrálás. Annál
sajnálatosabb, hogy a Földesen akkor mintegy négyszáz főre tehető zsidóság
családi neveit nem vette számba, ami a rájuk vonatkozó iratok, anyakönyvek
nagymérvű pusztulása miatt igen nehézzé teszi mai kutatásukat46
Harmadik közlemény: Gúnynevek, ebben kilenc névvel
találkozunk. Repertoárjában később is csak Földesről találunk gúnyneveket.
Idegenek előtt általában szemérmesen őrzik a falu titkait, ezért sem találhatunk
Bakoss más községbeli gyűjtései között gúnyneveket. Érdemes megemlíteni, hogy a
családnevek kutatásához felhasznált földesi anyakönyvek több mint ötszáz
ragadványnevet rejtenek, melyekből viszont csak alig egy-két százalék a
gúnynév. Az anyakönyvekben magyarázatát találhatjuk a m a is használatos
ragadványnevek közel negyedének (100—120), és majd felének használatba kerülése
idejét megközelítőleg lokalizálni tudjuk. Sajnos, ezt a lehetőséget a Magyar Személynévi Adattárak sorozatában
megjelenő Földesi ragadványneveknél
én is elmulasztottam47
Negyedik közlemény: Leányjátékok. Kettőt mutat be, a Kenyérsütést és a Leánykérést. Nemcsak a verses mondókák, hanem a játékok leírását is
adja. A Magyar Nyelvőr további
számaiban még igen sok gyermekjátékkal (fiú és leány) jelentkezik48 Ebből a számból nézzük meg még az Üzeneteink rovatot. „Bakoss Lajosnak. A népdalok nagy része még az
év folytán egy külön kötetben fog megjelenni; a többi küldeményt apránként
közölni fogjuk.” A Nyelvőr egy korábbi számából már értesítést nyertünk egy
népdalkötet közeli megjelenéséről, de egyelőre ezt még nem tudom, hol keressem,
talán kedves olvasóim között akad, aki a segítségemre tudna lenni.49
A népnyelvi hagyományok gyűjtésére
való felhívás Bakossnál termékeny talajra talált. Az 1876. decemberi füzetben a
következő összesítést találjuk: „A Magyar
Nyelvőr 1872—1876. évi gyűjtői”-ről. A lista 157 gyűjtő nevét adja
közleményeik számával. A z élen Bakoss áll 64 közleménnyel, őt követi Kriza
János 53 közléssel, míg a hatodik Vozári Gyula — ki Méhner Vilmos ponyváin
népszerűsítette az általa gyűjtött és rigmusokba szedett erdélyi regéket — már
csak 27 közléssel jelentkezett. A gyűjtő munkatársak nagyobb része tízen alul,
negyvenöt pedig egy-egy közleménnyel szerepel. Kriza 1875. márciusában meghalt,
de beküldött adatait Szarvas Gábor még közzétette. Faragó József a Vadrózsák legújabb (1975) kiadásában Kriza száz
Nyelvőr-beli közleményéről ír. „Ez a száz közlemény több száz népköltési
alkotást ölel fel, sőt ha az apró műfajokat (közmondások, szólások, mondókák,
táncszók stb.) egyenként számítanók, mennyiségük ezrek felé járna.”50 Természetesen Bakoss munkássága Krizáéval semmilyen
formában nem vetekedhet, de érzékeltetni szeretném, milyen lendülettel és
ügyszeretettel állt be néphagyományaink feltárói közé. Érdekes, neki is kereken
száz közleménye jelent meg a Magyar Nyelvőr hasábjain 1873 júniusától, a
munkásságát lezáró 1896. évi májusi füzetig. Tartalma, akárcsak Krizáé, igen
sokrétű, és ez mindenképpen szép, elismerésre méltó teljesítmény.
Bakoss gyűjtése három megyére
terjedt: Szabolcs (ez a terület az 1876-os közigazgatási rendezés után Hajdú
megye lett), Szatmár és Bihar vármegyére. A következő helységeket érintő
közleményei láttak napvilágot: Földes (40), Panyola (7), Székelyhíd (30),
Pocsaj (13), Hegyközszentimre (1), Bihartorda (3), Bihar diószeg (1), Érkeserű
(3) és Tetétlen (2). Adatainak típusai: hely-, személy- és gúnynevek, gyermekjátékok,
gyermekversek, szólásmódok, szóhabarlatok, babonás szólások, párbeszédek,
szójátékos mondóka, közmondások, tájszók, mesterműszók, mesék, vőfélyversek,
névnapi köszöntők, népdalok, Lengyel László, karácsonyi misztérium és
néprománcok. A legtermékenyebb időszaka az 1873—78. közötti hat év volt, utána
már csak ritkán és rendszertelenül jelentek meg közlései, 1879-ben egy,
1880-ban kettő, 1882-ben három, 1887—88-ban egy-egy és végül 1896-ban
hattyúdalként egy közlemény a földesi szólásmódokról.
Bakoss Lajos munkássága pusztán
feldolgozás nélküli adatközlés, mégis nélkülözhetetlen és példamutató forrása
lehet mai népnyelvi és néprajzi gyűjtőinknek.
Földesi
és tetétleni helyzetkép Bakoss Lajos nyomán
Bakoss körül hivatalos jegyzői teendői
ellátása mellett is egy művelődési kör kibontakozása volt kialakulóban,
amelyben szép szerepet vállalt gróf Zichy Géza író és zeneszerző, a félkarú
zongoraművész, patronátusát kiterjesztve a jelentkező tehetségekre. Bakoss
hatására küldte 1893-tól több alkalommal a Magyar Nyelvőrhöz tetétleni
népnyelvi adatait Barcsa János, később a debreceni kollégium jeles történetíró
tanára.51 Nem véletlen 1907-ben
az Ethnographiában Liszt Nándor tetétleni orvos jelentkezése,52 ki továbbra is
értékes
néprajzi munkásságot fejtett ki, az 1926-ban megjelent Népies gyógyító babonák Hajdú vármegyében című kötete feltétlen
említést érdemel. Tetétlenről került
át Földesre a tankönyvíró néptanító Vincze József s 70 évvel később Sólyom József tanító, aki az
ötvenes évek elején országos sikereket aratott a Földesi lakodalom című
népi játékával.53
Földesen Bakoss
távozása után néprajzi, népnyelvi témakörben nem volt, aki publikáljon.
Figyelemre méltó viszont egy század eleji történetet 1889-ben megörökített
verses paszkvillus, melynek három változatát jegyezte le egy tizennégy éves
ifjú. (NAGY ANTAL: Tatos György
vendégeinek marsnótája 1813-ból).54
Zoltai Lajos ekkor már Debrecennek kötelezte el magát, csak 1919—20-ban vett
elő részben földesi témát. A Debreceni
Képes Kalendárium két évfolyamában mutatja be a Földesről Debrecenbe került
Karacs Márton művészi fejfafaragásait,55
BÓKA LÁSZLÓ, ki Karácsony
Sándor tanítványaként többekkel Földesen nyaralhatott, Csigavíg taposás címmel közöl földesi adatokat56 Majd KARÁCSONY két kis füzete, Lányok ülnek a fonóban és Gergely bácsi levizitel folklór
ihletéssel — növeli repertoárunkat. Karácsony tevékeny közreműködő a Bárdos
Lajos szerkesztette „101 magyar népdal" megjelenésében is57 Greszné Czimmer Anna a Debreceni Szemlében közöl Nagy Lajosról, a híres földesi
javasemberről adatokat58 Sólyom
József az ötvenes években ír a Köszöntők-Bosszantók
című megyei kiadványba59 Szűcs
Sándor, a Sárrét néprajzának tudósa anyai ágon levő elődje, Kemecsei Péter
földesi jegyző feljegyzéseiből használt fel adatokat.60 Legújabban pedig Ujváry Zoltán gyűjtéseiben,
publikációiban lelhető sok földesi adalék. A közelmúltban megjelent A temetés paródiája című munkája kapcsán
juthatunk olyan következtetésekre, amelyek alapján feltételezhetjük, hogy
Bakoss Lajos nemcsak merített a földesi népéletből, hanem hatott is rá.
Közvetítő láncszemmé vált Földes és Panyola között. UJVÁRY a temetési
játékokban a tehéncseccsel való falloszmutogatás motívumrokonságát mutatja ki a
két, egymástól mintegy százötven kilométerre lévő település és közvetlen
környékük között61 A véletlen
egyezést ekkora távolságon kizártnak vehetjük, annál is inkább, mivel Bakoss
Lajos apjának segédlelkésze, F. Varga Lajos panyolai születésű, általa Bakoss
több alkalommal közölt a Magyar Nyelvőrben panyolai adatokat. Bakoss Gábor
földesi lelkész szintén szatmári, cégénydányádi születésű, F. Varga a földesi
évek után szülőföldjén, Jánkmajtison volt lelkész másfél évtizedig. Így a
motívumátvitel kézenfekvőnek látszik, s inkább csak a közvetítés iránya lehet
kérdéses.
|
01 Nyr. I, 1.
02 Nyr. I, 53.
03
BALASSA JÓZSEF: A Magyar Nyelvőr
története 1872—1940. Bp., 1941. 21
04 BALASSA: i. m. 30.
05 Baróthy Irén
debreceni lakos — Bakoss Lajos unokája — nyomán.
06 A földesi református
egyház keresztelés! anyakönyvében lévő bejegyzés: „Lelkész Bakoss Gábor
idejében kereszteltettek 1852. április 24-től kezdve."
07 BOROVSZKY SAMU: Bihar vármegye
és Nagyvárad. Bp., én. [1901]. 7.
08 BOROVSZKY: i. m. 17.
10
KOMORÓCZY GYÖRGY: A
helytörténetírás levéltári forrásai 1848-ig. 326.
11 KARACS
ZSIGMOND:
Társadalom és település Földes családjainak múltjában. Honismeret 1978. 3. sz.
43.
12
HERPAY GÁBOR: Földes község
története. Debrecen, 1936. 124.
13 HERPAY i. m. 231. —
Rendkívül érdekes leírását adja a szabadságharc után következett
közállapotoknak, amiket az egyház levéltárában található naplójában
jegyezgetett fel.
14 NAGY
SÁNDOR:
A debreceni református kollégium. Hajdúhadház, 1933. 309. — Csonka gimnázium:
akadémikus rektor vezette, hat osztálynál kevesebbel működő partikula.
15 BALÁSHÁZY
JÁNOS:
Két kitűnő tiszaháti almafajról. Gazdasági Lapok 1856. 43. sz.
16 KARACS ZSIGMOND: Balásházy János
munkássága. Honismeret 1978. 38.
17 VARGA
LAJOS:
Nánási emlékirat. Sárospataki Füzetek. Második folyam (1859). 785. — A kézirat
R. 540. sz. alatt a debreceni Kollégium Nagykönyvtárában.
18
KARACS ZSIGMOND: Jókai-adalékok
Földesről. Kézirat.
19 PESTY
FRIGYES:
Helységnévtár. Szabolcs vm. 100. Országos Széchényi Könyvtár. Kézirattár Fol.
Hung . 1114.
20 Bihar vármegye tíz évvel Trianon után. Berettyóújfalu, 1930.
411.
21 TÓTH
DEZSŐ:
A hevesnagykunsági református egyházmegye múltja II. k. Debrecen, 1942. 214.
22 KARACS
ZSIGMOND:
Vincze József, a földesi tankönyvíró néptanító. Kézirat.
23 KARÁCSONY
SÁNDOR:
Magyar nyelvtan társas-lélektani alapon. Budapest, 1938. V.: „Talán sohasem
lettem volna pedagógus, ha m á r a földesi elemi iskolában két áldott nevelői
lelkületű tanítóm nem lett volna: Papp Imre és Vincze József."
24 SŐREGI
JÁNOS:
Zoltai Lajos élete és működése. Debrecen, 1942.
25
Magyar Színművészeti Lexikon. Budapest, 1929. II, 368.
26
S. SZABÓ JÓZSEF: Református
egyházunk nagyjai. IV, 23.
27 KARACS ZSIGMOND: Szövetség a
szeretet szolgálatára. Confessió. 1978. 4. sz. 37.
28
Medgyessy István református lelkész szóbeli közlése.
29 BALOGH
FERENC:
A debreceni református Kollégium története. Debrecen, 1904 (1915). 292. Kovács
Márton 1853. ápr. 6. még Földesen volt, vele együtt Gizcei Lajos altanítónak is
meg kellett válnia a földesi iskolától.
30
Baróthy Irén szíves felvilágosítása alapján.
31
BOROVSZKY: i. m. 577.
32 Magyar Törvények 1876—1880. évi törvénycikkek. Bp., 1911. 130.
(XXXIII. te. Némely törvényhatóság területének szabályozásáról ...)
33 Vincze József 1878. április 15-től rektor, F. Varga Lajos
pedig 1879. szeptember 15-től segédlelkész Földesen.
34 Varga Lajos már mint majtisi lelkész vette nőül 1884. szept.
23-án Karácsony Ágnest, aki Karácsony Sándor apjának volt a testvére.
35 Bakoss Lajos 1880. nov. 23-án kötött házasságot Nagybányán
Matolcsi Izabellával. (1857. jan. 17. Nagybánya — 1947. márc. 22. Tetétlen).
Decemberben tetétleni jegyzőként keresztatyja Matolcsi Bélának (Földesi ref.
egyh. keresztelési anyakönyve).
36
Tetétlen ref. egyh. ker. anyakönyvei.
37
Magyar Életrajzi Lexikon. Budapest, 1967. I, 79.
38 A földesi ref. egyh. halotti anyakönyve. 1893. ápr. 22.,
továbbá a Mezőgazdasági Múzeum adattára: Bakoss László gazd. akad. tanár
(1889—1964); 130. tétel: Népiskolai bizonyítvány Bakoss László részére, kelt
Földesen, 1889. szept. 3.
39
Magyar Irodalmi Lexikon. Budapest, 1965. III, 588.
40 Baróthy Irén visszaemlékezése alapján, akinek szíves
felvilágosításait és nagyapja arcképét ezúton is megköszönöm.
41 Mindkettő sokszorosított, az előbbi az ELTE Nyelvtudományi
Dolgozatok I. sz. Budapest, 1970; az utóbbi a Békés megyei Tanács V B .
Művelődésügyi Osztálya kiadványa. Békéscsaba, 1974.
42 A szerző a földesi tanácshoz írt eredménytelenül tudakozódó
levele hívta fel rá a figyelmem — Szőke György földesi tanító közvetítésével —
előjegyezve kilétének felderítését nem is sejtettem, hogy egy lenyűgöző méretű
életműre bukkanok.
43
Nyr. II, 281—5, 288.
44 KARACS
ZSIGMOND:
Földes község helynevei I. Belterület. Kézirat. Néprajzi Múzeum Etimológiai
Adattár: P—234/72—Feln.; továbbá Déri Múzeum Adattárában és a szerzőnél. A
külterületi helynevek cédulázva a szerzőnél.
45 Az azóta elhunyt Módis László professzor úr engedélye
alapján a hiányzó adatok egy részét a debreceni levéltárban levő
másodpéldányokról pótolhattam; sajnos mégis maradtak a második világháború
pusztításai miatt örökre felderíthetetlen anyakönyvi adatok.
46 Hézagos adatokat a feudális kori összeírások, a
népszámlálások igen nehezen hozzáférhető személyi nyilvántartásaiból és az idős
emberek visszaemlékezéseiből kaphatunk. A nagyon megtizedelt anyakönyvek még
kiindulásnak is igen szerények.
47 Magyar Személynév! Adattárak 28. KARACS ZSIGMOND: Földesi
ragadványnevek a XVIII. századtól máig. Kiadja az ELTE Magyar Nyelvészeti
Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége. Megjelenés alatt.
48 Ezek néprajzi hasznosítása ma is fontos helytörténeti
feladat lenne.
49 Talán az adai Szarvas Gábor hagyaték választ ad erre a
kérdésre.
50 Vadrózsák Kriza János székely népköltési gyűjteménye
Faragó József gondozásában. Bukarest, 1975. 19—20.
51 „Barcsa János emlékezete". Debrecen, 1971.
Bibliográfia. Összeállította Héthi
Zoltán.122.
52 LISZT
NÁNDOR:
Tetétleni keresztelés! és lakodalmi szokások. Ethnographia XVIII, 103—7.
53 Művelt Nép IV. 3. sz.
54 Kézirat a szerzőnél. Feldolgozva — KARACS ZSIGMOND: A Tatos György
vendégeinek a marsnótája. — a Déri Múzeum és a Néprajzi Múzeum Ethnológiai
Adattárában.
55 ZOLTAI
LAJOS:
Művészet a debreceni temetőkben. Debreceni Képes Kalendárium. 1920. 48—58. Uő.:
Debreceni fejfák. Debreceni Képes Kalendárium 1921. 73—8.
56
Morvay Péter szíves felvilágosítása.
57 Karácsony Sándor és
Mathia Károly közreműködésével szerkesztette Bárdos Lajos Budapest, 1929.
58 L.
GRESZNÉ CZIMMER ANNA:
Adatok a Tiszántúl népies orvoslásához. Debreceni Szemle XVII. évf. 11. sz.
257; XVIII. évf. 1. sz. 9.
59 SÓLYOM
JÓZSEF:
A Földesi lakodalom c. népi játék összekötő rigmusai a Köszöntők – Bosszantók c.
kiadványban. Debrecen, 1953.
60 SZŰCS
SÁNDOR:
A Sárrét múltjából. In: Sárréti írások. Szerkesztette: Miklya Jenő. Szeghalom, 1965. 10.
61 UJVÁRY
ZOLTÁN:
A temetés paródiája. Debrecen, 1978. 212, 214